Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM 1986. DECEMBER 9., KEDD Talán nincs messze az az idő... Kapunk-e idehaza jé bútort? Noteszlapok Osztályozunk, osztályozódunk A ruházati árudákat leszá­mítva, azt hiszem, nem na­gyon van még egy olyan te­rülete a kereskedelemnek, amiről annyi ellentmondásos vélemény alakult volna ki, mint a bútorszakma. Magam is jó néhányszor megpróbál­koztam már ezzel kapcsolat­ban általánosítható következ­tetéseket levonni, de őszintén szólva, ez még egyszer sem sikerült úgy igazán. Kecskemétre mennek . Meszire sem kell menni, elég, ha ellátogatunk váro­sunk egyetlen bútorboltjába és beszédbe elegyedünk a két jónevű kereskedővel és a vá­sárlókkal, csupán ők százféle­képpen ítélkeznek; attól füg­gően, melyik oldaláról köze­lítjük meg a kérdést. Meg­szívlelendő valamennyiük véleménye, de éppen ezért nehéz eljutni a nagy kérdés­hez, milyen is valójában szű- kebb lakóhelyünk bútorellá­tásának helyzete. Ha például a választékot vesszük szemügyre, nem lehe­tünk túlzottan elégedettek, mondják. No. de mihez viszo­nyítunk? A nagyvárosok bú­torüzleteinek kínálatához? Mi más lehet a mintá? Bizony némely esetben szembetűnő a különbség, de úgy veszem észre, azt is egyre nehezebb egyértelműen eldönteni, hogy ez a különbség melyik bolt javára írható. Sok körösi es­küszik rá, hogy bútorvétel céljából legalább Kecskemé­tig kell elmenni. De akkor mivel magyarázható az, hogy odaátról és még többféléi ide járnak át? Balogh Sándor üzletvezető számlái rá a bizo­nyítékok, hogy nem is keve­sen. Kétajtósból kettő Valószínűleg azért, hogy már a tavalyi évhez viszo­nyítva is szépen javult az áfész bútorboltjának kínálata. Jelenleg például nyolcféle szekrénysor, háromfajta francia hálógarnitúra között lehet válogatni. Pillanatnyilag is 2 millió forintot tesz ki az üzlet raktárkészlete a kisebb- nagyobb szobai, konyhai al­kalmatosságokból, szőnyegek­ből. Tizenegy hónap alatt 20 millió forint értékű árun ad­tak túl, ami persze nem mondható csúcsteljesítmény­nek, de ne feledjük azt sem, hogy manapság sokkal nehe­zebb az embereket bútorvá­sárlásra rábeszélni. Ámbár, ami megnyeri tetszésüket, nem sajnálják rá a pénzt. Cseppet sincs nagyobb esélye, hogy hamarabb gazdára lel a 17 ezer forintos szobabútor, mint a 38 ezer forintot érő, ha emez szebb, praktikusabb. Aztán hasznosnak bizonyult a bútorgyártók ama felisme­rése is, hogy az emberek szí­vesebben látják lakásukban a hagyományosan két- két kétajtós ruhásszekré­nyekkel kiegészített szekrény­sorokat. A bolt is jól járt, hogy kapott belőlük, az idén talán ezeknek volt a legna­gyobb keletjük. Érdemes te­hát olykor a múlt bútorre­pertoárjának ízléses darabjait is fevonultatni. Sokszor szemükre hánytuk már egyes bútorgyártóknak a minőségi problémákat is, amik, úgy tűnik, ártól füg­getlenek. Sajnos e tekintet­ben most sem lehetünk elége­dettek. Balogh Sándor és munkatársa, Ábrahám Ferenc szerint is gyakoriak a vá­sárlói kifogások. Jóllehet, a jogos panaszokat mindannyi­szor orvosolják a gyártók — hiszen kötelez a garancia —, ám az eljárás hosszadalmas, körülményes, mindkét félnek csak bosszúsága származik belőle. Tudom, naiv a kérdés, mégis felteszem; miért nem lehet eleve kifogástalan cik­keket gyártani, vagy uram, bocsá’, legalább lelkiismerete­sebben meózott árut piacra küldeni? Néhol persze, töb­bek között a Nefag-nál úgy látszik, ennek is tudják már a módját. Masszív bútoraikat ugyan nem nagyón sorolhat­juk az olcsóságok közé, de az biztos, hogy becsülettel megszolgálják az értük kért összeget. Nos, a bútorfronton jelenleg is tapasztalható ellentmondá­sok közül a legszembetűnőb­beket ragadtuk ki. Olyan ér­zésem van, hogy ez a kép ta­lán soha nem lesz homogén, sőt megkockáztatom kimonda­ni, tovább szélesül a bútor- gyártás és -kereskedelem színterén a véleménykülönb­ség. A verseny szele Ez viszont jó jel, az egész­séges verseny teszi, ami mos­tanában van kibontakozóban. A körösi boltnak is nagy előnyt jelent például, hogy megvan a lehetősége a köz­vetlen kereskedelmi kapcso­latok kialakítására, s az sem mellékes, hogy a nagykeres­kedelmen megspórolt forin­tokból a vásárlóknak is le­csapódik időnként valameny- nyi valahol. Talán nincs messze az idő, .amikor elmondhatjuk, min­denki azt a bútort kapta a boltban, amit keresett: a szá­mára legszebbet, legjobbat, legkényelmesebbet. Mikiay Jenő Született: Csapó Dénes és Kohan Mária: Katalin; Sza­bó György és Lászai Katalin: Katalin; Becze Sándor és An­tal Erzsébet: Sándor; Molnár Ferenc és Kudri Anikó: Fe­renc; Fehér Norbert és Hat­vani Anikó: Nikoletta nevű gyermeke. Házasságot kötött: Keny­Allunk az újságárus stand­ja előtt vagy öten, és szépen várunk a sorunkra. Az újság­árus fiatal ember, s feltehe­tően nincs is rossz napja, mert két vásárló kiszolgálá­sa között csöpp dallamokat füttyöget. Előttem jól öltözött hölgy áll, Ő következne, ami­kor a kettőnk közötti rés­be csusszan egy idős asz- szony, s forintjait nyújtogat­va, valamilyen napilapot kér. Nyilván sietős a dolga, ar­rébb lépek, hogy legyen ele­gendő helye, s ekkor az árus kurtán 'odaszól az asszony­nak: — Mit akar? Várjon a so­rára! Ott a maga helye a vé­gén! Mármint a sor végén. Ne­kem erre a három kurta mondatra szinte automatiku­san az „kattan be”, amit az ember négylábú állatok gazdáitól szokott hallani, hogy: „kuss, eredj a helyedre!” Na, de a további fejlemények sem utolsók éppen. A kissé ren­detlen sor, alig észrevehetően, de rendeződni kezd, minden­ki azt nézi, hol áll, ki után következik, szeretne megme- külni az esetleg ismét bekö­vetkező kioktatástól, szóval a sor szemlátomást meg van félemlítve. Mint aztán ki­derül, erre már nincs ok, mindenki megveszi szépen a lapjait: a steppelt kabátos hölgy, a szőrmés-anorákos fiatalember, a kalapos úr, a... A kopott kabátos, fej­kendős, magas szárú fűzős ci­pőt viselő asszonyt érte csu­pán inzultus. Tartok tőle, hogy őt sem érte volna, ha teszem fel, perzsabundát visel. És nem ez az első eset, hogy észreveszem: osztályo­zunk. Pontosabban: osztályo­zódunk. Aszerint, hogy kinek- kinek külleme mely anyagi hátteret feltételez, besorolta- tik egy-egy osztályba, amely osztály azután egy elbírálási módszert is jelent. És ez nem ám önvédelem, nem az a faj­ta magatartás, amikor az em­ber azt mondja magában, hogy „ennek a szeme sem áll jól, ezzel jó lesz vigyázni!” — mert ennek létjogosultságát, ha a látszat sokszor csal is, el­ismerem. De hogyan sorolhatnám pél­dául az ,.önvédelmi kategóriá­ba” ázt. az esetet, amikor a gyámoltalan „egyszerű” beteg bekopog a rendelő ajtaján — mert előzőleg az őt gyógyító orvossal úgy beszélték meg, hogy kopogjon nyugodtan, eb­ben az egyszeri és kivételes elbírálást igénylő esetben nem kell kivárnia a többi beteg között a sorát — és az orvos­írnok (asszisztens?) ajtót nyit. végigméri, majd így szól: — Nem tudja, hogy tilos kopogni? Várjon! Egyszerű beteg mondaná, hogy de a doktor úr neki a lelkére kötötte... csakhogy nincs rá módja. A vitatkozást az orvosírnok (asszisztens?) emelt hangon kikéri magá­nak. S én megint csak azt érzem, hogy ha nem Egy­szerű Beteg próbált volna kopogni, hanem Szemlátomást Jólszituált Ür, akkor az ese­mények merőben másképp alakulnak. A hét végén nagy piac volt, de kisebb forgalommal. Sok baromfit árultak és az árak mérséklődtek. A vágott tűzifa is olcsóbb lett, 140 forintért adtak 100 kilót. A gyümölcs- és zöldségpia­con az étkezési szőlő 30, az alma 10—16, a körte 24—26, hercz László és Krencz Má­ria; Mondi Ferenc és Szeme- rédi Lídia; Nagy Gergely és Szépe Katalin. Meghalt: Szivák György (Jó­zsef A. u. 4.); Engel László (Maros u. 9.); Mészáros Má­ria (Gombai u. 3.); Andocs Ferenc (Szabadság tér 1.). Vannak azután kevésbé éles, de mégis hasonló töltetű helyzetek. Az anyuka felkere­si csemetéje ügyében az igen jó hírű pedagógust. Afféle fordított családlátogatás ez, melynek végén anyuka fa­nyalogva megjegyzi, hogy csalódott. No, nem a tudásban vagy a segítőkészségben, ha­nem: „Ki gondolta volna, hogy ezek ilyen puritánul él­nek? Pedig úgy hallottam, nem keresnek rosszul!” Vagy a fordítottja, melyért ugyancsak nem kell messzire menni: az éppen hogy vég­zett, vagy még nem is vég­zett, de gyakorló pedagógus kislány — már bocsánat, de ezzel a kislány szóval csupán az életkori különbséget szeret­tem volna hangsúlyozni — el­várja, hogy a nála idősebb anyuka, aki otthon bedolgo­zó, s kinek gyermekét ő okít­ja, az utcán előre köszönjön Ha ne adj’ isten nem köszön előre, akkor ő viszont egy­általán nem köszön. Bár meg­lehet, ez utóbbi példa nem is illik a sorba, hiszen, amit itt előre köszönéssel az idősebb­nek elismerni „illenék”, nem is a pénz — hanem a „hata­lom”. Torz értékrendek persze mindig is voltak. Az ember valahogy mégis azt remélné, hogy ahogyan egyre többféle értéket van módunkban meg­ismerni, úgy egyre csalhatat- lanabbul leszünk képesek ki­választani ezek közül a mara­dandót, amit megbecsülni ér­demes. De mintha épp fordít­va történne. Olykor már-már az látszik törvényszerűnek, hogy egy perzsabunda na­gyobb érték a tapasztalásnál. Hogy az elegáns megjelenés eifödi az erőszakos butaságot, hogy minél jobban dagad a Egerben 162 indulója volt a lépcsőzetes rendszerű kötött­fogású junior egyéni bajnok­ság országos döntőjének. Ta­kács János (Nk. Kgy. Kini­zsi) városunk birkozósporfjá- ban az utóbbi évek egyik leg­nagyobb sikerét érte el. Az 52 kilogrammosok 12 fős me­zőnyében igen jól, kirobbanó formában birkózott, s 4 győ­zelem és 1 vereség után az igen értékes második helyen végzett. Ezzel öt olimpiai és nyolc minősítési pontot is szerzett. Teljesítményének értékét növeli, hogy még első éves ifjúsági korú versenyző és súlycsoportjának egyik legfia- talabbja is volt. Ifjúsági kor­csoportnál feljebb ez az ed­digi legjobb körösi birkózó­eredmény. Takács szorgal­mas, magatartása és birkózása példamutató. A Toldi iskola 4/d osztályos tanulója. Nevelő és jelenlegi edzői: Sárosi Béla és Sárosi Tibor. ★ Dunakeszi volt a színhelye a Pest Megyei Hírlap Kupa úttörő-csapatverseny kötött­fogású fordulójának, amelyen más területről: Bács-Kiskun a héjas dió 46, a melggágyi paradicsom 80, az uborka 80, a gesztenye 50, a szárazbab 60—90, a burgonya 7—8, a petrezselyemgyökér 16—30, a sárgarépa 12—15, a fehér ká­poszta 7—8, a kelkáposzta 18 —20, a karfiol 25, a vörös­hagyma 12, a fokhagyma 150 —220, a zöldpaprika kilója 80, darabja 3-5, a saláta feje 3, a retek csomója 6—8, a zöld­ség csomója 12—15, a sütní- való tök kilója 6, szeletje süt­ve 15 forint volt. A baromfipiacon a tyúk pár­ja 160—200, jérce párja 150— 200, két kakas 300, pulyka párja 500, egy lúd 220, gyön­gyös párja 170, a tyúktojás da­rabja 3 forint. A vágottbaromfi-standon a házi csirke kilóját 72, a ka­csahúst májjal 75, a libahúst májjal 88 forintért mérték. K. U zseb, annál kevésbé lényeges, hogy szűk a jellem. . Idős ismerősöm, aki az élet nehezen elfogadható dolgait mindig képes igen tömören és találóan összefoglalni — mert a kis nyugdíj, úgy látszik vak­merővé és éleslátóvá teszi az embert —, azt mondta nekem erre: — Nem az a vak, aki nem lát. Hanem, aki nem képes észrevenni. Amiből az is nyilvánvaló, hogy egy pénzszekrénnyel ütközve könnyen betörhet a fejünk, ha nincs meglette az a segítő szándék és kéz, amely segít elkerülni az üt­közést. K. Zs. Alakuló ülés A Magyar Pedagógiai Tár­saság Pest megyei tagozata nagykőrösi munkabizottsága december 10-én délután fél három órakor tartja alakuló ülését, az Arany János Műve­lődési Központ 27-es számúi termében. Tájékoztató hang­zik el az MPT munkájáról és további feladatairól; a téma előadója dr. Horváth Márton egyetemi tanár, az MPT fő­titkára. Ezután a vezetőség megválasztására és az 1987. évi munkatervi feladatok megbeszélésére kerül sor. hh MoTriol A nagyteremben Arany a tó fenekén. Szí­nes, szinkronizált új-zélandi kal^ndfilm. Előadás 5- és 7 órakor. A stúdióteremben Megfelelő ember kényes fel­adatra. Színes magyar film, fél 6-kor. megyéből is voltak részt­vevők. Az első három helye­zett kiemelkedett a 6-os mezőnyből. A legjobb egyéni győzelmet a körösiek szerez­ték és kis szerencsével az első helyen is végezhettek volna. Eredményeik sorrendben a következők voltak: Kunszent- miklósi KSK-tól 6;4-es vere­ség, Csepel Autó VSE-vel (Szigethalom) 5:5 (jobb tus- aránnyal az ellenfél győzött, itt kellett volna plusz egy pont), a Ceglédi VSE-t 7:3-ra, a Dunakeszi VSE-t 10:0-ra (mind tusgyőzelemmel) és a Szigethalmi KSK-t 10-,0-ra (mind tussal) legyőzték. A végeredmény: 1. Cse­pel Autó, 5 győzelem (34:16- os egyéni győzelmi arányt, 2. Kunszentmiklós 4 (33:17\ 3. Nk. Kgy. Kinizsi 3 (36:14), 4. Ceglédi VSE 2 (25:25), 5. Dunakeszi 1 (16:34), 6. Sziget­halom 0 (6:44). A 15 főt szerepeltető körö­siek egyénileg így szerepel­tek: Zsigár Ernő (3 győze­lem), Sárosi Csaba (1), Be- nyik József (2), Balogh An­tal (4, egy súlycsoporttal fel­jebb is kiemelkedően birkó­zott), Kecskés Sándor (2), Tóthpál Viktor (1), Kecskés Győző (1), Tóth Péter (4, a csapat egyik erőssége volt), Csapó Zoltán (4), Tóth Zol­tán (3, súlyánál 1-gyel fel­jebb), Faragó Antal (1), Szen- di Lajos (újonc létére jól birkózott), Zöldi László (1), Kiss Csaba (4, jóval nehezebb ellenfeleket győzött le a nehézsúlyban). S. Z. Áramszünet A Démász Nagykőrösi Üzemigazgatósága értesíti a lakosságot, hogy december 10- én reggel 8 órátóT déli 12 órá­ig a Dugonics és a Hungária utcában áramszünet lesz. Eladó 100 q tőzeg. Érdeklődni: Pallai Józsefnél, Horgász Egyesü­let. Gyopár u. 12. Garázsiroda. Kedd, péntek, du. 14—17 óra kö­zött. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap» A színjátszás pártfogója Vida László törteli földbir­tokos, Pest megyei táblabíró, színműíró, színműfordító volt. A felsőpenczi és fegyvernek] Vida család a nemesi levelét 1609-ben kapta 11. Mátyástól, ezt később Mária Terézia ki­rálynő 1740-ben megújította. A család legismertebb tagja, Vida László 1770. május 16-án született Törteién, és ott is halt meg 1831. december 6-án. Finom ízlésű, tanult ember volt. Törteli kastélyában la­kott a családjával s ott vesz­tette el feleségét és fiát. Bánatát feledni és hasznos elfoglaltságot - keresni Pestre ment. Wesselényi Miklós báró lemondása után magára vál­lalta a színészek gondját, a pesti magyar társulat igazga­tását. Abban a korszakban vette át a magyar színészet vezetését, amikor a nagy pénzügyi zavarok mellett az erős társadalmi előítéletekkel is meg kellett, küzdenie. A magyar és a német társu­lat színi előadásokra a, Rondel­lát bérelte. Vida László elő­ször is a magyar társulat szá­mára egy új színjátszásra al­kalmas helyet keresett és ta­lált, a Hacker-léle szálát, amit eredetileg táncteremnek hasz­náltak. Vida saját költségére ezt rendes színházteremmé alakíttatta át. Egy sor emeleti páholyon kívül földszinti szé­keket is kialakíttatott, ame­lyek mögött a leghátul lévő állóhelyek voltak a legolcsób­bak. Schenbach Róza, a későbbi Déryné ebbe a színházba ment el meghallgatásra Vidához. A titkárától Vida már hallott Róza szép hangjáról. Ezzel a kérdéssel fogadta az édesany­ja mellett álló kis Rózát: „De hát hol van az én jövendő kis színésznőm, kihez én szép re­ményeket táplálok s M oly szépen s oly fejlett hangon tud énekelni?” A meghallga­tás után Vida kifejezett óha­jára ment tanulni, valamint kosztra és szállásra Murányi Zsigmondnéhoz, akit „tiisztá beszéde, helyes mimikája s a legjobb ízléssel válogatott öl­tözéke után az első csillagnak tarthatunk a Magyar Theát- rum még homályos egén” — frja róla a Magyar Kurír. Te­hát Róza ahhoz a színésznő­höz került, akit a színházi kö­zönség nagyon szeretett és be­csült. ' ' Ekkor még Róza édesanyja csak egyéves szerződés aláírá­sába egyezett bele. A fiatal színésznő megfogadta Vida tanácsát, szorgalmasan képez­te magát, tanulta az egyre több és mind nagyobb terje­delmű szerepeket. A közönség is a szeretedébe fogadta a Széppataki néven szereplő Ró­zát, aki a naplójában így ír Vidáról: „Egy igen kedves, megnyerő arcú, már nem fia­fal úr, magas, derék termetű. Vida lelke volt a társaság­nak.” Vida minden színészét ju­talmazni akarta, ha legalább csekély tehetséget érzett ben­ne. Egy-egy nagy sikerű elő­adás után elosztotta a társulat tagjai között az est egész jö­vedelmét. „Volt a színháznál egy igen­igen szép leány, aki igen gyönge színésznő lévén csak a kórusban énekelt, neve Bá­rány Katica. Vida úr megsze­rette. Szerencse vagy a sors akarta így, hogy fia legyen, és megszületett a kis Vida Laci. Vida László úr megesküdött vele, kivitte Törteibe jószágá­ra, s ott lakott anyjával együtt a kastélyban. Vida úr végtére megunta a sok kocsi­zást Törteiről Pestre, Pestről Törteire, aztán otthon is sze­retett volna lenni szép fiatal nejénél, de a színházba járni s a színészettel foglakozni is szeretett volna ... mégis győ­zött a szép nő” — írja Déryné a naplójában. Így egy boldog házasság által helyreállt Vida László kedélyének megzavart harmóniája. Vida 1811. au­gusztus 15-én visszavonult 9 színházvezetéstől, de amikor nejével Pestre ment, soha nem mulasztotta el megláto­gatni a régi tagokat, végignéz­te a próbát és tanácsot adott. Vida Lászlónak a magyar színjátszás sokat, igen sokat köszönhet. Ha ő 1809-ben nem veszi át a pesti magyar társulat irányítását, az min­den bizonnyal rövid idő alatt feloszlott volna. Emlékét az irodalomban tisztelettel őrzi Kazinczy Vidához írott ódája, Szemere Pál pedig episztolá­val tisztelte meg: „Aki nemze­tének erkölcsét szebbiti,/ Az hagy maga után háláló fiá­kat." Vida László 155 éve halt meg. Borsos Hedvig hí Anyakönyvi hírekor Piaci jelentésbh —■Sporthírek—! lakács: kirobbanó forma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom