Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-28 / 304. szám

198«. DECEMBER 28., VAS ÁRNAP &ßbkm * Erd a szellemi örökség letéteményese A Csuka Zoltán-hagyaték sorsa Csuka Zoltán költő és mű­fordító az idén lett volna nyolcvanöt esztendős. Pályá­ját Pécsett kezdte mint lap- szerkesztő, majd hosszabb ideig vajdasági újságíró, a ju­goszláviai magyar nyelvű iro­dalom egyik vezető alakja volt. Irodalmi és színházi szemlét, folyóiratokat, antoló­giákat szerkesztett és gyors egymásutánban adta ki ver­ses-köteteit. 1933-ban költözött ismét Magyarországra. Nevé­hez több lap elindítása fűző­dik. 1947-ben a Magyar—Ju­goszláv Társaság ügyvezető titkára volt. 1950-ben koholt vádak alapján bebörtönözték, majd 1955-ben rehabilitálták. Ezt követően költői és mű­fordítói munkásságot folyta­tott; az utóbbit elsősorban ju­goszláv irodalomból, de bolgár éa orosz irodalmi műveket is megismerhettünk az ő segít­ségével. A József Attila-díjas Csuka Zoltán a délszláv és magyar kapcsolatok legneve­sebb magyarországi ápolója volt Csuka Zoltán még jóval az 1984 kora tavaszán bekövetke­zett halála előtt Érd város ja­vára végrendelkezett, hiszen ezen a településén töltötte el szeretetben és megbecsülésben életének utolsó negyven esz­tendejét. Még 1976-ban, 75. születésnapja alkalmából adta át a háza tőszomszédságában lévő épületben létrehozott Jó~ szomszédság kölcsönkönyv tá­rat, ahol helyet kaptak azok a magyar művek, amelyeket délszláv nyelvekre, s azok a jugoszláviai irodalmi alkotá­sok, amelyeket magyarra for­dítottak. A bibliotéka belső szobájában könyvkiállitást ho­zott létre a kötetek értéke­sebb darabjaiból. A hagyatkozó életének leg­főbb értelmét abban látta, hogy „az egy égbolt alatt élő” szomszédok, az úgynevezett kis népek között irodalniuk' kőiden ős megismertetése , se7 gítségével Icía !ak ul hássék egy­más alaposabb megismerése, megbecsülése és szeretete, el­mélyülhessenek kapcsolataik és szellemi együttműködésük. Ezt a célt szolgálta életében s en­nek jegyében fogalmazta meg végrendeletét is. A pártbizottsági titkár Am teltek, múltak a hóna­pok Csuka Zoltán halála után. e az ügy semmit sem haladt előre. Hatvani Istvánné, az MSZMP Érd Városi Bizottsá­gának titkára így látja a két esztendeje húzódó hagyaték­rendezést. : — A város számára Igen je­lentős ez a szellemi örökség, hiszen Csuka Zoltán lakóhá­zában a dolgozószoba megma­rad eredeti állapotában s a jövőben emlékszobaként ke­reshetik fel a látogatók. Az épületet egyébként kulturális centrumnak szánjuk, ahol esetleg a műfordítóknak lehet­ne alkotóházat létesíteni.. Az Ingatlanon lévő másik ház a Jószomszédság könyvtár, amelynek megalapítás! eszmé­je a költőtől származott, azzal a szándékkal, hogy erősítsük a szomszédos népek barátsá­gát. Ma már ez is fejlesztésre, rendbehozatalra szorul. Ahhoz azonban, hogy a hagyatékból szellemileg profitálni tudjunk, kezelésbe kell vennünk a há­zakat, meg kell indítanunk a helyreállítást. Sajnos a jogi tisztázás egy kicsit elhúzódott. Ügy gondo­lom, hogy ebben mind a vá­ros, mind az özvegy kölcsönö­sen követett el mulasztásokat. Jelenleg az a legfontosabb, hogy — miután az anyagi egyezkedésben már közös ne­vezőre jutottak — megtalálja a tanács és az özvegy is azo­kat a pontokat, ahol a vitás kérdésekben engednek vala­mit. Hiszen csak így születhet megfelelő megegyezés. — Mit tartalmaz a legutób­bi megállapodás? — Eszerint közös volna a szerzői jog gyakorlása, de a művek kiadásából befolyt ősz- szeg az özvegyet illetné meg. A tanács munkaviszonyt léte­sítene vele, s így hivatalosan is az ő munkája lenne annak kidolgozása, hogy miként mű­ködjön az alkotóház, az em­lékszoba ég a Vitkovics Mi­hály elnevezésű alapítvány, ame.ynek diját a magyar és délszláv anyanyelvű műfordí­tók munkásságának elismeré­sére adnának. Ugyancsak ő gondozná Csuka Zoltán ha­gyatékát. Ennek fejében le kellene mondania a ház őt megillető köteles részéről, és ki kellene költöznie az épü­letből. Annál is inkább, mert miközben folyik a vita, lassan minden tönkremegy. Városunk egyébként büszke első díszpolgárára. A közmű­velődésben és közoktatásban kiemelkedően tevékenykedők számára alapított. Domonkos Béla szobrászművész által ké­szített emlékplakettünk egyik oldalát is az ő arcmása díszíti. Évente négy-öt ilyen érmet adunk át a legkiválóbbaknak. Erre az ünnepélyes eseményre egyébként 1985-ben került sor először, s úgy könyveljük el, mint a kezdeti lépést Csuka Zoltán szellemi hagyatékának ápolására. A költő ö özvegye A könyvek, a fotók, a kéz­iratok, a levelek sokasága mind az elhaltra emlékeztet. özvegy Csulca Zoltánné Ke­mény Katalin végigvezet a re­likviák között s mondja: úgy nézzek körül, hogy it változat­lanul úgy van minden, aho­gyan az a férje életében volt. — A legteljesebb mértékben szeretnék eleget tenni a fér­jem kívánságának. Az a leg­főbb célom, hogy teljes mér­tékben megvalósulhassanak el­képzelései — magyarázza, mi­közben hellyel kínál. — Igen, valóban elhúzódtak a hagya­tékkal kapcsolatos tárgyalá­sok. Ügy gondolom, a jó szán­dék mindenkiben megvolt, csak hát a tanács adminisztrá­cióval agyonterheli; hivatalno­kainak számos egyéb intézni­valójuk is .akadt $r4gy lassan haladtunk előre. Nézzen körül! Meglehetős lerobbant állapot­ban van itt már minden. A könyvtár például október else­je óta zárva van, mert nincs könyvtáros. Persze így nem is valami kényelmes hely ez, mert a víz az udvaron van, s a fűtés sem működik rende­sen. — Mi a kívánsága a hagya­tékkal kapcsolatban? — Életem végéig szeretnék úgy beleszólni és belelátni a Csulca Zoltánnal kapcsolatos ügyekbe, hogy biztos lehessek abban: férjem emléke mara­dandó lesz. Ha ezt biztosíté­kul kapom, akkor kiköltözöm innen a saját házamba, le­mondva a köteles részről. A kérésem csak annyi, hogy egészségi állapotomra való te­kintettel vagy az itteni tele­font kapjam meg, vagy szerel­jen be egy másikat nálam a posta. Ami a kéziratokat és a levelezést illeti; ezeket Csuka Zoltán a Petőfi Irodalmi Mú­zeumnak hagyományozta. Eb­ben az esetben is lemondok az engem illető köteles részről, ha az egész anyagot mikro­filmre veszik, hogy itt, a Jó­szomszédság könyvtárban is megtekinthessék az érdeklő­dők. A tanács elnökhelyettese Dr. Nagy Margit, az Érdi Tanács elnökhelyettese ugyan­csak szeretné már befejezni a hagyatéki eljárást: — A jogászok az én véle­ményem szerint is nagyon sok időt vettek igénybe, amíg minden tisztázatlan résznek a végére jártak —• mondja. — Amikor jó néhány esztendővel ezelőtt Csuka Zoltán az én páncélszekrényembe helyezte letétbe a végrendeletét, nem hittem volna, hogy ennyi gon­dunk lesz még. Annál is in­kább siettetném az aláírást, mert a felszabadulás óta nem nyúlt egyetlen szakember sem az épülethez, ami jelenleg már ugyancsak alapos műszaki fel­újításra szorul. Amíg az öz­vegy ott lakik, nem tudunk a munkálatokhoz fogni. Előzetes költségbecslést végeztettünk, amely szerint 800 ezer forint­ba kerülne a rendbehozatal. Az epilógus Ezen a héten véglegesen is rendeződött Csuka Zoltán ha­gyatékának sorsa. Az érdekelt felek pontot tettek a két esz­tendős ügy végére és aláírták a jogászok által megfogalma­zott egyezséget, amely vala­mennyiünk hite szerint jó ügyet szolgál. A hagyaték va­lóban méltó kezekbe kerül. Olyanokéba, akik magukénak vallják Csuka Zoltán szelle­mi örökségét. Körmendi Zsuzsa A rádióban Jövő évi tervek A tájékoztató, orientáló és értékközvetítő munka javítá­sa, az informáló, szolgáltató műsorok korszerűsítése, va­lamint új ismeretterjesztő, irodalmi és zenei sorozatok indítása szerepel a rádió jö­vő évi terveiben. A jövő évben az egyik je­lentős rádiós változás az lesz, hogy bővül és megújul a reg­geli program, január 5-től három órával korábban, reg­gel 6 órától kezdődik a 3. műsor komoly zenei kínálat­tal. A munkába indulók szá­mára természetesen itt is közli k majd a legfontosabb információkat. Óránként hí­reket mondanak, s közben időjárás-előrejelzés és a leg­fontosabb közlekedési infor­mációk is elhangzanak majd. Tervezik a Kossuth rádió Jó reggelt című műsorának korszerűsítését is. A megszo­kott blokkok megtartásával itt elsősorban a frissebb és személyesebb hangvételre, s a külpolitikai információk gyorsaságának javítására tö­rekednek. Ugyanakkor célul tűzik ki a belpolitikai tájé­koztatás kiszélesítését, az erős főváros-központúság ol­dását is. Az 1987. évi tervek között szerepel, hogy 22 és 23 óra között A mai nap cím­mel összefoglaló, elemző hír­adással jelentkeznek, amely kibővül a másnap reggeli la­pok szemléjével, összehangolt műsorakció kívánja szolgálni a jövőben az egészséges életvitel kiala­kítását, az egészségmegőrzés átfogó programjának' támoga­tását. Az újdonságok között lesz például a Vigyázz ma­gadra! című egészségügyi ka­lauz, valamint több olyan program, amely a dohányzás és alkoholizmus ártalmairól, a testedzés fontosságáról szól. A szórakoztató- és a sport­szerkesztőség az új esztendő­ben több alkalommal rendez tömegsportnapoikat, vala­mennyi megyéje és a fővárost bevonva. '' ; Szinte, valamennyi műsor- osztály kínál színvonalas, új összeállítást a nagy októbe­ri szocialista forradalom 70. évfordulójára. Ezek között lesz az a tíz adásból álló, nagyszabású dokumentum­sorozat, amely februártól ok­tóberig címmel eleveníti fel Oroszország 70 év előtti tör­ténelmét, a forradalmi folya­matokat — korabeli doku­mentumokkal, hiteles forrás­anyaggal. Tv-FIGYELŐ' (íifillÓ Hot. Néphagyomány aligha került még jobban a közfigyelem fókuszába, mint az Érden újra felvirágozta­tott csobánolás. Pest megyé­nek ebben a sokféle népes­séget magában foglaló váro­sában ugyanis olyan lelkes szeretettel élesztették újjá ezt a hajdan Bukovinában honos karácsonyi pásztorjátékot, hogy arra a lemezkiadó, a he­ti és napi sajtó, valamint a televízió is szinte egyszerre és egyformán nagy érdeklő­déssel felfigyelt. Aki december 24-én kora este megnézte a hazánkba át­települt székelységnek ezt a betlehemes mondókázását, az nyilván rábólintott erre a hirtelen föllángolt figyelem­re, hiszen a csobánolás — vagyis a mindenféle bőrgú­nyákba bújt pásztoroknak a házról házra való járása, kö- szöntgetése és ajándékgyűj­tése — igazán látványos, ka­merák elé való tradíció. Rá­adásul telis-tele a t errefelé kevésbé ismert betétekkel, dramatikus újdonságokkal, amelyeket látni is, hallani is egyszerre öröm, szívmelenge­tő élvezet. Dicséretére Rozsnyai Ala­dár rendező-operatőrnek, a túlzásokra csábító hejehujá- zást mindvégig kordában tar­totta, és a felhevült közre­működők csak a szükséges mértékig alakultak át mas­karákká. Az pedig külön tet­szett, hogy — mintegy ere­detmagyarázó kútfőkként — az idősebb bukovinaiak ma­guk külön is elsorolták, mit miért tesz a Király, az egyik vagy a másik csobán, tehát a kevésbé tájékozott néző folklorisztikai kiselőadások alapján is gyarapíthatta is­mereteit. Tény, ami tény, hosszú évek óta nem rukkolt kd a televízió ilyen eredeti és ennyire mutatós karácsonyi műsorral I Megeshet, éppen az érdiek pompás kavalkádjá- nak a közeli szomszédsága halványította el azt az Éjféli színjáték című színművet, amelyet André Obey írása alapján rendezett meg Mi~ hályfy Sándor. Ez is egy jellegzetesen sze- retetünnepi história volt, az­zal a különbséggel, hogy a csobánok helyett középkori öltözetű mesteremberek ké­szülődtek benne a közismert bibliai történet előadására. S mig nekigyürkőztek, nagy- nagy bölcsességeket mondtak, jókora pátosszal a hangjuk­ban, játékukban. Nos, ha valami kevéssé tetszett, akkor ez a teatrali­tás ronthatta el az előfizető kedvét, aki a Szentivánéji álom kézműveseinek örökkön előtünedező árnyalakjait is kénytelen volt elhessegetni. Merthogy azok is szintén ott kísértettek Bradshow ková- csék kompániája mögött, s egyáltalán nem a produkció előnyére. Charley nénje. Hanem a péntek esti Charley nénje- feldolgozás már egészen jó (karácsonyi) csillagzat alatt született! Brandon Thomas- nak ezt az elnyűhetetűen si­kerdarabját ugyanis olyan szereposztásban forgatta le Málnay Levente, amely szin­te telitalálatos sikert szava­tolt. S mindehhez a nagyjá- ban-egészóben tényleg jó ki­osztáshoz még Aldobolyi Nagy György fülbemászó muzsiká­ja is odatársult, ugyan ki másnak, mint a bravúros rímkovács Szenes Ivánnak a versezeteivel. Mit mondhatunk? Ahogyan előbb s előbb araszolt ez a jellegzetesen brit fanyarsá- gú, de franciásan szaftossá lett, mindemellett a magyar kabaréhagyomámyokat is erőteljesen magába ötvöző mese, úgy kerekedhetett egy­re jobb kedve a készülékek előtt dudorászó — legalább fél országnyi — publikumnak. Különösen akkor hullhattak azok a poénok kipréselte örömkönnyek, amikor meg­jelent Spittique úr, azaz a Chaplin-külsejü Haumann Péter. Kápráztató volt, amit ezúttal (Is) láthattunk tőle! Megint nagyon más volt, mint egyébkor — például abban a föntebb emlegetett; Éjféli színjátékban —, és megint jaj de nagyon önmaga. Azaz cset- lő-botló, orrhangján fuvolázó, kémén ykalapos kis keljfel- janesí, aki úgy vált át a gyámatyai zordonságról a sze­relmes fülemüle danájára, hogy annak komikuma egy­szerűen leírhatatlan. Zseniá­lis volt; úgy ahogyan van, világiszám... Akácz László Heti pilmtegyzet Magic — Varázslat —• Queen Aligha kell magyarázat a címhez. A méltán világhírű Queen együttes budapesti koncertjéről készült a film, méghozzá magyar közreműkö­déssel: Zsombolyai János ren­dezte, Ragályi Elemér volt a vezető operatőr, és nem keve­sebb, mint tizenöt operatőr dolgozott a felvételeken. Aki számon tartja a magyár ope­ratőri gárdát (mely, csakúgy mellesleg megjegyezve, világ- színvonalú munkákat produ­kál, s nemzetközileg is maga­san jegyzett), szinte teljes lis­tát kap e tizenöt névben a legjobbakról — legalábbis egy fiatalabb nemzedék szí­ne-java közreműködőként volt jelen. És hát a rendező is kiváló operatőr. Szóval gya­korlatilag tizenhét operatőr közös munkájának eredmé­nye a film, mely • Mafilm Dialóg Stúdiójának, a The Multimedia Organisation (Europa) Ltd.-nek, és a Queen Films Ltd.-nek a kooperáció­jával készült. Hogy a filmet mi csinál­hattuk, az, ismerve a tüleke­dést, auii egy ilyen világhí­rű együtteshez kapcsolódó fi-lm elkészítéséért folyik, nem kis dolog. De az eredmény meggyőző lehet — s nem csak a hazai nézők számára. Ami ebben a bő másfél órás filmben s az elhangzó hu­szonegy számban (közte a Tavaszi szél vizet áraszt cí­mű magyar népdal feldolgo­zásával) a képi megjelenítés oldaláról látható, az kiváló munka. Hasonló filmek egyik legnagyobb problémája, ho­gyan közvetítsék, hogyan vi­gyék át a filmvászonra az élő koncert légkörét, hangu­latát. Ez itt remekül sikerült. Mint ahogyan az is dicséretes, ahogyan a bizonyos értelem­ben fogyatékos technikai apparátusból (speciális kame­rák, berendezések hiánya) erényt kovácsoltak, és ettől egy kicsit más lett az egész film, közvetlenebb, elevenebb, élőbb, a puszta látvány lefil- mezesénél több. Persze, ez nem videoclip, ez egy kon­certfilm. De ezen belül: iga­zán profi munka. Még azt is többnyire elkerüli, hogy a., képek, a fények, a színék, á látvány-eléje tolakodjanak a számoknak, a zenének, az előadóknak. És ez megint csak nagy szó. Nem is oly rég óriási csin­nadrattával felvezetett, tö­meghisztériával körített nem­zetközi popfilm forgatása zaj­lott nálunk (Pilisboros jenőn —• a név sokakban ma is li­dérces álmokat idéz). Abból a nagy hajcihőből nem lett semmi. Vajúdtak a hegyek, és még csak egy nevetséges egér sem született. Itt most keve­sebb volt a cécó — de film jött létre. Vérmes reményeket táplál­ni, messzemenő következteté­seket levonni, merész jóslato­kat tenni — miszerint ez a film megnyitja majd előttünk a hasonló munkák készítésé­nek nagykapuját szerte kül­honban — oktalanság volna. A Queen együttes profi, s mint ilyen, csak profikkal hajlandó dolgozni. Profi vi­szont rengeteg van. A jelek szerint nálunk i,s. A verseny óriási. Inkább erre kell gon­dolnunk. Takács István Három férfi, egy mózeskosár Jelenet a Három férfi, egy mózeskosár című francia filmből A címből világos: itt egy régi-régi vígjátéki alapötlet új filmváltozatával találko­zunk. Nevezetesen azzal a szituációval, amikor a mózes kosár tartalma, aki természe­tesen egy csecsemő, mulya, ügyetlen, kétbalkezes, a cse­csemő körüli teendőkhöz az égvilágon semmit sem értő férfiak közé kerül. Kell-e mondani, mennyi bohóság, csacskaság, mennyi ügyefo- gyott és mulatságos maflás- koöás származik ebből a szi­tuációból, mennyit kacagha­tunk a férfiak idétlenkedé­sein, s mennyit andalodha- tunk a bájos csecsemő ará­nyosságán? Egy ilyen téma s egy ilyen film biztos siker. A régi fil­mesmondás szerint: gyerek, kutya, szép lány, ezekből egy, vagy pláné mind a három együtt egy filmben becsábítja a közönséget. Nos, ebben a francia filmben, melyet rá­adásul rendezőnő, Coline Serreau készített, kutya nincs, de egy bájos csecsemő, bi­zonyos Marie, van, s vannak szép lányok is (viszont azok csak futólag). Ellenben nem futólag keveredik az ügybe a három férfi, pontosabban, a három agglegény — még pon­tosabban: közülük kettő, no­ha az ügy igazi érdekeltje a harmadik férfiú. A három delikvens külön­böző foglalkozást űz (Michel rajzoló, Pierre reklámügyek­kel foglalkozik, Jacqués légi kísérő: magyarul: steward), de abban egyformák, hogy a hatalmas lakásban, amelyet Párizsban bérelnek, mindhár­man szívesen látnak vendé­gül csinos ifjú hölgyeket. Az egyik ilyen látogatás Jacques számára maradandó emlékkel zárul: bizonyos Sylvia (a lá­togató) szép és egészséges leánygyermeknek ad életet. E csecsemő neve Marie, s ezt a kisdedet hagyják egy szép napon egy mózeskosárban a derék férfiak ajtaja előtt. Azonban az atya, Jacques, épp valahová a déltengeri szigetekre utazott szabadság­ra, így hát a másik két úr­ra marad az aranyos csöpp­ség. Ettől kezdve mulatságos bonyodalmak színtere a hatal­mas lakás, és e mulatságos bonyodalmak még csak foko­zódnak, amikor a papa is ha­zatér, meg a mama is előke­rül. Aki azt gondolja, hogy a végén nem fordul minden jóra, az téved. Az effajta fil­mek csak hepienddel zárul­hatnak. Nem volna érdemes ennyi szót vesztegetni erre a kis filmre, ha csak a sztori „adná el”. A rendezőnő azonban, ta­lán épp nő voltából eredően, finomabb árnyalatokkal is ké­pes dolgozni. Ahogyan az aranyos csöppség fokozatosan leveszi a lábáról a pótpapá­kat, s megrezdít a lelkűkben olyan húrokat is. amelyek lé­tezéséről eladdig nem is tudtak, az érzékeny rendezői kézre váll. Mint ahogyan a szituációkból eredő jól ada­golt humor is mélyebb és íz­lésesebb az e témákban álta­lában tapasztalható színvo­nalnál. Nem váltja meg a világot ez a film, de csaló­dást sem okoz. Kedves mun­ka, ízléssel megcsinálva. Eny- nyi akart lenni, s ennyi is lett. És ez manapság nem is olyan kevés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom