Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
I A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1987. JANUÄR 3., SZOMBAT Hárem választás Gombán Kezet nvúitottak, gratulálta! Választás vagy szavazás — nem mindegy! — fakadt ki néhány esztendővel ezelőtt egy kisközségi tanács tagja. Nem mintha megérezte vagy sejtette volna, hogy alakul, formálódik már az új választási törvény, amely 1985-től egyértelmű választ ad erre a kérdésre. Egyszerűek, igazságérzete tiltakozott az ellen, ahogyan a „fölsőbb szervek” igyekeztek akaratú kát a testületre erőltetni. Gyakorlatilag két esztendő telt el a módosított törvény életbelépése és másfél év az új tanácstagok, képviselők megválasztása óta. Korai lenne tehát még végleges következtetéseket levonni, de néhány általánosítható tanulsággal már szolgáltak az elmúlt hónapok. Például arról, hogy választunk vagy szavazunk-e. Melegében hírt adtunk lapunkban arról, hogy a tavalyi utolsó tanácsülésen új tanácselnök személyéről döntött a Gomba Községi Közös Tanács testületé. A régi elnök, Benyó Pál ugyanis leköszönt, mivel más munkaterületen kíván tovább dolgozni. A tanácstagok megértéssel fogadták a felmentési kérelmet, hiszen olyan tíz és fél esztendőt töltött a fontos poszton. A felmentés viszont azt jelentette, hogy 1987. január 1- jétől nem lenne elnöke a közös tanácsnak. Természetes azonban, hogy ahogy a régi elnök döntése sem volt elhamarkodott, a három társközség — Gomba, Bénye, Káva —j poll tikai, társadalmi testületéi is igyekeztek körültekintően gondoskodni az utánpótlásról. Gyakorlatilag már májusban, júniusban megkezdődött az előkészítő munka, számos fórumon megvitatták a tanács' tagok, a párttagok, a HNF- aktivisták, a .. helyi intézmények vezetői, mi — pontosabban ki — jelentené a. Legjobb megoldást. Az az első pillanattól kiderült, hogy az emberek a három községben többeket is alkalmasnak tartanak a tanács- elnöki tisztség betöltésére, összesen hat jelölt neve került szóba, de mikor őket i.s megkérdezték, négyen elhárították a megtiszteltetést. Valamennyien arra hivatkoztak: köszönik a bizalmat, de jelen- légi munkahelyükön, beosztásukban jól érzik magukat, úgy gondolják, így is tudják segíteni a közös dolgok intézését. Két jelölt nyilatkozott úgy, hogy amennyiben megválasztják. szívesen vállalja a tanácselnöki munkával járó gondokat, terheket. Egyikük Kis József, a Gamesz vezetője, a másik Kis János, a Fáy András Tsz személyzeti vezetője volt. A tanácsülés előtti utolsó hetekben, napokban valamelyest sűrűsödtek az indulatok, mert akadtak, akik azt hangoztatták, csak egy jelöltet kell állítani. Mások viszont úgy gondolták, feltétlenül szükség van a kettős jelölésre. hogy a tanácsülés valóban választhasson. Így — az utóbbi szerint — döntött egyébként a három község kommunistáinak összevont taggyűlése is. Ez kicsit , meg is lepte a testületi ülésre érkező tanácstagokat. Akadt, aki indulatosan méltatlankodott: a közvélemény két jelöltről tud, miért csak az egyikükre — Kis Józsefre — vonatkozó javaslatot kapták meg a tanácstagok? Á tanácsülés levezető elnökének pillanatnyi bizonytalankodását látva, a Pest Megyei Tanács jelen levő képviselője elmondta: a HNF koordinációs bizottságának joga van csupán egy jelöltet állítani, de a tanácstagok mindegyikének ugyancsak joga más jelöltet is javasolni és a testület , dönt arról, hogy kinek a neve kerül föl a szavazócédulára. Ettől a kis infermezzótól eltekintve a tanácsülés mindvégig tárgyszerű, higgadt, nyugodt légkörben zaj lőtt, le, Ami nem jelenti azt, hogy ne’ vitáztak volna egymással, a levezető eíhökkel, yágy a megyei tanács képviselőivel is a tanácstagok. Eltérő véleményét azonban igyekezett mindenki „sportszerű” keretek között kifejteni. Végül is az elhangzott javaslatok alapján — nyílt szavazás után — mind Kis' József, mind Kis János neve fölkerült a szavazócsdu- lára. Ezután következett a — titkos — választás. A törvényességre felügyelő megyei képviselők megállapították, hogy 31 tagú tanácsi testületről lévén szó. legalább 16 azonos szavazatot kell elnyernie egyik vagy másik jelöltnek ahhoz, hogy ő legyen a tanácselnök. A jelenlévők száma 29 voit, két tanácstag távol maradt a tanácsülésről. Ilyen előzmények után természetesen mindenki izgatottan várta a szavazatszámláló bizottság jelentését az eredményről. Felmorajlott a terem, mikor bejelentették, Kis József 15, Kis János 14 szavazatot kapott. Vagyis: mivel egyikük sem kapta meg a szükséges többséget, meg kell' ismételni a választást. A szavazatszámlálók elnökének második bejelentésére még nagyobb volt a derűs felhördülés: ezúttal Kis Józsefre szavaztak tizennégyen és Kis Jánosra tizenöten. Rövid tanácskozás után megszületett a döntés, kocsit küldenek a távol levő két tanácstagért, s harmadszor is megismétlik a választást. Így történt. És megszületett a végeredmény: Kis János ismét 14 szavazatot kapott, Kis József viszont tizenhetet, s így ő lett a tanácselnök. A két — névrokon — Kis első gesztusa nagyon rokonszenves volt: kezet nyújtottak, s gratuláltak egymásnak. Mind a ketten rászolgáltak erre, hiszen vállalták a még mindig nem eléggé elfogadott kettős jelöléssel járó idegi terheket, mindvégig tisztességgel állták a nem könnyű próbát. S nem utolsósorban példájuk is bizonyíték arra a kérdésre, hogy: választás vagy szavazás? A történtekből ők is, a három község lakossága is profitálhat. Most már a munkán van a sor, hiszen az új esztendő új feladatokat jelent, amik bizony cseppet sem könnyebbek, mint a régiek voltak, összefogva mindenesetre köny- nysbb megoldani azokat. Vcreszki János P.ézai disznótor Sislma helyett gáz a porzsoló Duruzsol a gázpalackra kapcsolt lángszóró, nagy darabon perzseli a vérét vesztett disznó szőrét. Ma már csak ilyen „műszer” járja, ninca kazalnyi száraz szalma, amely ropogott, lángolt, égette, fodrozta a bőrt is. — Még a szalonna Is gusztustalanná vált tőle — emlékezik Kiss László gépkocsivezető, Üllő talán legelfoglaltabb böllér JET" Nagy a rokonság, a kérésnek, hívásnak nem lehet ellenállni. Különösen akkor, ha ezt a különleges passziót kedvvel, szeretettel és főleg hozzáértéssel végzi az ember. A bálába szorított szalmának meg csak füstje van, .marja a körülállók szemét. Különösen a gyerekeknek fe- ejthetetlen mulatság a disznó pörzsölése. Persze a hajnali pálinkázások kimentek már a divatból. A böllér autón jár és a hivatalos kezdési idő hat óra. Nem kell segítség a rug- dalódzó jószág lefogásához, elkábítja a sertést, szinte hangtalanul zajlik le az ‘esemény”. Nincsenek már pudvás bélű, héját vedlő kék meg vörös szilvafáik, az udvarokból is hiányoznák az árnyékot s a kacsáknak csemegét adó nagy eperfák. Megszűnt már a községben a Göbölös meg a szövetkezeti szeszfőzde, ahol á főzetők ilyentájt már kóstolgatták, ízlelgették a méregerős .rézelejit”. — A hasítás egyenes, mintha vonalzóval húznák, a gerinc így végig egyben marad ezt nevezik „karmo-nádlira” szedésnek; amikor a gerincet kettévágják, az az „orjára” szedés. Erre a vágási módra már csak az időskorúak emlékeznek — jegyzi meg Kiss László. nBSh A Könyvkötő Ipari Szövetkezet monsri telepén bérmunkában vállalják a legigényesebb kiadványok borítóinak elkészítését is. Hamarosan kezük alól kerül az üzletekbe a Mozdonyok című könyv. (Vimola Károly felvétele) Az öblös üst alatt ropog a fa, lobogó vízbe adagolj ák, abálják a belső részeket, bőrt ©s húsdarabokat, a -beleket pedig óvatosan a kisteknőbe helyezik. Ez még a régi módi. A háziasszony már indul is a -kert felé, ahol kezdődik a -bél- tisztítás. Ma már ez is szűnőben van, inkább az olcsó sózott belet vásárolják. A konyhaasztalon már szeletelik, darálják a hurka anyagát, magasodik az asztalon a kolbászhús is-. Az üst abale- vében letakarva püffed, dagad a rizs, vért is alig fognak, csak kóstolónak készül néhány szál véres hurka. A zsemlés töltelék készítését a gyors kezű böllér is csak hallomásból ismeri. A pirított zsemlekockákat a sertés vérében fürdették, áztatták. Ez volt hát anyáink korának legendás ínyencsége. Mert a fűszerezés —- só, bors, majoránna, paprika és párolt hagyma ugyanaz, mint a májas hurkánál. A töltés sem az inat szakasztó tölcséres alkalmatossággal történik, negybendőjű instrumentum karját tekerve gyorsan telnek a hurka- és a kolbászbelek. Persze a hosszát már nem méteresre szabják. Nincsenek már zsúppal, náddal vastagon fedett padlások, a rőfhosszú kolbászok ideje is lejárt; vastag bélbe töltik, szalámiszerű, s a bélfalon átlátszanak az apróra vágott szalon,nakockák. Nem kell már a kétmázsás zsírdisznó sem, zsír is csupán annyi, amit kenyérszeletekre kenhetnek. Mert jó ám a zsíros kenyér zöldpaprikával, és paradicsommal! Olaj ma már a „zsírozó”, kímélni kell az árrendszer meszesed ő falát. Sonkákat sem kanyarítanak, kicsontozzák, a húst a böllér szeletekre vágja, a háziasz- szony pedig a család kívánalmai szerint nejlonzacskóba zárja és a hűtőládába süiy- lyes-zti. Az év nagy részében tehát nem kell a hentesnél ácsorogni, ezt az időt mással töltheti el. És ez sem elhanyagolható szempont. Nincsenek már disznót sirató, éjszakába nyúló vigasságok sem. Alig harangozták C3 a delet, a vágások nagymestere, Kisa László már készülődik, kések, eszközök a csomagtartóban vannak, egyenletesen jár a motor, nem csábítja maradásra még a finorp or- jalevea ígérete sem. Indul a kocsi, de még visszaint: — Az tálán már csak a nagyanyáink meséjében létezik. Mint az árpakásával és a kölessel töltött hurka is... / Kiss Sándor Tüdőszűrés Tüdőszűrést tartanak a ve- csési szakorvosi rendelőintézetben 1937. január C-tól február 26-ig. A szűrések hétfő, kedd, szerda és csütörtöki napokon lesznek 1 délelőtt fél 9-től délután fél hatig. Az illetékesek kérik a lakosságot,' hogy mindenki — saját érdekében — jelenjen meg. xvaracsuiiy a szereiei ünnepe, szülők, gyerekek, jó barátok, ismerősök, rokonok küldenek és kapnak egymástól üdvözlő és jókívánságokat tartalmazó képeslapokat. A minap, szüleimnél jártamkor, egy borítékban rejtőzködő üdvözlőlap különösképp megmelengette a szívemet. Semmiben sem különbözött a többitől, csak . annyiban, hogy ezt Fehér János tanácstag küldte A tanácstag jókívánságai a körzetében lakóknak. Meglepő figyelmesség. Lapjuk hasábjain szeretném megköszönni szüleim és a körzetükben lakók nevében a jókívánságait, és mi is kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk Fehér Jánosnak, feleségének és Zsuzsika nevű kislányuknak. Borbás János Mende, Nap u. 21. Egyeztetett szerződések Az ecseri Rákosmezeje Tsz gyömrői fémipari üzemében közvetve exportra is készítenek különböző termékeket. Bár a két ünnep között nem dolgoztak az ottaniak, de előtte több hétvégén is azon fáradoztak, hogy teljesíteni tudják tavalyi tervüket. Ennek köszönhetően a múlt év utolsó napjaiban is elindulhattak külföldi szállítmányok a megrendelő partnerektől. A MÁV-val történt közelmúltbeli szerződésegyeztetés során rögzítették, hogy az idén az első negyedévben 13,5 millió forint értékű munkát bíznak a gyömrölekre. Elsősorban vasúti biztosítóberendezésekből rendelt sokat a MÁV. A közelmúltban tárgyaltak az üzem vezetői a Mirköz szövetkezettel, akiktől az év első felében 6 millió - forintos megrendelésre számíthat a gyömrői fémipari üzem. A további partnerekkel most év elején fognak leülni az üzem vezetői, s beszélik meg, az idei szállítási terminusokat. —ér Ez nem fin, ez válásig 7/"ét fiú az utcán. Gye- ** rekek. Nem lehet több egyikük sem tizennégy, tizenöt évesnél. A két fiú közül az egyik részeg. Tántorog, nekizuhan a pékség falának, onnan a földre penderül és úgy marad. A másik fiúnál két bicikli van, a társáét is ő tolja, s mert percenként nem támaszthatja le a kerékpárokat, hogy segíteni tudjon az egyensúlyát veszítettnek, csak kétségbeesetten könyörög: — Állj fel, gyerünk! Állj fel, hideg van! Gyerünk! Aki látja őket, szólni nem tud. Egy idős asszony sírva is fakad, tán az unokájára gondol, vagy csak nem tud úrrá lenni a döbbenetén, a keserűségén. A zilált, részeg tizen- ** étles feltápászkodik, kiimbolyog a képből, de sehol nem jelenik meg a „vége” felirat. Ez nem film volt. Ez valóság. üsteszlapok Már nem adjuk el a kerítést Még a legélénkebb tanácskozásoknak is vannak percei, amikor lankad a figyelem, amikor a hallgató behunyja lelki szemeit, s úgy ringatózik az elhangzó jogszabályismertetés, -módosítás, ilyen és olyan engedélyezések mondatainak hullámain, hogy csak a felszíni zörej jut el hozzá. Régebben ez ismerősebb állapot volt, fel is rémlik bennem olykor a hajdani emlék, amikor egy közös megbeszélésen feltűnően sokat kellett szavazni, s a felszólításra, hogy „aki egyetért, emelje fél a kezét!”, automatikusan lendültek magasba a karok egyszer, kétszer, háromszor, majd negyedszer is, miközben e műveletek a résztvevők közül sokakat a jóleső szundikálás' állapotából' rángattak ki. Fotós kollégám a sokadik szavazás megejtése előtt meg is jegyezte, csak úgy próbaképpen, negyedhangon: — ... adjuk el a kerítést! Aki egyetért... Akadt, aki a közelünkben az „aki egyetért”-re szépen el is indította a karját felfelé, s mi pánikszerűen elhagytuk a t termet. ; Az emlék régi, maradvá- i nyai itt-ott kísértenek még. A i monori tanácsülésen például ; érezni vélem a hajdani hullámokat, amin ringatózni le- 1 ja mi célt szolgál. Azt-e, hogy egyenként beengedje az éppen soros beteget vagy pedig, hogy útját állja az egymás hátába lihegő élő torlasznak? Tudniillik a betegek jól láthatóan kifejlesztették azt a gyakorlatot, hogy bár ülve is lehetne várakozni, vagy legalábbis szétoszolva egy nagyobb területen, ehelyett, aki csak képes rá, a kilincshez legközelebb eső centimétereken tipródik. Akad, aki nem képes, mert áza van, rosszul érzi magát, izédül, nem tud ácsorogni, nit tudom én — az kiszorul, is azt veszi észre, hogy negint utolsó, és megint utol- íó, és újra az. Legutóbb egy :ék műanyag széken üldögélve én meg is kérdeztem nagamtól, amikor az ajtó, az íjtófélfa és a kilincs közekéiében sziklaszilárdan helyűiét védelmezőket, s újabb he- yet keresőket figyeltem: ha letegen ilyen „állóképesek” s eményen célratörőek vályúnk, egészségesen vaA kép érzelmi színekben még árnyaltabb, ha a gyermekrendelők előtt nézzük, ötvenkilós anyukák tizenöt kilós gyermeküket a karjukban szorongatva roskadoznak negyed-, olykor félórákig is, őrhelyüket az ajtó előtt egy pillanatra el nem hagyva. Mert akkor bemegy előttük más. Mert akkor a más gyerekéről hamarabb kiderül, hogy mandulagyulladása van. Tíz perccel korábban jut injekcióhoz. Márpedig azt nem és nem! Hát így vagyunk. Holott érkezésünk sorrendjére valamelyest figyelve, szépen, nyugodtan bejuthatnánk, egymás után, kiderülhetne, hogy nem szakad le az ég, ha valaki nálunk vagy gyerekünknél rosszabbul van, és előbb kerül az orvos elé... De nem. Mi a fegyelmezetlenségben kemények és hajthatatlanok vagyunk. Koblencz Zsuzsa J!SSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Bekötik a isii^yokát uioTicLjcLf riGricinysn G§ym3sr3 néznek, a szemekben először értetlenség, aztán beletörődés, ez van, az előadó nyiván tudja, mit is akar... Csend. Most kéne szavazni. Feláll ekkor £gy tanácstag, és azt mondja: — Ha lehetne, akkor ezt most úgy kérnénk, hogy tudjuk is, miről van szó! Szétszalad a sorok közt a derű, majd körülbelül három perc alatt • kiderül — közérthetően —,• mit, miért, hogyan és mi okból kell módosítani. Úgyhogy mostanában már nem adjuk el a kerítést. Mindenkinek a saját baja a legnagyobb. Ez nem bölcses- ' ség, ez közhely. Nem is min- j dig igaz. De a monori ren- , delőintézetben igaznak látszik. ! Aki filozofikus hajlamú, ke- . véshé rámenős és nem szeret ' se vitatkozni, se pofozkodni, az eltűnődhet az 'emberi tér-, mészet bizonyos jellemző • megnyilvánulásain, mert ide- ’ je aztán van erre bőven. 1 Az első kérdés mindjárt az, ? hogy az orvosi rendelők ajta- j
