Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-29 / 305. szám
pest , .uro in 1988. DECEMBER 29.. HÉTFŐ Elhunyt Szabó János Mély fájdalommal tudatjuk, hogy december 25-én 89 éves korában elhunyt Szabó János elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének egykori tagja, nyugalmazott miniszter. Szabó J ános hamvasztás utáni búcsúztatása 1987. január 13-án, kedden 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető díszravatalozójában. Az MSZMP Központi Bizottsága, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa Vácszentlászlói vadkacsák A vácszcníliszlól Zöldmező Tsz-bcn évente mintegy százezer vadkacsát nevelnek. Nagy részét feldolgozott állapotban a Mavadon keresztül értékesítik, de jut az idegenforgalomban kedvelt vadásztatásra is. Piros mezcbil sugaras irányba Volán mellett Pest megyében Az idei ősz egyik napsütéses délutánján is az történt a 2-es számú főútvonalon, ami már nem számított első esetnek. A Vácról Budapestre tartó autóbusz vezetője fél órát várakozott utasaival, míg a mellékvonalról végre besorolhatott a végtelen hosz- szúnak tűnő konvojba. Túlterhelt vonalak A táblanagyságű térképen piros és kék vonalak irányulnak a központ felé. Másfelől nézve onnan, a Budapestet jelző nagy, piros folt centrumából indulnak sugaras irányban minden égtáj jelé. Bár az elmúlt évtizedekben megfiatalodott, bőv.ült a hálózat, még a mellékutak makadámjait is felváltotta a portalan bitumen, a megterhelésük is évről évre nagyobb lesz. — Pest megye forgalmi szempontból különleges helyzetben van, mert egy kivételével minden elsőrendű fő közlekedési út ezen a területen keresztül halad — emlékeztet rá Kővári József, a Budapesti Közúti Igazgatóság megyei műszaki igazgatója. — Egyik-másikuk forgalma már jóval meghaladja a fogadóképességét, úgynevezett kapacitását. A Budapestről Paras- sapuszta irányába húzódó 2-es főúton a napi forgalom nagyobb, mint az ország összes autópályáinak napi átlaga. A többi utak terheléséről, még a mellékutakról is, azt lehet elmondani, hogy mind nagyobb, mint az ország más vidékein haladó főútvonalaké. A Budapesti Közúti Igazgatóság Budán, a Fényes Elek utcában működik. Az 1983-as átszervezése óta a megyei műszaki igazgató által irányított osztályokhoz tartozik Pest és Nógrád megye összes útjainak, valamint az ország autópályáinak igazgatása. A forgalomszabályozási osztály vezetője Thomka Péter, akinek több, mint másfél óráig lehettem a vendége, ismerkedve a forgalomtechnikus szakmájával. Ha az osztályra tartozik a közlekedési rend biztonságos kialakítása, aminek beruházással, technikával csak az objektív feltételeit lehet megteremteni, s a szubjektív oldalt bárhogy is kalkulálják, nekünk, az úton járóknak kell teljesítenünk. Az osztály az adott helyen ismétlődő baleseteket elemzi. A levont következtetések alapján módosítja a közúti jeleket, a forgalmi rendet. Sok a baleset Olvasmányainkban nem kedveljük a számoltat, nehezen jegyezzük meg az adatokat. Ám most mégis fontosnak bizonyulhat az itt közreadott statisztika, amely arról árulkodik, hogy útjaink forgalma átlagosan 15—20 százalékkal nagyobb, mint 1980-ban volt. Ezek közül a 6-os főútvonalé 25, a 2-esé 14, a Duna jobb partján haladó 11-esé 18 százalékkal nőtt. Egyetlen helyen mutatható csak ki különben egész jelentős csökkenés. Ez a Gyöngyös-Hatvan irányába tartó M3-as megépítése óta elcsendesült 30-as főútvonal. Itt a korábbinál 40 százalékkal kevesebb gépkocsi közlekedik. 1985-ben a Pest megyei főútvonalakon 618, az alsóbb rendű utakon 1317 baleset történt. Ezek közül csak a főutakon 68 volt a halálos. 241 a súlyos. önkéntelenül is azt kérdezzük tehát a szakembertől: ha ilyen a helyzet, mit tesznek, milyen intézkedések várhatók? Az utak felfestésére, közlekedési táblák elhelyezésére, jelzőlámpák beállítására, a forgalmi szabályozás feltételeire évente 15—20 millió forintot költenek. Itt sem árt leírni a helyzet érzékelése miatt, hogy egyetlen jelzőtábla kihelyezésé 2 ezer 500 forintba kerül. A nagy zöld táblák költsége 10 ezer forint. Mégis akadnak, akik puszta szórakozásból ezeket is megrongálják. Mint már Lapunkban megírtuk. több település csomópontjában helyeznek el jelzőberendezéseket. Az ide vonatkozó rendelet alapján már múlt időben beszélnek arról, hogy 37 buszmegállót úgynevezett közlekedési öbölbe kellett helyezni a külterületeken azért, hogy az oda érkező járatok megállásukkal ne zavarják a forgalmat. A megyei tanácsok mellett úgynevezett kerékpáros bizottságok működnek, amelyek feladata összehangolni a kerékpárutak építését. Pest megyében a Közép-Duna-völgyi Intéző Bizottság, az igazgatóság és a helyi tanácsok közreműködésével zajlik ez a program, amelyhez a Közlekedési Minisztérium is 50 százalékos támogatást ad. Ismét a matematika lép színre: 1980-ban még egy milliméter kerékpárút jutott a megye egy lakosára. Védnökséget viliit Ez a helyzet fokozatosan javul azáltal, hogy összesen 7,5 kilométer kerékpárút épült Cegléd, Nagykőrös és Dunakeszi területén. Nagy program a Dunakanyar jobb partján, a II-es főút mellet) Budapesttől az Omszki-parkig már kiépült 1300 és a Viseg- rád—Lepencei strand között létesült 1440 méteres szakasz, melyet hamarosan összekötnek a visegrádi révállomással is. A jobb parton egyébként Szentendrét és a még hiányzó szakaszokat is összekötik, s a program fölött a KISZ KB is védnökséget vállalt. Kerékpársávot építenek az út mellett Abonyban, Nagykőrösön és Vecsésen, kerékpárosgyűrű létesül Cegléd belvárosában, bár ez az utóbbi olyan távlati terv, mint a Csepel- szigeti, délegyházi tavaknál, a taksonyi hídon áthaladó, vagy a Budapest—Vác között két keréken utazóknak épülő betondobogó. K. T. I. Jó, ha tele van a csopcrtszoba A jó gondozónő anyatermészetű Minivilág: aprócska, piros műbőrrel bevont székek, kiságyak, tacskólábú asztalok Az udvaron alig két kutyaól- nyi magas tarka házikó. A legfelső polcot pipiskedve éri el a két-három éves csemete. A léptéket hozzá igazították. Elvégre ez a bölcsőde. Ahol enni, inni, kezet mosni, beszélni, játszani tanulnak. Ahol még az ugyancsak kicsire méretezett vécé is pedagógiai célt szolgál, elvégre nem szü létünk szobatisztának. Aki már járt bölcsődében, tudhatja: nincs könnyű dolga a gondozónőnek. Még maradni akarna — Engem nem fáraszt a munka, élvezem. Csak a napi nyolc es fél óra sok. Az is azért, mert még reggel útnak kell indítanom a lányaimat, Szilvia ötéves, Krisztina nyolc A férjem pedig fél hétkor már dolgozik, édesanyám ugyancsak hajnalban indul Pestre — mondja Kiss Kálmánná, a budakalászi tanácsi bölcsőde gondozónője. *— Miből is áll a teendőm? Összefoglalva: afféle anya- pótló vagyok. A csoportban tíz kis tipegő, kétéves gyermek van, egy gondozónőre öt jut. Néhány éve bevezettük a saját gyermek” módszert. Azaz tényleg elosztottuk egymás között az apróságokat. Így személyesebb, bensőségesebb lehet a kapcsolatunk velük, s a bölcsődében erre még nagy szükség van. Tudja, ezeket a kicsiket reggel megitatják kakaóval, azután elhozzák mihozzánk, este hazaviszik őket, adnak vacsorát, jó esetben mesélnek is nekik, mielőtt elaludnának, és másnap kezdődik elölről az egész. Tulajdonképpen itt élnek, itt nevelődnek a bölcsődében. Ezért kell pótolni az anyai szeretetet, ezért kell a sok-sok figyelem, a törődés, a türelem, a személyes érzelmi apcsalat. Ha tehát azt mondom, hogy tálalok, reggeliztetek, pelenkázok, játszom, sétálok, beszélgetek velük, azaz ha felsorolom a teendőimet, keveset árulhatok el a munkám lényegéről. Mert ki lehet számolni, hogy az átlagosan tízkilós csemetéket naponta négyszer pe’enkázva négyszáz kilót emelek. De azt nem mérik a számok, ami — talán meglepő — a legfontosabb- imikor tisztába teszünk egy gyereket, negyedórán át ve- e, és csak vele foglalkozunk, izek a legmeghittebb pillana- ;ok. És nekik nagy szükségül: van testi közelségre. így falán már érthető, hogy • csodálkozik némelyik szülő, amikor a kislánya vagy a kisfia a tízórai ittlét után még maradni akar. — Pedig otthon minden más... — Ez igaz. Otthon elvehe- tik akár erőszakkal is a testvérük játékát. A bölcsődében ez „nevelési helyzet”. A gondozónő csak akkor avatkozik az események menetébe, amikor indokolt. Észre kell venni, ha ketten hajba kapnak a narancssárga villamoson. S ha a rámenősebbik győz, a másik pedig önként lemond, hagyjuk. Ha erre nincs mód, akkor kell a nevelői lelemény: látod, ott a polcon egy ugyanolyan, vedd el azt... Ám, ha a konfliktust észre sem vesszük, már a megbántott, síró apróságot kell vigasztalnunk. S általában is az a helyzet: a gyerekek a bölcsődében tanulják meg, meddig mehetnek el próbálkozásaikkal, hol vannak a határok. Itt kezdenek igazán társas lénnyé válni. Azt hiszem, a bölcsőde egyre kevésbé gyermekmegőrző, s egyre inkább nevelőintézmény. A legutóbbi továbbképzésen bizonyára ezért mondta a pszichológus: azt a kis időt, amit egy-egy gyermekkel tölthetünk, csak reá szánjuk! Kiss Kálmánná nem panaszkodik. A keresete havi 3800 forint. Tíz éve végzett, s hat. esztendeje, amióta megnyílt a bölcsőde, itt dolgozik. Életkörülményei jobbak talán, mint kolléganőié, a férje egy maszek üvegesnél havi 12 ezret keres. A nagymamával együtt élnek, családi házban. De azt azért el- mondia: van olyan gondozónő is, aki kevesebbet visz haza. s a családjukban egy főre még 2500 forint sem jut. Szív keli a szakmához A bölcsőde vezetőnője, Németh Lászlóné pontos adatokkal szolgál: a negyvenszemélyes intézményben nyolc gondozónő tevékenykedik, reggel hattól este hatig. A képzettségük ugyanolyan, mint a többi egészségügyi „középkáderé”, az ápolónőé, a röntgen- asszisztensé vagy a Köjál-ellenőré. Szakközépiskolát végeznek és érettségi után még egv tíz hónapos tanfolyamot. Náluk a nyolc gondozónő átlagéletkora 26 év, a keresetük átlaga 3560 forint. A felük él önálló lakásban, a többiek a zülőkkel együtt. — Szív kell ehhez a szakmához — mondja. — Nem is hagyják ott. legalábbis nem két-háromszáz forintért. Aki legutóbb elment — butikosok nak dolgozik —, most jó néhány ezerrel keres többet. Ä szentendrei új bölcsődében —* korábban ott voltam vezetőhelyettes — nagyobb a fluktuáció, évente ót-hat gondozónő megy sokkal jobban fizető állásba. Es ez azért veszélyes, mert a helyükre olyanok állnak, akik éppen beesnek az ajtón. Végül még valamit: női szakma ez, így sokat kell helyettesíteni, a nyolc gondozónőnek tizenöt gyermeke van. Ha tehetem, a betegállományban lévőket rábeszélem, hogy legalább hét napig ma- radjarfak otthon. — Miért? Hiszen így kevesebbnek jut több munka... — Azért, mert a bölcsődében csak a hetedik napi helyettesítés után jár a helyettesítési díj. Ha tehát egy gondozónő hat napon át megszakad a munkában, nem kap egy fillért sem. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy kiharcoltuk a tanácsnál: a betegállományok miatti bérmaradványt tarthassuk meg, és oszthassuk ki jutalomnak —; a helyettesítés arányában. Fizetés? A legkevesebb Nem tűrheti jó hírének beárnyákolását Lízinggel jutott telephelyhez Eddig a gödöllői Ganz Aram- mérőgyár dolgozói is úgy tartották számon Battonyát, mint az elsőként felszabadult magyar települést és az SOS nemzetközi gyermekfalu színhelyét. Most már azonban mindehhez hozzáteszik: ott van a vállalat legújabb gyáregysége is. A gödöllői vállalati tanács ugyanis úgy döntött, hogy január I-jétől lízing — haszonbérleti szerződés — formájában bevonja működési területébe a Magyar Optikai Művek battonyai gyártelepét és az ott dolgozó 220 emberrel kiegészül a vállalat kollektívája. Az m terv, hogy a Ganz Árammérőgyár új telephelyet vásárol vagy bérel, már nem új keletű. Vásárlásról azonban egyelőre nem lehet szó, mivel a vállalat ebben az évben gépparkjának felfrissítésére és forgóalapja .feltöltésére összesen 195 millió forintos hitelt vett fel, s ennek a törlesztésével egy időben a telepvásárláshoz szükséges összeg előteremtésére nincs lehetőség. Maradt tehát az a megoldás, hogy a battonyai telephelyet öt éven át bérli, majd a bérleti díjjal csökkentett árért megveszi azt. De miért szükséges a vállalat számára az új telephely, annak 220 dolgozójával és termelőberendezéseivel? Szabó István vezérigazgató az okokat a következőképpen foglalta össze: A már említett hitelhez azzal a feltétellel jutott a Ganz Árammérőgyár, hogy ebben az ötéves tervben legalább any- nyi tőkés valutát termel az országnak, mint a hatodik ötéves terv időszakában. A tőkés piacokon jelenleg a munkaigényes egyfázisú fogyasztásmérők értékesítésére mutatkozik lehetőség. Hogy ezek a termékek el is készüljenek, ahhoz kapacitásbővítésre van szükség. Ez viszont csak az új telephelyen lehetséges. A másik érv: elviselhetetlen a vállalat számára, hogy technikai eszközeinek egy része kihasználatlanul áll vagy kihasználásának műszakszáma rendkívül alacsony. A gépek és berendezések után tudniillik akkor is fizetni kell, ha azok semmi hasznot sem hajtanak. Űj munkáskezekre Gödöllőn már alig lehet számítani, tehát ezért is szükség van a battonyai kollektívára. Az új telephely bekapcsolódása várhatóan feleslegessé teszi majd a vállalat által kény- szerűségből kialakított, csaknem áttekinthetetlen kooperációs kapcsolatok nagy részét. Eddig ugyanis a kooperáló partnerek közül sokan olyan későn szállították be az általuk készített alkatrészeket, hogy azok minőségi ellenőrzésére szinte már nem is volt idő. így aztán a szbrelőmű- helyekben a sokszor gyenge minőségű alkatrészekből kellett — rengeteg többletmunkával — jó végterméket előállítani. Egy olyan vállalat, mint a Ganz Árammérőgyár, amely a kiélezett nemzetközi versenyben akarja javítani pozícióját, hosszabb távon nem engedheti meg önmagának, hogy jó hírére árnyék vetődjön kooperációs partnerei miatt. A terv szerint a battonyai gyáregység fogja előállítani a kapcsolóórákat is. Ez a feladat ott körülbelül 110—120 munkást vesz igénybe. A forgácsolóműhelyekből is a battonyai gyáregységbe kerülnek majd azok a gépek, amelyek három műszakos működtetéséhez a törzsgyárban nincs ember. Szólni kell arról is, hogy az új telephely bekapcsolódása a törzsgyár dolgozói közül senkinek sem okozhat valóságos hátrányt. A szerelőműhelyben azok, akik eddig a kapcsolóórák előállításában működtek közre, áttérnek a speciális fogyasztásmérők ’ szerelésére. A forgácsolóműhelyben sem marad munka nélkül senki. A többi munkaterületen két-há- rom embert érintene az új fejlemény, ha az a két-három ember egyébként is nem hiányozna, így azonban csupán a munkaerőhiány pótlásáról van szó. A battonyai kollektíváról feltétlen meg kell említeni, hogy szakmai felkészültsége megfelel a Ganz Árammérőgyár termelési profiljának. A Ganz Árammérőgyárban ma tartják az óévzáró műszaki konferenciát, s azon már részt vesz Imre Béla, a battonyai gyáregység vezetője is, közvetlen munkatársaival együtt. Cseri Sándor Nemrégiben folytatott felmérést az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyében a bölcsődei gondozónők élet- és munkakörülményeiről. Talán nem érdektelen idéznünk a reprezentatív vizsgálat néhány adatát, hiszen a gondozónők egyharma- da válaszolt a kérdőívre. Először is: Pest megyében csak 77 százalékuk szakképzett. A családban az egy főre jutó jövedelem 11,6 százalékuknál kétezer forint alatti, 52 százalékuknál két-három- ezer közötti, s csak 5,4 százaléknál ötezer forint feletti. Ezért azután érthető, ha « megyében átlagosan 3844 forintos alapbért kifejezetten rossznak tartja 32 százalék, közepesnek 58 százalék, s nincs egytized, akik szerint megfelelő. Nem mindenütt olyan jó a helyzet, mint a budakalászi bölcsődében, a megkérdezettek majdnem feie egyszerre hétnél több gyermeket nevel a csoportban. A mun leaf eltételeket egyébként csak elvétve kárhoztatják, azt már inkább, hogy a kedvezőtlen munkabeosztás —> a hosszú műszak — miatt nincs módjuk pótlólagos jö- vede’emszerzásre, s hogy a belső helyettesítési díjazás megoldatlan. Aminthogy elégedetlen a többség a munka melletti továbbképzéssel (emiatt több teher jut a kolléganőkre), és a szakmai előmeneteli lehetőséggel. Az iméntiek után ellentmondásosnak tűnhet az adat: a gondozónők több mint négyötöde véglegesnek tekinti hivatását, szereti a munkáját. Becsüli a feladat nehézségét, szépségét. Még akkor is, ha a munkája társadalmi presztízsével nem elégedett. S elég, ha ennek csak egy vonatkozását, a már emlegetett bért tekintjük: az egészségügyben a legkevesebb a bölcsődei gondozónők keresete. Az elismerés más formáiban sem dúskálnak. Ám makacsul kitartanak az apróságok mellett. Vajon miért? — A jó gondozónő anya- természetű — vallja a budakalászi bölcsőde vezetője. A felmérés egyik adata pedig arra utal, hogy az átlagosnál sokkal stabilabb az e szakmát választó fiatalasszonyok családi élete, a válások aránya még a 2 százalékot sem éri el. Bizonyára egy olyan emberi érzésről lehet szó, olyan értékről, melyről manapság, hatékonyságra törő korunkban ritkábban esik szó: a ragaszkodásról. Kiss Kálmánná, amikor azt kérdeztem tőle, mit kívánna végül, nem több pénzt, nem több szabad időt, nem több elismerést áhított. Több gyereket. Mert — így mondta — a tíz csemete közül kettő-három mindig beteg. S jó az, ha tele van a csoportszoba... Vasvári G. Pál
