Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

Olákfasiács a szataukáskcpzta Szerveznek, támogatnak Szépen hangzik az egyenlő teherviselés. Sokszor mégis jelszó marad, nemcsak a csa­ládokon belül, de a szerveze­tekben is. Vannak olyan em­berek, akik minden munkát magukra vállalnak, agitálnak, szerveznek, míg mások meg­elégszenek azzal, hogy belép­tek a tagok sorába. Arra már rájöttünk, ezen változtatni kell, kérdés csak az, hogyan, milyen formában. A 202. Számú Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Inté­zet és Szakközépiskolában diákgyűlésen jelentették be, létrehoznak egy tizenhárom tagú diáktanácsot. Céljuk, hogy mentesítsék a KISZ- szervezetet különböző felada­tok elvégzése alól. Ezzel erő­síthetik politikai jellegét és a szervezet erősödését szolgálja majd az új, szigorúbb tagfel­vételi követelmények kidolgo­zása is. A sportversenyek, társa­dalmi munka és kirándulások szervezése, szakköHök alakítá­sa és patrohálása nem tarto­zik ezután a KISZ munkájá­ba. Az önálló munkatervet készítő diáktanács dolga lesz a hagyományápoló rendezvé­nyek, házi tanulmányi verse­nyek előkészítése, az iskola­rádió műsorainak összeállítá­sa, az iskolaújság oldalainak szerkesztése. Az intézmény szakszervezetét is hatékonyab­ban kívánják bevonni az iS' kola életébe. Számukra a fó rumok, környezetvédelmi ve­télkedők, szakmai napok ren­dezése, valamint az iskolaúj­ság terjesztése lesz a legfőbb feladat. Az iskolai KISZ-bi zottság és diáktanács vezetői tagjai lesznek az ebben az év­ben megalakuló iskolatanács­nak is. A közgyűlés végéiria diákok a célokkal, elvekkel egyetért­ve megszavazták a diáktanács létrejöttét, melynek elflöke Szabó Tamás másodéves ka­rosszérialakatos-tanuló, tag­jai közül hatan az osztály­diákbizottságok, hárman az iskolai KTSZ-bizottság, hár­man az ifjúsági szakszervezet képviselői. Bacifc és hiedelmek Nagyon sok családban bol­dogság a gyerek. Sajnos ne­velésük nem zökkenőmentes. A kisebbek könnyebben meg­betegszenek, s mivel nem mehetnek bölcsődébe, óvodá­ba, iskolába, az apa vagy az anya kénytelen otthon ma­radni velük. Egy gyereknél könnyebb a helyzet, ha meg­gyógyul, mehetnek a szülők dolgozni. Más a helyzet két, vagy több testvér esetében. A beteg előbb vagy utóbb át­adja testvérének a bacikat. Ennek az átadásnak az az eredménye, hogy a szülő egy-két hét kihagyás után új­ból otthon marad a másik be­teg gyerekkel. Az egy hét munka, egy líét otthon mara­dást sok munkahelyen nem né­zik jó szemmel. Vegyünk egy esetet, ami nem egyedi. A szülő otthon. Épp készíti a kis betegnek az ebédet. Vá­ratlanul megszólal a bejárata csöngő. -Összerezzen. Kinyitja az ajtót, ismerősöiket pillant meg. Munkahelyi vezetője, és ’ személyzeti osztályvezetője személyében. Látják, valóban betegek a gyerekek. Nem is zavarnak tovább, elmennek. Másnap eljön a kolléganő, s elmeséli a nagy újságot. Azért mentek téged meglátogatni, mert azt hitték, hogy csak lógsz. Jutalmazásoknál is ér­zi ennek utóhatásait, egysze­rűen nem kap jutalmat, még akkor sem, ha közben becsü­letesen dolgozik. M.i ennek az oka? Csák az, hogy ha beteg a gyereke, otthon kell vele maradnia. Ez olyan súlyos vétségnek számít, hogy emiatt nem jár jutalom. A szülőt megviseli gyermeke betegsége, •s amikor munkába állhat is­mét, elkeserítik jogos hiány­zásának utóhatásai. Nyilván vidámabb lenne makkegészsé­gesen felnevelni a gyerekeit, ennek a szülő örülne a leg jobban. Másik esetben a tanítón,, jegyzi meg körülírtan — ami­ből viszont a szülő érthet —, hogy a gyerek azért maradt talán távol az iskolából, mert most van dolgozatírás idősza­ka?! (Igen, azért van távol, mert 39,2 fok a láza!) S befejezésül még egy pél­da. Egyes vállalati vezetők — azért vannak ilyenek is- — megértésből és emberségből jelesre vizsgázva, engedélye­zik a kisgyereket nevelő be­járó dolgozóknak, hogy ké­sőbb érkezhetnek munkahe­lyükre, vagy korábban elen­gedik őket, hogy az óvodák, bölcsődék zárása előtt elérjék gyereküket. Nagyon sokan elfelejtik ko­ruk miatt, milyen is volt a gyermeknevelés, s irigységből teszik a kis megjegyzéseiket, Neked már az is jutalom, hogy később jöhetsz be, s ko­rábban mehetsz el, s ezek után még jutalmat is akarsz? Miilyen meg^rtőek a munka­társak?! Azt is meg kell je­gyezni, hogy ezzel az engedé­kenységgel nem valami ke­dvet gyakorolnak, hanem va­lóban nem nyitják ki koráb­ban a bölcsődét, óvodát, s zárni sem zárják később. Te­hát, ha akarna sem tudna a dolgozó előbb beérni, illetve később eljönni, mint a mun­kaidő vége. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy ezt a kis munkaidő-kedvezményű is meg lehetne hivatalosan kérni, de ez nem kis anyagi veszteséggel járna. Hát akkor mi a teendő? Gondolom, ezek után másik gyerek vállalásához kevés szü­lőnek van kedve, még akkor is, ha a statisztikák a sver- meklét-szám állandó csökke­néséről számolnak be. Csonka Miklós r R-LOI íf:S® A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 289. SZÄM 1986. DECEMBER 9., KEDD ...azért a kerekek forognak A Hungaroriiígto! a pincesorig Isten malmai, tudjuk, lassan őrölnek, de azért a kerekek fo rognak. Időbe, harcba került még a hovatartozás elisrrterte- tése is, deputáció mént pél­dául az egyik pesti lapszerkesz­tőségbe, nyomatékosítani: a mogyoródiak nem ragaszkod nak ahhoz, hogy szeretett köz­ségükben építsék föl a For­ma—1-es pályát, ám ha ott, akkor az úgy kerüljön a köz- tudatba. Hiszen a kies völgy, ahol végül megépült a pálya, a k lencszáz éve fönnálló té- lepüvés része.- Előtte is, azóta is minden időbe és harcba ke­rül. Kevésbé fellengzősen: minden, ami a pályán belül és kívül történik, az valakinek az érdekében áll, másnak vi­szont érdeke ellen való. A mo­gyoródi versenypálya a folya­matos érdekütközés és -egyez­tetés története is. Világhírt adó A küldöttség fővárosi láto­gatása, az emlékezetes falu­gyűlések, a tájékoztatók gar­madája .óta sok minden le­zajlott a pálya körül és a pá­lyán. A legfontosabb persze maga o verseny volt, amiért az egész létrejött. A száguldás mesterei évente egyszer verik föl a völgy csöndjét, három napig tart a csoda, nagyjából ennyi, ideig tartózkodnak sok ezren a községben és a kör­nyéken. Utána minden vissza­áll az eredeti kerékvágásba, mindenki éli a maga életét. Akik elmennek, azok valószí­nűleg igen, a mogyoródiak kö­zül jó néhánynak, no meg a Hungaroring gazdái fejében mindig motoszkál valami, ami kapcsolatos a pályával. A fönntartó, a működtető gazdasági társaság nyilvánva­lóan arra törekszik, hogy a két verseny közötti hosszú na­pokban is hasznot húzzon va­lahogy, e célból igyekszik programokat szervezni, ami­lyenekről az utóbbi időben gyakran hallottunk. Hogy csak egy apróságot említsünk, té­lire személyautók tárolását vállalnák. A mogyoródiak, tél­iesen érthetően, azon törik a fejüket, miképpen fordítsák előnyükre az országos, sőt vi­lághírt adó pályát. Előnyöket már eddig is el­könyvelhettek. A közlekedés, az úthálózat, a kereskedelem, a vendéglátás bizonyos javu­lását. S minden valószínűség szerint, a jövőben még na­gyobb lehetőségek rejlenek. Legjobb tudásunk szerint ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázásában együttműködő partnerek a városi, a megyei illetékes párt- és állami szer­vek, a társulás és a minisz­térium is. Legszebb szín Néhány napja tartottak meg­beszélést a témakörben, ahol megfogalmazódott egy hosz- szabb, akár 15—20 évre szóló komplex terv igénye. A komp­lex szónak az esetben tényleg van értelme. Az a csapat, amely kidolgozna egy ilyen elképzelést, több település, Mogyoród, Kerepestarcsa, Gö­döllő, Csömör, Szada, Veres­egyház, sőt a nem körzetbeli Fót érdekeit is figyelembe venné. A régión belül pedig a legkülönbözőbb területekre lennének tekintettel. Még olyasmire is, ami el­ső pillantásra ettől az üzleti vállalkozástól távolinak lát­szik. Ez pedig a szép számú mogyoródi patrióta egyik szív­ügye. A helytörténetre uta­lunk. Ami persze több mint helytörténet. Az volna furcsa, ha a kilencszáz éves település hívei nem akarnák megmu­tatni magukat, éppen akkor, amikor olyan ,töpjegek t gyűl nek itt egybe, amilyeneket a pálya nélkül még álmodni sem mert volna senki. Az is érthető, hogy a látnivalókat igyekeznek a legszebb színben fültüntetni. Van, aminek csak méltó helyet kéne találni, van, amit még föl kell tárni, s akad olyasmi, aminek a ren­deltetését kell megtalálni. A helytörténeti anyagot je­lenleg a régi iskolában tárol­ják. Ez azonban nincs olyan állapotban, hogy a később ki­alakítható múzeumnak alap­jául szolgáljon. Pontosabban: eldöntendő, annak az épület­nek a fölújítása kifizetödőbb-e, vagy egy újnak a létrehozása. Föltárnivaló a Klastrom-he- gyen van mit. S ne feledkez­zünk meg az utóbbi időben sokat emlegetett pincesorról, amely lehet látnivaló önma­gában is, de még inkáább, ha megtalálják a funkcióját. Amikor ezekről a kérdések­ről beszélgettünk a városi­pártbizottság vezetőivel, el­mondták, hogy f napokban tartott megbeszélésen kiderült, a Közlekedési Minisztérium minden érdemleges javaslatot fölkarol, a gazdasági társulás ugyanakkor készségesen vál­lalkozik a látnivalók, széles körű propagálására. Minden­nek természetesen az az előfel­tétele, hogy legyen mit fölka­rolni, propagálni, megmutatni a külhoni és hazai látogató­nak. Egy biztos, hangoztatták a pártbizottságon, a pályával tartósan kéll együttélniük a mogyoródiaknak és a V^b’oiek- nek egyaránt. Az együttélés sokféle lehet. Igazán jó akkor lesz, s így használhatják ki előnyeit a legjobban, ha min­denki, aki azért tenni akar, akinek ötlete, javaslata van, konstruktív együttműködésre törekedjék, saját érdekét kép­viselve, de a másokéra is te­kintettel. Kílsidciűit várnak Hogy mit és hogyan kéne tenni, azt a közeljövőben szé­les körben szeretnék megbe­szélni, bevonva az említett te­lepülések vezetőit, népfront- aktivistáit, s várják minden­kinek,, az észrevételeit, elgon­dolásait. Tereprendezés níán P®nta!apok A gödöllői -lakosok a rend­őrség épülete melletti és a ta­nácsháza előtti részen ismét kerítéssel, szaknyelven szólva zsinórállványokkal elhatárolt területtel találkozhatnak. Az előbbi két intézmény elké­szülte után ismét itt, dolgoz­nak a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat 2. számú főmérnökségének dolgozói. Gulyás István művezetőtől kértünk tájékoztatást a mun­kálatokról. Három hete fogtak hozzá a tizenhat tantermes gimná­zium épületének előkészítési munkáihoz. Földgépekkel elsi­mítottak körülbelül nyolcezer négyzetméteres területet, meg­mozgattak csaknem ötezer köbméter földet. Jelenleg kát' méter húsz centiméteres mély­ségű pontalapokat betonoznak, ezekre helyezik majd az épü­letet tartó vasbeton rácsokat. Az idő szerencsére kedvez a munkálatoknak, de ennek el­lenére Kalcidur fagyásgátló folyadékot is kevernek a be­ton közé. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Mark Twain: Koldus és ki­rályfi, a szolnoki Szigligeti Színház vendégjátéka, 14.30 és 17 órakor, Suzanne Szász: Testnyelv, fényképkiállítás, megtekinthe­tő 15—19 óráig. A hónap műtárgya: Nagy Sándor könyvillusztrá­ciói, megtekinthetők az előtér­ben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, megtekinthető 10— 18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki- áílitás, megtekinthető. 10—18 óráig. A hénap gldcUsi műtárgya Nagy Sándor illusztrációi Az élet minden megnyilvá nulásának művészi tartalmat kell adni — vallották Ruskin nyomán a gödöllői művészte­lep tagjai. A szecesszió össz- művészetre törekvő eszmé­nyeit követve készítettek bőr­munkákat, bútorterveket, freskó- es .üvegablakok kar­tonjait, hímzéseket, szőnyege két, táblaképeket, grafikákat. Egyes nézetek szerint könyv illusztrátori, grafikusi tévé' kenységükkel tudtak bekap­csolódni leginkább a szecesz- szió európai áramába. A hónap gödöllői műtárgya­ként három olyan könyvet mutatnak be a művelődési központban, melyet Nagysán­dor illusztrált. Koronghi Lippich Elek ver­seskötetéhez Körösfői-Kriesch Aladárral együtt készítették az illusztrációkat. A magyar könyvművészetben is határ­követ jelent a kötet, hiszen itt sikerült megvalósítani azt a szecessziós törekvést, hogy a borító, a címlap, a fejlécek, a záródiszek, az iniciálék, az' illusztráció és a szöveg szo­ros gondolati és formai egy­ségben legyen. Nagy Sándor rajzai erede­tiek és sokszínűek. A szöveg­részeket közrefogó növényi és figurális elemekből összeszőtt képek érzékenyen követik a versek gondolati és érzelmi hullámzását. A szélesen ki­terjedő, indázó vonaljáték Nagy Sándor korai korszaká­nak jellegzetessége. A kötet igazi értékét a két mester illusztrációi adják, de a versek költőjét is érdemes Gödöllőn megismerni. K. Lippich Eleket, a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté­rium művészeti ügyosztályá­nak vezetőjét szoros barátság fűzte Kriesch Aladárhoz és Nagy Sándorhoz. Hatékonyan támogatta a gödöllőieket a művésztelep és a szőnyegszö­vő iskola létrehozásában. Hi­vatali befolyását, személyes ismeretségét latbavetve segí­tett az engedélyek ' és anyagi források, ösztöndíjak, állami megrendelések megszerzésé­ben. Művelődéspolitikai kon­cepciója nagy részben meg­egyezett azzal, amit a gödöl­lőiek képviseltek. Barátságuk ennek az eszmei közelségnek köszönhető. A Komjáthy Jenő verseihez készített illusztrációkkal hí­ressé vált Nagy Sándorhoz fordult Ady Endre az Üj ver­sek kiadásakor. A könyvem­hez felséges illusztrációkat ké­szített Nagy Sándor. A Mi gyermekünk című versem ad­ta neki az ötletet. Gyönyö­rű... írja Lédának egyik le­velében Ady. S valóban, N^gy Sándor kedvelt témáját, a csa­ládábrázolást rendkívül finom vonalvezetésű rajzban fogal­mazta újjá. A művelődési köz­pont tárlójában a 3. kiadás egy példánya látható. Báthory Nándorné Tündér- - világ a Városligetben című ifjúsági regényében is a csa­lád, az anya, s a gyermek táj­ba helyezett ábrázolása buk­kan fel. Nagy Sándor felesé­gével, Kriesch Laurával közö­sen készítette a gyermekkönyv illusztrációit. Nagy Sándorné népi gyermekjátékokat idéző rajzai, főként kontúrra és folt­hatásokra épülnek! míg Nagy Sándor a hullámvonalak sod­rába szövi figuráit. A kiállí­tott könyv csak egy a remek­be készült mesekönyvek sorá­ból. Nagy Sándor sokszínű élet­művéből művészete igen je­lentős ágára, a könyvilluszt­rációkra és a grafikára hívja fel a figyelmet a hét gödöl­lői műtárgya. M. I. Mozi Vadállatok a fedélzeten. Színes szovjet filmvígjáték. Csak 4 órakor! Sólyomasszony. Színes, -ma­gyarul beszélő amerikai ka­landfilm. 6 és 8 órakor! ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) A tanárt is Sehet szeretni Megértik azt, aki megérts Hosszú lenne felsorolni elfog­laltságait. Szerencsére felesé­ge is pedagógus, együtt dol­goznak. Kislánya sportiskolá­ba jár, a könnyebb túrákra évek óta elkíséri apját. Beszélgetésünket végighall­gatta két. kitüntetett diák. Mo- corgásukkal jelzik, ők is szól­ni kívánnak. — Most volt egy kirándulá­sunk, és nem tudtam, mikor lesz — kezdi Simon Györgyi, az ifjú gárda patrónusa. — Karcsi bácsi elment, megnéz­te, visszajött, megmondta ne­kem. Soha nem felejti el, bár­mire kérjük. — Ha valamit szeretnénk szervezni, nem azzal áll ‘elő, mint a tanárok többsége, hogy nincs időm, meg mibe fog ez kerülni, mindig velünk van. Még a presszóba is eljön ve­lünk, ha egy-egy vetélkedőt megnyerünk., — Paulovics Il­dikó KISZ-titkár a problé­máik megértését hangsúlyoz­za. — Nem csinálok semmit — vágja el a további dicsérete­ket Juhász Károly. — ök szerveznek, vásárolnak; én legfeljebb segítek a szendvi­csek elkészítésében, vagy odébb viszek egy széket. — Hát ez az! — tör ki egyszerre a két lányból. Báskai Erzsébet szakmai és anyagismeretet, mérés és műszerek tantárgyat tanít. Két éve osztályfőnök, heti 35 órát tölt saját gyere­keivel. Már most sajnálja, hogy ezek a harmadikosok el­hagyják majd az iskolát. — Soha életemben nem lesz ilyen osztályom. Sok a jeles tanuló, ami az ipari iskolákra nem jellemző. Két év alatt összesen négyen buktak meg. Igaz, riem nagyon szeretek egyest adni, fáj a szívem. Soha nagyobb szívfájdalma ne legyen! Érzik ezt a gyere- 1 kék is, hiszen nevelői munká­ja mellett más tisztségeket is vállal. Ifjúsági szakszervezeti főbizalmi, az országjáró diá­kok körének vezető pedagógu­sa. Éves túraterv szerint ki­rándulnak, a szülők több nap­ra és éjszakai túrákra is nyu­godtan engedhetik el ve'e csemetéiket. Az ODK tagjai­nak zömét természetesen az ő osztálya alkotja. Tíz év után most köszönt le a KISZ-bi- zottság gazdasági felelős posztjáról, a körzeti atlétikai szövetség titkára, versenybíró. kirobbanó taps, az örörrr, a megjegyzések mutatták, ezzel a döntéssel mindenki egyetér­tett. Nem hagyott nyugodni, mi lehet az egyöntetű siker titka. — Én úgy érzem, hogy nem csinálok semmi'különöset. Ta­lán az, hogy megértem őket. Folyosón, irodában, bárhol, bármikor, bárkinek rendelke­zésére állok. ■ Ennyi lenne az egész? Tár­salgás közben lassan kiderül, sokkal több ennél. Juhász Károly pályafutását mechani­kai műszerészként kezdte, az­zal az eltökélt szándékkal, hogy pedagógus lesz. Volt munkás, szakoktató. Nappal dolgozott, este tanult, így szerezte meg képesítését. Munkahelyet nem változtatott, mindvégig az intézet alkalma­zottja volt. Állítása szerint innen nőtt ki, ezért kollégái sem irigylik népszerűségét, sőt. segítik céljai elérésében. Hihetetlen, hogyan jut- min­denre ideje. Továbbra is ok­tat egy első osztályos műsze­részcsoportot, az iskolában A mai napig tisztelettel gondolok rájuk. Magyar—tör­ténelem tanáromra, aki a ver­seket, a több száz évszámot úgy sulykolta belénk, hogy még most sem felejtettük el. Két szigorú matematikataná­romnak a számok szeretetét, a logikus gondolkodást kö- > szönhetem. És bizony sokszor eszembe jut az utóbbi időben, miért, csökkent a pedagógu­sok becsülete a diákok előtt. Nem is a becsületük csökkent, Inkább a gyerekek tartják a modem kor követelményének a nevelők szidását. Mert mit szólnának a többiek, ha ők dicsérnék valamelyik tanárt, esetleg még örömmel tanulná­nak is? Ennek a következ­ményét nem vállalhatják ma­gukra, inkább mennek véle- ménytelenül a tömeg után. Ügy kényelmesebb. Egészen addig hittem ezt, míg részt nem vettem a 202. Madách Imre Ipari Szakmun­kásképző Intézet és Szakkö­zépiskola november 7-i ün­nepségén. A megyei középis­kolások és szakmunkástanulók rétegtanácsa javaslatára idén első alkalommal jutalmaztak olyan pedagógust,. aki éveken át segítette a mozgalmi mun­kát. A 202-esben a tanulók szavazata alaoján az elisme­rést Juhász Károly kapta. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom