Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

Tanácsülésen a szolgáltatásokra! Mi legyen a kontárokkal? Az alábbiakban a hozzászó­lások ismertetésével folytatjuk a tanácsülésről szóló szombati tudósításunkat. Molnár László, a Dél-Pest Megyei Cipész Ktsz elnöke a múltat, majd a jelent elemez­te hozzászólásában. Megje­gyezte: a bevett szokások is gondot okoznak: ugyanis a cipőket szinte kivétel nélkül szeptembertől márciusig visz- szük javíttatni, míg a fenn­maradó időszakban panganak a műhelyek. A túlságosan hosszú vállalási idők csök­kentésére időnként a munka­csúcsban egy-egy szállítmányt Ceglédre visznek a városból, s ott javítják meg a lábbeli­ket. Többen szóltak a kontárok­ról is, megjegyezve, a kontár gyakran szakmája legjobb mestere, gyors, pontos, meg­bízható, olcsó munkát végez. Szabó Balázs felderítésüket s bevonásukat sürgette. Dr. Toros László szerint túlságo­san kedvezőtlenek a tehervi­selési feltételek ahhoz, hogy érdemes legyen iparengedélyt váltani. Langó Mihály, a Pest Megyei Tanács ipari osztályá­nak vezetőhelyettese rámuta­tott: kénytelen a hatóság tu­domásul venni működésüket, hiszen jelentős mennyiségű — 35—40 százalékra becsült. — szolgáltatást végeznek me- gyeszerte. . Tóth Dénes tanácselnök-he­lyettes elmondta: hibás az a szemlélet, amely túlzottnak tartja a közterheket. kEgy-egy vállalat semmivel *em fizet kevesebbet dolgozói után — akkor miért legyen kevesebb a kisiparos befizetése? Bizo­nyos következetlenség, szub­jektivizmus is érvényesül az adóalapok meghatározásában, ha ezeket sikerül csökkenteni, reális céllá válhat a kontárok bevonása a hivatalosan enge­délyezett munkákba. Erre azért fs szükség van, mert minden egyes fillér számít a költségvetésben, végső soron a közösséget károsítja meg az, aki nem fizeti az adót, a társadalombiztosítást. A tanács testületé végül egyhangú szavazással fogadta el a lakossági szolgáltatás helyzetéről szóló beszámolót. Határozatot hozott, amelynek értelmében minden esztendő­ben meg kell hirdetni a hiányszakmákat, s kezdemé­nyezni kell ugyanezekben az adóalap-csökkentési kérelmek gyors ügyintézését. B. O. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM 1986. DECEMBER 1.. HÉTFŐ Régi feladatok - új vonásokkal Piaci jelentés­A hét végén az esős időben kis piac volt. A kocsis pia­con csak vágott tüsköt árul­tak, száz kilogrammját 160 fo­rintos áron. A gyümölcs- és zöldségpia­con is kicsi volt a felhozatal. Az étkezési szőlő 30, az alma 8—10, a körte 20—26, a héjas dió 45, a burgonya 6—7, a fe­hér káposzta 8, a kelkáposzta 16—20, a karfiol 25, a vörös­hagyma 12, a fokhagyma 120, a sárgarépa 12—15, a petre­zselyemgyökér 25—30, a zöld­paprika kilója 50, darabja 2—4, a vegyes zöldség csomó­ja 10—15 forintért kelt. Az egyik kereskedő a száraz bab kilóját 36—40 forintért kínál­ta. A gyér baromfipiacon a tyúk párja 180—210, a két ka­kas 280—300, a csirke párja 150—180, kilóra 50, a kacsa párja 250, a gyöngyös 200, a liba 450 forintért kelt. A tyúktojásból kevés volt és 3 forintért kelt. A vágottba- romfi-standon a házi csirke kilóját 72, az egész tisztított kacsát májjal kilóra 95 forin­tért mérték. A háztáji szemestermény- piacon csak egy termelő árult és a szokott árakon kínálta portékáját. K. L. Nem lennénk sokkal oko­sabbak, ha egy széles tömege­ket átfogó társadalmi szerve­zetről egyetlen pillanatkép felvillantásával próbálnánk fogalmakat alkotni. Néha per­sze adódnak különös szituá­ciók, amikor valamely moz­galom nem elsősorban hagyo­mányokból táplálkozó mobili­tása szabja meg fejlődése irá­nyát, hanem a. külvilág kény­szerítő ereje próbálja átirá­nyítani egy új, vagy legalább­is újszerűnek tűnő pályára. Nos, napjainkban a Magyar Honvédelmi Szövetség is el­érkezett arra a pontra, ami egy hosszú folyamat végállo­másának, s ugyanakkor egy új szakasz nyitányaként is fél­fogható. Lehet, hogy elsőre fu­rának tűnik ez a megfogal­mazás, de azt hiszem, így is kicsendül belőle a megújulás szava. Azon persze lehetne vi­tatkozni, i'llik-e teljes egészé­ben ide ez a forgalom. Illenék, ha a mozgalom az évitizedek alatt kitaposott ösvényről ké­szülne letérni, átszerveződve, esetleg új célokat tűzve maga elé. De miért tenné, hiszen nincs ami megkérdőjelezné a szövetség eddigi tevékenysé­gének helyes voltát. Küldeté­sét teljesítette, ahogy meg­szabta számára a szocializ­must építő társadalom. Igaz, a jövő tennivalói kö­zött szükségképpen sok újsze­rű feladatot kell majd telje­Az őz nem tud olvasni sítenie, ahogy azt a dinami­kusan változó társadalmi, gaz­dasági körülmények megkö­vetelik. A párt, a HM és az MHSZ országos vezetősége ál­tal megfogalmazott elvi útmu­tatások alapján készült főtit­kári utasításokból egyértel­műen megviláglik, mik azok, amiket az MHSZ-nek az évti­zed végéig teljesítendő elsőd leges feladataiként kell szá mon tartani. Végrehajtásuk hoz azonban nélkülözhetetlen, hogy azokat mindenütt egysé gesen értelmezzék. Éppen meggondolásból ültek össze a minap a nagykőrösi pártbi zottság székházéban az MHSZ Pest megyei szervezetének függetlenített vezetői, s Jant László őrnagy, az MHSZ Pest megyei titkára és Csepregi Oszkár alezredes főtitkár-he­lyettes referátumából részlete­sen tájékozódtak — a megyei szerveztre lebontva — az el következő három esztendő fő feladatairól, célkitűzésekről. A törekvések mit sem vál toztak, az MHSZ zászlajára közel 40 évvel ezelőtt írottak ma, is igazak, csak a végre­hajtásuk módszerét kéll az adott viszonyokhoz igazítani Vagyis másképpen, jobban kell kihasználni a meglévő eszközöket, adottságokat. Per­sze továbbra sem elszigetelten Ha valaha szükség volt az MHSZ-nek a társadalmi mé­retű segítségre, akkor nap­jainkban megannyira sem nél­külözheti azt. Alapvetően onnan kell kiin­dulni, hogy elsősorban hobbit, szórakozást kereső fiatalok ke­rülnek a szövetség szárnyai alá, akiket gyakorlati érdek­lődésük kielégítésén túl észre­vétlenül állhatatos, szocialista módon gondolkodó emberekké kell formálni, pályára irányí­tani. Különös figyelmet érde­mel ez most, amikor káros eszmei áramlatok hatásának erősen ki van téve a felnövek­vő nemzedék. Tovább kell nö­velni a társadalmi nyitottsá­got, fokozni a befolyást a kis településeken, ifjúsági szerve­zetek, a tanintézetek, ezen be­lül is főként az általános isko Iák irányába. Igaz, egyszerre százakat megmozgatni ma már nehezen megy, keresni kell tehát azokat a szálakat, amik a mikrocsoportokhoz is elvezetnek. Az iskolák eseté­ben részint adósságtörlesztés­ről lehet szó, hiszen az isko­lák mellett működő patronáló klubok rendszerét lényegében már létre kellett volna hozni, ám eddig nem történt érde­mi esemény az ügyben. Ahhoz azonban, hogy az MHSZ eszmei-politikai neve­lőtevékenységét hatékonyan érvényesíteni tudja, olyan kö­rülményeket kell teremtenie, amivel megnyerheti a fiatal­ságot. A kluboknak a közvet­len honvédelmi felkészítésen túl szélesebb körű foglalkoz­tatásra kell törekedniük. Em­berközpontú. korhoz, érdek­lődéshez illő programokkal, ahol szükséges új sportága­kat, szakágakat létrehozva. A megyei végrehajtása uta­sításból kiragadott fő szem­pontokat hosszadalmas lenne e hasábokon konkretizálni, de ebből is látható, hogy senki sem gyökeres átalakulást sür­get, hanem a munka széles kö­rű javítását. Minden területen. Az elmondottakon kívül ide értendő a szakmai továbbkép­zés erősítésétől kezdve a ká- dernevelés fokozásán át a ta­karékosabb gazdálkodás is, egyszóval mindaz, ami szinten tartja a szövetség munkáját. Ám a szinten tartás nem egyenlő az eredmények kon­zerválásával. Ügy tűnik, me­gyénkben adottak a fejlődés technikai, személyi feltételei, csak a szakmai munka szín­vonalát, a mozgalom jelleget erősíteni hivatott szocialista versenymozgalom jelenlegi trendszere nem mondható ki­elégítőnek. És igaz e megálla­pítás úgy általában az MHSZ- tömegsportra is. Itt is lépni .keli tehát. Folyamatosan, di­namikusan és önállóbban. Ez utóbbi megint lényeges szem­pont. \y, egyszemélyi vezetés tekintélyét növelni lehet és kell anélkül, hogy ne a kol­lektív bölcsesség alapján szü­letnének a fontosabb dönté­sek. Miklay Jenő Találkozás a Mikulással December 6-án a Pálfájába tesz majd látogatást a Miku­lás. 11 órakor érkezik, az áfész. Kovács Tibor, a Ceg­lédi Kiskereskedelmi Vállalat, a sütőipari vállalat, vala­mint a Wendler virágüzlet ál­tal teletömött, puttonnyal, Várkonyi János fogatán. A Ki­nizsi természetjáró-szakosztá­lya mindenkit szeretettel vár a Mikulás-találkozóra ... Született: Csató. Mihály és Róka Ágnes: Zoltán; Kása Ambrus és Márton Edit: Ni­koletta; Harsányi László és Peteki Márta: László nevű gyermeke. Névadót tartott: Mondi Ká­roly és Szarvas Erzsébet: Ad­rienn nevű gyermekének. Házasságot kötött: Hatvani Ervin és Kindler Katalin; Danka István és Olajos Er­zsébet; Simon György és Kiss Mária. Meghalt: Dabis-Szűcs Amb­rusáé Kis Terézia (Örkényi u. 46.); Nagy Lászlóné Kem-en- czés Erzsébet (Sarkantyú u. 1.); Rozsos Sándor (Kölcsey u. 13.); Kecskeméti Ferencné Téglás-Kovács Eszter (Három­szék u. 18.). Mozi A nagyteremben: Popeye. Színes, szinkronizált amerikai zenés paródia. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdiáteremben: Jöjj és lásd! I—II. Színes szovjet film. (16 éven felüliek­nek!) Fél 6-kor. Kosárlabda-mérkőzések Kecskeméti SC—Nk. Kgy Kinizsi 102-80 (58-35.) Nagy­kőrösiek: Bútor. (11), Szirmai (13), Horváth (2), Simon S. (6), Kovács M. (36); csere: Pomá- zi, Ábrahám I. (2), Pijakovics (6), Mocsai (4), Módra. A Pe­tőfi iskolai tornacsarnokban sorra került férfi kosárlabda MNK kupamérkőzés első hat percében fej fej melletti volt a küzdelem, és 19:19-re állt ekkor az eredmény. Ezután a játékot gyorsító vendégek igen jól kihasználták a tartalékos kinizsisek hibáit, és a 13. percben már 44-21-re vezet­tek. Szünet után a sokat cserélő helyiek lelkesen feljavultak, időnként feljöttek az eredmé­nyekben is, de a fiatalabb és magasabb kecskemétiek játé­ka összeszokottabb volt és re­mek napot kifogva, biztosan jutottak tovább. Bács-Kiskun megyei felnőtt férfi bajnoki mérkőzésen a Petőfi tornacsarnokban: Nk. Kgy. Kinizsi II.—Kiskunfél­egyházi Lenin Tsz SK II. 59- 55 (29-20). Nk.: Foki (16), dr. Ábrahám (2), Mocsai (14), Pomázi (16), Józan (8); csere: Danóczi (3), dr. Gáspár, Ka­pás. Az azonos képességű csa­patok találkozójának első fél­idejében a helyiek gyorsabb támadásokkal szereztek veze­tést. Szünet után fiatalabb cserejátékosaikkal a vendégek fokozták az iramot, és 40-40- re egyenlítettek a tizedik perc­ben. Ezután a Kinizsi jobban összpontosított és győzött. A Pest megyei felnőtt női bajnokságban a Petőfi torna- csarnokban: Nk. Kítv. Kinizsi II.—Gödöllői EAC 80-44 Í43- 24). Nk.: Molnár (21). Kiss (16). Pankotai (14), Takács (8), Kosa (23) Csere: Józanná (3). Mészáros (2), Józsa (12). A körösiek iobb támadásaik­kal az eleiétől biztosan vezet- ______________ ______________________ te k és bátor betöréseikkel az issn 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap, utolsó tíz percben még jelen---------------------------------------------—----------­tő sen növelték a győzelmi kü­lönbséget. Megyei ifjúsági és középis­kolás I. korcsoportos fiú baj­noki mérkőzés idegenben: Ceglédi Gimnázium—Nk. Gimnázium 61-20 (38-12). A szigorú játékvezető hatására a körösiek legjobbja öt perc alatt kipontozódott! Legjobb dobók: Módra (8), Barta Gy. (4). Megyei ifjúsági és középis­kolás I. korcsc£>ortos leány bajnoki mérkőzés idegenben: Ceglédi Gimnázium—Nk. Gimnázium 58-21 (29-10). A körösiek zömmel serdülők és újoncok voltak, s ezt a ven­déglátók kihasználták. Imecs (8), Bakos (4). A Nk. Kgy. Kinizsi férfi csapata — tartalékosán — a fővárosban barátságos mérkő­zést játszott a Dunai Kőolaj csapatával. Az NB II. egyik csoportjának jó képességű lis­tavezetője 3 ponttal jobbnak bizonyult a körösieknél. Őszi tekehajrá Az 1986—87. évi tekecsapat­bajnokságok őszi fordulójában egy időben játszották utolsó mérkőzéseiket sportolóink a szomszéd város két pályáján. Az NB Ill-ban: Nk. Mészá­ros Tsz SK—DUTÉP (Kecske­mét) 5:3 (2264-2261 fa). Nagy­kőrösiek: Kovács 397 (1), Tóth 409 (1), Lóczi 370, Farkas 347, Nagy 370, Szabó B. 371 (1). Iz­galmas küzdelemben, ha csak három fával is, de győztek a körösiek. A megyei bajnokságban: Kecskeméti Zománc—Nk. Mé­száros Tsz Sk B 5:1 (1442- 1355 fa). A vendéglátók bizto­sabban dobtak. Egyéni pont­szerző: Zatykó (362). Nk. Mé­száros Tsz SK ifi—K-i ZK ifi 4:0 (711-254 fa). Biztosan nyertek a tsz-beliek. TEUKABATOK CSEREAKCIÓJA A SZABADSÁG TÉR 10. SZ. ALATTI konfekcióboltban, DECEMBER 1-JETOL 12-EIG. Minden megunt, elnyűtt, divatjamúlt téiikabátért 400 Ft-ot fizetünk, ha újat vásárol nálunk. S omodi Balázs nyolc éve élt egyedül a tanyán. A felesége halála után úgy megtanulta a háztartás min­den csínját-bínját, hogy fel­vehette volna a versenyt akármelyik asszonnyal. Állato­kat is tartott, nyulakat, kacsá­kat, csirkéket, s a tanyaház körül olyan konyhakertje volt, hogy senki sem hagyta szó nélkül. Volt abban dinnyétől kezdve sárgarépáig, kukoricá­tól paprikáig, paradicsomig minden. Hanem az idén nagyon megjárta Somodi Balázs a kerttel. Egy őz úgy beszokott hozzá, hogy minden reggelre megdézsmálta hol a friss ku­koricát, hol az alig nőtt zöld­babot, hol a káposztát. Balázs bácsi elpanaszolta a baját a tanyasiaknak, azok nevették is meg szánták is, de tanács­csal mindegyikük szolgált. — Írd ki, hogy nem őzek­nek való! — nevetett Sós Mi­hály. — Vagy hogy: „Méreggel permetezve!” — tódította Kál­mán Józsi bácsi, pedig ő régi komája volt Somodi Balázs­nak. — Ugyan — legyintett Pál Ambrus —az őz nem tud olvasni. Ásni kell egy mély vermet, az aljára tenni a leg­szebb sárgarépát, akkor még húsod is lesz. Somodi Balázs látta, hogy magára van utalva az őz­dologban. Először egy vihar­lámpával próbálkozott. • Ki­akasztotta egy karóra a ká­posztás közepébe éjszakára. Hadd higgye a beste őz, hogy ember is van a fény mellett — gondolta elégedetten. Reg­gel aztán ámulva vette ész­re, hogy alig néhány méterre a lámpától, a legszebb ká­posztáit rágta meg a hívatlan vendég. — Ez a bitang nem ismer istent! — morogta dühösen az öreg, de aztán Sós Mihály megmagyarázta neki, hogy az őz hajnalban jár enni, és ak­kor már semmit sem ér a lámpa. — No. majd elriasztalak én, ha világoson jössz! — fenye­getőzött Balázs bácsi, és rossz kabátokból, nadrágokból, lyu­kas kalapból olyan madár­ijesztőt rittyentett a kert kö­zepébe, mintha élő ember állt volna ott. A káposztának nem is lett baja, de a kert másik végé­ben egy egész, sor babot evett meg az éhes Jószág. Somodi Balázs tehetetlen dühében a baromfiudvar ke­rítésére támaszkodott, és Csu­taknak, a kutyának kezdett el panaszkodni. A kutya hosz- szú láncra volt kötve, s az volt a tiszte, hogy őrizze a baromfiak álmát. Nagy figye­lemmel hallgatta gazdáját, és megértőén csóválta a farkát. Egyszerre átsuhant valami Somodi Balázs fején. — Odateszlek téged a kert­be. A kutya, mintha csak értet­te volna, mit mondott az öreg, hegyezni kezdte a fülét. — Hozzákötlek egy karóhoz. Rövid láncra, nehogy össze- díbolj mindent magad körül. Elriasztod az őzet? Csutak vakkantott egyet, az­tán a két hátsó lábára ült, jelezve, hogy kész megoldani a feladatot. így került a ku­tya estére a baromfiudvarból a konyhakertbe, ahol a gazdá­ja még egyszer elmondta ne­ki, hogy ha jön az őz, ugas­son, kergesse el. Somodi Ba­lázs alig várta a reggelt. Egyenest a kertbe ment, hogy szemügyre vegye a növénye­ket. Hiánytalanul ott volt minden, ahogy este hagyta. — No látod! Tudtam én, hogy te kellesz ide! — si­mogatta meg a kutya fejét, azzal el is oldotta a cölöp­től, hogy visszavigye a ba­romfiudvarba. Míg odaértek, dupla ételt ígért neki, amiért ilyen jól szolgált. Visszakötöz­te a kutyát a régi helyére, s indult, hogy kiengedje a ba­romfit. A kacsák nagy zajjal totyogtak ki az udvarra, a tyúkok is örömmel tódultak ki az ajtón, de amikor a csirkékhez ért, megdöbbenve vette észre, hogy a huszonegy darabból egyetlenegy sincs az ólban. — A róka! Az ólajtó fölött egy nagyob­bacska nyílás szélén, valóban ott volt néhány vöröses szőr­szál árulkodó jelként. Somodi Balázs elkáromkodta magát, s a kutyára nézett. C sutak hűségesen tekintett vissza -rá, hol leült, hol felállt, és ha gondolkodott volna, bizonyára az a dupla porció járt volna az eszében, amit az előbb ígért meg neki a gazdája a megőrzött ká­posztáért. Tóth Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom