Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xxix. Évfolyam, 8. szám 1987. JANUÁR 10., SZOMBAT Kulturáltabb fesz R régiéi seinini se isi maradt A bal oldali három nagy ablakos rész lesz az étterem, a jobb oldali két kis ablakos a presszó a Halászkertben (Vimola Károly felvétele) Volt korábban egy éjszakai szórakozóhely a fővárosban, a Telefonbár, ahol ismeret­ségeket köthettek a vendégek egymással. Minden asztalon elhelyeztek egy-egy házi tele­font, s a vendégek tetszés sze­rint felhívhattak bárkit a teremben ülők közül... Éltek is sokan az alkalommal, szin­te pillanatonként csörögtek a telefonok a bárban. A bár ve­zetője Illés Attila volt, aki ez­után Budán, a Postakocsi ét­termet vezette több éven keresztül. Január 1-je óta viszont már a gyömrői Halászkert étterem vezetője. Bár a vendéglátó egység még mindig nem áll­hat a vendégek rendelkezésé­re, mivelhogy a hajrájánál tart a felújítása, átépítése, bő­vítése. A Halászkertet évtizedek­kel ezelőtt Soponyai vendéglő­nek hívták. Monopolhelyzet­ben volt. a községben, hiszen jószerivel ez az egyetlen ze­nés szórakozóhely állt csak a helybeliek rendelkezésére. Kellemes élmény volt minden­ki számára a kerthelyiségben való tartózkodás, szórakozás­sal egybekötve. Az árnyat adó évtizedes fák alatt szívesen foglaltak helyet a fiatal és idősebb vendégek egyaránt. Télen a nagyterembe szorul­tak a vendégek, a férfiaknak kötelező volt a sötét ruha, nyakkendő viselete. De hol van már a tavalyi hó? Évről évre romlott a nívó a vendéglátó egységben, a jó hírnév is tovaszállt. Az üze­meltető vállalat sem túl so­kat törődött vele, jobbára csak a festési-mázolási mun­kákat végezték el évente az épületben. Az évtized köze­pén azonban kedvezően vál­tozott a helyzet. Hozzáfog­tak az átalakításhoz. A régi épületből jóformán semmi sem maradt, ezzel szemben új helyiségek nőttek ki a föld­ből. A kivitelezéssel az Építő­ipari Szövetkezeti Közös Vál­lalatot bízták meg. A csak­nem 20 millió forintba kerülő beruházás a befejezés előtt áll. Még a múlt évben szeret­ték volna a műszaki átadást megejteni, de néhány hetet késik. Előreláthatólag a közeli napokban megtörténik a mű­szaki átadás-átvétel, követ­kezésképp, egy lépéssel köze­lebb kerül az újbóli megnyi­táshoz a község központjában fekvő étterem. — Elsősorban a tervezési hibák és a szerelvényezés el­húzódása miatt csúszik a mű­szaki átadáá — mondja Illés Attila, a Halászkert étterem új vezetője. — Remélhetőleg ezeket a hibákat ki lehet majd javítani. Ügy tervezzük, hogy március 1-jén megnyit­juk a vendégek előtt az ét­üosárlaüMfa Győzelmek a palánk alatt A megyei szövetségi baj­nokság keretén belül két mér­kőzést játszott Veres László leány kosarasgárdája. A ser­dülők itthon, az iíisták ide­genben szerepeltek kitűnően, hiszen a mérleg mindkétszer az ő javukra billent. Ifi: Monon SE—Nagykőrös 125-14 (54-12). A monori lá­nyok már az első percektől kezdve jó játékkal haladtak a győzelem felé, ami nem is maradt el, a végeredmény pontkülönbsége rekordmagas­ságú.. Agresszív, fegyelmezett védekezéssel végig vezettek a mérkőzés idején. Remek össz- játékot láthatott a közönség. Nem született kiemelkedő egyéni eredmény, s ez azt mu­tatja, hogy a lányok nem ön- zőek, továbbítják a labdát, ami alapvető eleme a kosár­labdának. A 64-12-es félidő biztatást adott a vendégeske- dőknek és szebbnél szebb ak­ciókat vezetve, szellemes meg­oldások után szinte szétzilál­ták az ellenfelet, aki a 25 perc alatt csak 2 pontot tudott dob­ni. Sorozatos cserékkel, időké­réssel próbálták megtörni a monoriak lendületét, s ez ke­vés alkalommal járt sikerrel A hatalmas technikai és gyor­termet és a presszót. Mert a régi söntés helyén egy kultu­rált presszót fofeunk kiala­kítani. Az étterem mellett 1 ezer 100 adagos központi konyhát is építettek. Ismeretes, hogy Gyomron a gyermekétkeztetés nincs megoldva. Az iskolások egy része a szociális otthon konyhájáról, illetve a Kilenc- fa vendéglőből kapja az ebé­det. Március elejétől kezdve minden közétkezőigányt a Halászkert étterem fog kielé­gíteni. A szociális otthonbeli konyhai dolgozókat a vállalat átveszi a helyi gamesztől, er­re vonatkozóan már meg­egyeztek az illetékesek. Az üzletvezetőtől megtudtuk azt is, hogy az étterem és a presszó is 11. osztályú hely lesz. Az a véleményük ugyan­is, hogy Gyomron van igény a kulturált vendéglátó helyre. Egy jó és hangulatos zenekar szerződtetéséről is gondoskod­nak majd a nyitásig. — Vállalunk majd rendez­vényeket, elsősorban esküvő­ket, de egyéb szórakoztató programokkal is szeretnénk idecsalogatni a vendégeket — hangsúlyozta Illés Attila. Török József, a Pest Megyei Vendéglátőipari Vállalat ceg­lédi területi igazgatóságának áruforgalmi előadója elmond­ta, hogy az új egység ellátá­sát többcsatornás beszerzéssel biztosítják. Szép új bútorok­kal rendezik majd be az ét­termet és a presszót egyaránt a Halászkertben. G. J. Es mégis mozog a föld Ecsettel megvalósított álmok Minden évszaknak megvan a maga szépsége, nehézsége. Azt hiszem, ezzel a megálla­pítással mindenki egyetérthet. S ha valóban így van, akkor az is igaz, hogy a tavasz, a nyár, az ősz, a tél, az évszak­ra jellemző időjárási viszo­nyaival meghatározóan változ­tatja meg az emberek élet­módját, életkörülményeit. Például ilyenkor, télen töb­bet tartózkodunk fedél alatt — még a téli túrák és csa­ládi hócsaták ellenére is. S ha már négy fai között tölt­jük el a tél hosszú hónapjait, megnövekszik a zárthelyi foglalatosságok értelme, érté­ke. Gyakrabban s hosszabb ideig élnek az emberek hob­bijuknak. Éppen ezért hasznos (külö­nösen a nagy mozgásigényű gyerekeknél) a négy fal között az idő értelmes eltöltése. S ha azt úgy teszik, mint Gyöm- rőn az alkotóházba járó gye­rekek, akkor valamennyien jól járnak: a fiatalok, a szü­leik s pedagógusaik egyaránt. Ugyanis a Detzky Julianna által vezetett baíikszakkör korántsem „csak” időtöltés. Hogy mennyire nem az, arról az új esztendő első hétvégéjén is meggyőződhettünk. Általában hatan-heten je­lennek meg egy-egy foglalko­záson. Most csak hárman vol­tak, Detzky Julianna, az 1-es számú iskolából Csonó Krisz­tina hatodikos tanuló és a 3- as számú iskolából a nyolca­dikos Ezsiás Judit. Mindkét kislány már „me­nő” batikolónak számít, hi­szen harmadik éve látogatják rendszeresen a szakköri fog­lalkozásokat. Hogy miért? Mert az izgalmas, remek mű­helymunka révén egy nagy­szerű kis közösség alakult ki, olyan, amelyik csak a lelkes, szorgalmas és őszintén érdek­lődő diáktársakat tűri meg. Miközben Krisztina a leg­újabb, legfrissebb munkáján dolgozott, Judit drukkolt neki, s Julika néni szakavatott szemmel figyelte a viaszos ecset útját a keretre feszített anyagon. Nagy élményként emleget­ték a tavalyi vasadi alkotó­tábor örömeit, sikereit. Az ott készült batikmunkákból jutott még a „Vizuális művészeti űooagi 1UÍCU.X amamiav «uun arra, hogy csere útján a csa­pat valamennyi játékosa pá­lyára léphessen. Ez a mérkő­zés igazán megérdemelt győ­zelmet hozott az SE-nek. Jó: Somodi Katalin (22 pont), Kalocsa Ilona (20), Han- zeük Andrea (18), Nagy Judit (13), Rendek Krisztina (13), Wolf Marianna (9), Nagy Tí­mea (8), Vladár Melinda (8), Bodor Marianna (4). A serdülők hazai pályán fö­lényesen nyertek az egykori nagy rivális, a Dunai Kőolaj csapata ellen. Sok hibával és főleg nagyon idegesen kezdett a vendég csapat, ezt kitűnően használta ki a monori gárda. Az 5. perctől kezdve a hazaia­ké volt a mérkőzés. A százha- lombattaiak megpróbáltak ak­cióból pontot szerezni, de erős ellenállásba ütköztek mindig. Kalocsa Ilona (35) vezetésé­vel az SE fegyelmezett, szer­vezett csapatjátékot nyújtott, remekül védekeztek a lányok és jól szedték a lepattanó lab­dákat, amiket általában Nagy Judit (20) ziccerből értékesí­tett. Monori SE—Dunai Kőolaj 92-24. Földvárszki Magdolna azok előtt is, akik még ma is az aktív állomány tag­jai, mint Megyes Pál, Uta- si László, Rácz Ferenc, Molnos János, vagy akik tartalékosként járnak visz- sza közéjük, mint Hajdúk Bálint, és Fülöp Ferenc. Ök voltak azok, akik 1957 első hónapjaitól gyak­ran életveszélyben, fegy­veresen is megakadályoz­ták az ellenforradalmi erők feléledését, a szétszórt ban­dák garázdálkodását. Ké­sőbb a konszolidáció során, a békés, nyugodt években pedig munkájukkal mu­tattak példát. S az utó­dok, akik közben öltöttek fel az egyenruhát, vették át a fegyvert, követik az általuk kijelölt utat. Szinte nincs a körzetben ma sem olyan jelentősebb beruhá­zás. vagy helyi társadalmi akció, amiben ne vennének részt a munkásőrök. Mind­ezt sok-sok köszönőlevél, kitüntetés, oklevél tanúsít­ja. Tavaly nyáron ők vol­tak azok is, akik szinte órák alatt áttelepítették a körzetbeli úttörők felhő- szakadás miatt lakhatat­lanná vált táborát. Am ve­szélyes helyzetekben is he­lyén van a szívük, hiszen közbiztonsági, vagyonvé­delmi szolgálatot is ellát­nak, sőt részt vettek egy szökött fegyveres katona elfogásában is. Mindezt a napi munka, a családi élet gondjaival együtt vállalják. Olyankor, amikor más talán máso­dik, vagy harmadik pénz- kereseti lehetőség után fut, ők arra vigyáznak, hogy a megtermelt anyagi értékek, az elért erkölcsi eredmé­nyek megmaradjanak, gya­rapodjanak. Ez pedig kö­zös érdekünk. V. J. Ezsiás Judit is megcsodálja Csonó Krisztina munkáját, ami­közben Julika néni azon gondolkodik, hogy milyen ötlettel egészíthetné ki a fiatal alkotó egyeni fantáziáját. (Ä szerző felvétele) hónap” címen rendezett no­vemberi kiállításra is. A fő­városban, a XIII. kerületben volt az amatőr iparművészek seregszemléje, ahol budapesti és Pest megyei szakkörök ve­télkedtek. Áz iparművészeti tárlatról a harmadik helyezést hozták el a gyömrői gyere­kek, igen erős mezőnyben. Az övéknél sokkal jobb kö­rülmények között dolgozó szakköröket is megelőzték megosztott harmadik díjukkal — egyébként több első és több második helyezett is volt —, a másodikok a kézi­szövők lettek. Növekszik odahaza, Gyom­ron is a batikszakkör híre- neve, népszerűsége. A hely­beli Csokonai utcai iskolából is voltak már kíváncsiskodók, akik megnézték a gyömrői művészek tárlatát is, közöt­tük a batikszakkör kiállított munkáit is. S hogy mit jelent a gyere­keknek a szakkör? Viszonylag gyorsan, látványos sikerekhez juttatja a fiatalokat a batiko­lás, mert szorgalommal, a szakkörben kifejlesztett krea­tív készséggel megvalósíthat­ják vizuális képzeteiket, ál­maikat. Tehát nem az a lényege a foglalkozásoknak, hogy „ki­robbanó” tehetségeket nevel­jen Julika néni, hanem, mint mondta, a vizuális élmény- szerzés, az alkotás örömének megismertetése, az esztétikai érzék kifejlesztése a legfőbb cél. Mindemellett az iskolában kötelezően nem tanított isme­retanyagra is szert tesznek a gyerekek, s a nem családi, nem iskolai közösségi élet magatartási formáit is elsajá­títhatják. Vagyis nevelő hatá­súak is lehetnek az ilyen és ehhez hasonló szakköri foglal­kozások, amit az is mutat, hogy bár tagdíjat nem fizet­nek a tanulók, havonta össze­adnak személyenként harminc forintot festékre, s költségei­ket szigorúan könyvelik. Vagyis gazdálkodnak is a gyerekek. A szakkört a helyi művelő­dési ház tartja fenn, fizeti a villanyszámlát, a fűtést. Ám ez még nem elégséges a jó tárgyi feltételek kialakításá­hoz. Kicsi a hely — a nagy­község művészei is abban az alkotóházban dolgoznak —, rossz az épület fűtése — ez ügyben ottjártunkkor intézke­dést ígért a művelődési ház igazgatója —, hiányos a tető szigetelése. A gondokon segí­tendő, a helyi Hélios Ruha­ipari Szövetkezet elnöke két nagy tekercs műanyag padlót ajándékozott az alkotóháznak — egyelőre nincs, aki lera­gassza, hiszen az ilyen mun­kát csak szakember végezheti el jó minőségben. És mégis mozog a föld !... Azaz az említett gondok elle­nére sem sopánkodnak az al­kotóház „lakói”, hiszen nem­csak a batikszakkörnek, de a helybeli művészeknek is az egyetlen közös műhelye, amit ők annak idején meg is kö­szöntek a támogatóknak. De a külső segítséget alig hiszem, hogy visszautasíthat­nák ... Aszódi László Antal Kulturális program Ecseren szombaton 16 órá­tól a nyugdíjasklub foglalko­zása és karate, 2U-tól videó- diszkó, vasárnap 14-től a nyug­díjasklub összejövetele. Gyom­ron ma 10-től balett-tanfo­lyam, 15-től a gyermekszínját­szók foglalkozása, 19-től disz­kó, holnap 17-től táncház, 18- tól ifjúsági klubfoglalkozás. Vecsésen szombaton 14-től dzsesszbalett, 20-tól diszkó, vasárnap 16-tól a MÁS-szín- ház próbája. Lövik és védik is a vadat Mesterlövész minden bérki­lövő, csupán egyet durrant, s a ravaszul osonó, sompolygó róka máris az ég felé kapará­szik lábaival. De így jár a horpadt hasú kóbor eb és az út mellé „telepített”, lassan elvaduló macska is. Mégis amolyan terület nél­küli vadász, aki csak akkor vehet részt vadászterülettel rendelkező társaságok szerve­zett vadászatán, ha oda dú- vadirtás fejében a megbízó vadásztársaság meghívja, eset­leg megvásárolja esetenként a jogot a részvételhez. Mind­ezeket a fiatal Baranyi János mondja el, aki különben szo­bafestő Üllőn, tagja a buda­pesti Róth Gyula bérkilövő társaságnak. A vadászfegyver viselését a hatóságok szigorú feltételekhez és vizsgákhoz kötik. Ez a követelmény egyébként a vadásztársaságok tagjainál is fennáll. — Üllőn akad társam is — újságolja a mesterlövész bér­kilövő —, ez annyi előnyt je­lent, hogy nem kell keresni, kutatni társat esetleges dú- vadhajtáshoz, -irtáshoz. A va­dásztörvények ugyanis tiltják az egyedüli bóklászást. A bérkilövők egyre nagyobb táborának minden tagja ar­ról álmodik, hogy rövid le­gyen a „tanulóidő” és olyan társaságnak lehessen a tagja, amelyiknek gazdag vadászte­rülete van. — A dúvad irtását is leg­inkább a vadásztársaságok tagjai végzik, a bérkilövők óhaja, álma tehát egyelőre csak óhaj marad, pedig mi is szeretnénk részt venni izgal­makkal teli, szervezett vadá­szatokon — folytatódik a be­szélgetés —, hiszen a tiszta, szabad levegő és a hosszú ideig tartó gyaloglás nemcsak erőt ad, erősíti a fizikumot, betegségekkel szemben ellen­állóvá teszi a szervezetet. A vadászat szépségét nem az jelenti, amikor üvegesedő szemmel felbukik az őz vagy halott szárnyakkal lábunk elé esik a fácán, ők inkább óv­ják, védik, elősegítik az egész­séges fejlődést, gondozzák, etetik a gyámolítatlan, fel­sebzett lábú jószágokat, ami­kor éhesen tapossák a ke­ményre fagyott havat, őrzik a környezet rendjét, önként vál­lalt munkával még szebbé is teszik, előteremtik a vad téli etetéséhez szükséges szemes és szálas takarmányt. A gyakori együttlét közös­ségi életre nevel, gyümölcsö­ző, hasznos barátságok alakul­nak ki. Ez teszi széppé, von­zóvá azt a közösséget, ame­lyet úgy hívnak, hogy vadász- társaság. A bérkilövők mind ide szeretnének tartozni. Kiss Sándor ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Aeéfszlirkélien Az alapit ék útján Lapunk más helyén is tudó­sítunk a munkásurélet esemé­nyeiről. Ma bizonyosan fölboly- dul egy kicsit Vecsés, ün­nepi esemény színhelye lesz ugyanis a Felsőbabádi Ál­lami Gazdaság ottani ke­rületének központja. Acél­szürke egyenruhában mun­kásörök gyülekeznek, hogy hagyományos egységgyűlé­sük keretében adjanak szá­mot — a közvéleménynek is — tevékenységükről. Hagyományos ez a talál­kozó azért, mert évről év­re ismétlődik, s ilyenkor nyílik lehetőség a legaktí­vabb, legfelkészültebb munkásőrök tevékenységé­nek elismerésére. Így lesz ez ma is. A délelőtt tíz órakor kezdődő egységgyű­lés most mégis minden bi­zonnyal — külsőségeiben és hangulatában is — ün­nepélyesebben zajlik majd le, mint azt megszoktuk. Fontos, nevezetes oka van ennek. Hamarosan iga­zi férfikorba lépve, meg­alakulásának 30. évfordu­lóját ünnepli a Munkásőr­ség, s azon belül a mono­ri Bata Ferenc önálló egy­ség. Olyan mártír nevét vi­selik, aki a körzetben, Maglódon született, s a bu­dapesti pártház 1956-os el­lenforradalmi ostrománál halt hősi halált. Az egykori alapítók kö­zül sokan már nem vehet­nek részt a mai egységgyű­lésen. H. Kovács Jánosról, Rácz Imréről, Kupecz Fe­rencről, Topolcsik János­ról, Balogh Péterről, Pé- terffy Józsefről, Imre Ádámról és Várkonyi Mik­lósról. akiket a halál idő­közben szintén elragadott a társak közül, ma kegye­lettel emlékeznek meg az utódok. De tisztelegnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom