Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 4. szám

íme, így is lehet Szoigéltat a szolgáltaié A karácsonyi bejgli csodá­latosan inspiráló étel. Egy csé­sze tea mellett az ünnepek idején nagyon jókat lehet be­szélgetni bejglirágcsálás ürü­gyén. Idén is így történt, ösz- szegyűltünk egy kellemes, kö­tetlen beszélgetésre, s az ' év végén miről eshetett szó? Az elmúlt év „kivel mi történt” eseteinek végtelen panaszai­ról, büszkélkedéseiről. Mesél­tünk erről-arról, így esett szó » közlekedés hiányosságai­ról, a hivatalok packázásairól és így esett szó a postáról is. Valóban sokan íés mennyit!) szidják a postát. Bürokrati­kus, sőt néha már-már ható­ságként lép fel — mondják. Nem veszik komolyan, hogy szolgáltatást végeznek, persze monopolhelyzetben vannak. Mindez abból adódik, hogy a posta jelenléte a napjaink­ban sokkal szélesebb terüle­ten jelenik meg, mint ennek előtte bármikor. Hiszen ná­lunk a posta, a rádió, a tele­vízió, a lapkézbesítés, a , tele­fon, s nem is tudnám felso­rolni, mi minden formában van jelen életünkben. Elmondandó történetemből kitűnik, hogy mindez sántít valahol, mert hiszen a postán is emberek dolgoznak, s az emberi magatartásuk az, ami meghatározza és működteti az egész postai gépezetet. De átadom a szót annak, akivel az eset történt. — Csengettek, s az ajtóban egy postás állt. Szállítólevél volt a kezében. Az iraton ér­tesítettek, hogy számomra külföldről küldött csomag ér­kezett. Nem hozta fel — 4. emelet —, mivel több ezer fo­rint értékű vám volt feltün­tetve rajta. Ügy gondoltam — mondta a postás —, ha nin­csenek itthon, vagy nincs pil­lanatnyilag annyi pénz kéz­nél, minek cipeljem a csoma­got. — Jól gondolta. Mert bár számítottam rá, de kisiparos lévén az iparomhoz szükséges gépet küldtek, amit vám­mentesen szerettem volna megkapni. — Nincs semmi baj — így a postás —, szíveskedjen ak­kor intézkedni az ügyben. — Megadta a postai ügyintéző telefonszámát, akinél az ügye­met intézhetem. Es ez a telefonszám jó volt! Az ügyintéző is ott volt, aki még tanácsokat is adott, hogy, s mint cselekedjek. Ennek alapján felhívtam a KIOSZ-t. Ahol ugyancsak kedvesen el­mondták, ha bejövök két óra­kor, kezembe kapom iaz iga­zolást arról, hogy jogosult va­gyok a vámmentességre. Tanácsukra felhívtam a váci vámhivatalt. Itt is készséggel eligazítottak, hogy mit tegyek. A pesti vámhivatal azt taná­csolta, kérjem meg a helyi postát, hogy a csomagot ne küldjék vissza hozzájuk, mert két napon belül, személyes felkeresésemre, a KIOSZ-iga- zolással elintézik az ügyet, s így a gépem nem utazgat ide- oda. Akármilyen hihetetlen, úgy történt minden, ahogy el­mondták. Két nap múlva kezemben volt a csomagom, vámmentesen! Csoda történt! ? Nem hi­szem, csak minden úgy tör­tént, ahogy annak történnie kellene! Gondolom, így képzelte el az is, aki kialakította en­nek a szolgáltatásnak az ügy­menetét. Nyilván ő is arra gondolt, hogy az esetleges nem egyértelmű szabályhézagokat emberséggel ki lehet tölteni. Az én elmondott történetem is ezt bizonyítja. Köszönet ér­te. Radányi Lajos Bacik és hiedelmek Nagyon sok családban bol­dogság a gyerek. Sajnos neve­lésük nem zökkenőmentes. A kisebbek könnyebben megbe­tegszenek, s mivel nem mehet­nek bölcsődébe, óvodába, is­kolába, az apa vagy az anya kénytelen otthon maradni ve­lük. Egy gyereknél könnyebb a helyzet, ha meggyógyul, me­hetnek a szülők dolgozni. Más a helyzet két vagy több test­vér esetében. A beteg előbb vagy utóbb átadja testvérének a bacikat. Ennek az átadásnak az az eredménye, hogy a szülő egy-két hét kihagyása után újból otthon marad a másik beteg gyerekkel. Az egy hét munka, egy hét otthon mara­dást sok munkahelyen nem nézik jó szemmel. Vegyünk egy esetet, ami nem egyedi. A szülő otthon. Épp készíti a kis betegnek az ebédet. Vá­ratlanul megszólal a bejárati csöngő. Összerezzen. Kinyitja az ajtót, ismerősöket pillant meg. Munkahelyi vezetője és személyzeti osztályvezetője személyében. Látják, valóban beteg a gyerek. Nem is zavar­nak tovább, elmennek. Más­nap eljön a kolléganő, s el­meséli a nagy újságot. Azért mentek téged meglátogatni, mert azt hitték, hogy csak lógsz. Jutalmazásoknál is ér­zi ennek utóhatásait, egysze­rűen nem kap jutalmat, még akkor sem, ha közben becsüle­tesen dolgozik. Mi ennek az oka? Csak az, hogy ha beteg a gyereke, otthon kell vele ma­radnia. Ez olyan súlyos vét­ségnek számít, hogy emiatt nem jár jutalom. A szülőt megviseli gyermeke betegsége, s amikor munkába állhat is­mét, elkeserítik jogos hiányzá­sának utóhatásai. Nyilván vi­dámabb lenne makkegészsé­gesen felnevelni a gyerekeit, ennek a szülő örülne a legjob­ban. Másik esetben a tanító jegv- zi meg körülírtan — amiből viszont a szülő érthet —, hogy a gyerek azért maradt talán távol az iskolából, -mert most. van a dolgozatírás időszaka?! (lsen. azért van távol, mert 39 2 fok a láza!) S befejezésül még egv oélda. Egves vállalati vezetők — azért vannak ilyenek is — megértésből és emberségből jelesre vizsgázva engedélye­zik a kisffvereket nevelő beté­rő dolgozóknak, hogy később érkezhetnek munkahelyükre vagy korábban elengedik őket, hogy az óvodák, bölcsődék zá­rása előtt elérjék gyereküket. Nagyon sokan elfelejtik, ko­ruk miatt, milyen is volt a gyermeknevelés, s irigységből teszik a kis megjegyzéseiket. Neked már az is jutalom, hogy később jöhetsz be, s ko­rábban mehetsz el, s ezek után még jutalmat is akarsz? Mi­lyen megértőek a munkatár­sak?! Azt is meg kell jegyezni, hogy ezzel az engedékenység­gel nem valami kegyet gyako­rolnak, hanem valóban nem nyitják ki korábban a bölcső­dét, óvodát, és zárni sem zár­ják később. Tehát, ha akarna sem tudna a dolgozó előbb be­érni, illetve később eljönni, mint a munkaidő végei Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy ezt a kis munkaidő-ked­vezményt is meg lehetne hi­vatalosan kérni, de ez nem kis, anyagi veszteséggel járna. Hát akkor mi a teendő? Gondolom, ezek után másik gyerek vállalásához kevés szü­lőnek van kedve, még akkor is, ha a statisztikák a gyer­meklétszám állandó csökkené­séről számolnak be. Cs. M. VÁCI wíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1987. JANUÁR 6., KEDD ölvén foknál melegebb víz Veresegyház szerencsét próbál Veresegyház megkísérti sze­rencséjét. A nagyközség ve­zetősége a lakosság lelkes ál­dozatkészségével hévízkuta­tást végeztet. A kutató-feltáró fúrást a jövő év tavaszán ter­vezik és néhány hónap múl­tán már bizonyossá válhat an­nak eredményessége is. A köz­ség hideg vizű strandja már eddig is látogatott volt, egy meleg vizű fürdő a helyi la­kosság jólétét, de a község üdülőhelyjellegét is erősíte­né. Előzmény, támpont A kutatás akkor kecsegtet sikerrel, ha már helyi vagy közelkörnyéki vízföldtani ada­tokra támaszkodhat. A hévíz­kutatás hazánkban jórészt a szénhidrogén-kutatásnál szer­zett ismereteken alapul. Ör­bottyán—V eresegyház—Cso­rnád általános területén már a második világháború előtt és közvetlenül utána kutattak 100Q méteres mélységig szén- hidrogének után. Kisebb gáz­lencsék mellett egyes furatok­ban langyos, meleg víz for­dult elő. Ezeket a vízjelent­kezéseket azonban a szénhid­rogén-kutatás elsődlegessége, sőt kizárólagossága miatt nem vizsgálták. A vízkutatást ak­koriban még a műszeres fel­derítés sem segítette. A közelmúltban azután Gö­dön 650 méteres mélységből tártak fel 50 fokos meleg vi­zet, amely azonban ásványos összetételét illetően nem mi­nősül egyúttal gyógyvíznek. Előzményként az is ismeretes, hogy a térség alatt mészkő- és dölomittömegek vannak, amelyek töredezettségük esd- tén nagy mennyiségű hévizet tárolhatnak. Ilyen előzmények és támpontok jogosítanak te­hát fel arra, hogy Veresegy­házon hévíz után kutassanak. Az értő újságolvasót bizo­nyára nemcsak a végeredmény érdekli, érdekes számára az a műszaki folyamat is, amellyel a föld mélyét vallatják. Er­ről is néhány szót. ' A fúrást az előirányzott 1500 méterig kutató jelleggel végzik, miközben az átharán- tolt rétegeket műszeres vizs­gálatnak vetik alá. Megálla­pítják az egymás alatti víz­tartalmú rétegek mélységi el­helyezkedését, hózzávetplege- sen azok víztartalmát és víz­leadó képességét. Megállapítják a legkedve­zőbb vízadó szinttájat, ame­lyet azután a kútszerkezet el­helyezése keretében megnyit­nak és termelésre késztetnek. Gondoskodnak a nemkívána­tos víztartalmú rétegek kizá­rásáról, hogy azok vize se mennyiségileg, de különösén minőségileg ne keveredjék az előbbivel. A megnyitott réteg nyomás alatt áll, vize a kút- térbe benyomul és a feltárás szintje fölé emelkedik. Kedvező, ha a kúttérben felszálló víz nagy mennyiség­ben a terepszint fölé emelke­dik, mert így hasznosítása gaz­daságos. Amennyiben a fel­szálló víz — a kút nyugalmi vízszintje — a teremszint alatt marad, úgy géppel kell ter­melni. Az utóbbi állapot nem zárja ki azonban nagyobb víz- mennyiség kitermelését, csu­pán a költségeket emeli. Akkor mondjuk, hogy ered­ményes a feltárás, ha a kút megfelelő vízmennyiséget ad és utánpótlása állandósult, ha megfelelő a vízhőmérséklet, a víz oldott ásványi anyagok­ban gazdag és ezeknek gyógy- ha.tása van. A hasznosítást alapvetően befolyásolja a hé­víz kémiai alapjellege. Für­dő táplálására ugyanis a hid­rogénkarbonátos alapjellegű hévizek a legalkalmasabbak, a magas sótartalom akadályozó tényező is lehet. Ritka esst A feltárás akkor felel meg a fenti kívánalmaknak, ha a fúró nagy mélységben tele­pült, nagy hézagosságú, szefn- csés, vagy még kedvezőbb eset­ben repedáses, hasadékos, karsztos kőzetbe (triászba) hatol bele, vagy efölött fekvő olyan kőzetben áll meg, amely törésvonalakon át vízjárati kapcsolatban van ezekkel a mélyebb víztárolókkal. A víz hőmérsékletét a földkéreg re­pedésein át feltörő hőáramok rendkívüli mértékben is meg­emelhetik — ez a jelenség azonban ritkán fordul elő —, viszont a víz hőmérsékletét a feltárás mélysége is meghatá­rozza, mert a kőzetek és az azokban tárolódó vizek hőtar­talma bizonyos területek alatt a mélység arányában nő. Érdemes vallatni Veresegyházon az 1500 mé­terre előirányzott kútból — siker esetén — 50 foknál is melegebb víz várható. Érde­mes azt is megemlíteni, hogy a kutató-feltáró fúrás költség- előirányzata 12 millió forint. A szakvéleményezők is úgy vélik, érdemes kivallatni a föld mélyének titkát Veres­egyház alatt, a lelkes veres- egyháziak pedig hiszik, hogy bátraké a szerencse! Szakonyi Dezső Nevek, számok Ki és mikor? Az oly sok információit tartalmazó és ezért szívesen is forgatott Váci Műsor so­kunk életének tartozékává lett. Mint minden nyomta­tott termék, úgy látszik, ez se. kerülheti el az elírások veszélyét. Egyazon oldalon több érdekes hibát _ is fel­fedezett egyik olvasónk, aki — mint az egyik hirdetett program készítője — a leg­illetékesebb a hibák felis­merésében. Saját neve Ls tévesen jelent meg, de a műsorában hangfelvételről fölsorakoztatott világhírű előadóké is. Egy másik program az írás szerint 117 órakor kezdődik. Mit lehet erre mondani" Van ilyen ... Már árulják Kaukázusi kefir Az újságok már írtak ró­la, mégis eddig főként ma­gáncsatornákon juthattunk hozzá a kaukázusi kefir gom­báihoz. Mióta pedig a televí­zió Ablak című műsorában is bemutatták, különösen meg­nőtt iránta az érdeklődés. Aki oltja, azt mondja, a ha­gyományosnál kellemesebb az íze, töményebb a sűrűsége, a diétázók használhatják tejföl helyett is. Tegnap megjelent a váci üzletekben, büfékben is. Há- rodecis, tetővel ellátott, gusz­tusos pohárban árulják. Vác a hazai lapokban A Népszabadság ismertette a .Tájak-Korok-Múzeumok cí­mű sorozat váci vonatkozású kis köteteit, s ennek kapcsán téli kirándulást javasolt vá rosunkba a legértékesebb mű' emlékek megtekintésére. A Hallássérültek című, ha­vonta megjelenő újság beszá' molt arról, hogy az NSZK-ból gyógypedagógus-küldöttség ér­kezett hazánkba s megtekin­tette a Siketek Váci Általá­nos Iskoláját és Szakmunkás­képző Intézményét. A Magyar Vasutas hírül ad­ta, hogy a váci vasutasok nyugdíjascsoportja a közel­múltban Dombóvárra kirán­dult. Két napot töltöttek a kö­zeli Gunarason, a szép kör­nyezetű vasutas hétvégi ház­ban. Az agrárolló szárai Jelentős mértékű drágulás •/ A Központi Statisztikai ? Hivatal közzétette A me- ^ zőgazdasági termelés ár- ^ és költségviszonyai nem- zetközi összehasonlításban í című kiadványát, amely az ^ 1975. és 1984. évek közötti ^ időszakra vonatkozó ada- g tokát tartalmazza. A statisztikai adatok alap­ján megállapítható, hogy a ki utolsó paciban Az esküvői meghívókat címezte a lány, s csak úgy bolondozásképpen kér­dezte meg az édesanyját: — Mi a véleményed? Küldjék meghívót apunak? . Ez a váratlan kérdés na­gyon meglepte a menyasz- szony anyját. — Te nem vagy észnél! Talán elfelejtetted már, hogy bánt veled az apád? Egyéves korod óta látni sem akart! Csak a bírósá­gon találkoztunk vele, ami­kor pereskedni jártunk a gyermektartás miatt. Mennyi hercehurcán men­tünk át azért a pár száz forintért. Amikor középis­kolás lettél, képes volt el­menni az osztályfőnököd­höz. Azt szerette volna el­intézni, hogy ne tanulj to­vább — s miért? Hogy ne kelljen tovább fizetnie! A harag hullámai után arca hirtelen felderült, a hangja vidáman csengett, ahogy folytatta; — Különben küldj csak neki meghívót. Hadd lás­sam, van-e bátorsága el­jönni. Ha itt lesz, meglát­hatja, hogy nélküle is vit­ted valamire. Tudja meg, hogy nem akárkihez és akárhogyan mész feleségül. Ennyi vendég között lesz neki is helye, egyen-igyon kedvére a lánya lakodal­mán. Az esküvő napjáig még sokszor szóba került az apa. Vajon eljön-e? A lány reménykedve várta, hiszen akármilyen ember is, még­iscsak az apja. Az édes­anya egyszerűen csak kí­váncsi volt. Az esküvőn ott volt az apa. Igaz, csak akkor érke­zett, amikor már javában tartott a ceremónia. Szinte besurrant a terembe, az utolsó pódba ült, onnan fi­gyelte az anyakönyvvezető szavait, aki így beszélt a fiatalokhoz: — Arra kérem önöket, hogy ezek után se feled­kezzenek meg a kedves szülőkről, akiknek annyi mindent köszönhetnek. Emlékezzenek rá, hogy ere­jüket nem kímélve,' igen sok lemondás árán nevel­ték fel önöket egymásnak. Szeressék, becsüljék őket továbbra is. mert megér­demlik. E szavaknál a menyasz- szony és az édesanya az utolsó pad felé fordult. A férfi tekintetét keresték mind a ketten. Annak az arca semmit sem árult el. Nem látszott rajta sem szé- , gyen, sem meghatottság. Aztán olyan vidáman gra­tulált a lányának, mintha ő is részt vett volna gyer­meke sorsának alakításá­ban. Az esküvői ebédre nem ment el, hiába hívta a menyasszony is, a vőlegény is: sürgős és halaszthatat­lan dolgára hivatkozott. Mint mindig. Sz. J. világon majd mindenütt drá­gult a mezőgazdasági terme­lés. Magyarországon a terme­lői árak 50 százalékkal nőve keditek. Az emelkedés jó né­hány országban többszöröse a tíz évvel ezelőttinek — Ju­goszláviában például nyolc­szorosa. A termelői árak nö­vekedésének oka elsősorban az, hogy jelentősen drágultak a műtrágyák, növekedett az üzemanyag, s általában az energia költsége. Magyaror­szágon a termelői árak — az ötvenszázalékos emelkedés dacára — az átlagosnál sze rényebb mértékben változtak: az árpa például 9,7 százalék kai lett drágább egy évtized alatt. A tojás és a vágott ser­tés termelői ára viszont ná­lunk is 64, illetve 62 százalék­kal nőtt. A statisztikusok által vizs­gált 18 ország döntő többsé­gében tovább nyílt az agrár­olló. Azaz a mezőgazdasági áruk és az előállításukhoz szükséges, , elsősorban ipari termékek árai közötti különb­ség majd mindenütt a mező- gazdaság rovására növekedett. Magyarország e listán az ötö­dik helyen áll. Az állati termékek árválto­zása az elmúlt évtizedben vi­lágszerte a növényekéhez ha­sonló volt. A termelői ár nö­vekedése többnyire 2—3-szo- ros. Magyarországon az állati, termékek árainak emelkedé­se nagyobb mértékű volt, mint a növényeké. Azonban csak Svájcban, az NSZK-ban és Csehszlovákiában volt a hazánkénál is kisebb mérté­kű a növekedés. A Magyar Hírlap vissza­emlékezett arra, hogy a 19. Photokino Köln néven rende­zett nemzetközi kiállításon Magyarországot a Forte Foto­kémiai Vállalat képviselte a híres ipari városban. A Nógrád nevű megyei lap írt az egészségügyi ellátás ja­vulásáról: a váci kórház és rendelőintézet egy csuklós autóbuszban speciális nőgyó­gyászati szakrendelőt alakított ki. A Népszava színes beszá­molót közölt egy öttagú ma­gyar csoport sarkköri utazá­sáról. Az utat támogató társa­dalmi segítők között a váci Senior Kötöttárugyár tréning­ruhákat ajándékozott nekik. A Magyar Távirati Iroda híradása alapján több lap megírta, hogy Bárdos Lajos temetésén az egyik búcsúzta­tó Makiári József karnagy volt, aki megindult szavakkal emlékezett meg egykori taná­ráról. A Dél-Magyarország (Sze­ged) felidézte az óév legrango­sabb kulturális vonatkozású eseményei: Vác után érkezett hozzájuk a lengyel néphadse­reg 180 tagú művészegyüttese s nagy sikerrel szerepelt a' Tisza-parti városban. A Népszava méltatta a Mayer Berta festőművész zo­máncképeiből rendezett tár­latot. A harminc, érdekes al­kotást több százan megtekin­tették a váci Madách Imre Művelődési Központban. A Népújság (Heves) Meg­újulás előtt az építőipar cím­mel a többi között arról írt, hogy a környezetszennyezési problémák megszüntetésére és a termelés növelésére jövő év­ben megkezdik a váci ce­mentgyár rekonstrukcióját. A Magyar Vasutas bemu­tatta az Ipoly Vidéki Erdőgaz­daság által üzemeltetett, 12 kilométer hosszúságú Börzsöny Űttörővasutat. Megmentéséhez Vác és a környező községek jelentős összeggel hozzájárul­nak. A Népszabadság munkatársa szerint a váci vasútvonal va- súttörténeti szempontból az el­ső, személyforgalma miatt is az élenjárók közé tartozik. A lap bemutatta az érdekesebb állomásokat. A Nógrád című megyei lap beszámolt árról, hogy a me­gyében csaknem tizenegyezer­re tehető a'véradók száma. Nem csupán a megyében hasznosítják az életmentő vért, küldenek belőle Vácra is. ISSN 0133—2759 (Vád Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom