Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-03 / 28. szám

Pályát változtató óvónők A batyuban vörös diploma hever Kis mosoly a száj szegletében... „Hogy megnyugtassa őket, énekelt nekik a madarak hangján, mert egész nap túl kellett kiabálni őket. Nem ezért, mintha türelmetlen lett volna, hanem mert ezek a gyerekek születésüktől fogva megszokták, hogy kia­bálnak velük — „Jaj, fogd már be a szád! Kapsz egyet, ha nem hagyod abba, majd meglátod!" —, ezért aztán, ha normális hangon szól hozzájuk valaki, nem hall­ják, alapzajnak veszik. Fél hétkor jöttek értük a szü­lök, hullafáradtan, látszott rajtuk, jobban- örülnének, ha az óvoda bentlakásos lenne...’’ (Catherine Rihoit: A kedvenc.) — Állítom, hogy a pedagó­gia egyik legnehezebb terüle­te ez, mégis ennek van a leg­kisebb rangja. Azt mondod, óvónő vagy, szolid mosoly a száj szegletében: „Ja, eljátsza­dozik a gyerekekkel, megeteti őket, rajzolgatnak kicsit, aztán hazamegy.” Lehet, hogy Tele­ki Blanka kisdedóvó egyleté­ben ez elég volt, ma azért más a helyzet. & r4J? Alföldi kis falucskából in­dultam a városba. Amikor fel­vettek a képzőbe, nem ugrot­tam ki a bőrömből, számítot­tam a sikerre, jól tanultam a gimnáziumban. Már az álta­lános iskolában eldöntöttem: óvónő leszek, mert úgy érez­tem, tudok a gyerekek nyel­vén beszélni. A képzőben zaj­lott az élet, írtam a nagy­szabású pedagógiai dolgoza­tokat, meg is kaptam érte az elismerést. Az az igazság, hogy egy kicsit elteltem ma­gammal, de azért napról nap­ra erősödött bennem: érde­mes tanulni. Az államvizs­gám jól sikerült, zsebemben vörös diploma, ezzel már csak el tudok helyezkedni. Az or­szágban bárhová kerülsz, óvó­nőre mindenütt szükség van, nem? Csak meglengeted a diplomádat és két kézzel kap­nak utánad. Aztán hamar rá kellett jön­nöm: nem minden papsajt!A diplomám megért vagy száz forintot, annyival kaptam többet egy vizsgákon örökké bukdácsoló macánál. Nem es­tem kétségbe, végül is az em­ber szakmai értékeit nem az teszi, ha kisuvickolt papírok­kal érkezik. Majd eldől min­den a foglalkozásokon. Hamar túltettem magam azon, hogy a munkakönyv nem jegyzi a főiskolai eredményeket. Egy voltam a sok közül: fiatal óvónő. Ezt azokra mondják, akik a fizetési kategóriák legalján vannak, és eleget is nyüzsögnek ahhoz, hogy a munkájukra figyeljenek. Hát én nyüzsögtem. Ahol csak tud­tam, hallattam a hangom. Nem voltam én egyedül a világmegváltó terveimmel, volt mellettem bőven spanyol­viaszkot gyártó ifjú titán, csak nekik valahogy nem jött öss^e. Pedig jó eresztés vol­tunk, azt mondták ránk. Tud­tunk mi mindent, amit tan­könyvekből meg lehetett ta­nulni, a világ dolgaiban jól eligazodtunk, ki-kiruccantunk a közművelődés vadvizeire meg az ifjúsági mazgalomba is. Csupán az előítéletekkel meg a kicsinyességgel szem­ben voltunk védtelenek. Mert mi a nemzedékváltás tempója? A fiatalok megér­keznek, széles vigyor az ar­cukon, ide nekem azokat a lurkókat, majd én megneve­lem őket! De az első hetek után valaki mindig akad, aki közölje: ne verd itt magad, kisanyám, nem körülötted fo­rog a világ! Beültetnek négy­öt éves gyerekek közé, gör- bedj köztük, egyél velük, játssz nekik, szóval viselkedj úgy. ahogyan az egy huszon­egynél: ány éves mintagyerek­től elvárható. Ha este hatkor elszabadulsz, írd hajnalig a foglalkozások vázlatait, készíts szuperfelmé­réseket a gyerekek neveltségi szintjéről és vágd magad vi- gyázzba, ha szakfelügyelő ér­kezik. Azért ha sikerül, még a szülőknél sem árt bevágód­nod, mégiscsak illik tudni, ez meg ez kinek a gyereke, en­nek a szülőnek ilyen rigolyá­ja van, amaz megint mást szeretne. r&f Kisvárosban élsz, vigyáznod kell arra is, nehogy bemenj nyilvános szórakozóhelyre a fiúkáddal, mert az főbenjáró bűn. Ha egy apuka hív el ká­vézni, az meg már minden­nek a teteje! Terítéken vagy állandóan, egyszer csak észre- veszed: az óvoda utánad lo- pózik, befúrja magát a ma­gánéletedbe, körbekígyózik Jegyzet Mindenki biztosít L'ddig türelmes voltam. *-J Nagyon visszafogtam magam. De most betelt a pohár. Láttad a tv-hír- adót? Persze? Na én is, persze ... Szomorú, hogy a fogaskerekűnél történt bal­eset kapcsán készült riport után kell erről írnom. Mű­szaki hiba miatt két ember meghalt. A riporter kérde­zi: Mit tettek a hozzátarto­zókért? Hogyan próbáltak segíteni rajtuk? Jól fésült úr (doktori címmel) vála­szol, idézem, szó szerint — klasszikusokat csak úgy szabad: A hozzátartozók­nak mindjárt 3—3 ezer fo­rintot biztosítottunk. Majd később a biztosító által 50 ezer forint jár részükre. És vállalatunk is mindent biz­tosít, amit a vonatkozó elő­írások biztosítanak. Mert nehéz lett volna azt felelni: a hozzátarto­zóknak 3—3 ezer forint rendkívüli segélyt adtunk; a biztosítótól 50 ezer fo­rintot kapnak; természete­sen vállalatunk erkölcsi kö­telességének tartja, hogy a két családot mindenben se­gítse, amit a jogszabályok lehetővé tesznek számunk­ra. Ez az ember nem csoda­bogár, hanem sajnos kor- és beszédtünet hordozója. Régen mi voltunk a 3 mil­lió koldus országa, szeren­csére azt elfelejtettük, ki­hevertük, most, a 80-as években újabb átok ül raj­tunk, a 10 millió biztosító­mániában szenvedő orszá­ga lettünk. Figyeld meg, Ügyeletes illetékes bárhol beszél, nyilatkozik •— érte­kezleten, hivatalos tárgya­láson, tévében, rádióban, sajtóban — mindig biztosit valamit. Valahogy rááll a szája. Pedig olyan válasz­tékos az anyanyelvűnk. Nemcsak a káromkodásra vannak gyönyörű szavaink. Tudod, a? a szörnyű baj, hogy kényelmes a honpol­gár. Egy borzalmas varázs­szót (biztosít) használ unos- untalan, s akkor nem kell gondolkoznia. Már ott tart e népbetegség, hogy a hét­köznapok embere is beépí­tette a szókincsébe. A szü­lő például nyáron biztosít­ja gyermekének, hogy nya­raljon, s nem kifizeti a nyaralás költségeit. A vál­lalat télen a dolgozóinak teát biztosít, ahelyett, hogy teát adna, vagy a munká­sok teát innának védőital­ként. Nem ragozom, hosz- szú. \lem ártana megbarát- ^ ’ kozni a gondolattal, hogy biztosítani az Állami Biztosítónál kell, de megfe­lel a célnak egy biztosító­tű, vagy biztosítóberende­zés is. Sokkal egyszerűbb lenne, ha nem akarnánk biztosítani, s a szavakat hasz- adni, kapni, megteremteni állandóan megfelelő nálnánk: nyújtani, stb. Fehér Ferenc rajtad a kicsinyesség, a be­zártság, nem mersz egy lé­pést se tenni pitizés meg pa­csizás nélkül. Hiába mondod, hozzák ide elém a gyereket, mutassák meg. mit tud, utána dönges­se mindenki a mellét. Nem, ez így nem jó, egészen más értékszempontok alapján íté­lik meg a munkádat. A fog- lalkcgásokat követő értékelé­sek fő témája: a fiatal óvó­nő csoportjában folyik a gye­rekek orra, figyeljünk erre oda jobban. Isten bizony, kí­sértenek régi tantervi rém­álmok: tudjon késsel, villával enni... A legszomorúbb az egész­ben az, hogy ezt pont én mon­dom el. Én ugyanis sikeres óvónő voltam. Meghallgattak, a munkámat elismerték, a szülők szerettek, és a főnö­keim sem helyezgettek egyik óvodából a másikba. Bizto­san álltam meg a helyemet a nevelés frontján — ez most itt nagyon hülyén hangzik, de — gondolom — így beszélnék, ha hetente egy-egy kitünte­tést tűztek volna a mellemre. Nem tűztek egyet sem, de azért nekem minden bejött, megúsztam néhány osztályve­zetői dicsérettel. Pedig rengetegen voltunk. Nem tetszett valami? Odébb lehetett állni, nem tartóztatott senki. Keress más munkát, van helyetted kettő is, akár már holnap is! Most jobban megnézik, kit engednek el. De egy óvónőnek a legjobb kiug­rási lehetőség az iskola. De miért nem a gyépében kérde­zősködsz, úgy tudom, ott van a legtöbb kiugrott óvónő. Hogy miért mentem el? Most akármit is mondhatnék. Engem — hiszed vagy nem — nem akartak elengedni, de már mondtam: nehezen vi­selem el a kicsinyeskedést meg a munkahelyi fúrókákat. Oda mentem én is, ahol job­ban kiélhetem magam, meg­valósíthatom az elképzelései­met. Iskolába. Itt is vannak gubancok, de itt legalább hagynak dolgoz­ni — és tanulni. Mert rájöt­tem, mit ér az én kis diplo­mám. Annak idején, a kép­zőben, azt mondták, legyünk büszkék rá, hogy felsőfokú intézményben tanulhatunk, fő­iskolai végzettséget szerezhe­tünk. Ez idáig rendjén is vol­na. De mi van akkor, ha to­vább akarsz tanulni? Persze, bejutsz minden felvételi tor­túra nélkül, de a tanárképző­ben szépen le kell vizsgázni újra, mindenből. w Űj munkahelyemen, a jövő iskolájában rögtön bevésték a személyimbe: képesítés nélkü­li nevelő. Jó, tudom, ez tény, de azért mégis elkeserített ki­csit az a nyomorult bejegy­zés. Annyi év tanulás után, annyi átvirrasztott éjszakát követően ennyit érnék? Az a diploma erre jogosítana fel? Óvónő lehetsz, semmi egyéb. Ha mást akarsz az életben csinálni, el kell hozzá felej­tened az eddigi életedet. Kezd­heted elölről a battyogást — felfelé. Hogy más lehessek, mint aki eddig voltam, le kell hánta- nom magamról a régi hite­met, mindazt, ami tíz évig él­tetett, mindazt, ami elől me­nekültem: a „csak óvónő- ség”-emet... Rab László Amerika tájain Amerika tájain címmel úti­beszámolót tart Szüle Dénes február 11-én 18 órakor Ecse- ren, a művelődési házban az ifjúsági akadémia sorozatban. ŐRI Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 28. SZÄM 1987. FEBRUÁR 4., SZERDA A népi ellenőrök munkájáról Nem a kákán keresnek csomót A Monori Népi Ellenőrzési Bizottság tavaly összesen nyolc, úgynevezett témavizsgálatot tartott, amelyek kö­zül négy az utóellenőrzés célját szolgálta. Vagyis egy­re inkább gyakorlattá válik a testület munkájában, hogy visszatérnek egy-egy témára, területre megtudni, megoldódtak-e az esetleges korábbi gondok, születtek-e intézkedések, történt-e netán fegyelmi felelősségre vo­nás? A „kevesebbet, de jobban” elve gyakorlati érvé­nyesítése jó hatással volt a monori NES tavalyi tevé­kenységére, állapították meg a felettes irányító szakmai és politikai szervezetek képviselői is a testület legutób­bi ülésén. Hegedűs Ferenc, a NEB el­nöke négy fontos vizsgálat kapcsán igyekezett összegezni a tapasztalataikat Továbbra is elmondható — értékelése alapján —, hogy ha nem is kitörő lelkesedéssel, de kész­ségesen és szívesen fogadják a népi ellenőröket a külön­böző munkahelyeken. Tavaly mindössze egyetlen vezető próbálta — eleinte — elhárí­tani a látogatásukat... Pe­dig céljuk egyik esetben sem a mindenáron történő hiba­keresés, bűnbakkutatás, sok­kal inkább a segítségadás, az önértékelés megkönnyítése. Volt egy vizsgálat a koráb­bi ellenőrzések tapasztalatai­nak hasznosításáról az álla­mi ellenőrző szervek munká­jában, s az megerősítette, hogy javítani szükséges az ottani nyilvántartások szín­vonalát. az ellenőrzésben részt vevők kapcsolatát, összehan­goltságát. A vizsgálat arra is felhívta a figyelmet, hogy a mindenkori tapasztalatokat a vállalati demokratikus fóru­mokon a dolgozókkal is Is­mertetni kell. A NEB egy másik, már utó- vizsgálata két ipari és két fo­gyasztási szövetkezetben a belső ellenőrzések helyzetét és hatékonyságát elemezte. A népi ellenőrök azt kellett, hogy megállapítsák: a füg­getlenített belső ellenőrzés — az alapvizsgálat óta — szer­vezetében és az érdemi mun­kában kevéssé javult. Szín­vonala hullámzó volt és je­lenleg nem kielégítő. A mo­nori NEB ennek megállapítá­sán túl javaslatot is tett a helyzet megváltoztatására, és nyilván továbbra is figye­lemmel kísérik az ezzel kap­csolatos munkát. A közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézé­sét vizsgálva a népi ellenőrök összesen 525 beadványt olvas­tak át. Ezek zömét — 98,4 százalékát 1984. január 1. és 1986. június 10. között — a helyi tanácsokhoz nyújtották be. Az átvizsgált, ügyekből az ellenőrzött szervek saját ha­táskörükben vizsgáltak meg négyszázharminchetet, s azok­ból csupán 53 volt alaptalan. Egy-egy esetben fegyelmi el­járást, illetve figyelmeztetést kellett alkalmazni. A népi ellenőrök azt is megállapították, hogy a ta­nácsok — ha annak sem anyagi, sem jogszabályi aka­dálya nem volt — a közérde­kű kérések teljesítését támo­gatták, segítettek. Az állam- igazgatási szerveknél általá­ban mindent rendben lévőnek is találtak, a gazdálkodó szervezeteknél azonban ügy tapasztalták, hogy a közérde­kű bejelentésékkel való fog­lalkozást szükséges rossznak tekintik, ami elveszi az időt a termeléstől. Ezt az állás­pontot természetesen felül kell vizsgálniuk. öt termelőszövetkezetre ter­jedt ki a népi ellenőrök azon vizsgálata, amely a mezőgaz­dasági gépek karbantartását, állagmegóvását elemezte. A nagy értéket képviselő beren­dezések, termelőeszközök meg­óvását nemcsak anyagi, ha­nem szemléleti és szervezési tényezők is befolyásolják. A népi ellenőrök elsősorban a két utóbbi témára koncent­ráltak. Nemtörődömséget se­hol sem tapasztaltak, d.e akadnak gondok a karbantar­tások tervezése körül, az ösztönző bérrendszerrel, a ja­vítási okmányok vezetésével, a bizonylati fegyelemmel és a korrózióvédelemmel. Visszatérő probléma — egyébként országszerte — a mezőgazdasági gépállomány elöregedése, a nullára leírt gépek magas aránya, az NDK- ból importált önjárók, IFA- autók, a szovjet MTZ-k al­katrész-utánpótlása. A táro­láshoz hiányoznak a fedett gépszínek, s a mosók környe­zetvédő berendezései is. Az e gondokkal kapcsolatos észre­vételeiket a népi ellenőrök természetesen az országos szervek felé is továbbították. Feladataikat a népi ellen­őrök igyekeztek tavaly is a lehető legjobban ellátni. A kilenctagú népi ellenőrzési bizottság összesen 83 népi ellenőrre, s természetesen szá­mos eseti szakértőre támasz­kodhatott. Ennek ellenére to­vábbra is törekednek a fiata­lításra, s szeretnék maguk kö­zött a jogász, a kereskedelmi, számviteli szakemberek ará­nyát is növelni.. Véreszki János A hóbolhák ártalmatlanok Mivel sok a hó, időszerű beszélni a hóbolhak lehetsé­ges megjelenéséről. Ezek apró termetű, néhány milliméteres kis rovarok, pontosabban ug­róvillások, amelyek enyhe té­li napokon, decembertől már­ciusig bármikor előbukkan­Takarékos tetőszerkezetek Üj tetőszerkezetet fejlesz­tett ki a Dunai Vasmű ter­vezőirodája a pécsi Pol­lack Mihály Műszaki Főisko­la szakembereivel közösen a kohászati kombinátban gyár­tott acélszerkezetes csarno­kokhoz. Az új tetőszerkeze­ti elemekkel a korábbi 6 mé­ter helyett 12 méteres távol­ság hidalható át, így felére lehet csökkenteni az épülő csarnokok főtartóinak szá­mát, amivel 20 százalékos anyagmegtakarítás érhető el. A terhelési próba bebizo­nyította. hogy az új termék statikailag mindenben megfe­lel a követelményeknek, az anyagmegtakarításon felül a nagyobb fesztávú ipari csar­nokok további előnye, hogy nagyobo belső terek alakít­hatók ki bennük, és jobb a helykihasználásuk is. A Dunai Vasműben évente több mint félmillió négyzet­Kulturális program Ecscren szerdán 14 órától a bélyeggyűjtő szakkör; 16-tól a nyugdíjasklub foglalkozása, 17- től áutóvezetői tanfolyam, 17.30-tól zenés torna óvodá­soknak, 18.15-től dzsesszbalett, 19-től társastánc, 19.45-től kondicionáló torna. Monoron a filmszínházban 18-tól és 20- tól: Gengszterek klubja (szí­nes amerikai kalandfilm). Űri- ban 11-től Pitypang cirkusz címmel gyermekelőadás, az iskolában ismeretterjesztő elő­adás A személyiségformálás feladatai és a Család és az iskola kapcsolata az új okta­tási törvény tükrében címmel. Előadó Cser Miklósné és Ke- cser György. méter csarnokszerkezetet ké­szítenek, s így az újfajta te­tőzet alkalmazása igen jelen­tős anyagmegtakarítást hoz­hat. hatnak, különösen erdőkben, ligetekben, gyümölcsösökben, tehát fák körül. Kimondottan a hideg évszakot kedvelik, s ekkor a hó felszínén tömege­sen jelenhetnek meg, sőt ug­rálnak is. Színük fekete. Ahol ilyet látnak, semmi ok ijedelemre, mert teljesen ártalmatlan, korhadékevő lé­nyekről van szó, amelyek em­bernek, állatnak és a növé­nyeknek sem okoznak bajt. Semmiféle beavatkozásra, vé­dekezésre nincs szükség. Ami­lyen váratlanul megjelennek, olyan váratlanul el is fognak tűnni, s folytatják rejtett élet­módjukat. Forgézsámoiyon hsgesitik Forgózsámolyos hegesztőberendezésen készülnek a Rába ka­mionok légrugótartói az Ipari Szerelvény- és Gépgyár magló- di járműgyárában. Fábián Zoltán hegesztő így folyamatosan tud dolgozni anélkül, hogy a munkadarab károsan felmele­gedne (Vimola Károly felvétele) ISS» «33—«5t (Monori Hírlap;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom