Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

1987. JANUÄR 10., SZOMBAT

Meghívás az avatásra

Téglagyár épül Tápiégyörgyén

Kevesen tudják a helybelieken kívül, hogy Tápiógyör- gyén van egy téglagyár. Pe- dik kéménye messzire látszik, ám a századeleji, korszerűtlen üzem termékeinek nem sok hasznát vették a környékbeli építkezők, különösen mostanában, amikor a jobb hőtechnikai tulajdonsággal rendelkező falazóanyagok jöttek divatba, majd váltak kötelező szabvánnyá.

Három évvel ezelőtt bezárt a gyár, s a terepet az építők vették birtokukba. Eltüntettek szinte mindent, ami a százados technológiára, az embertelenül nehéz fizikai miinkára emlékeztetett, a helyén pedig modern üzemcsarnokok létesültek. Az Alföldi Téglaipari Vállalat tápiógyörgyei téglagyárának építése a befejező szakaszához közeledik, s ha beindul a termelés, egyike lesz annak a tizenkét modern téglagyárnak, amely ima az országban dolgozik.

— Kisméretű téglában számolva — magyarázza Urbán István gyárvezető — évente tizenkétmilliónyit tudunk majd gyártani. Az alagútke- mencét szénnel fűtjük,, emiatt nagy nyomószilárdságú pillértéglát nem tudunk előállítani, minden mást azonban igen. Újdonság lesz, hogy a kemencéből felszabaduló hő nem száll el haszontalanul, az égetés előtti szárításra használjuk majd.

A több mint százharmincötmillió forint értékű beruházás építésén egyszerre több alvállalkozó cég is dolgozik, a gépsorokat csehszlovák szerelők állítják be, távolabb német szót hallani.

— A rakodógép lyukkártya- vezérlésű, de bármelyik berendezésünkről elmondható, hogy rendkívül korszerű, termelékeny és üzembiztos — mondja Hajdú István műszaki vezető: ^ Ä régi dolgozók

A szárítóalagút hatalmas ventilátorai a kemence hulladékhőjét hasznosítják. (Vimola Károly felvételei;

java része hűséges maradt az üzemhez és nem keresett más munkát azután, hogy bezárt a gyár. Inkább az építkezésen dolgoztak. Így már a szerelés időszakában megismerték a gépeket. Az égetőkemencékné! dolgozók már más gyárakban vannak gyakorlaton és elméleti képzésen.

Az agyagbánya alig ötszáz méter ide, az anyagot szállítószalag továbbítja a keverőüzembe, ahonnan emberi kéz érintése nélkül jut a darabo- lóba, s tovább a munkafázisokon. A szárítóban a szokásos időnél jóval kevesebbet tölt a tégla, hála a hulladékhő hasznosításának. Kevesebb mint hatvan emberrel a régi gyár teljesítményének töbo- szörösét tudják majd termelni.

Hogy az üzemcsarnokban az ott töltött egyórányi idő alatt mindvégig serény munka folyt, az ha nem is túl gyakori,; de nem rendkívüli eset a hazai építőipar történetében. Ám, amivel a gyárvezető búcsúzott, az igen meglepett:

Jól szervezett, összehangolt munka folyik a csarnokban. A cél: gyáravatás március 27-én.

öj műszaki megoldás

Huszonhárom méteres busz

A jelenleg is sorozatban készülő 200-as, valamint az egyelőre csak kisebb szériában gyártott 300-as és 400-as típusú Ikarus autóbuszokon több új műszaki megoldást vezettek be az elmúlt hónapokban a gyár mérnökei.

A legérdekesebb fejlesztés a 200-as buszcsaládhoz tartozó többcsuklós jármű kialakítása volt. Külföldön már megjelentek az ilyen hosszú autóbuszok,

előreláthatóan az idei év elején Budapesten iá", valamelyik BKV-útvonalon ki lehet próbálni az Ikarus kétcsuklós háromrészes autóbuszát A 23 méter hosszú — négyhengeres — kísérleti autóbusz 180—100 utast szállíthat egyidejűleg, elsősorban olyan egyenes útvonalakon. amelyeket nem keresztez jelentős járműforgalom. vagy legalábbis a busz végig elsőbbséget élvez az úton.

A közeli agyagbányából érkező anyag a keverőüzembe kerül. Felvételünkön: a berendezés szerelés közben.

— Szeretettel várjuk a lapot március 27-én az ünnepélyes gyárátadáson. Ne haragudjon, sajnos a pontos órát még nem tudom megmondani.

M. K.

Üdültél a vállalat

Egy hét

a síparadicsombán

Hazánkban az időjárás rövid ideig fogadja kegyeibe a téli sportok szerelmeseit. Sípályáinkon tartósan nem marad meg a hótakaró, így e sport kedvelői a környező országok magas hegyeiben hódolnak kedvtelésüknek. A szezonban mindenütt nagy a zsúfoltság, nehéz szálláslehetőséget találni. Ezért döntött úgy a Dunai Kőolajipari Vállalat, hogy a lengyel plocki olaj- finomítóval csereüdültetési megállapodást köt, amelynek értelmében február 6. és március 9. között háromszor egyhetes turnusokban üdültetheti dolgozóit. Hasonló egyezség alapján tölthet 34 DKV-s néhány napot a Magas-Tátrá- ban, a festői szépségű Csorbatónál júliusban. Szintén a nyáron utazhatnak el a száz- halombattaiak az NDK-beli O b erwiesenthalba.

Tavaly összesen 2136 dolgozójuk, illetve családtagjaik kaptak üdülési lehetőséget a vállalattól például Csopakra, Balatonakarattyára, Hévízre, Bük-fürdőre a siófoki Aranypartra, a SZOT számos üdülőjébe, valamint külföldre. Ezek a lehetőségek az idén is adottak, sőt a DKV azt tervezi, hogy. vásárolnának négy darab négyszemélyes lakókocsit, melyek a jugoszláv tengerparton szolgálnának hajlékul a nyaralóknak.

A fiatalokat nemhiába invitálják

Élet az új bázison

Látványnak is szép a Magyar Honvédélmi Szövetség új bázisa Szigetszentmiklóson. ötszáz négyzetméteres belső terében sokféle hasznos elfoglaltságra nyílik lehetőség.

De látványosnak mondható az a fejlődés is, ami a város és vonzáskörzete MHSZ-éle- tében az elmúlt két év során végbement. Amikor a köz- igazgatási átszervezések után a területi vezetőség megalakult — ezt Bozsó Ferenc titkár személyesítette meg egy irodahelyiségben' —, nyolc klub és egy szakosztály tartozott az irányítása alá, s a tagok összlétszáma háromszázhetvenöt volt. Ma tizenkilenc klub, s azoknak ösz- szesen ezernégyszáz tagja szerepel a szigetszentmiklósi területi vezetőség nyilvántartásában.

Példaként említhető a Szi- getszentmiklós—Gyártelepen levő 208. Számú Iparitanuló Intézet, ahol a honvédelmi klubba 350 fiatal kérte a felvételét. Már hogyne kapnának kedvet a leendő szakmunkások egy olyan klubban való hasznos időtöltéshez, amelynek elnöke maga az iskola- igazgató, Zaremba Gyula, az egykori nagyszerű sportember! (Híres futballista volt.)

Bozsó Ferenc területi titkár a szövetségnek a vonzáskörzetben megnövekedett tekintélyét, vonzerejét elsősorban

A ruhaiparnak készül

Vatelin helyett poliészter

A Temaforg Textilhasznosító Vállalatnál, a sikeres próbagyártás után, felkészültek a legújabb termék, a szintetikus töltőanyag nagyüzemi gyártására. A vatelint helyettesítő poliészter anyag kiváló tulajdonságokkal rendelkezik; jól tartja a meleget, könnyű, mérettartó, és könnyen kezelhető, mosható. Az új anyag négyzetméterenkénti súlya 100 —150 gramm, ez azt jelenti,

hogy bélésanyag kell a kabátokhoz.

Az új, korszerű termék készítéséhez nem volt szükség gépvásárlásra, nagyobb beruházásra. a Temaforgnál a meglevő berendezéseket alakították át a korszerű technológiához. A főként ruhaipari nagyvállalatok, szövetkezetek részére készülő anyagból az idén egymillió négyzetmétert állítanak elő.

lelkesedéssel és ügyszeretettel dolgozó aktivistáinak tulajdonítja. Sorolja a nagy hozzáértéssel dolgozó klubtitkárokat: Kákán Istvánt a már említett iskolából, Szakos Gábort a Mahart dunaharasz- ti telepéről, Kiss Lajost a du« naharaszti művelődési háí modellező klubjából, Muzsik Tibort a Pestvidéki Gépgyárból, Szente Lászlót a PÁÉV- től, Szabó Bélát a Szigetfő Termelőszövetkezetből, Katona Dezső nyugdíjast, s mintegy önmagát félbeszakítva megjegyzi: az áldozatkész, ai emberek nagy csoportjaira hatni tudó segítőtársainak a névsora újsághasábokat töltene meg.

Azt már nem Bozsó Ferenc« től tudjuk, hogy neki is kiváló képessége van ahhoz, hogy a jó ügy támogatására megnyerje az embereket.

Az ifjúság hazafias honvédelmi neveléséhez az iskolán kívül mindenekelőtt az kell, hogy a fiatalokból vonzó programokkal jó közösségeket formáljanak. Ehhez a törekvéshez ad jó lehetőségeket az új bázis. Kismotortervezői képzés, modellezés, fotózás, videózás, rádiózás, a tetőtér beépítése után kispuskáiövészei jelenti azt az elfoglaltságot a bázison, amelyre a fiatalokat nyilvánvalóan nem hiába invitálják.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az idősebb korosztály kirekesztődne az új épületből. A tartalékosok továbbképzéséhez és havonta megrendezett klubdélutánjáhoa éppen az új bázis felépítésével teremtődtek meg a kedvező feltételek.

Az új bázis egyébként egy régi épület rekonstrukciójával, a Magyar Honvédelmi Szövetség országos és megyei vezetőségének anyagi hozzájárulásával s a helyi erők támogatásával jött létre. Ez a sokoldalú, segítségadás mintegy erkölcsi elismerése is volt annak a gyors fejlődésnek, amelyről az említett adatok tanúskodnak.

Cseri Sándor

Nem olyan egyszerű azért

— hunyorított sokatmondóan őszhajú budaörsi ismerősöm. Az új utasításról esett szó éppen, mely szerint a tanácsok hetente két ízben munkaidőn túl, s szombaton délig fogadják majd az ügyfeleket.

— Tapasztalatból mondom, hiszen majd három évtizedet töltöttem az államigazgatásban, hogy nem a tanácsi ügyintézés vonja el elsősorban a munkától az embereket. Mondja csak, egy jóravaló ember, aki életében tán egyszer építkezik, nincs adóhátraléka, nem gyötri a családját, gyerekeit, és mivel tisztességtudó állampolgár, szabálysértési eljárás sem indul ellene, minek futkosson állandóan a tanácshoz? Ahol én dolgoztam, ott vagy 12 ezren éltek, s közülük legfeljebb kétszáz volt visszatérő ügyfél, de azok között — kivéve a szociális segélyre szorulókat

— nem egy pernahajder van.

— Ezzel szemben a jóravaló ember is sokórás várakozásra ítéltetik... — és kifogyhatatlanul sorolja a családi eseménynaptár példáit. A lányáról beszél, aki két egyszerű 1 szakorvosi vizsgálatra várva, két egész délelőttöt töltött a kórház rendelőjében. Hiába érvelt volna azzal, hogy vegyék a táppénzesek, a kórházban fekvő betegek elé, hiszen ő a munkaidejét tölti itt, amikor sorra tolták elé a hordágyon fekvő, tolókocsis, sokkal rosszabb állapotban levő betegeket. Aztán a szolgáltatás szféráira tér át, a tv-szerelőt említi. A javító-szerelő vállalat kínálatában csupán két időpont szerepel: reggeltől délig, vagy déltől estig jönnek. Éjszakai műszakban keli dolgozni ahhoz, hogy hiánytalanul otthon tölthető legyen valamelyik fél nap a kettő közül.

— S még csodálkoznak — zsörtölődik —, hogy az ember inkább a szomszéd kontárhoz

A munkaidőalap védelmében

Nem csak ügyfelek vagyunk

fordul, aki ha kell, vasárnap délután is átjön egy százasért, hogy feltegyen két kilincset, vagy villanykapcsolót, megnézze, miért nem indul az autó. Nem azért, mert olcsóbb, hanem mert alkalmazkodik a mi időbeosztásunkhoz.

Mi tagadás, mély nyomot hagynak bennem sokat tapasztalt ismerősöm szavai. Futkosásaimat idézik a rendőrség és a környék trafikjai, postahivatalai között, amikor másfél órás j sorbanállás után derült ki, hogy kell még egy boríték, négyforintos bélyeggel, vagy az illetékbélyeg hiányzik, s a rendőrségen nem lehet beszerezni.

Természetesen örvendetes, hogy az államigazgatás elsőként tesz a gyakorlatban is valamit a munkaidőalap védelméért. Ám be kell vallani, ezzel az intézkedéssel még csak a dolog könnyebbik végét fogtuk meg. Sokkal nagyobb feladat lesz a nem központi irányítás alá tartozó szolgáltatók, az objektív korlátok között dolgozó egészségügy területén előre lépni.

Pest megyében — néhány már korábban kísérletező települést követően — július elseje óta minden tanácsnál bevezették a heti egyszeri, hosz- szított ügyfélfogadást. Ez a nap majd mindenhol hétfőre esett, talán a televíziózáshoz való túl erős ragaszkodásunk következtében. Ahol valóban szükség volt rá, ott hamar megszokták az emberek. Budaörsön például — éppen ismerősöm lakhelyén — a szombati ügveiet sem volt teljesen hiábavaló, még ott is akadt néha páciens. Pilisvörösv á- ron ugyanakkor — véletlen, hogy a két települést éppen egy körzetből említem, mondhatnám Alsónémedit, Kemencét vagy Farmost is — szombaton legfeljebb esküvőre hajlandók az emberek a tanácsházára menni, s a hétfői félfogadásra is csak egy-egy állampolgár téved be.

Ennek ellenére helyes az elv, hogy a lehetőséget meg kell adni, még akkor is, ha a kistelepüléseken élő családok java nem szorul rá erre a kedvezményre. Ám semmiképpen sem szabad a munka- időalap védelmét — s ezen belül a tanácsi apparátus nyújtott műszakos és szombati ügyfélfogadását — kampányfeladatnak tekinteni. Nem érdemes az ésszerűség, a praktikusság határát túllépni.

* Hogy miért aggaszt már előre ez a remélhetőleg nem is fenyegető veszély? Mert a jóakaraté kapkodások nemcsak bizonytalanságot szülnek, hanem többnyire pénzbe is kerülnek.

Sajnos minden hibát a munkaidőalap védelmében sem kerülhettünk el. Lehet, hogy az új esztendő — bízzunk benne, így is lesz — új életkezdést is jelent, s a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének éppen ezért január elsejétől hatályos az új rendelkezése. Az utasítás azonban a Tanácsok Közlönyének csak a januári számábar jelenik meg, az intézkedés tehát felkészületlenül érte éppen az illetékeseket. A Pest Megyei Tanácshoz is csupán január 6-án jutott el az írásbeli utasítás, amelynek sokszorosítása, továbbítása tetemes summába kerül, s nem biztos, hogy meg tudják előzni így p Tanácsok Közlönyének megjelenését. Január közepére várható tehát, hogy minden település tanácsához eljut a rendelkezés, amely már január elsejétől hatályos.

Igyekezni kell tehát, ne kövesse ezután Is kapkodó intézkedések sorozata a rendelkezést. Ne kényszerüljön például feltétlenül arra a megye, hogy a már bevezetett hétfői meghosszabbított ügyfélszolgálati napot áthelyezze szerdára. A tanácsok — különösen a kistelepülések — élvezhessenek annyi önállóságot, hogy csupán a forma kedvéért ne kelljen újabb ügyeleteket tartaniuk, ha nincs arra, a munkahelyeken megszilárdított fegyelem miatt keletkezett, valódi lakossági igény.

S ami talán leglényegesebb következménye lehet az új rendelkezésnek: útjára indul végre egy olyan kezdeményezés, amely a szolgáltatókat is arra készteti, hogy precízebb munkával, pontosabb időbeosztással alkalmazkodjanak a lakosság munkaidejéhez.

E folyamaitól nem szabad

holnapra eredményt várni. Nem alakulhatnak át vállalati struktúrák, megszokott ügymenetek egyik pillanatról a másikra. De ha apró lépésekben is, kénytelen lesz lassan mindenki a munkaidőalap védelmének elvéhez a gyakorlatban is igazodni. Még akkor is, ha a szolgáltató szféra egy részére és az egészségügyre nézve nem kötelező érvényű a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének utasítása.

Mint ahogy az is világos:

apró részletekre, például ok- mánybélyeg-árusításra nem lehet rögtön elnöki utasítást vagy központi rendeleteket kiadni. De mert néhány hatóság saját döntése alapján már eddig is vállalta az ok- mánybéiyeg-árusítást, bízzunk benne, hogy a jövőben mind többen találnak ilyen részletkérdésekben is lehetőséget arra, hogy rövidítsék az állampolgárok számára a* ügyintézés idejét.

Mr. A.

I