Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

1987. FEBRUÁR 14., SZOMBAT .m »H 7 ír lan Előtérbe került a hatékonyság 1985-ben 44 millió forint tő­hA hét híre VONŐVONÁSOK © A Hazafias Népfront Országos Tanácsa peda­gógiai bizottsága az úttörőcsapatok. és a szülői mun­kaközösségek kapcsolatait elemezte. © Megalakult a Magyar Shakespeare Bizottság. © Az Országos Erdé­szeti Egyesület vitaülést rendezett a tájvédelem és az erdőgazdálkodás időszerű feladatairól. © Kiállítás nyílt Szolnokon a Tiszatájon élt őslényeket mutatva be. ® A hét híre az is, hogy hangversenysorozat kez­dődött a Pesti Vigadóban A vonó mesterei címmel, • Felmentés, kinevezés ■ A Minisztertanács dr. Hor­váth Öttó egészségügyi * mi­niszterhelyettest saját kérésé­re, érdemeinek elismerése mellett e tisztsége alól fel­mentette. Egyidejűleg dr. Illés Bélát egészségügyi miniszterhelyet­tessé kinevezte. Csattognak a metszeolSók m Dánszentmiklós határában naponta hét-nyolc hektárnyi területen metszik meg az almafákat a helyi termelő­szövetkezet kertészei. Január­ban — á nagy hideg miatt — csaknem hatvan hektáron ma­radt el e fontos munka. A le­maradás pótlására a húsztagú brigádnak segítenek a trakto­rosok, és alkalmi munkásokat is foglalkoztat a szövetkezet. (Erdősi Ágnes felvétele) Nem ajándékot adtak Természetesen mint minden új, úgy az új tanácsi gazdál­kodás bevezetése is okozott gondokat, a tanácsok sem mindig voltak tisztában lehe­tőségeikkel. És hát a rend­szernek is be kell járódnia, nem véletlen, hogy az idén bevezettek néhány új, finomí­tó változtatást. Több településen jelentett problémát, hogy a szabályozott bevételek nem mindig érkez­tek időben, s általában a ter­vezettnél kevesebb futott be a tanácsokhoz, megyei szin­ten mintegy tíz százalékkal. Különösen a nagyobb lélek­számú települések fúrtak rosz- szul. A tervek kialakításakor ugyanis megállapítják az úgy­nevezett biztonságos gazdál­kodás kiadási szintjét az egyik oldalon, ehhez rendelik hozzá a bevételeket — a saját bevé­teleket, az adókat és a sza­bályozott forrásokat —, a ket­tő közötti különbséget állami támogatás fedezi. De mivel a vállalatok által fizetett váro­si, községi hozzájárulást, il­letve a béradót a lélekszám szerint osztja el a költségve­tés, a nagyobb településeknél ez nagyobb — de bizonytalan — tételként jelentkezik a biz­tos állami támogatással szem­ben. Amíg a. vállalatok gazdál­kodása nem szilárdul meg — márpedig ez egyik napról a másikra nem várható —, ad­dig gyökeres változtatásra nem lehet számítani. Ezért segít a megye: saját állami támoga­tásából mintegy 800 millió fo­rintról mondott le a települé­sek javára, helyette fölvállal­va a tervszerűtlenebből érke­ző befizetéseket. Nem aján­dékpénzt adtak tehát, hanem — ahogy Török Zoltán fogal­(Folytatás az 1. oldalról.) úgy megítélni, hogy közben összekeverjük a hagyományos mezőgazdasági tevékenységet az össz-szövetkezeti ' munká­val. Az elvonások ugyanis az iparban, a szolgáltatásban elő­teremtett forintokat viszik el. * Érthetően jó hangulatban zajlott le a ^eglédi Lenin Tsz zárszámadó Küldöttgyűlése is. Az 1985-ben elért szerény nyereség után a mostani (14,3 millió forint) birtokában fel­lélegezhetett a kollektíva. Persze nem ez utóbbi szám a szokatlanul magas, hanem az előző alacsony. Ami a növénytermesztési főágazatot illeti: az aszály miatt tavaly sem teljesítette a hozamokkal kapcsolatos tervet. Eredményessége, nye­resége mégis fával felülmúlta az 1985. évit, ami a segédüze­mi, az általános és az anyag- költségek lényeges csökkené­sének köszönhető. A mostoha időjárás leginkább a kukori­cát és a cukorrépát sújtotta, viszont a mustár, az olajlen és a napraforgó szép termést hozott. Az idén módosul a szövetkezet vetésszerkezete, 270 hektáron étkezési mák kap helyet. Az állattenyésztés közel 3 millió forintos . veszteséggel szerepel a számviteli szabá­lyok szerint összeállított ki­mutatásban, valójában azon­ban a hús-, a gyapjú-, és a tejtermelés után kapott 6,5 millió forintos árkiegészítéssel együtt nyereséges az ágazat. A megváltozott érdekeltségi viszonyok igen kedvezően ha­tottak az ipari területre, amelynek eredményességében a profilváltással, átszervezés­sel, exportmunkával, valamint a többletvállalással lényeges javulás mutatkozott. Szilárdabbá vált a t.-,z pénzügyi helyzete is. Míg mafcta — biztos pénzt a bi­zonytalanért. Ugyancsak sok zavart oko­zott, hogy több tanács hitelt volt kénytelen fölvenni, s nem is feltétlenül azért, mert rosz- szul gazdálkodott. A bevételek ugyanis egyenletes bontásban érkeznek, míg bizonyos kiadá­sok lökésszerűen jelentkeznek. Bizony előfordult, hogy egy- egy nagyobb summát kitevő számlát nem volt miből kifi­zetni. Ilyenkor nyújtott segít­séget az OTP, ami köztudot­tan nemcsak a lakosság, de a tanácsok bankja is. Igaz, ez a segítség meglehetősen drá­ga volt, mert 12 százalékos kamatot kellett fizetni a köl­csönök után. Ettől sok taná­cson meg is rémültek. A szemfülesebbeknek Létezett ugyan egy úgyne­vezett gazdálkodási előleg, amit kamat nélkül adott az OTP, de ennek a lehetőség­nek nem csaptak túl nagy rek­lámot — sok tanácson nem is tudtak a létezéséről —, mivel összesen 25 millió forint állt rendelkezésre a megyében ilyen célra. Igaz, ezt legalább kétszer meg lehetett forgatni egy év alatt. Ilyen olcsó pénz­hez tehát csak az élelmesebb, szemfülesebb tanácsok jutot­tak hozzá. Idén változtak — mondhat­juk igazságosabbak lettek — a hitelfeltételek is. Megszűnt az áthidaló hitel a magas ka­mattal együtt, de nincs ka­matmentes gazdálkodási köl­csön sem. Van azonban egy egységes hitelkonstrukció, ami után 8 százalékot szed az OTP, ennek fölvételét keret­korlátozások sem határolják be. A tanácsok természetesen rémüldöznek a 8 százalék hal­latán is, de nem szabad elfe­lejteni; hogy éves kamatról vid lejáratú hitelre volt szük­ség a termeléshez, addig ta­valy már 17 millió is elegen­dőnek bizonyult. A szövetke­zet valamennyi hitelét a vál­lalt határidőre visszafizette. ★ Részközgyűlésre jöttek ösz- sze (Jjaigamácsán a Galgaparti Összefogás Tsz ottani tagjai. Galbos Gábor tsz-elnök nem volt könnyű helyzetben, hi­szen az egyébként a megye legjobbjai közé tartozó nagy­üzem tavaly a sikeres évzárás ellenére számos gonddal is küszködött. A vezetőség pe­dig híven a közösségtől ka^ pott megbízatásához, alapos elemzést készített mondván, csak őszinte és nyílt számve­téssel lehet a jövőt megala­pozni. Sorra véve az egyes ágaza­tok tevékenységét, az elnök a növénytermesztésről szólt leg­először. Nem véletlenül, hi­szen a több esztendeje sújtó aszály ellenére nyereséggel zárták az évet. E terület ár­bevétele gyorsabban nőtt, mint a költségek. Ebben bi­zonyára része volt annak is, hogy áttértek a jóval olcsóbb és környezetkímélőbb folyé­kony műtrágyázásra, s beve­zették az úgynevezett műve­lőutas technológiát, amely szintén kevesebbe kerül, mint a régebben igénybe vett légi növényvédelem. A dicséretből, bár valamelyest szerényebb eredményeket értek el, az ál­lattenyésztésnek is kijutott. Az elnök örömmel újságolta, hogy az oly régóta halogatott rekonstrukciót végre meg­kezdhették és a jövőben foly­tatják is. Ami pedig az ipari üzemeket illeti, nos talán ná­luk jelentkeztek a legsűrűb­ben a gondok. A megrende­lések csökkenése miatt kapaci­tásukat nem tudták teljesen kihasználni, ezért a jövőben van szó! Ha tehát csak kizá­rólag addig veszik igénybe ezt a pénzt, amíg a következő be­vétel megérkezik, s utána azonnal visszafizetik, akkor a kamat mindössze néhány szá­zalékot tesz ki. A késedelmi kamattól sem kell rettegni, mert amennyiben egy tanács december 31-ig nem képes törleszteni a tartozását az OTP-nek, január 2-án ismét kérhet hitelt, amiből az elő­zőt kiegyenlítheti. Hiába, a pfenznek forogni kell, a gazdálkodás csínját- bínját ki kell tanulni! Persze könnyű ezt így kijelenteni, sóhajthat nagyot egy kis köz­ség tanácselnöke, akinek rög­tön eszébe jut a legfeljebb érettségizett pénzügyi előadó, akire jiagyon kell ám vigyáz­ni, mert nem biztos, hogy kap­na helyette másikat! Koráb­ban a gazdálkodásban a me­gye első számú partnere a vb- titkár volt. Tavaly azonban az új gazdálkodás bevezetésekor a továbbképzések szervezésé­nél egyszerűen megfeledkez­tek róluk a nagy sietségben. Ez a megye hibája is lehetett — ismeri el Török Zoltán —, de tényleg csak a legutolsó pillanatban láttak tisztán. A Pénzügyminisztérium felkészí­tett néhány megyei szakem­bert, akiknek aztán egy hónap alatt 350 tanácsi dolgozóhoz kellett továbbítani a legfon­tosabb tudnivalókat. Még a szanáláshoz sem Fenntartva a megállapítást, miszerint a megye települései viszonylag simán vették a ta­valyi év gazdálkodási akadá­lyait, hozzá kell még tennünk valamit. A megyeházán úgy látják, nem mindenhol értik még igazán az új szisztémát. Sokhelyütt él még a szemlé­let: kezdjünk csak bele egy beruházásba, aztán majd csak lesz valahogy. De hogy? Mert a megye semmihez nem tud piuszpénzt adni, még egy ta­nács esetleges szanálásához sem! M. Nagy Péter hozzákezdenek a technológiai megújításhoz, elsőként a leg­nehezebb helyzetben levőkön segítve. A részközgyűlésen felszó­lalt dr. Cselőtei László, a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem tanszékvezető egyetemi tanára, a körzet országgyűlé­si képviselője, az Országgyű­lés mezőgazdasági bizottságá­nak elnöke is, aki egyebek között arról beszélt, hogy nem kerülhetik el figyelmünket a világ körülöttünk zajló gyors változásai, amelyek parancso- lőan követelik meg a saját lehetőségeink számbavételét. A művelőutas technológiáról, szólva arra emlékeztetett, hogy a régi módszereket is elő kell venni, ha azok most gazdaságosabbak. Szót kért Békési Sándor, a Pest Megyei Tanács osztályvezető-helyette­se is, aki hangsúlyozta: a ter­melőszövetkezet az ország több mint 1200 nagyüzeme közül tavaly a 142. volt, a megyében a 9., ami azt jelzi, itt megtalálták a legjobb meg­oldásokat. ★ A fennállásának 26. eszten­dejében is nyereséges tahitót- falui Kék Duna Szakszövetke­zet tagsága tegnap tartotta meg zárszámadó közgyűlését Szentendrén. A beszámolót Lá­zár Antal elnök tartotta. Elő­ször a múlt esztendő nehézsé­geit sorol x A hihetetlenül aszályos időjárást, a műtrá­gya- és műanyagellátás idő­szakos akadozását, az iparcik­kek árainak emelkedését, az értékesítési összegek helyben topogását. A mezőgazdasági ágazat ilyen körülmények kö­zött 4 és fél millió forintos hiánnyal zárt. Búzából pél­dául 16 mázsával termett ke­vesebb egy hektáron, mint 1985-ben. A laboratóriumi ágazat 500, a vendéglátó egy­ségek 400 ezer forinttal ma­radtak el a tervtől, a húsüzem pedig mindössze 44 ezer fo­rinttal teljesített többet a vártnál. Szerencsére az ipari ágazat és a szakcsoportok jól sike­rült évet zártak. Az előbbi csaknem 3, az utóbbi több mint 5 millió forintnyi nyere­séget termelt. A szövetkezet egyéb bevételeivel együtt^ a mérleg aktívuma meghaladja a 14 millió forintot. A Kék Duna Szakszövetke­zet a Szentendrei-sziget négy községe 440 dolgozójának biz­tosít megélhetést. Szorgalmas emberek laknak a két Duna- ág között. Mutatja ezt, hogy az egy tagra eső évi tiszta nyereség 31 ezer 529 forint, a jövedelem 80 ezer forint. A közgyűlésen felszólaló ta­gok szinte kivétel nélkül em­lítették a szamócatermesztés­ben meglévő gondokat, va­lamint a csáposkutakkal ösz- szefüggő talajvízszint-csökke- nést és az egyre dráguló ön­tözést. Tudósítottak: Fazekas Eszter, Furucz Zoltán, Mőza Katalin, Varga Sándor, Vicsotka Mihály Grimaszt vág reánk, a hu­szadik század utolsó negyede nagyokosaira a tegnap. Mert hiszen nem furcsa? Ismerjük a vonó — a mai értelmű, te­hát modern hegedűvonó — megalkotóját, Francois Tourte személyében, ám fogalfnunk sincsen, ki lehetett magának a hegedűnek a feltalálója. Mai tudásunk szerint korai, há- romhúros formája az 1500-as évek elején bukkan fel Milá­nó jeles urainak házi ünnep­ségein. Ki lelt rá ezernyi pró­bálkozás, kísérletezgetés köz­ben. Mint általában mindenben, az elsők, az igazi kezdők ne­vét, ezt is homály fedi. Az bizonyos, csodálatos instru­mentumot alkotott. Hangja semmi mással nem téveszthető össze, a violino, a viola, a vio­loncello, azaz a hegedű, a brá­csa, a gordonka, tehát a hege­dűcsalád sok gyönyörűséget szerez immár évszázadok óta az emberiségnek. Nincsen tehát semmi külön­legesség abban, ha a megye több mint hat és fél ezer ze­neiskolása körében a legfőbb két kedvenc a hegedű és a zongora. Ki lesz a vonó mesr tere? Zavaró olykor — mond­ják a pedagógusok — a szülők áhítozása, a sikerembefré, a • művésszé lett gyermek után, aki viszont a valóságban — így a papa meg a mama — csak örökösen cincog a fü­lünkbe ... Örvendetes tehát a megyében a zeneiskolák orszá­gosan kiemelkedő súlyú, gyor­san fejlődő hálózata, de nem biztos, hogy mögötte minden­kor a gyermek érdeklődése, zene iránti kíváncsisága lelhe­tő meg. Esetleg nem több rej­lik ott, mint a szülő(k) akar- noksága; faragjanak mű­vészt ebből a gyerekből! A vonó tegnapja és jelene nagy nevekkel itatódott át. A hegedűremekművek ihletője volt — gondoljunk csak Beethoven opus 61-es Hegedű- versenyére —, s közben maga is, mint eszköz, remekművé vált. Gasparo da Saló, Amati, Stradivari, Stainer — a csú­csok ők. Létezhetnek-e azon­ban a csúcsok a völgyek, dom­bok, a hosszan kanyargó hegy­gerincek nélkül?! S ez nem csupán magára az instrumen­tumra, hanem az általa kelt­hető zenére is igaz. A zeneis­kolákban tanító pedagógusok csoportja a megyében egy év­tized alatt a kezdő létszám másfélszeresére nőtt, túlhalad­ja a három és fél százat nap­jainkban. Az önálló, a főisko­lák és a kihelyezett tagozatok segítségével ma már a megyé­ben túl van a hetvenen azok­nak a településeknek a száma, ahol a zene, a zenélés varázs­latos birodalmába léphetnek be a gyerekek. Az érdeklődés akkora, hogy szűknek bizo- 1 nyúlnak szinte mindenütt az épületek — még Vácon és Cegléden is. holott ott erede­tileg is zeneiskola céljára emeltek otthont —, azaz már szólhat az örömzene... A vo­nó alá azonban az is oda kí­vánkozik, hogy seregnyi he­lyen — érdtől Dunakesziig — mostohák a tárgyi feltételek, általában az egész megyében akadozik a hangszerállomány karbantartása, felújítása, pót­lásra, bővítésre szegényesek a források. Csendüljön fel tehát a bánatzene? Talán egyik sem lenne ha­mis felhangoktól mentes. Az érdeklődés is, a műveltség fo­galmának átalakulása is indo­kolja, hogy a megyében továb­bi 800—1000 gyermekkel nö­vekedjék a zeneiskolások tá­bora. Ami egyebek között fel­tételezi néhány újabb önálló zeneiskola szervezését, a már meglevők tevékenységi kör­nyezetének javítását. IIi'8n apró kövekből épül fel az a piramis, amelynek csúcsán a legnagyobbak fog­ják a vonót. A hazai hegedű­történelem persze Hubay (Hu­ber) Jenő meg Vecsey Ferenc, Zathurcczky Ede, Gertler Endre elsősorban, de Mátray (RóthkVepf) Gábor is, aki Nagykátán látta meg a napvi­lágot — 1797-ben —, s aki első hazai, tudományos feldol­gozója volt a vonó varázsla­tának. S oda, a hátországba tartoznak a Nagy Jánosok — aki 1852-től Cegléden ének­vezér, 1855-től Nagykőrösön képezdei zenetanár —, a Krüchten Józsefek — aki a Tudományos Gyűjtemény 1818—19-es évfolyamaiban publikált forrás értékű dolgo­zatokat —, akik a zenéért sze­retik a zenét, s megszerettet­ni sem másért akarják. Mi a haszna a hegedűszónak? Sem­mi, csak szép. A legtöbb, mert szép. Mészáros Ottó Megenyhült az időjárás, tovább folytatódhat a bős—nag; marosi vízlépcsőrendszer építése. Jó ütemben halad a fi lyó bal partjának feltöltése, melyhez a szobi kőbányáb szállítjuk az anyagot. (Vimola Károly felvétele) Bős-Nagymaros. Igazságosabb hitelfeltételek Biztos pénzt a bizonytalanért Idén talán valamivel nyugodtabban fogtak hozzá a helyi tanácsok az éves tervek elkészítéséhez. Tavaly Ilyenkor még számos kérdés volt tisztázatlan az ú.l gazdálkodási rendszerrel kapcsolatban, vol­tak, akik a esődtől féltettek egyes tanácsokat. Nos, az első eszten­dő elteltével alapvetően megnyugodhattak a kedélyek, szőkébb pát­riánkban — amint ezt Török Zoltántól, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetőjétől megtudtuk — egyetlen település sem jutott kilá­tástalan anyagi helyzetbe. «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom