Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-27 / 22. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX, ÉVFOLYAM, 22. SZÁM 1987. JANUÁR 28., SZERDA Vöröskeresztesek gcndjai Továbbra is kezdeményezőek Ismét maratoni hosszúságú volt a monori tanács vég­rehajtó bizottsági ülése. Indokolták ezt a napirendek is. A januári tanácsülésre előkészített napirendről pél­dául, mely a „Javaslat a Monor Városi Jogú Nagyköz­ségi Tanács és szervei 1987. évi pénzügyi tervének megállapítására” címet viseli, érthetően nem lehet ku­tyafuttában beszélni. Erre a későbbiekben igyekszünk mi is részletesebben visszatérni. Szokás az is, hogy idő­ről időre olyan tájékoztatás is elhangzik az üléseken, amely a végrehajtó bizottság tagjainak ismereteit szélesíti, mert nem érdektelen mélyebbre ásni azokon a területeken sem, amelyek nem a szorosan vett taná­csi munkához tartoznak. Ezúttal Puskás Imréné, a kör­zeti Vöröskereszt titkára ismertette a mozgalom körzet­beli gondjait és eredményeit. zónők számára, hogy az idő­sek ápolását szakszerűen vé­gezhessék. Országos jelenség, hogy csökken az önkéntes véradók száma. 1983-ban ez így volt Monoron is, százharmincnál „tetőzött” a donorok száma — azóta azonban a lelkes és lel­kiismeretes szervezőmunka nyomán ismét megnőtt: 1986- ban már kétszázhúszan adtak vért. a plazmaferezises vér­adásban pedig Monor község és a maglódi ISG egyenesen példa. Jó példa. Ducitáborok Megtudhattuk: 1984 végén 5 ezer 40 volt a vöröskeresztes tagok létszáma, az alapszerve­zeteké 68, az aktivistáké 531. Szépen hangzó számok — de mögöttük nincs mindig mun­ka. Pedig tennivaló bőven akadna, akár az egészségneve­lés, akár a családvédelem te­rületén. Akik igazán szív­ügyüknek tekintik a bekap­csolódást — szerencsére azért ők sincsenek kevesen —, szép eredményekkel dicsekedhet­nek, nemegyszer emlegettük már lapunkban is a Monorról indult s országossá terebélye­sedő ducitáborokat az elhízás, a túlsúly ellen, a táplálkozási vetélkedőket. Szóltunk az új kezdeményezés elindításáról is, melynek keretében osztályfő­nöki órákat áldoznak arra az általános iskolákban, hpgy, « helyes táplálkozással, az egész­séges életvitellel ismertessék meg a diákokat. A legújabb pedig: felmérték, hogy a vonzáskörzetben hány lúdtalpas és gerincferdüléses gyerek van. A felmérés egy­értelműen bizonyítja: szüksé­ges a gyógytorna bevezetése. A rendelőintézet gyógytorná­sza vállalta, hogy társadalmi munkában kiképezi a tornata­nárokat, így hát akár indul­hatna is a munka, ha lenne, aki lerajzolja és sokszorosítja a tornasort. A vb-ülésen er­re el is hangzott egv felaján­lás — több akadály pedig nincs. A vöröskeresztes aktívák élen járnak — de legalábnis ezen igyekeznek — a család- védelmi munkában is. 1985- ben 414 hátrányos helyzetű gyereket, 64 családot, 176 al­koholistát patronáltak. A szo­ciális otthoni helvek bővítését a monori vonzáskörzetből 80 ezer forinttal támogatták. A megyében elsőként tartottak házi betegápolási tanfolyamot a szociális otthonok, ÖNO-dol­gozók és tiszteletdíjas gondo­Jó partnerek Puskás Imréné szóbeli ki­egészítésében beszélt a mono­ri, a monori-erdei és a péteri vöröskeresztes alapszervezet­ről. Monori-erdőn a kemping­ben létrehozott mozgássérültek üdülőháza tette különösen in* dokolttá, hogy hívjanak létre helyi aíapszervezetet is. Ez megtörtént, de furcsa módon csak annak elnökére, dr. Pá- czi Antalnéra és a titkárára, Magócsi hajosné védőnőre le­het számítani. Igaz, rájuk na­gyon, hiszen még megyei jel­legű programban is rendsze­resen részt vesznek, minden évben ők „felügyelnek” a moz­gássérült gyerekek táborában — de hát nevezhető-e közös­ségnek az, amelynek csupán két vezetője tevékenykedik? Péteriben hasonló a helyzet. Évekkel ezelőtt hegyeket moz­gatott az ottani vöröskeresz­tes alapszervezet, aztán meg­szűnt, majd újra megalakult, de néma a csend körülötte. Monoron a Vöröskereszt ve­zetői már abban is kiegyez­nének, ha nem orvosi körze­tenként lenne élő alapszerve- zet. — mint ahogyan azt an­nak idején előírták —, de leg­alább két körzet társulna. A helyzet azonban az. hogy mindössze három akad, azok közül is egy az igazi, a tele­pen, ahol dr. Kövesi László az elnök és Olasz József né a A Fővárosi Finommechanikai Vállalat monori alkatrészgyártó üzemébe felvess géplakatosokat, továbbá gépkezelői munkára, két műszakos munkahelyre, női és férfi betanított dolgozókat Bérezés: a vállalat kollektív szerződése alapján, megegyezés szerint. Jelentkezés: Lantos Mihály üzemvezetőnél, cím: Monor, Jókai u. 9—11. titkár. Példásan dolgoznak, különösen az idős emberekkel való törődésük követésre mél­tó. Legújabb kezdeményezé­sük: terefereklubot hoznak létre az Attila utcai napközi­ben. S mert kapcsolataik is példásak, az Ady utcai iskola ebben is segítőkész, jó part­nernek bizonyul. Dr. Varga János — a vég­rehajtó bizottsági ülésén je­lenlévő országgyűlési képvise­lő — az elsősegélynyújtó he­lyek kihasználtságáról érdek­lődött. Statisztikai adatok er­ről nincsenek — hangzott a válasz, de egyszersmind az is kiderült, ha nem is a segély­helyekhez kapcsolódóan: a ki­képzett elsősegélynyújtók csak elméleti tudással rendelkez­nek, ezentúl nem a mennyi­ségre, hanem a minőségre szükséges helyezni a hang­súlyt. Azaz: inkább keveseb­ben legyenek — de a bajban valóban használhatók. Járadi László, a Hazafias Népfront nagyközségi bizott­ságának titkára a népfront és a Vöröskereszt egymás mun­káját átfedő feladatokról szólt — s az ehhez elengedhetetlen, szorosabb kapcsolattartásról. Kovács Benő megbízott ta­nácselnök a túlsúlyos gyerekek táboroztatásának visszhangjá­ról érdeklődött. Mint kiderült: a helyi kezdeményezés orszá­gossá lett ugyan, de — Vedres Laszlóné iskolaigazgató ta­pasztalatai szerint — a gyere­kek korántsem olyan tapasz­talatokkal térnek haza a már nem a helyiek által működ­tetett táborokból, mint aho­gyan az a kezdet — s egyál­talán: a cél! — okán elvár­ható lenne. A pénz hiánya Sok volt a kérdés, a hozzá­szólás, amelyek során kide­rült. egyebek között az is, hogy lévén a Vöröskereszt anyagiakban önfenntartó, a pénz hiánya jó ötleteket fojt el már, okos kezdeményezése­ket tart vissza a megvalósí­tástól. Szó volt arról, hogy ke­vés az erkölcsi megbecsülés le­hetősége, a szorosan behatá­rolt kitüntetési keretek szá­mos érdemes aktívát zárnak ki az ily módon való elisme­résből. K. Zs. A? asszonykórus jól mulatott volna A jó hírük már egyre terjed Ifjúkori gimnáziumi élményeim között próbálok kutatgatni. Akkor — jó két évtizeddel ezelőtt — meg­lehetősen divatosak voltak az ifjúsági klubok lakóhe­lyeken, intézményekben és középiskolában egyaránt. A magnetofon jelenléte volt a szenzáció ezeken a tár­sas összejöveteleken. A lányok egymással táncoltak, mert mi gyávák voltunk, s nemigen mertük felkérni őket. Csak ott kuncogtunk, beszélgettünk az egyik sa­rokban, mígnem egyszer megtört a jég. Az egyik fiú bátorságot öntött magába, s elindult a lánykaréj felé. Körbefogták őt s együtt táncolt vele mindenki. Azt hi­szem, ez volt a diszkó őse a mi gimnáziumunkban ... Az ifjúsági klubmozgalom azóta hol a felszálló, hol a le­szálló ágban van hazánkban. A fiatalok eme közösségei a KISZ-munka hanyatlásával együtt haladtak lefelé a lej­tőn. Ma már kevés olyan hely akad a vonzáskörzetben, ahol aktív klubéletről lehet beszél­ni. A gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Házban azonban mintha megtört volna a jég, mert tavaly óta egy igen ak­tív — fiatalokból álló — tár­saság jött össze. A napokban az egyik fog­lalkozásukra minket is meg­hívtak, így bepillantást nyer­hettünk a klub életébe. Si­monba Lajos klubvezető in­vitált az intézmény alagsorá­ban lévő helyiségbe, amely most az ő otthonuk, s máris sorolta: — Rengeteget dolgoztunk klubtársaimmal együtt, míg helyre pofoztuk ezt a rossz állapotban lévő helyiséget. Betonoztunk, vakoltunk, fes­tettünk, szóval mindent elkö­vettünk, hogy barátságossá varázsoljuk a környezetet. Az eredmény — úgy érzem — önmagáért beszél. W Van azonban még sok min­den, amin javítani kellene, így például nincs megoldva a bejárati ajtó megvilágítása, s a szellőzés is hagy kívánni­valót maga után. Ez utóbbit csak gyakori ajtónyitogatással tudják megoldani. No, meg azzal, hogy a teremben szi­gorúan tilos a dohányzás és a szeszes ital fogyasztása. S bár sok ide járó fiatal ciga­rettázik, de csak kint. a sza­badban gyújthatnak rá. A klubvezetőről — aki egyébként egy fővárosi szá­mítástechnikai központ dolgo­zója — mindenki csupa jót mondott ottjártunkkor. Alkal­masnak tartják a társak arra, hogy irányítsa őket, szervezze programjaikat. A közelmúltban együtt akartak szánkózni a mendei dombokon, de valahogy nem jött össze a dolog. Az elő- szilvesíternek azonban annál nagyobb sikere volt. Decem­ber 30-án tartották, nagyon sokan voltak a rendezvényen. Erről mi is meggyőződhet­tünk, mert a videón megje­lent az akkori derűs pillana­tokat rögzítő képsor. A fiúk a Z’Zi Labor együttest paro­dizálták — frenetikus siker­rel. Azt hiszem, a veresegy­házi asszonykórus is megmo­solyogta volna a fiúk színpa­di produkcióját... — Hetvenen vagyunk, de az Levelesládánkból Még mindig jeges utcák A Monori Hírlap január 21- én megjelent „Megérdemlik az elismerést" című cikkére sze­retnék reagálni. Igaz, hogy az elismerő és önfeláldozó munkáért min­denkinek köszönettel tarto­zunk, de mégsem értek egyet a leírtakkal, mert ha a Vo­lánbusz gépkocsivezetőit meg­kérdezik, vagy ha a gyömrői főutakon végigmennek, siral­mas látványban lesz részük. Ugyanis nem eltakarítva, de még felszórva sincsenek a fő­utak, de még a csomópontok sem. A buszok napokig nem jár­tak fel az állomásra, a Szé­chenyi utca sarkára jöttek le az utasok, hogy a távolsági járatokra felszállhassanak. Sőt volt olyan is, hogy csak a Dózsa György utcán tudtak végigmenni az autóbuszok. Ebben a mai napig sem tör­tént változás, mert az utak még veszélyesebbek: jégpán­cél a Steinmetz kapitány út, a Táncsics Mihály út, a Szé­chenyi utca, az állomás kör­nyéke, a Tüzép-telep környé­ke, a Tulipán utcai sorompó­nál veszélyes a csuklós bu­szokkal a fordulás. Az is cso­da, hogy a Volánbusz gépko­csivezetői ennek ellenére be­jönnek Gyömrőre. Lehet, sőt valószínű, hogy a szervezés megtörtént, de az is biztos, hogy ami szóban el­hangzott, az nem történt meg annak rendje és módja sze­rint. Igaz, hogy a honvédség segített az ellátásban, de az utak eltakarításában való se­gítségüket sem én, sem a la­kosság nem tapasztalta. Még ma is szinte képtelenség a közlekedés Gyomron. Ha meg lett volna tisztítva az út, nem lenne rajta most is a jégpán­cél. Már csak azért is bosszant az egész, mert így az előző, a „Saját traktorával” című cikkben elhangzottak hitelü­ket vesztették, pedig úgy ér­zem, minden szavammal igazat mondtam. Viszont a tények még ma is magukért beszél­nek. Kovács Ferenc Gyömrő igazán aktív tagok száma csak ennek a fele — folytatta Simonka Lajos. — Pénteken és vasárnap délután tartunk foglalkozást. Kedvelt a klub­tagok körében a zártkörű diszkó, de kétszer-háromszor már szellemi vetélkedővel tarkítottuk a táncestet, amely osztatlan sikert aratott a résztvevők körében. m Azt is megtudtuk, hogy bárpult, hűtőszekrény is van a klubhelyiségben. Mert a szülők egy része sem zárkó­zott el a támogatástól. Ilyen például Bánfi Zsolt édesapja, Bánfi László, aki az Alsó-Tá- piómenti Áfész üzletvezetője Érdemes odafigyelni az ő vé­leményére is: — Fiunkat eleinte kissé ag­gódva engedtük el mi is. De azután, amikor meggyőződ­tünk arról, hogy jó társaságba került, már nem tiltakoztunk ellene. Megnyugtató érzés tudni, hogy gyermekünk kel­lemes társaságban, kulturál­tan szórakozik szabadidejé­ben. — Még a tanulmányi ered­ménye is javult azóta — teszi hozzá nem kis büszkeséggel és megelégedéssel Bánfi Lászlóné. Az ifjúsági klub doyenje a már (még) 24 éves Lévai István, aki a Malév-nál dol­gozik. Ezt mondja: — Nagyon nehéz programo­kat szervezni, mert az ide járók nagy része tanuló, s ép­pen eléggé le vannak terhel­ve. Mindenesetre van remény a kibontakozásra, szeretnénk még otthonosabbá tenni ezt a helyiséget s még jobb progra­mokat szervezni. A klub jó híre eljutott a szomszédos községekig is, mert már Péteriből és Mag­lódról is van egy-egy vendé­gük. Szilágyi György, Schalter Attila, Kugyelka Rozália és a többiek is sűrűn emlegették azt, hogy jó lenne, ha a hely­beli üzemek valamelyike fel­figyelne rájuk, s patronálná őket, w Varga Mária, a művelődési ház igazgatója: — Igazán elégedett vagyok az ifjúsági klub eddigi mun­kájával. A támogatás mérté­két azonban egyelőre nem tudjuk emelni. Csak a fiata­lokon múlik, milyen lesz a klub jövője. Mindenesetre az indulásuk igen biztató. Mit lehet ehhez még hozzá­tenni? Csak annyit: valóban jó dolog, hogy Gyömrön is­mét van ifjúsági klub a mű­velődési házban. A fiatalok a maguk útját járják, s talán sikerül még jobb röppályára irányítani munkájukat. De azért, amit eddig tettek, s ahogy ma cselekednek, az sem kevés mostanság. S en­nek feltétlenül örülnünk kell. Gér József Család és iskola Két ismeretterjesztő előadást tartanak február 4-én, szerdán az úri általános iskolában.. A személyiségformálás feladatai­ról Cser Miklósné beszél az érdeklődőknek a 3. osztályban. A másik témája: Család és az iskola kapcsolata az új okta­tási törvény tükrében. Előadó: Kecser György. Készülődés A gyömrői Ságvári Endre Üttörűházban január 31-én, szombaton, farsangi kellékek készítésével ismerkedhetnek meg a játszóház részvevői. A foglalkozást Nagy Józsefné ve­zeti. Mirsa a mélyhűtőben Ilyenkor télen az ember 1 szinte epedezik az­után, amiben egy kis vita­mint vél felfedezni. Lezaj­lott a nagy banán- és na­rancsvásár, az üzletekben jobbára a sárgászöld cit­romok kelletik magukat. Hát erről jut eszünkbe az, hogy ott, ahol ezeket ter­mesztik, egy kicsit jobb idő van, mint errefelé ... A minap ugyancsak láza­san keresgéltem az egyik nagy forgalmú ABC-áru- házban valami nassolni va­lót. Sokáig elidőztem a pol­cok között, de nem talál­tam ínyemre való csemegét. Hanem, amikor a hűtőpul­tot vettem célba, ráakadt a szemem a szerényen meg­húzódó málnacsomagokra. ízlésesen, fóliába csoma­golva hevertek ott a mély­hűtőben. Kezembe vettem, s mustrálgattam, vajon mennyibe kerül. A kék be­tűk azonban minden fonto­sat tartalmaztak a málná­val kapcsolatban, csak ép­pen az árát nem tüntették fel. Már az is szembetűnő volt, hogy a Mirsa nevet adták a készítménynek, amely szerény véleményem szerint a Málna Irsa rövi­dítése, következésképp az albertirsai—dánszehtmik- lósi Micsurin Tsz csomagol­ta. Alatta P. H. G. T. sze­repel a gyártó megnevezése gyanánt. Ez már nagyobb fejtörést okozott, hogy mi­nek a rövidítése. Az is ki­derült. hogy a 30 deka­grammos csomagot 1986. december 10-én zárták fó­liába. De könyörgöm, az árát miért felejtették ráír­ni? Amikor a pénztárhoz mentem, a hölgy elővett egy ártáblát — amelyen egyébként sok más is sze­repelt — kissé tétovázott, aztán bizonytalanul, de be­ütötte a gépbe a 63 forin­tot, mert tudniillik két mál­nacsomagot rejtett a kosa­ram. ITgyébként nagyon finom volt, odahaza meg sem vártuk, amíg kienged, úgy fogyasztottuk el, fagyosan. Másnap is akartam venni, de már nem találtam a mélyhűtőben. Lehet, hogy akkor nem is drága? Kulturális programok Ecseren szerdán 14 órától a bélyeggyűjtő szakkör, 15-től a matematika szakkör foglalko­zása, 16-tól a nyugdíjasklub összejövetele, 17-től autóveze­tői tanfolyam, 17.30-tól zenés torna óvodásoknak, 18-tól if­júsági klubfoglalkozás, 18.15- től dzsesszbalett, 19-től társas­tánc, 19.45-től kondicionáló torna. Gyömrőn 14-től 18-ig Csül- lög Júlia festőművész kiállítá­sa, 15-től a Hamupipőke című rajzfilm vetítése alsó tagozato­sok részére, 19-től karate. Az úttörőházban 15-től a horgász­szakkör foglalkozása és gyer­mektorna, 16.30-tól számítógé­pes tanfolyam kezdőknek. Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: A nindzsa színre lép (színes, amerikai kalandfilm a „harcművészet” mesteréről). Köszönetét mondok mindazok­nak a rokonoknak, szomszédok­nak, barátoknak, a Monori Álla­mi Gazdaság és a Belkereskedel­mi Szállítási Vállalat III. számú üzemegység dolgozóinak, akik szeretett édesapám, nagyapánk és dédnagyapánk, Veszelka György temetésén Monoron reszt vettek, sírjára koszorút, virágot helyez­tek, részvétükkel bánatunkat eny­hítették. Hj. veszelka György és felesége. ISSM «133—2651 (Monori Btrl«P> V

Next

/
Oldalképek
Tartalom