Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-15 / 12. szám
«87. JANUÁR 15.. CSÜTÖRTÖK s Villám csapott a tetőbe Tíz esztendő társadalmi munkája h'ualmábíi kerített« a te! a kicsiny börzsünyl falut. Megszokott a dimbes dombos hegyvidéken, hogy hófátyolt tekerget a szel a templomtorony köré. Am a déli harangszó még a hófúvásban is pontosan megszólal. De a plébánost hiába várjuk a kapunál. — Hát persze! — jut eszébe Boros Ferenc tanácselnöknek: — Árammal működtetik a harangot. Gombnyomással... Addig is körbejárjuk a templomot, megcsodáljuk homlokzatának különös kettősségét: a klasszicista bejárat fölött barokk torony magasodik. Az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársai egyszerű barokk templomként ismerték. S ennek szellemében tervezte meg — az egyház és az állam által támogatott — helyreállítást. H. Nándori I Klára építészmérnök, az OMF ' munkatársa. — Azonban, ami- : kor elkészült a templom körül i a kutatóárok, akkor derült j ki, hogy Árpád-korabeli alapo- j kon áll az építmény. Bizonyítottan lakott település Kösd már az őskortól — szólal meg a tanácselnök. — Amikor a falu szélén parcelláztunk, kelta sírokat találtunk. És laktak itt még rómaiak is. M űemlckmentés Ki gondolt ezekre mindaddig, míg a falu egyetlen műemlékéről ki nem derült valódi kora. S még sok minden más, amelyek miatt egy évtizedig mindennap szóbeszéd témája lett a plébániatemplom. Az alig két és fél ezer lelket számláló község mindén lakója szeretett volna valamit tenni, segíteni a műemlék helyrehozásában. Így aztán számo- latlan mennyiségű társadalmi munkával végre befejeződött. Természetes tehát, hogy megkeresek azok közül néhányat, akik szinte végig vállalták az ellenszolgáltatás nélküli munkát. A Syrius Építő Szolgáltató Szakcsoport kosdi telepén találok is ilyeneket.' Hegyvári Sándor és Szacskó Géza asztalosokat nehéz szóra bírni. — Hogyan is kezdődött? — kérdez vissza Hegyvári Sándor. — Ennek bizony nagyon érdekes története van. A rekonstrukció megkezdése előtti időben villám csapott a főoltár fölötti tetőszerkezetbe. Akkor derült ki, hogy milyen rossz állapotban van a tetőzet, Dr. Visneyei Lajos akkori plébános kezdeményezésére fogtak a felújítási munkához. — Addig nem is foglalkoztunk a templom múltjával — veszi át a szót Szacskó Géza —, csupán csak annyi mendemonda járta róla, hogy a Ró- kóczi-időkig a reformátusoké volt, s a fejedelem adta a katolikusoknak. Hirtelen elakad a beszéd fonala, mikor a munkáról faggatnám őket. — Varga József üzemvezető dolgozott ott rengeteget! — szólal meg ismét Hegyvári Sándor. — De ő éppen Pesten van. Én a külső és belső állványozást, az előtérben a toronyba vezető falépcsőt építettem meg sokadmagammal. — Nagy szenzáció volt — meséli Szacskó Géza —, amikor a sekrestyében egy ajtóra találtunk. Fölszedték ugyanis a padlózatot, s fél méterrel alatta megtalálták az eredeti, Árpád-korabeli padlót. És meglelték a régi, sekrestye alapját is! Erre építették föl Ion — még a barokk korból való... A plébános tervet mutat. — Már csak a parkosítás van hátra. Szép környezetet kap a megvalósítás után a dombtetőn álló műemlék, s a főbejárathoz vezétő, meglévő A több száz éves kövek és a modern ötvösmunka harmóniája Ketten azok közül, akik sokat tettek a felújításért: Szacskó Géza és Hegyvári Sándor (Vímola Károly felvételei) modern megoldással a most látható sekrestyét. — No — szól közbe Hegyvári Sándor —, a belső fage- rendazatot készítette Jóska. — Látta azt a kis képes kiadványt? — kérdez Szacskó Géza. — öt évvel ezelőtt jelent meg; azt mindenki elolvasta a faluban. Nemcsak a templomunkról szól, hanem érdekes sírokról, százéves házakról és az egész település történelméről. Márvány — fából — A főoltárképen Szent Erzsébet látható, amint osztja a kenyeret a szegényeknek — mutatja a plébános. — Sajnos, egyetlen eredeti freskó sem maradt meg a korai időkből, mert a meszeléssel tönkretették. Például sárga olajfestékkel volt lefestve a kék színű műmárvány a karzaton, amely egyébként — fából készült. Fából alkották azt a Szentháromság-szobrot is a- jobb oldafasort is beletervezték. Megvalósítását megkezdjük, mihelyt az időjárás engedi. Az őseim építették Arra még várnunk kell. De addig is maradandóbb dolgok alkotója után indulunk, hiszen Urban Ferenc kőfaragó kisiparosnak is temérdek munkája fekszik a rekonstrukcióban. A középmagas, jókötésű embert otthon ‘érjük utol. — Csodálom a régieket, akik azokat áz ablakokat, kereteket kifaragták — vallja. — Az én őseim itt éltek és haltak, ebben a faluban: mindegyik faragott. Hatvanöttől dolgozom a szakmában, persze hogy elmentem a templomhoz, dolgoztam, nein is kértem érte semmit! Amit az őseim építettek, alkottak a kőből, lám, megmaradt. Megmarad az is, amit én csináltam. Vennes Aranka Tizenegy reprint kötet Könyvjelző Az elmúlt esztendő eredményeiről s az új év terveiről tájékoztatta tegnap a sajtó képviselőit dr. Török Oltó, az Állami Könyvterjesztő Vállalat igazgatója. Mint elmondotta, több mint másfél milliárd forint forgalmuk volt tavaly. A 304 hálózati egységükben 23,5 millió kötetet értékesítettek. Az eladott könyvek száma 200 ezerrel nőtt, az összforgalom pedig 1935-höz képest 9,5 százalékkal. 11,9 millió vásárló kereste meg üzleteiket, átlagban két könyvet vásároltak. 2854-féle kiadványt juttattak el újdonságként boltjaikba. Az ÁKV nem kis munkáját könnyíti a számítógépes rendszer bevezetése. A gépek elvégzik a kiadói tervek, a bolti igények, valamint a megrendelések nyilvántartását és feldolgozását. A vállalat dolgozói figyelemmel kísérik a könyvpiac, pontosabban a vásárlók igényeit. Az egyes kiadványok fogadtatását tárják föl a „fogyásvizsgálatok”, amelyeknek tanulságait főként a beszerzési munka döntéselőkészítési szakaszában tudják hasznosítani. Az elmúlt esztendőben három alkalommal végeztek kérdőíves felmérést a vásárlók körében, hogy megismerjék a véleményüket. A Fókusz hálózatra épített Könyvjelző telefonos közönségszolgálattal segítséget nyújtanak a könyvet keresőknek, s előjegyzések felvételével biztosítják számukra az újdonságokat. A választék bővítésére megjelentetett reprint kiadványok jelentős része nélkülözhetetlen munkaeszköz vagy hiánypótló könyv. Tavaly nyolc reprint kötet jelent meg, 1987- re pedig további tizenegyet terveznek. Érdekesnek ígérkezik például Csapó József: Üj füves és virágos kert című könyve, vagy Pesty Frigyes Az eltűnt régi vármegyék címűikét kötete. A' helytörténészek hasznos és szép munkáját segíti Römer Floris: A régi Pest című munkája, Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története című könyve. Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról című, 1874-ben kiadott kötetének külön érdekessége, hogy több mint egy évszázaddal ezelőtt' fölhívta már a figyelmet egy akkor még teljesen új és ismeretlen dologra, a környezet- és természetvédelem fontosságára. Tv-FI GYE LŐ Rendkívüli. A hideg- és hóvastagságrekordokat döntögető időjárással együtt a mi televíziónk is bizonyára csúcsot javított akkor, amikor már a zordság beköszöntésekor, azaz hétfőn egy rendkívüli adásnapot iktatott be a programjába. Szinte még fel sem fogtuk, hogy itt a sarkvidékek leheleté, máris megszületett az intézkedés, hogy erről a havas- jeges orkánról meg a vele járó mindenféle gondról, bajról, kellemetlenségről azonnal mozgóképes beszámolót kell adna, mégpedig egy megnyújtott híradó keretében. S megtörtént a csoda: az illető műsor közreműködői a jói idomított, erejük teljében levő vadászebek módjára csaptak rá erre az egyetlen nagy témára és néhány rövid óra alatt úgy a birtokukba vették, hogy mindazt megtudhattuk, amit Ilyenkor tudni érdemes és kell. Az egyik kamera és mikrofon az országos koordinációs bizottság székhelyén termett, s ott rögzítette a legfőbb szintű döntések előkészítését, meghozatalát; a másik a jégbordás utaknak vágott neki; a harmadik a legszükségesebb élelmiszerek szállításának nézett utána — a sokadik pedig a levegőbe emelkedett, s onnan felülről pásztázta a fagyba dermedt fővárost ugyanúgy. mint a különben megközelíthetetlen megyéket / Ha egyáltalán szabad ilyesmit mondani, ezek a légi feltételek tetszettek a legjobban. És nemcsak azért, mert valóban esztétikus látványt tártak elénk — egy Brueghei-képso- rozathoz hasonló eleven festményt vázolt, variált elénk a kamera —. hanem azért is, mert megbizonyosodhattunk: a felnőtt korszakába lépett híradónak immár ez a feladat teljesítése sem lehetetlen. Egyrészt van egy különleges légi szakértője Edelényi Uáoor személyében, aki azonnal ugrik és röppen, amint a körülmények megkívánják, másrészt pedig besegítő katonai helikopter is akad, ha, mint most, a saját masina Budaörsön reked. Ez a híradózás — jelentheti ki a fázó, vacogó néző elégedetten — immár a profi jelentéstétel; az az azonnal reagáló tudósítás, amely bizony még néhány éve is csak álma volt mind a Szabadság téri illetékeseknek, mind pedig a készülékek előtt ülő millióknak. (Az persze már más kérdés, hogy egy ilyen álomnak a valóra válása milyen körülmények között valósul meg, s hogy mennyibe került már, s mennyibe kerül majd mind- összesen ez az egészen kiválóan a képernyőre vitt bravúrteljesítési alkalom...) MŰSOr. a fentiekhez kapcsolódva azt is el kell mondani, hogy ez az egész rendkívüli hétfő este az improvizálás diadalának mutatkozott. Mert nem csupán azt az ösz- szetüsténkedett riportcsokrot láthattuk, hanem azelőtt is, meg azután is pergett a kép, zengett a hang. S az esti fő műsoridőben micsoda látvány kápráztatott! Igen, a világhíres filmmusical, a My Fair Lady, amely a maga műfajának egészen különleges gyöngye. (Nem éppen most metszették ki a kagylójából, de azért csillogása töretlen, fénye ékes-fényes.) Hát ennél jobb bú-, azaz hogy szél- és hókupac-feledtető mutatványt aligha lehetett volna előhalászni a tengernyi tekercs közül. A Pygmalionnak ez a dalos változata még jobban megmelegítette ' azokat, akik amúgy is fűtött helyen üldögéltek, akik pedig ’ hűvösebb körülményekre voltak ítélve, majd éjfélig bebugyolálhatták magukat a pazar látványba és a széles áradásu dallamokba. Telitalálatos választás volt! Az viszont, hogy az ön: jelölt! című korhatár nélküli Ki mit tud?-ot egyszerűen szombat délutáni műsortöltelékké degradálták, már kevésbé dicséretes döntés. Vitray Ta- máséknak ez a Százhalombattán fölvett sorozata főműsorként indult, úgy is folytatódott, és most így odébblökni, átminősíteni — legalábbis furcsa. Illetőleg éppen arra az esetleges programdirigálásra vall, amely a föntebb megköszönt rögtönzés mellett a mu- togatási metódust változatlanul jellemzi. (Lásd például Sára Sándor Bábol'na-filmjét, amely hol itt, hol ott bukkant fel, és még akkor is tartott, amikor már azt hittük: végleg lekonferáfták.) Akácz László iíHeti filmtegyzetü A nindzsa színre lép Franco Nero és Susan George A nindzsa színre lép című filmben Valamikor a 60-as években az olasz filmesek elkezdtek westerneket csinálni. Így jöttek létre az úgynevezett makaróni- vagy spagettim ester- nek, a vadnyugati (cowboy) filmként is számon tartott műfaj sajátos alkotásai. Az amerikai westernfek sémáihoz igazodtak, de egy kicsit mégis másmilyenek voltak, európai, s azon belül is olasz szemmel nézték a témát, s a kötelező kliséket. A már-már klasszikus makaróniwester- nek — a Volt egyszer egy Vadnyugat, az Egy marék dollárért, az A jó, a rossz és a csúf, hogy csak hármat említsünk — után mast itt van valami, amit leginkább ma- karóni-karatefilmnek nevezhetnénk. A címke azonban nem egészen pontos. Mert az igaz ugyan, hogy a sok filmben nálunk is látott olasz sztár, Franco Néró a főszereplő (ő az a bizonyos nindzsa, akinek— hála japán harcművészeti tudásának — több tucat ellenfél sem tud ártani), de a rendező hollywoodi: Me- nahem Golan. És a filmet is Amerikában forgatták. Akkor hát mégis miért makáróni- karatefilm? Azért, mert valószínűleg itt is az történt, mint a wester- nek esetében. Valaki, valakik felkaptak egy nagyon népszerű műfajt, és másképp csinálták meg, mint amilyenek a népszerűséget elindító első munkák voltak. A Bruce Lee-filmek nem titkoltan, sőt teljesen nyíltan és szinte hencegve az erőszak dicsőségét zengik. Igaz, hogy a dolog mindig úgy van eladva, mint valamiféle igazságosztó akció, s Bruce Lee olyan hősnek tűnik, aki a gonosz, csúf, rossz embereken győzedelmeskedik. Csakhogy az eszközei enyhén szólva brutálisak. Nem enyhén szólva: elriasztóan agresszívak. Lehet, hogy a karate és társai az önvédelem eszközéül szolgálnak, de Bruce Lee többnyire nem önvéd, hanem öntámad velük, élesben, nyakcsigolyatörésig, megfojtásig, s más kedves módszerekig menően. Jó-jó, az ellenfelek még nála is rosszabbak. De hát ez a Bruce Lee is éppúgy kinyírja ellenféléit, mint azok másokat (kivéve Bruce Lee-t persze). Legfeljebb gyorsabb, erősebb, kíméletlenebb vagy ravaszabb, mint azok. De ettől még nem lesz rokonszenves figura, és feltehetőleg nem én vagyok az egyetlen mozinéző, aki egy icipicit idegesít, amikor e derék Bruce Lee fél órán belül már a hatodik ipsét nyií- fantja ki élethű nyakcsigolya- ropogások és a fojtogatástól meggyőzően kiguvadó szuperközeliben bemutatott szemek kíséretében. Ebből a szempontból ez A nindzsa színre lép is követi a nagy előd példáit. Cole, azaz Franco Néró is pontosan dolgozik, az ő (ezúttal fehér harci ruhába öltöztetett) alakja is maga a megtestesült legyőzhetetlenség, s ő is afféle magányos cowboy, aki igazságot oszt, miközben tucatjával nyiffantja ki ellenfeleit. Ami a dolgot a maka- róniwesternekre emlékezteti, az viszont éppen ennek a jól olajozottan gördülő kinyif- fantássorozatnak a kicsit ironikus ábrázolása, az enyhe túladagolás, a túícsavarás, a túlságosan jól koreografált harci je’enetek. Annak idején Sergio Leone is így ábrázolta hőseit — de isten őrizz, hogy ezt a filmet egy kategóriába soroljuk a Volt egyszer egy Vadnyugattal, mert az_, mégiscsak a műfaj klasszikusa. Itt ellenben, az enyhe irónián túlmenően, sok mást nemigen kapunk. Legfeljebb azt a kínos információt, hogy ez a Cole, aki nindzsa lesz, azaz megszerzi a harcművészet legmagasabb fokozatát, egész egyszerűen egy fehér zsoldos, aki abból él, hogy pénzért katona, s mint ilyen, gyilkol is, ha kell. A sokak által ismert hírhedett amerikai Rombo-fílmek Sylvester Stalloné jának öcsikéje vagy bátyuskája ez a Cole, s épp csak egy kicsikét szalonképesebb. Én mindenesetre nem szívelhetem. Igaz, hogy a barátjáért száll síkra, de ez a barát is zsoldostársa volt, tehát: zsák a foltját védi. Nem rokonszenves ügy ez, nem rokonszenves a figura, nem rokonszenves az egész film ideológiája. Ez a maka- róni-karatefilm még a wes- ternmesék makaróniváltozatának rokonszenves csibész hőseit sem képes megteremteni. Ennél még Bruce Lee. a Sárkány is kedvesebb fickó. Ez a Cole egyszerűen csak egy ellenszenves, hldegkék szemű izompacsirta, s a filmben — mint a tekintélyes filmszaklap, a Screen International írta róla — „A kegyetlenség és a bohózat nyers és összevissza keveredése bárgyúnak hat”. Forrongás Az 1920-as évek végén, s a 30-as évek elején játszódik ez a venezuelai film, melyet Juan Santana rendezett. Amolyan forradalmi fejlődésregény, filmben elbeszélve. Hőse, a jöghallgató Vidal, a venezuelai diktatúra elnyomó intézkedései ellen lázad diáktársaival, s naiv módon azt képzeli, hogy e szűk kör el tud indítani egy forradalmat az erre meg nem érett helyzetben lévő országban. Amikor egy ellenzéki ezredes csapatához csatlakozik, azt kell tapasztalnia, hogy ez is merő dilettantizmus, és ettől az akciótól sem várható semmi, legfeljebb egy másfajta elnyomás megvalósítása. Börtön, rabtábor, szenvedések várnak rá, s végül őt is elragadja a sárgaláz. A film emlékeztet Miguel Littin Levelek Marusiából című filmjére — mint ahogyan minden latin-amerikai forrongás hasonlít egy kicsit egymásra. Mindamellett igencsak naiv a szemléletmódja, s — furcsa módon — meglehetősen megmutatkoznak benne a sematizmus jegyei is. Másfelől meg a kispolgári forradalmiság is felbukkan, így a Forrongás inkább csak érdekes helyzetjelentés és információgyűjtemény a mi számunkra. Takács István
