Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-12 / 9. szám
1987. JANUÁR 12., HÉTFŐ Óránként - változik a hóhelyzet Ezeknek már beteljesült a sorsuk. Ládákba zárva Franciaországba indulnak. (Hancsovszki János felvételei) Hangos a nyélpanasz Ládákban rágódnak sorsukon — Már jönnek, feküdj! — hallatszik a vezényszó. A toll, a jegyzetfüzet kirepül kezemből, ahogy a puha hóba huppanok. A hajfók zajongását még nem is hallani, amint az első tapsifüles néhány méterrel odébb a hálóba csapódik. Keserves hangot ad, a hozzáértők nyúlsírásnak mondják, azután csönd. A megadás jele. De már jön a második, a harmadik ..., újra megfeszül a háló. Üllő és Ócsa között, a vecsési Ferihegy Tsz földjein vagyunk. Nyúlbefogáson. Reggel hétkor még olyan hideg van, hogy belefagy a golyóstollbetétbe a tinta. Fotós kollégám kabátja melegébe rejti a gépét, nehogy felmondja a szolgálatot az optika zárja. Mellettünk másfél kilométer hosszan feszítik a hálót, szegelik a nyulak átmeneti hajlékául szolgáló ládákat a Magnezitipari Művek vadásztársaságának tagjai. Kukorica, répa kerül mindegyikbe, hiszen a szállítmány messzire, Franciaországba indul. Az ottani mezőkön engedik el a magyar nyuszikat, az állomány frissítése céljából. Szedelőzködnek a hajtők, jó 2 kilométerre foglalják el helyüket. Majd karéjba rendeződve, hangoskodva, csörömpölve szorítják a háló felé a vackukból felpattanó, ugrabugráló jószágokat. A befogók is készen állnak. A hálótól 10—15 méterre, a hóra fektetett zsákokon hasalnak, egy-egy láda jótékony takarásában. Észrevétlen kell maradni, nehogy feltámadjon a nyúl bizalmatlansága. Váratlan izgalom: két riadt őz nyargal felénk, azaz egyenesen a hálónak. Alaposan belegabalyodnak. kidöntik helyükről a feszítő karókat. Segítség nélkül nem szabadulhatnak. És közben egyre több vadnyúl tűnik fel a mezőn. Némelyik megáll, leül a hóba, füleit felcsapva''figyel. Ám hiába. Hátrafelé nem mehet, oldalirány ban sem menekülhet, hát irány a háló. A szelesebb- je olyan sebességgel vágódik neki, hogy azonmód visszapattan, majd a hajtők oldalán igyekszik kitörni. A java azonban fennakad. A befogóknak résen kell lenni. Csatakiáltást hallatva vetik magukat a nyulak- után, rávetődnek a. lábukkal kalimpáló jószágokra. Gyorsan a ládába dugják őket. Azután várják a következőt. — Fogd meg a nyakát ne ordítson, elriasztja a többit! — hangzik az újabb utasítás. Aztán még egy ramazuri. Me'gint őz csapódik a hálóba. Mire segítség érkezne, kiszabadítja magát és eltűnik a fák között. — Csodálom, hogy róka nem jön — mondja Babusa János a vadásztársaság elnöke. — Annyit láttunk az idei szezonban, mint még soha. A nyúl viszont kevesebb. Bár ezen a vidéken még sosem csalódtunk, mert kis háztáji parcellák vannak többségben, ahol télen is szívesen tanyáznak a rágcsálók. A kemizálás, az új vegyszerek használata^ azonban ritkítja az állományt Nem tett jót a nyári szárazság, az elhúzódó aszály sem. No, meg az orvvadászok. Ügy aprítják őket, ahogy tudják. Visszatérnek a hajtők, hozzák a zsákmányt a befogók. Babusa János gyógyszert cseppent a szuszogó, hátra csapott fülű nyuszik szemébe. Ezzé orvosolja 'az esetleges sérüléseket, amelyeket a háló okozhat. Csak kifogástalan egészségi állapotú állatok kerülhet nek külföldre. Indulás előtt a Mavad vecsési telepén is átesnek egy vizsgálaton. — No, valami ügyes embert kérek ide, nehogy elszökjenek — mondja az egyik befogó a zsákot lóbáiva. — A múltkor is megharapta az egyik a kís- ujjamat, egyszer meg a gumicsizmámból kapott ki egy darabot. Persze segítenek neki. s dél előtt 10-re már a ládákba zárva várják sorsuk- jobbra for dulását a tapsifülesek. Ám szabadon ugráló társaik is hamarosan .hasonlóan fejezik be honi pályafutásukat. Indul a kontrahajtás, azaz az ellenkező oldalról terelik a vadakat a háló feié. És minden kezdő dik elölről. K. L. Naponta több száz kilométert takarít le egy-egy gépkocsi (Folytatás az 1. oldalról.) még járhatók, de rendkívül csúszósak, síkosak, s ezért veszélyesek. Nagy óvatosságot, körültekintést igényel most a vezetés. Az ,ufcak ^llapota meghatározza a Volán közlekedésének rendjét is. Mint Borsányi József fődiszpécsertől megtudtuk, a legnagyobb hófúvásnak kitett ceglédi—nagykátai körzetben Szentmártonkátára nem jutnak el a buszok. Ezért Ceglédről Tápiószele felé közlekednek a járatck. S bár az Űtinform ügyeletese még arról adott, tájékoztatást, hogy a hegyi települések elérhetők, a Volánbuszok már nem tudtak felmenni Lajosforrásig, csupán a Dömörkapuig. A helyzet tehát órák alatt is megváltozhat. A megyei tanács hétvégi ügyeleteséhez, Papp Gyulához a közlekedési osztály helyettes vezetőjéhez, vasárnap estig nem futott be segélykérő hívás. Ha bárkinek — akár útón-járónak, akár szállítóknak — gondja van, az ügyeletest értesítheti, aki a közúti igazgatóságon keresztül nyújthat segítséget az arra rászorulóknak. Sokan vonattal indulnak el ilyenkor otthonról. — Led- niczky Jánosné, a Mávin- form ügyeletese a következőkről számolt be munkatársunk kérdésére válaszolva: — Szerencsére a Pest megyét érintő településeken nem kell nagyobb késésre számítania az utazóközönségnek. . Egyedül a budai oldalon, mivel itt 20—30 perces a késés valamennyi vonatnál. A Hegyeshalom, Komárom, Székes- fehérvár felé közlekedő vonatok akár 20—120 percet is késhetnek. Űjszász, Cegléd irányából 20—30, Szeged, Vác felöl 10—15—20 perces késéssel érkeznek a vonatok, s még a Hatvan irányából érkező járatok sem késnek 30 percnél többet. Milyen nehézséget okozott a sűrű havazás, a hideg a mentők, s a tűzoltók számára? Sebestyén Erzsébettől, a mentőszolgálat vezetőjétől a következő felvilágosítást kaptuk. — Különösebb gondot nem jelentett még a havazás, bár előfordult, hogy Budapesten és az ország nyugati részén nehezen közelítette meg a címben megadott helyet a mentőkocsi. \Pest megyében ilyen gondjdink nem voltak, csupán egy-két szánkóbaleset jelzi, hogy esik a hó. — Annál több nehézséget okoz a havazás a tűzoltóknak. — mondta Mészáros Tibor tűzoltó főhadnagy. — A hidegben nehezen tudnak vizet szerezni és tárolni a kocsik, és így egyszerre több járműve^ Ferge Sándor VéltókFzelő Százhalombattán szintén nem unakozott. Ahány elmerni szerelvény, annyiszor kellett megtisztítani a váltókat a hótól kell kivonulni a helyszínre. S ráadásul az erős lehűlés miatt a megszokottnál jóval keményebben fűt a lakosság, ami gyakran okoz tüzet. Pilisbo- rosjenőn a lovarda melleit meggyulladt egy faház, ahova például kisebb kocsi nem is tudóit felmenni, csali nagyobb jármű. A kár körülbelül 130 ezer forint. A Meteorológiai Intézettéi kapott jelzés szerint a havazás tovább folytatódik. A szél erősödésével is számolni kell. Emiatt a közlekedés feltételei várhatóan tovább romlanak. Fiedler Anna Mária Az első nyuszi a hálóban. A többi is így jár A lakosság is kiveszi részét a hóeltakarításból Nagy feladatot rótt az állandó havazás a Pest megyei V busz gépkocsivezetőire is (Hancsovszki János felvételei) Kü7delem a hóval. Miterli József a Rozmaring Termelőszövetkezet dolgozója kis traktorjára szerelt hóekével tisztítja az utat Erről olvastam 1 áldás a jókívánsághoz formáknál, szölásmondásoknál többről van szó. Bizonyára arról is, hogy nehezebb helyzetbe jutva arra hajlamos lelkek annak a segítségében reménykednek, kinek létezéséről boldogabb perceikben maguk sincsenek meggyőződve. A jelenség mélyén hiányérzetet sejtek. A nagy iparkodás közepette, a szabadságfok növekedése idején, a családi kötelék lazulása után, az én most már azt csinálok, amit akarok részegítő érzésének elmúltával valami kezd hiányozni. A bensőségesség. • A meghittség. Sokan mondják, hiányzanak a közösségek. Pártmunkásoktól hallom, az alapszervezetek sem igazán azok. Olykor-olykor fölbuzdul- nak, elbeszélgetnek a tagsággal, s egy emberként mondják, legyen ilyen máskor is. Közösségek azért akadnak. Legfőképpen baráti társaságok. Munkában, szórakozásban, evésben, ivásban. Az a bizonyos bensőségesség, meghittség innen is hiányzik. A ' mindennapokon • való felülemelkedés. Mert az is kellene. Amit a vallásos ember templomában, imaházában időről időre átélhet. Ügy látszik, valami hasonlóra a materialista léleknek is szüksége van. De hol kapja meg? ^ >■ V alamikor buzgón hirdették az arra hivatottak, a karácsony a vallásos ember számára Jézus születésének, a materialistának a béke ünnepe. Újabban alábbhagyott a buzgalom. Tessék visszalapozni az újságok ünnepi számaiban, menynyi hagyományról Szóló, vagyis valláshoz kötődő írást találnak benne. S mi volt az utcán? Mit kínáltak az árusok? Já.zuskát jászolban. Ha igaz a statisztika a vallástalanok és vallásosak aranyáról, akkor ezek az árusok keveset kerestek. Azt hiszem, az a kétarcú igazság, hogy a statisztika is való, és az árusok is megtalálták számításaikat. / Kör Pál K arácsony közeledtével naponta vettem ki a karácsonyi lapokat a postaládából. Átfutottam, az asztalra dobtam. Aztán egy váratlan szó. Áldásos. Áldásos karácsonyi ünnepeket. Hm. Legalább tíz éve küld az illető üdvözlőlapokat, ez 'a szó még egyszer sem fordult elő kívánságai között. Mi történt? Miért gondolja, hogy áldásos ünnepekre vágyunk? -s Mondtam egy másik ismerősömnek, milyen szövegű lapot kaptunk. Leintett. Nem kell, mindenen rágódni, biztos nem olyan a barátod, mint te, hogy fél óráig töpreng egy-egy szón. Éppen az jutott esáébe, karácsonyra készülődőben semmi meglepő nincs benne. Különben ránk férne az áldás, ezt te is beláthatod, tette hozzá. Áldás, áldás. Kitől várunk mi áldást? Kitől várhatunk? Földöntúli lényben legjobb tudomásom szerint barátom sem hisz. Áldás nélküle mit ér? Osztogatni evilági lények szokták, a földöntúli nevében^ Ránk férne az áldás? Ebben az óhajban benne rejlik a tehetetlenség érzése. Képtelenek lennénk magunk segíteni magunkon? E hasábokén szóltam korábban vallásos fiatalokról. Isten nevét azonban mind gyakrabban veszik szájukra a vallásostól gyökeresen eltérő világnézetet vallók! Gazdasági, sőt pártvezetők tanácskozásán is hallottam, hála istennek, területünkön egyetlen szövetkezet sem került a veszteségesek kategóriájába. Meg az esőnek, súgta szomszédom, aki semmit sem hagy szó nélkül. Hol vagyunk már attól, amikor a KISZ-titkár szaladt a párttitkárhoz, megkérdezni, mekkora vétséget követtem el, midőn adjistennel köszöntem. örüljünk, hogy szabadabb a légkör nálunk, az sem szokatlan, ha valaki újság hasábjain tudatja vallásos meggyőződését, örüljünk. Utána gondolkozzunk. Ügy vélem ugyanis, a hagyományos köszönési
