Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

XXIX. ÉVFOLYAM, 38. SZÄM 1987. FEBRUÁR 16., HÉTFŐ ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Mezőgazdák egymás között Fagy, szabályozók, bérek, árak J Hajdani bandagazdából lett termelőszövetkezeti bri- £ gádvezetőtől hallottam vagy két évtizeddel ezelőtt: a 2 parasztember tavasztól őszig dolgozik, télen gondolkozik, f Ugyan min? — tamáskodtam. Talán azon, hogyan nő a $ búza, mitől zöld a kukorica? Nem. Azt tudja, mert a ^ vérében van — oktatott. Hanem azon töpreng, mit csi- % nált rosszul, mit kellene tennie, hogy jobban megtalál- £ ja a számítását. Mert a parasztember mindig elégedet- ^ len, de magában keresi az okot... Nem tudom, miért pont a morcos brigadéros szavai jutottak eszembe, % amikor a minap részt vettem a körzet mezőgazdasági ^ üzemi vezetőinek a monori pártbizottságon megszerve- Ä zett — hagyományos — év eleji konzultációján. A téeszekben már régóta télen is folyamatosan dol­goznak. A szakemberek pe­dig évekkel előre kidolgozott pontos termelési stratégia sze­rint határozzák meg a so­ros tennivalókat. Talán az elégedetlenség, az önemésztés változatlan? Ez sem egészen igaz, hiszen éppen a szóban forgó beszélgetésen hangzott el többször is: néha az egyes kormányzati intézkedések, • szakmai szabályozók, rendele­tek terelik kényszerpályára — megfelelő fékekkel — a len­dületes próbálkozásokat. o A hagyományos mezőgazda- sági fórumon azonban nem tűnt rendhagyónak vagy szo­katlannak a kritikus, önkriti­kus hang, a sarkos fogalma­zás. A véleménynyilvánítá­sokban sem voltak felfedezhe­tők a behúzott fékek. Pedig hát jelen voltak olyan szer­vezetek, testületek képviselői is, akiknek — közvetlenül vagy közvetve — a bírálatokat cí­mezték. Részt vett a beszélge­tésben Lénárd László, a me­gyei pártbizottság titkára, Ka- rakas János, a pb gazdaságpo­litikai munkatársa, Lehel Lász­ióné, a Teszöv és Zentai Tibor, a megyei tanács képviselője. Dr. Szászik Károly, a monori pártbizottság titkára bevezető­jében ösztönözte is a jelenlé­vőket a nyílt beszédre. Még az első félévben két fontos fórumon — a megyei párt-vb és pb ülésein — kerül sor a megye mezőgazdasága, élel­miszer-gazdasága helyzetének elemzésére, stratégiájának esetleges újrafogalmazására. — Vagyis kell a muníció! — mondta Lénárd László. — Hasznos a polémia, mert se­gít felfedezni az érzékeny gó­cokat, ötleteket, javaslatokat adhat. S a monori megbeszélés adott is Lénárd László érté­kelése szerint. De lássuk előbb, mi volt a hét téesz-el- nök, s az egy-egy állami gaz­dasági, maggyári igazgató, il­letve a párttitkárok tarisznyá­jában. Közülük egyedül Pus­kás Imre, a pilisi Aranykalász Tsz vezetője érkezett egy si­keresen lezajlott közgyűlés után, a többiek a héten és a jövő héten állnak a vezető­ség beszámolójával a tagság elé. Az már biztos, hogy a sülysápi Tápióvölgye Tsz-ben — sajnos — tovább nőtt ta­valy is a veszteség. Náluk a Bevig szakemberei a hét végé­re fejezték be a szokásos vizs­gálatot, s ezután dől majd el a zárszámadás időpontja. Bár másutt megközelítőleg sin­csenek ennyire súlyos gon­dok, a többi elnök sem sima homlokkal beszélt gazdaságuk helyzetéről. Valamennyi szakembert ag­gasztja a körzetben a vetések állapota. Nem tudjuk, mi van a hó alatt, mondta Puskás Im­re. A pilisiek már vásároltak Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, akik szeretett édesapánk, nagyapánk és déd- nagyapánk, Kaszás Antal temeté­sén Monoton részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és részvétükkel bánatunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. is tartaléknak tavasziárpa-ve- tőmagot az esetleges kelési hiányok pótlására. Gombán, Sülysápon is valószínűnek lát­szik, hogy a káposztarepce ja­va része kifagyott, ki kell szán­tani, s mást vetni a helyébe. A monori Kossuth Tsz, a gombai Fáy András Tsz sző­lészetében már most jelentős­nek látszik a fagykár. Az utóbbi helyen például úgy lát­ják, a főrügyek 40—70 száza­léka ^ elfagyott. Ujj István el­nök szerint a kajszi ültetvényt is 30 százalékos téli kár ér­te. Vagyis az elnökök által elmondottakból az általánosít­ható, hogy a kemény tél egyet­len haszna a viszonylag sok csapadék lenne. Bár a Gomba környéki dombokon elolvadó hó leve leszalad, mielőtt a ta­lajba jutna. © A körzet mezőgazdasági üzemei egyébként, mint a leg­utóbbi pártbizottsági ülésen is elhangzott, a tavalyi ne­héz körülmények ellenére tiszteletre méltó eredményeket értek el. Gond viszont az in­dokolatlanul nagy differen­ciálódás. Az idén a gyengébb gazdaságok felzárkózásával, a közepesek pozíciójának meg­erősítésével. s a legjobbak eredményeinek megőrzésével szorosabbá kell válnia ennek a mezőnynek. Ehhez a saját erőfeszítéseiken túl több téeszben joggal pályázhatnak állami támogatásra is. Persze az is a tényékhez tartozik, hogy az elvonások sem ala­csonyak. Csak egy példa: a vecsési Ferihegy Tsz-nek 8,9 millió a költségvetési hozzájá­rulása. A konzultáción különösen sok szó esett a bérekről, pon­tosabban a bérek rendszeréről. Ezzel kapcsolatban fogalmaz­tak az elnökök és a párttitká­rok is a legegyértelműbben. Ujj István szerint például a jelenlegi keresetszabályozási rendszer tulajdonképpen a termelés fékje. A Fáy András Tsz által kiválasztott bérezé­si kategória egyetlen évet sem bírt ki, máris érkezett a mó­dosítás. Dobrovitz József ha­sonlóképp keményen fogalma­zott. A növekményadóban visszatért a bázisszemlélet, mondta, nem a jó, hanem is­mét a rossz munkaerő értéke növekedett meg. Vagyis is­mét szükség van az úgyneve­zett „vattaemberekre”. Ta­nulságos és elgondolkodtató vélemények voltak azok is. amelyekben azt fogalmazták meg: pár éve az ipar épp a mezőgazdaságtól vett át bizo­nyos szervezési, irányítási módszereket. A mezőgazdaság­nak pedig most nincs lehető­sége arra, hogy az iparban be­vált jó recepteket hasznosít­sa, adaptálja. A keresetszabályozási rend­szerrel kapcsolatban mondta el Tóth József, a Rákos Me­zeje Tsz elnöke, de más eset­re is igaz. Egy szakmai ta­nácskozáson a részt vevők egy­más után álltak fel, s bíráltak bizonyos intézkedéseket, mond­ván, hogy ez is rossz, az is rossz. A minisztérium képvise­lője közölte, elfogadják a kri­tikát, de kérnek jobb javasla­tokat. „Ügy még nem ég­tünk!” — ismerte el Tóth Jó­zsef. Persze a nyílt beszéd épp arra jó. hogy a kollektív bölcsesség, a közös érdek ér­vényesüljön, ha konfliktusok árán is. Hiszen ami jó min­den mezőgazdasági üzemnek, az a népgazdaságnak sem le­het rossz. Az is elhangzott a körzet­beli mezőgazdasági üzemek vezetőinek konzultációján, hogy néha úgy érzik, a meg­hirdetett gazdaságpolitikai programokkal nem mindig vannak összhangban a meg­születő intézkedések. Tetten érhető ez — mondta Dobro­vitz József és Vámos Géza, a monori maggyár igazgatója is — például az exporttámoga­tás, vagy a bérpreferencia csökkenésében. © Érdekes szakmai vita bon­takozott ki arról is, hogy va­jon minden területen, minden talajon egyformán szükséges, indokolt, eredményes-e a nagy költségekkel járó táp­anyag-utánpótlás? Meddig le­het, szabad még a hozamokat növelni? Keményebben fo­galmazva: nem a termőföld kizsákmányolása-e ez? Az egyik gazdasági vezető el­mondta, talajvizsgálataik so­rán kiderült, hogy a talajból nem a tápanyagok hiányoz­nak, hanem a víz, a nedves­ség. Lénárd László összefog­lalójában ezt a témát is érintve, úgy foglalt állást: a mezőgazdaság ma már meny- nyiségileg meg tudja termelni azt, amire az országnak szük­sége van. Ezután a minőség­re kell a nagyobb figyelmet fordítani. Változtatni kell az eddigi felfogáson, szemléleten. A tapasztalatcsere, az együtt gondolkodás pedig ehhez elen­gedhetetlen. Ezért volt hasz­nos a mezőgazdák monori pár­beszéde is. Vereszki János Noteszlapok Kérdések A bérből és fizetésből élő család, vasárnap lévén, televí­ziózik. Az esti főműsorban jónak ígérkező filmet kínál a műsorújság. A család java ré­sze előre feni a fogát a „Gengszterek sofőrje” című filmalkotásra. Este fél nyolc felé járhat az idő, amikor a villany gondol egyet és kial­szik. És a szobában ülő embe­rekre rátelepszik a csend. A cifra káromkodásoktól sem mentes sötétségben láthatat­lan versenyfutás kezdődik az idővel. Lesz áram nyolcig vagy sem? — ez itt a kérdés. Ilyen esetekben az a szokás, hogy az ember szeme célba veszi a közvetlen szomszédokat, hát­ha csak a lakás elektromos há­lózata mondta fel a szolgála­tot. A kép, amit kapunk pu­pillánk egyre táguló rétegén át, egyszerre felemelő és le­hangoló. Mert hiszen megálla­pítható, hogy a szomszéd la­kásokból is gyertyafény szűrő­dik ki az utcára Következés­képpen sehol sincs áram. Ez tehát felemelő érzéssel tölt­heti el az embert, ám ami le­hangoló, az az idő, amely vé­szesen közelít ahhoz, hogy adásba kerüljön a film. A fogorvos jó barát Csak ajánlható, nem kötelező Ki ne ismerné azt a szoron­gó érzést, amikor felvijjog a fúró, erősen markolja a kéz a szék karfáját és azt gondol­juk: jobb lenne minél előbb túllenni az egészen. Bevallom, kiskoromban én is féltem a fogorvostól, de saját káromon tanultam meg, mennyire kell vigyázni ezekre a kis csont­darabkákra a szánkban. Elő­ször sok mindent elolvastam a fogakról, majd érdeklődtem a fogorvostól és igyekeztem megjegyezni a jó tanácsokat. A könyv hatására azóta is rendszeresen mosok fogat és félévenként magamtól elme­gyek ellenőriztetni, hogy min­den rendben van-e fogaim kö­rül. Ennek ellenére a napok­ban nekem is kilazult a tömés az egyik fogamból. Kissé szo­rongva mentem el Maglódon dr. Balogh Sándorhoz. Ügy hozta a véletlen, éppen akkor jártam a rendelőben, amikor egy óvodáscsoport váltakozott, mikor kerülnek sorra. Megle­pően halkan beszélgettek és feszült figyelemmel lesték a doktor bácsi ajtaját, amelyen időnként kijött egy társuk — megkönnyebbült ábrázattal. — Mivel ezeknek a gyere­keknek nagyobb része életé­ben először van fogorvosi ren­delőben, előbb megismertetem velük magamat és a műszere­ket — magyarázta Balogh doktor. — így könnyebb lesz a munkám, de ami sokkal lé­nyegesebb, a jövőben már sok­szor maguktól is eljönnek, mert belátják, hogy a fogá­szati vizsgálat éppen úgy az ő egészségükért van, mint bármely más orvosi vizsgálat. Közben az egyik gyereknek megengedte, hogy a vizsgáló- székkel játsszon, amíg a töb­bieknek elmagyarázta, melyik műszer mire való. Sőt a fúró­gépet is kezükbe vehették. Ez­után megtudhatták részlete­sen, mikor kell tömni és mi­kor kell kihúzni a fogat. Fi­gyeltem először a csodálkozás­tól, majd a bizalomtól tágra nyílt tekinteteket. Ezután megkérdezte, ki akar elsőnek beülni a vizsgálószékbe. Szin­te egyszerre jelentkeztek va­lamennyien. Kíváncsian kérdeztem meg a fogorvost: milyenek a mag- lódiak fogai? — Se nem rosszabbak, se nem jobbak, mint máshol az országban. Kezdjük mindjárt az elején. Az óvodákban rend­szeresen tanítják a fogmosást, de csak ajánlani lehet és nem kötelezővé tenni. Sok szülő nemtörődömségből nem vásá­rolja meg a fogkefét, fogkré­met. Pedig ebben a korban rá­szoktatott gyerekek egész éle­tükben betartják ezt az egész­séges szokást. Más a helyzet az általános iskolákban. Ott már évente fogászati hónapot tartunk; or­vos, szakképzett ápolónő, ta­nárok és egészségügyi őrsök tevékenyen segítenek a meg­győzésben. Munkájukat plaká­tok, szórólapok és gyakorlati bemutatók ismertetik. Évente egyszer minden gyerek ideke­rül vizsgálatra az iskolafogá­szat keretén belül. Jó lenne, ha évente kétszer jönnének. Ennek szervezése folyamatban van. Ismét más a helyzet a fel­nőttekkel. Bizony ők sokszor már csak az álmatlan éjsza­kák után, felduzzadt ábrázattal kerülnek ide. Pedig monda­nom sem kell, mennyi más szövődményes betegséget lehet kapni a lyukas fogon át be­hatoló bacilusoktól. Hány gyomorbajos ember van, aki a rossz fogai miatt hiányosan rágja meg az ételt. Ezért aján­lom mindenkinek, fiatalnak, idősebbnek: évente legalább Körülbelül félidejénél tart az a vetélkedősorozat, amit közösen hirdetett meg a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség Pest megyei vezetősége és a megyei úttörőelnökség az MHSZ megalakulásának kö­zelgő 40. évfordulója tisztele­tére. A szervezet monori területi vezetőségénél elmondták, hogy a körzetbeli iskolák még nem késtek el a jelentkezéssel. Minden oktatási intézmény hattagú csapatot indíthat — egy vezetővel — a vetélkedőn, amelynek célja méltóképpen felkészülni az évfordulóra, fel­kutatni az emlékeket, a vete­ránokat, megismerkedni az MHSZ-ben folyó hazafias hon­védelmi nevelő, sport-, képzési és mozgalmi tevékenységgel. Mindennek sokféle módja lehet. Készülhet krónika vagy korrajz — fényképekkel, em­léktárgyakkal gazdagítva — az adott iskolában és vonzáskör­zetében folyó honvédelmi ne­velésről. Külön figyelmet érde­melnek a jogelődök, a régi MHSZ-tagok, az iskolából in­dult neves sportolók, vezetők, akiktől érdemes megkérdezni, mit köszönhetnek az MHSZ- nek, az ott tanultak hogyan segítik, segítették munkáju­kat? Természetesen a fentiek csu­pán gondolatébresztők, jó öt­letekben valószínűleg nem lesz hiány. Hasznos segítsé­get tudnak adni — ahol van­nak ilyenek — az iskolában működő honvédelmi klubok. kétszer mindenki a saját ér­dekében jelentkezzen vizsgá­latra. Beszélgetésünk végén dr. Balogh Sándor egy tanulságos történettel is megajándéko­zott: — Múltkor egy öt év körüli kisfiú volt itt az anyukájával, és a többi várakozó szünet nélkül mesélte a különböző rémtörténeteket. Már éppen kérni akartam őket, felesle­ges egymást ilyesmivel trak- tálni, amikor az egyik felnőtt megkérdezte a kisfiút: Te nem félsz? — Miért félnék — hang­zott a válasz —, hiszen a dok­tor bácsi múltkor azt mondta nekem: szervusz kis barátom. És anyukám arra tanított, hogy a barát nem csinál rosz- szat a másiknak ... Monda­nom sem kell, igen jólesett, hogy ilyen talpraesett barátom van. Marczi Ferenc vagy szakosztályok. A vetélke­dőn való részvétel szándékát már most be kell jelenteni az MHSZ monori területi vezető­ségénél. Ide várják 1987. már­cius 26-ig a pályamunkákat is. Cím: 2200. Monor, Petőfi u. 34. Az értékelés és a díjak odaíté­lése egy helyi zsűri feladata lesz. Ók döntenek arról is, melyik csapat képviselheti majd a körzetet a május 9-i Solymáron megrendezendő megyei döntőn. A vetélkedősorozat födíja egyébként egyhetes NDK-beli, shuli táborozás és egy segéd­motor-kerékpár lesz, a helye­zett csapatok légfegyvereket — sok hozzávaló lőszerrel — és egyéb tárgyjutalmakat kap­nak. A legjobb — körzetbeli — pályamunkát lapunkban is ismertetjük. V. J. Nyugdíjasoknak Klubnap Ma délután 17 órakor a mo­nori KISZ-bizottságon klub­napot tart a vasutas-szakszer­vezet helyi nyugdíjascsoportja. Az összejövetelek már hagyo­mányosak, a mostani is érde­kesnek ígérkezik. Varga Ár­pád főgyógyszerész a házipa­tikáról, annak kezeléséről be­szél majd, dr. Füri Judit kör­zeti orvosi pedig az időskori betegségekről szól — s termé­szetesen kérdezni is lehet. Pályázat úttörőknek Hazafiaság, honvédelem és hiányos válaszok Nagy vonalakban ismerve a Démász helyzetét, amely né­ha korántsem rózsás — hiszen az vesz el sok időt, mig a hi­ba forrását megtalálják —, egyre kevesebb a remény ar­ra, hogy az áram a vezeték- hálózatba visszatérjen. A megváltoztathatatlanba lassan beletörődő család egyet tehet, miközben még elhalkuló szit­kokat mormol maga elé: alud­ni tér. A társadalmi munkaidőala­pot védő intézkedésekkel össz­hangban a lakók jobb kiszol­gálásának érdekében a Gyöm- rői Tanács hosszított ügyfél- fogadási időt vezetett be, melynek premierje egy hétfői napon volt. Az ügyfelek este fél hétig intézhetik ügyes-ba­jos dolgaikat. Tehát a tisztvi­selő, aki második műszakban ügyintéz, eddig az időpontig van jelen a munkahelyen. Az ügyintéző — néha tűkön ül­ve — kivárván a munkaidő végét, kisétál a buszmegálló­ba, otthonába való hazatérés céljából. A 18.36-ra meghir­detett buszra vár. Hideg és csípős az este. Az idő halad, az óra mutatója már túlhaladt jóval a busz érkezésének idő­pontján, de az csak nem ke­rül elő. Az ügyintéző másodmagával toporog a hideg havon, miköz­ben agyában egymást kerge­tik a gondolatok. Elment vol­na a busz előbb? — teszi fel a kérdést magában, hiszen volt már erre is példa. Vagy ha nem, valami műszaki hiba történhetett. Jó félóra eltel­tével aztán a menetrendben feltüntetett következő járat társaságában még egy busz érkezik. Részben fény derül tehát a titokra, és ügyintézőnk két utastársával egyetemben „összefagyva bár, de törve nem”, elindulhat haza. Áll az ember a vendéglátó­ipari egységben, kezében ott az üveg minőségi sör, és part­nerével, a hajdanvolt idők le­gendás monori labdarúgójá­val beszélget éppen A téma mostanság időszerű Monoron, mióta a volt ferencvárosi já­tékos, Rab Tibor játékosedző­ként tevékenykedik az együt­tesnél. A kérdés, melyen rö­vid idő alatt véleménykü­lönbség alakul ki. az ő sze­mélye körül forog. Neveze­tesen, mit játsszon, és miért azon a poszton játszik a a csa­patban. Beszélgetőpartnerem bizonygatja, mennyivel hatá­sosabb lenne, ha a középpá­lyán szerepelne, mert ennek hiányában látja a csapat őszi idegenbeli szerény teljesít­ményének okait. Én bizonygatom ennek el­lenkezőjét, s vázolom az én álláspontomat, miszerint je­lenlegi posztján, középhátvéd­ben jobban áttekinthető a csa­pat játéka, s az esetleges csa­patszerkezeti hibák könnyeb­ben korrigálhatok. A másik tényező pedig az, hogy jelen pillanatban rajta kívül nincs az együttesnek megbízható kö­zéphátvédje. Az idő halad, beszélgetésünk egyre inkább belenyúlik az éjszakába, és láss csodát, Rab Tibor egyszerre megjelenik. (A csapat ekkor érkezik visz- sza Nyáregyházáról, ahol te­remben tartanak edzést.) Be­szélgetőpartnerem odainvi­tálja, és miközben a kávé ké­szül, ismételten előadja állás­pontját. Tibor udvariasan meg­hallgatja, majd nagyvonalak­ban ugyanazokat válaszolja neki, mint amit én válaszol­tam elébb. Én kabátom hajtó­kája mögött mosolygok, és megpróbálom megérteni a szurkoló lélektanát. Bár hiába jutok közelebb egyfajta gon­dolkodásmód megértéséhez, a labdarúgás — szerencsére (?) — nem a szurkoló lélektana szerint változik. Kucsera József ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) f

Next

/
Oldalképek
Tartalom