Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

1987. JANÜÄR 10.. SZOMBAT 3 Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Program a politikai képzésre ülést tartott tegnap a KISZ Pest Megyei Bizottsági Kiss Jenő első titkár elnökletével. Az ülésen részt vet Simon János, a megyei pártbizottság osztályveze tője és Maros Zoltán, a KISZ KB osztályvezetője A testület megvitatta a megyei KISZ-bizottság 1Ü8Í évi költségvetését, az idei év politikai képzési prog­ramját és döntött a forradalmi ifjúsági napok alkalmá­ból adományozandó kitüntetésekről. A testület személyi kérdésekben is határozatot ho­zott. Fölmentette funkciójából Solymosi Sándort, a me­gyei KISZ-bizottság titkárát, aki január 1-je óta már a Pest Megyei Tanács ifjúsági és sportosztályának he­lyettes vezetője. Solymosi Sándor munkáját a KISZ Központi Bizottsága Ifjúságért Érdeméremmel ismerte el. Hozzájárult a testület ahhoz, hogy a Pest megyei út­törőelnökség fölmentse tisztségéből Tóth József úttörő­elnököt, akit az úttörővezetők IX. országos konferen­ciáján a Magyar Űttörők Szövetsége Országos Tanácsa titkárának választottak. Nem lezárás - folytatás J Simon János, a megyei j pártbizottság osztályvezető­dj helyettese mondta a tegnapi % megyei KISZ-bizottsági % ülésen Solymosi Sándor ^ munkáját méltatva: példa- % ként állítható az a fegyel- £ mezettség, ahogy egy nem í könnyű időszakban elvál- 5 lalta a megbízott első tit- $ kari funkciót, annak tuda- £ tában, hogy ez csak átme- £ ne ti feladat, s az a kor- f rektség, ahogy elhárította £ jelölését az első titkári í tisztségre. í Mi is ilyen elvhű. az el- £ vet önzetlenül szolgáló- em- £ bemek ismertülf meg Soly- £ mosi Sándort. Most azon- % ban nem a múltról kérdez- ( tűk, hanem új feladatairól, 'j terveiről, amire megszokott í lelkesedésével készül. — Hűséges természetem van, biztosan lesz tehát nosztalgi­ám az ifjúsági mozgalom iránit. — Minden keserűség nélkül mondja ezt Solymosi Sándor, hiszen ez a váltás nem lezárás, sokkal inkább folytatás pályáján. A Pest Me­gyei Tanács ifjúsági és sport- osztályának helyettes vezető­jeként lényegében hasonló lesz a feladata, mint a KISZ me­gyei bizottságának titkáraként volt. v —- Hasonló és mégis egészen más. Neon szakadok el a fia­taloktól, hiszen továbbra is ennek a korosztálynak előttem jól ismert gondjaival foglalko­zom majd. A módszerek és az eszközök viszont teljesen el­térőek lesznek. Mindenekelőtt meg kell tanulnom „áLlam- igazgatásul”. Eddig mindent KISZ-es szemüvegen néztem, most sem akarom ezt feledni, de meg kell ismerkednem más nézőpontokkal is. Mindez elsősorban a szem­léletre vonatkozik, mert ami a konkrét tennivalókat illeti, az új ember kezét nem kötik ré­gi beidegződések, hiszen ez -a szervezeti forma eddig nem létezett, jószerivel előzmények nélkül való. Könnyebbség ez? Egyrészt minden bizonnyal. De nehezebb is egyben, mert szinte mindent fel kell fedez­ni, kitalálni, ha a feladatok nagy vonalakban adottak is. — Kérdésként vetődhet fel, szerencsés-e az ifjúság és a sport ügyét ilyen szórásán, szervezetileg is összekapcsol­ni. Az átfedés valóban nagy, sok a kapcsolódási pont, de mégsem teljesen azonos a két problémakör. Arra kell ügyel­nünk, hogy a helyes arányokat megtaláljuk. Mert a diák- és szabadidősporton, az ifjúsági turizmuson kívül nekünk olyan fontos kérdésekkel is foglal­koznunk kell, mint a fiatalok egészségnevelése, a helyes élet­mód kialakítása, a veszélyez­tetett és hátrányos helyzetű ré­tegek figyelemmel kísérése vagy az állami gondozottak társadalmi beilleszkedésének segítése. Elsődleges feladatunk tehát, hogy konkrét tennivaló­kat határozzunk meg a me­gyei tanács VII. ötéves tervi ifjúságpolitikai koncepcióba alapján. S szeretnénk, 'ha mi­nél hamarabb megismernének minket, hogy létezésünk beke­rüljön a köztudatba. — A felsorolt feladatok többsége megtalálható a KISZ programjaiban, de a szakszer­vezeteken át egy sor más szer­vezetében is. Most a tanácsok ilyenformán is beállnak ebbe a sorba... — Éppen az a lényeg, hogy a különböző szervezetek ne egymástól függetlenül keressék a megoldásokat, hanem kiala­kuljon egy hatékony munka- megosztás. Ebben lehet ne­künk erős koordináló szere­pünk, mivel a mi kezünkben talán több hathatós eszköz lesz, mint egy társadalmi vagy tömegszervezetében. Én leg­alábbis ebben bízom. Bármennyire más is az ál­lamigazgatás és az ifjúsági mozgalom, annak a hat esz­tendőnek a tapasztalatai, amit Solymosi Sándor a KISZ-ap- parátusban eltöltött, minden bizonnyal nem vesznek -kár­ba. Az a bizonyos KISZ-es szemüveg sokat segíthet a jö­vőben is. — Semmiképpen sem szeret­ném, ha egy bürokratikus szer­vezet lennénk. Megpróbálok a mozgalom mun ka módszerei bői minél többet átvenni, haszno­sítani : véleményem szerint so­kat kell a fiatalok között len­nünk, hogy kapcsolatunk élő és rendszeres legyen. S ter­mészetesen a KISZ-től sem szakadok el teljesen, hiszen az ifjúsági mozgalom a leg­főbb partnerünk. Abban bí zom, ha most más mezben szerepelünk is, azért a válo­gatottban időről időre találko­zunk majd. M. N. P. Több a vas- és fémhulladék Kötik a szerződéseket Eredményes évet zárt a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat. Dr. Kapocsi Sándor kereskedelmi igazgatóhelyet­tes az 1986. évi eredményeket összegezve • elmondta, hogy 1 miíliárd 800 millió forint ér­tékű hulladékot gyűjtöttek össze. A bevétel jelentős része vas- és fémhulladékból szár­mazik. Pest megyében a telephe­lyek számának növelésével kívánják megkönnyíteni, hogy a lakosság a felesleges anya­gokat további felhasználásra átadja a MÉH-nek. A fizikai munka megköny- nyítése érdekében Cegléden új bálázógépet állítanak üzembe és Így tavasszal már ennek segítségével tömörítik bálákba a vaslemezhulladé­kot. A tervek szerint az idén Pilisvörösváron is létesítenek új lerakóhelyet. A megyei és budapesti vál­lalatokkal a MÉH szakembe­rei most kötik meg a szerző­déseket. i Mérleg szezon után Cukorgyári finálé A cukorgyárakban befeje­ződött a répa feldolgozása. Az új termésből raktárakba ke­rült a lakosság és az élelmi­szer-ipari üzemek ellátásához újabb egy esztendőre elegen­dő cukor. Az ország tizenegy gyárá­ban a felvásárolt 3 millió 577 ezer tonna, répából az elmúlt idény alatt 454 ezer tonna cukrot állították elő. Ez még kiegészült azzal a 30—32 ezer tonnával, amely — magyar alapanyagból, szerződés alap­ján — jugoszláv cukorgyá­rakban készült. A tavalyi aszályos időjárás a várénál végül is kisebb ki­esést okozott a cukorrépa- termesztesben; tíár a növény átlagtermése nem lett magas, a gyökér cukortartalma még­is fölötte volt az elmúlt tíz év átlagának. Ezzel párosult, hogy a feldolgozó üzemek az eddigi legnagyobb cukorkiho zatalt érték el. Vagyis: ebben az idényben egy tonna répá ból csaknem 130 kilogramm kristálycukrot nyertek. A szakemberek szerint az elmúlt időszakban megvaló­sult fajtaszelekció szintén jó­tékonyan hatott a termés mi­nőségére. Magyarországon köztermesztésben van már a világ legjobb tíz cukorrépa fajtája, s ezeket használták a gazdaságok a terület három­negyedén. Az alapanyag feldolgozását gyorsította, hogy több üzem­ben az idény elejéig befeje­ződött a rekonstrukció. Ked­vezőtlen viszont — s ez a gyá­rak kiadásait évről évre nö­veli —, hogy saját cukortáro­ló kapacitásuk szűkösnek bi­zonyult. Az új cukor és a tar talékkészlet csaknem jegy har­mada jelenleg is bértárolók­ban van és ezen a helyzeten egyelőre az üzemekben folyó rekonstrukció sem javított. A cukorgyártás befejeztével elkezdődött a gyárak ltarban- tartása és felújítása. A gyár­tási melléktermékek téli szál­lítása folyamatos. A mintegy 190 ezer tonna melasz 90 szá­zalékát a szeszipar már át­vette, a többin a répatermesz­tő gazdaságok járandóságként osztoznak. A HÉT HÍRE ?ÖH¥ÉÜ£!'EME€H Üt A vasasszakszervezet központi vezetősége szak­területe iparának tavalyi eredményeit és idei felada­tait tekintette át. ® Miskolcon megnyílt a XIII. or­szágos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás. @ A Magyar Elektronikai Egyesületben vitaülés témájául szolgált a jamburgi földgázvezeték építése. Q A hét híre az is, hogy Budapest volt a helyszíne az országos történelemtanítási konferenciának. Ef likes hagyománnyá ne­mesedett az a gyakorlat a Zsámöéki Tanítóképző Főis­kolán, hogy a hallgatók egy része szakdolgozatának témá­jául a környék településéi munkásmozgalom-történetéből választ ki egy-egy alig ismert mozzanatot, mát-már elfele­dett személyt. A hallgatók né­melyikét — ezt bizonyítják az elkészült munkák — igazi kincskeresőkre jellemző láz keríti hatalmába, szorgalmuk, leleményességük azután sok esetben vezet valóban lénye­ges összefüggések feltárására, korábban össze nem illeszthe­tő események logikájának megértésére. A példa nem kivételes. A megyében az iskolai tanulók történelem szakkörei voltak már partnerei — az aprólékos anyaggyűjtésben — nagy te­kintélyű tudományos intéze­teknek, fiatalok hangyaszor­galmú munkájával készültek, készülnek olyan helytörténe­ti krónikák, amelyek féltett értékei a megyei levéltárnak. Népszerűek a honismereti, helytörténeti vetélkedők, az­az mondhatnánk, nem csak a jelen új tündére, a számítás- technika hívogatja csábítóan a fiatalokat, hanem az a ko­moly tekintetű hölgy is, akit a görög mitológia a Kiiá név­vel ruházott félj s aki mind­máig a történetírás múzsája. Mondhatnánk, Írhatnánk ezt, s nem állítanánk valótlant, ám az igazságnak csupán egyik darabját mutatnánk fel vele. A másik darabja az igazságnak már nem simul — Díjbeszedőt, igazgatósági tagot rr6ozgésílhatnak Tartozni lehet, követelni nem? „A penészes tapéta félig el­rohadva, a szőnyegpadló teli foltokkal, a madzaggal össze­kötött székek összehányva egy sarokba — komolyan^ mon­dom, egy istálló szebb képet mutat” — számolt be minap élményeiről egy lakásszövet­kezet elnöke. Amit ebben a lakásban tapasztalt, végképp meggyőzte őt arról: a tulaj­donosra eső közös költség ki­fizetésére akár keresztet is vethet. A Pest megyei lakásszövet­kezeteknél ma már két és fél millió forintra tehető a tagok tartozása. Akik nem fizetnek .V — Eleinte arra gyanakod­tunk, hogy esetleg a kispén- zűeknek — nagycsaládosok­nak, nyugdíjasoknak — gond a rendszeres fizetés. Hát ez egylátalán nem így van — szögezi le Mendelényi Zoárd, a Mészöv lakásszövetkezeti tit­kárságának vezetője. — Sőt, a nehezebb körülmények között élők talán a legbecsületeseb­bek. Elvétve előfordulhat ugyan bárkivel, hogy megfe­ledkezik egy-egy havi díj ki- egyenlítéséről, figyelmetlen­ségből, pillanatnyi pénzzavar­ból vagy mert éppen eluta­zott. De nem ez a jellemző. Tavaly körülnéztünk néhá/iy nagyobb lakásszövetkezetnél, s kiderült: a kintlevőség túlnyo­mó részét, mondjam, úgy, a link emberek okozzák. — Tulajdonképpen meny­nyivel kell hozzájárulnia egy tagnak szövetkezete fenntartá­sához, üzemeltetéséhez? — Egyfelől a felújítási költ­séggel, ami lakásnégyzetméte­renként két, illetve három fo­rint, amennyiben az épület 15 évnél fiatalabb. Ha ennél ré­gebbi, egy-egy forinttal emel­kedik a taksa, kevés az Ilyen házunk. így egy átlagos, 60 négyzetméteres otthonban élő havonta 120, Illetve 180 forin­tot fizet. Ehhez jön a szintén négyzetméterre megállapított üzemeltetési költség. Ez sor­ház jellegű épületek lakásainál körülbelül 1 forint, paneljelle- gű többszinteseknél 3-4 fo­rint, liftes házaknál 6-7 fo­rint De lehet ennél több is, ha a lakók különféle szolgál­tatást — fűtést, meleg vizet — kapnak a szövetkezettől. — Amit az nyilván csak ak­kor tud nyújtani, ha van eh­hez elegendő pénze. Tűzoltásra jő — És nem csupán erről van szó. Tatarozáskor, korszerűsí­téskor elesik a szövetkezet a kedvezményes hiteltől, ameny- nyiben nem fizeti rendszere­sen az OTP-nek a felújítási költséget. De honnan teremtse ezt elő, ha tagjaitól nem tud­ja!? Megnyirbálhatja az üze­meltetési költséget, vagy , hoz­zányúlhat a tartalékalaphoz — mindez csak tűzoltásra jó, előbb-utóbb gazdálkodása sínyli meg. Emelheti még a befizetési kötelezettség tarifá­ját. De hát ezzel a lelkiis­mereteseket bünteti. Mert aki eddig nem fizetett, eztán még úgy se fog. — Valamiképpen rá kell te­hát bírni az adósokat hátralé­kaik rendezésére. Mit tehet­nek a szövetkezetek? — Keveset. Segíthet példá­ul a személyes kapcsolat-: ha ismerik egymást az emberek, könnyebben elbánnak a rem- tenskedőkkel, meg nagyobb szégyen is a tartozás. Nem vé­letlen, hogy 17 kisszövetkezet­nél — ahol 12-50 lakás van mindössze — évek óta nincs hátralék. A nagyobbaknál szinte lehetetlen kialakítani ilyen közvetlen viszonyt, és ott ráadásul még magasabb a közös költség. Mégis meg kell ragadni minden lehetőséget, hogy a minimálisra szorítsák a kintlévőség összegét: meg­bízhatnak díjbeszedőt, igazga­tósági tagokat mozgósíthat­nak, kifüggeszthetik a lépcső­házba az adósok listáját —, hogy csak néhányat említsek. Az 1015 lakásos Vác-deákvá- ri Lakásszövetkezetnél sikerült a felére leszorítani a tartozá­sokat, de így is vagy 200 ezer forint hiányzik állandóan gaz­dálkodásukból. Tény, hogy az eddigieknél többet tehetnének a szövetkezetek, de önmaguk­ban ezek csupán részleges eredményt hoznak. A meggyő­zés gyenge fegyver a rende­zetlenül élőkkel szemben. — Marad a bíróság. — Igen ám, de a jelenleg! jogszabályok túlságosan humá­nusak, vajmi kevés eszközt adnak a kezünkbe. Az egyik ceglédi lakosnak már 50 ezer körüli a hátraléka, de nem tudjuk letiltatni a fizetéséből, mert 60 ezerrel tartozik más­hol. Majd ha azt letörlesz­tette, jöhetünk mi. Elvileg mód van az elárvereztetésre is, ehhez azonban bírósági végzés es cserelakás szükséges. Minden jogi eljárás hosszadal­mas, miközben az adósság egy­re nő, s ki tudja, behajtható lesz-e valaha. Néha a tulaj­donos személye is követhetet­len: a lakó eladja a lakását az OTP-nek, amíg az újat nem talál, senki sem fizeti a közös költséget. Mindennek a rákfe­néje, hogy olyan a tagság ösz- szetétele, amilyen. Ördögi kör — Nem válogathatják meg a szövetkezetek, kit fogadnak maguk közé? — Az újabb építkezéseknél már jobban van beleszólásuk, de a régebbieknél... Amíg a tanács is értékesített lakáso­kat, ő viselte a következmé­nyeket. De ez tavalytól meg­szűnt, most a szövetkezetek­hez irányítja az otthonra vá­rókat, ezzel automatikusan rá­juk hárítja az anyagi terhe­ket. Olyanok lettek így tagok, akik fizetőképességük alapján nem idevalók. S mikor ez ki­derül, a megoldás csakis a szövetkezetre marad. Mert me­lyik tanácsnak van annyi pén­ze, hogy átvállalja a lakó he­lyett a közös költséget! Tud szükséglakást adni annak, aki­ről bebizonyosodik, hogy ér­demtelenül kapta a szövetke­zetit? Ez egy ördögi kör. — Legalább ilyen indulattal vetődött fel ez a téma a fo­gyasztási szövetkezetek X. kongresszusán, ahogy most a szavaiból érződik. — Tudja, micsoda őrületes gond ez országosan? S végre, meghallgatásra talált, a Szö- vosz továbbította kérésünket a kormányzati szerveknek. A la­kásszövetkezetek egyedül kép­telenek rendet teremteni, csakis a segítségben, a lakás­ágazati jogszabályok korszerű­sítésében reménykedhetünk. Tóth Andrea ilyen szépen a tenyerünk­be ...! Sajnálatos tapasztalat — és ezt egyeben mellett éppen az említett főiskolán ismétlődő felvételi vizsgák igazolják — a fiatalok java részénél, hogy nem ismerik nemzeti tegna­punk sokféle eseményét, is­meretlenek 'maradtak előt­tük az összefüggések, meg­hökkentő módon kevernek össze történelmi időpontokat, még inkább személyeket. Óvakodjunk annak a nem is ritkán elhangzó véleménynek a helyeslésétől, hogy a törté­nelem egy jegy a bizonyít­ványban, egy tantárgy az óra­rendben, egy feladat a tan­menetben. A történelem az a feladat, tantárgy, osztályzat­jegy, amely a tudás egészére, a gondolkodásmód teljességé­re hatással van, nem egysze­rűen ismeretanyag, hanem más tanulnivalók ágyazata! Ez lenne a szerepkör. Lenne, mert ma még nem ez érvé­nyesül. Rengeteg a tennivaló a ta­nító- és tanárképzésben, az ezzel foglalkozó intézmények oktatási módszereinek korsze­rűsítésében, a friss kutatási eredményeknek a hallgatók­kal történő megismertetésé­ben. Amint az alsó- és kö­zépfokú iskolák teendői sem csekélyek ezen a területen — történelmet tanítani komplex módon kellene, mind a szem­léletet, mind a tárgyi felté­teleket illetően —, mégis, van valami, amiről kevés szó esik, holott erről kellene beszélni a legtöbbet. S ez a valami a család, a szűk környezet, ahol a történelemkének, azaz a személyes emlékeknek, ta­pasztalatoknak, a család múlt­jának, szóbeli és tárgyi em­lékeinek döntő szerepet ille­nék játszania a gyermek, majd az ifjú ember nevelé­sében. Furcsa, riadalomra okot adó tapasztalatot fogalmaznak meg a történelmet tanító pedagó­gusok: a családok döntő része igyekszik elfelejteni mindent a múltjából, nem akar em­lékezni, s a tárgyi emlékek­től is szabadul. Azt a sok rosszat nem kell emlegetni -h így hangzik az érv. Ennek kö­vetkeztében azután a gyere-, kék nem tudják, hogyan le­hetett nagyapjuk cseléd, ami­kor cselédnek az úri házak­hoz lányok mentek ... S a példa könnycseppnyi csupán a siratni való hiányok közül. Sokasodnak , iratai való hiányok, talán éppen olyan ritmusban, ahogyan tü­nékennyé válnak azok, akik személyes hírközlői lehetnek a tegnapoknak. Egész korsza­kok hiányoznak a fiatalok történelmi ismeretei közül, s hiányoznak gyakran a sze­mély hitelesítette beszámolók a történelemkéről, arról, hogy az az emberpalánta milyen földből szökkent szárba, mi­lyen magból csírázott ki, mi­féle történelmi génüzenete­ket, kódokat kellene érzékel­nie, megfejtenie. Azt mond­ják a pedagógusok, a gyere­keknek a tíz, tizenöt százalé­kánál érhető el, hogy vala­mivel többet, s ne kizárólag kötelező tananyagot lássanak a történelemben. Elszomorító arány? Ki tudja, mert mihez képest kevés? A felnőttek tör­ténelmi ismereteihez, nemzeti önismeretéhez mérten? S ha kevés, elég-e, ha csupán az oktatás emberei töprengenek azon, mit kell másként, job­ban, szebben, hitelesebben, te­hát emberibben csinálni a törtenelemke megszeretteté­séhez?! Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom