Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-28 / 304. szám

Hogyan lehet megoldani? Földön, vizen, levegőben Hazafelé üres a teherautó HA KORA REGGEL meg­áll az ember egy szállítóvál­lalat telepe előtt, ha körülnéz valamelyik város forgalmas útkereszteződésében, ha egy gyaloghídon megy át nagyobb rendező pályaudvar fölött — önkéntelenül Is a szállóigévé nemesült reklámmondat jut eszébe: —! Kinek van ehhez ener­giája? Márpedig kell hogy legyen — az országnak. Az árut szál­lítani kell, legyen az mező- gazdasági termék, ipari kész vagy félkész termel vény. Utaz­ni is kell, hivatalos vagy ma­gánügyben, eljutni az ország vagy a megye, a város másik végébe. A kérdés — különösen az utóbbi években — „mind­össze” az: hogyan lehet ezt a sok mindent kevesebb ener­giaráfordítással megoldtrn>v Ügy, hogy a forgalom a szük­séges mértékben növekedjék, de legalábbis ahhoz viszonyít­va — vagy akár abszolút ér­telemben is — kevesebb fogy­jon a drága és korlátozottan rendelkezésre álló energiahor­dozókból. A válaszon évek óta dol­goznak a Közlekedési Mi­nisztériumban. Nem csupán tervek készítésével — bár ezekben sincs hiány —, ha­nem mindjárt a gyakorlatban is. Aminek olyan eredményei vannak, mint a vasúté: öt év alatt 28 százalékkal csökkent a fajlagos energiaráfordítás. Ami pedig az idén kezdődött ötéves tervidőszakot illeti: to- vábhi 11 százalékos csökke­nést irányoztak elő. Hogy ez a szám kisebb az előzőnél, az talán magától értetődik: a ta­karékosságnak is megvannak az ésszerű határai, amelyeken túl már a közlekedés és a szállítás rovására mentje. Közismert tény, hogy a leg­több energiát igénylő vonta­tási mód a gőzös. A tavaly véget ért ötéves terv idején csaknem teljesen el tűnitek a magyar vasúti közlekedésből a jó öreg gőzmozdonyok, már fél százalékot sem képviselnek a vasúti vontatásban. Igaz, kissé késve követtük ebben földrészünk legtöbb országát (s ki tudja, mennyit késtünk volna, ha az' energiatakaré­kosság nem kényszerít annyi­ra), de végül is az eredmény a fontos: ma már szinte csak nosztalgiavonatokat húznak a gőzmozdonyok. Jött helyettük a dízel, amely sokkal korszerűbb is. de hátránya, hogy éppen a legféltettebb energiahordozót, az olajat fogyasztja. Pótolni kell tehát azt is — villany­nyal. Tavaly már 59 százalé­kot képviseltek az összvonta- tási teljesítményben a villa­mos mozdonyok. 1990-ben pe­dig elérik a 68—70 százalékot. Ehhez természetesen elsősor­ban az kell, hogy még több legyen a villamosított vasút­vonal, s a tervben újabb 600 kilométer vasút-villamosítás szerepel. Többek között az is, hogy — az elkészült záhonyi vonal után — valamennyi szomszédos ország egy-egy határállomásáig villamos von­tatásé vonatokkal lehessen el­jutni: Gyékényesig, Somoskő­újfaluig, Biharkeresztesig vil- lányenergia röpíti a szerelvé­nyeket, s ilyen közlekedik majd a Győr—Sopron—Eben- furti Vasúton is. Jó lenne, ha az országúti közlekedésben is lehetne al­kalmazni a viLlamos vonta­tást, de hát ez még sehol a világon nem jutott túl a kí­sérletezés szakaszán. Marad tehát egyelőre — s ez az „egy­előre” akár évtizedeket is je­lenthet — a dízelesítés. Ez­előtt öt évvel csaknem 25 ezer benzinmotoros ZIL teherautó futott útjainkon. Óriási por­lasztóikban hektol'iterszámra égették a drága benzint A ha­todik ötéves tervidőszakban ezeknek a nagy étvágyú te­herautóknak egy részét kise­lejtezték, mert megöregedett. A többit pedig fokozatosan szerelték át dízelolaj fogyasz­tására. Igaz, hoav miíliárdok- ba került, de így Is megérte — a várható megtakarítás ennél is több lesz. (Lehetne még több, ha a személygépkocsik közül is több járhatna dízelolajjal. Am ennek igen sok — elsősorban bürokratikus — akadálya van, bár egyre több magánautós szeretne ily módon takarékos­kodni. Nemcsak önmaga, de az ország számára is. Bár igaz, hogy dízelmotorhoz sem könnyű hozzájutná.) Elismerésre méltóak a köz­úti közlekedés energiafelhasz­nálásánál elért ötéves ered­mények: a fajlagos felhaszná­lás 18 százalékkal csökkent, a közhasználatú és közületi gép­járművek benzinfogyasztása pedig csaknem a felére: az 1980-as 615 ezer tonnáról 1985- ben 340 ezer tonnára. Ami pe­dig a benzin—dizel arányokat illeti: tavaly már az összes üzemanyag-fogyasztásnak csak egynegyede volt benzin, a többi gázolaj. A mostani ötéves tervben már nem is hoznak be ben­zint fogyasztó, közepes kate­góriájú tehergépkocsikat, az új teherautók 53 százaléka lesz dízelüzemű. Vagyis az arány egyre javul — de le­hetne még jobb is, s a nem­zetközi tárgyalásokon ezt igye­keznek elérni a magyar köz­lekedési szakemberek. A si­ker nem rajtuk múlik. Viszont hazai vállalatokon, azok vezetőin és gépkocsi- vezetőin, no meg nem cse­kély mértékben a szervezésen múlik, hogy még mindig nem kielégítő a teherautók kapaci­tásának kihasználtsága. Ma­gyarán: virágzik az örökzöld téma, sok teherautó tér visz- sza telephelyére üresen, mi­közben vele párhuzamosan, talán azonos időben is, más teherautók hozzák a szállít­mányt — és ellenkező irány­ban térnek vissza üresen. Ta­lán egyszer ezt is meg lehet oldani... Mint ahogyan azt is, hogy — több árut kellene szállítani vízi úton. „Csupán” azért, mert minden más szállítási módnál olcsóbb. A fajlagos energiafelhasználás jelentősen — 21 százalékkal — csökkent ugyan a vízi szállításnál is, de nem használjuk ki eléggé vízi útjaink lehetőségeit. Sokkal kevésbé, mint más, kevesebb nagy folyóval rendelkező or­szágok. Bár ahhoz több hajó­ra, jobb és nagyobb kikötőkre és hajórakodókra lenne szük­ség. Sokat tenni — ha a fenti feltételek nincsenek meg — itt éppúgy nem lehet, mint a légi közlekedésben. Legföljebb — s erről számolnak be a ter­vek — a motorokat korszerű­sítik, új műszereket helyez­nek el mind a hajókon, mind a repülőgépeken az energia- fogyasztás további csökkenté­se, illetve a vízi és légi_ jár­művek gazdaságosabb működ­tetése érdekében. Minderről rövid összefogla­lót készített a Közlekedésügyi Minisztérium, a múlt és a legközelebbi jövö tényeit és terveit ismertetve. Ezt így fe­jezi be: „A magyar közleke­dés kollektívájának megfeszí­tett, hozzáértő és kezdemé­nyező munkájára van szükség ahhoz, hogy céljainkat megva­lósíthassuk.” , AMIHEZ HOZZÁFŰZNI aligha lehet. Legföljebb any- nyit: az előző öt év eredmé­nyei láttán okkal remélhetjük, hogy úgy is lesz. V. E. nagykőrösi ii A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1986. DECEMBER 29., HÉTFŐ Kisüzem a Rónamajerban Már csak januárban dolgoznak Teljesíiették az idei termelési tervüket öntés utáni sorjázását — kö­szörülését — és csiszolását végzik. A csomagolt vegyszerek bérmunkadíja ebben az évben 325 ezer forint fölött volt, a jutalék meghaladta a 299 'ezer forintot. A műanyag csontok bérmunkája több mint 800 ezer forintot hozott a kis­üzemnek, illetve a Tszkernek. Mészáros Dezső és Kubinyi Zoltán néhány iskola megkésett vegyszerrendeléséhez keresik ki a polcokról a szükséges anyagokat. Juszku Zoltánná később elcsomagolta az utolsó vegyszerszáilítmányt Aznap korán délelőtt még jégpáncél borította az utakat a sószórás sem segített —, a fák törzsei, csupasz ágai mintha üvegszerű, áttetsző kö­penybe burkolóztak volna. Az­tán minden átmenet nélkül sütni kezdett a napocska, s a Csemő és Nyársapát közötti, tanya világ háztetőit, szántóit, rétjeit, erdőaljait,, prin,^; tetlen hópaplan szemét káp­ráztatóan felragyogott. Am nemcsak vakított, szik­rázott a hótakaró; mire dele­iére ért a téli nap, a hópap­lan kérgesre fagyott teteje fel­engedett, nedvesen csillogott, az utakon ölvadozott, levet engedett a jég. A fák égbe nyúló csupasz ágait beborító jégburok megtöredezett, majd egyre nagyobb darabokban zuhogott alá a hóra, az utak­ra. Mintha mesebeli óriások törtek volna milliónyi poha­rat, olyan különös üveghangot hallatott az utak aszfaltjára szakadatlanul hulló jégtömeg. A Rónamajorra jellemző nyugalmat, csendet ezúttal az egyik szomszédos tanyán dol­gozó motoros fűrész búgása, sivííása törte meg. Továbbha­ladva a csemői békötőúttól el­kanyarodó dűlőn, alig száz méterrel a kis tanya után már feltűnt, hogy a szokásosnál is csendesebb a Tszker helyi kis­üzeme, amit a rónamajori volt tanyai iskola épületében ala­kítottak ki néhány éve, hogy a környékbeli családok lányai­nak, asszonyainak ne kelljen messzire utazniuk munkáért. S mint kiderült, az utolsó pillanatban érkeztünk meg, Gyógyítja a rossz talajt Talajregeneráló szer kísér­leti gyártását kezdték meg a Badacsonyi Állami Gazdaság­ban. Az új termék a lerom­lott talajok gyógyszere lesz, helyreállítja ugyanis a mikro­organizmusok szükséges egyen­súlyát, ezáltal nagymértékben növeli a műtrágyák haszno­sulását is. ötéves kutatómunka gyü­mölcse érett be a Balaton- parti gazdaságban, ahol 1981- ben alakult meg a biotech­nológiai kutatócsoport. Mun­kájuk során a talajban föl­lelhető mikroorganizmusokból mintegy kilencven fajtát izo­láltak — különítettek el —, ezek hatását sokoldalúan meg­vizsgálták. Döntő szempont volt, hogy velük a talaj életerejét úgy növeljék, hogy a környezetet a legkisebb mértékben se szennyezzék. A célnak 89 faj meg is felelt, ezekből állítot­ták össze az oltóanyagot, amely ezután mezőgazdasági hulladékokba juttatva fejti ki hatását. A kutatómunkában együtt­működtek a Biogal gyógyszer- gyárral, a Vízépítő-ipari Tröszttel. E két vállalat a tu­dományos munka költségeihez is hozzájárult. A laboratóriumi, üvegházi kipróbálás eredményeit köve­tő kísérleti gyártás sörán mintegy 25 ezer tonna talaj- regeneráló anyag készül. Ez bőségesen elegendő nagyüze­mi méretű vizsgáztatáshoz is. Juszku Zoltánná alig tette Ic az utolsó műanyag csontot, ne­kilátott az idei utolsó üzemi ebéd nyomainak eltüntetéséhez mert már csak hárman dol­goztak az utolsó munkanapon, az ünnepi leállás előtt. Jusz­ku Zoltánnét mosogatás köz­ben találtuk, két kollégája, Mészáros • Dezső és Kubinyi Zoltán az idei utolsó csomago­kat készítették elő az össze­csomagoláshoz. ::::: Hogy hová lettek a töb­biek? ... Kérdezni sem kel­lett, mert a váratlan látogató meglepődését azonnal észre­vette Juszku Zoltánné vegy­szerraktáros, s nevetve mond­ta, nem kell félni, nem szűnt fneg a munkahely. Csupán ar­ról van szó, hogy az idei ter­vet teljesítette a kollektíva, s akik nem mentek szabadság­ra, azok átköltöztek ideiglene­sen a Tszker nyársapáti tele­pére, S miközben az idei utol­só üzemi ebéd után maradt evőeszközöket mosogatta, el­mondta a vegyszerraktáros, hogy mi mindennel s milyen eredménnyel foglalkozik a kis­üzem három férfi és hat nő- dolgozója. A kisüzem bérmunkát végez a Tanért Nagykereskedelmi Vállalat számára. Többek kö­zött alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézmények iskolai vegyszertárait látják el kis adagokban kiszerelt, s a tan­órákén kísérletekhez, szemlél­tető oktatáshoz használatos vegyi anyagokkal. Ugyancsak bérmunkában szemléltetőesz­közként használt műanyag emberi csontutánzatok fröccs­ii Végezetül elmondta Juszku Zoltánné, kémiai vegyszerrak­táros, hogy január 5-én kez­dik újra a munkát a rónama­jori kisüzemben. Biztató hírrel is szolgált, mert tudott arról, hogy a Tszker vezetői éppen most tárgyaltak a Compack Nagy kereskedelmi Vállalat ve­zetőivel egy új bérmunka le­hetőségéről. Ha a tárgyalások kedvezően alakulnak a Tszker számára is, akkor 1987-ben egy-két új dolgozót vehet még föl a rónamajori kisüzem. A majorból Nyársapát felé távozva a felmelegedett de­cemberi nap újabb csodával szolgált. Az utakról teljesen leolvadt a jég, a megtapadt hó, s a feltámadó szél száraz­ra, tisztára söpörte az aszfal­tot. Kép és szöveg: Aszódi László Álltai Exportra A Nagykőrösi Konzervgyár­ban így darálják a löncshús- nakvalót. Évente 47 vagon húskonzerv kerül piacra. Most egy nagyobb szállítmány ké­szül, a Szovjetunióba kerül. Nyertesek kerestetnek Az áfész egyes kereskedel­mi egységeiben hetekkel az ünnepek előtt ‘ meghirdetett szerencsesorsjegy-akciónak kétségtelenül nagy sikere volt. Végül, az ünnepek előesté­jén a Fortuna asszony ke­gyeiben reménykedőkkel zsú­folásig telit Központi étterem­ben közjegyző jelenlétében megtartották a sorsolást. Ti­zenkilencszer pördült meg a Balázs Éva gondjaira bízott szerencsekerék, s összesen 160 ezer forint értékű hasznos ajándék talált gazdára. Azaz csak talált volna, ha a nyerte­sek is ott lettek volna. A távol levő szerencsések kedvéért most közreadjuk a kihúzott számokat. A 10 023, 11 202, 15 318, 13 959, 7584, 3985, 2207, 6249, 5107. 13 853, 1756, 3710, 12 106, 14 823, 5710 sorszámú szelvények tulajdo­nosait tehát még az áfész köz­ponti irodájában várják a nye­remények, köztük a fődíj, mely az 1394 számú jegy elle­nében vehető át. Sporthírek Búcsúzás az óesztendőtől Az MN I-es férfi kosárlab­da-bajnokságban: Nk. Kgy. Kinizsi—Hódmezővásárhelyi Spartacus VSE 72-71 (33-47). Nk.: Horváth (10), Bútor (12), dr. Salgó (24), Kovács M. (13), Szirmai (9); csere: Zágráb, Ábrahám I., Simon S. (4). Óévi utolsó mérkőzésüket a Petőfi iskolai tornacsarnokban játszották legmagasabb osz­tálybeli kosárlabdásainik. Az ötszáz néző — közöttük sok vásárhelyi — végig óriási lel­kesedéssel buzdította a csapa­tokat. Az első játékrészben a jól játszó vendégek kihasznál­ták a hazaiak gyenge véde­kezését és sokszor átvezették rajtuk a labdát. A második félidőben (már vesztettnek tűnő állásban) a Kinizsi alaposan feljavult: csa­patjátékban, védekezésben és a lepattanó labdák megszerzé­sében. Jó volt a színvonal és izgalmas a küzdelem, hol egyik, hol másik fél vezetett. Az utolsó fél percben sikerült az előnyt tartani és ezzel fon­tos győzelmet szerezni. Dr. Salgónak nagy szerepe van a győzelemben, de Horváth és Szirmai is külön dicséretet ér­demel. Az NB I-es B csoport állása az óévi mérkőzések után: 1. Dombóvári Vasutas MSE 11 1 2 1078- 970 20 2. Pécsi Vasutas 11 8 3 1010- 933 19 3. Alföldi Olajb. (Szolnok) 11 6 5 946- 985 17 4. Kecském. SC 11 6 5 887- 860 17 5. Uódm. SVSE 11 5 6 896- 929 16 6. Nk. Kgy. Kin. 11 5 6 886- 927 16 7. Somogy Megyei AEV (Kaposvár) 11 5 6 959- 979 16 8. Ganz-MAVAG (Bp.) 11 5 6 948-1004 16 9. AU Építők (Sz.-fehérvár) 11 3 8 934- 924 14 10. Honvéd Táncsics SE (Kaposvár) 11 3 8 876- 914 14 Izgalmasnak ígérkezik az 1987-es folytatás. Mint ismere­tes, a kétfordulós körmérkő­zés után a B-csoport 1—4. és az A-csoport 7—10. helyezett­jei az egész NB I. 7—14., a B-.csoport 5—10. helyezettjei pedig a végső 15—20. helyért és a kiesés ellen az utolsó há­rom helyezés elkerüléséért küzdenek majd. Biztató, hogy januárban a sérülten is edző Karagits is pályára lép­het, s ezzel jelentősen erősö­dik a körösi csapat. A kini- zsisek további bajnoki prog­ramja a következő (a hazai mérkőzéseknél feltüntettük a kezdési időpontot). Január 17.: Alba Regia Épí­tőik (Székesfehérvárott), ál­én Somogy Megyei ÁÉV (Ka­posvár) hazai pályán 17.30-kor, 25-én Dombóvári VMSE (ide­genben), 31-én Honvéd Tán­csics SE (Kaposvár) idegen­ben. Február 7-én Ganz-MÁVAG (Bp.) itthon 16.30-kor, 14-én Alföldi Olajbányász (Szolno­kon), 21-án Pécsi Vasutas (itt­hon) 16.30-kor. Hódmezővásárhelyi SVSE ifi —Nk. Kgy. Kinizsi ifi 88-86 (48-44). Nk.: Pásztor (20), Módra (13), Horváth (19), Si­mon I. (4), Simon S. (30); cse­re: Szőke. A körösi fiatalok hullámzó teljesítményt nyúj­tottak. Az ellenfél már jelen­tős előnnyel vezetett, de a he­lyiek erősen feljöttek és kis szerencsével még győzhettek is volna. Ifjúságiaknál az eddigi 11 mérkőzésükből 5 győzel­mük és 6 vereségük van. s. z. Színház A kecskeméti Kamaraszín­házban kedden este 7 órakor: Jövőre, veled, ugyanitt. Bér­letszünet. Szövetkezetünk Atószervíze 1986. dec. 28—29-én ingyenes CO-mérést végez Nagykőrös, Ceglédi u. 21. sz. alatti telephelyén, 7—12 óráig. Nagykőrösi Gépgyártó és Szol­gáltató Ipái Szövetkezet. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom