Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-27 / 22. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX, ÉVFOLYAM, 22. SZÁM 1987. JANUÁR 28., SZERDA Vöröskeresztesek gcndjai Továbbra is kezdeményezőek Ismét maratoni hosszúságú volt a monori tanács végrehajtó bizottsági ülése. Indokolták ezt a napirendek is. A januári tanácsülésre előkészített napirendről például, mely a „Javaslat a Monor Városi Jogú Nagyközségi Tanács és szervei 1987. évi pénzügyi tervének megállapítására” címet viseli, érthetően nem lehet kutyafuttában beszélni. Erre a későbbiekben igyekszünk mi is részletesebben visszatérni. Szokás az is, hogy időről időre olyan tájékoztatás is elhangzik az üléseken, amely a végrehajtó bizottság tagjainak ismereteit szélesíti, mert nem érdektelen mélyebbre ásni azokon a területeken sem, amelyek nem a szorosan vett tanácsi munkához tartoznak. Ezúttal Puskás Imréné, a körzeti Vöröskereszt titkára ismertette a mozgalom körzetbeli gondjait és eredményeit. zónők számára, hogy az idősek ápolását szakszerűen végezhessék. Országos jelenség, hogy csökken az önkéntes véradók száma. 1983-ban ez így volt Monoron is, százharmincnál „tetőzött” a donorok száma — azóta azonban a lelkes és lelkiismeretes szervezőmunka nyomán ismét megnőtt: 1986- ban már kétszázhúszan adtak vért. a plazmaferezises véradásban pedig Monor község és a maglódi ISG egyenesen példa. Jó példa. Ducitáborok Megtudhattuk: 1984 végén 5 ezer 40 volt a vöröskeresztes tagok létszáma, az alapszervezeteké 68, az aktivistáké 531. Szépen hangzó számok — de mögöttük nincs mindig munka. Pedig tennivaló bőven akadna, akár az egészségnevelés, akár a családvédelem területén. Akik igazán szívügyüknek tekintik a bekapcsolódást — szerencsére azért ők sincsenek kevesen —, szép eredményekkel dicsekedhetnek, nemegyszer emlegettük már lapunkban is a Monorról indult s országossá terebélyesedő ducitáborokat az elhízás, a túlsúly ellen, a táplálkozási vetélkedőket. Szóltunk az új kezdeményezés elindításáról is, melynek keretében osztályfőnöki órákat áldoznak arra az általános iskolákban, hpgy, « helyes táplálkozással, az egészséges életvitellel ismertessék meg a diákokat. A legújabb pedig: felmérték, hogy a vonzáskörzetben hány lúdtalpas és gerincferdüléses gyerek van. A felmérés egyértelműen bizonyítja: szükséges a gyógytorna bevezetése. A rendelőintézet gyógytornásza vállalta, hogy társadalmi munkában kiképezi a tornatanárokat, így hát akár indulhatna is a munka, ha lenne, aki lerajzolja és sokszorosítja a tornasort. A vb-ülésen erre el is hangzott egv felajánlás — több akadály pedig nincs. A vöröskeresztes aktívák élen járnak — de legalábnis ezen igyekeznek — a család- védelmi munkában is. 1985- ben 414 hátrányos helyzetű gyereket, 64 családot, 176 alkoholistát patronáltak. A szociális otthoni helvek bővítését a monori vonzáskörzetből 80 ezer forinttal támogatták. A megyében elsőként tartottak házi betegápolási tanfolyamot a szociális otthonok, ÖNO-dolgozók és tiszteletdíjas gondoJó partnerek Puskás Imréné szóbeli kiegészítésében beszélt a monori, a monori-erdei és a péteri vöröskeresztes alapszervezetről. Monori-erdőn a kempingben létrehozott mozgássérültek üdülőháza tette különösen in* dokolttá, hogy hívjanak létre helyi aíapszervezetet is. Ez megtörtént, de furcsa módon csak annak elnökére, dr. Pá- czi Antalnéra és a titkárára, Magócsi hajosné védőnőre lehet számítani. Igaz, rájuk nagyon, hiszen még megyei jellegű programban is rendszeresen részt vesznek, minden évben ők „felügyelnek” a mozgássérült gyerekek táborában — de hát nevezhető-e közösségnek az, amelynek csupán két vezetője tevékenykedik? Péteriben hasonló a helyzet. Évekkel ezelőtt hegyeket mozgatott az ottani vöröskeresztes alapszervezet, aztán megszűnt, majd újra megalakult, de néma a csend körülötte. Monoron a Vöröskereszt vezetői már abban is kiegyeznének, ha nem orvosi körzetenként lenne élő alapszerve- zet. — mint ahogyan azt annak idején előírták —, de legalább két körzet társulna. A helyzet azonban az. hogy mindössze három akad, azok közül is egy az igazi, a telepen, ahol dr. Kövesi László az elnök és Olasz József né a A Fővárosi Finommechanikai Vállalat monori alkatrészgyártó üzemébe felvess géplakatosokat, továbbá gépkezelői munkára, két műszakos munkahelyre, női és férfi betanított dolgozókat Bérezés: a vállalat kollektív szerződése alapján, megegyezés szerint. Jelentkezés: Lantos Mihály üzemvezetőnél, cím: Monor, Jókai u. 9—11. titkár. Példásan dolgoznak, különösen az idős emberekkel való törődésük követésre méltó. Legújabb kezdeményezésük: terefereklubot hoznak létre az Attila utcai napköziben. S mert kapcsolataik is példásak, az Ady utcai iskola ebben is segítőkész, jó partnernek bizonyul. Dr. Varga János — a végrehajtó bizottsági ülésén jelenlévő országgyűlési képviselő — az elsősegélynyújtó helyek kihasználtságáról érdeklődött. Statisztikai adatok erről nincsenek — hangzott a válasz, de egyszersmind az is kiderült, ha nem is a segélyhelyekhez kapcsolódóan: a kiképzett elsősegélynyújtók csak elméleti tudással rendelkeznek, ezentúl nem a mennyiségre, hanem a minőségre szükséges helyezni a hangsúlyt. Azaz: inkább kevesebben legyenek — de a bajban valóban használhatók. Járadi László, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának titkára a népfront és a Vöröskereszt egymás munkáját átfedő feladatokról szólt — s az ehhez elengedhetetlen, szorosabb kapcsolattartásról. Kovács Benő megbízott tanácselnök a túlsúlyos gyerekek táboroztatásának visszhangjáról érdeklődött. Mint kiderült: a helyi kezdeményezés országossá lett ugyan, de — Vedres Laszlóné iskolaigazgató tapasztalatai szerint — a gyerekek korántsem olyan tapasztalatokkal térnek haza a már nem a helyiek által működtetett táborokból, mint ahogyan az a kezdet — s egyáltalán: a cél! — okán elvárható lenne. A pénz hiánya Sok volt a kérdés, a hozzászólás, amelyek során kiderült. egyebek között az is, hogy lévén a Vöröskereszt anyagiakban önfenntartó, a pénz hiánya jó ötleteket fojt el már, okos kezdeményezéseket tart vissza a megvalósítástól. Szó volt arról, hogy kevés az erkölcsi megbecsülés lehetősége, a szorosan behatárolt kitüntetési keretek számos érdemes aktívát zárnak ki az ily módon való elismerésből. K. Zs. A? asszonykórus jól mulatott volna A jó hírük már egyre terjed Ifjúkori gimnáziumi élményeim között próbálok kutatgatni. Akkor — jó két évtizeddel ezelőtt — meglehetősen divatosak voltak az ifjúsági klubok lakóhelyeken, intézményekben és középiskolában egyaránt. A magnetofon jelenléte volt a szenzáció ezeken a társas összejöveteleken. A lányok egymással táncoltak, mert mi gyávák voltunk, s nemigen mertük felkérni őket. Csak ott kuncogtunk, beszélgettünk az egyik sarokban, mígnem egyszer megtört a jég. Az egyik fiú bátorságot öntött magába, s elindult a lánykaréj felé. Körbefogták őt s együtt táncolt vele mindenki. Azt hiszem, ez volt a diszkó őse a mi gimnáziumunkban ... Az ifjúsági klubmozgalom azóta hol a felszálló, hol a leszálló ágban van hazánkban. A fiatalok eme közösségei a KISZ-munka hanyatlásával együtt haladtak lefelé a lejtőn. Ma már kevés olyan hely akad a vonzáskörzetben, ahol aktív klubéletről lehet beszélni. A gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Házban azonban mintha megtört volna a jég, mert tavaly óta egy igen aktív — fiatalokból álló — társaság jött össze. A napokban az egyik foglalkozásukra minket is meghívtak, így bepillantást nyerhettünk a klub életébe. Simonba Lajos klubvezető invitált az intézmény alagsorában lévő helyiségbe, amely most az ő otthonuk, s máris sorolta: — Rengeteget dolgoztunk klubtársaimmal együtt, míg helyre pofoztuk ezt a rossz állapotban lévő helyiséget. Betonoztunk, vakoltunk, festettünk, szóval mindent elkövettünk, hogy barátságossá varázsoljuk a környezetet. Az eredmény — úgy érzem — önmagáért beszél. W Van azonban még sok minden, amin javítani kellene, így például nincs megoldva a bejárati ajtó megvilágítása, s a szellőzés is hagy kívánnivalót maga után. Ez utóbbit csak gyakori ajtónyitogatással tudják megoldani. No, meg azzal, hogy a teremben szigorúan tilos a dohányzás és a szeszes ital fogyasztása. S bár sok ide járó fiatal cigarettázik, de csak kint. a szabadban gyújthatnak rá. A klubvezetőről — aki egyébként egy fővárosi számítástechnikai központ dolgozója — mindenki csupa jót mondott ottjártunkkor. Alkalmasnak tartják a társak arra, hogy irányítsa őket, szervezze programjaikat. A közelmúltban együtt akartak szánkózni a mendei dombokon, de valahogy nem jött össze a dolog. Az elő- szilvesíternek azonban annál nagyobb sikere volt. December 30-án tartották, nagyon sokan voltak a rendezvényen. Erről mi is meggyőződhettünk, mert a videón megjelent az akkori derűs pillanatokat rögzítő képsor. A fiúk a Z’Zi Labor együttest parodizálták — frenetikus sikerrel. Azt hiszem, a veresegyházi asszonykórus is megmosolyogta volna a fiúk színpadi produkcióját... — Hetvenen vagyunk, de az Levelesládánkból Még mindig jeges utcák A Monori Hírlap január 21- én megjelent „Megérdemlik az elismerést" című cikkére szeretnék reagálni. Igaz, hogy az elismerő és önfeláldozó munkáért mindenkinek köszönettel tartozunk, de mégsem értek egyet a leírtakkal, mert ha a Volánbusz gépkocsivezetőit megkérdezik, vagy ha a gyömrői főutakon végigmennek, siralmas látványban lesz részük. Ugyanis nem eltakarítva, de még felszórva sincsenek a főutak, de még a csomópontok sem. A buszok napokig nem jártak fel az állomásra, a Széchenyi utca sarkára jöttek le az utasok, hogy a távolsági járatokra felszállhassanak. Sőt volt olyan is, hogy csak a Dózsa György utcán tudtak végigmenni az autóbuszok. Ebben a mai napig sem történt változás, mert az utak még veszélyesebbek: jégpáncél a Steinmetz kapitány út, a Táncsics Mihály út, a Széchenyi utca, az állomás környéke, a Tüzép-telep környéke, a Tulipán utcai sorompónál veszélyes a csuklós buszokkal a fordulás. Az is csoda, hogy a Volánbusz gépkocsivezetői ennek ellenére bejönnek Gyömrőre. Lehet, sőt valószínű, hogy a szervezés megtörtént, de az is biztos, hogy ami szóban elhangzott, az nem történt meg annak rendje és módja szerint. Igaz, hogy a honvédség segített az ellátásban, de az utak eltakarításában való segítségüket sem én, sem a lakosság nem tapasztalta. Még ma is szinte képtelenség a közlekedés Gyomron. Ha meg lett volna tisztítva az út, nem lenne rajta most is a jégpáncél. Már csak azért is bosszant az egész, mert így az előző, a „Saját traktorával” című cikkben elhangzottak hitelüket vesztették, pedig úgy érzem, minden szavammal igazat mondtam. Viszont a tények még ma is magukért beszélnek. Kovács Ferenc Gyömrő igazán aktív tagok száma csak ennek a fele — folytatta Simonka Lajos. — Pénteken és vasárnap délután tartunk foglalkozást. Kedvelt a klubtagok körében a zártkörű diszkó, de kétszer-háromszor már szellemi vetélkedővel tarkítottuk a táncestet, amely osztatlan sikert aratott a résztvevők körében. m Azt is megtudtuk, hogy bárpult, hűtőszekrény is van a klubhelyiségben. Mert a szülők egy része sem zárkózott el a támogatástól. Ilyen például Bánfi Zsolt édesapja, Bánfi László, aki az Alsó-Tá- piómenti Áfész üzletvezetője Érdemes odafigyelni az ő véleményére is: — Fiunkat eleinte kissé aggódva engedtük el mi is. De azután, amikor meggyőződtünk arról, hogy jó társaságba került, már nem tiltakoztunk ellene. Megnyugtató érzés tudni, hogy gyermekünk kellemes társaságban, kulturáltan szórakozik szabadidejében. — Még a tanulmányi eredménye is javult azóta — teszi hozzá nem kis büszkeséggel és megelégedéssel Bánfi Lászlóné. Az ifjúsági klub doyenje a már (még) 24 éves Lévai István, aki a Malév-nál dolgozik. Ezt mondja: — Nagyon nehéz programokat szervezni, mert az ide járók nagy része tanuló, s éppen eléggé le vannak terhelve. Mindenesetre van remény a kibontakozásra, szeretnénk még otthonosabbá tenni ezt a helyiséget s még jobb programokat szervezni. A klub jó híre eljutott a szomszédos községekig is, mert már Péteriből és Maglódról is van egy-egy vendégük. Szilágyi György, Schalter Attila, Kugyelka Rozália és a többiek is sűrűn emlegették azt, hogy jó lenne, ha a helybeli üzemek valamelyike felfigyelne rájuk, s patronálná őket, w Varga Mária, a művelődési ház igazgatója: — Igazán elégedett vagyok az ifjúsági klub eddigi munkájával. A támogatás mértékét azonban egyelőre nem tudjuk emelni. Csak a fiatalokon múlik, milyen lesz a klub jövője. Mindenesetre az indulásuk igen biztató. Mit lehet ehhez még hozzátenni? Csak annyit: valóban jó dolog, hogy Gyömrön ismét van ifjúsági klub a művelődési házban. A fiatalok a maguk útját járják, s talán sikerül még jobb röppályára irányítani munkájukat. De azért, amit eddig tettek, s ahogy ma cselekednek, az sem kevés mostanság. S ennek feltétlenül örülnünk kell. Gér József Család és iskola Két ismeretterjesztő előadást tartanak február 4-én, szerdán az úri általános iskolában.. A személyiségformálás feladatairól Cser Miklósné beszél az érdeklődőknek a 3. osztályban. A másik témája: Család és az iskola kapcsolata az új oktatási törvény tükrében. Előadó: Kecser György. Készülődés A gyömrői Ságvári Endre Üttörűházban január 31-én, szombaton, farsangi kellékek készítésével ismerkedhetnek meg a játszóház részvevői. A foglalkozást Nagy Józsefné vezeti. Mirsa a mélyhűtőben Ilyenkor télen az ember 1 szinte epedezik azután, amiben egy kis vitamint vél felfedezni. Lezajlott a nagy banán- és narancsvásár, az üzletekben jobbára a sárgászöld citromok kelletik magukat. Hát erről jut eszünkbe az, hogy ott, ahol ezeket termesztik, egy kicsit jobb idő van, mint errefelé ... A minap ugyancsak lázasan keresgéltem az egyik nagy forgalmú ABC-áru- házban valami nassolni valót. Sokáig elidőztem a polcok között, de nem találtam ínyemre való csemegét. Hanem, amikor a hűtőpultot vettem célba, ráakadt a szemem a szerényen meghúzódó málnacsomagokra. ízlésesen, fóliába csomagolva hevertek ott a mélyhűtőben. Kezembe vettem, s mustrálgattam, vajon mennyibe kerül. A kék betűk azonban minden fontosat tartalmaztak a málnával kapcsolatban, csak éppen az árát nem tüntették fel. Már az is szembetűnő volt, hogy a Mirsa nevet adták a készítménynek, amely szerény véleményem szerint a Málna Irsa rövidítése, következésképp az albertirsai—dánszehtmik- lósi Micsurin Tsz csomagolta. Alatta P. H. G. T. szerepel a gyártó megnevezése gyanánt. Ez már nagyobb fejtörést okozott, hogy minek a rövidítése. Az is kiderült. hogy a 30 dekagrammos csomagot 1986. december 10-én zárták fóliába. De könyörgöm, az árát miért felejtették ráírni? Amikor a pénztárhoz mentem, a hölgy elővett egy ártáblát — amelyen egyébként sok más is szerepelt — kissé tétovázott, aztán bizonytalanul, de beütötte a gépbe a 63 forintot, mert tudniillik két málnacsomagot rejtett a kosaram. ITgyébként nagyon finom volt, odahaza meg sem vártuk, amíg kienged, úgy fogyasztottuk el, fagyosan. Másnap is akartam venni, de már nem találtam a mélyhűtőben. Lehet, hogy akkor nem is drága? Kulturális programok Ecseren szerdán 14 órától a bélyeggyűjtő szakkör, 15-től a matematika szakkör foglalkozása, 16-tól a nyugdíjasklub összejövetele, 17-től autóvezetői tanfolyam, 17.30-tól zenés torna óvodásoknak, 18-tól ifjúsági klubfoglalkozás, 18.15- től dzsesszbalett, 19-től társastánc, 19.45-től kondicionáló torna. Gyömrőn 14-től 18-ig Csül- lög Júlia festőművész kiállítása, 15-től a Hamupipőke című rajzfilm vetítése alsó tagozatosok részére, 19-től karate. Az úttörőházban 15-től a horgászszakkör foglalkozása és gyermektorna, 16.30-tól számítógépes tanfolyam kezdőknek. Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: A nindzsa színre lép (színes, amerikai kalandfilm a „harcművészet” mesteréről). Köszönetét mondok mindazoknak a rokonoknak, szomszédoknak, barátoknak, a Monori Állami Gazdaság és a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat III. számú üzemegység dolgozóinak, akik szeretett édesapám, nagyapánk és dédnagyapánk, Veszelka György temetésén Monoron reszt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, részvétükkel bánatunkat enyhítették. Hj. veszelka György és felesége. ISSM «133—2651 (Monori Btrl«P> V
