Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

Egy este a nyagdíjcskiubban Magukkal ragadják a fiatalokat Disznótoros vacsorát ren­deztek a HNF Gyömrői 'Nagy­községi Bizottsága nyugdíjas- klubjában. E nagyszerűen te­vékenykedő kollektívára jel­lemzően igen nagy volt a rész­vételi arány, a kétszáznegyven tag közül majdnem százhetve­nen ültek asztalhoz a művelő­dési ház nagytermében — töb­ben is lettek volna, ha na­gyobb a helyiség. A szépen megterített asztalokra gazdag teríték került, sült hús, kolbász és hurka a friss disznóvágás­ból, üdítőital, s annyi ízes há­zibor, amennyi a kulturált és egészséges vacsorához illett, s a jó hangulatot megalapozta. S ahogy telt-múlt az idő, s délutánból estébe hajlott, a baráti társaság hangulata ért­hetően nőttön-nőtt. S amikor Bálint Sándor, az egyik nem nyugdíjas patrónus és tiszte­letbeli tag megszólaltatta új tangóharmonikáját, dalra, táncra kerekedtek az idős em­berek. Akik az asztalnál ma­radtak, nagy élvezettel emle­gették a korábbi sikeres ren­dezvények, kirándulások kel­lemes emlékeit. De arról a munkáról is szívesen beszél­tek, amit lakóhelyük érdeké­ben kifejtettek. Ezekkel ,a visszaemlékezé­sekkel, munkájukkal, elisme­réseikkel, terveikkel tovább is­merkedhettünk, amikor a hét végén fölkerestük otthonában Prekler Károlynét, a klub ve­zetőségének tagját, kultúrfele- lőst. Egy kis büszkeséggel kezd­te — jogosan. Például azzal, hogy számos nem nyugdíjas patrónusa, tiszteletbeli tagja van a klubnak. A harminchá­rom tagot számláló kultúrcso- port munkájában nagy öröm­mel és rendszeresen vesz részt Potondi Agnes, Suba Mihály, Babenyecz Anita, Szenyán Ká­roly, Kiss Gyula vagy Bálint Sándor, akik énekkel, tánccal, zenei kísérettel, szervezéssel, a saját műsoruknál a szerepek betanításában segítenek, vagy egyéni produkciókkal teszik színesebbé a programokat. Minden hónap harmadik szerdáján tartják meg a klub­napokat, egészen júniusig, amikor is a helyi művelődési ház más klubjaival, szakkörei­vel együtt zárják — ünnepi műsorral — az évadot. Rend­szeresen utaznak, ismerkednek az ország nevezetességeivel. Február 12-én 16 órai kez­dettel tartja meg a nyugdí­jasklub az idei első közgyűlé­sét. amely után batyús bállal, saját műsorral örvendeztetik 7 Tetőpontján a hangulat, szól a s hamarosan táncot ropnak az I meg önmagukat, s a vendége­ket. Március 5-én szintén mű­sorral ünnepük meg a nőna­pot, s ha jó lesz az időjárás, még ugyanabban a hónapban a főváros nevezetességeivel ismerkednek. S már szervezik az országjárást is, Herendre, Pápára, Tatára, Alcsútra, Ti- szakürtre, Szarvasra, Eszter­gomba, Szegedre, Pécsre, Aba- ligetre, Sárospatakra, Tokajba látogatnak el, egy- és kétnapos útjaik során. De Komáromba, Érsekújvárra, a Magas-Tátrá- ba is átruccannak az idén. El szeretnének jutni a Csorba­tóhoz, a Szelidi-tóhoz, Kés­márkra, és még számos más gyönyörű és nevezetes helyre. Két színházlátogatás is szere­pel az éves tervben. A nagy élményszerzésen, a pihenésen túl azonban más nagy jelentősége is van ezek­nek az utaknak. Nevezetesen az, hogy a gyömrői nyugdíjas­klubnak több olyan tagja van, akik a közösséggel jutottak el először életükben színházba, az ország távolabbi vidékeire, vagy még inkább külföldre. De arról is beszélgettünk, hogy ez az önfenntartó klub annyira erős, hogy több segít­séget tudnak nyújtani közsé­güknek, mint amennyit kap­nak, vagy netán elfogadhatná­nak. ha igényelnék. Arra is büszkék az idős emberek, hogy soha nem kérnek, ám ha még­is kapnak segítséget, elismeré­seket, azt igen hatékony tár­sadalmi munkával érdemelték ki. Például tavaly a gyömrői művelődési háztól 1 ezer 500 forintot kaptak, hogy buszki­rándulásaik költségét csök­kenthessék. A helyi tanács évente 2 ezer forinttal támo­gatja a klubot, tavaly pedig 3 tangóharmonika, száll az ének, idqs párok (A szerző felvételei) Az alapozás fontossága 7 abdarúgócsapataink las­■*-* san felébrednek téli ál­mukból, hiszen el kell kezde­niük a téli alapozást. Nem is olyan régen még elképzelhe­tetlen volt, hogy a kiscsapa­tok több héttel a tavaszi sze­zon megkezdése előtt gyako­roljanak, elsősorban erőt gyűjtsenek a fárasztó mér­kőzéssorozatra. Ma már más a helyzet. Csak azok nyerhet­nek csatát, akik nem töltik tétlenül a zimankós napokat sem. Természetesen az idei zord tél alapvetően nehezíti a fel­készülést jó néhány együt­tesünknél. Gondoljunk csak azokra az együttesekre, ame­lyek nem tudnak teremben gyakorolni. S ilyen sajnos elég sok akad. A megyei I. osztály­ban szereplő pilisiek például Albertirsára járnak át a tor­natermi foglalkozásokra. Mo- noron, Üllőn és Sülysápon is adott a lehetőség a teremben való gyakorlásra, de a gyöm- rőiek például kénytelenek a szabadban végezni az erőfej­lesztést. Még ennél is nagyobb fej­törést okoz az, hogy a labda­rúgópályákat mindenütt vas­tag hópaplan borítja. A talaj vízkészlete tavaly teljesen ki­fogyott, következésképp jó lenne, ha a hó szép lassan el­olvadna, s erősítené a gyepet. Igen ám, de erre semmi ga­rancia nincs, így valószínűleg a legtöbb helyen letakarítják majd a havat a játékterek­ről. Annál is inkább indokolt ez a lépés, mert hamarosan éles mérkőzéseket kell ját­szaniuk. A barátságos találkozók so­ra már a napokban megkez­dődik, majd március elsején már a Magyar Népköztársa­sági Kupa megyei selejtezője szólítja pályára a csapatok egy részét. A körzet csapatai március 1-jén az alábbi pá­rosításban játszanak: Monor— Váci Izzó, Üllő—Pilis, Gyöm- rő—Veresegyház, Zsámbok— Sülysáp, Mende—Dunavar- sány. A párosításokból is kitűnik, nehéz mérkőzésekre van ki­látásuk a körzet csapatainak. A monoriak például az NB ll-ben szereplő Váci Izzót fo­gadják otthonukban. Az Üllő —Pilis vonálrangadónak is sok emlékezetes előzménye van. A gyömrőiek — tétmér­kőzésen — még sohasem ta­lálkoztak a veresegyháziak­kal. Zsámbokon is esélyesebb a megyei II. osztály Déli­csoportjának éllovasa, a Süly­sáp, s a mendeiek is megszo­ríthatják magasabb osztályban ellenfelüket. , De visszatérve az alapozás fontosságára: néhány csapa­tunk még nem kezdte el a munkát. Akad olyan is, ahol dolgoznak már, de az edzé­seket nagyon kevesen látogat­ják. Ez hiba, mert a lemara­dást nem lehet (majd) pótol­ni. Keményen kell dolgozni azért, hogy jó erőben, fitten tudjanak majd játszani a csapatok a tavaszi szezonban. A szervezetet fokozatosan szükséges hozzászoktatni a terheléshez, s ha ez sikerül, akkor nem \ehet baj. ló, ha a fentieken el­" gondolkodnak'az érintet­tek, s e szerint cselekednek. A maguk érdekében, s azért is, hogy szurkolóiknak — <12 eddiginél is — még több örö­met szerezzenek. G. J. Teljes üzemben az alkalmi konyha a művelődési ház nagytermében. Csák Béláné és Kovács Mihály osztja, illetve hordja a finom étkeket, ami­ből bőségesen jutott minden­kinek ezer forinttal jutalmazta a ta­nács az 1-es számú iskola ér­dekében kifejtett társadalmi munkájukat — saját rendezvé­nyük tiszta bevételét, több mint 20 ezer forintot ajánlot­tak fel az idős emberek az is­kolaépítés támogatására. A HNF helyi bizottsága Kiváló Társadalmi Munkás kitünte­tésben részesítette az elmúlt évben a n^ugdíjasklubot. Nem helybeliekkel is kap­csolatot vett fel a klub, így a Fővárosi Gázmüvektől két al­kalommal is kaptak térítés- mentesen két autóbuszt kirán­dulásaikhoz, s ez a lehetőség idén is adott a számukra. önmagukra is, azaz az olyan idős emberekre is gondolnak a klubtagok, akik már nehe­zen utaznak, ők a helyi prog­ramoknak örülhetnek. A na­gyon idős, régi szakszervezeti tagoknak pedig elhozzák Ve- csésről a tagsági bélyeget — ott még működik a szakma­közi bizottság. A beteg tagtársakat rendsze­resen meglátogatják, apróbb ajándékokat visznek nekik, de aligha kell külön hangsúlyoz­ni, hogy ilyen alkalmakkor a klubtársakkal, a barátokkal való találkozás a lényeg. S, hogy közelebbről, belülről milyen is a hangulat ebben a nyugdíjasklubban, arról meg­győződhet az, aki az idős em­berekkel tart. Annál is inkább érdemes közelebbről megis­merni ezt a nagyszerű közös­séget. mert az idén újabb ren­dezvényre készülnek, amely­nek bevételét Ismét az 1-es számú iskola építésének támo­gatására kívánnak fordítani. S az ilyen nagy, nemes feladat­hoz bárkit szívesen társul fo­gadnak. Aszódi László Antal A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1987. JANUÁR 29., CSÜTÖRTÖK Szabad pártnap ürügyén Látják, tanulják, Gazdaságpolitikai pártnapra igyekszem. Rohanva, mert a személyvonat késett, s nagyo­kat csúszom igyekeztemben. A monori-er<f,ei iskola fojyosóin kanyarogva ámulok, bámulok: micsoda remek lett ez az épü­let belülről, a kapun kívül nem is hinné az ember! Ké­sőbb aztán egyéb meglepetések okán is alkalom adódik a cso­dálatra — egyelőre azonban a készséges kapuügyeletes se­gítségével abba a terembe ju­tok, amely a „szabad pártnap” felirat szerint a rendezvény színhelye. A leghátsó sorokban gyerekek — nyolcadikosok — suttognak, elöl annyi felnőtt, amennyit fél kezemen megszá­molhatok. Kerekes Ferenc, a helyi pártalapszervezet szervező tit­kára mond néhány üdvözlő szót, aztán Lehoczky Pál, az erdei tanácskirendeltség veze­tője hozzákezd előadásához. A gyerekek néma csendben van­nak. A felnőttek is, holott az elhangzó gazdaságpolitikai is­mertetés aligha hat rájuk az újdonság erejével. Eltűnődöm azon is: a nyolcadikosoknak vajon mit mondanak a szavak, hogy struktúra, ' népgazdasági szféra, termékösszetétel, válla­lati belső szervezés, racionális foglalkoztatottság...? írásbeli engedéllyel Szerencsés dolog ezt ilyen­kor, így, és egyáltalán: csak azért, hogy neve legyen a gye­reknek? Hogy a gazdaságpo­litikai pártnap programja, mint olyan, ki legyen pipálva? Utóbb kiderül, mondhatni kézzelfoghatóan, hogy bár ez a program különböző okoknál fogva valóban sikertelennek mondható, Monori-erdőre ko­rántsem jellemző. Sőt. Az oko­kat Kerekes Ferenc magyaráz­za: eredetileg a Minőség Ve­gyipari Szövetkezet erdei te­lephelyén szerették volna tar­tani, meg is beszélték az el­nök asszonnyal, amikor azon­ban a helyi üzem vezetőjét ke­resték a konkrétumok végett, kiderült, hogy „u telep terüle­tére csak írásbeli engedéllyel lehet belépni", meg „különben is fizetésnap lesz ’. 1 Mar kérdezném, hogy ennyi­re rossz a kapcsolat a vegyi üzemmel? De erre nem lehet igennel válaszolni. Tudniillik egy korábbi pártrendezvényen — ahol a vegyi üzem kollektí­vája is jelen volt — községpo­litikai feladatokról is szó esett. Ott mondta el László János, a monori-erdel általános isko­la igazgatója, hogy milyen na­gyon szeretnének egy személyi számítógépet, hiszen attól, hogy ez a település kicsi (mel­lesleg nem is olyan kicsi), még nagyon jó lenne lépést tartani a korszerű oktatás másutt már megtalálható újdonságaival. S a vegyi üzem brigádja volt az, amelyik már a rendezvényen összesúgott, s be is jelentette azonnal, hogy kommunista szombatot ajánl fel egy Com­modore 64-ért. S nem csupán felajánlotta — teljesítette is. Kellő áhítattal megcsodál­hatom: az iskola egyik kister­mét berendezték a számítógé­pes szakkörnek, amely egyéb­ként olyan népszerű, hogy száznegyvenen jelentkeztek — ám pillanatnyilag csak negy­ven kiváltságost tudnak foglal­koztatni. László János letagadhatatlan büszkeséggel kalauzol az in­tézményben. ahol Lehoczky Pál és Kerekes Ferenc szemlá­tomást otthon vannak. Mutat­ják a gyömrői ESZKV által rekordgyorsasággal — és töké­letesen! — felépített új tan­termeket. Építők dicsérete — Én még ilyen építőkkel nem találkoztam — mondja az iskolaigazgató. — Átadás után alig-alig volt javítanivaló. És a terveket is megnézhettük, mert az ÉSZKV vezetői szerint az épületet mi fogjuk használ­ni, mi tudjuk jobban, hogyan is legyen. Így aztán (még egy ajtó elhelyezésébe is beleszól­hattunk. És csodáltuk a gyor­saságot, amivel behozni igye­keztek a panelt gyártók több hónapos késedelmét. Mintegy végszóra áll meg a teherautó a kerítésnél: megér­Kulturális programok Ecseren csütörtökön 15.30- kor logopédia, 16-tól a nyug­díjasklub foglalkozása, 17-től német nyelvtanfolyam és ka­rate, 18-tól az ifjúsági klub összejövetele. Gyomron 14-től CsüUög Jú­lia festőművész kiállítása, 15- től a pályaválasztási szakkör foglalkozása és művészi 'tor­na. Az úttörőházban 15-től gyermektánc. Maglódon filmvetítés 16.30- tól és 18.30-tól: Tűzvonalban (szinkronizált, színes amerikai film). Négy helyett kettő Gondozónőt keresnek Nemrégiben — még a „nagy havak’' idején — írtunk a monori gondozási központ, az öregek napközije dolgozóinak helytállásáról1. Akkor említet­tük meg azt is, hogy a négy közül egy házi szociális gon­dozójuk lába megsérült, hiá­nyát nagyon megérzik. És most egy telefon Bihari Já­nosáétól, az ÖNO vezetőjétől: — Tudnának nekünk segíte­ni? — Készséggel igyekez­nénk ... — Arról van szó, hogy az­óta egy gondozónőnk eltávo­zott közülünk, így most ket­tőnek kell négy helyett helyt­állni, ami rettenetes erőfeszí­tést követel. Égen-földön, lámpással keresünk egy új munkatársat, de nem talál­tunk jelentkezőt, pedig igen nagy szükség lenne rá. Há­rom-négy idős ember teljes ellátásáról kellene gondoskod­nia. Most a téli időszakban ez különösen fontos, bár egyéb­ként is... — Közöljük a kérést, hogy aki kedvet, elhivatottságot érez, jelentkezzen a monori öregek napközijében? — Ha lehet, igen. Mielőbb és nagyon várjuk. —ez Monoron a filmszínházban, 18-tól és 20-tól: Montreáli bankrablás (színes, szinkroni­zált francia kalandfilm). Vecsésen 17-től az ifjúsági bélyeggyűjtők; 19-től az ifjú­sági klub összejövetele. kezett a cserép. Egy, még fél­kész szárnyrészt azért nem fedtek be az ősszel, hogy ép­pen olyan cserepet tudjanak felhajtani, amilyen a régi épü­leten van, ne legyen idétlenül felemás a tető. És bár kiderült, hogy azt a fajtát már nem gyártják — tessék, a cserép mégis itt van. Sétálunk, termek és szertá­rak ajtói nyílnak. Szép ez az iskola, egyre szebb és egyre tágasabb, holott a közelmúlt­ban még a harmadik műszak bevezetésének rémével küzdöt­tek. S a rongálás — ami má­sutt nem éppen ritka dolog még ma sem — szinte egyálta­lán nem érhető tetten. Mert nincs. Ez is egyfajta politizá­lás. Gyerekeknek — a társa­dalmi tulajdonról. Sportudvar készül — Az is nagyon jó dolog — mondja László János —, hogy az önállóságot nálunk a tanács nem tekinti formaságnak. Tudnék én most is olyan is­kolát mondani, ahol még egy doboz kréta beszerzése is ne­hézségekbe ütközik, mert ko­pogtatni kell, hogy „kérünk már ennyi forintot, kellene né­hány kréta ...” Minket hagy­nak gazdálkodni, mi pedig igyekszünk. Például: nem ve­szünk több százezerért üvege­zett szekrényeket a szertárak­ba, amikor a Salgó polcrend­szer is igen jól megteszi, amit viszont ezen „nyerünk”, azt hasznosabbra fordíthatjuk. így jut eszköz technikaórán min­den diák kezébe — hogy ne kelljen hatnak, nyolcnak ösz- szehajolni, és 'egymás kezéből kapkodni az elemeket. Így kívánják bővíténi a szá­mítógépszakkör felszerelését is, hadd jusson be mindenki, aki akar. Így lesz önerőből sportudvar rövidesen. De le­hetne még sorolni. És nem le­het nem észrevenni: ennek az iskolának azok a gazdái, akik használják. Meglehet, a belső szervezésről, a kollektív irá­nyításról, az önkormányzati elemekről a szabad pártnapon nem a legszerencsésebb körül­mények között elhangzottakat a nyolcadikosok végigunatkoz- ták — a gyakorlatban azonban egyik sem ismeretlen előttük. Látják. Benne élnek, mert azt gyakorolják értük és körülöt­tük. S utóbb nyilván ők is. hasonlóképpen. Alighanem ez a lényeg. Ezt szerettem volna elmon­dani a monori-erdei rendez­vény ürügyén. K. Zs. Levelesládánkból Már működik a készülék Kéréssel fordulok a Monori Hírlaphoz. 1932-ben vettem egy tévét (Super .Star Modul márkájú), ami elromlott ta­valy novemberben. Értesítet­tem a monori Elszomot. Egy szerelő kijött december elején, megnézte, s azt mondta, nincs nála olyan alkatrész, de a kö­vetkező hét elején jön és megcsinálja. Nem jött. De­cember 27-én elmentem sze­mélyesen Monorra, a Kossuth Lajos út 74. sz. alá. Azt mondta ott az igazgató előtt: — Ma este 18 óráig ott va­gyok. Nem jött, írtam január 12-én egy levelet. Azóta se válasz, se nem jön a szerelő. Nem tudom, hova forduljak panaszommal, hogy mielőbb ismét élvezhessük a műsoro­kat a televízióban. Ácsai István Sülysáp, Zója u, 8. Telefonon felhívtuk Baranyi Györgyöt, a monori Eiszom Kisvállalat igazgatóját, aki el­mondta, hogy olvasónk készü­lékét a múlt héten pénteken (január 23-án) megjavították. A Super Star azóta működik, s ezt panaszosunk aláírásával is igazolta a szerelőnek. Azért nem tudták előbb megjavíta­ni, mert alkatrész gondokkal küzdöttek. Mindenesetre azt kissé fur­csálljuk, hogy éppen aznap javították meg a készüléket, amikor sülysápi olvasónk le­vele a szerkesztőségbe érke­zett, illetve amikor arról tájé­koztattuk az Eiszom vezető­jét... Lám, ilyen gyorsan is lehet intézkedni. Jó lenne azonban, ha máskor ehhez nem kellenének panaszos leve­lek sem. (A szerk.) ISSN 0130—2«51 (Monori ttrlep)

Next

/
Oldalképek
Tartalom