Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

1986. DECEMBER 8., HÉTFŐ Kár, hogy egyszerre csak egyet... Szünidei olvasmányélmények A Szünidei olvasmányélményeim országos pályázatra a Pest megyei gyerekek közül, a helyi könyvtáraik­ba, kétszázan adtak be dolgozatot. Ezekből százötven tartozott a sikeresebbek közé és egy további válogatás után negyven írásművet találtak kiemelkedőnek. A szerzőket, felső tagozatos általános iskolásokat, a me­gye minden csücskéből összehívták, hogy Miklós nap­ján, szombaton délelőtt, a szentendrei művelődési köz­pont könytárában egy játékos irodalmi vetélkedőn el­dőljön, kik képviselik majd májusban a Magyar Rádió által közvetített országos döntőn megyénket. A gyerekek feszült figye­lemmel tekintettek Havas Ju­dit előadóművészre, a játék vezetőjére. Izgatottan várták, hogy elhangozzanak a Bo- rúzsné Vékony Ilona, Pethőné Németh Erika és Szegedi Má­ria könyvtárosok által össze­állított szóbeli és írásbeli fel­adatok. A versenykezdés tü­relmetlensége ellenére öröm­mel fogadták Fogarassy Mik­lósnak, a Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Mód­szertani Központja* főmunka' társának, a zsűri élnökének szavait. Dicsérte a Nagykáta körzetbeli, a perbáli és szent­endrei körzet pedagógusait és könyvtárosait, mert ők kész­tették legeredményesebben a gyerekeket olvasásra és az olvasmányélményeik leírásá­ra. Ezekről a területekről ér­kezett a legtöbb pályamű. Honnan léptek elő ? sorba állítása. Azt viszont szinte mindannyian könnye­dén döntötték el az igaz—nem igaz játékban, hogy Lewis Carroll, az Alice Csodaország­ban írója, az oxfordi egyetem matematikaprofesszora volt. Képzelt riportban A zsűri nagy gondban volt, mivel a pontversenyben több gyerek azonos eredményt ért el. A szoros küzdelem első hat helyezettjét a pályázatok új- raolvasásával választották ki. Rájuk azután még egy izgal­mas feladat is várt. Egy kép­zelt riportban egyenként kel­lett bemutatkozniuk, olvas­mányélményeikről beszámol­nak, számot adva arról, ho­gyan és mióta használják a könyvtár szolgáltatásait, mi­lyen könyveket ajánlanak ba­rátaiknak és miért, mivel foglalkoznak a legszívesebben szabadidejükben. helyezést elértek kétszázötven, a 9., a 8. és a 7. helyen álló versenyzők pedig ötszáz forin­tos könyvutalványt kaptak. Nagy Valériát, az Érdi 8. Szá­mú Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulóját érte az a nagy öröm, hogy az országos vetélkedőn, a megyei verseny első helyezettjeként részt vehet. A második helyezett Magyar Éva budaörsi hetedik osztályos tanuló a tartalék­játékos. A harmadik helyen Fodor Szilvia Perbálról, a ne­gyediken Bíró László, a szent­endrei Felszabadulás téri ál­talános iskolából, az ötödiken Mucsi Martina Dunakesziről és a hatodikon Csereklye Er­zsébet Tahitótfaluról végzett. Ok mind a hatan, nyáron, egy Balaton-parti táborozáson me­hetnek részt. Az elmondottakból kiderül, hogy komoly anyagi ’áldozatot jelentett ennek a vefsenynek a lebonyolítása. Köszönet il­leti a megyei. H.XF, az úttörő- szöv^eg,'á ÍÖSZ, a művelő- dési.központ és könyvtár, s a Budapesti Könyvtártudományi Módszertani Központ szerve­zeteit és azok képviselőit, hogy anyagi és szellemi támo­gatásukkal rangot adtak en­nek a megyei döntő-vetél­kedőnek. Megerősítenek ben­nünket abban a hitünkben, hogy a művelődésnek, az ol­vasásnak van még értéke és elismerése is társadalmunk­ban. UJJ ÍRISZ T er mészetvédők Több fiatalt Kell a jövőben megnyerni a természetvéde­lem ügyének, s ehhez nem elég csupán az iskolai órá­kon elsajátítható ismeret­anyag megszerzése, az ifjúság szélesebb rétegeit kell bevon­ni a természeti értékek meg­őrzésének gyakorlati munkái­ba. Évek óta rendszeres az isko­lákban a környezetvédelmi nevelés, amelyet táborozások egészítenek ki. Továbblépés, hogy az elmúlt tanévben már minden óvodai vezető felügye­lő részt vett természetvédel­mi továbbképzésben, a most folyó iskolai évben pedig az alsó tagozatos szakfelügyelők­nek rendeznek tanfolyamokat. Nemrégiben a 1€. kiadása je­lent meg a természetvédelmi oktatást segítő kézikönyvnek, amelyet a pedagógusok jól hasznosítanak. A Mezőgazda- sági Múzeum, az OKTH és az Országos Pedagógiai Intézet több mint egy évtizede ered­ményesen működik együtt a fiatalok nevelésében, gond azonban, hogy a budapesti fel­sőoktatási intézmények fiatal­jait egyelőre még nem sike­rült a természetvédelem ügyé­nek megnyerni. Ezen a téren a szakemberek további kezde­ményezéseket tesznek. A Mezőgazdasági Múzeum felkarolja az oktató-nevelő munkát folytató pedagógusok szakmai továbbképzését, hát­teret nyújt a természet szere- tetét és megóvását oktató ta­nároknak. Rendszeresen fo­gadják a budapesti és a kör­nyékbeli iskolásokat környe­zetvédelmi órák gyakorlati foglalkozásainak megtartásá­ra, ezeken dia- és mozgófil­mekkel mutatják be a meg­óvásra érdemes természeti kincseket, növény- és állatfa­jokat. A múzeum 90 éves tör­ténetében — az idei múzeumi hónap alkalmából — első al­kalommal nyitottak állandó kiállítást a hazai természetvé­delemről. Az általános és a középiskolásoknak a jövőben is rendszeresen tartanak fog­lalkozásokat a környezetvéde­lemiről, a speciálisan kikép­zett nevelők, az OKTH és az ÓPI munkatársai. A múzeum erre a tanévre is meghirdet­te a Mezőgazdaságunk diák- szemmel című pályázatát, amelyben újabb természetvé­delmi témák feldolgozását is várják a fiataloktól. ibTv-figyelő' Ön: jelölt! Csavaros eszű: valaki lehet az az ötletadó, aki Vitray Tamásék legesleg­újabb televíziós játékát elke­resztelte. ön: jelölt! — mond­ja ez az elnevezés, egyrészt ar­ra utalva,, hogy ebben a kor­határ nélküli Ki mit tud?-ban pódiumra léphet minden le­zsűrizett állampolgár, más­részt pedig azt sugallja, hogy aki így akar reflektorfénybe evjckélni, az bizony csak af­féle, egyéb fórumokon átver­gődni képtelen önjelölt. Le a kalappal tehát e ket­tősponttal megszakított és egy felkiáltójellel megtoldott szó­kettős kieszelője előtt, és ugyanígy főhajtás illeti mind­azokat, akik ebben az orszá­gos játékban mint előzetes megtekintők, segédzsűrorok, tehetség- és képességmustrá- lók közreműködtek. Az ő tisz­tük volt ugyanis az igazán nehéz, hiszen a hírek szerint valami háromezernyi önjelölt dalolását, verselését, miegyéb jellegű magamutogatását kel­lett illő türelemmel és fegye­lemmel végig figyelni, és eb­ből a falunyi népességből vá­logatták ki aztán azt a több tucatnyi kislányt, nagyfiút és ópapát, akik tizenegy estén át a maguk 150 forintnyi meg­váltásának ellenértékeként a százhalombattai művelődési ház színpadára kapaszkodhat­nak. Ami pedig magát a legelsőül látott privát esztrádot illeti, nos, ebben sem kellett csalat­koznunk. Sőt, egyik-másik teljesítményét igazán élvez­hettük is — természetesen úgy, ahogyan azt egy üzemi farsangköszöntő vacsorán, szil­veszteri hacacárén szokás. (Kivétel persze itt is akadt: az érdi illetőségű operaénekes Az ötvenes évek alkotásai Magyar filmhét Rómában Az ötvenes - évek magyar filmművészete címmel film­hetet rendeznek a római La Sapienza egyetemen december 8. és 13. között. A válogatásban nemcsak az 1950-et követő évtizedben ké­szült művek szerepelnek, ha­nem több olyan film is, mely­nek története játszódik ebben az időszakban. Az ötvenes évek magyar filmművészeté­ről, a kor jellemző filmkészí­tési stílusáról Keleti Márton Állami áruház és Dalolva szép az • élét, s • Mdriássy Félix Tel­jes gőzzel című alkotásai ad­nak képet. A kort már egy megváltozott, megújult szem­léletmód szerint ábrázolja több, az elmúlt években ké­szült film. Ezek közül Bacsó Péter Tegnapelőtt, Gábor Pál Kettévált mennyezet, Makk Károly Egymásra nézve és Sándor Pál Szerencsés Dániel című filmjei kerülnek az olasz nézők elé a filmhét programjában. dalolása még a kevéssé hoz­záértőket is annak meggondo­lására késztethette, hogy mi lehetett volna ebből a férfiú­ból, ha akkor és úgy képezi magát, amikor és ahogyan kell.) Külön örömére a meglepett és a készülékek előtti vokso­lásra felbuzdult előfizetőknek, ez a most mutasd meg játék olyan parádés körítést kapott, mint valami egészen különle­ges sportesemény, akár egy tucatnyi államba továbbított világbajnokság. A mozgó ka­merák ugyanis éppen ügy reá­tapadtak a szereplőkre, és ugyanúgy közvetítették az öl­tözői eseményeket, mint pél­dául egy-egy súlyemelő vagy birkózó világversenyen szo­kás. S ez a legnagyobbaknak kijáró keret csak még inkább tréfára vette azt, ami tulaj­donképpen tényleg tréfa, hi­szen arra aligha számíthat bárki is, hogy egy még oly kedvező szavazást követően egyszeriben a hivatásos elő­adóművészek táborába sasz- szézhat át. Nem bizony, mert jelenleg — bőven írnak erről a lapok, és szintén terjedelmesen foglal­kozik vele maga a televízió — még azok a működési en­gedéllyel rendelkező szólisták és együttesek sem igen kap­nak annyi felkérést, mint amennyi teljesítésére képesek lennének, illetve amennyinek a gázsijából tisztesen meg le­het élni. De talán nem is baj, hogy ennyire megszűkültek az át­eresztő zsilipek, mert így tény­leg családias — maximum klubméretű — marad ez az önként vállalt közszereplés, és nem árnyékolják majd be hol­mi rivalizálások, a másik le­gyűrését célzó intrikák. Kemping. a tahitótfalui kemping hányatott sorsával is foglalkozott legutóbbi adásá­ban az Ablak. Mintegy 600 ezer forintnyi kár érte ennek a vendégfogadó helynek a ■gazdáját — ezért kerítettek sört a kamerás, mikrofonos nyomozásra. S mindezt miért? Mint láthattuk, hallhattuk, egy jellegzetes presztízscsata kö­vetkeztében korlátozták e kem­ping működését egészen ad­dig, amíg ki nem derült, hogy a bővítés dolgában igenis jó­hiszeműen járt el a tulajdo­nos. De hát amíg minderre rá­jöttek az illetékesek, állt a bolt, és kénytelen-kelletlen to- vábbálltak a szálláskeresők. A kasszából pedig kimaradt az a 600 ezer... Akácz László Két évtized dokumentumai Szövetkezetpolitikai kérdések — Nos, honnan lépett eléd Küsmödi? Ki a könyv szerző­je és mi a címe? — Jaj, tudom — ugrott fel székéről a kérdezett szőke kis­fiú. — Mindjárt eszembe jut! A pár másodpercig tartó gondolkodási szünetben a töb­bi gyerek izgatottan sus- torgott, úgy kellett csitítani őket. — Megvan! Móra Ferenc, Kincskereső kisködmön — hangzott a helyes válasz. Mindenki egyénileg verseny­zett. Az első szóbeli feladattal elég nehezen birkóztak meg, a régen olvasott regények hő­sei, Kalapocska, Edmond Dan­tes, Lestyák Mihály, Bagira, Little John, Kanga, Rézbányái Győző és még sokan mások ismerősek voltak ugyan, de ritkán sikerült pontosan meg­mondani, honnan is léptek elő. Az ezután következő hét feladatot már írásban kellett megoldaniuk, hiányos regény­címekbe színeket beillesztve ilyeténképpen: Fekete Gyula: A ... sziget. A megoldás: kék. Később neves személyiségeket kellett felismerniük. A gyere­kek tudták, hogy Bach volt a Tamás-templom karnagya, a szirakuzai óriás: Arkhimédész vagy hogy a genovai fogoly: Marco Polo. A kézikönyvtár használatáról is tanúbizony­ságot tettek. Ügyesen nevez­ték meg, hogy egy-egy isme­retlen fogalomnak melyik kézikönyvben néznének utána. Havas Judit előadásában a Weöres Sándor-ve rset sokan felismerték. Kicsit nehezebb feladatnak bizonyult nyolc re­gény cselekményének időrendi Az egyik kislány elmesélte, hogy ő maga is regényt ír, a másik elmondta, hogy szülei­vel közelharcot folytat estén­ként, mert még vacsorázni sem akar, ha egy izgalmas könyv kerül a kezébe. Volt olyan, aki kis irodalomtörté­nészként elemezte volna ked­venc könyveit, Kurtán Erzsé­bet, Színyei Júlia, Szabó Mag­da, Jókai Mór, Mikszáth Kál­mán és Móricz Zsigmond re­gényeit, ha az idő nem szorí­totta volna. Egy kisfiú pedig arról vallott, hogy nagyon sze­reti a könyveket, de azt na­gyon sajnálja, hogy egyszerre csak egyet tud olvasni. Amíg a zsűri ismét vissza­vonult, hogy eldöntse az első hat helyezett közötti rang­sort, a gyerekek énekeltek: Tavaszi szél vizet áraszt.,., Elindultam szép hazámbul... Megerősített hit — Ezen a versenyen min­denki győztes és mindenki nyert. Az olvasás, a könyvek nyújtotta élményekkel gazda­godott — kezdte az eredmény- hirdetést Fogarassy Miklós. A százötven sikeres pályá­zatot beküldő tanuló között sorsolással tizennyolc könyvet osztottak szét. A megyei dön­tőn részt vevő negyven gyerek mindegyike kapott jutalmat. A 40—21. helyen végzett já­tékosok egy-egy könyvet, a 20 —13. helyezettek Illés György: Fel, fel vitézek című könyvét dedikálva, a 12., 11. és a 10. SZOCIALISTA társadal­munkban fontos szerepet töl­tenek be a szövetkezetek. A nemzeti jövedelem 25 száza­lékát a három szövetkezeti ■ágazatban termelik meg. A mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek az aktív keresőknek mintegy ne­gyedét foglalkoztatják. Egyes ágazatokban még ezeknél az országos átlagoknál is nagyobb a szerepük. A mezőgazdasági termelés értékének például a hetven százalékát a tsz- és a háztáji gazdaságok adják. Nem mindegy tehát, hogy mi­ként működnek, mennyire eredményesek ezek a mező- gazdasági üzemek, és miként élnek a szövetkezetek tagjai. Éppen ezen a héten tartják meg a termelőszövetkezetek kongresszusát, amelyen érté­kelik az elmúlt öt év tapasz­talatait, és meghatározzák a teendőket. Hogyan fejlődtek idáig a szövetkezetek? Erről ad szá­mot az a kötet, amely a Kos­suth Kiadó gondozásában je­lent meg, s amely a Szövet­kezetpolitikai kérdések címet viseli. A kötet elé Havasi Fe­renc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a szö­vetkezetpolitikai munkaközös­ség elnöke írt előszót. Hang­súlyozza, hogy a magyar szö­vetkezetek szocialista társadal­mi rendszerünk termékei, an­nak szerves részei. Fejlődésü­ket a párt szövetkezetpoliti­kája alapozta meg, amely a lenini szövetkezeti elveket vette alapul, s természetesen figyelemmel volt hazánk tör­ténelmi sajátosságaira, gaz­dasági helyzetünkre és lehető­ségeire. Különösen a KB mel­lett működő munkaközösség töltött be jelentős szerepet a szövetkezetpolitika formálá­sában és gyakorlati megvaló­sításában. A kötet éppen a munkaközösség által megvita­tott és jóváhagyott anyagokat tartalmazza. A könyv első anyaga a ter­melőszövetkezetek első kong­resszusán részt vevő kommu­nisták számára készült irány­elveket tartalmazza, amelye­ket az MSZMP KB szövetke­zetpolitikai munkaközössége 1967 márciusában tárgyalta. Ennek csaknem két évtizede, de a benne foglaltak ma is időszerűek. Meghatározták a termelőszövetkezeti mozga­lom társadalmi hivatását és fejlődési irányát. Ezek szerint a tsz-ek legfőbb feladata, hogy növeljék a mezőgazdasági ter­melést, emeljék a gazdálkodás színvonalát, és a szocializmus elveit követve javítsák a pa­rasztság élet- és munkakörül­ményeit, formálják a falu tár­sadalmi és emberi viszonyait. Ennek a tsz-ek eleget tettek. A két évtized szövetkezet- politikai dokumentumai tisz­tázták a szövetkezeti demok­rácia elveit, az önálló válla­latszerű, ; gazdálkodás lehető­ségeit, a földtulajdon kérdé­seit, a termelőszövetkezetek képviseleti szervek létesítésére hozott feltételeket. Mindez ma már élő valóság, s jól szolgál­ja a szövetkezeti mozgalmat, a magyar parasztság ügyét. Mint ahogyan meghatározták az állami szervek és a szövet­kezetek gazdasági kapcsola­tait. Fontos volt ezt írásban rögzíteni, hiszen a hatvanas években elég sokan kétségbe vonták a szövetkezetek tartós szocialista jellegét, sajátos gaz­dasági szerepét. Állást foglal­tak a dokumentumok a szö­vetkezeti tulajdon mellett, amely oszthatatlan és szocia­lista jellegű. Tisztázták azt is, hogy az állami szervek köz­vetlenül nem avatkoznak be a szövetkezetek életébe, ellen­őrzésük is csak az állami tá­mogatással összefüggő pénz­ügyi revízióra terjed ki, figye­lembe véve az önkormányzati elvek tiszteletben tartását. A könyv minden lényeges szövetkezetpolitikai kérdésben hozott határozatot tartalmaz­za. így az egyszerűbb mező- gazdasági szövetkezetek hely­zetével és problémáival kap­csolatos teendőket, a szak- szövetkezetek fejlődésével, a szövetkezeti társulások felté­teleivel és a tsz-felügyelő (el­lenőrző) bizottságok működé­sével és a belső ellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat, a ház­táji és kisegítő gazdaságok és egyéb kistermeléssel egybe­függő kérdéseket, valamint a falvak és a szövetkeztek viszo­nyát meghatározó tennivaló­kat. A két évtized alatt hozott dokumentumokból az is kitű­nik, hogy a párt helyesen mér­te fel a lehetőségeket, a ma­gyar sajátosságokat, szívósan küzdött a szövetkezetek sze­repét, lehetőségeit lebecsülő néztek ellen. A munkaközös­ség mindig alaposan megvitat­ta a napirenden szereplő prob­lémákat, a legfontosabb szö­vetkezetpolitikai kérdésekkel többször is foglalkozott. Több dokumentumban is követke­zetesen és egyértelműen meg­fogalmazást nyert az a fontos elv, hogy a szövetkezet a ta­goké, ők a gazdái, nekik van joguk dönteni a legfontosabb közös ügyekben. A szövetke­zetek működési, gazdálkodási önállóságát törvény szavatol­ja. A demokrácia érvényesü­lése elválaszthatatlan a szö­vetkezetek tevékenységétől. A vezetők titkos választása a szövetkezetekben nyert első­ként polgárjogot. A belső ányagi érdekeltség formáinak, módszereinek kialakítása is a szövetkezetekre tartozik. MINDEBBŐL kitűnik az is, hogy a kötet két évtized fon­tosabb szövetkezetpolitikai kérdéseinek vitájában, a kiala­kított politikai állásfoglalások­ba enged betekintést. Nagyon hasznos tapasztalatokat tartal­maz, s nélkülözhetetlen, hogy eligazodjunk a szövetkezeti kérdésekben, megértsük a ma­gyar termelőszövetkezeti moz­galom helyzetét, jövőbeli he­lyét és szerepét. Gáli Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom