Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-12 / 36. szám

Még egyszer a havas rémálmokról A bácsiak sajnálták tőlünk a sót Csúcsidőben nagy a zsúfoltság a buszokon A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM 1987. FEBRUÁR 13., PÉNTEK Zömök, mobil, petomec Honvágy kínozza a kertészeket A Meteorológiai Intézet feb­ruár elejétől nagy hidegeket jósolt, s bizony volt is benne részünk. Amikor pedig végre néhány enyhébb, olvadásos napot is megértünk, szinte áldottuk a természetet, mert nem kellett olyan vastagon felöltözni, nem csúszott a tal­punk alatt az utak, járdáik jégbordás, havas felülete. De az olvadást rendszerint la- gyás követte, a délutáni órák­tól ismét veszélyessé vált a közlekedés akár gyalog, akár járművel mentünk dolgunk után. Apropó, közlekedés! Ha fel­tesszük a kérdésit, hogy kinek mi jut eszébe az idei közle­kedési tapasztalatokból, való­színű, hogy a legtöbb ember a buszmegállókban, vasútál­lomásokon való toporgás, fa­gyoskodás, idegeskedés rém­álomszerű emlékképeit idézi magában. Szidták a hideget, a havat, a közterület-fenntartó vállalatokat, á közlekedési dolgozókat, hol okkal, hol méltánytalanul elmarasztalva buszvezetőket, vasutasokat, forgalomszervezőket, hóelta­karítóka t. Hogy mennyiben és kik len­nének elmarasztalhatok, vagy éppen megdicsérhetek helyt­állásukért? Nem általánosí­tunk, inkább egy konkrét területre összpontosítjuk kér­déseinket. A Volánbusz ceglédi üzem- igazgatóságának nagykőrösi kirendeltségén Tóth István forgalomvezetőt kerestük fel, tájékoztatást kérve tőle mun­kahelye feladatáról, az idei első másfél hónap szakmai, emberi tapasztalatairól. Elmondta a forgalom vezető, hogy a kirendeltség tizenkét autóbuszt üzemeltet húsz jár­művezetővel. Tíz, menetrend szerinti járatot tartanak fenn. A tizenkét autóbuszból egy a tartalék, egy pedig a különjá­ratok számára van fenntartva. A kirendeltség Nagykőrös vonzáskörzetében közleked­teti buszait, menetrend sze­rint, valamint a városban he­lyi járatokkal igyekszik kielé­gíteni a tömegközlekedés igé­nyeit. A kirendeltség feladatát nagyban meghatározza az, hogy az utasok túlnyomó többsége munkába járás cél­jából veszi igénybe a buszo­kat. A hivaitásforgalom Ceg­léd és Kecskemét irányában a legnagyobb mértékű — saj­nos csúcsidőben nem ritka a A mikor ősz elején a város széli kis házba is bekú­szott a gázvezeték, és az öreg sparherd mellett ásító csonkra gáztűzhelyt kötöttek a szere­lők, Mari néni szíve majd meghasadt. Két éjszakát ál­matlanul dobálta magát az ágyban, annyira bántotta a samottbélésű fűtőalkalmatos­ság sorsa. Ha néha mégis el- szenderült, odaégett, kőke­mény, ehetetlen túróslepények víziója kínozta. Mari néni nem volt ellene a fejlődésnek, de szó ami szó, nem bízott a modern hőtechnikai berende­zésekben. Különösen azóta nem, hogy sánta Teri is fel­cserélte a rőzsefaló tűzhelyet. Teri most már örökösen fel­sül a süteményeivel, márpedig ő lánykorától fogva híres volt kalácssütő tudományáról. — Nem és nem, a sparher­det nem dobjuk ki. Enni nem kér, szépen elfér a nyári konyhában. Gizgaz, egy kis fa mindig akad a ház körül, amivel be lehet fűteni — tett pontot kavargó gondolatai vé­gére Mari néni. Ügy is lett, pontosabban mindennek így kellett lennie. A testes, viharvert alkotmány ősz óta az udvar másik végé­ben, a nyári konyhában ter­peszkedik. A szomszéd Laci­val cipelték át, majd belesza­kadtak. A repedt tetejű, zo­mánca vesztett tűzhelyről most már végképp nem mon­daná meg senki idegen, hogy a környék leggusztusosabb, legfinomabb bejglijeit, almás pitéit sütötte valaha. Ámbár, sütné az most is, de kinek van kedve ebben a hidegben a fé­lig téglából, félig deszkából tákolt vityillóban toporogni. buszokon a túlzsúfoltság. Napközben érthetően lénye­gesen kevesebb az utas, en­nélfogva jóval ritkábban is közlekednek az autóbuszok. A szakmai tapasztalatokról a következőket mondta el Tóth István forgalomvezető. — Az év első hónapjában a rendkívül zord időjárás ke­mény vizsga elé állította a sí- rendeltség valamennyi dolgo­zóját. Voltak olyan napok, ami kotr nem is kötelezhettük volna sofőrjeinket arra, hogy súlyos és terjedelmes jármű­veikkel, sok-sok utast tudva maguk mögött, egyáltalán ki­induljanak a pályaudvarról. Mégis vállalták a veszélyes, nagy felelősséggel párosuló fel­adatot, áz emberek munkába, vagy hazajuttatását. Amikor ónos eső esétt, lefa­gyott az utakra, jégpályává vált az aszfalt felülete. Akkor is közlekedtek buszaink, mert valamennyien jól tudtuk, hogy a város lakossága elvárja tő­lünk, hogy bármilyen időjá­rási körülmények között is ellássuk a tömegközlekedés­ben ránk jutó feladatot. Mi igyekeztünk is tenni a dol­gunkat, de azt azért nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy a biztonságos közlekedés feltételeinek a megteremtése nem a mi feladatunk. Nincsenek olyan eszközeink, amelyekkel ebben a munká­ban hatékonyan közreműköd­nénk, hiszen csak személyszál­lító járművekkel rendelke­zünk. Hóeltakarító vagy só­szóró gépeink nincsenek. Volt is elég gondunk az eleinte járhatatlan utak miatt a nagy havazás idején. Például ja­nuár huszonötödikén, vasár­nap egyáltalán nem volt hó­eltakarítás azokon az utakon, amelyeken járatainkat közle­kedtettük. Sok autóbuszunk elakadt útközben a hóban. ::::: ::::: De a legkellemetlenebb az volt,- hogy a járművek több­sége még a pályaudvarról sem tudott kiindulni, illetve gyakran előfordult, hogy órás, vagy annál nagyabb késéssel indulhatott valamelyik bu­szunk. A Szolnoki utat telje­sen eltorlaszolta a hó. Sajnos hiába telefonáltam a város­gazdálkodási vállalathoz se­gítségért. Végül is a Mészáros János Termelőszövetkezet egy Rába traktorral segített ki minket — hótolással — a szo­rult helyzetből. Csak akkor változott meg gyökeresen a helyzet, amikor A múltkor, ahogy enyhült né­hány napra valamicskét a tél szigora, Mari néni mégis ne­kilátott a rétessütésnek. A szúette venyige és a har­madévi kukoricacsutka hamar lángra kapott a rozoga beren­dezésben. Mari néni lehajtot­ta a sütő ajtaját, hadd hajtsa ki a meleg a tavalyról maradt égett, avas szagokat, sőt még a bádogbélést is kihúzta, mondván, arra is ráfér egy kis tisztogatás a súrolóporos ru­hával. A két jól megtermett kandúr lustán, fázósan dugta ki fejét a rongyokkal bélelt ládából, és laposakat pislogva figyelték a fejleményeket. Nem tudták mire vélni e hir­telen támadt sürgést-forgást. Itt volt a lakóhelyük, nem éppen cicákhoz méltó meleg vacok, de mit tehettek. Jani gazda ki nem állhatta a lakás­ban sündörgő macskákat. Amint a gazdasszony kihúz­ta a lábát, a két macska ki­mászott a ládából, nagyot nyújtózkodtak, a tűzhely elé ültek, és sóvárogva bámultak a langyos levegőt árasztó sü­tőbe. Mari néni pedig újból nekilátott félbehagyott mun­kájának. Diót, reszelt almát, mákot göngyölgetett a hártya- vékony tésztába. A sütemé­nyek annyira lekötötték fi­gyelmét, hogy egészen elfeled­kezett a kiskonyhában pattogó tűzről. Talán egy óra is eltel­hetett azóta, hogy a rozsé lán­got fogott... — Ette fene, gyújthatok be újra — kiáltotta el magát, megalakult a tanács szervezé­sében az operatív bizottság, s kaptunk is három gépet. Na­gyon kellett már a segítség, mert a Szolnoki úton elakadt, és keresztbe fordult csuklós- buszunkat is ki kellett szaba­dítani a hó fogságából. Azon­ban a pályaudvar területére nemigen jártak be a hóelta- karító gépek, a Volvo marko­ló is hiába próbálkozott, mert kanyarodás közben nem tud­ta eltolni a havat, így a bu­szokat lapáttal kellett kisza­badítani. Egyébként a magunk részé­ről felkészültünk a' nagy hi­degekre, mert kellő mennyi­ségben volt mínusz húszfokos fagyáspontú gázolajunk, ezért olajdermedésből adódó hiba nem volt több mint máskor, mínusz öt foknál. Mi már de­cember közepétől elkezdtük a gázolaj paraffinkiválását meg­akadályozó CRC adagolását — emlékezett a nagy hócsata napjaira, eseményeire Tóth István forgalomvezető, majd megragadta az alkalmat arra is, hogy köszönetét mondjon a külső segítőknek, többek kö­zött a városi rendőrkapitány­ságnak, mert kérésére kiküld­tek a Csongrádi úti iskoláihoz egy terepjáró GAZ-t, felde­ríteni, hogy járható-e arrafe­lé az út autóbusszal. ::ni Végül beszélgetésünket egy elgondolkoztató tapasztalat felelevenítésével fejezte be. Elmondta a forgalomvezető, hogy az emlékezetes országos havazás csúcsnapját, hétfőt követve, a következő hétfőn ónos eső hullott az utakra. A szomszéd megyében, Bácsban géppel sózták az utakat, de a sószóró pontosan a megyeha­tárt jelző táblától visszafor­dult (!). A KM Pest megyei közúti igazgatóságai, a közte­rület-fenntartó vállalatok soha nem spóroltak ennyire a só­val, a gépi munkával. ■ Megjegyezzük, hogy például a Fővárosi Közterület-fenntar­tó Vállalat, a BKV buszainak útvonala mentén több ponton átlépi Pest megye határát. A hótoló és i sószóró gépék, ha elérik. az útvonaltervben megjelölt céljukat, s onnan néhány száz méterre, vagy egy-két kilométerre van a leg­közelebbi Pest megyei közsé­gek egyikének-másikának a buszfordulója, soha nem saj­nálják a sót, a minimális többletmunkát... Aszódi László Antal amikor észbe kapott, és siető­sen csoszogott át az udvaron. A kevéske tűzrevaló rég el­hamvadt, csak a fehér hamu, s az alig észrevehető langyos levegő árulkodott róla, hogy az előbb itt még égett a tűz. Oda se nézett, bal kézzel mér­gesen csapta fel a sütő ajta­ját, s kezdte elölről a művele­tet. Hamarosan a venyige te­tejére rakott akáchasábok is lángot fogtak. Mari néni visz- szatért a réteseihez. Ügyesen a tepsikbe helyezte őket, s már éppen indulni készült, hóna alatt az edényekkel, amikor meghallotta a tompa dobogást. Először azt hitte Samu, a hízóbika happárézik a jászol­nál, de hamar rájött, hogy a hangok éppen ellenkezőleg, a nyári konyha felől jönnek. Ijedtséggel vegyes kíváncsiság­gal sietett a kis épület felé, ahonnan a nesz immár dübör­géssé erősödött. Az ajtóban földbe gyökerezett a lába. A sparherd indulni készült. Nyagda lábain meg-megingott, repedt platnija felemelkedett, és éles csattanással esett vissza. Különös, semmivel nem ha­sonlítható hangok szűrődtek ki belsejéből, s az egész úgy festett, mint egy széltől felfú­vódott állat vergődése. — Úristen! — jajdult fel Mari néni, és keresztet vetett. Sarkon fordult és inaszakad- tából futásnak eredt az istál­lóhoz. Szoknyája alig bírta kö­vetni. — Jánooos! Janikám! Gye­re, gyere, ördög bújt a sütőbe — sivította, és két kézzel be­Rengeteg bosszúságot oko­zott, ám a mezőgazdaság számára áldást jelentett a hirtelen lehullott vastag hó- takaró. Bízva a természet bölcsességében reméljük, mindaddig mozdulatlan ma­rad. amíg a csípős fagyok le­selkednek a sarjadó őszi ve­tem ényekre. Részes szedés Persze ami a kalászos nö­vények termesztőinek jókí­vánság, az másoknak bosz- szantás. Például a kertészek­nek. Nekik ugyanis lassan kezd már kényelmetlenné válni a hóbunda. Jóllehet, február első hetében még nincsenek semmivel elkésve, de nagyon várják már az idő javulását, hogy nekiláthassa­nak a palántanevelő telepek műszaki felkészítésének, mert mire ezzel végeznek, máris a talajelőkészítés lesz a so­ron következő feladat. Az Arany János Termelő- szövetkezet kertészeinek — 12 személynek — egyelőre még a kecskeméti Zöldért ad munkát, a többieket pedig a helyi fűrészüzemben foglal­koztatják, de mihelyt az idő kicsit is engedi, rögtön bú­csút mondanak téli munka­helyüknek. hiszen a szőlős­éért és a, gyümölcsös is na­gyon várja már a metszőbri­gádokat. A közös gazdaság kertésze­ti ágazata a tavalyihoz ha­sonló feladatokat tűzött ki az idei tavaszra is. Negyven hektáron paradicsomot ültet­nék, és kézi betakarításra fogják a táblákat beállítani. Így aki egy kis nyári kere­setre akar szert tenni, máris jelentkezhet részes szedésre az esedi kertészeti telep iro­dájában. A feltételek a múlt évihez hasonlóak. A sárgarépát termő földet lemarkolt az öregember pufaj- kájába. Annak még a bajsza is lekonyult, úgy meglepődött. — Miii? — Ne kérdezz semmit, ha­nem gyere! — és már vonszol­ta is magával a férjét. A kis­konyha kéményén vígan bodo- rodott a füst. Most már János gazda is meghallotta a külö­nös zenebonát, és arca fehérre váltott az ajtóban. Ügy állt ott mint a feszület, amely valami rémséget lát. Ebben a pilla­natban újra megemelkedett az öntöttvas tűzhelyfedé! egyik sarka, és levágódott a kövezetre. Darabokra tört. Mari néni sikoltozott. Két fe­kete bundájú szörnyeteg, ru­góként pattant ki a platni után a sparherd egyre forró­sodó gyomrából, s mint a ra­kéta, neki a polcnak, onnan mint a villám, ki a nyitott aj­tón, el a semmibe. Nyomuk­ban szilvalekvárra] töltött csuprok hullottak. A látomás egy pillanatig tartott, de percekbe telt, mire a házaspár felocsúdott, de még ez után is hosszasan latolgat­ták, mi is történt tulajdon­képpen. Amikor megértették, Mari néni egymásután három­szor fakadt könnyekre. Elő­ször a tönkrement sparherdet siratta meg. aztán a fuccsba ment rétessütést, estefelé pe­dig a gazdátlan macskatányér fölött pityeredéit el. M ég Sajó kutya is megérez­te. valami borzasztó do­log esett meg ebben a házban, dé főleg azt furcsállta, hogy a két utálatos kandúrt másnap, harmadnap sem látta. Állító­lag soha senki nem találkozott velük azon a környéken ... Miklay Jenő 40 hektárról 50-re növelik, és 25 hektár levélpetrezselyem termesztését tervezik, amit a konzervgyár szárítóüzemében értékesítenek. A szövetkezet kertészete évek óta foglalkozik para­dicsom- és paprikapalánták értékesítésével. A kisgazdasá­gok szempontjából ennek nagy jelentősége van, hiszen jó­szerével ez az egyedüli csa­torna, amelyen keresztül szakszerűen előnevelt, ga­rantáltan jó minőségű, egész­séges növényekhez juthatnak. A palántáik kereslete évről évre nő, tavaly is nagy meny- íny.iségben kelt el, sőt a kész­let végül kevésnek bizonyult. Amennyi kell Vajon a mostani tavaszon jut-e minden termesztőnek az ültetnivalóból? Kérdésünkkel Kapás Tibor kertészeti ága­zatvezetőt kerestük meg. — Mindig annyi növényt nevelünk fel, amennyi fede­zi a megrendeléseket. Akik későn jelentkeznek, legtöbb­ször hoppon maradnak, fon­tos tehát, hogy április else­jéig minden érdekelt jelezze az igényeit, ennek alapján ál­lítjuk össze a mennyiséget, és Tiszakécskén kilenc csapat tekézői vetélkedtek a hagyo­mányos és ezúttal háromna­pos Termál Kupa-viadalon. Az Nk. Mészáros Tsz SK ellen­fele a nagyon megerősödött, és most a végső elsőséget is ki­vívó Kecskeméti Mezőgép gárdája volt. A szomszéd vá­rosiak 2320-2262 fa arányban jobbnak bizonyultak a negye­dik helyen végzett körösiek­nél. Az egyéni versenyben (53 induló közül; először a telibe, majd a tarolásos eredményt, majd az összfát ismertetjük): 7. Lóczy Mihály (259+138= 397), 10. Kovács László (269+ 124=393), 19. Farkas József (274+107=381), 23. Szabó Ba­lázs (249+85=354 fa). Városunkban, a temetőhe­gyi tornacsarnokban rendezték az utánpótlás megyei egyéni tekebajnokságot. Az NB I-es Közgép SE (Cegléd) sportolói mellett elindultak az Nk. Mé­száros Tsz SK fiataljai is, s a lépcsőzetes rendszerű vetél­kedőn mindketten továbbju­tottak. Az ifjúságiaknál (7 induló közül): Nagy Péter 397 fával harmadik lett és ezzel a te­rületi viadal után Mészáros Tibor most az erősebb me­zőnyben is javult és 362-es teljesítménye szintén érmet, második helyezést és ezzel a vidéki bajnoki mezőnybe va­ló jutást jelenti. Az 1986/87. évi Bács-Kiskun Köszönetnyilvánítás. Fájó szív­vel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, Ismerősnek, szomszédnak, akik felejthetetlen férjem, édesapánk, nagyapánk, dédnagyapa. id. Tóth Miklós te­metésén részt vettek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek, részvét­távirataikkal velünk éreztek. Kü­lön köszönetét mondunk, dr. Kő­házi Kiss Dánielnek lelkiismere­tes munkájáért. A gyászoló csa­lád. Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, ismerősöknek, jó szomszédoknak, akik szeretett testvérünk. Csete Lajosné szül. Karikó Eszter temetésén részt vettek, utolsó útjára elkísérték, sírjára koszorút, virágot helyez­tek, nagy fájdalmunkban velünk éreztek. Külön köszönetét mon­dunk a Városi Kórház dolgozói­nak. Karikó család. — Most milyen lesz az ösz- szetétel? Szentesi fajták — A paradicsompaprikából a jól bevált szentesi fajtákat neveljük. Paradicsomból is elsősorban azokat választot­tuk ki, amelyek leginkább be- illenek a kiskerti termesztés­be. Friss fogyasztásra kivá­lóan alkalmas például az új, determinált zömök, amely kis lombozató, így könnyebben művelhető. Sikerre tarthat számot még a kerek gyümöl­csű mobil és korall, de jut a hagyományos petomec fajtá­ból is. Aki a fentieken kívül nagyobb mennyiségben más fajtákat akar neveltetni, az ő kérésüknek is eleget tu­dunk tenni. * My. J. Fogadóórák Görbe Ferenc országgyű­lési képviselő, valamint Ko­vács Dénes megyei tanács­tag 1987. február 17-én, ked­den, 9-től 11 óráig Nyárs­apáién, 11.30-tól 13.30-ig Kocséron, a tanácsházán fogadóórát tart. megyei teke-csapatbajnokság­ban a Dutép megszűnt szak­osztályának eredményeit tö­rölték és így a tavaszi foly­tatás előtt a táblázat az aláb­bi szerint módosült. FELNŐTTEK 1. Szaiiki Olajb. 6 5 - 1 27- 9 10 2. Tiszakécske SC B 64-2 25-11 8 3. Kecskeméti Z. 4. Nk. Mészáros 64-2 21-25 8 Tsz SK 5. Kecskeméti 63-3 16-20 6 MÁV B 62-4 16-20 4 6. Kecskeméti TE B 7. Kecskeméti 62-4 13-23 4 Mezőgép B 8. Dutép 61-5 8-28 2 (Kecskemét) B megszűnt IFJÚSÁGIAK 1. Tiszakécske SC 6 5 - 1 19- 5 10 2. Szanki Olajb. 6 5 - 1 17- 7 10 3. Kecskeméti MÁV 4. Nk. Mészáros 6 4 - 2 15- 9 8 Tsz SK 63-3 12-12 6 3. Kecskeméti TE 6. Kecskeméti 62-4 11-13 4 Mezőgép 62-4 10-14 4 7. Kecskeméti Z. 6 - - 6 0-24 . 8. Dutép (Kecskemét) megszűnt PETŐFI DSK A Nagykőrösi Petőfi Diák- sportkör 582 tanulóval és 80 pártoló taggal megalakult. Ki­lenc sportcsoporttal és két önköltséges tanfolyammal vég­zi munkáját. Deák György, az iskola testnevelő igazgatója a tanár elnök. Szeretettel vár­ják a testnevelés és a sport iránt érdeklődő dolgozókat a pártoló tagok sorába. Színház, mozi A kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban este 7 órakor: A velencei kalmár. Bessenyei György bérlet. A Kamaraszínházban este 7 órakor: A vágy villamosa. Móricz Zsigmond bérlet. A szolnoki Szigligeti Szín­házban este 7 órakor: Ludas Matyi. ★ A nagyteremben Annie. Színes amerikai filmmusical. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben A gonosz lady. Színes, szinkronizált angol kalandfilm. (Csak 16 éven felülieknek!) Fél 6-kor. ISSN 8133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) a fajtaválasztékát. ........ ——— B Mí! í EKMgBB Két érem a tekézőknek Ördög bújt a sütőbe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom