Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

Szünidei ajándék Télen is a strandra járnak Gyermekkorom teleit próbá­lom felidézni magamban. Va­lahogy nehezen megy. Pedig három évtizeddel ezelőtt mint­ha sokkal nagyobb hó hullott volna, mint mostanság, s a hő­mérő higanyszála is jobban alászállt decemberben, január­ban és februárban. Szép te­lek voltak, most már kezde­nek visszaidéződni bennem az emlékek. I. 1 Előszór is arra emlékszem Szívesen, hogyy milyen öröm­mel jártunk szánkózni a kör­nyező domboldalakra. Nekünk a Paprikásdomb volt a leg­közelebb, ott csúszkáltunk, szánkóztunk mindennap. Ter­mészetesen csak akkor, ha odahaza semmi rossz fát nem tettünk a tűzre, ilyenkor édes­anyám elengedett mindnyá­junkat. Mert ő pallérozott bennünket, ő nézett bele min­dig az ellenőrző könyvecs­kénkbe. Látva egy-egy bejegy­zést, bizony többször becsukó­dott előttünk a lakásunk ajta­ja, ha menni akartunk... A gyömröi strand — mint akkor is — téien-nyáron két­féle funkciót lát el, mindkét évszakban szolgálja a gyere­keket, felnőtteket. Télen ugye korcsolyázni lehet a jégen, nyáron meg önfeledten für­deni és úszni — már aki tud... Én sajnos nem sajátí­tottam el egyiket sem, s eb­ben objektív és szubjektív körülmények egyaránt közre­■ 9 <• 9 •_ > S':''. ■: '-ßWi ; ♦ l * ** * ,* ^ mt Ádáz hokicsata közben.! _ ..... .x... ( Bagócziky Sándomé felvételei) játszottak. Korcsolyázni pél­dául azért nem tanultam meg, mert sohasem volt korcso­lyám ... Az idei téli szünidőben kel­lemes ajándékkal lepte mega természet a gyomrai gyereke­ket. Karácsony másnapján be­fagyott a strand vize, korcso­lyázásra alkalmassá vált a terep. Nagyon sokan igyekez­tek — vállukon a fényes, ki­élezett korikkal — a strand jegére. S azóta is mindennap megtelik a jég önfeledten, vi­dáman korizó gyerekekkel, kamaszokkal és felnőttekkel. Mostanában ádáz hokicsaták színhelye a strand, ahol a ti­zenévesek játsszák a főszere­pet. De id. Józsa István és id. Szabó József sohasem hiány­zik a sorból. Pedig mindket­ten a hatodik iksz felé köze­lednek, de ez cseppet sem lát­szik rajtuk. Mindig á fiatalok között mozogtak, csoda-e ezek után, hogy ma is frissek, fia­talosak. A munkamegosztás­ra azért jellemző, hogy a hó­tól a jeget általában ők szok­ták megtisztítani, az erre a célra készített tolólappal. Még egyszer sem láttam, hogy va­laki kivette volna a kezük­ből ... W Valóságos műkorcsolya-köl­teményeik díszlenek a kiseb- bek-nagyobbak lábain. Ma már nem is látni senkin olyan régi, talpra erősíthető hagyo­mányos korcsolyát. A hokiboto- Czövek Ági még csak tízéves kát sem otthon eszkábálták, de snár egészen jól megy ne- drága pénzen vett versenybot ki a korizás. mindegyik. Na és a szerelé­Jegyzet A cipők tehetnek róla A mikor ezeket a sorokat írom, kint éppen szakad az eső. Tegnap a hó szakadt. Nekem azért jó, hogy most épp az eső szakad, mert meg­nyugtat, hogy amíg én itt, a szerkesztőségben vagyok, a gyerekeim addig se mennek szánkózni. S hogy miért jó az nekem, hogy szobalevegön mulasztják az időt, ahelyett, hogy a Strá- zsa lejtőin visonganának ki­pirulton? Csakis és egyedül a cipők miatt. Amely cipők­ből ez idő szerint négy pár szárad kitömve az előszobá­ban a tegnapi szánkózás ered­ményeképp. Ebből kettő bé­lelt, vízlepergető, áruk a hat­száz és az ezernégyszáz forin­tot közelítette az ősszel, ami­kor megvettük. A másik keftő pár közül az egyikben van egy lábra húz­ható bélés, annak a tetejére húzható nejlonzsák, tehát há­rom rétegnek kellene véde­nie a gyerek lábát az átázás­tól, amelyet már csak azért is elvárnánk tőle, mert ugyan­csak nem volt két fillér új korában. Aztán van még egy bélés, amely bélés a harmadszori, szárítás céljából történő ki­fordításkor úgy döntött, hogy elege van a strapából és a sarokrésznél szanaszét mál­lóit. Ha megvarrnánk, nyom­ná a gyerek sarkát. Ha nem varrjuk meg: a meztelen csizma nem téli csizma. Tegnap, amikor dühöngve csavargattam a hóiét a láb­belikből, teregettem a szárító­ra a bélésnek szánt dunsztkö- tést, főztem a forró teát és adagoltam a köhögéscsillapí­tóul szánt Paxirasol tablettá­kat, épp vendégünk volt, aki vigasztalásul elmesélte, hogy azért a mai gyerekeknek mégiscsak jobb dolguk van, mint a régieknek volt, mert ő például kőkemény ba­kancsban járt és a bátyjával úgy korcsolyáztak, hogy egyi­kük is felkötött a fél lábára égy korcsolyát, a másikuk is, és korcsolyátlan lábukkal pe­dig lökdösték magukat elő­re a Kistó jegén. Ezen jót nevettem ugyan, de nem vigasztalódtam még­sem, mert megérkeztek a fiaim barátai, akiknek lábbe­lijéből szemlátomást ugyan­csak dőlt az olvadt hóié, s a zoknijuk tocsogott, mint a felmosórongy. És nem voltam képes meg­magyarázni magamnak, hogy ha a fél pár korcsolyától el­jutottunk a „de jó a mai gyerekeknek” állapotig, ho­gyan lehetséges, hogy télire csak „nem vízálló” vagy „ke­vésbé vízálló” cipőt vagyunk képesek létrehozni számuk­ra? fjgyhogy én most itt ülök és örülök, hogy szakad az eső. Csak azt nem tudom pontosan, kinek jó ez. —ez Nyugdíjasoknak A mendei nyugdíjasklub 1937. január 10-én, szombaton délután 3 órakor tartja össze­jövetelét a helyi Petőfi Sán­dor Művelődési. Ház tanácster­mében Minden nvugdíjast szeretettel várnak. Értékelik a megalakulás óta eltelt idő­szak eredményeit, s szó les.z az összejövetelen az 1987-es évre tervezeti programokról is. sék! Van aiki valóságos hoki- egyenruhát visel, másakon is divatos hóegyüttesek. Kicsik, nagyok szívesén kor­csolyáznak a gyömröi strand jegén. Apukák, anyukák szí­vesen elkísérik csemetéiket a jégre. A körzeti gyermekorvos­asszony éppen úgy ott kibi- cel, mint a gépkocsivezető apuka, vagy az általános is­kola igazgatója. Féltő pillan­tásokat vetnek szeretteikre, s ha elesik valamelyikük, már szaladnak is eléjük, érdeklőd­ni tőlük; nem esett-e bajuk. Csodálatosan szép a gyöm­röi strand és környéke ilyen­kor télen is, A fákra telepe­dett hódíszek éppen úgy hoz­zátartoznak a tájhoz, mint a horgászvízen vájt lékek. Tü­körsima a jég felszíne, igazán nem panaszkodhatnak a kor­csolyázás szerelmesei. Néha- néha nagyokat rian a jég, ilyenkor egy pillanatra meg­áll mindenki, de aztán foly­tatódik az önfeledt játék, kor­csolyázás. Késő estig tart a vidám, össznépi szórakozás a jégen, s amikor besötétedik, lassan kiürül a terep. A korcsolyák viliódzó fényei látszanak csak messziről. Hazaindul minden­ki. Hogy aztán másnap kez­dődjön minden elölről. G. J. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM 1987. JANUÁR 2.. PÉNTEK A vasút - belülről (3.) Túlteljesítik a kötelezőt A monori vasútállomás tel­jes létszáma huszonöt dolgo­zó. Ök látják el azokat a feladatokat, amelyekről írá­sunk első két részében szól­tunk. S ök igyekeznek képes­Ilyenkor, télen a vasútnál mindenki kint van a váltók­nál, aki eredeti beosztásában pillanatnyilag nélkülözhető. Ezúttal Hegyesi István málhá- zó kenegeti fagyálló anyaggal a váltó csúszófelületeit. Egyébként ő még csak öt hó­napja vasutas, és éppen ezért nem árt, ha más munkaterüle­tekkel is megismerkedik. (A szerző felvétele) Gombán, Rényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza), Gyomron, Ecseren és Maglódon: központi ügye­let (Gyömrő, Steinmetz kapi­tány u. 62., telefon: 70.), Mo- noron, Monori-erdőn, Csévha- raszton, Vasadon és Péteri­ben: központi ügyelet (Mono­ton a rendelőintézetben), Pi­lisen és Nyáregyházán: köz­ponti ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mendén: központi ügyelet (Sülysáp, Losonci u. 1., tele­fon: Sülysáp 20.), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: köz­ponti ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Mo- noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri, az üllői és a gyömröi. Fogorvosi ügyelet hétfőn reggel 7 óráig Budapesten, a VIII. kerületben, a Szentkirá­lyi utcai szakrendelőben. Ügyeletes állatorvos: dr. Zi- monyi Károly Gomba, Lenin u. 25. Beteg állatok bejelentése Monoron a főtéri gyógyszer- tárban vasárnap reggel 8-tól 13 óráig, egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. ségük legjavát nyújtani, a le­hetőségek határain belül, a nehéz téli időszakban is biz­tosítani az utas- és teherfor­galom zavartalanságát. Ez a kollektíva fiatal, át­lagéletkora harmincöt év. Kö­zöttük található olyan dolgo­zó -is, aki csak öt hónapja van a vasútnál, az állomá­son. Ellenpacher Lajos állo­másfőnök 1953 óta dolgozik Monoron, az állomáson je­lenlegi beosztásában éppen két éve. ö maga az úgyne­vezett klasszikus vasutasok közé sorolja egyik beosztott­ját,. Tóth János málházót, akit két évtizede csapott meg először a mozdonyfüst. Mo­noron élte át a villamosítást, az azzal járó korszerűsítést. A kollektíva egy szocialis­ta brigádba tömörült. Az idén két kommunista műszakban takarították, rendezték az ál­lomás belterületét és környé­két, s havonta kétszer társa­dalmi munkában a rakodás gépesítését lehetővé tevő cse- reraklapokat vagonírozzák. Az állomány minden tag­ja beosztásának megfelelő ké­pesítéssel rendelkezik, az ön­képzés intenzitását azonban még fokozni kell — igaz, az állomás rendkívüli forgalmi túlterhelése nagyon leköti az emberek energiáját A szak­irányú képzés, oktatás rend­szere megfelelő, a MÁV ide vonatkozó előírásai szerinti. A vasútállomás eddigi adataink szerint időarányosan teljesíti éves szállítási tervét. Ám a saját munkájukon kívül gondot fordítanak a monori vasutasok arra, hogy a nagyközség állami, társa­dalmi és más szerveivel jó kapcsolatot alakítsanak ki, s a meglevők ápolására is tö­rekszenek. Az üzemfőnökség társadalmi szerveivel is ki­egyensúlyozott a kapcsolat, az információcsere. Pártalapszer- vezet is tevékenykedik az ál­lomáson, szükség szerint a tagok segítségére kinek-kinek a beosztási kötelezettségén túl is lehet számítani. Ám ezek a kifelé irányuló jó kapcsolatok semmit sem érnének, ha e törekvések mö­gött nem lenne olyan inten­zitású és minőségű munka, amely állja a versenyt más, a nagyközségben dolgozó kol­lektívákéval. Aszódi László Antal Sűrű nyomok a tócsában Nem községközpont, mégis minden közmű adott Vecsé­sen a Vágóhíd és Temető ut­cai csomóponton. Elsőként a víz, Semmi gond, a 60-as évek óta a lehető legjobban funkcionál. Jött azután a szennyvízcsatorna, majd a gázcsőfektetés. Sok társadalmi munkával a talajegyengetés is ideig-óráig megoldotta a köz­lekedés gondját. Szilárd út­burkolat híján ez ugyan néha sártengert, máskor porfelhő­ket eredményez, hisz há­romszar járta az árokásó gép az utcákat, megmozgatva ott a talajt az út teljes széles­ségében. S mert óriási a te­hergépkocsi-, a munkagép-, a személygépkocsi-forgalom, ott közlekednek a szippantóko­csik is, bizony a talaj állan­dóan mozgásban van. Vize­sen Is, szárazon is, s ezt a környékbelieknek épp elég volna elviselni. A tűrőképes­ségük végére értek — gondol­ták 1986. június 4-én, mikor az utcakereszteződésben egy­szer csak szökökútra lehettek figyelmesek. Ám ez a jelen­ség cseppet sem volt szívde­rítő, mint mondják a környék „tépett idegű” lakói. A su­gárban. szökő víz a szenny­csatornából eredt, s illatozott. Jelentés! Vizsgálat! Jelentés! Vizsgálat! Fehér-piros jelző­lámpák! Az úttest kellős kö­zepén. Július lesz, augusztus, sorolták. Szeptembertől no­vemberig semmi. A szenny folyik a csatornából, hol több, hol kevesebb. Ha szárazság volt, beitta a por, lett „illa­tos sár”. Most itt a január. A rám­pát valami jármű fellökte. A tátongó gödör felett, sártócsá­ban sűrű autónyomok. Az ott lakókban pedig sűrű indula­tok. Keresik, vajon ki a gaz­dája ennek az ügynek, amely egyre inkább közüggyé válik. Fekete Gizella Levelesládánkból nálunk, Európa majdnem kö­zepén csak olyan „szigetelők „biztosítók” és „egyéb szerel­vények” vannak, amelyek hir­telen időváltozás esetén fel­mondják a szolgálatot. Itt valamilyen bajnak kell lennie A Monori Hírlap december de végeredményben ■— az új automatát, motorom több- a felhasznált anyagok vagy 16-i számában, a „Válaszolt üzemigazgató szerint — min- szőr leégett, a tekercselésekre az elvégzett munkák minősé­az illetékes” rovatban „To- denki meg van elégedve. több ezer forintot fizettem, és gével. Hogy Pilisen hogyan van akkor még nem beszéltem a Végül pedig a cikk utolsó mindez, azt csak az újságban napokig tartó vízhiányról. Vé- bekezdéséről. Türelmünk évek válasz így elfogadhatatlan vábbra is türelmet kérnek címmel Berecz Lajos üzem­igazgató közlései bizony nem olvasott panaszokból és isme- gül körülbelül egy év óta egy óta van, hiszen ki vagyunk nyugtattak meg és a fogyasz­tók jogos kérdéseire sem fe­leltek egyértelműen. A DÄV szolgáltató vállalat. Amit csinálnak — kötelessé­gük, azért csak akkor jár di­cséret, ha a munka pontos, lelkiismeretes kifogástalan eredményezi. Ez utóbbiról azonban szó sincs sem Pili­sen (ahogy olvastam), sem pedig nálunk, Monori-erdőn, amiről nemrégen körzeti or­vosunk is írt. Végképp nem tetszett a pi­lisi „petróleumlámpa"-dolog rőseim esetleges elbeszélései- ügyes villanyszerelő által szolgáltatva, mást nem is te­hetünk. De miután még csak ígéretet sem kaphatunk némi javulásról, a „tájékoztatást” a magam részéről nem tudom elfogadni. Tagányi Árpád Monori-erdő, Harmat u. 111. Megjegyzésünk: Szándéko­san nem fűztünk kommentárt sem a lapunk november 12-i bői tudom, de a monori-erdei kreált külön biztosítóberende- helyzetet pontosan ismerem zés (4—5 ezer forintért) véd és teljesen egyetértek orvo- meg a sorozatos motorleégé- sunk kifogásaival. Nemcsak sektől. „metsző, jeges szélben” és Az áramkimaradások az el- „tomboló zivatarok” idején múlt idők egy részében is, de és a lakosság van áramszünet, hanem gyak- mostanában is mindennapo- áramellátását ran kellemes tavaszi időkben sak. Én ugyan nem jegyezge- és békés őszi napokban is tem ezek időtartamát; de Ilyenkor kisebb a baj, mert ilyenkor sötét van, nem szól „csak” víz nincs és legfeljebb a rádió, nem működik a tévé számában megjelent olvasói megromlik az étel a frizsi- több órán át. (Például decem- derben. bér 16-án sem, körülbelül 8­De bezzeg télen. Ilyenkor tói 12 óráig.) sötét van, gyertyafény mellett Azt javaslom tehát, hogy kell piszmogni, persze nincs ha az üzemigazgató elvtárs Immár évtizedek óta ismerem víz, a központi fűtés keringe- olyan magabiztos, kövessen a panaszos cikk íróját, igaz­mondásáért tűzbe teszem a kezem. Ha ő leírta a cseme­gebolti beszélgetést az eladó­nővel, akkor az úgy is volt tő szivattyúja nem működik el mindent a hibák csökken- a fölső szinteken 40 fokos me- tése érdekében. Ha ideje en­leg van, az alsó helyiségek jéghidegek .. . Külön kell be­szélni a fáziskimaradásokról Az üzemigazgató talán egy Sorra égnek le a kútmoto­másik bolti eladóval beszélt. Az is furcsa, hogy beszélnek rok, nagy örömére a teker­cselőüzemnek. Én magam is ugyan gyakori áramzavarokról, hiába vásároltam az aknába gedi, ne a boltok dolgozóitól kérjen kényszerű válaszokat hanem saját munkájukat vizsgáltassa vagy vizsgálja meg személyesen. Mert én képtelenségnek tartom, hogy a XXI. század küszöbén, itt levélhez, sem az illetékes de­cember 16-i válaszához. Ügy gondoljuk, a helyzetet nálunk sokkal jobban ismerik a vita­partnerek. Az újabb levél kapcsán azt javasoljuk, hogy most már mindenki a gondok lehetsé­ges orvoslására helyezze a hangsúlyt. A vitát épp ezért — a hasábjainkon — lezárt­nak tekintjük. gSSM «M3—ást (Monori Hírlap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom