Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-20 / 43. szám

H» Hin: 12 oldal MA PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST HEGYEI BIZOTTSÁGI ES i HEGYEI TINICS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 43. SZÄM Ára: 1,80 forint 1987, ■ ■—— ■Cj Budapestre látogat ülanko Renovica Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kárának meghívására Milanko Renovica, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Közpon­ti Bizottsága Elnökségének el­nöke pártküldöttség élén a kö­zeli napokban baráti látoga­tást tesz hazánkban. Befejeződtek a magyar-olasz kormányfői tárgyalások Törekvés az együttműködésre Lázár Györgyöt fogadta 11. János Pál Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke olaszországi lá­togatásának utolsó napján, csütörtökön a Vatikánba lá­togatott, ahol fogadta őt II. ELTŰNNEK K étszáz embernél több­nek, akik a kiegészítő üzemág különböző te­rületein dolgoztak, azt mondta a termelőszövetke­zet vezetősége, köszönjük az eddigieket, de január el­sejétől nincsen munka, ren­delés, jövő. A város ipari üzemei ugrottak. Nálunk így ... nálunk úgy ... még az is belekerült a csábítás trükkjei közé, mennyiféle a túlmunka lehetősége. Mégis — közli most csaló­dott 'képpel a nagy gyár termelési igazgatója — fiaskóval végződött a pró­bálkozás. Ezek az embe­rek egyszerűen eltűntek. Érti, eltűntek?! Ügy, aho­gyan mondom. A kollégák­kal a többi helyen szoros a kontaktus, így tudom, ösz- szesen kilencen jelentkez­tek. Nálunk például senki. Egy lélek sem. Dühös? Inkább értetlenül áll a tény előtt.. Már-már hajlandó lenne rejtélyt gyanítani a történtek mö­gött. Valójában tudja, nin­csen semmi titokzatos ab­ban, ami bekövetkezett. Amint a megye egészét nézve sincsen okunk meg- hökkenve állni megmagya­rázhatatlannak látszó „el­tűnések" előtt. A munka­erő szerkezetében — és ez viszont megyei különleges­ség, az országos tapaszta­latokkal a legtöbb részte­rületen szöges ellentétben áll — lényeges átrendező­dés megy végbe. Ennek vannak új, eddig szokatlan jellemzői, például a terme­lőszövetkezetekben foglal­koztatottak számának fo­lyamatos és viszonylag • nagymértékű csökkenése. Hasonlóan az élőbbihez, a megyében a mezőgazdaság­ban Összesen dolgozók tá­bora is folyamatosan zsu­gorodik, 1983 óta 1983 vé­géig szinte hadseregnyi a veszteség, majdnem negy­venezer ember ... ! Orszá­gosan viszont alig egy szá­zaléknyi a kisebbedés mér­téke ezen a népgazdasági területen, azaz akár úgy is vélhetnénk, a megyében jelentős munkaerő .szaba­dult fel, s ment az iparba, az építőiparba, bárhová, ahol hiányoznak az embe­rek ... csakhogy: a megye iparában, építőiparában is mérséklődött a létszám! Eltűnnek akkor tényleg az emberek? Először is: a megyében általában csök­ken — és ennek sajnálatos demográfiai okai is van­nak — a foglalkoztatottak serege. Fél évtized alatt húszezer főnyi a veszteség. Másodszor: elég ránézni a térképre, s rögtön tudni le­het, szemben az ország bármely más tájával, a megyében lakóknak soha nem lesz gond a kenyér megkeresése. A főváros — a maga ipari, szolgáltatói igényeivel — kimeríthetet­len forrásként kínálja a munkaalkalmakat. A me­gyéből „eltűnők” java ré­sze ezt az utat választja; ismét vagy most először bejáró lesz. A termelőszö­vetkezeti kiegészítő üze­mek körének szűkebbre vonása például kimutatha­tóan bővítette néhány, ál­talunk megismert települé­sen az ingázók táborát. Amint azt sem tarthatjuk véletlennek, hogy még a főváros közelében is — a távolabbi tájrészekről nem beszélve — azok a telepü­lések veszítenek népessé­gükből, amelyeknek rossz, bonyolult, nehézkes, időt rabló a közlekedése. Har­madszor, de korántsem utolsóként, a megyében fo­lyamatosan emelkedik a szolgáltatások területén, valamint az ún. nem anya­gi ágakban — mint ami­lyen például az egészség­ügy, az oktatás, az igazga­tás — tevékenykedők szá­ma. Kezdünk tehát nyomára jönni a titokzatosínak lát­szó) eltűnéseknek, de a kérdés lényege nem itt van. A lényeg az, hogy ahol annyira várják a má­sutt felszabaduló munka- vállalókat, ott valóban annyira kelle(né)nek az emberek, mint ahogy azt az érintettek'állítják? Vác néhány gyáránál már el­tűnt a kapuk elől a hosz- szú éveken át megszokott felveszünk feliratú hirdető- tábla. Aligha véletlenül, ezek az üzemek a jobbak, tehát az eredményesen gaz­dálkodók közé tartoznak. Talán éppen azért — azért is —, mert józan számve­téssel mérik fel minden­fajta szükségletüket, közöt­tük a foglalkoztatottak szá­máét. Kezdenek rájönni, hogy á több nem okvetle­nül több, ha nem pusztán a létszámjelentéseket néz­zük, hanem a termelési eredményeket előbbivel összevetve. L apos bölcsesség? Igen, ám a gazdálkodás te­le van ilyen lapos, konyhai bölcsességekkel, csak éppen ezek alkalma­zása következetlen. Ked­veltebb módszer valami roppant bonyolultat keres­ni, gyanítani és felmutatni mindenre, ami hatásként, tényként nem illeszthető be a szokványos gondolatme­netbe és gyakorlatba. A megye negyedmilliónál több aktív keresője — az ingázók ebben nincsenek benne — mozgását, foglal­koztatás-szerkezeti átala­kulását tekintve csupán tükre annak, ami végbe­megy — és annak is, ami késik, elmarad. — az or­szág legjelentősebb régió­jában, a fővárost és a me­gyét magába foglaló köz­ponti iparvidéken. Baj len­ne tehát, ha ez a tükörkép ítéltetne elsődlegesnek. Az emberek ugyanis úgy tűn­nek el, hogy — a másra érvényes mondást átvéve — átalakulnak. S a társa­dalmi haszonról az dönt, mivé alakulnak át?! Mészáros Ottó Az ír „Dehát nem is csoda, hiszen , . ..... m - miért éppen Írországban ne szénkulonaseg érvényesülne a régi igazság és választói reflex: a bajokért az a felelős, aki kormányoz. Márpedig az ír sziget nagyobbik, déli felén (tudjuk, hogy az északkeleti csücsök, Észak-írország nagyja Ulster néven Nagy-Britanniához tartozik), bizony ko­moly .bajok vannak.” (2. OLDAL) CvtnBc a xHSfSíét „E - várakozások azt tükrözik, . . _ ... hogy az érintetteknél nem ITSgyGet UK . igazán találnak célba a fővá­rosban és az ország távoli vidékein élő polgártársaik hol — mint legutóbb — írásbeli, hol szóbeli ellenző né­zetei. Csak a környezetvédelem sökdioptriás szemüvegé­vel hiba szemlélődni.” <3. OLDAL) „Jól bevált házikerti, gyógy- »YOramVH . növény például a 150-180 üzletet CSIIBSZISta centiméter magas, lilásrózsa- szín virágú mormályva. Egy száron általában 15—20 virág található. Magiszárítva kilójáért 170 forintot fizet a Herbaria. Egy szezonban, száz hégyzetméteres terü­leten ötven kilót lehet termelni. Szedéskor nagyon sok munka van vele, de egyébként nem igényel különösebb törődést. A körömvirágszirmok kilóját, szárítva 150 fo­rintért vásárolja meg a Herbaria.” (ff. OLDAL) „Akkor ugyanis még az is elérhető közelségben volt, hogy a nagykőrö­siek esetleg bekerülnek a B-csoport 1—4. helyezettjei közé. Ez pedig igen előkelő helyezés megszerzését tette volna lehetővé a jövő héten kezdődő (11. OLDAL) Kosarasak részh&$rá$si A képen: II. János Pál pápa fogadta Lázár Györgyöt és fe­leségét János Pál pápa. A találkozót követően a magyar miniszter­elnök Velencébe indult, ahol Veneto tartomány tanácsának elnöke a vendéglátó. Szerdán a magyar kormány­fő délutáni, esti programjai a gazdasági tárgyalások jegyé­ben zajlottak. Lázár György ellátogatott az olasz Ipari Új­jáépítési Intézetbe (IRI), ahol megbeszéléseket folytatott Ro­mano Prodival, az IRI, az olasz állami ipar. legnagyobb részét összefogó tröszt elnöké­vel. Lázár György ezután az olasz magánvállalkozók szö­vetségében, a Confindustriá- ban tárgyalt. A szövetség ve­zető képviselői kijelentették, hogy 90 ezer kis-, közép- és nagyvállalatuk készen áll ar­ra, hogy tovább bővítsék ma­gyar kapcsolataikat. A Minisz­tertanács elnöke késő délután A. Parravicinivel, az olasz bankárszövetség elnökével te­kintette át a magyar—olasz pénzügyi kapcsolatokat. Tegnap délelőtt a magyar kormányfő Róma város pol­gármesterénél, Nicola Signo- rellónál tett látogatást a Ca- pitóliumban. A polgármester rövid ünnepségen mondott be­szédében méltatta a Budapest és Róma közötti kapcsolato­kat, megjegyezve, hogy sok a közös történelmi és kulturá­lis elem a két város múltjá­ban. Lázár György válaszá­ban kifejezte meggyőződését, hogy a két főváros közötti kapcsolatök is hozzájárulnak az olasz—magyar együttmű­ködés további elmélyítéséhez. A Vatikánban, a Szent Péter téren levő bronzkapuhoz tíz órakor érkezett a vendégek gépkqcsisora, Lázár György és felesége, valamint kíséretének tagjai egyebek között megte­kintették a magyar kápolnát is, A katolikus egyház fejé pontban tizenegy órakor fo- gadta.a Minisztertanács elnö­két. A félórás megbeszélésen időszerű nemzetközi kérdések­ről. a magyar állam és p ka­tolikus egyház viszonyáról, va­lamint a Magyar Népköztár­saság és a Vatikán kapcsola­tairól folytattak eszmecserét. Egyetértettek abban, hogy ezek a kontaktusok rendezet­tek, azok megőrzésére, tovább­építésére kell a jövőben na­gyobb hangsúlyt fektetni. A magánkihallgatást köve­tően bemutatták a pápának Lázár György feleségét és kí­séretének tagjait. Ezután a magyar miniszterelnök Casa- roli bíborossal, államtitkárral találkozott Az eszmecsere so­rán felidézték a Magyar Nép- köztársaság és a Vatikán kö­zötti negyedszázados kapcso­lat fejlődésének egyes állomá­sait, hangoztatták, hogy a to­vábbiakban is szükség van a különböző világnézetű embe­rek közötti párbeszéd folyta­tására. Az egyházi államban lezaj­lott programok befejeztével a magyar kormányfő különgépé- vel Velencébe repült. A római Ciampinoi repülőtéren Lázár Györgyöt vendéglátója, Betti­im Craxi olasz kormányfő bú­csúztatta. Velence megtekintése után a magyar kormányfő és kísé­rete a Montedison Petrolké­miai Gyár "Portó Marghéra-i gyáregységét, keresték fel. A Minisztertanács elnöke programjának befejezéseként találkozott és kötetlen be­szélgetést folytatott Veneto tartomány politikai, gazdasá­gi és kulturális életének ve­zetőivel. Lázár György háromnapos olaszországi látogatása Ve­lencében ért véget; a kor­mány elnökének és kíséreté­nek különgépe az esti órákban hazaindult Budapestre. Időközi tanácstagi választások Tizenkét településen A Pest Megyei Tanács feb­ruár 2T-re időközi tanácsta­gi választásokat tűzött ki. A megüresedett tanácstagi he­lyekre a megye tizenkét tele­pülésén — Aszódon, Csobán­kán, Csömörön, Dunaharaszti- ban, Dunakeszin, Erdőkerte­sen, Érden, Nagymaroson, Mo- noron, Pátyon, Pilisen, Vácott — kell tizennégy új tanácsta­got választania a lakosságnak. Örkényi csokicsomagolók Évente mintegy kétezer tonna különféle csokoládé kerül ki az Örkényi Béke Termelőszövetkezet édesipari csomagolóüzemé­ből. Bátor Istváttné és Horváth Istvánná a gyorsan forgó au­tomata csomagológépbe rakja be, illetve szedi ki a Mari névre hallgató finomságokat. (Hancsovszki János felvétele) Országos elméleti tanácskozás Fontos változások korát éljük A szocializmus fejlődésének időszerű hazai kérdéseiről kezdődött or­szágos elméleti tanácskozás csütörtökön Szegeden, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Biológiai Központjának kongresszusi termében. Az MSZMP Központi Bizottságának agitációs és propagandaosztálya, valamint az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága áital szervezett há­romnapos konferencián társadalmi, politikai, szellemi életünk jeles képviselői, a téma szakavatott tudósai, párt,tisztségviselők, marxista oktatók, gyakorlati szakemberek vesznek részt. Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propaganda­osztályának vezetője mondott megnyitót, majd Berecz Já­nos, a Központi Bizottság tit­kára tartotta meg bevezető előadását A szocializmus va­lósága és fejlődése Magyaror­szágom címmel. A tanácskozás célját megje­lölve, időszerűségét indokolva a Központi Bizottság titkára emlékeztetett a társadalomtu­dományok művelőinek a párt XIII. kongresszusán is megfo­galmazott teendőire: sokré­tűen és mélyebben kell ele­mezni társadalmi viszonyain­kat, előbbre kell lépni a szo­cialista fejlődés hazai és nem­zetközi tapasztalatainak marxista—leninista elméleti általánosításában. A magyar társadalom — hangoztatta — fontos változások korát éli, s változások láthatók a szo­cialista világrendszer számos országában. Számunkra kü­lönösen fontos a Szovjetunió­ban megkezdődött átalakulás. A szocialista világrendszer világpolitikai és világtörténel­mi tényezővé vált, bebizonyí­totta életképességét, tartóssá­gát, azt, hogy valóságos al­ternatívát jelent a kapitaliz­mussal szemben — mondotta a továbbiakban Berecz Já­nos. — Kétségtelen, a hetve­nes évek második felében és a nyolcvanas évek elején a szocialista világrendszer fej­lődése lelassult, a gazdasági növekedés üteme veszített a kapitalizmussal szembeni elő­nyéből. Világméretű történel­mi revans lehetősége villant fel az imperializmus vezető körei előtt. A szocializmus sor­sát érintő létkérdés: megfele­lően válaszolni erre a kihí­vásra. Majd arról beszélt, hogy a történelmi tapasztalatok azt mutatják: a népi hatalom leg­fontosabb feltétele, hogy a párt és a tömegek kapcsolata szoros és bizalomteli, élő, ele­ven legyen. A politika, a ha­talom tartalma mellett azon­ban rendkívül nagy jelentő­sége van a hatalomgyakorlás módjának és stílusának. A szocializmus — lényegéből következően — demokratikus hatalom. A szocializmus magyaror­szági fejlődésének ma a gaz­daság a kulcskérdése — emelte ki a Központi Bizott- ság titkára. Az eszmei-ideológiai kér­dések széles körét felvető be­vezető előadásában Berecz János hangsúlyozottan szólt a párt meghatározó szerepéről. Rámutatott: pártunk sajátos szerepét úgy értelmezi, hogy annak lényege a magyar nép és a szocializmus ügyének szolgálata, és nem az uralko­dás. Fontos döntésekhez a párt széles körből igényli a véleményeket, az elgondoláso­kat, amelyek formálják a ki­alakuló megoldásokat. Vállal­juk az ezzel elkerülhetetlenül egyiittjáró véleménykülönbsé­gekét, vitákat, de nem mon­dunk le a „ícétfrontos érzé­kenységről”. Az MSZMP — mint eddig, úgy ezután is — a szocializ­musban és a szocializmusért megvalósuló reformok párt­ján áll. v Az országos elméleti konfe­rencia plenáris ülése referá­tumokkal folytatódott. Első­ként Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója tartott előadást Történelmi utunk és a köz- gondolkodás címmel. Berend T. Iván, az MTA elnöke Gaz­dasági útkeresés és megoldá­sok a szocialista építés magyar gyakorlatában címmel vállal­kozott néhány elvi következ­tetés levonására. Kulcsár Kál­mán akadémikus, az MTA fő­titkár-helyettese Társadalmi viszonyok és folyamatok a 80- as években címmel foglalta össze mondanivalóját. Lakos Sándor, a Pártélet főszer­kesztője Politikai intézmény- rendszerünk működésének ha­tékonysága címmel tartott re­ferátumot. Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztő- bizottságának elnöke Társa­dalmi folyamatok, tudati vi­szonyok, társadalompolitika cí­mű referátumával kapcsoló­dott a bevezető előadáshoz. Az országos elméleti ta­nácskozás pénteken szekció­üléseken folytatja munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom