Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
Tűzvédelmi felhívás Télen mindig többet használjuk a kályhákat, konvektorokat, meg a tűzhelyet, de mit kell tudnunk ezeknek a berendezéseknek a helyes használatáról? Bármilyen halmazállapotú tüzelőanyaggal működik a tüzelőberendezés, leginkább a sugárzó hő, a kipattanó szikra, a túladagolt fűtőolaj és a légtérbe szivárgó gáz a veszélyes, az válhat a tűz okozójává. A veszélyt elsősorban azzal előzzük meg, hogy csak az illetékes szervek (Kermi, Tűzoltóság Országos Pai^ncsnok- sága stb.) által engedélyezett típusú, kifogástálan műszaki állapotú tüzelő- és fűtőberendezést használunk. A barkácsolt olaj- és gáztüzelésű berendezések használata kockázatos, és természetesen tilos. Szilárd 1 tüzelőanyaggal üzemelő berendezések begyújtásához, a tűz élesztőséhez tűzveszélyes folyadékot használni súlyos következményekkel jár. Az égésbiztosító, vagy automatikus hőmérséklet-szabályozó nélküli berendezéseket csak akkor szabad üzemeltetni, ha felügyelhetünk rájuk. Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a hősugárzás veszélye kiküszöbölhető, ha a fűtőberendezés és a gyúlékony berendezési tárgyak (bútor stb.) között tartunk mintegy 1 méter távolságot, vagy megfelelő hőszigetelőt alkalmazunk. A kályhából, tűzhelyből kiszedett szilárd égésterméket (salakot, hamut) csak gondos eloltás, lehűtés után helyezzük el a megfelelő tárolóhelyen. Hogy megelőzzük a lakástü- zeket és a fijstmérgezéseket, szabályosan kell elvezetnünk az égésterméket. A füstcsövek (kályhacsövek), hézagmentesen illeszkedjenek egymáshoz, legyenek kellőképpen rögzítve, ne legyenek éghető anyagból, feleljenek meg a hőmérsékleti igénybevételnek, így nem rejtenek magukban tűzveszélyt. Füstcsöveket az ablakon vagy falnyíláson szabadba vezetni nemcsak csúnya, hanem sérti a tűzvédelmi követelményeket is, ezért azt kerülni kell. Húsfüstölést csak szélcsendes időben, nem éghető anyagú húsfüstölpben szabad végezni, az épülettől 8 méter távolságban és felügyelet mellett. A húsfüstölés befejeztével a tüzet, parazsat el kell oltani. Minden tüzet időben jelezni kell a tűzoltóságnak, hogy szakszerű beavatkozással a tűzkár minél kevesebb legyen. Az eloltott tüzet is 48 órán belül be kell jelenteni a tűzoltóságnak. NAG A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1987. JANUÁR 26., HÉTFŐ Vezetékek télen A telekhatárnál a vízválasztó A felső emeleteken néha vékonyan csordogál Amíg néhány helyen terjedelmes listát állíthatnánk ösz- sze a tél okozta károkról, érdekes mód, a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat nagykőrösi kirendeltségének objektumaiban teljes egészében sikerült kivédeni a legnagyobb ellenség, a fagy támadásait. Hacsak ama 17 közkutat nem számítjuk, amelyeknek a műszaki felépítése sajnos nem teszi lehetővé a hatékony fagyvédelmet. így aztán télidőben a négy „vizesember” állandóan úton van a gőzölővei, hogy rendre működőképessé tegyék őket, ám másnap kezdhetik elölről a műveletet. Szóval mindettől eltekintve az idejében, szakértelemmel végrehajtott teljesítést követően nem merült fel váratlan és komolyabb probléma a város vízellátásában. Tudom, a Kossuth Lajos úti lakótelepen élők máris repli- káznak, hiszen a múlt év utolsó napjaiban igencsak vékonyan csordogált náluk a víz a legfelső emeletek csapjaiból. Lévén tipikus nyári jelenség, érthetően felborzolta a kedélyeket. Kiderült aztán, hogy a nyomáscsökkenést az egyik kút vezérlőművének hibája okozta, s bár soványka vigasz, de hozzátesszük, a történtek most az egyszer nem a sokat szidott tél rovására írandók. A vízvezetékrendszer védelme természetesen nemcsak a vízmű feladata, bizonyos mértékig á lakosságé is. Ezzel lényegében nem mondtunk újságot, ám sokan úgy vélik, nem egyértelmű konkrétan, hol és mi a vízfogyasztók feladata ilyentájt. Hegedűs László kirendeltségvezetőé a szó: — Két rendelet is intézkedik az ügyben. Az egyik azt mondja, a telekhatáron belül a mérőóráig (a mérőóra is) terjedő szakaszok karbantartása, illetve védelme a vízmű feladata. A másik rendelet szerint a telekhatáron belüli vízvezetékrendszerért teljes egészében a tulajdonos a felelős. Nos, számunkra alapvetően ez az utóbbi előírás a mérvadó, de ugyanakkor a vállalat megpróbálta közös nevezőre hozni e két rendelkezést. Ezek szerint a mérőóra állapotáért a használója a feSült tök, tejföl, mogyoró Az egy héttel ezelőttinél valamivel élénkebb volt a pénteki hetipiac. Több baromfiárussal lehetett találkozni, bár a kínálat nem volt valami választékos. A kövér tyúkok párját 450 forintért adták, a kisebbeket 280 forintért. A fiatal kakasokat párban 200, a rántani való csirkét Módosított rendelet Közterület-foglalási díjak Az érvényes jogszabályok szerint a tanácsok végrehajtó bizottsága illetékes a közterület-foglalási díjak megállapításában. Az eddig érvényben levő tételeket még 1971-ben állapították meg, s eljárt felettük az idő. így a tanács végrehajtó bizottsága felülvizsgálta, majd módosította ezeket a díjakat. Most ezek közül a leginkább közérdeklődésre számot tar- tóakat ismertetjük. önálló hirdetőberendezés esetében négyzetméterenként és havonként 5 forint a díj. Építési munkával kapcsolatos állvány-, építőanyag- és törmeléklerakás esetében 4 forint. Idényjellegű árusításnál 5 forint, alkalmi árusításnál 15 forint, de itt naponta. A vendéglátó-ipari előkerteket 5 forintért lehet négyzetméterenként, havonta „bérbe venni”. A mutatványos tevékenység közterület-foglalási díja naponta és négyzetméterenként 3 forint. A felsorolt tételek s a nem említettek is, január elsejétől érvényesek. Petőfi a presszóban A kis presszóban telt ház volt. Jobbára fiatal párak húzódtak meg a bokszok rejtelmes félhomályában. Tudom. tapintatlanság volt az egyik asztalhoz odakéredzked- nem. de a maró hidegben tanácsosabb volt meleg helyen várakozni. Igyekeztem jegyzeteimbe mélyülni s azt a látszatot kelteni, hogy a munkámon kívül se nem látok, se nem hallok semmit. A fiú nem zavartatta magát, szenvedélyes hangú verseket .szavalt partnerének. A lány kellő áhítattal hallgatta, csillogó szeme a fiú arcán pihent. — Minden versemet neked írom — súgta a fiú hévvel, s közelebb húzta magához a lányt. — írtál olyat, amit még nem hallottam? — írtam — válaszolt pirulva a fiú, s ismét verselésbe kezdett: — Szerelmes vagyok én vagy tán tűzbe estem? Nem tudom, de igaz, hogy ég a testem, lelkem. Megvallom: nem első bennem a szerelem, de hogy utolsó, arra esküdhetem ... — Eddig ez a legszebb — lehelte a lány ellágyulva s egy hosszú csókkal jutalmazta a versbe szedett vallomást. Eihűlf bennem a vér, de nem moccantam. A boksz feletti sárga lámpa egy diszkrét pukkanó hang után megszűnt világítani — bár sokat láthatott és hallhatott már, de ez neki is sok volt. Lehet, hogy tudta, ezt a verset Petőfi Sándor írta? Az idegen toliakkal ékeskedő fiú azért mégis rokonszenves volt nekem, mert ha köl- csöngondolatokkal tette is a szépet, legalább igényes forrásból merített s ez a ..jó vagy nálam”-nál mégis több ... Szendrődi Judit 140 forintért kínálták. Egy tenyésztő japán libát hozott és 220 forintra tartotta. A főbejárat melletti pavilonban a szokásos árakon adta portékáját - a kereskedő, a termesztői árussoron pedig a következő árakat láttuk: a gyökeret 35, a karalábét 20, a kelkáposztát 20—30, a fehér káposztát 12—14, a savanyú káposztát 20, a zellert 30, a krumplit 10, a sütni való tököt 6—8, ugyanezt sütve 10, a céklát 12, a sárgarépát 12, a téli retket 12, a tisztított diót 180, a körtét 20, a szilvalekvárt 80, a sárgabaracklekvárt 120, a vizes uborkát 60, a vöröshagymát 16, a tarka babot 40—60, a napraforgó- magot 7—14 forintért adták. Egy árus szép mogyorót kínált 60 forintért, de nem nagyon vették tőle. A vágottbaromfi-standon a pulyka felső combja 65, a házi csirke kilója 72, a csirkemell 66, a pulykaaprólék 39, a liba egészben kilónként 63, a kacsacomb 80 forint volt. A tojást 3—3,20 forintért adták, a kereskedő 2,50-ért kérte. Finom házi túrót, tejfelt is lehetett kapni, egységesen 60—60 forintért. Csupán egyetlen kocsi vágott tűzifát hoztak a pénteki piacra. Minőségi vágott akác volt, de kissé drágán, 200 forintra tartotta gazdája száz kilogrammonként. Meszeljük a fát A fák törzsének, vázágainak tisztítását, ápolását már most, a kellemes, napsütéses téli napokon is elvégezhetjük, így több időnk marad tavaszra. Nem új, de újra „divat” (mindenképpen hasznos dolog) a szépen megtisztított fák törzsének bemeszelése. Ez két szempontból is nagyon okos, követendő dolog: a fehér fatörzsek visszaverik a napfényt, így csökkentik a hőingadozást főleg a teli fagyos napokon. Nem keletkeznek apró vagy nagyobb „fagyrepedések”, amelyeken a veszélyes gombabetegségek behatolhatnak a fába. lelős, míg az utca felőli vezetékszakaszért a vízmű. Tehát szeretnénk ezúttal is felhívni a lakosság figyelmét a műszerek burkolására. Rossz tapasztalataink vannak, városszerte sok készülék elfagy, főként az új típusú NDK-gyártmányúakkal kapcsolatban merül fel mostanában probléma. Még egyet. Mint ismeretes, ebben az évben tovább folytatódik az úgynevezett teho- utak építése. Kérjük, akiket az építkezés érint, és vízbekötést igényelnek, szándékukat jó előre jelezzék, hogy a kirendeltség dolgozói idejében elvégezhessék a munkát. Vonatkozik ez a családi házakat építőkre is. A város jelenlegi víznyerő és -továbbító kapacitása még mindig elegendő arra, hogy ki tudja szolgálni az idén is tovább bővülő hálózatot. Nincs messze az idő — közeledtét nyaranta már tapasztalni lehet —, hogy a jelenlegi 3600 köbméter napi elméleti vízho zam is kevésnek bizonyul. Sürgetővé vált a 2 ezer köbméteres tározó üzembe állítása, amelynek segítségével egyenletessé tehető, és 5 ezer köbméterre emelhető a napi vízkibocsátás. — Mikor veszi hasznát a város e folyamatban levő, és tegyük hozza: elhúzódó beru házásnak? — A Kocséri út mellett levő komplexumon az építészeti munkák jókora késéssel ugyan, de befejeződtek. A teljes gépészeti, technológiai, elektronikai szerelések elvégzése maradt hátra, ezt -a feladatot versenytárgyalás útján a PVCSV nyerte el tavaly. A kivitelezés akkor mégsem indult meg, mert a megfelelő szivattyúk nem érkeztek meg. Most már csak a pénzügyi egyeztető tárgyalások eredmé nyét, ennek alapján a konkrét feladatcsokrot várjuk. Előreláthatólag ebben az évben — igaz, korántsem teljeskörűen berendezve — megkezdi működését a tározórendszer. My. J. Csengő az ajtó fölött EGYKOR, HA A VÁSÁRLÓ belépett a falusi boltba, megszólalt a csengő. Az ajtó fölé szerelt rézharangocskának nemcsak jelképesen volt értelme. Valóságosan jelezte a boltosnak, hogy vendége, vásárlója érkezett. A boltos ugyanis nem tétlenkedett az üres üzletben, szabad perceit is munkával töltötte. Tennivalója bőven akadt a ház körül, hiszen a bolt mellett legtöbbjük mezőgazdasági munkával is foglalkozott. A falusi kereskedők kis kertet is műveltek, állatot is tartottak, mindenki azzal foglalkozott kiegészítésképpen, amihez éppen értett. S nem afféle hobbi, passzió volt a földművelés, az állattartás, hanem a megélhetésnek, a jövedelemszerzésnek egyik módja. A bolt ugyanis nem. vagy csak nagyon szerényen tartotta el a családot. Nincs ez másképpen most sem, csak napjainkban népesebb „család” panaszkodik a szerény megélhetésre. A magánkereskedelem nem divat a falvakban, az ellátás jószerint csak a fogyasztási szövetkezetek feladata. A statisztikák szerint a szövetkezetek árbevétel-arányos nyeresége 2—3 százalék között ingadozik, s mint a szakemberek mondják, ez a szerény jövedelem sem a falusi boltok fenntartásából származik. A szövetkezetekben is kényszerű divat a kiegészítő tevékenység; mezőgazdasági termékek felvásárlásával, feldolgozásával foglalkoznak; nagykereskedelemre vállalkoznak; ipari termékeket gyártanak. A szűkre szabott árrések miatt a kiskereskedelemből nem tudnak megélni a fogyasztási szövetkezetek. Mondhatnánk, nincs új a nap alatt, hiszen az egykori szatócsokhoz képest semmi nem változott. A szövetkezetek versenytársak nélkül gazdálkodnak. s ez kevésbé jelent monopóliumot, mint kényszerűséget. A monopolhelyzet ugyanis közgazdasági értelemben is kihasználható lehetőség. A falusi kereskedelemben azonban megkülönböztetett, kihasznált helyzetről szó sincs, amit az alacsony jövedelmezőség ékesen bizonyít. Így aztán a szövetkezeti kereskedelmet nemcsak az állami vállalatok hagyták el, mint versenytársak, a magánkereskedők sem igazán mérték velük össze kereskedői tudásukat. A magánkereskedők vállalkozó kedvét a törvényes előírások is korlátozták, hiszen ha mégis boltot nyitottak valamelyik községben, hivatalosan csak kereskedésre kaptak engedélyt. Mindez már a múlté. Módosult, a belkereskedelmi törvény, és a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendelet, s a falusi kereskedők is többféle jövedelemszerző foglalkozásra vállalkozhatnak egy időben. A bevezetőben említett példánál maradva, újra fölszerelhetik az üzlet ajtaja fölé a csengőt, s amíg üres az üzlet, a hátsó udvarban vagy a műhelyben találhatnak elfoglaltságot. Nincs akadálya annak, hogy például a cipész üzletet is nyisson, s ne csak foltozóvargaként működjön, hanem az új lábbeliket is árulja boltjában. A törvényerejű rendelet módosítását követően várhatóan megélénkül majd a kereskedelem. Ez, mint már hallani lehet, nem mindenütt arat osztatlan sikert. A szövetkezeteknél. vállalatoknál dolgozó kereskedők ugyanis azt mondják, hogy a magánkereskedők eleve előnyben vannak velük szemben, s így a versenyben nem egyforma az esélyük. Márpedig azonos esélyek nélkül versenyről sem lehet valójában beszélni. E kijelentés igazsága aligha vitatható. A nem egyenlő feltételeket érzékeltető helyzetekről pedig számos történetet mesélnek a kereskedők. Az közhelyszámba megy, hogy nem minden termékből egyformán azonos és folyamatos az ellátás, s ahol hiány van, ott a nem éppen etikus kereskedelmi módszerek is fellelhetők. Az kétségtelen, hogy a magánkereskedők ilyen tekintetben előnyben vannak, hiszen égyszerűbben és mélyebben nyúlhatnak a zsebükbe, ha a kurrensnek számító árut mindenképpen meg akarják szerezni. A vállalati szakemberek azt is kifogásolják, hogy a költséggazdálkodásban sem azonosak az esélyeik, hiszen csak példaként említve, az egyik szektorban sem nélkülözhető tüzelőolaj ára nem mindenkinek azonos. S bár a szövetkezeti, állami kereskedelemnek nincs ellátási felelőssége, rajtuk mégis gyakrabban számon- kérik az ellátási hiányosságokat, mint a magánkereskedőkön. • Persze nemcsak panaszkodni, kifogásolni tudnak a szövetkezeti szakemberek! hanem tenni is. Az egyik áíé.sz évekig lángost sütött a' városi strandon. Meglepetésükre a „maszek” is engedélyt kapott ugyanerre a tevékenységre. Ezt látva, a szövetkezet elnöke fölkereste munkatársát, s csak annyit mondott neki: a szövetkezeti lángos mindig legyen olcsóbb néhány fillérrel, mint a szomszédé. Nem kétséges, kinél falatoztak ezután többet a strandolók. ANÉLKÜL, HOGY BÁRKIT is a magánkereskedelem háttérbe szorítására buzdítanánk, a példa bizonyítja, hogy a szövetkezeti kereskedelem sincs tétlenségre kárhoztatva. Más módszerekkel, de állhatják a yersenyt. s az újabbnál újabb fogások helyett nem kell panaszkodással tölteni az időt. A legjobb, a súrlódásoktól leginkább mentes helyzet persze az volna, ha intézményesen egyforma versenyfeltételeket teremtenének minden kereskedésre vállalkozó embernek és szervezetnek. V. F. J. Megkezdődött a tavaszi forduld Az asztalitenisz-csapatbajnokságokban máris megkezdődött a tavaszi forduló. A kinizsisek a Sportotthonban léptek asztalhoz. NB III- as férfiak: Nk. Kgy. Kinizsi—Mezőtúri Főiskola 9:7 Az eredetitől egy nappal előre hozott találkozón a helyiek voltak eredményesebbek. Az összeállítás: Erdey (3), Varga S. (3), Szakács (2) és Varga I. (1). A megyei férfi-csapatbajnokságban. Ceglédi VSE III.—Nk. Kgy. Kinizsi II. 10:6 A megfiatalított körösi tartalékok jól helytálltak az NB I-esek utánpótlása ellen. Szőke 3, Oláh, Nagy P. és Varga I. 1-1 egyéni győzelmet szerzett. Ceglédi Vasutas ifi—Nk. Kgy. Kinizsi ifi 9:0. Az ellenfél jobb volt az újonc ko- rúakat szerepteltető konzerve- seknél. A Cegléden sorra került megyei serdülő- és újoncviadalra a nehéz útviszonyok miatt nem mentek el- a körösiek. Teremkézilabda Játékosértekezlet után a sportotthoni pinceedzőteremben január 8-án a Nk. Kgy. Kinizsi felnőtt férfi kézilabdá- sai megkezdték a felkészülést az idei terem- és szabadtéri bajnoki programjukra. Kecskeméten úttörő-terem- kézilabda Rákóczi villám- tornát rendeztek. A fiúknál öt csapat 2X20 perces játékidővel körmérkőzést vívott. Az erős mezőnyben — zömmel rutinosabb ellenfeleik között — a Nk. Petőfi isk. csapata jól helytállt. A Lajosmizsei isk. 22-19, a Keceli isk. 23-14 és a Dunaújvárosi Sportiskola 33-14 arányban jobbnak bizonyult a körösieknél. Nk. Petőfi isk. Kecskeméti Rákóczi isk. 12-10 volt. A negyedik helyen végzett petőfisek (zárójelben az összgólok): Bakonyi és Dudás kapusok — Ragó (1), Gorócz S. (11), Rus- vai (3), Szabó K. (4), Nagy- szombati (10), Godó (5), Farkas J. (6), Zöldi (5), Farkas G. (11) és Medgyesi (3) mezőnyjátékos. A január 18-ára, a Petőfi tornacsarnokba tervezett, meghívásos általános iskolás leány Petőfi Kupa teremkézi- labda-villámtornát a kedvezőtlen időjárás- és útviszonyok miatt későbbre halasztották. Mezőgazdaságiak A mezőgazdasági dolgozók városkörzeti téli versenyeit február 14-én rendezik Nagykőrösön. Asztaliteniszben 5 versenyszámban a sportotthonban, sakkban 3 számban az Arany János Tsz irodaépületében, tekében 7 számban * a temetőhegyi tekecsarnokban, légpuskás lövészetben 3 számban a tormási lőtéren vetélkednek a dolgozók. A tsz-ek 15 éven felüli dolgozói, valamint a községek 15 évet betöltött és állandóra bejelentett lakói indulhatnak. Nevezni február 7-én reggel 8 óráig lehet a városi tanács művelődés-, egészségügyi és sportosztályán Szőke Sándor sportfelügyelőnél. Nem mentek el * A Szegedre tervezett területi meghívásos kötöttfogású úttörőversenyre a kedvezőtlen időjárás és a bizonytalan útviszonyok miatt nem mentek el a Nk. Kgy. Kinizsi SE fiatal birkózói. Korszerű fűtés Az MHSZ tormási lőterén korszerűsítették a fűtést. A lég- fegyveres lőcsarnokba bevezették a gázfűtést, így jó meleg lesz itt a téli időszakban, ami segíti a sportlövők felkészítését. s. z. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap) v.
