Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

Az elsők már beléptek HR A Nagymaros és Vidéke Takarékszövetkezet Vácott a Népek barátságának útján nyitott kirendeltséget. Egyelőre a betéte­ket gyűjtik, majd folyamatosan terjesztik ki működésüket a takarékszövetkezeteknél szokásos valamennyi tevékenységi formára. (Vimola Károly felvétele.) Kilencven éve született Emlékezés -Tihanyi Eriire A legújabb Magyar Irodal­mi Lexikonban 30 sornyi he­lyet kapott. A Munkásmoz­galmi Intézetben őrzik Mun­káskórusok című versesköte­tét, s Visszanézek című, a vá­ci börtönben írt versciklusát. A helytörténeti vetélkedők résztvevői gyakran keresik a Vak Bottyán Múzeumban Váci mártírok — váci hóhé­rok 1919-ben, valamint A vá­ci sajtó története című mun­káit. Korábban a városi nép­frontbizottság javasolta: he­lyezzenek el emléktáblát a Széchenyi utca 14. számú ház oldalán, ahol két évtizedig élt. 1897. január 12-én született Rákoskeresztúron. Édesapja vasesztergályos volt és tíz gyermeket nevelt. Otthonuk­ban a nélkülözés mindennapi vendég volt. Ernő, a fia la­katod, később vasesztergályos lett, a MÁV Gépgyárban dol­gozott. Fiatalon megismerkedett a munkásmozgalommal. 1918- ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába és tagja lett a Kommunista If­júsági Szövetségnek. A Ta­nácsköztársaság ideje alatt a fővárosban, a közoktatási Nepbiztosságon s az ifjúmun­kásokkal foglalkozó ügyosztá­lyon dolgozott. A történelmi 133 nap után illegalitásba vo­nult. Csoportjuk lebukott, bí­róság elé került. Négyévi börtönbüntetést kapott Tiha­nyi Ernő is és további 10 év­re kitiltották, Budapestről. Kiszabadulása után nem volt állandó munkája. Pere­cet árult, ügynökösködött, diszletmunkás is volt a Fővá­rosi Operettszínházban. Napi munkája mellett verseket írt, forradalmi költőket fordított. Legális és féllegális sajtóor­gánumok egész sorában jelen­tek meg írásai. A kolozsvári Pásztortűz, a Kanadai Magyar Munkás, a moszkvai Sarló és Kalapács, a párizsi Munkás Újság közölte írásait. 1930- ban megjelent Munkáskóru­sok című kötete, a címlap Dési-Huber István munkája. Ismét perbe fogták, izgatás címén tíz hónapi börtönre ítélték. 1945 számára is meghozta a Várva várt szabadságot. Egy ideig pártmunkás volt Rákos­keresztúron, ma.jd 1946-ban Vácra költözött és haláláig itt élt és dolgozott. Az MKP vá­rosi szervezete titkárrá vá­lasztotta, később a múzeum vezetője lett. A helyi lap rendszeresen közölte kutató­munkájának eredményeit. Vá­ci Kalauz című utcanév-ismer­tetője rövid idő alatt három kiadást megért. A közelmúltban elhunyt Lukácsovics Ferenccel meg­rendezte Vác vára és városa című gyűjteményes kiállítást. A váci sajtó története című kötetével bebizonyította, hogy a helyi újságírás a 18. század végétől szerves része az or­szág sajtótörténetének. Már súlyos beteg volt, de még idegenvezetést vállalt. Amikor kezelésre szorult, a Kútvölgyi úti Állami Kórház­ban ápolták, de a betegség erősebb volt a legyengült szer­vezetnél. A Népszabadság is megemlékezett 1967. január 29-én bekövetkezett haláláról, megemlítve, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa munkássága elismeréséül a Szocialista Hazáért Érdem­érem kitüntetésben részesítet­te. Hideg februári délelőttön volt a végső búcsúztatása. A rákoskeresztúri temető mun­kásmozgalmi parcellájában pihen. Sírját egyszerű már­ványlap fedi, rajta a megkapó felirat: Éltem, harcoltam, most már pihenek. Papp Rezső A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 8. SZÄM 1987. JANUÁR 10., SZOMBAT 9ÖÖ ezer tonna cement Összhangét a termelés és a rekonstrukció között ? Lapunk más helyén is tudó- { sítunk munkásgyűlésről. Amikor egy hónappal ez­előtt az MSZMP Vác Városi Bizottságának kibővített ülé­séről tudósítottunk, amelyen a Központi Bizottság novem­ber 19-i és 20-i ülésén elfo­gadott határozatot ismertet­ték, írtunk arról is, hogy an­nak alapján valamennyi üzem elkészíti saját feladattervét. A DCM-ben a gyári pártbi­zottság ugyancsak számba vet­te, mit kell tenni ahhoz, hogy a Cement- és Mészművek váci gyára hozzájárulhasson a népgazdasági egyensúly erősí­téséhez. Erről a feladattervről esett szó a napokban a munkásgyű­lésen is. Nem kis feladatnak kell eleget tenniük a gyárban dolgozóknak, hiszen az Álla­mi Tervbizottság döntése nyo­mán január elsején megkez­dődött a régóta várt rekonst­rukció, mintegy 4 és fél mil­liárd forintot felemésztő első üteme. A felújítási munkákkal pár­huzamosan kell majd eleget tenniük gazdasági feladataik­nak. Ennek keretében 900 ezer tonna cement megter­melését és értékesítését terve­zik, s ezen belül azt, hogy el­látási körzetükben maradékta­lanul _ kielégítik a jelentkező igényeket. Jelentős exportmegrendelé­seik is vannak, ezeknek ió minőségben és határidőre sze­retnének eleget tenni. A ter­melés csúcsidőszakában hét végi rakodással kívánják az egyenletes kiszállítást biztosi.'- tani. Égetett mészkőből 175 ezer tonnát akarnak gyártani, enyhítve a piacon az utóbbi időben jelentkezett feszültsé­gen. A feladatterv szól a re­konstrukcióról is. Ennek prog­ram szerinti megvalósítása ér­dekében elemezni fogják a kőbánya rekonstrukciója során szerzett tapasztalatokat és ta­nulságait, s azt felhasználják a munka során. B. H. Szeszfelenül Mint tudjuk, az év elejé­től reggel 9 óra előtt nem árusíthat szeszes italt a ke­reskedelem. Az erről szóló értesítésekre két példa: a Széchenyi utcai 10-es be­járatán a rendelet száma, s alatta az idézet, szeszt áru­sítani tilos. A Mártírok úti 63-asban nagy betűkkel csak a tényt közlik: reggel kilencig nem adnak és nem blokkolnak szeszes italt. Mindkettő ugyanazt mond­ja, s mégis mennyire más a hangja. a Van aki az ünnepek elmúl­tával azonnal igyekszik meg­szabadulni a nagy gonddal feldíszített karácsonyfájától. Mások, többnyire a gyerekek közfelkiáltásra addig tartják, ameddig csak teljesen meg nem kopaszodik szegény. El­húzódhat egészen húsvétig is. Ez a tapasztalatuk a köz- tisztaság váci felelőseinek a kommunális és költségvetési üzemben. Számítanak hát er­re a többletfeladatra, nem kell szégyellnie senkinek, ha ki akarja dobni a fát. Talán nem is szégyenlős- ségből, inkább túlzott preci­zitás okán tömködik a kukák­ba és konténerekbe a sokszor kétméteres tűlevelűeket. Kérik, hogy az idén — ahogy a köztisztasági ágazat­nál elmondták — ne sajnál­ják a fáradságot és az abla­kon kidobott fenyőfákat vi­gyék el a szeméttároló edé­nyig. Folyamatosan jönnek ér­tük platós IFA és ZIL teher­autókkal. Fia nem is minden nap, de hetenként legalább három­szor elszállítják az összegyűlt fákat, amelyeket a duma­parti gyűjtőhelyre szállítanak. D. Z. Oázis a Börzscuylian Közel van, azért nem laíjuK Ne tévessze meg a jámbor olvasót a cím, nem akarom a táj meseszép hegyvonulatait a sivataghoz hasonlítani. Van­nak tóllforgató emberek, akik inkább írnak távoli tájakról; ez a vidék talán túl közel van a szemünkhöz, azért nem látjuk. Elfogyasztottam életemből 40 esztendőt, és er­re én is csak most jöttem rá. — Nos hát rajta, még nem késő, gyere, barátom, elvisz­lek. — Hová? — Imre bácsihoz. Hogy ki ő .és hol található? Nagyirtáspusztán él. Félre a talányokat, az itteni turista­házról lesz szó. Nem vagyok fizetett ügynöke, mégis be­vallom, a szarvaspörkölt, amit asztalomra rakott, nem is olyan rossz étel. — Fésűs Imre vagyok, a nagyirtáspusztai turistaház szerződéses vezetője. A Ganz- Mávag VSE turistaszakosz­tálya keretében működünk — kezdi. Elborul a tekintetem, eszem­be jut, ami ilyenkor gyakori, hogy sok bába között elvész a gyerek, végül a vendég fi­zeti meg a nagy gépezet ola­jozását. Félve teszem fel a kérdést hát: — Hányán dolgoznak itt? — Hárman. A feleségem; Jutka néni, a jobbkezem, és én. Én járok áruért, én fő­zök, én vagyok a felszolgáló, a fizetőpincér és az egész tu­ristaház vezetője. Ezenkívül van egy takarítónőm. A szarvaspörkölt is jobban ízlik, hogy itt ül velem szem­ben az, aki elkészítette, és azt fürkészi, jóízűen eszem-e. Mint hajdan nagyanyám, ami­kor a kedvemért mákos tész­tát főzött. — Imre bátyám, hozz kér­lek egy kancsóval a fehérből — szólal meg a másik asztal­nál egy hang, s ő fiatalosan ugrik. — Tudja, hogy szeretnek ide járni az emberek? A föld minden tájáról jönnek hozzám. Nézze, ez a vendég­könyv mindent elárul. Van ebben japán betű, arab, angol, de mind az elégedettségét írta ide. Képzelje, a kolumbiai nagykövet meghívott vendé­gül. Tudja, mi volt itt, ami­kor elkezdtem? Szomorú, dü- ledező épület. Igaz, Vili? — fordul egy vadászruhás férfi­hoz, aki most jött be. — Kent Vilmos, a fővadász — mutatja be vendéglátóm. — Bizony azelőtt megittunk valamit — ha volt mit —, azután mentünk tovább. A téli etetőkbe viszek takar­mányt a vadaknak, s útköz­ben jólesik egy kicsit meg­melegedni. Látja, az emberek szeretik a kulturált körülmé­nyéket. Ott van például az ajtó előtt a söprű, ha bejön­nek, lesöprik a havat a cipő­jükről, mert látják, hogy itt tisztaság van. Egyébként tíz alpesi faház van itt, összesen 60 férőhely- lyel. Minden házban mosdó. WC. A szállásdíj 80 forint na­Jó a hangulat, tele a ház. (A szerző felvétele) ponta, az étteremben 70—80 forintos a legdrágább vadké- szítmóny. Közelebb hajol és cinkosan mosolyogva odasúg­ja: — Néha még a konkurens turistaház személyzete is ide jár enni. Megköszönöm a szívélyes vendéglátást. Két idős asz- szonnyal indulok vissza, aki­ket Kóspallagig viszek. Ök Imre bácsi alkalmi segítői. Kissé palócos tájszólással me­sélik el, milyen volt a tavalyi szilveszter: „Gyüttek a népek, este oszt nagy tüzet raktak, vigadtak. Szép vót." Nos, barátom, kedvet kap­tál? Indulj te is. De ne csak a szarvaspörköltet lásd, ke­resd meg a többi szépséget ebben a tájban. Amit leírni nem is lehet. Vimola Károly Jégkarnevál Az elmúlt évek hagyomá­nyának megfelelően a peda­gógusok a szülőkkel összefog­va az Árpád úti iskola udva­rán jó minőségű korcsolya­pályát hoztak létre, a szobi gyermekek nagy örömére. Hétköznapokon a tanítási időn túl, szombat-vasárnap pedig egész nap — pedagógu­sok felügyelete mellett — melegedő, zsíros kenyér, forró tea várja a korcsolyázókat. Ha az időjárás kedvez, lesz korcsolyaoktatás, játékos ve­télkedő és jégkarnevál is a szabadidős programokban. Hétfőtől (12-től) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Füredi Gyula, kedden dr. Mehringer László, szerdán: dr. Tóth Má­ria, csütörtökön dr. Karádi Katalin, pénteken dr. Füredi Gyula, szombaton és vasárnap dr. Kiss Lajos. A körzetben 16-án dr. Ker- nács Károly, 17-én és 18-án dr. Sipos Lajos. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Huszágh Hedvig. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9., telefon: 11-525) ta­lálható. ★ Szombaton és vasárnap (10-én és 11-én) az alábbi ál­latorvosok tartanak ügyeletét: az északi részen (Berneceba- ráti, Kemence, Peröcsény, Té- sa. Nagybörzsöny, Letkés, Ipolytölgyes. Márianosztra, Ipolydamásd, Szob, Zebegény, Nagymaros. Kóspallag, Verő­cemaros. Kösd, Vác) dr. Zsombokos András Vác, 13-098. A déli körzetben (Sződliget, Szód, Vácduka, Váchartyán, Kisnémedi, Püspökszilágy, Vácrátót, Főt., Göd, Dunake­szi) dr. Erdődi András, Göd, Kernstock u. 4/a. Az ' ügyelet szombat reggel 8 órától, hétfő reggel 8 óráig tart. Csúszkálunk Nem esett nagy hó Vá­cott, mégis csúszkálunk a járdákon. A háztulajdono­sok és bérlők (de a közü- letek is) az időre bízzák a takarítást. Ám a meteoro­lógiai előrejelzés most már az igazi tél eljövetelét ígé­ri. Ezért lenne nagyon üd­vös, ha mindenki kötelező­nek erezné betartani a vá­rosi tanács köztisztaságról szóló rendeletének idevo­natkozó passzusát, s szük­ség szerint takarítaná a háza. üzlete előtt húzódó járdaszakaszt. A mulasztókat egyébként „fenyegeti” az említett rendelet. Érvényt kell(ene) neki szerezni! Edzésen Csehszlovákiában Vác, Madách Művelődési önzetlen anyagi, erkölcsi tá- Fláz, a személyzeten kívül mogatásukat. csak a judoidba öltözött lár Szép sikert hozott a szö- nyok, fiúk sürögnek-forognakNvetség elismerése mellett, me­lyet a rendezésért kaptunk, sportolóink eredménye is. Mirkóczi Anna, Kiss Veroni­ka úttörő magyar bajnok lett, Fehér Adél II., Bihari And­rea III. helyezést ért el. A 146 indulóból öt versenyző eredményessége igen szép. Újabb megmérettetésünk következett Esztergomban. Itt szerepelt először az Úttörő­Fekete öves mesterrel hoz­nak össze a gyerekek. Az edző Fogasy Gergely. Be­szélgetésünk úgy indul, hogy kérem, mondjon néhány szót a téli szünet ilyen formájú kitöltéséről: — A váci sportbarátok köre (VSK) sportegyesület alakulása körül elég sok gond volt. Ezekről tud, mert az alakuló ülések résztvevője volt ön is. De ez ma már nem olyan lényeges. Sportkörünk 1986-os eredményeiről, ame­lyek a kemény munkát még a szünidőben is megkívánják, a következőket tudom elmon­dani: — Kiemelten foglalko­zunk a cselgáncsszakosztály munkájával. Évközi félsike­reinkre (rangsorversenyek, Utasellátó Kupa stb.) az év vége tette fel a koronát. A sződi KSK és a VSK- ban sportoló gyerekek szü­leinek nagy segítségével ren­deztük meg Szödön, a csel­gáncs történetében először a leány úttörőbajnokságot. Itt kell megköszönnöm a sport­kört és a rendezvényt támo­gató vállalatok vezetőinek is olimpia műsorán leány csel­gáncsdöntő. A versenyre- négy versenyzővel utaztunk, a délelőtti mérlegelés igazolta a várakozásunkat. A délutáni versenyek nem túl rózsásan indultak, annak ellenére, hogy a fináléba csak egy versenyzőnk nem került be. Három leányunkért izgulhat­tunk a döntőben. Ünnepélyes felvonulással folytatódott a selejtezők utá­ni időszak. A fanfárok hang­jaira megyénként vonultak a versenyzők, de itt keserű száj­ízzel vettük tudomásul, hogy Pest megye táblája előtt csak a mi • „Jigoro Kano klub”-os 4 versenyzőnk vo­nult. Eredményesen zártuk az út­törő-olimpiát is. Mirkóczi An­na — magyar bajnoksága mellé — úttörő-olimpiai első­séget is szerzett. Kovács Éva, Mikulai Bernadett úgy ér­tek el III. helyezést, hogy egyetlen vereségüket a ké­sőbbi bajnoktól szenvedték el. Mindhárman szép sikert hoz­tak megyénknek, a kosdi és a váci Petőfi Sándor Általá­nos Iskolának is. Az olimpia döntőjében 58 leányversenyző indult. Az egyesület, szakosztály mun­kájánál a még kevésbé is­mert versenyzők dicséretén túl említést kell tenni Nagy Mária országos bajnok és Szreseny Zsolt, a fiú serdülő- bajnokság 5. helyezettje ki­emelkedő munkájáról. Ter­veink? Az átszervezés alatt álló, korcsoportokban szeret­nénk legalább ilyen jól sze­repelni fiúkkal is! Január 12-ig a csehszlová­kiai Turnovban edzőtáboro- zunk eredményes verseny­zőinkkel. Ez külön megtisz­teltetés, mert a csehszlovák női válogatott meghívásának teszünk eleget, velük edzőnk együtt. Nagy Mária és Ko­vács Éva a válogatottal ké­szül ez után a tábor után az év versenyeire. M. D. ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) k

Next

/
Oldalképek
Tartalom