Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-14 / 38. szám
s ■ ■ > ■ . . ';r a-.‘- ■ -v ••• ' •••.tv MAGAZIN . í 2 4 Ifi ca rw*| 1987. FEBRUAR 14., SZOMBAT •mi ....■ ;-yWr-_ 1 ____________________________________________________________________________________________________________-1 Az ember a gép ütemét kényleien felvenni Forintok kemény munka árán M anapság kevés dologról esik több síó a bérezésnél. A viták már csak azért sem csitulnak, mert a keresetszabályozás jelenlegi formái még napjainkban sem szolgálják igazán a széles körben hirdetett célt: a teljesítmények növelését. Az üzemekben dolgozók viszont úgy érzik, nincs elég becsülete a főmunkaidőnek, sokba! jobban jár az, aki a vállalati gazdasági munkaközösségekben, vagy egyéb más kisvállalkozásokban keresi a boldogulását. S miég hozzáteszik: akad ebben az országban nem is egy ember, aki kevés munkával nagy jövedelemre tesz szert. Hogyan, milyen erővel kerülnek a felszínre a bérezés ellentmondásai egy kollektívában — erről beszélgettünk a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának vezetőivel, dolgozóival. * Twist Olivér jó útra tért Gyerekek, fiatalok a vádlottak padján Selymes szőke haj, finom vonású arcocska, ártatlan tekinteti! szempár — és villámgyors ujjak, melyek egy bűvész ügyességével szabadítják meg pénztárcájától a gyanútlan járókelőt. Ez volt Twist Olivér, akinek alakjában Dickens a korabeli London egyik jellegzetes figuráját, a gyerektolvajt rajzolta meg. Olivér kényszerűségből és véletlenül került a lopásra dresszírozott fiúk közé. Megcsapolták a mákgubókat — Vállalatunk központja Debrecenben van. s mi csak egy vagyunk a három termelőegység közül — mondja Dráviczki Sándor igazgató. — Bérpolitikánkról és gazdálkodásunkról a vállalat szintjén döntenek. természetesen az erre hivatott társadalmi és politikai testületek bevonásával. Ezekben gyárunk dolgozói is képviseltetik magukat, tehát bizonyos határok között van arra lehetőségünk, hogy esetleges eltérő érdekeinknek is hangot adjunk. — Gondolom, arról már teljesen önállóan döntenek, hogy a gyárra kiosztott bérkeretet itt hogyan használják jel. — Igen, ez kizárólag a mi feladatunk. De hadd jegyezzem meg, abban, hogy melyik gyáregység mennyit kap, szerepe van a kollektívák teljesítményének Is. Ennek megfelelően differenciál a vállalat. A döntésnél a legtöbbet a terv teljesítése és ezen belül is a tőkés export nagysága, valamint a költségek csökkentése nyom a latban. Mivel az MGM a központi átlag-ke- resetszabályozási kategóriában van, tavaly 3,5 százalékos adómentes bérfejlesztésre volt lehetőségünk, ám ezen felül pályázatok alapján még valamivel több mint 2 százalékot kaptunk. Az idén számításaink szerint körülbelül 4 százalék várható. — A környező vállalatokkal ,ís állják a versenyt? — Nézze, nagyon nehéz az összehasonlítás, de ha nagyon muszáj, akkor végül is azt kell mondanom, hogy mi a jó közepesen fizetők közé tartozunk. Ennek ellenére létezik nálunk is munkaerőhiány. Akik elmennek, többnyire nem az állami iparban helyezkednek el. Tavaly nyolc- vanan kérték ki a munkakönyvüket, s bizony ennél jóval kevesebb új dolgozót tudtunk csak felvenni. Az egyenleg: mintegy 45-tel csökkent a létszám a gyárban az elmúlt esztendőben. Pedig számunkra létkérdés a nagy értékű berendezések teljes, azaz három műszakos kihasználása, hiszen az itt gyártott csapágyak csaknem háromnegyede tőkés exportra kerül. Ezért szeretnénk mintegy 10 százalékkal növelni a műszakpótlékokat, de ez egyelőre csupán terv. A másik beszélgető partnerem, aki a gyári bérpolitikában segít eligazodni, Józsa Ödön gazdasági vezető: — Az alapelveket a válla' lati tanács a szakszervezettel közösen állapítja meg — mondja. — Az MGM-ben most már néhány éve az a gyakorlat, hogy a fizikai munkások bére általában nagyobb arányban emelkedik, mint a szellemi dolgozóké. — Közöttük vannak a műszakiak is... — Igen, s ez sajnos azt je lenti, hogy meglehetősen nehéz a jó mérnökök megtartása Az alapbérekben való viszonylagos elmaradást a prémiumokkal,1 a jutalmakkal igyekszünk a lehetőségekhez mérten ellensúlyozni. — S a munkások? Vajon őket eléggé ösztönzi a jelenlegi bérezési rendszer? — Szerintem igen. Belső érdekeltségi rendszerünk nagy önállóságot ad az üzemeknek, s az alapbéren felül kifizetett úgynevezett mozgórész kiteheti a kereset 15—30 százalékát A norma tíz százalékot meg haladó túlteljesítése esetén progresszív ösztönzés lép be. Az üzemekben egyébként forintokat az egyéni teljesít mények alapján osztják szét, bár gyakran gondot hogy a rendszer nem áttekinthető. okoz, eléggé Valóban, ezt Disódon többen is szóvá tették. Pedig láthatóan egyszerűen indul a dolog. Kiss Zoltánnak, a gyűrű- köszörű-üzem művezetőjének kis fülkéjében műszerek mérik, hogy melyik berendezés mennyit termel. — Ügy érzem, mi igazságosan osztjuk el a bért — mondja Kiss Zoltán. — A szempontok közül, amelyeket figyelembe vesznek, melyiket tenné az elsős helyre? — Egyértelműen a szaktudást, és az ehhez kapcsolódó képzettséget. Emellett természetesen mérlegeljük az illető szorgalmát és fegyelmét is. — ön művezetőként menynyit keres? — A régebbi, rutinos szakmunkások többet visznek haza mint én. Ügy érzem, ez azért nincs teljesen rendben, de annyit koptattuk a szánkat emiatt, hogy már nem szólok. Nem érdemes ... Szabácsik Jánosné a köszörűüzemben gépbeállító, egyike a törzsgárdatagoknak. Tavaly augusztusban beválasztották a vállalati tanácsba is. — Ügy érzem, a körülményekhez képest jól keresünk. A bérek nagyjából a teljesítményekkel arányosak. A betanított és a szakmunkások között az utóbbiak javára körülbelül 10 forintos besorolási alapbér-különbség van, tehát a tudást az alapbérben elismerik. A teljesítmények pedig ettől függetlenül csak az emberen múlnak, bár nálunk a legtöbb üzemben automata, félautomata berendezések vannak, s így ezek diktálják a tempót, a munkásnak a gép ritmusát kell felvennie. — Az idénre tervezett négy■ százalékos bérfejlesztéssel elégedett? — Ha teljesítjük, megemelhetjük a kalapunkat magunk előtt. Komoly feltételei vannak ugyanis ennek. — önöknek, forma szerint a vt-ben a vállalati érdeket kellene ’előtérbe helyezni. Meg tudja ezt oldani konfliktusok nélkül? — Nem, és ezt nem is várhatja el igazán senki tőlem. Amikor ott ülök a testületi ülésen, nem törölhetem ki a tudatomból, hogy én diósdi vagyok. Ez képtelenség lenne! — Valójában ösztönöz-e a jelenlegi rendszer? — Hogy hatással van a teljesítményekre, az biztos. De az már korántsem, hogy mindenki a maximumot nyújtja ezért. Nem is tudnánk, hiába szeretnénk, mert a dolog nem csupán rajtunk múlik. Ha nincs elég anyag, ha hiba csúszik a szervezésbe, máris gond van a termeléssel. — Van-e arra lehetőség, hogy valaki kiugróan magasan teljesítsen itt ,az üzemben? — Gyakorlatilag nincs. A berendezések működésének sebessége ezt behatárolja. Gyorsítani, véleményem szerint, csak a minőség rovására lehetne. — Tehát nem ösztönöz a tízszázalékos túlteljesítés után belépő progresszivitás? — Nem. Ilyen magas teljesítményre nem is emlékszem Ezért sokkal jobb lenne, ha az a bizonyos progresszivitás, mondjuk inkább 5 százaléknál lépne be. kára azt mondja, aki itt kezd dolgozni, nem jár rosszul. — Tavaly, ha jól emlékszem, huszonötén kaptak nálunk szakmunkás-bizonyítványt, s amire rég nem volt példa: mindannyian itt maradtak. Kezdőként 22 forintos órabérrel indulnak, s ha igyekeznek, akár 5—7 ezer forintot is hazavihetnek havonta. Pajor Imre, az üzemi pártvezetőség titkára szintén jól ismeri a helyzetet: — Nem könnyű ma politizálni, lévén, hogy bizonyos kérdésekre megfelelő érvek híján nehéz választ adni. Arra sem tudok mit mondani, hogy miért élnek meg nálunk sokan kevés munkával, hogyan tudnak így nagy jövedelmekhez jutni. Ám tapasztaljuk, hogy a nyíltság és főleg a gyors reagálás nem nélkülözhető. Ezért gyakran hívunk meg a gyárba olyan ismert szakembereket, akik első kézből tudnak információkat adni. Nemrég például a SZOT titkára, dr. Nagy Sándor járt nálunk. De a helyi gazdasági vezetők is partnereink, ha valahol bármilyen gond vetődik fel. Érzem és tudom, hogy a vitákra szükség van, az eltérő vélemények nyilvános ütköztetése morális erőt teremt és megalapozza a bizalmat. Csak így érhetjük el, hogy az emberek elfogadják érveinket, még akkor is, ha számukra hátrányos döntésről van szó, mint amilyen legutóbb a kormány és a SZOT által ajánlott „bérstop” volt. Csapágygyári beszélgetéseinkből világosan kiderült: a bérezés legfőbb ellentmondásai nem a termelőegységeknél jelentkeznek — még ha ott esik is a legtöbb szó ezekről —, hanem az elmaradott gazdasági szerkezetben. Abban például, hogy a jól dolgozó kollektívák csak alig valamivel jobban emelhetik a kereseteket, mint azok, amelyek ráfizetéssel vagy alacsony jövedelmezőséggel termelnek. Az ilyen és ehhez hasonló ellentétek feloldása pedig inkább a központi szabályozás feladata lenne. Furucz Zoltán De ma mi lehet az oka annak, hogy évről évre növekszik nemcsak a bűnelkövetők, hanem közöttük a gyermek- és fiatalkorúak aránj^a? Többek között erre kereste a választ a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság bűnüldözési osztálya, s vizsgálataik eredményeképpen megállapították: a kedvezőtlen országos tendenciák Pest megyében is érvényesülnek: 1980 és 1986 között több, mint 25 százalékkal nőtt az ismertté vált bűn- cselekmények száma, az elkövetőké pedig 7046-ról 7530- ra emelkedett. Összevetve az 1985-ös és 86-os adatokat, feltűnő a növekedés a fiatalkorúaknái és a gyerekeknél: számuk 781-ről 842-re, illetve 264-ről 322-re emelkedett. Némelyik bűncselekménytípusnál — lopás, betörés, rablás, garázdaság. testi sértés — különösen kiugróan magas e két korcsoport részesedése. S nemcsak az elkövetők száma emelkedik, hanem tetteik társadalmi veszélyessége is. Bűnös a video ? — Egyre több a fiatalok által elkövetett erőszakos* garázda jellegű bűncselekmény — mondja Kozák László főnyomozó — és ezért egyértelműen hibáztathatok az illegálisan vetített brutális videofilmek. Ma már a legeldugottabb község legkisebb szórakozóhelyén is van képmagnó, és egyszerűen nem tudjuk valamennyit ellenőrizni. A tizennégy évnél fiatalabbak a legnagyobb számban a budai, a ráckevei és a gödöllői körzetben, a náluk valamivel idősebbek elsősorban Gödöllő és Ráckeve környékén vétettek a törvények ellen. — Az esetek egy részénél egyértelműen az anyagi haszonszerzés a cél folytatja Kozák László —, de rengeteg az olyan bűntett, amit a fiatalok egyszerűen unalomból, „diliből” követtek el. Sok településen nem kötik le hasznosan a szabadidejüket, nem tudnak mihez kezdeni magukkal, hát bandába verődve hangoskodnak a főutcán, a kocsma előtt. Ebből aztán könnyen támadhat nagyobb baj is. A fiatalkorú bűnözés növekedésének okai között jó! ismert o család, a szűkebb környezet és a baráti kör meghatározó szerepe. A tettesek jelentős része csonka családból és az állami gondozottak közül kerül ki. Ugyancsak ernelkedö az ittasan elkövetett bűncselekmények száma, megyénkben az 1981-es 39-ről 1984-ben 72- re nőtt. Sok feladat vár még a megelőzésben a munkahelyekre, mert a fiatalkorúak jelentős számban több éve a szak- és betanított, valamint a segéd- és a kisegítő munkások közül kerül ki. Míg régebben jó egynéhány analfabéta akadt a 14—17 éves elkövetők között, mostanában ezzel ellentétes tendencia jelentkezik. A veszélyeztetett fiatalok között külön csoportot alkotnak a kábítószer-függőségben élők. Létszámukat ma Magyar- országon mintegy 30 ezerre teszik, arányuk Pest megyében az országos átlagnál alacsonyabb; 1980 és 85 között mintegy tíz esetben folyt eljárás kábítószerrel való visszaélés és nyolc alkalommal káros szenvedélykeltés miatt. eddig ismeretlen szerek és módszerek Is. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a leggyakoribb olyan gyógyszerek és vegyi anyagok alkalmazása, melyek olcsóak és a mindennapi életben is köny- nyen hozzáférhetők. Megyénkben is megalakult már az alkoholellenes bizottság mellett a kábítószer-ellenes albizottság, hiszen a legfőbb feladat itt is, akárcsak az ifjúságvédelem egyéb területein a megelőzés. A kapitányság munkatársai portyákon ellenőrzik a veszélyes helyeket: kocsmákat, parkokat, felkutatják a búvóhelyeket. 1980 óta 833 ilyen ifjúságvédelmi akcióra került sor, valamint felvilágosító, nevelő tevékenységük részét alkotta 1680 előadás. Ezek vajon mennyire hatásosak? — A gyerekek nemegyszer azért követnek el bizonyos tetteket — válaszolja Kozák László —, mert az iskolában nem tájékoztatják őket arról, hnilyen következményekkel járhat egy bűncselekmény. Ahogyan mostanában megtanítják őket közlekedni, így oktathatnák őket az alapvető jogi ismeretekre is. — Éppen most jártam Cegléden. osztályfőnöki órát tar- lottak — mondja Magyar István főnyomozó. — Sajnos 45 perc alatt nagyon kevés dologra jut idő. Illegális ültetvények — A narkotikumélvezethez többféle bűncselekmény is kapcsolódik — mondja Kovács József rendőrőrnagy —, recepthamisítás, gyógyszertári betöréses lopások, de Buda- kalászon a kísérleti gazdaságban például megcsapolták a mákgubókat is. A hatóságok több illegális indiai kenderültetvényt is megsemmisítettek. És felbukkantak — állítólag Lengyel- országból importált ötletként Elkerülte a börtönt A fiatalok védelmében pedagógusokból, tanárokból, álló speciális önkéntes rendőri csoportok működnek, megyénkben jelenleg 14, összesen 104 taggal. Az állami, társadalmi, ifjúsági szervezetekkel való kapcsolat további fejlesztésére törekednek a megyei rendőrfőkapitányságon, hiszen, mint hangsúlyozzák, munkájuk eredménye döntő mértékben függ attól, hogy az ifjúság- védelemben érintett szervekkel milyen mértékben és aktivitással tudnak együttműködni. A bájos, ám rossz útra tévedt Olivér — emlékezzünk csak vissza — nem végezte ■sem rács mögött, sem bitófán. S ez nemcsak Dickens írói érdeme, hanem annak a kedves családnak köszönhető, amelyik a kisfiút befogadta. Bíztak benne, s tisztességgel felnevelték ... Mörk Leonóra A gyárban meglehetősen sok a fiatal. Varga Gyula gépbeállító, a KISZ-bizottság titHátukon kilenckilós táskával Egy kötelék gordiuszi csomói Egyre terjed az a vélemény, amely szerint a család — a társadalomnak ez a mikrocsoportja — nem képes betölteni a feladatát. Talán azért, mert mindig is idealizáltuk? Mert tökéletesnek szerettük volna látni? Azt mondjak, a család az a legkisebb közösség, amely még közvetiti-megtestesíti a gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyokat és fel is oldja ezeket: így alakul ki a családi légkör, amelyben idősebbek és fiatal generációk élnek, mozognak, lelegzenek — egyre nehezebben. Erények és gyöngék Mondhatnánk, semmi sem tökéletes és nem is járnánk messze az igazságtól, hiszen aligha találunk egyetlen intézményt is a föld hátán, amelynek nincsenek hiányosságai, hibád. Ez a vélemény egyúttal a beletörődésünket is indokolná. A tökéletlenség azonban kihívásként is felfogható: mit tudunk kezdeni az adott lehetőséggel? Az utóbbi hozzáállás az értelmes élet iránti vágyat, morális, etikai eltökéltségünket is sugallja, s mindenképpen szerencsésebb, mint királyi egyszerűséggel kijelenteni, hogy a család nem más. mint a szocialista társadalom válság- jelensége. Annál inkább, mert a családot is emberek alkotják, következésképpen nem a közösségi forma került válságba, hanem azok, akik művelik. A házasodni készülők közül sokan azt hiszik, hogy egy eleve nagyszerű kötelékbe lépnek, amely feltétlenül kellemes életet nyújt majd nekik. Eszükbe sem jut, hogy olyan próbatétel előtt állnak, amely során nem önmagukat 1 kell megvalósítaniuk, hanem minden esetben a másikra kell figyelniük: egymás erényeit és gyöngéit, az alkalmazkodás ritka képességét kellene megismer- niök és elsajátítaniuk, hogy birtokolják a boldogság állapotát. A válási statisztikák is bizonyítják, hogy az esetek többségében nem így történnek a dolgok. Már a kezdet kezdetén teljes mellhossza! a munkába vetik magukat és másod-harmadállásokat keresnek,. hogy meg tudják teremteni életre szóló szövetségük anyagi alapjait. Naponta hordják haza a munkahely feszültségeit, a fáradtság okozta keserűséget. Mindezek igencsak próbára teszik az új házasok tűrőképességét, kompromisszumkészségét. Hol van itt szó erőgyűjtésről, a másik fél mindenkori segítéséről és hasonlókról ? A szeretet szálai Sokat segítene a jelenlegi helyzeten, ha óvnánk az állandónak tekinthető értékeket. Egyik ilyen kiindulási pontunk lehetne a gyermeknevelés, amit az utóbbi időben kizárólag az intézmények gondjaiként kezdtünk emlegetni. Pedig amikor házasságról beszélünk. akkor családra gondolunk, tehát arra a bizonyos hatalmas harmadikra is — nagyon ritkán a negyedikre is —, hiszen nélkülük az egésznek semmi értelme. Sajnos komoly gondok, problémák mutatkoznak az úgynevezett időmérleg vizsgálatakor. Bár az 1970-es nőpolitikái határozat rengeteg gondot levett a nők válláról, a főzést, a mosást, a takarítást meghagyta nekik. A Patyolat, a mirelit, a fodrász, a félkész áru sem lett olcsóbb az idők folyamán. Márpedig az idő pénz, a pénz megszerzése pedig időbe kerül. Ez alól. az anyák sem kivételek, akikről pedig azt állatjuk, hogy ők j el eh tik az emocionális központot a gyermek számára. Az ő empátiaérzékük teremti meg az otthon melegét. Mi okunk lenne tagadni, hogy nem követke‘ett be az egyenjogúság? Az ; pák túlnyomó többsége nem veszi ki részét a családi nevelő- , munkából! Nincs munkamegosztás a szülők között Korántsem arra gondolunk, hogy az anya a lányt, az apa a fiút nevelje. A fölmérések szerint az apák napi húsz-huszonöt percet foglalkoznak a gyerekeikkel ... Nyilvánvalóan azért, mert a nap túlnyomó részében a második gazdaságból gyűjtik a család fenntartásához szükséges jövedelmeket; meg akarják tartani azt
