Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-03 / 28. szám

1987. FEBRUAR 3., KEDD 5 Amíg Vácott tiszta lesz a levegő Startvonalhoz állt a Cemü Egy község nem ismer lehetetlent Összefogás a tornateremért A századfordulón épfiit hazai cement­gyárakhoz képest korszakváltásnak minő­sült, amikor 1959—63 között elkészült, majd termelni kezdett a Cement- és Mészművek váci gyára, közismert nevén a Dunai Cement- és Mészmű. Majd hat­van esztendeig ugyanis új gyár nem léte­sült az országban, így a DCM akkori tech­nológiája haladónak bizonyult. Rövidesen azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az NDK-bóI származó gépek és berendezé­sek minősége, ebből adódóan a termelés mennyisége nem elégíti ki az igényeket. Ezért már 1966-ban kénytelenek voltak a váciak kisebb bővítésbe kezdeni, de ez sem hozta meg a várt eredményt. A Cemü váci gyára első­sorban .a főváros és Pest me­gye cementellátásáért fele­lős. A gyár központi fekvése, és a felfutó igények egyaránt követelték a termelés foko­zását, ám ezt a kihívást nem állták a gyártósorok, mi több: az egyre romló munka­körülmények miatt az utóbbi években a dolgozói létszám 17 százalékkal csökkent. Számítások szerint az átfogó rekonstrukció további el­odázása bizonytalanná tet­te volna a Vili. ötéves terv időszakára a cementellátást. Egy kosárban minden gcnd Legalább ekkora, súllyal la­tolgatták a környezetvédelem ügyét. A városlakók joggal emelték fel szavukat, a gyár pedig kénytelen-kelletlen fi­zetett — tavaly már több mint négymillió forintos — légszennyezési bírságot az ál­lamnak, és másfél milliót meghaladó kártérítést magá­nosoknak és termelőszövet­kezeteknek. Harmadik — szintén egyen­rangú szempont volt az a 30 ezer tonna fűtőolajnak meg­felelő energiamennyiség, amely az új technológia al­kalmazásával évente megta­karítható. Alapos előkészítő munka után megszületett az Állami Tervbizóttság határozata: a három problémakört egysé­gesen kezelve kerüljön sor Vácott egy át jogó rekonstruk­cióra, amely az építésügyi tárca VII. ötéves tervi egyetlen nagyberuházása. A program első ütemében, 1990-ig négymilliárd 460 mil­lió forintos költséggel teszik termelékenyebbé, energiata­karékosabbá a gyárat, egy­ben megóvják a környéket a már-már elviselhetetlen lég­szennyeződéstől. A rekonst­rukció második üteme a kö­vetkező ötéves tervben va­lósul meg. További hárommi 1- liárdos költséggel korszerűsí­tik és bővítik a klinker- és salaktárolást, a cementőrlést, illetve a késztermék csomago­lását, kiadását. A beruházás eredményeként a váci DCM az ország legnagyobb és leg­korszerűbb gyára lesz, ahol évente 1,4 millió tonna ce­mentet termelnek. A rekonstrukció előkészüle­teiről Pintér Sándort, a Ce­mü váci gyárának igazgató­ját kérdezzük. — A napokban véglegesí­tettük a Világbank képvise­lőivel a tenderkiírást, melyet a szervezet valószínűleg egy­két hét múlva tesz közzé. Várhatóan a harmadik ne­gyedévben dől el, melyik nyugati cég nyeri a pályáza­tot. vagyis szállítja majd á technológiát. Tudni kell azon­ban, hogy csak a hazánkban nem gyártható gépekről, be­rendezésekről van szó. A ki­írás ugyanis úgy szól, hogy a nyugati partnernek együtt kell működnie a hazai vál­lalkozókkal. akik a külföldi dokumentáció alapján részt vesznek a munkában’ A part­ner biztosítja a gyártásközi és az összeszerelés ellenőrzé­sét, valamint a telepített technológiára is garanciát vállal. Párosból az olcsóbb — A külföldi finanszírozás előkészítésével egyidejűleg ki­dolgozták az építési munkák fővállalkozásának pályázati rendszerét is. A dokumentá­cióra az Epber és a 31. Szá­mú Állami Építőipari Válla­lat jelentkezett, s az utóbbi nyert. Bizonyára azért, mert árajánlata majd egymilliárd forinttal kedvezőbb volt ver­senytársáénál. Reális lehet ez a vállalkozás? . — Az építési munka a be­ruházás összköltségéből egy­milliárd 570 milliót képvisel, ennyiben állapodtunk meg a 31-es ÁÉV-vel. Az ő dolguk, hogyan gazdálkodnak. Ha 1990-ig az ÉVM által előre jelzett mértéken felüli ár­emelésre is sor kerülne, ne­héz fába vágták fejszéjü­ket ... Mindenesetre mellet­tük szóit az a tény is, hogy a hazai cementgyárak építé­sénél mindenütt ott voltak, tapasztalatokkal rendelkeznek. — Milyen feladat vár az építőkre, egyáltalán meny­nyire tudnak majd haladni a technológia szállítójának is­merete nélkül? — A tennivalók pontosan körvonalazhatók. Többek kö­zött ki keli építeniük a köz­műveket a jelenlegi gyártó­sortól alig néhány méterre, méghozzá úgy, hogy a szom­szédban a kemencevonalak termelnek, hiszen a gyártás nem állítható le. Kétségtelen, hogy ez próbára teszi majd a mieinket és a kivitelezőket is. Magunk szintén fölállítottuk a beruházást irányító szerve­zetet, tagjai a Cemü és a váci gyár műszaki apparátu­sából kerültek ki. Ez a füg­getlenített gárda látja majd el a munka folyamatos fel­ügyeletét., a műszaki ellenőr­zést As. a számtalan napi tennivalót, a négy kemence-, vonalból hármat kel] majd elbontani, helyettük egyetlen épül, amely naponta 2700 ton­na cementet termel. A meg­maradó régi kemencét — mely 1966—70 között NSZK-segít- séggel létesült — korszerűsít­jük. Az új gyártósor nemcsak termelékenyebb lesz, de egy­ségnyi anyag előállításához 30 százalékkal kevesebb ener­giát használ és kevesebb élő­munkát igényel. Több célt egyszerre szolgál — Amikor ez a gyár léte­sült, még nem voltak érvény­ben környezetvédelmi előírá­sok. A rendeletek megjelené­sétől számítva mennyit köl­töttek a légtér óvását szol­gáló beruházásokra? — ötvennégy portalanító működött 1966-ban, melyeket fokozatosan cseréltünk ki kor­szerűbb, nagyobb hatásfokú berendezésekre. Egyetlen adat: 1975—1980 között 200 millió forintot tett ki a kör­nyezetvédelmi beruházásokra fordított összeg, s ennek ered­ményeként 40 százalékkal csökkent a porkibocsátás. Tu­dóim, mindez sovány vigasz Vác lakosságának, hiszen ma is szenvedünk a légszennye­ződéstől. A most lebontásra szánt három kemence porta­lanítása 600—700 millió fo­rint lett volna 1984-es árakon számolva, tökéletes eredmény nélkül, ráadásul akkor az el­avult technológiát is konzer­váljuk. Ezért született a dön­tés: nemcsak környezetvédel­mi rekonstrukcióban, hanem átfogó, több célt egyszerre szolgáló beruházásban kell gondolkodnunk, melynek ki­emelt része a táj, a légtér vé­delme. Ezért kapunk most 200 millió forintos környezetvé­delmi támogatást, ugyaneny- nyi a saját fejlesztési ala­punkból származó összeg, ezen felül a fix járadékfizetéses állami alapjuttatással szá­molhatunk, illetve a világban­ki hitellel. — Milyen paramétereket garantálnak a rekonstrukció után? — Ma a porkibocsátás évi tizenegyezer tonna, ami két­ezerre csökken. A poremisszió köbméterenként 50 milli­gramm lesz, ami a svájci hormának felei meg. A je­lenleg nyitott nyérsanyagtáro- ló teljesen zárt rendszerűvé válik, a szállítóberendezések­hez és az átadókhoz porszű­rő berendezés kapcsolódik majd, s a technológiai vona­lon új elektrofilteres porle­választó fog működni. A tech­nológia biztosítja továbbá azt is, hogy az óránként keletke­ző félmillió köbméter füst­gáz megtisztítva távozzon. — Mi lesz a sorsa a levá­lasztott pornak? — Visszakerül a rendszer­be, mert cementet és ener­giát tartalmaz, amit a vég­termékben kell testesíteni. Folytatódik a hagyomány — Ez a gyár valaha KISZ- védnökséggel épült, s hasonló vállalás tervezéséről hallani e rekonstrukció kapcsán is. — Valóban, a megyei KISZ- bizottság képviselői felvetet­ték ezt a témát, , de érdemi előrelépésről csak akkor be­szélhetünk, ha ismertté válik a technológiát szállító külföl­di és a munkálatokban részt vevő magyar vállalatok köre. A fiatalok azonban már föl­vették a kapcsolatot az építé­si munkák fővállalkozójával, a 31-es ÁÉV KISZ-eseivel. A beruházás előkészítésén túl látványos munka...iá. , fo^1 gadja már a szemlélőt. Ki­használva a földrajzi- adott­ságokat, a vízi szállításban rejlő előnyöket, a Cemű váci gyárának kikötőjében épülnek a tárolósilók. A tavalyi pró­ba után az idén 30 ezer ton­na cementet exportálnak az NSZK-ba. Kis piros autó Ebben a munkában az álla­mi tűzoltóknak segítőtársaik is akadnak: Pest megyében 179 település 127 önkéntes tűzol­tó-egyesületének mintegy öt­ezer tagja. Az egyesületek kö­zött van több mint százéves .múltra visszatekintő, de akad fiatalabb is. Az üllői 1924- ben alakult meg, a postames­ter vezetésével — kilétét az utódoknak sem sikerült ki­nyomozniuk, mivel a nevét őrző okmányok 1945-ben el­pusztultak. Megmaradt vi­szont az a régi fecskendő, amellyel a munka indult, s felújítva hamarosan a kis­pesti tűzoltó-parancsnokság laktanyája elé kerül, a£ ül­lőiek ajándékaként. — Bizony. 1924-ben még csak tizenketten voltunk, és a felszerelésünk se állt más­ból, csak egy kézifecskendő­ből — emlékszik vissza az alapító tag, a 81 éves Fülöp János bácsi. Szép szürke egyenruháján a piros, ötszögű „önkéntes tűzoltó" jelvény mellett ott csillog a Tűzren­dészen Érdemérem arany fo­kozata is. Az egyesület jelenleg 64 ta­got számlál, saját kis piros Sípszó sem kell, mégis ütem­re roppan a hó a fiúk lába alatt. Nem azért futnak az udvaron, mert kivételes edzett­ségre vágynak, hanem mert Tatárszentgyörgyön nincs tor­naterem. Bár az a csupasz fa­lú épület, talán még az idén tornacsarnok lesz ,., De addig marad a „terem- telen” állapot. — És szabadtéri testnevelési órákat tartunk — folytatja a gondolatot Tarján András, az általános iskola igazgatója. — Igaz, szerepel a tantervben ilyen is, de nem ennyi... Kétszáztíz általános iskolás gyerek látja kárát. — Az egészségkultúra szem­pontjából is káros ez a hely­zet — szögezi le Tarján And­rás. — Nincs vizesblokk: zu­hanyozók, öltözők sincsenek. Nem követelhetem meg a fel­szerelést: a cipőt, a zoknit. Tehát egyfajta higiéniai neve­lésről kell kényszerűségből le­mondani. Arról nem is szólva, hogy a tantervi anyagot sem tudjuk teljesíteni. Általános is­kolánkból sokan tanulnak to­vább. Ám, amikor először tor­naterembe kerülnek, csak áll­nak és csodálkoznak ... Tisztában van azzal is, hogy a megyében nemcsak Tatár- szentgyörgyön van ilyen gond, s itt legalább a klubkönyvtár­ban tarthatnak testnevelési órát. De nézzük meg ezt a le­hetőséget közelebbről! Csonka óra Az út tíz perc odáig. A mint­egy nyolcszor tizenötös terem kőpadlós. Itt tárolják a sport­szereket is. Nincs bordásfal, kötél, a rúdmászást sem itt ta­nulják meg a diákok. Van vi­szont hat nagyméretű ablak. Hogy a baleseteket elkerüljék, szőnyeket terítenek a kövezet­re. így valamelyest alkalmas­sá válik talajgyakorlatok vég­zésére. — Kihat-e a fegyelemre ez az oda-vissza járás? — Nem jellemző — rázza meg fejét az iskola igazgató­ja —, de az órát mindenkép­pen megrövidíti. Viszont, ha a kocsijukon roboghatnak a hely­színre, és az autó mellé nem­régiben odakerült a szertárba egy saját maguk átalakította utánfutó is, tömlővel, ötven kilogrammos poroltóval, tar­talékruhával. — Fő feladatunk a megelő­ző tűzvédelem — tudom meg Vangel Jánostól, az egyesület parancsnokától, aki kollégái­hoz hasonlóan társadalmi munkában tűzoltóskodik, „ci­vilben” a Malév ügyeletes szerelője. — A pincétől a padlásig ellenőrizzük a rendet a lakóházakban, a kisiparo­soknál, az intézményekben, hiszen, ahol rend van, ott egy veszélyforrást már kizártunk Megvizsgáljuk a tüzelőberen­dezéseket, az elektromos ve­zetékeket, a tűzoltókészüléke­ket, és ha valahol hibára bukkanunk, azonnal szólunk. De pénzt sajnos nem tudunk adni, és amíg 2 ezer 500 fo­rintba kerül egy tűzoltókészü­lék, hiába kelne el belőle még egynéhány, ha nincsen rá keret. A község lakói előtt tekin­télyük van az önkénteseknek, hallgatnak rájuk, tanácsaikat megfogadják, így az ismételt ellenőrzés során rendszerint már a hiba kijavítását nyug­tázhatják, tanácsi bírságolásra ritkán kerül sor. Tavaly álta­testnevelő tanárnak egy nap négy órája van, akkor nyolc­szor teszi meg ezt az utat. — Technikai felszereltség szempontjából milyenek az oktatás körülményei? — Jó közepesnek mondhatók — válaszol rövid gondolkodás után Tarján András. — Műkö­dik az iskolarádió, hat Commo­dore számítógépünkön fakulta­tív oktatás folyik, tavaly meg­szerveztük a szakkört is. Van írás- és diavetítőnk, lemezját­szó, magnetofon, a videolánc- hoz azonban még hiányoznak a tv-készülékek. Büfénk is mű­ködik már. Szerencsére sem öt, sem pe­dig a falu tanácselnökét nem olyan fából faragták, hogy be­letörődjenek a jelenlegi álla­potokba. — Régi vágyunkat szeret­nénk végre megvalósítani — kezdi Krizsán László tanács­elnök. — Nincs a falunak kö­zösségi terme, ahova több szá­zan beférnének. A tornaterem megépítése segítene ezen is. Több tett Nem tudom, miért beszélnek még mindig feltételes módban erről a helyiségről, hiszen bár­ki láthatja már a falait. — A 16x28 méteres csarno­kot hat hét alatt hozta tető alá a dabasi Építési és Költségve­tési Üzem — mondja Sztancsik Ferencné vb-titkár. — A tető- szigetelés és a belső munkák azonban még váratnak maguk­ra. Tartsunk egy kis kitérőt, mert ami eddig történt a tor­nateremért Tatárszentgyörgyön — és bizonyára a későbbiek­en is előbbre viszi ezt az ügyet — az az összefogás eredmé­nye. — Ha az idő jobbra fordul, hozzáfogunk a külső és belső vakolási munkálatokhoz — ígé­ri Kálmán Ferenc, az Örkényi Béke Tsz elnökhelyettese. — Szövetkezetünk térítésmente­sen adja az általunk gyártott gombásodásgátló festékanya­got. — Számunkra is természetes — toldja meg Dóra Béla, az ácsai Vörös Október Tsz elnö­lában csak ott szabott ki büntetést a tűzvédelmi elő­adó, ahol megakadályozták az ellenőrzést — egyszerűen nem engedték be a tűzoltókat a házba. Ennek ellenére az elmúlt évben mégis többször ütött ki tűz a községben, mint az előző öt év alatt együttvéve. A leggyakoribb mostanában a füstölőtűz: a lecsöpögő zsír meggyullad, és a lángok martalékává válik nemcsak a füstölőház, hanem a benne lévő hús is. De elő­fordult színes tévé kigyulla­dása és szándékos gyújtoga­tás is. Tűzoltó-dinasztiák — Tavaly az esetek felében hamarabb érkeztünk az álla­mi tűzoltóknál, és előfordul, hogy kiérve nekik már nincs is dolguk, mi már megfékez­tük a lángokat. Tőlünk köny- nyebben kérnek segítséget a falubeliek, ismernek minket, tudják, hol lakunk, és odafut­nak még éjszaka is. Aztán, ha addig nem történt volna meg, mi riasztjuk az államiakat Kispesten vagy Monoron — beszél munkájukról az egyesü­leti elnök, Kiss Dezső. Üllőn valóságos tűzoltó-fa­míliák alakultak ki: a Farkas családból például a férj és a két fiú mellett a feleség is lelkes tagja az egyesületnek. Bár a hölgyek az oltásban ritkán vesznek részt, a ver­senyeken ugyancsak jelesked­nek, sokszor előkelőbb helye­zést elérve, mint a férfiak. Az alapító Fülöp János pedig igazi tűzoltó-dinasztiát nevelt: nagyobbik fia, József hivatá­sul is ezt választotta, hosszú Fazekas Eszter Élesre fordult a gyakorlat Szent Flórián katonái Üllőn Páncélos lovag álldogál az épület bejárata fölött, ám ke­zében lándzsa helyett vizescsöbröt tart, mögötte magasba csapnak a lángok. A középkor óta megszokott ábrázolása ez Szent Flóriánnak, aki azért vált a tűzoltók védőszentjévé, mert a legenda szerint imáival megmentett a tűzből egy égő házat. Régen a falvakban, városokban nagy veszedelmet je­lentett, ha ráröppent a tetőkre a veres kakas — a nádfede­lek, fából ácsolt falak között gyorsan tovaharapóztak a lán­gok. Ma már a patrónus képével egyre ritkábban találko­zunk, de az oltás napjainkban sem veszélytelen feladat. ke —, hogy támogatjuk azo­kat a településeket, ahol dol­gozóink élnek. A VII. ötéves terv időszakában 500 ezer fo­rintot utalunk át a szentgyör- gyi tanácsnak. Ha kell, akkor hamarabb is kifizetjük ezt az összeget. A dabasi Fehér Akác Tsz so­ron kívül legyártotta és össze­szerelte — önköltségi áron — a Mezőváz szerkezetet. S mint Frankó Károly elnökhelyettes­től megtudtuk: amit ígértek, teljesítették. — Amint az időjárás lehe­tővé teszi — tájékoztat Vörös Ferenc, a dabasi ÉKÜ vezető­je —, megkezdjük a lágyfedé- si, tetőszigetelési munkákat. A kifizetendő összegből 200 ezer forintot elengedtünk, és továb­bi engedményeket is terve­zünk ... Lendületet Eddig még csak beszéltünk, de nem néztük meg belülről az épületet. Pedig félig kész ál­lapotában is nagy lendületet adott már Tatárszentgyörgyön az iskolások sportmozgalmá­nak. Kézilabda-, labdarúgó- és asztalitenisz-sportszakkörök találnak — egyelőre még ott­hontalan — otthonra benne. — Jobb oldalon lesz egy kis kordon a nézőközönségnek — mutatja Tarján András a helyszínen a terveket. — Ott lesz a szertár is, Mint a községi pártalapszer- vezet titkára segítséget ka­pott a párttagoktól is: meg­győző szavaiknak eredménye, hogy a tehót a tornateremre szavazták meg az emberek, s rengeteg társadalmi munkát vállaltak. Jóllehet az ötmillió forintos építkezés igen nagy beruhá­zás egy rendkívül alacsony fej­lesztési alappal rendelkező kis­község számára, de hogy ez mégis megkezdődhetett, csakis a nagyarányú összefogásnak köszönhető. Minden reményük meglehet arra, hogy teljesül­jön a vágyuk, hiszen akik ígérték, megadják a segítsé­get. Vennes Aranka évekig a monori járás tűz­oltóparancsnoka volt. Másik fia, Árpád, szintén huszonki- lencedik éve óvja már a lán­goktól Üllő házait, és önkén­tes tűzoltó az unoka, ifjabb Fülöp Árpád is. Napokig szivattyúztak Ez is mutatja, az utánpót­lással nincsen baj. A vecsési Ferihegy Tsz szalmakazlát — a szövetkezet egyébként, akárcsak a helyi áfész, évi 10 ezer forinttal segíti az egye­sületet — az ifjúsági csapat oltotta el. Végül, hogy a legki­sebbek se maradjanak ki. szeptemberben húsz gyerekkel megszerveződött az általános iskolában a tűzoltószakkör Egyik tagja, a hetedikes Bo­dor Attila már többször be­bizonyította, hogy nem mél­tatlanul hordja zsebében a szakkör igazolványát — leg­utoljára a szomszédjukban ki­gyulladt olajkályha oltásánál segédkezett. Füri Attila és Rácz Imre, az idősebbek már néhány versenyen is részt vettek Monoron és Vecsésen. A gyerekek azt mondják: jó érzés, ha segíthetnek máso­kon. És az üllőiek nemcsak tűz, hanem víz esetén is szá­mítanak önkénteseikre — a hatvanas évek elején például egy nagy esőzés után napokig szivattyúztak az elöntött há­zakban. De a bajtársak nem­csak a bajban társak. Gyako­riak klubdélutánjaik, és éven­te két-három alkalommal tűz­oltóbálban mulatnak. Hagyo­mányos rendezvényük a helyi Vöröskereszttel közösen szer­vezett bál, melynek teljes bevételét az idősek megsegí­tésére fordítják. — Tűzoltóink mindig idő­ben érkeznek — mondja Er­dei Gábor tanácselnök. — A közmondás szerint bajban is­merni meg, ki az igaz barát. Hát ők igazán azok. Mörk Leonóra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom