Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-28 / 304. szám
Hajnalban visít a malac Gazdag volt az ünnepi asztal Munkában az apa és fia. Az unoka még csak néző. (A szerző felvétele.) Hajnalban még javában aludt á családja, édesapja éjszakai műszakjának utolsó óráit töltötte a monori vasútállomáson, amikor ő már túl volt egyik ismerősénél az első sertésvágáson. Majd hamarosan egy másik barátjánál verte fel a hajnal csendjét a koca sivítása szorgos munkája nyomán. S mert mindkét helyen csak a hurka és a kolbász töltelékének előkészítéséig kérték a segítségét, alig világosodott, már otthon volt, hogy az egyik saját hízót tegye el láb alól... Ifjú Tóth Jánosról van szó, a Monor Vidéki Áfész 23 éves üllői henteséről, s persze famíliájáról, hiszen a monori Hegyesi-tanyán négy generációt képviselnek a családtagok. Amikor betoppantam hozzájuk, idősebb Tóth János már hazaért a szolgálatból, kisebbik fiával, a tizennyolc éves Jóskával buzgón segédkezett Jánosnak, az ifjú hentesnek, aki átvette édesapja korábbi bölléri szerepét. Már a pörzsölésnél tartott a család, s unokától a dédnagymamáig, mindenki kint volt az udvaron, serény munkával fogadták' a későn kelő napot. Miután a három férfi becsületesen lepörzsölte, megvakar- gatta és lemosta az ünnepi asztalra szánt hízót, János biztos és gyors mozdulatokkal hozzálátott a daraboláshoz Néhány perc múlva már dolgozott a daráló. János felesége közben a nagy ház köz- poritifűtéses melegében nyolc hónapos kisfiúkkal, a „trónörökössel ” volt elfoglalva, majd segített előkészíteni az edényeket, s a friss sertésmájból az anyóssal együtt ízletes, tápláló reggelit készített a családnak. Amikor pedig a két nagyfiú behúzódott a kisházba, amit még a dédiék építettek a harmincas években, s a húrka és a kolbász töltéséhez láttak, János gazda, a vasutas bemutatta a családját és a birtokát. Az udvart, mint minden valamire való vidéki házban, baromfik hada népesíti be, köztük egy veszekedésre bármikor kapható pulyka — az majd szilveszterkor kerül terítékre. A több mint kétszázötven kilósnak látszó vemhes kocára igazán méltán lehetett büszke János gazda, s elmondta, hogy évente tizenkét darabra köt szerződést a monori Kossuth Termelőszövetkezettel. Szerződését már teljesítette, egyet külön is eladtak, de maradt még jószága az ólakban. A legbüszkébb azonban az egy szem megmaradt lovára, Rudira volt, mert a régi időkre emlékeztette, amikor huszonkét évvel ezelőtt, Olaszországba is eljutottak lovai. Ma már kicsi a gazdasága, de ahhoz elég nagy, hogy a takarmánytermelés mellett a jószág ellátása is sok munkát adjon. Még jó, hogy* huszonnegyedik éve dolgozik egyfolytában a monori vasútállomáson, mint málházó, s folyamatosan váltott műszak révén, hétköznap is van elég szabadideje. Kisebbik fia asztalosnak tanult, tehát mindkettőnek eredményesen segített a biztos megélhetést adó szakma megszerzésében. Négyen élnek a tanyán, ő, a felesége, az édesanyja, meg Jóska fia, a többiek a maguk házában. Amíg János gazda és felesége, Kati néni hozzáláttak az abálás előkészítéséhez, a hetvenhét éves dédnagymamával beszélgettem. Azt hiszem magától értetődően arról, hogy az ő fiatalabb korában volt-e , olyan gazdagon megterített ünnepi asztala a családnak, mint manapság a gyermekeié, unokáié... Hát, kínkeservvel építették fel annak idején az egyhelyiséges kis házat, amiben lefeküdni igen, de alvás közben mocorogni aligha lehetett. Ha boldogulni akartak, nem ehették meg a jövőjüket. Három gyerekük volt. S amikor kezdődött a termelőszövetkezetek szervezése, hát nem repestek az örömtől, hiszen a 16 hold földet hosszú évtizedek alatt kaparták össze, többnyire úgy, hogy 300 négyszögölenként megvásárolták a família többi tagjától. Kocsit, lovat, vetőgépet, tizenhárom hold földet, szóval mindent, ami volt, beadtak a szövetkezetbe — e javak után persze kap térítést a dédnagymama. Aztán egyik pillanatról a másikra kirobban nagy keserűséggel az idős asszony, mondván, hogy miért nem ötven évvel korábban kezdték el a téeszesítést! Ha ők akkoriban tudják, hogy mennyivel könnyebb lesz a parasztok élete, munkája, mennyivel biztonságosabb lesz a mindennapi betevő falat, dehogy is ódzkodtak volna az új formától. Végül is az „új világ", s persze szorgos munkájuk értelme, értéke hozta meg számukra a jobb életet, a mindennel fölszerelt lakást, a kényelmet, a biztonságot. S miközben beszélgetek a dédnagymamával, a család többi tagja már végez a munka dandárjával. A füstölésre szánt sonkák szögre kerülnek, s vígan rotyog a megrakott abalé a kondérban, ínycsiklandozó illatok szállnak, bizonyítva azt, hogy a szorgalmas munkának megvan az értelme — s meglesz, amikor az ünnepi asztalt körül üli a nagy család. A. L. A. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM 1986. DECEMBER 28., VASÁRNAP Népszerű vásár volt Csalódottan álltak az ajtó előtt Minden adott alkalommal vitatéma Vecsésen a kereskedelem. A közvélemény nem hízelgő, ha a mai ellátottságról esik szó, legyen az utcai beszélgetés vagy hivatalos fórumon elhangzó hozzászólás. Különösen kritikus a közhangulat így ünnepek idején, amikor a vásárlókedv fokozottabb. Hézagos maradt Még vannak, akik emlékeznek arra a kereskedelmi centrumra Vecsésen, amely a Somogyi—Bacsó és a Bajcsy- Zsilinszky út találkozásánál volt: divatáruüzletek, a Pólóbolt, a Heck textilház, a Fekete divatbolt, s ugyanabban 'az utcában a Veigand- féle sapka-, kalap-, esernyő-, kesztyűbolt sorakoztak fényes kirakataikkal. 1968-ig pedig a Pest Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat kisáruháza kínálta sokféle kész- és méteráruját, lakástextilt, kötöttárut. Ki tudná magyarázatát adni, miért ítéltetett bezárásra? Hogy a régi üzletek konkurenciát jelentettek egymás számára, az csak a vevőnek volt jó, hisz a nagykendőt éppúgy megvehette ott, mint a menyasszonyi fátyolt. Há az egyik üzletben nem, hát a szemben lévőben, vagy ha ott sem, akkor éppen a szomszédságban. S mióta lehúzta a rolót a Pest Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat kisáruháza, azóta csak reménykednek a vecsésiek, hisz ígéret volt egy nagyáruházra. Az üzlet helyén közben felépült a község ifjúsági könyvtára. A kultúra így gazdagabb lett, de Vecsés kereskedelmi ellátottsága hézagos maradt. Ám ezt a gesztust épp a kultúrintézmény révén némi iróniával szólva igyekeznek „honorálni” — adódik akaratlan is a gondolattársítás. A József Attila Művelődési Ház mint már annyiszor, ezúttal is helyt adott a kényszer teremtette igénynek. Szinte hagyománya van ez idő tájban a fogyasztói közhangulatot alkalmi vásárokkal Levelesládánkból Hévre szálé, konkrét kritikát ■ Kérem, hogy a Monori Hírlapban az alábbiakat nyílt levél formájában közzétenni szíveskedjenek. Kevés a panasz Január elsejétől helyármódosításra kerül sor a monori moziban. Mit jelent ez? — kérdeztük Felszner Jánost, a filmszínház vezetőjét. — Azt, hogy egyszerűsödnek a filmek helyárai, az eddigi 21 fajta helyett — amelyek között a közönség amúgy is igen nehezen igazodott el — három „helyárövezet" lesz, az alap, a felemelt és a kiemelt helyár. — Közelebbről? — A kiemelt helvár legmagasabb összege eddig 46 forint volt, ezentúl negyven lesz. A legolcsóbb mozijegy korábban négy forint volt, ezentúl hat lesz. Nem változik az óvodai vetítések ára, az iskolai ifjúsági előadásoké viszont egy forinttal emelkedik. — Bizonyos helyekre tehát több pénzért lehet beülni, ezt azonban a . nagyközönség aligha bánja, hiszen a legolcsóbb helyek árának emelése talán a nemkívánatos, a közönséget zavaró nozinéző- ket is megszűri... ... s a Mokép a helyármódosítással a filmkínálat színesítését is ígéri. — Mit várhat még a mozirajongó az új évtől? — Az első félévben a filmmúzeum filmjeit: februárban Jávor Pál főszereplésével A férfi mind őrült, márciusban a Viva Za%ata, áprilisban a Nagy zabálás, májusban a Hegedűs a háztetőn, júniusban az Elfújta a szél című filmeket. Utóbbi hármat a szezonban a gyömrői kertmozi is műsorára tűzi. Januárban vetítjük a Nindzsa-sorozat első filmjét, a Queen-t, a Montreali bankrablást, februárban a Gyilkos robotokat, — S mit vár az új évtől a mozi? — Egyebek között azt, hogy megújuljon a művelődési ház, s velük együttműködve indíthassuk a videoklubot. Jó- néhány filmcsemegét szánunk oda. Februártól egyébként a moziban is videózunk majd, nagyméretű vászonra kivetítve a színes sikerfilmeket. A Monori Szakorvosi Rendelőintézet vezetősége legfontosabb feladatának tekinti az ellátási körébe tartozó lakosság színvonalas szakorvosi ellátásának biztosítását. Bár a szakorvosok létszáma a VI. ötéves terv folyamán megkétszereződött, elsősorban szakorvoshiány miatt nem sikerült minden szakmában, minden munkanapon a rendelések, más szakmákban pedig a megfelelő szakorvosi létszám biztosítása. Ez időnként és helyenként kétségkívül zsúfoltsághoz, a várakozási idő elhúzódásához vezet. Természetesen ez e-égedetlenséget szül az ellátandó lakosság részéről, annál is inkább, mert a beteg ember minél hamarabb igényelné bajának orvoslását, fájdalmának, panaszainak megszüntetését. A fent említett ellátási problémák azonban az egészségügyi személyzetre is rendkívüli terheket rónak. Nem ritka, hogy egy-egy orvosnak, szakorvosnak rendelési idejében 60—80, esetenként 100 vagy ennél több beteget is el kell látnia. Ez természetszerűleg kifáradásukhoz, tűrőképességük csökkenéséhez vezet, annál is inkább, mivel az ellátásra szorulók egy része meg nem értve az egészség- ügyi személyzet túlterhelését — nem megfelelő hangnemet használ problémái felvetésekor. Ennek ellenére örvendetes, hogy aránylag kevés pa n-aszbe jelentés érkezik az egészségügyi ellátással kapcsolatban. Seines névtelen Egy ilyen — sajnos névtelen — panaszbejelentést kap tam rendelőintézetünk fogászati rendelésével kapcsolatban. Mivel ennek feladója ismeretlen, nem áll módomban megkeresni és a felvetett problémákkal kapcsolatban további tájékoztatást kérni. Sajnos a levél — mint az a múltban is már többször előfordult — a problémákat csak általánosítva veti fel. Nem közöl olyan konkrét adatokat — pontos időt. a rendelő orvos nevét, illetőleg a rendelés pontos helyét — aminek alapján intézetünk vezetősége a panaszbejelentést konkrétan meg tudná vizsgálni és annak eredményeképpen a szüksé°es intézkedéseket megtenni. Ennek ellenére a fogászati oszBúcsú Emlékőrző szalmakoszorúk Régi, telkiismereti adósságot törlesztettem nemrégiben egyik írásommal. A bényei Gyebnár Zsuzsa néniről, a Szocialista Kultúráért kitüntetés birtokosáról szólt a riport, szándékom szerint bemutatva egyedülálló tudását, a népművészeti ágakhoz hivatalosan be nem sorolt, de azokkal mégis rokon szalmakötészetét. Zsuzsa néni munkái számos hazai és külhoni reprezentatív helyen láthatók, meg is csodálják rengetegen. Az alapmotívumok, a műveletek hasonlóak, de azért valamennyi szalmakosár, szalmakoszorú más és más. Az utolsóval épp ottjártam idején készült el. S mint régebben soha, panaszkodott. Ereje, látása gyengülőben, két fiatal lány tanulta ugyan nála a szalmafonás fortélyait, de vajon művelik-e majd? Erre a választ ő már nem tudhatja meg, hetvenkét esztendős korában végleg megpihent. Karácsony ünnepe előtt kísérték utolsó útjára a bényei temetőben — családja, rokonát, tisztelői. Emlékét az embereknél is maradandóbban megőrzik a szorgos életében font szalmakoszorúk. tály kollektívájával a levélben foglaltakat közöltem és felhívtam a figyelmet az abban jelzett hiányosságok kiküszöbölésére. Remélem, hogy ezen soraimat — amelyet voltaképpen válaszlevélnek szánok — a panaszbejelentő is elolvassa. Ez esetben kérem, hogy a fenti, igényelt tájékoztatást részemre megadni szíveskedjék, mert e nélkül további intézkedéseket nem tudok foganatosítani. Nem azért kértem levelem közzétételét, mert a névtelen bejelentő azzal zárta levelét, hogy ha nem tapasztalja az általa felvetett hiányosságok megszűnését, „másnak is" tudomására hozza azokat. Már csak azért sem ez késztetett e sorok megírására, mivei Monor vonzáskörzet területének vonatkozásában bármely fórumhoz érkezik az egészség- ügyi ellátására vonatkozó panaszbejelentés. úgy annak kivizsgálásával és a szükséges intézkedések megtételével a helyi egészségügyi vezetésnek kell foglalkoznia. A biztosíték Mivel ilyen eset is nemegyszer fordult elő, ezúton is kérni szeretném az ellátási körzetünkbe tartozó állampolgárokat, hogy az egészségügy- gyei kapcsolatos észrevételeikkel közvetlenül az illetékesekhez — nevezetesen a Monori Szakorvosi Rendelőintézet igazgatójához és a körzetközpont főorvosához, tehát hozzám forduljanak, mert ügyük érdemi intézésére minden szervtől én kapok megbízást és felhatalmazást Ügy gondolom, hogy Monor és vonzáskörzete egészségügyi ellátásának, az elmúlt tervidőszakban bekövetkezett jelentős fejlődése, az illetékes megyei szerveknek a monori egészségügyi ellátásról és annak irányításáról kialakított pozitív véleménye biztosítékul szolgálhatnak arra, hogy az állampolgároknak az egészségüggyel kapcsolatos reális és a valóságnak meefele'ő gondjaira a helyi vezetés is megtalálja a megoldást. Dr. Csernus J. Alán igazgató főorvos javítani, a fontos hézagpótló szerepet már nem első alkalommal a Vecsési Ruhaipari Szövetkezet vállalta magára, amikor november végén és decemberben is megrendezte kiállítását s egyben karácsonyi vásárát, összesen négy napon át állták az ostromot az alkalmi eladók. A vállalkozó kedvű üzem céga reklámját mind felvonultatta. Sokféle ízlés Exportra készülő -sodálato- san szép kreációk sorakoztak, s leltek gazdára. Ott volt a színskála valamennyi változata. A slágerra fehér és rózsaszínű változatban madei- rás, csipke díszítésű „Sziszt”. S míg a butikára a duplája, itt mindössze 450 forintért adták. A „Gizi” zsabós zsorzsett anyagból hat színben sorakozott. A csíkos „Eszti” modell 373 forintért volt kapható. S még sorolhatnám, hányféle, a nyugati piacokon is kedvelt, a legújabb divat- irányzatnak megfelelő, elegáns, fiatalos, sportos öltözék. A blúzokhoz sok változatban szoknyák. A női luxusholmik mellett a szerényebb igényűek számára is volt a fogasokon választék. Szabadidőruhák, ágynemű-garnitúrák találtak gazdára. A férfiakról sem feledkeztek meg. Sokféle inget kínáltak, az ára a szép színes ingeknek mindössze 162 forint volt Megismétlik Az első két napon 200 ezer forint értékű, a második alkalommal félmilliós árukínálattal segítették a karácsonyi vásárlást. Árpit Vecsésen nem értettek a hálás vevők, hogy miért nem tartott tovább az akció. Hisz a vevők nem fogytak, inkább egyre szaporodtak. Bár semmi különös propaganda nem volt, terjedt a vásár híre, S akik elkéstek, csalódottan álltak a József Attila Művelődési Ház- bezárt ajtaja előtt... Számukra vigasztalásul ígéretet kap- ' tunk, ha van igény, tavaszi vásárt, őszi divatbemutatót és vásárt ismét rendeznek. Persze attól még nem lenne luxus egy ruházati bolt megnyitása sem. Mint régen, esetleg a művelődési ház környékén Fekete Gizella Kulturális prcgrsm Ecseren vasárnap 14 órától a nyugdíjasklub foglalkozása. Gyomron 18-től az ifjúsági klub összejövetele. Az úttörőházban 14-től játszóház. Filmvetítés a művelődési házban 16.30-tól és 18.30-tól: A profi (magyarul beszélő francia bűnügyi film) Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Leopárd kommandó (országos bemutató előtt, színes olasz kalandfilm). Vecsésen 16-tól a MÁS Színház próbája. ÜGYELET Az Eis zom (volt Gél ka) kisvállalat december 31-én és 1937. január 1-jén is tart ügyeletet. Az óév utolsó napján 12 óráig, újév napján délelőtt 10-től 12 óráig lehet a panaszokat bejelenteni személyesen vagy a Monor 308-as telefonon. ess» *113—2651 (Monori tfitep) Változnak a helyárak Ajánlat mozirajongóknak
