Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-04 / 285. szám

198«. DECEMBER i„ CSÜTÖRTÖK Dicséretes erőfeszítés — kevés eredménnyel Nem bűnbakot kell keresni... Alig néhány hónapja, hogy hirt adtunk róla: megalakult a táborfalvi közművelődési népzenei egyesület. Akkori­ban gondokkal küszködtek, hiszen ahhoz, hogy elképzeléseiket megvalósíthassák, megfelelő helyet és partnereket kellett ta- lalniok. Ezt a szerepet a felújítás után idén átadott Jókai Mór Művelődési Háznak kellett volna betöltenie, de ősszel még — a személyi és tárgyi feltételek szott lehetőség. Mire használható? Köziben a tél közeledett, ám a táborfalvai művelődési ház hidegen és kihasználatlanul, igazgató nélkül — azaz hasz- nálhatatlanul áll még mindig. A régi igazgató, Tóth Berta­lan, jelenleg tiszteletdíjasként — tanítás mellett — látja el a legszükségesebb adminisztrá­cióé munkákat. Ottjártunkkor a fűtésszerelőket várta. Éppen a fűtés hiánya miatt nem tud­ta újrafestéssel rendbe hozni a beázás okozta hibákat az Ör­kényi Építőipart Kisszövetke­zet. Egy helyütt ugyan el­egyengették a felpúposodott parkettát, de azóta másutt új­ra hepehupás lett. A közel 3 és fél évig tartó felújítás után májusban megvolt az átadás és a hibák feltárását követően a garanciális javításokat is befejezték. A beruházók szep­tember 26-án átvették és rendben lévőnek találták az épületet. — Hogyan nőtt az eredeti­leg négy és fél millió forintra tervezett beruházás csaknem hét és félre7 Miért nem lehet jelenleg a művelődési ház leg­nagyobb helyiségét sem torna­teremnek, sem színházterem­nek, sem mozinak használni? — tettük fel a kérdéseket Spengler Edének, ». szövetke­zet vezetőjének, v — A májusi átvételi jegyző­könyvben szó szerint ez áll: „Az átlagon felüli jó minő­ségben elvégzett munkáért a megrendelő és- az üzemeltető a kivitelezőnek köszönetét fe­jezi ki.” —,érvelt, mindjárt az elején. — A garanciális hibá­kat elismertük és áh ágy tud­tuk, kijavítottuk. Az újrafes­tésre csak a fűtés megkezdése után kerülhet sor. A felújítás nem miattunk húzódott idáig. Miután az Örkényi közös ta­nácsnak kezdetben nem volt elég pénze, eleve három esz­tendőre és hat ütemben ter­veztük a művelődési ház re­noválását. Sajnos ez idő alatt — számlákkal igazolhatóan — növekedtek a költségek. A megrendelő az apróbb hibáké­tól eltekintve elégedett volt velünk. Az épület funkcionális problémáiért nem a kivitelező a felelős;, megtettük a tőlünk telhetőt, igyekezve a terv elő­írásainak megfelelni. Gazdátlan intézmény A* Örkényi nagyközségi kör­zeti művelődési központ igaz­gatóját. Bagó Józsefet arról faggattuk, miért nem lehetett eddig megoldani a táborfalvai művelődési ház személyi gond­jait, hiszen a régi igazgató októberben lemondott. — Pályázatot nem írtunk ki az igazgatói állásra, mert a régi még elfoglalta a szolgála­ti lakást. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne ke­restünk volna alkalmas sze­mélyt. Már két hónapja tár­gyalunk egy lajosmizsei óvó­nővel, aki — éppen zenei kép­zettsége révén — alkalmas lenne erre a feladatra. Még nem adott végleges választ. A nevére nem emlékszem ponto­san, de azt a tanácson -meg tudják mondani. Higgye él, én is szeretném, ha megoldódna végre a táborfalvai művelődé­si ház problémája. Januártól három státust kap az intéz­mény. Egy népművelő igazga­tóra lenne szükség, mellette n-égvórás munkakörben Farkas Lenke könyvtáros segítene be. A létszám a takarítónővel vál­na teljessé. Ügy látom, hiába is erőlködünk, januárnál ha­marabb nem akad gazdája a háznak. Somogyvári László tanácsel­nök először nem Óhajtótt a té­máról beszélni, mondván, a szeptember elején írt cikk óta megrendült a bizalma. Végül mégis kötélnek, állt: — Hagyják már ezt a kul- birházat! Óriási erőfeszíté­sünkbe került, hogy felújítot­tuk. Három-éven át elvitte a. hiánya miatt — erre nem lát­tanács teljes beruházási kere­tét — kezdte. — A maga cik­ke csak arra volt jó, hogy rossz hangulatot teremtsen. Hozzájárult.althoz, hogy a tá- borfalvaiak ne fogadják öröm­mel és elismeréssel a létesít­mény elkészültét. A közműve­lődés mindig szívügyem volt,. Támogattuk a népzenei együt­test ia Az egyesület alapító ülésén ugyancsak ott voltam és örültem kezdeményezé­süknek, elképzelésüknek. Igyekszem hozzájárulni a sa­ját eszközeimmel ahhoz, hogy jól dolgozhassanak. Az igazga­tói állást azonban hiába hir­dettem volna meg. Ki jön ide, ha nincs szolgálati lakás? Szerintem ha rendbe hozzák a fűtést, használható a művelő­dési ház. Saép, és csak a jór szándékon múlik, miként töl­tik meg élettel. Megoldásra várva Nagy János. Táborfalva községi elöljárója néhány nap­pal „később elmondta, hogy megérkezett a lajosmizsei óvó­nő nemleges válasza; Kecske­méten jobb állást ajánlottak neki. Nagy János szivén vise­li mind a község, mind az egyesület valahány gondját, baját. — A szövetkezet a mai vi­szonyokhoz képest Valóban' szépen dolgozott, de az isigaz, hogy az épületnek rengeteg a hibája — mon-dta. — Most, az öregek napján, az első fűtés alkalmával derült ki, hogy lö.nk?ementek a fűtési rend­szer légzőszelepeí es a mellék­helyiség -éívéxető • csatornái hosszabb használat után — a tisztítás ellenére is •—eldugul­nak. Ahhoz, hogy a művelődé­si ház rendeltetésszerűen mű­ködjék, még sok pénz kell. Ami a pénzt illeti — foly­tatta —, hiába is várnánk, hogy' a közös tanács még töb­bet adjon a művelődési ház­ra. -Valóban dicséretes az az erőfeszítés is, ahogy a meg­emelkedett költségeket állta. Bábolna- Aki csak egyszer is átlépte a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát határát, úgy érzi, hogy egy más világ­ba érkezett. A kukaricaszárak úgy magasodnak ott, mint egy elit hadsereg válogatott gránátosai, és a szépen meg­munkált földek is olyan ké­pet mutatnak, mintha még egy hatalmas seprő is végig­szánkózott volna rajtuk a le­geslegutolsó művelet után. Azok a bizonyos Tetra-prog- ram keretében kikelő, növek­vő csirkék pedig szintén olyan pontosan megszervezett, már-már klinikai tisztaságú környezetben hagyják ott to- jáshéjlakásukat és kezdenek el kárálni, kapirgálni, mint­ha valóban az egészségügy legszigorúbb őrei pesztrálnák fejlődésüket. Mindezt korábban jobbára csak azok láthatták testkö-, zelből, akik a Bábolnai na­pok rendezvénysorozatára nyertek bebocsátást. Most azonban egy egész ország bá­mulhatta meg ezt a birodal­mat, abból az alkalomból, hogy Sára Sándoréknak a helyszínen forgatott monstre méretű dokumentumfilmjét a televízió is bemutatta. Igaz, a két csatornán ide- oda elbújtatott részek után kutatni kellett, de aki csak egyszer is belekóstolt ebbe a személyes emlékeket, ritka­ság számba menő híradófel­vételeket, tárgyilagos hang­vételű gazdasági elemzéseket elegyítő vállalkozásba, az it­ta, ízlelgette, majd újból és újból felidézgette a megszó­lalók szavát. Nem lehet kétséges, hogy a legemlékezetesebb perceket Sajnos azonban, egyelőre még társadalmi munkával sem tudjuk pótolni a hiányokat, mert akkor érvényét veszti az egyéves garancia. A hiányok megszüntetéséhez pénz kelle­ne, de az nincs. A közös ta­nács Örkényben a megyei el­osztáskor csak 350 forint kö­rüli fejkvótát kapott. így a társközségeknek is csak az en­nek megfelelő összeg jut. Egy évig nem is várható, hogy megteremtődjenek a rendelte­tésszerű működtetés feltételei. Most igazgatót kell szerezni a művelődési háznak, mert gaz­da nélkül még annyit sem ér, mint amennyit igy érhetne. Mindig mondtam: hiába nincs szolgálati lakás, akkor is meg kell hirdetni az állást! A ré­gi igazgató nemrég lemondott a szolgálati lakásról, így már ez sem akadály. A legrosszabb helyzetben természetesen a népzenei együttes és az egye­sület van, mert hidegben nem tudnak próbálni, dolgozni. Jó­magam az új esztendőtől re­mélem és tartom reálisnak a megoldást. Nem kis suffimá hét és fél millió forint. Különösen akkor nem, ha az, amire költötték, nem használható. Nem célunk most bűnbakot keresni, s az sem, hogy bárkire ráhúzzuk a vizes lepedőt, netán ellentéte­ket szítsunk. Felesleges az egymásra mutogatás, is. A be­szélgető partnerek által el­mondottakból egyértelműen kiderül, hogy bizonyos érte­lemben mindenkinek igaza van, s mindenki a legfájóbbat panaszolja föl. Nagy dolog, hogy a közös pénzből az Örké­nyi tanács ilyen mértékben segítette a közrhűvelődés fel­tételeinek megteremtését Tá­borfalván. Ha a szövetkezet valóban rövid időn belül föl­számolja a garanciális hibá­kat'«» megoldódik a művelő­dési ház vezetői gondja is. lesz helye az egyesületnek és a népzenei együttesnek,pz in­tézményben. Minden bizony­nyal az Örkényi tanács sem óhajt félmunkát végezni és ha némi késéssel is, de pótolja — netán a helybeliek segítségé­vel — a még hiányzó és, elen­gedhetetlenül fontos technikai berendezéseket, feltételeket. Üjj írisz Burgert Róbert, a kombinát vezérigazgatója szerezte, ö a műsorszerkesztés kegyeiből nem a kettes műsorban el­bújtatva, hanem az egyes csatornán és ráadásul vasár­nap este kapott szót, s így milliók és milliók találkoz­hattak ismét vele, s hallhat­ták az ő magánemberi és vál­lalatirányítói számvetését. Stílusosan fogalmazva: az ő karrierje aztán végképp nem volt sétagalopp! Amíg elébb túljutott közismert pécsi pró­bálkozásának buktatóin — lelkes hályogkovácsok módjá­ra próbálták ott ki kísérletez­ni a tömeges csirkenevelés módszereit, de bizony még azt sem vizsgálták meg, hogy mennyire sós az az eledéiként szétszórt, majd a jószágok tö­meges pusztulását okozó hal­liszt —, ezt követően pedig lassan-lassan a saját elképze­lései szerint újmódí minta­gazdasággá alakította a régi nagybirtokot, Bábolnát, nos, mindez hatalmas erőfeszítése­ket követelt tőle. Tőle is, de attól a szakembercsapattól is, amelyet sikerült maga köré gyűjtenie, s akik nem csupán átvették, de sikerrel végre is hajtották az ő fejlesztési el­képzeléseit. Mint hallhattuk, mindig azt cselekedték, amit a gyakorlat megkívánt. Amikor kiderült, hogy szalmonellával fertőzött tojásokat tojnak a bábolnai tyúkok, azt vették célba: mi­képpen lehet kiirtani a kór­okozókat terjesztő patkányo­kat. Amint pedig kidolgoz­ták e négylábúak eltüntetésé­nek módszerét, ezt az eljárást sem hagyták veszendőbe men­ni, hanem egy egész ágazatot Szépművészeti Múzeum Születésnap Nyolcvan esztendeje, 1906 decemberében nyitotta meg kapuit az egyik legnagyobb hazai közgyűjtemény a Szép- művészeti Múzeum. A millen­niumi ünnepségek idején megszületett elhatározás alap­ján, majd Schickedanz Albert és Herzog F-ülöp tervei szerint kialakított klasszicista hom­lokzatú épületkomplexumban az elmúlt évtizedekben nem­csak hazánk, hanem Európa egyik legjelentősebb gyűjte­ménye jött létre. Az intéz­mény a nagy ókori kultúrák emlékanyagától kezdve az európai művészet kiemelkedő .mestereinek, képzőművészei­nek alkotásait gyűjti, őrzi, s a tudományos feldolgozást kö­vetően tárja a közönség elé. A múzeum más gyűjtemé­nyeivel — így például a szá­zad elején kialakult antik, majd az abból kiváló egyipto­mi, valamint az 1955-ben ön­állósult régi szoborosztály anyagával — együtt ma több mint 120 ezer a múzeumi mű­tárgyak száma. Ezek nemcsak az állandó és az időszaki ki­állításokon szerepelnek, ha­nem gyakran külföldi vendég­tárlatokon is láthatóak. Éven­te átlagosan mintegy. 400 ez­ren keresik fel az intézmény kiállításait, t-melyeket a sa­ját anyagon kívül külföldi be­mutatók is gazdagítanak. Az örvendetesen megnőtt állo­mány feldolgozásának és rak­tározásának immár évtizedek óta legnagyobb gondja a hely­hiány: ennek megoldására, valamint a nyolc évtizedet megélt, erősen elöregedett épü­let teljes felújítására a jövő évben megkezdődő átfogó re­konstrukció ad lehetőséget. A rekonstrukció megkezdé­séig — s várhatóan a több­éves felújítás során is — több új bemutatót terveznek az in­tézményben. Decemberben pél­dául Alberto Sughi festmé­nyeiből rendeznek kiállítást. A jeles kortérs olasz- festő­nek — hazánkban első alka­lommal — 40, római gyűjte­ményekben őrzött festményét tárják a közönség elé. Az elképzelések szerint feb­ruárban Jacques Lipchitz- nek, a XX. századi szobrászat egyik legnevesebb képviselő­jének munkáiból lesz kamara­bemutató. építettek rá. Budapestet is ők tisztították meg ettől a kelle­metlen rágcsálótól! Ezt a haditettet éppen olyan derűs anekdotaként elevení­tette fel Burgert Róbert, mint a többi, hasonlóképpen legen­dás vállalkozását, s az újabb meg újabb poénoktól, hangu­latos kiszólásoktól igazán jó- kedélyűvé vált az egész, jó másfél órán át tartó vallomás. Annyira mesésen bölccsé, hogy egyik-másik kitételét akár jelmondatként is föl lehetne vésetni holmi falakra. Például azt, hogy mindig a fejekben kell keresni a hibák, bajok okát, és nem a környezetben meg a körülményekben. Meg azt is, hogy munkában, kísér­letezés közben mindig csak lépésről lépésre, óvatosan, mert a hebehurgyaság sok­szorosan megkéri az árát. (Lásd a föntebb említett pé­csi kísérletet!) Egy szó mint száz, igazán nagy élmény — egyúttal re­mek szórakozás — volt vé­gighallgatni ezt a vezérigaz­gatói monológot. S nyilván nem akármilyen tanulságok­kal jár majd a sorozat ne­gyedik traktusának a megte- tekintése sem, amely e hét szombatján esedékes, de is­mét csak a második program keretében. Ekkor a kukorica­termesztés új rendszere, a CPS adja a témát, tehát éppen azt magyarázzák el, miért olyan daliások Bábolnán azok az eüt egységhez tartozó, leveles, csöves gránátosok. Akik eddig figyelemmel kísérték Sáráék remek sorozatát, nyilván ezt a számvetést sem fogják el­szalasztani. Akácz László Tv-figyelő ■Heti filmtegyzetr Moszkvai csata Jelenet a Moszkvai csata című filmből 1941. június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor 153 német és 29 szövetséges hadosztály és 16 dandár (ebből 17 páncélos és 13 gépesített hadosztály) — összesen közel 4 millió ember, 50 ezer löveg és aknavető, 3500 harckocsi, 4000 repülőgép — kezdte meg a támadást a Szovjetunió ellen. Soha addig a világtörténelemben, a XX. század addigi háborúi során sem, nem jött létre ekkora haderőkoncentrálás egyetlen arcvonalon, egyetlen feladat — a Szovjetunió lerohanása — megoldására. A szovjet hadvezetést és a legfelsőbb politikai vezetést is váratlanul érte a fasiszta had­erő óriási csapása. Jelentések, megfigyelt csapatösszevoná­sok, s a diplomácia sajátos mozgásai meg a legkülönbö­zőbb kémjelentések ugyan egybehangzóan figyelmeztettek a veszélyre, de a szovjet ve­zetés, és főleg Sztálin, attól tartott, hogy csak provokáció­ról van szó. S különben is: érvényben volt egy barátsági és megnemtámadási szerződés Hitler Németországa és a Szovjetunió között.' A náci vezetés azonban nem sokat törődött az ilyen s ha­sonló szerződésekkel. A tervek már régóta készen álltak a Szovjetunió megtámadására, s amikor azon a hajnalon neki­lendült a fasiszta hadigépezet, csak pont került az i-re. A Barbarossa-terv a megvalósí­tás szakaszába lépett. A meglepetés mindig is fél sikert jelentett a hadművésze­tekben. Most is ezzel magya­rázható a német hadsereg kezdeti gyors sikersorozata. Már az első napon körülbelül 1200 szovjet repülőgépet sem­misítettek meg; ezek közül mintegy 800 még a földön, felszállás előtt pusztult el. Ugyané napon német egysé­gek 20, de helyenként 60 ki­lométerre hatoltak be szovjet területre. És július 8-án, azaz a támadás 17. napján már túljutottak Szmolenszken, ami 650 kilométer előrehaladást jelentett. December 15-én pe­dig közvetlenül Moszkva alá értek. (Aki ma a Seremetye- vo repülőtérről a város felé halad,-láthatja a többsávos gyorsforgalmi út mentén a hatalmas spanjmlbakokat for­mázó emlékművet. Nos, itt volt a frontvonal 1941 decem­berében ...) Azt a hatalmas védelmi. majd támadási hadműveletet, amely közvetlenül Moszkva peremén megállította a német hadigépezetet, majd hamaro­san vissza is vetette, s 1942 januárjának közepére már kö­rülbelül 100 kilométerre szo­rította Moszkva alól, a nagy honvédő háború történetében a moszkvai csatának nevezik. Erről a csatáról, s ennek előz­ményeiről és lefolyásáról, va­lamint tágabb összefüggéseiről és hátteréről készített filmet Jurij Ozerov szovjet rendező, a Szovjetunió elleni támadás 40. évfordulójára emlékez­vén. A hatalmas vállalkozás (összesen mintegy 20 óra vetí­tési idő) egy rövidített válto­zata (de ez is kétszer két rész!) jutott most el hozzánk. Igen tanulságos munka ez. Bizonyos megoldásaival, pél­dául a rekonstruált csataje­lenetekkel s a korabeli hír- adórészíetek alkalmazásával, emlékeztet Ozerov korábbi, hasonlóan nagy munkája, a Felszabadítás képsoraira. A támadás és védekezés ember­pusztító j iszonyatos harcainak bemutatása most is lenyűgö­ző. De van a Moszkvai csata jeleneteiben ezúttal több olyan plusz is, amely fonto­sabb, mint a hűen felidézett ütközetek. S ez nem más, mint o rejtetteb mozgatóru­gók bátrabb bemutatása, az eseményeket irányító szemé­lyek alaposabb megismerteté­se, s az ezekben a jelenetek­ben megmutatkozó őszinteség, nyílt beszédé Ozerov nem rejti véka alá a kezdeti német sikerek okait elemezvén azt a helyzetet sem, amely a szovjet hadveze­tés soraiban végzett korábbi „tisztogatás” révén állott elő — hogy t,1 i. a különböző pe­rekben elítélt magas rangú- katonák hiánya rendkívül hát­rányosan befolyásolta a szov­jet legfelsőbb katonai irányí­tás munkáját. Sztálin — aki a náci támadás okozta sokk­ból csak július 3-i első meg­szólalásakor látszott ocsúdni — később ugyan elszántan, keményen és határozottan vette kezébe az irányítást, s támaszkodott tábornokaira, de bizony az első súlyos veszte­ségek, a háborút megkezdő 170 szovjet hadosztályból megsemmisülő 28, s az álló mánya és technikája 50 szá­zalékára fogyatkozó másik 70 olyan iszonyatos áldozatot je­lentettek, amelynél nagyobbak később sem sújtják majd a Vörös Hadsereget. És mégis ez a hadsereg képes volt meg­állítani Moszkva alatt a náci­kat, sőt. addigra már minteg'- 750 ezer fős veszteséget (eb bői 200 ezer halottat) kellett elkönyvelniük Hitler csapatai­nak. (összehasonlításként: a franciaországi és a balkáni hadjáratokban addig összesen 150 ezres volt a veszteségük s ebből 30 ezer a halott.) Oze­rov hatalmas filmfolyama a maga dokumentatív, felidéző rekonstruáló módszerével pon­tosan azt az óriási erőfeszítést mutatja be, amely a szovjet hadsereg első sikereihez, a moszkvai csata diadalmas megvívásához vezetett. Míg új a szeriem Móricz Zsigmond 1938-ban írta azt a regényét, amely életművében nem foglal el ugyan jelentős helyet, de vá­lasztott témájánál fogva mégis érdekes, mert az író s máso­dik felesége, Simonyi Mária színésznő alakja jelenik meg benne, Dús Péter szobrászmű­vész és Városy Ágnes mű­vésznő neve mögé rejtve. A Míg új a szerelem tulajdon­képpen leszámolás ezzel a há­zassággal s ezzel a szerelem­mel. Móricz mintegy kiírja magából a konfliktusokat, az elhidegüléshez, a szakításhoz vezető összeütközéseket A regényből televíziós filmválto­zat készült Szőnyi G. Sándor rendezésében; ezt már be is mutatták, de most a mozik is vetítik. Korrekt, de kissé sá­padt munka, nem tudja korri­gálni a regény fogyatékossá­gait. Kállai Ferenc és Su- nyovszky Szilvia kettőse vi­szont kitűnő színészi munka Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom