Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-12 / 9. szám

1987. JANUÁR 12., HÉTFŐ Óránként - változik a hóhelyzet Ezeknek már beteljesült a sorsuk. Ládákba zárva Franciaországba indulnak. (Hancsovszki János felvételei) Hangos a nyélpanasz Ládákban rágódnak sorsukon — Már jönnek, feküdj! — hallatszik a vezényszó. A toll, a jegyzetfüzet kirepül kezem­ből, ahogy a puha hóba hup­panok. A hajfók zajongását még nem is hallani, amint az első tapsifüles néhány méter­rel odébb a hálóba csapódik. Keserves hangot ad, a hozzá­értők nyúlsírásnak mondják, azután csönd. A megadás je­le. De már jön a második, a harmadik ..., újra megfeszül a háló. Üllő és Ócsa között, a vecsési Ferihegy Tsz földjein vagyunk. Nyúlbefogáson. Reggel hétkor még olyan hideg van, hogy belefagy a golyóstollbetétbe a tinta. Fo­tós kollégám kabátja melegé­be rejti a gépét, nehogy fel­mondja a szolgálatot az op­tika zárja. Mellettünk másfél kilométer hosszan feszítik a hálót, szegelik a nyulak át­meneti hajlékául szolgáló lá­dákat a Magnezitipari Művek vadásztársaságának tagjai. Kukorica, répa kerül mind­egyikbe, hiszen a szállítmány messzire, Franciaországba in­dul. Az ottani mezőkön en­gedik el a magyar nyuszikat, az állomány frissítése céljá­ból. Szedelőzködnek a hajtők, jó 2 kilométerre foglalják el helyüket. Majd karéjba ren­deződve, hangoskodva, csöröm­pölve szorítják a háló felé a vackukból felpattanó, ugra­bugráló jószágokat. A befo­gók is készen állnak. A háló­tól 10—15 méterre, a hóra fektetett zsákokon hasalnak, egy-egy láda jótékony takará­sában. Észrevétlen kell ma­radni, nehogy feltámadjon a nyúl bizalmatlansága. Váratlan izgalom: két riadt őz nyargal felénk, azaz egye­nesen a hálónak. Alaposan be­legabalyodnak. kidöntik he­lyükről a feszítő karókat. Se­gítség nélkül nem szabadul­hatnak. És közben egyre több vadnyúl tűnik fel a mezőn. Némelyik megáll, leül a hóba, füleit felcsapva''figyel. Ám hiá­ba. Hátrafelé nem mehet, ol­dalirány ban sem menekülhet, hát irány a háló. A szelesebb- je olyan sebességgel vágódik neki, hogy azonmód vissza­pattan, majd a hajtők oldalán igyekszik kitörni. A java azonban fennakad. A befogóknak résen kell len­ni. Csatakiáltást hallatva ve­tik magukat a nyulak- után, rávetődnek a. lábukkal kalim­páló jószágokra. Gyorsan a ládába dugják őket. Azután várják a következőt. — Fogd meg a nyakát ne ordítson, elriasztja a többit! — hangzik az újabb utasítás. Aztán még egy ramazuri. Me'gint őz csapódik a hálóba. Mire segítség érkezne, kisza­badítja magát és eltűnik a fák között. — Csodálom, hogy róka nem jön — mondja Babusa János a vadásztársaság elnöke. — Annyit láttunk az idei sze­zonban, mint még soha. A nyúl viszont kevesebb. Bár ezen a vidéken még sosem csalódtunk, mert kis háztáji parcellák vannak többségben, ahol télen is szívesen tanyáz­nak a rágcsálók. A kemizálás, az új vegyszerek használata^ azonban ritkítja az állományt Nem tett jót a nyári száraz­ság, az elhúzódó aszály sem. No, meg az orvvadászok. Ügy aprítják őket, ahogy tud­ják. Visszatérnek a hajtők, hoz­zák a zsákmányt a befogók. Babusa János gyógyszert csep­pent a szuszogó, hátra csapott fülű nyuszik szemébe. Ezzé orvosolja 'az esetleges sérülé­seket, amelyeket a háló okoz­hat. Csak kifogástalan egész­ségi állapotú állatok kerülhet nek külföldre. Indulás előtt a Mavad vecsési telepén is átesnek egy vizsgálaton. — No, valami ügyes embert kérek ide, nehogy elszökjenek — mondja az egyik befogó a zsákot lóbáiva. — A múltkor is megharapta az egyik a kís- ujjamat, egyszer meg a gumi­csizmámból kapott ki egy da­rabot. Persze segítenek neki. s dél előtt 10-re már a ládákba zár­va várják sorsuk- jobbra for dulását a tapsifülesek. Ám szabadon ugráló társaik is hamarosan .hasonlóan fejezik be honi pályafutásukat. Indul a kontrahajtás, azaz az ellen­kező oldalról terelik a vadakat a háló feié. És minden kezdő dik elölről. K. L. Naponta több száz kilométert takarít le egy-egy gépkocsi (Folytatás az 1. oldalról.) még járhatók, de rendkívül csúszósak, síkosak, s ezért ve­szélyesek. Nagy óvatosságot, körültekintést igényel most a vezetés. Az ,ufcak ^llapota meghatá­rozza a Volán közlekedésének rendjét is. Mint Borsányi Jó­zsef fődiszpécsertől megtud­tuk, a legnagyobb hófúvásnak kitett ceglédi—nagykátai kör­zetben Szentmártonkátára nem jutnak el a buszok. Ezért Ceglédről Tápiószele felé köz­lekednek a járatck. S bár az Űtinform ügyeletese még ar­ról adott, tájékoztatást, hogy a hegyi települések elérhetők, a Volánbuszok már nem tud­tak felmenni Lajosforrásig, csupán a Dömörkapuig. A helyzet tehát órák alatt is megváltozhat. A megyei tanács hétvégi ügyeleteséhez, Papp Gyulához a közlekedési osztály helyet­tes vezetőjéhez, vasárnap estig nem futott be segélykérő hí­vás. Ha bárkinek — akár útón-járónak, akár szállítók­nak — gondja van, az ügye­letest értesítheti, aki a köz­úti igazgatóságon keresztül nyújthat segítséget az arra rászorulóknak. Sokan vonattal indulnak el ilyenkor otthonról. — Led- niczky Jánosné, a Mávin- form ügyeletese a követke­zőkről számolt be munkatár­sunk kérdésére válaszolva: — Szerencsére a Pest me­gyét érintő településeken nem kell nagyobb késésre számí­tania az utazóközönségnek. . Egyedül a budai oldalon, mi­vel itt 20—30 perces a késés valamennyi vonatnál. A He­gyeshalom, Komárom, Székes- fehérvár felé közlekedő vona­tok akár 20—120 percet is kés­hetnek. Űjszász, Cegléd irá­nyából 20—30, Szeged, Vác fe­löl 10—15—20 perces késéssel érkeznek a vonatok, s még a Hatvan irányából érkező jára­tok sem késnek 30 percnél többet. Milyen nehézséget okozott a sűrű havazás, a hideg a men­tők, s a tűzoltók számára? Sebestyén Erzsébettől, a men­tőszolgálat vezetőjétől a kö­vetkező felvilágosítást kaptuk. — Különösebb gondot nem jelentett még a havazás, bár előfordult, hogy Budapesten és az ország nyugati részén ne­hezen közelítette meg a cím­ben megadott helyet a mentő­kocsi. \Pest megyében ilyen gondjdink nem voltak, csupán egy-két szánkóbaleset jelzi, hogy esik a hó. — Annál több nehézséget okoz a havazás a tűzoltóknak. — mondta Mészáros Tibor tűzoltó főhadnagy. — A hi­degben nehezen tudnak vizet szerezni és tárolni a kocsik, és így egyszerre több járműve^ Ferge Sándor VéltókFzelő Százhalombattán szintén nem unakozott. Ahány elmerni sze­relvény, annyiszor kellett meg­tisztítani a váltókat a hótól kell kivonulni a helyszínre. S ráadásul az erős lehűlés miatt a megszokottnál jóval kemé­nyebben fűt a lakosság, ami gyakran okoz tüzet. Pilisbo- rosjenőn a lovarda melleit meggyulladt egy faház, aho­va például kisebb kocsi nem is tudóit felmenni, csali na­gyobb jármű. A kár körülbelül 130 ezer forint. A Meteorológiai Intézettéi kapott jelzés szerint a hava­zás tovább folytatódik. A szél erősödésével is számolni kell. Emiatt a közlekedés feltéte­lei várhatóan tovább romla­nak. Fiedler Anna Mária Az első nyuszi a hálóban. A többi is így jár A lakosság is kiveszi részét a hóeltakarításból Nagy feladatot rótt az állandó havazás a Pest megyei V busz gépkocsivezetőire is (Hancsovszki János felvételei) Kü7delem a hóval. Miterli József a Rozmaring Termelőszövet­kezet dolgozója kis traktorjára szerelt hóekével tisztítja az utat Erről olvastam 1 áldás a jókívánsághoz formáknál, szölásmondásoknál többről van szó. Bizonyára arról is, hogy nehezebb hely­zetbe jutva arra hajlamos lelkek annak a segítségében reménykednek, kinek létezésé­ről boldogabb perceikben maguk sincsenek meggyőződve. A jelenség mélyén hiány­érzetet sejtek. A nagy iparkodás közepet­te, a szabadságfok növekedése idején, a csa­ládi kötelék lazulása után, az én most már azt csinálok, amit akarok részegítő érzésé­nek elmúltával valami kezd hiányozni. A bensőségesség. • A meghittség. Sokan mondják, hiányzanak a közösségek. Párt­munkásoktól hallom, az alapszervezetek sem igazán azok. Olykor-olykor fölbuzdul- nak, elbeszélgetnek a tagsággal, s egy emberként mondják, legyen ilyen más­kor is. Közösségek azért akadnak. Legfőképpen baráti társaságok. Munkában, szórakozás­ban, evésben, ivásban. Az a bizonyos benső­ségesség, meghittség innen is hiányzik. A ' mindennapokon • való felülemelkedés. Mert az is kellene. Amit a vallásos ember templomában, imaházában időről időre át­élhet. Ügy látszik, valami hasonlóra a ma­terialista léleknek is szüksége van. De hol kapja meg? ^ >■ V alamikor buzgón hirdették az arra hivatottak, a karácsony a vallásos em­ber számára Jézus születésének, a materialistának a béke ünnepe. Újabban alábbhagyott a buzgalom. Tessék vissza­lapozni az újságok ünnepi számaiban, meny­nyi hagyományról Szóló, vagyis valláshoz kötődő írást találnak benne. S mi volt az utcán? Mit kínáltak az árusok? Já.zuskát jászolban. Ha igaz a statisztika a vallás­talanok és vallásosak aranyáról, akkor ezek az árusok keveset kerestek. Azt hiszem, az a kétarcú igazság, hogy a statisztika is való, és az árusok is megtalálták szá­mításaikat. / Kör Pál K arácsony közeledtével naponta vettem ki a karácsonyi lapokat a postaládá­ból. Átfutottam, az asztalra dobtam. Aztán egy váratlan szó. Áldásos. Áldásos karácsonyi ünnepeket. Hm. Legalább tíz éve küld az illető üdvözlőlapokat, ez 'a szó még egyszer sem fordult elő kívánságai kö­zött. Mi történt? Miért gondolja, hogy áldá­sos ünnepekre vágyunk? -s Mondtam egy másik ismerősömnek, mi­lyen szövegű lapot kaptunk. Leintett. Nem kell, mindenen rágódni, biztos nem olyan a barátod, mint te, hogy fél óráig töpreng egy-egy szón. Éppen az jutott esáébe, ka­rácsonyra készülődőben semmi meglepő nincs benne. Különben ránk férne az ál­dás, ezt te is beláthatod, tette hozzá. Áldás, áldás. Kitől várunk mi áldást? Ki­től várhatunk? Földöntúli lényben legjobb tudomásom szerint barátom sem hisz. Ál­dás nélküle mit ér? Osztogatni evilági lé­nyek szokták, a földöntúli nevében^ Ránk férne az áldás? Ebben az óhajban benne rejlik a tehetetlenség érzése. Képtelenek lennénk magunk segíteni magunkon? E hasábokén szóltam korábban vallásos fiatalokról. Isten nevét azonban mind gyakrabban veszik szájukra a vallásostól gyökeresen eltérő világnézetet vallók! Gazdasági, sőt pártvezetők tanácskozásán is hallottam, hála istennek, területünkön egyetlen szövetkezet sem került a veszte­ségesek kategóriájába. Meg az esőnek, súg­ta szomszédom, aki semmit sem hagy szó nélkül. Hol vagyunk már attól, amikor a KISZ-titkár szaladt a párttitkárhoz, meg­kérdezni, mekkora vétséget követtem el, midőn adjistennel köszöntem. örüljünk, hogy szabadabb a légkör ná­lunk, az sem szokatlan, ha valaki újság hasábjain tudatja vallásos meggyőződését, örüljünk. Utána gondolkozzunk. Ügy vé­lem ugyanis, a hagyományos köszönési

Next

/
Oldalképek
Tartalom