Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-10 / 34. szám

Lapunk útja az olvasóig (1.) Sok ember kemény munkájával A PEST MEGYE» HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 34. SZÄM 1987. FEBRL’ÁR 11., SZERDA Ahová a feladat szólít A honvédelmi klub mozgalmas éve A napokban tartja éves be­számoló közgyűlését a Közúti Gepellátó Vállalat ceglédi gyá­rának nyolcvan főt számláló honvédelmi klubja. A szám­vetésre a gyári szabadidő­klubban, a téglagyári tavak partján kerül sor a kora esti órákban. A klubtanács már hetekkel előbb megvitatta és megfogalmazta az 1986-ban végzett munkáról szóló beszá­molót, amelyet Czombos Ist­ván honvédelmi klubtitkár ter­jeszt a klubtagok és a meghí­vott vendégek elé. Czombos Istvánt, a Volvo- szerelőműhely hegesztőjét kér­tük, vázolja fel tevékenységük körét, a klub céljait és azokat az eredményeket, amelyeket beszámolójában elmond. — Éves feladatunkat mi ma­gunk határozzuk meg az MHSZ országos és megyei program­jához kapcsolódva. A felsőbb szervek irányító szerepe az MHSZ városi szervezetén be­lül érvényesül. Túlzás nélkül elmondhatom, hogy meghatá­rozó a Közgép honvédelmi klubjának tevékenysége, s ez nem elsősorban sikert jelent, amit fémjelez a korábbi évek­ben kapott Vörös Csillag Ér­demrend kitüntetés, hanem munkát, fegyelmet, lelkesedést és felelősségérzetet. Egy-egy alkalommal nem csupán a klub színeiben levőkről van szó, ha­nem több száz, esetenként ezer ember mozgatásáról. Két szakosztályunk van; tar­talékos és a lövészszakosztály, ám ez nem jelent szigorú el­különültséget, itt is, ott is te­vékenykedhet bárki, ahova szó­lít a feladat vagy engedi a szabadidő. Ez utóbbi fogal­mak szoros kapcsolata nyil­vánvaló, mert az eseménynap­tár gazdag programot kínál, főleg a nyári hónapokban. Valóban sokrétű a klubta­gok, elsősorban az aktívák munkája. Évek óta feladatuk a sorozás előtt álló fiatalok nyolcvanórás honvédelmi elő­képzésének szervezése és ve­zetése. 1986-ban harmincötén vettek részt ezeken a foglal­kozásokon. A katonaviseltek­kel is foglalkoznak, a húszórás programon nyolcvannyolc tar­talékos vett részt. A szakirá­nyú tájékoztatást a tartaléko­sai: honvédelmi versenyével zárták. Sokrétű a kapcsolatuk a munkásőrséggel (ez az oka a magas katonai-elméleti felké­szültségnek), a városi szakma­közi bizottsággal, a KISZ vá­rosi bizottságával, az ifjú gár­dával és az úttörőgárdával, a városi sportbizottsággal és a vállalati — elsősorban a köz­gépes — tömegszervezetekkel Kéréseikre velük közösen szerveztek az év során számos honvédelmi napot, helyi, illet­ve városi, sőt megyei lövésze­tet, honvédelmi akadályver­senyt. Általános és középisko­lák hívták meg segítőül a gyá­riakat sportnapjaik, lövésze­teik lebonyolításához. Össze­tett honvédelmi és járőrverse­nyek szervezői voltak a KISZ városi bizottsága megbízásá­ból, s meghatározók az ifjú­gárdisták városi és megyei programjain a gyári honvé­delmi klub gárdista tagjai. Tavaly 39 előadást tartottak 1839 személy részvételével, 23 flmvetítést 1950 nézőnek, hat kiállítást, illetve honvédelmi bemutatót népes közönség előtt. Tizennyolc honvédelmi nap megrendezéséből! működ­tek közre a társrendezőkkel, a lövészeteiken több mint húsz­ezren fogtak puskát. — A klubtagok sikereiről is hallhatnánk, hiszen esetenként a versenyzők is a klub tag­jai. — Megnyertük a tartaléko­sok városi lóversenyét, a me­gyei versenyen a ceglédi csa­pat ugyancsak első lett. A me­gyei csapat tagjaként az or­szágos döntőbe is eljutott Raj Ferenc klubtársunk. Az ifjú­gárdista lövőink ugyancsak vá­rosi versenyt nyertek, a me­gyei döntőn pedig ezüstérme­sek lettek. A Honvédelmi Ku­pa lövészversenyen a városi elsőség után a városi csapat felét a mieink közül válasz­tották. A Dunakeszin meg­rendezett megyei döntőn Ceg­léd városa lett az első. — Ennyi siker után mi a vágya a klubtitkárnak? — Nem pihenhetünk. Az eredmények megőrzése sok munkát, áldozatkészséget kö­vetel, s nem tagadom, többre vágyunk. Másként, úgy hi­szem. nem érdemes csinálni. Tagjainknak a fele harminc év alatti, s csak néhányan van­nak túl a negyvenen. Az el­múlt évben hét újonccal nö­vekedett a létszámunk. Nem öregszünk hát. Bizakodó va­gyok — mondta Czombos Ist­ván klubtitkár. s. a KISZ-vetéikedö A Kommunista Ifjúsági Szövetség harmincadik szüle­tésnapja tiszteletére vetélke­dőt hirdet meg a KISZ Ceglé­di Bizottsága. A versenyre alapszervezetek, ifjúsági klu­bok és közösségek nevezhet­nek február 16-ig. Témakö­rök; Az ifjúsági mozgalom 1944—1957 között, a KISZ tör­ténete és tevékenysége 1957— 1986 között, aktuális kül- és belpolitika, ifjúságpolitika. Baromfitartó eszközök Növeli a baromfitartó esz­közök gyártását a Kelet-pesti Áfész, mivel — elsősorban a felvásárlási árak emelése nyo­mán — élénkült a baromfi­tartási kedv. A termelők több baromfiketrecet, etető- es ita­tóberendezést várnak a gyár­tóktól. Sok helyen a régi be­rendezéseket cserélik újakra, illetve bővítik a termelőka­pacitást. Az áfész rákoskeresztúri fémüzeme tavaly 16 millió forint értékű rendelést elégí­tett ki. A további érdeklődést mutatja, hogy 1987-re a me­gyei Agroker-vállalatok, a szegedi f Vídia Kereskedelmi Vállalj a Skála és több me­zőgazdasági nagyüzem már eddig 18 millió forintért ren­delt tőlük. A fémüzem a kis­és a nagyüzemek igénye alap­ján jelenleg több mint 30-féle baromfitartó eszközt gyárt. Főleg az úgynevezett Varia- típusú tojóketrecek iránt mu­tatkozik nagyobb kereslet; ezek az épületek adottságait kihasználva a helyszínen, szükség szerint két-három szintes kivitelben szerelhetők össze. Konfekció Több az áru, mint a vevő címmel február 6-án megje­lent írásunk egyik helyszíne helyesen a Pest Megyei Ruhá­zati Kiskereskedelmi Vállalat konfekcióboltja volt. A Sza­badság téri üzletben érdek­lődtünk a téli vásár forgalma felől. Sok ember kemény munkája fekszik abban a folyamatban, amelynek végeredményeként lapunk mindennap eljut az olvasókhoz. Mi újságírók meg­írjuk cikkeinket, a szerkesztők megszerkesztik a lapot, a nyomdászok kinyomtatják. Ez a mi munkánk, aminek azon­ban csak akkor van értelme, ha lapunk valóban el is jut az olvasólehoz. S vajon eljut-e mindig? — tettük fel a kérdést, több helyről várva a választ — tudva, hogy a szokatlanul zord időjárás az országban sokfelé nagy zavarokat okozott a köz­úti és a vasúti közlekedésben. S mert az újságírók, szerkesz­tők, nyomdászok mindennap elvégezték feladatukat, a Pest Megyei Hírlap eljutott — Bu­dapesten a Somogyi Béla ut­cában — a Hírlap és Posta- szállítási Igazgatóság napilap­feldolgozó üzemébe, elsőként Csányi Erzsébetet, a napilap­feldolgozó osztály vezetőjét kerestük fel kérdésünkkel. — A napilap-feldolgozó üzem három telephelyével a kemény tél ellenére is teljesí­tette a feladatát. A nappali műszakban hetvenen, az éjsza­kaiban százhúszan dolgozunk. Feladatunk az, hogy a köz­ponti napilapokat átvegyük a nyomdától, s feldolgozzuk, to­vábbítsuk részben a mozgó­posták, részben a 2-es góc — Budapest környéke —, s a fő­város postahivatalai számára A postakocsikba tőlünk az expedíción keresztül jutnak el az újságkötegek. Naponta több mint másfél millió lapot expe- diálunk, köztük a Pest Me­gyei Hírlapot is 66—70 ezer körüli példányszámban. Ezen belül mi expediáljuk a külön­kiadásokat is, így a Ceglédi Hírlapot 7—7 és fél ezer, a Nagykőrösi Hírlapot 11—12 ezer, a Monon Hírlapot 9 ezer, a Gödöllői Hírlapot 8 ezer, a Váci Hírlapot 9 ezer példány­ban. Az anyalapot mintegy 20 ezer példányban, a hetente egyszer megjelenő különkiadá­sokat, így az érdit, a százha- lombattait, a dunakeszit, a szentendreit 5—6 ezer pél­dányban expediáljuk. Külön munkacsoport foglalkozik a Pest Megyei Hírlap feldolgo­zásával, az úgynevezett szere­lőasztalnál. A munkát általá­ban este tízkor kezdjük el, amikor a Pest Megyei Hírlap nyomása is kezdődik. Innen az expedícióról általában idő­ben eljutnak a sajtótermékek a közvetítő postahivatalokhoz, illetve üzemekhez. Információgyűjtésünket még aznap a kora esti órákban Bu­Éjjel egy felé Jár az idő, amikor a Nagykőrösi Hírlap és a Ceglédi Hírlap utolsó kötegelt pakolja Kútfej Gábor, a posta­autó sofőrje, és az expedíció két dolgozója, Gardó József és Kis Kosa Bajos. Az expedícióból kinyúló csúszdáról — a kép jobb oldalán — szakadatlanul ömlött a rengeteg újság, s már ezért is, meg azért is sietni kellett, hogy az egy óra után induló szegedi postavonatot biztonságosan elérje a járat a Nyugati pályaudvaron H a nem akarunk magunk­nak kellemetlenségeket, akkor szombat délután felke­rekedünk és elsétálunk a Vasutas Művelődési Otthonba. A Medoszba, hogy mindenki értse, hol is vagyunk. Ott az­tán galambokat fogunk meg­nézni, mi, hozzá nem értők, laikusok. Azért megyünk, hogy majd később benyomá­sainkat rögzítsük. A galamb — az különben is hálás té­ma, nyugodtan ítélkezhetünk róluk, hogy ilyenek meg olya­nok. A galambok majd nem fognak rohanni utánunk dü- hödten, hogy már megint el­kalandoztunk és a valóság (ó, a valóság!), az egészen más ám, nem olyan, mint amilyen­nek lefestettük. Mert a valóság sokféle ar­cát mutatja nekünk. Most ép­pen galamb képében. A tu­dósítás tehát azzal kezdődne, hogy a tudósító galambokat nézeget. Nem, nem azért, mert még életében nem látott ga­lambokat. Próbálja úgy néze­getni, mint a szakmabeliek, hogy milyen a galambról az összbenyomása, vizsgálja a szemét, a fejét, aztán a cső­rét, s megtekinti a madár toll- szerkezetét is, hátha talál rajta valami hibát. Hiszen a zsűri is így nézegeti, s min­den hibáért pontokat vonnak le, pontokat a százból, annyi a maximum. Ha ez mind megvan, ráírják a kis lapok­ra a minősítést, kiváló, igen jó, jó és megfelelő. Aztán a kiállítás lelkes há­zigazdája — Tóth János — számokat kezd sorolni a tu­dósítónak. Ez utóbbi kapkod­ja a fejét és szorgalmasan kör- möl. Közben felvetődik benne, a számok is megkönnyítik az ő munkáját. Ha leírunk be­Az alföldi keringő ötezret ér Gyere ki, galambom! dapesten, a Verseny utca 3-as szám alatt üzemelő Mozgópos­ta Csomagfeldolgozó- és Vám­közvetítő Üzem vezetőhelyet­tesénél, Lengyel Lászlónál folytattuk. Az üzemvezető­helyettes a hírlapközvetítés lebonyolításáról és nagyság­rendjéről a következőket mondta el. — Vidékre kilenc főirány­ban mintegy másfél millió na­pilapot visznek a mozgópos­táink. A Pest Megyei Hírlap különkiadásait, így a ceglédit, a nagykőrösit vasúti mozgó­postánk szállítja. Vácra, Gö­döllőre, Monorra és e telepü­lések vonzáskörzetébe, vala­mint a többi postahivatalhoz közúti járataink szállítják ki az újságot. A vidéki kiszállításoknál sajnos fennakadásokat okozott a januárban beköszöntött na­gyon kemény tél. Ezért az or­szágos havazás idején, az el­ső' napokban, ha el is indultak postavonataink, nem mind­egyik tudott visszaindulni a főváros felé, vagy ha igen, csak nagy késéssel. A közúti járatok a. rendkívüli nehéz­ségek ellenére is eljuttatták szállítmányaikat a járati rendben megjelölt Pest megyei postahivatalokhoz és árusító­helyekhez. Még a budai he­gyekbe is eljuttattuk a napi­lapokat, mert ha elakadtak járati gépkocsijaink, dolgo­zóink kézben vitték a hivata­lokhoz. az árusítóhelyekhez az újságkötegeket, sokszor igen nagy távolságokra. Igaz, ezt a sikert eleve az a tény tette lehetővé, hogy hírlapos kollé­gáink túlnyomó többsége bu­dapesti lakos, ezért ők idejé­ben megjelenhettek szolgálati helyükön. Tapasztalatszerző és infor­mációgyűjtő utunkat ismét a napilap-feldolgozó üzem So­mogyi Béla utcai expedíciójá­nál folytattuk éjjel tizenegy­től. hogy aztán a Nagykőrösi Hírlapot is szállító postai já­rattal a Nyugati pályaudvaron kössünk ki jóval éjfél után. A pályaudvaron a szegedi pos­tavonatra szálltunk föl, hogy egészen Nagykőrösig kövessük lapunk útját, de erről írásunk következő részében számolunk be. Irta és fényképezte: Aszódi László Antal (Folytatjuk) lőlük egy-kettőt, abból megint nem sok baj lehet. A számok egzakt voltuknál fogva hat­nak, tudták ezt a régiek Is, amikor a rovásbotokról „leol­vasták” a számszerű dolgo­kat. A fajta az harmincöt, ösz- szesen négyszázhúsz madár, ugyanennyi ketrec, egy ga­lambnak ugyanis egy ketrec jár, ellentétben az emberrel, akinek csak többedmagával együtt jár egy ketrec, ám azt lakásnak szoktuk nevezni. De ne csatangoljunk el, vissza, vissza! Hatvanhárom tenyész­tő állít ki, három nemzetközi bíró bírál. Két egyesület fog­lalkozik postagalambbal, ket­tő meg díszgalambokkal. A galamb sokat röpül egyfolytá­ban, e2t mi mondjuk, úgy, hogy összeszedtük minden bölcsességünket. Vajon meny­nyit repül? Hét-nyolc órát. Az angol tippler tíz-tizenkét órát is képes repülni. Az ősi hazai fajták közül a magyar hegyes hetven-nyolc- van centiméterre is ki tudja feszíteni a szárnyát, a sas szárnytávolsága viszont eléri • az egy-másfél métert, de mi most galambkiállításon va­gyunk, saskiállítást mostaná­ban nem rendeztek Cegléden. Viszont van egy búcsúszá­munk: az alföldi keringő da­rabjának ára eléri a négy-öt­ezer forintot is. De erről mpg egy abonyi történet jut az eszünkbe. Rendeztek egyszer ott is né­hány éve galambkiállítást; Abonyban rengeteg a díszma­dárral foglalkozó ember. A ki­állítás megnyitását követő na­pon néhány maszatos lurkó is bekeveredett a művelődési ház emeleti termébe, s vártak az alkalomra, mikor lehet egy­két pompás példányt elemelni. Négy testes húsgalambbal a táskájukban távoztak, otthon aztán egyből kitekerték a ga­lambok nyakát, $ mehetett is a vasárnapi húslevesbe a be­levaló. Az orvosok is azt mondják, nincs jobb a puhá­ra főtt galamb Ievénél. A szü­lők csak akkor lepődtek meg igazán, amikor az orruk alá dugták a borsos számlát, a négy galambért Összesen hat­ezer forintot pengettek le. Ennyi pénzért még a Pelikán­ban is jóllaktak volna. A ta­nulság: nem biztos, hogy faj­tagyőztes húsgalambból ké­szül a legízletesebb húsleves. De a ceglédi szívhátú hó­dost sem érdemes megfőzni. Ez a fajta az előbbi néven jegyeztetett be a nagy könyv­be. Nyolc év kellett hozzá, hogy Máté László és köre ki­tenyésszék a fajtát, ezzel is öregbítve a város hírnevét szerte az országban. De in­nen most megint elröppenünk, s valami olyannal fogunk el­búcsúzni, ami nemcsak a ga­lambtenyésztők ügye. E z a madár, a galamb volt az, amelyik hajdanában az olajággal visszarepült arra a bizonyos bárkára. Most már megvallhatjuk búcsúzóul, hogy azért az is valami... Rab László Nagyüzem van a Pest Megyei Hírlap szerelőasztalánál. Táky Gyula asztalvezető — balról —, Sons János zsákoló, Hajdú Sán­dor kötöző és Koncsik Ferencné leszámoló éjjel tíz és tizen­egy között kezdik el lapunk kiszerelését: leszámolják, kötözik, címezik a mozgóposták számara az újságot A Dél-Pest Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat azonnal felvesz számviteli és pénzügyi főiskolai vagy mérlegképes könyvelői végzettségű és szakirányú szakmai gyakorlatot szerzett számviteliosztály­vezetőt i Fizetés: a végzettségtől és a gyakorlattól függően, megegyezés szerint. Jelentkezni lehet hétfőtől péntekig 8 és 16 óra között a személyzeti vezetőnél vagy a gazdasági igazgatóhelyettesnél. Cím: Cegléd, Kosárhegyi út 3. (ipartelep). ISSN 0133-26M (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom