Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-04 / 285. szám

1980. DECEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Kétnapos Pest megyei prog­ramja során dr. Sáli Ferenc felkereste a Pest Megyei Viz­es Csatornamű Vállalatot, ahol Doszpod Béla igazgató adott tájékoztatást a 35 éves vállalatról, amely ' egykor har­minc emberrel kezdte meg működését éá mára több mint kétezer dolgozót számlál. A megye 86 településén vannak jelen; hét üzemmérnökségük alaptevékenysége magában foglalja a vízellátást, szenny­víztisztítást, vízügyi építést, a fürdőszolgáltatást és a telepü­léstisztasági tevékenységet is. Újfajta kapcsolat A vállalat vezetője elmond­ta: dolgozóik csaknem felé 35 év alatti, ami részint biztos alapot jelent, de mutatja azt is, vonzó a cég a fiatalok szá­mára. Egymilliárd forintot, megközelítő termelési érté­kükkel első helyen állnak a tanácsi vállalatok sorában és ugyanez mondható el, ha az átlagkeresetekről beszélünk. Jelentős nagyságú. 4,5 milliárd forintot képviselő eszközállo­mány fölött rendelkeznek, gondot jelent azonban, hogy kevés pénz jut felújításra, korszerűsítésre. Mint a vállalatvezető — aki egy éve áil a PVCSV élén — kifejtette: újfajta kapcsolat kialakítására törekednek a ta­nácsokkal, részesei kívánnak lenni az egyes települések po­litikai, gazdasági életének, részt vállalva a beruházások­ból, szakmai tanácsokkal se­gítve a közös munkát. Példa­ként említette a százhalom­battai 60 milliós beruházást, amelynek felét ők állják. Vagy említhetjük az isaszegi víztá­rozót, amelyre évente ütemez­ve kapják a pénzt és mintegy főváftfimotofcefif' tevékenyked­nek majd. Tervezik, kivitele­zik, üzembe állítják a beru­házást. Alkalmazkodva a követel­ményekhez, szigorú takarékos- sági intézkedéseket vezetnek be; alapos elemzés alá véve egyebek között a készletgaz­dálkodást és a szállítási költ­ségeket. De változtattak a ve­zetés elvein is: a központi irá­nyítást a decentralizálás vál­totta fel, amelyben az egyes egységek például maguk gaz­dálkodnak a bérrel, miközben , nő a felelősségük is. A haté­konyabb ösztönzés érdekében növelték a bérköltségeken be­lül a mozgóbér arányát, és úgy látják, az intézkedéseimet ! máris mutatkozik az eredmé­nye. Az például, hogy a rend­kívüli aszály ellenére is lé­nyeges zökkenők nélkül sike­rült megoldani a vízellátást. Igaz, ez például Érden eseten­ként nem ment másként, mint lajtkocsi segítségével. Az örö­mök között lehet szólni az épülő új laborszárnyról, amely­nek 85 milliós beruházása sa­ját eszközökből történik, s ameiy a megyeiek között a legkorszerűbb laboratórium lesz. Anyagellátás Nem megy azonban minden figV; ahogyan -szeretnék, sú­lyos problémájuk, hogy az építési részleg anyagellátása nem folyamatos, ami az egész vállalat munkáját hátráltatja. A másik panaszuk, hogy a fürdőszolgáltatás veszteségei megcsapolják a közösség jöve­delmét, s bár ötletük akadna, hogyan lehetne nyereségessé tenni ezt az ágazatot, ám a szabályozók mai rendszere nem teszi lehetővé számukra, hogy a területet kamatoztas­sák. Magyarán szólva: meg* gazdagodhat a strandon a pe­csenvesütő, aki bérli a helyet, miközben a gazda ráfizet fenntartásra. Dr. Sáli Ferenc vette át ez­után a szót, elismerését fejez­ve ki a roppant fontos közi szolgáltatást végző kollektíva vezető gárdájának. Mint ki­fejtette: az átlagosnál nagyobb technikai és szellemi kapaci tás tiszteletet parancsoló, ám rögtön megfogalmazódik kérdés, van-e több ebben gárdában? Nem képesek-e még jobban sáfárkodni az élő- és holtmunkával? Min­den bizonnyal. Választ persze nem várt és nem is vár azon nal. Ellenben — mint mopd- ta — szívesen venne részt azon az eszmecserén, ahol a jövő­beni vállalkozásokról tanács­koznának. Mert bár a PVCSV névében ott van a vállalat ki­fejezés is, az eszközökkel va­ló jó értelemben vett keres­kedés azonban még nem bon takozott ki kellően. Üzlet le­het például az épülő labor­ban, ha egyelőre idegenül cseng is, mondjuk a bérmun­ka fogalma. Van tartalék De vannak tartalékok a ja­vadalmazásban is. Barátkozni keli az olyan felállással: a munkaadó és munkavállaló viszonya legyen szerződéses, amelyben pontosan tisztázott, kinek mit kell teljesíteni és mennyiért. Minden fillért pro­duktumhoz kötve. A fürdöszöl- gáitatás gondja valóban régi ügy, ami kétségtelenül meg­oldásra vár. Ehhez azonban nem elég felemlegetni a bajt. javaslatok kellenek az orvos­láshoz. Egyet nem érdemes: dotációra, vagy a fogyasztó pénztárcájára kacsingatni. A baráti beszélgetés men­tes volt a protokolláris for­maságoktól. őszinte vélemé­nyek hangzottak el, mindkét fél hallhatott továbbgondo­lásra érdemes dolgokat. Egyet­értés volt abban, hogy a mai­nál jóval élénkebbé és sokszí­nűbbé kell lenni a vállalko­zói magatartást, egy dolgot szem előtt tartva: az alapszol­gáltatás nem szenvedhet csor­bát. A szakszervezet a jelen­leg még talán különösnek tű­nő megoldások keresésében szövetséges — ezt szögezte le határozottan a HVDSZ főtit­kára. Már csak azért is. mert a.kommunális közszolgáltatás­ban a verseny hiánya miatt egyelőre kevéssé érződik a racionalitás szele. . Sz. T. Tévhitek terhe Legyen a pultnak négy oldala Tagadhatatlanul tapintatlan a kérdés, de teljesen indokolt. Hol van az a bizo­nyos, nélkülözhetetlen — mosdó? Vörös képpel válaszol a fiatal asszonyka, a bol­tos, hogy az bizony nincsen sehol. Ha szorongatja a szükség, kerékpárra kap, miután bezárta az üzlete^ hazamegy, visz­szajön, kinyit... Tisztálkodásra egyébként egy vizeskanna és egy mosdótál szolgál. A ház, amelyben a bolíhelyiséget bérli a szövetkezet, öregecske és magántulajdon. Bővítés, korszerűsítés szóba sem jöhet. Akkor zárják be! A kisközségnek két üz­lete van. Meg persze egy kocsma. Eszmény, tankönyvben A két üzlet közül a nagyob­bacska élelmiszerbolt, ez a ki­sebb meg vegyesbolt, ebből áll a kereskedelmi hálózat. Ku­riózum? Hihetnénk, igen. Óvakodjunk tévhitek gondo­latbénító terhétől...! A Pác városkörnyékét alkotó telepü­lések egyharmadában maxi­mum három boltból áll a kis­kereskedelem, de bizony van olyan hely is, ahol egy, egyetlenegy élelmiszerüzlet testesíti meg a kereskedelmi ellátást. Különlegesség mind­ez? A megyében nagyon is jellemző helyzet! Ami pedig a kiinduló történetet, a mos­dót illeti, a megyében az élel­miszerboltoknak csupán egy­ötödében van hideg-meleg víz, minden harmadik üzletben hiányzik az öltöző... ez per­sze nem szerepel a tv-reklá- mokban, még kevésbé kerül bele az ünnepi szónoklatok­ba; a pultok világa ilyen ál­lapotának a pult alatt a he­lye. Jó lenne azonban tudni, kinek kell röstellkednie miat­ta? Hozzáértő szakemberek szí­ves segítségével az újságíró megtudhatta, hogy az ún. napi cikkek jelenlegi száma — ezekbe az élelmiszerek, az egyszerűbb vegyiáruk és más hasonló iparcikkek tartoznak — 18—20 ezer közé tehető, azaz ennyiből kellene állnia, eszményi esetben, az üzletek választékának. Eszményi eset persze nin­csen, kivéve a tankönyveket. Ráadásul a valóság messze- messze van az elméleti lehe­tőségtől. 'A tapasztalatok ugyanis meghökkentők. A megyében a falvak kisebb boltjai az említett 18—20 ezer termékből 500—800-félét tud­nak tartani, az ún. kisabécék két, két és fél ezret, míg az egészen nagy üzletekben az elméleti kínálat harmadát, hatezer-féle árut tárhatnak a vevő elé. Tévhiteink azt su­gallják, persze, azért van így, mert nem rendel a boltvezető, mert nincsen érdekeltségük a boltban dolgozóknak a na­gyobb kínálatban, és így to­vább. Van erre is példa, a mesterségére' alkalmatlan em­ber azonban nem kizárólag a kereskedelem jellemzője.' Az általános mégsem 1 a kényel­messég. a szakmai igénytelen­ség. A lehetséges választékot már maguk a kereskedők — a nagykereskedőket is beleért­ve! —, sem ismerik. Techni­kailag szintén megoldatlan az árubeszerzés folyamatossága, de még az is, hogy a nagyobb üzletek pontosan tudják, mi­ből mennyi fogyott, mit ren­deljenek, s ha mégis rendel­tek, azt mikor kapják meg s azt kapják-e meg, amit ren­deltek .. ?! Nem csupán a mai kor követelményeihez, lehetőségei­hez képest, hanem a forga­lomhoz mérten is szegényes, alacsony színvonalú a megye kereskedelmi hálózatának technikai felszereltsége, az árunyjlvántartástól a tároláson át egészen a pénztárgépekig. Miközben a gyerekek kezé­ben már-már természetes esz­közként hat a nyomkodás. tóttá olyan előrelátóan, hogy a látogatókat motozó, előállí­tó, nemegyszer titő-verő nyomozók semmi eredményre nem jutottak. Ez történt ugyanabban az évben a Batthyány-örökmácsesnél is. A nagy hatású szabadságtünte­tésre későn érkeztek meg a fendőrség kopói. Már senkit nem találtak ott, aki nyomra vezethette volna őket. 1942 elején már nem ma­radhatott háttérben a párt, az események nyilvános fellépést követeltek. Az újvidéki és a zsabjai vérengzés, nrajd a kétszázezer magyar katona és az , ötvenezer munkaszolgála­tos harctéri bevetésé gyilkos merénylet volt a magyar nép jövője-. ellen. Ez ellen lépett fel a párt lapja. a Szabad Nép, hogy szervezze, irányít­sa az ellenállást a háború, a fasiszta elnyomás ellen. A lap szervezését 1941 vé­gén kezdték. Az a Rózsa Fe­renc lett az első főszerkesz­tője, akinek jelentős része volt a Népszava híres kará­csonyi számának a megszer­vezésében is. A nyomdának a budafoki Arany János utcá­ban találtak helyet. Ott állí­tották fel a Béres Márton ál­tal szerzett sokszorosító gé­pet, a két kommunista nyom­dász, Rúzsa Imre és Szabó József engedélyezett szabó­műhelyében. Itt jelent meg 1942 február elején az első szám. ezt követte a márciusi és az áprilisi, hogy a gondo­san kiépített terjesztőhálózat eljuttassa a párttagsághoz. Nagyszerű tett volt- ez. Nem csupán a párt életjele, ha­nem erejének, elszántságá­nak a bizonyítéka is. Rózsa Ferenc jól tudta, hogy élethalálharc folyik, hogy útközben sokan elbuk­hatnak. Erről írott cikkében megrendítő felhívással for­dult elvtársaihoz: „Inkább halj meg, de az osztályellen­ségnek ne árulj el semmit!" Ezt a szigorú követelményt önmagára' is érvényesnek tar­totta. Amikor a magyar had­sereg első alakulatai elindul­tak . az ukrán frontra, a VFK—II. — a katonai elhá­rítás és felderítés alakulata — hozzáfogott a függetlensé­gi mozgalom és a békefront erőinek felszámolásához. Má­jusban egy sajnálatos félreér­tés miatt lebukott Rózsa Fe­renc is. A Horthy-vezárkar diadalt ült, hiszen azt re­mélte. hogy a párt titkára,' a lap szerkesztője erőszakkal kicsikart árulása révén fel­számolják a pártot, leverik a hazafias békemozga'.mat, le­számolnak a hitlerizmus leg­elszántabb ellenségeivel. Rózsa Ferencet kegyetlenül kínozták napokon át. de sem a pártra, sem a sajtóra, sem a békemozgalom kommunista résztvevőire nem szolgáltatott egyetlen adatot sem. Amikor eszméletét vesztette, kínzói kórházba akarták vinni, hogy ott folytassák vallatását. Szál­lítás közben a mentőkocsiban meghalt. Bár meggyengülve, de a párt tovább vezette a függet­lenségi harcot, amelyhez a magyar nép legjobbjai csatla­koztak. Rózsa Ferencre, mint en­nek a küzdelemnek kiváló szervezőjére, mint igaz em­berre, igaá kommunistára és igaz hazafira emlékezünk 80 születésnapján. Kékcsdi Gyula Érvényesült a határozat A kilakoltatottak kiköltöztek A Pest Megyei Hírlap no­vember 26-i számában, megír­tuk, hogy Szentendrén a Baj- csy-Zsilinszky út 8. szám alól Bodor Ferertc és családja az érvényes kilakollátási határo­zat ellenére sem költözött ki. A cikket akkor azzal zár­tuk, hogy dr. Színi István, a városi tanács elnöke decem­ber 1-jéig haladékot adott a Bodor cSaládnak a kisajátí­tott ingatlan elhagyására. A megállapodásnak megfe­lelően décember 1-jén Bodor Ferenc és családja a házat el­hagyta és a számukra biztosí­tott lakásokba költöztek. így a kilakoltatási határo­zatban foglaltak érvényesül­tek. V. M. azaz a zsebszámológép, az üz­letek javában — ,és egy ré­szükben egyáltalán nincsen! — olyan pénztárgépek van­nak, amelyeknek megoldha­tatlan alapművelet a szorzás, azaz a tíz egyforma tételt tíz­szer kell beütni... Vélhetnénk, tévhiteink bir­tokában, a mostoha körülmé­nyeket ellensúlyozza a bér. A megye kiskereskedelmében ta­valy a fizikai foglalkozásúak havi átlagkeresete 4490 forin­tot ért el...! (összehasonlítá­sul, a megye iparában 5523 forintot tett ki a fizikai fog­lalkozásúak havi átlagkeresete ugyanebben az időszakban.) Igaz, makacs küzdelem után — és ebben lapunk Is követ­kezetesen részt vállalt — si­került annyit elérni, hogy7 ma már a boltvezetők, az eladók jövedelmének harminc-negy­ven százaléka függ közvetle­nül vagy némi áttétellel a for­galom alakulásától, azaz az elvi lehetősége már nem hiányzik az érdekeltségnek. (S bár csak közbevetve, de nem mellékesen, feltűnő, hogy a vállalati, szövetkezeti közpon­tokban dolgozók bére mennyi­vel magasabb a megyében azokénál. akik a forgalom el­ső vonalában állnak!) Ennek az érdekeltségnek a folyama­tos érvényesüléséhez azonban folyamatos áruutánpótlás, -kí­nálat kellene. Hiába érdekelt és ösztönzött a kereskedő a gyarapodó forgalomban,. ha örökösen annak kiszolgálta­tottja, mit hoznak a szállítók? Ami elsősorban az élelmiszér- kereskedelemben vezetett — például a húsipari szárazáruk, az édesipari lisztesáruk, a sör esetében — szabályos kenő­taksák tudott, tűrt kialakulá­sához. Háttérben marad Könnyítsünk ismét tévhitek terhén. Alapvetően — és első­sorban az élelmiszer-kereske­delemre értve — nem az a gond, hogy az árü kevés. Né­hány, de kimondottan csak néhány terméknél ez a hely­zet, ám a döntő rész, esetében elegendő a mennyiség. Csak éppen nem ott van az áru, ahol kellene, az eladótérben. Hanem? A raktárban — az üzlet, a nagykereskedelem vagy éppen a termelővállalat raktárában —, mert a mai készletezési szisztéma kimon­dottan vevőellenes.' Ezt hosz- szú ideje mindenki tudja, de a legilletékesebb, a vevő nem képes változtatni rajta, a töb­bi illetékes meg ... nem vesz tudomást róla. A*- feszültsé­gekhez hozzájárul az áruel­osztás mai, nehezen áttekint­hető helyzete, amikor a me­gyében kaphatatlan . árukból ugvanaz a nagykereskedelmi vállalat, csak éppen másik területi központja. annyit szállított a távolabbi megye üzleteibe, hogy azok szívesen átadnak belőle, ha lenne fu­varozó eszköz, s ha nem len­nének ebből esetlegesen jogi bonyodalmak... A kereskedelemben észlel­hető bajok többsége nem áru­hiányra, hanem szervezettségi hiányokra és választéki szű­kösségekre vezethető vissza. Kellemesebb azonban minden érintett részéről azzal véde­kezni, magyarázkodni, hogy a mai árukínálat mellett, a mai nehéz helyzetben... A mai árukínálat: közepes: A mai nehéz helyzet — ebből a szemszögből nézve — nem is olyan nehéz. Tavaly ugyanis a megyében a bolti élelmisze­rek és élvezeti cikkek forgalma — összehasonlítható árakon mérve — három és fél száza­lékkal nőtt. a vegyes iparcik­keké három százalékot, meg­haladóan. s ez az iránvzat folytatódott az idén Is. Akkor tehát? Talán éppen ott a baj. hogy mindent el lehet adni! Ami persze igaz a termelő­vállalatok oldaláról nézve is. A vevő szerencsétlenségére, az ő szerencséjükre. Nincsen ugyanis verseny, sem a bel­földi termelők között, sem az import és a hazai áru viszo­nyában. Az idén a kiskereske­delmi áruforgalom tizenöt százalékát éri el az import- termékek aránya. A népgaz­daság helyzetét ismerve, ez nem csekély részesedés, a szakemberek véleményét tud­va azonban — az érzékelhető versenyhelyzet‘ kialakulásához és tartós fennmaradásához a forgalomban az importáruk egyharmados jelenléte szüksé­geltetne — aligha dédelgetünk illúziókat. Az illúziók ellené­ben hat az is, hogy tudjuk,, 1987-ben nem lesz mód — mert nem tesz fedezet — az 1986-os import megismétlésé­re, azaz nem sok minden vál­tozhat a hazai termelők ma­gatartásában, hiszen áruk te­kintélyes csoportjánál egy vagy két hazai előállítótól függ, mi van, mi lesz, s. meny­nyiért. Amikor nem az áru mi­lyensége, hanem egyáltalán, létezése áll a fő helyén, akkor érthetőén — de el nem fogad- hatóan — háttérben marad a minőség. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet ta­pasztalatai szerint a megyéből érkező vásárlói reklamációk­nak a 78—30 százaléka jogos ! Ami vigasztaló onnét nézve, hogy végül is érvényesül a vevő érdeke, ám elgondolkoz­tató akkor? Tia azt tekintjük fciinduió,^lápnak: a vevőnek mindenképpen veszteség, hogy nem azonnal s nem herce­hurca híján-jutott a pénzéért a megfejelő ■; áruhoz. Ez . a2 utóbbi nézőpont azonban ma még meglehetősen'ritka, á ki­fogást emelő vásárló szinte mindenütt . kellemetlen em­bernek számít, akivel „baj” van, akivel „foglalkozni” kell. Ennek a szemléletmódnak a széles körű meglétére fényt vet az előbb említett intézet igazgatójának az a közlése, hogy a. bevizsgálásra bekül­dött hazai új termékeknek több mint az ötödét nem en­gedték forgalomba hozni, il­letve feltételekhez kötötték a forgalmazásukat 1985-ben. Arról pedjg, mit remélhetünk a külkereskedelem fellelte le­hetséges importcikkektől, meggyőzően szól az adatpár másik része. Az. előminták száma 4900 volt tavaly, s eb­ből több mint ezernél tiltotta meg a forgalmazást az intézet, illetve az árusítást bizonyos feltételek teljesítésének függ­vényévé tették. Hangsúlyoz­zuk. mind a bel-, mind a kül­földi árucikkeknél mintákról volt szó. azaz s termelő tud­ta. . minősítik azt... Képzel- íük el akkór. mi történik a tömegtermelésnél. 0 az olajozókanna Ha a termelők tekintélyes részénél' nincsen végtermék- ellenőrzés. akkor legyen a ke­reskedelemnél — 1 mondatja velünk tévhitünk. Legyen? Hol van hozzá hely — amikor szűkek a raktárak —, eszköz — ti mikor hűtőpulttá nem futja —. ember — amikor nincsen eladó sem elég* —, pánié, idő?! S ez csupán -egyet- ien izem a kérdések lehetsé­ges láncolatából, ám ez az egyetlen is elég talán annak érzékeltetéséhez: ebben a ha­talmas gépétét módjára őrlő mephan izmusban nem a mű­ködés végcélja a vevő, hanem már-már csak kellék, olajozó­kanna. Mi juthatott erre az olajt)zőka.nnára. ha az egész mechanizmusra 603 millió fo­rintot költöttek el tavaly a megyében?! Ennyi volt ugyan* !s a megyében a kereskedelmi beruházások értéke, . ami az összes, ilyen célú kiadásnak a hat, igen, a hat százaléka. Mészáros Ottó Pest megyei látogatása során dr. Sáli Ferenc a helyszínen te­kintette meg a CsepcI-sxigetrőI Érd irányába tartó vízvezeték­csőköteg vontatását. A képen (balról jobbra) Doszpod Béla. Kökény József, a PVCSV pártbizottságának titkára és dr. Salt Ferenc. (Hancsovszki János felvétele) A vállalkozásnak zöld utat kell adni Érződik még a verseny hiánya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom