Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-13 / 10. szám

ŐRI Ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1987. JANUÁR 13., KEDD A fogpótlás főghíjai Hallomásból általánosítunk Régi isme*ősöm mostanában nemigen nevet. Ha ez mégis elkerülhetetlen, a szája elé kapja a kezét, s igyek­szik takargatni a foghíjait. Ez eddig magánügy. Még az én kérdésem is az: — Ha ez neked ennyire kellemetlen, miért nem csináltatod meg a fogaidat? A válasz az, ami már közös ügynek tűnik. — Jó, jó, de mondd meg, hogy mikor, hol, kivel és mennyiért! Ha SZTK-ra csináltatom, hónapokig ücsöröghetek a rendelőben, és közel egy év, míg elké­szül a fogpótlás. Ehhez nekem nincs elég időm. Ha ma­szek alapon vágok neki, az gyorsan megy ugyan, de honnan akasszak le húsz. huszonöt ezer forintot? Belső „jelzőberendezésem­ben” visszacseng egy tavalyi, szeptemberi beszélgetés a ve- esési rendelőintézet főorvosá­val, dr. Szakály Vincével. És fő, hogy visszacseng, mert a monori szakorvosi rendelőin­tézet igazgató főorvosa, dr. Csemus J. Alán mellett dr. Szakály Vince is jelen van hzon a beszélgetésen, amely fogpótlások és határidők té­májában zajlik. Szeptemberi cikkünk válasz Volt egy olvasólevélre. Dr. Szakály Vincétől akkor telefonon kértünk választ, miután a személyes beszélge­tés egy félreértés nyomán meghiúsult. Mint ezúttal ki­derül, akkori telefonbeszél­getésünk sem volt mentes a félreértésektől. Futárszolgálat — Igen kellemetlen érzés volt, amikor elolvastam, mi­szerint azt mondtam volna, hogy a mintavételtől három­negyed év is eltelik, mire a beteg új fogakhoz jut, mert hogy „postázzák, besorolják, postázzák, visszaküldik, pró­bálják...” A?, igazság ezzel szemben az, hogy ha elő is fordul ilyen hosszú várako­zási idő, az egyedi eset, nem jellemző. Elhallás lehetett, ta­lán rosszul fogalmaztam — mentségem, hogy aznap is meglehetősen sok és fárasztó volt a munkám. Így lett a két- három hónapból, a negyed év­ből — háromnegyed év. Jog­gal sérelmezte a leírtakat a fogtechnikai vállalat, úgy­hogy ezt most jó alkalomnak látom az alaposabb, részlete­sebb magyarázatra. — Mik tehát a vecsési ta­pasztalatok? És miért él va­jon. a köztudatban a közel egyéves várakozási idd — nem csupán Vecsésen? — A vecsési fogászati ta­pasztalatok szerint egy-ké1 hónap alatt készen van egy új protézis, beleértve az első próba utáni esetleges módo­sításokat. Kivételes esetekben 8—6 hónap, ha ennél is hosz- szabb, akkor már speciális darabokról van szó. — Körülbelül egy éve él a monori és a vecsési rendelő- intézetekben az úgynevezett futárszolgálat, amelyet éppen a várakozási. idő lerövidítése érdekében hoztunk létre, hogy ne kelljen a postázással is időt veszíteni. Korábban az is előfordult, hogy eltörtek a küldemények. Most hetente két alkalommal kocsi hozzá­veszi a bőröndöket — mond­ja dr. Csernus J. Alán. Az ideális persze az lenne. hu munkába tudnánk állítani egy összekötő technikust, aki az elkészült, s a fogtechnikai vállalat által elküldött dara­bokon a módosításokat hely­ben elvégezhetné, s nem kel­lene a kész, de különböző okok miatt nem egészen tökéletes fogpótlásokat tovább utaz­tatni. Nem lenne ez olcsó ép­pen, hiszen hely, felszerelés szükséges hozzá, de megolda­nánk — ha lenne rá vállalko­zó. Voltak már konkrét, tár­gyalásaink ez ügyben, sajnos eredménytelen ül. Konkrétum nélkül — Ezek szerint tehát úgy összegezhetünk, hogy a fog­technikái vállalat többé-ke- vésbé ismert nehézségei — a szakemberhány, a hullámok­ban jelentkező túlterhelés — ellenére sem hibás abban, hogy a köztudatban hosszú­hosszú várakozási idők élnek. Végül is két-három hónap fo- gcutlanul — nem a világ. Az ép fogakkal élőnek minden­esetre nem az... Aki viszont ez idő alatt sem enni nem képes rendesen, sem „kommunikálni”,,. — Ez a köztudatban élő hosszú várakozás azért fur­csa — mondja dr. Szakály Vince —. mert hozzám pél­dául még egyetlen konkret bejelentés sem érkezett amiatt, hogy ok nélkül felháborítóan hosszúnak érzi valaki azt az időt, amíg fogakhoz jut. Míg például falugyűlésen — ezt legutóbb is említettem —úgy merült fel a kérdés, hogy „mindenki úgy tudja", „én is azt hallottam, hogy...” Ha rákérdezünk, mert részietei- beai, konkrétan vizsgálódni csak konkrét esetek kapcsán tudnánk — nincsenek részle­tek, csupán az általánosítás: „nekem is mondták ,. legkézenfekvőbbnek tűnik, míg helyette nincs más. Tud­niillik az, hogy aki úgy lát­ja: ok és indok nélkül lopják az idejét, megmagyarázhatat­lan Canossát járatnak Vele, jelezze az ennek kivizsgálá­sára illetékes rendelőintézeti főorvosnál. Volt már ilyesmi­re példa. Bár kétségkívül igaz: fogat­lanul az ember elsősorban fo­gakat szeretne, és nem pa­naszkivizsgálást, meghallga­tást, papírt, értesítést. Mégis: 'ez látszik inkább igazságos­nak, mint húsz-huszonötezer forintos összegekkel példálóz­ni. Mondom én. Míg például az e sorok írásakor szerkesz­tőségünkbe épp betoppanó külső munkatársunk a kérdés­re, hogy értesülései szerint községében hol csináltatják a lakók a fogpótlást, kapásból kezdi sorolni a magánlehető­ségeket, az SZTK szóra lemon­dóan legyintve. Téved a köztudatT Ez tehát az általunk élte­tett „köztudat” — az meg a nem is alap nélkül védett mundér becsülete. Már csak a találkozási pontra kellene ráakadni. Mégpedig azt tud­va, hogy a vecsési rendelőin­tézetben például hat fogszak­orvos háromezer beteget lát el havonta. Tisztességgel, hoz­záértéssel — s az oly köny- nyedén éltetett szóbeszéddel esetleg éppen becsületében sértve. Koblenez Zsuzsa Higiénikus műanyag padló A szigorú egészségügyi kö­vetelményeknek is megfelelő, újfajta PVC-padió gyártását kezdték meg a Hungária Mű­anyag-feldolgozó Vállalatnál. Újdonságukat elsősorban a kórházak, rendelőintézetek,' laboratóriumok padlózatának burkolásához ajánlják, mert az új PVC-padló olyan ada­lékanyagok hozzáadásával ké­szül, amelyek megakadályoz­zák a baktériumok és a gom­bák megtelepedését a mű­anyag alatt. Alkalmazásával elejét lehet venni annak, hogy a gyakori felmosástól átned­vesedett hézagokban megtele­pedhessenek a mikroorganiz­musok, amelyek a különféle fertőzések táptalajai lehetnek. A műanyag csíkokat az illesz­téseknél hézagmentesen össze- hegesztik, hogy a felmosáskor a padló alá se szivároghasson be a víz. A Hungáriában az elmúlt években jelentősen bő­vült a műanyag padlók vá­lasztéka; a több évtizede gyártott tömör PVC-padlók mellett újabban habosított hang- és hőszigetelő, illetve üvegszállal erősített, méret­tartó, nehezen kikoptathatő burkolóanyagokat is gyárta­nak. Ezek az újdonságok itthon és külföldön egyaránt kereset­tek. Arányuk a hagyományos tömör műanyag padlókéhoz képest a hazai forgalomban egyharmadára nőtt, míg kül­földi értékesítésüket az idén megduplázták. Megvan a pincsi Hétfői számunkban adtunk hírt elveszett palotapincsiről — s egy elveszett pincekulcs­ról. Előbbivel kapcsolatban máris közölhetjük a boldog végkifejletet: a kiskutya meg­került, gazdái, a monori Szá­lai Károly és családja ezúton is köszöni a Deák Ferenc ut­cai Kosztán Jánosoknak, hogy befogadták, majd a felhívás olvasása után készséggel visz- szaszolgáltatták a kis csavar­gót. Reméljük, a pincekulcs meg­kerülése körül sem lesz hiba. Becsületes megtalálókról ugyanis mindig szívesen adunk hírt —,s erre az utób­bi időben szerencsére több­ször is alkalmunk volt. Kulturális programok Itt a megoldás. Egyelőre a 1 krimiparódia). Ecseren kedden 17 órától karate. Gyomron 15.30-tól gyermek- torna a Pármány utcai óvo­dában. Maglódon filmvetítés. 16.30- tól és 18.30-tói: Vabank II. (szinkronizált, színes lengyel Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Á Tű a széna­kazalban (színes, szinkronizált angol krimi). Vecsésen 10-től1 a Csizmás Kandúr, az Állami Bábszínház előadása, a belépődíj 20 forint, 17.30-tól művészi torna. 18-tól német nyelvtanfolyam és a Ja­guár együttes próbája. Fájó szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak, a rokonoknak, munkatársaknak, ismerősöknek, Darátoknak, akik szeretett férje­met, édesapámat Rigó Mihályt Gyömrőn elkísérték utolsó útjára, sírjára koszorút, virágot helyez­ték és fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, özv. Rigó Mihályné és családja. Kutyaügyek A gondoskodás hiánya elvadít Tudom, hogy mi nem A ku­tya című lap vagyunk, bár beismerem, az utóbbi időben mintha néha azok lennénk. Írunk csövező ebekről, híd alatt tanyázó, járókelőket meg­támadó kutyákról, aztán írunk elveszett és megkerült palota­pincsiről, meg arról, hogy ha­marosan munkába áll dono­ron egy sintér... Nos, e leg­utóbbi ügy az, amely miatt most ismét az ebekről lesz szó. Azazhogy: róluk is. — Jó napot kívánok, Szeg­letes Gábor vagyok. Én len­nék a sintér, bár a szerződést a tanáccsal még nem sikerült megkötni Szeretném kérni, hogy a jövőben a sintér szót ne használják, ha lehet, Na­gyon rossz ize van. — Igaza van. Az ember rög­tön hurokra gondol, zárt szál­lítókocsira. Meg sok minden másra is, amit jobb nem em­legetni. De mit használjunk helyette? Jó lesz a gyepmes­ter? — Lehet esetleg: ebbefogó. Olyan formában úgysem mű­ködik tudomásom szerint az országban sehol senki, mint ahogyan , majd én szeretném csinálni. Nyakörvvel, pórázzal akarok járni, hurokra csak ak­kor lesz szükség — akkor is kíméletesen —, ha a szeren­csétlen állat már vad és bi­zalmatlan. És szó sincs a Philaxiáról! Ezek a kutyák nem lesznek kísérleti alanyok, viszem őket a vasadi állat­menhelyre. — Ezek szerint a dologból semmi haszonra nem számít. Ráadásul a -befogást is díjai zás nélkül, társadalmi mun­kában vállalta. Állatbarát? — Sokáig tagja voltam az Állatvédő Egyesületnek. Az. állatokat nagyon szeretem. Amikor lapjukban elolvastam azt az olvasólevelet, amelyik a monori telepen járókelőket megtámadó kóbor kutyáról ír, elhatároztam, hogy megpróbá­lok tenni valamit. Nem a ku­tyák ellen, hanem értük. Tud­niillik az olvasólevél azt nem tette szóvá, hogy annak az ál­latnak ott a híd alatt kölykei vannak, azokat védi... — Szeretnék maga mellett érvelni. Tömbházunk udvarán nemrégiben lekölykezett egy gazdátlan kutya. A vérbeli ap­rónép életének központja azóta az öt kis szőrgombolyag. A gyerekek tudják — ők még tudják —, hogy az állatok nem a jő szó, a gondoskodás, az emberi közelség miatt va­dulnak el, hanem annak hiá­nya miatt. Sültéire — bocsá­nat, ebbefogóra — végső so­ron nem is a kutyák, hanem az emberek okán van szük­ség. A kivert, csavargó álla­tokat a nagyközségben évek­kel ezelőtt egy magánvállalko­zó szedegette össze, s Pestre szállította. Azóta szépen meg­szaporodtak megint, szükség lesz magára, főleg a központ­ban. — ... már ha valóban hoz­záfoghatok a dologhoz. A dél- előttömet például a rendőrsé­gen töltöttem. Nincs, ugyanis megbízólevelem, de a tanács­csal a konkrétumokban már megállapodtunk. Ügy vettem észre, hogy az anyagiak el­intézése túlságosan hosszú időt vesz igénybe. Kellenek pórázók, szájkosarak, ki kell alakítani egy telephelyet bok­szokkal ... A magam mód­ján megpróbáltam gyorsítani az ügyet, végigjártam a legin­kább érintett főtéri lakásokat, s kértem, hogy aki úgy gon­dolja, megér neki az eb­befogás mielőbbi megkezdése néhány forintot, az járuljon hozzá. Sértő aduvá leit Gdacsördíiett szavunk Az értelmező szótár sze- rint parasztnak a „föld­műveléssel hivatásszerűen foglalkozó személyt” nevez­zük. Ám a közbeszédben sok­szor korántsem ebben az ér­telemben találkozunk a szó használatával. Bizonyos hely­zetekben ez a kifejezés lené­ző, becsmérlő, sértő, megalázó értelmet kap. A jóérzésű em­ber nemcsak az így titulált személy miatt érez elkesere­dést, hanem, amiatt is szé­gyenkezik, aki sértésnek szán­ja ezt. A paraszt számom­ra olyan embert jelent, aki félve, lesve az időjárás sze­szélyeit, erejét nem kímélve teremti meg a terített asztal bőségét. Kérges tenyér, verí­tékező homlok, kitartás, re­mény és sok lemondás van mögötte még napjainkban is. En olyan környezetben nőt­tem fel, ahol találkozhattam parasztemberekkel. Életböl­csességük, méltóságuk, te­kintélytiszteletük, saját írat­lan törvényeik, szép hagyo­mányaik ma is emlékezetem­ben vannak. Mégis, az oda- csördített paraszt szó bizo­nyos szituációkban egyfajta sértő aduvá lett. A fiatalok, ha valami lenézőt akarnak mondani valakiről, röviden úgy jellemzik az illetőt, hogy „nagy paraszt”. Ezek a kife­jezések éppen olyan termé­szetesen vertek gyökeret a beszédükben, mint a leg­újabb keletű szavak, illetve trágárságok. Hol tanulták a használa­tát? A családban? Iskolában? Felfogásuk szerint „paraszt” az, akinek nincs jó fellépése, nem „menő” a szerelése, vagy a szövege, esetleg tájékozat­lan a modern zenei áramla­tokban és így tovább. Olya­nok is gyakran használják, a legtermészetesebben, ezt a sértő formát, akiknek nagyszü­lei parasztként élték le az életüket, s tőlük kapták vagy kapják még ma is a tisztított csirkét, a hízott libát, a zöld­ségfélét, s a téli disznótorost. A kora reggeltől estig tar­tó fáradozás, hogy mindez meglegyen — kit érdekel! Láttam már érettségin, es­küvőn hátul álló parászt nagyszülőket, akik ugyan be­tétkönyvet adtak, bútort vet­tek, vagy felaranyozták gz unokát, de akik szégyelltek őket, mert csizmásán, baju- szosan, nyakkendő és frizura­költemény nélkül, kissé ódi­vatú ruháikban „nem mutat­tak jól” a városiasodon hoz­zátartozók között. Több érthetetlen ellentmon­dással élünk még együtt, egy­más leparasztozása is az, mert ennek a szónak pozitív tartalmát az indulatok he­vében elfeledjük. Rossz be­idegződéseinket nehezen tudjuk levetkőzni, és sajnos, tovább is adjuk a fiataloknak, akik ezt a gorombáskodást úgy használják, hogy soha cl nem gondolkoznak a szó ér­telmén, hátterén. Áf agyar nyelvünk igazán nincs híján a. becsmérlő kifejezéseknek. Milyen jó lenne, ha legalább ezzel az eggyel csökkenne a számuk. Igaz, ehhez kellene a jó példa is, családban, iskolában, kö­zösségben. Sz. J. Levelesládánkból Kazettákkal kalázkodék A hamisítottat ne vegyék meg 1980 novemberétől a The- takux gazdasági munkakö­zösség megkapta a jogosultsá­got anra, hogy a közismert la­kodalmas dalok Mulatunk cí­mű kazettáját gyárthassa. Az etalonkazetták profi színvona­lon készültek el, a csomago­lás, külső és belső borító a cégjelzéssel egyéni tervek alapján alakult ki. A kazetta fogyasztói árát, mint előállítók ISO forintban határoztuk meg, azzal, hogy álláspontunk szerint ez az a tisztességes ár, amely biztosít­ja mind az előadóművész dí­ját, mind a mi tisztességes hasznunkat is, beleértve azt a nagyon magas költséget, ami­vel az etalon készítése járt. A kiskereskedőkkel olyan megál­— Ez bizony, hogy is fogal­mazzak ... baklövés volt. Hi­szen a saját szakállára egyet­len állampolgár sem kezdhet gyűjtögetni. Ha jól tudom, ezt csalásnak minősítik. — De hát nem a saját cél­jaimra gyűjtöttem! Ha nye­részkedni akarnék, eladnám a befogott kutyákat a Philaxiá- nak, négyszázért darabját. Jó, tudom, a törvény nem isme­rete nem mentesít annak kö­vetkezményei alól. Ezt nem kellett volna. De hát... Kutyák a piactéren. Kutyák a szeméttárolók körül, autó­sokra, kerékpárosokra acsa- rogva. Szélvédett zugokban va­cogva. Hidak alatt. Csapzott a szőrük, zörög a csontjuk. Néz­nek. Nem akarok én itt köny- nyeket fakasztani, minek is próbálnám, hiszen néznek mi­ránk, hogy mást ne mondjak, többszörösen veszélyeztetett, a szemétbányában turkáló, szi- pózó gyerekek is. És hogy olyan a tekintetük — arról sem ők tehetnek. De hát most épp a kutyáknál tartunk. Róluk pedig az utolsó hí­rünk a tanács mütef-osztá­lyáról: a kezdeményezés nem fog a saját hamvába halni. Meglesz minden. Póráz, kutya­tál, telephely,.bokszok, megbí-' zólevél. Ami pedig hiányzik, belőlünk hiányzik. Embersé­günket saját lelkiismeretűnk­kel! kell elintéznünk. Kutya­ügyekben is. K. Zs. jlapodást kötöttünk, hogy el- j fogadják a mi álláspontunkat, ! a kis haszon — nagy forga­lom elvet, így a 180 forintos árnál drágábban nem adják. Megdöbbenéssel értesültünk az ország különböző részeiből j kapott jelzések alapján, hogy ja kazetták eladási ára 200 és 1250 forint. Ugyancsak a rek- j tornádókból értesültünk arról, hogy kazettakaíózoíc a mi ka­zettánkat is lemásolták. Igaz, hogy a felvétel minősége csapnivaló,', a külső csomago­lása a mi csomagolásunk fénymásolata, fényképe, ame­lyet arról lehet felismerni, hogy a papír fényes. Az ilyen kalózok és (vagy) kereskedők a jogos reklamá­ciót azzal hárítják el, hogy a ! felvételek szórakozóhelyeken ! készültek, azért rossz a minő- j ségük és esetlegesen a sztereó- ! hatás sem érvényesül. Arra szolgál a borító fotózása, fény­másolása, hogy a rossz minő­ségű kazettákat a mi nevünk alatt hozhassák forgalomba. A hitelrontáson, a hamis ter­mékjelzésen kívül a csapniva­ló minőséggel, a magasabb ár­ral az ilyen emberek olyan adózatlan haszonra tesznek szert, egyben a vásárlókat megkárosítják, amely méltat­lan és tisztességtelen. A saját, sajnos csekély le­hetőségeink szerint mindent megteszünk, hogy a kalózko- \ dást, árdágítást megakadályoz- j zuk, felvettük a kapcsolatot a budapesti és a megyei rendőr­főkapitány ságok illetékes szer­veivel, a tanácsokkal és ré­szükre minden adatszolgálta­tást megadunk, de kérjük a lakosság segítségét is. Olyan kazettát, amelynek a borítója fényes, vagy bármilyen gyanú merül fel, hogy hamisított, ne vásároljanak meg, vagy ha vásárlás után derül ki a ha­misítás, a kereskedő nevét kö­zöljék velünk. Amennyiben er­re nincs lehetőség, úgy ha az árus személygépkocsiból árul, a gépkocsi rendszámát. Saját kazettánkat —ameny- nyiben az ellen minőségi ki­fogás merül, fel — postafor­dultával kicseréljük a minő­ség védelme és a vásárlók ér­dekében. THETAKUX GMK Monor, Pf. 111. CSSM 8133—36.U (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom