Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-23 / 301. szám

198«. DECEMBER *3., KEDD Bővült a gyűjtemény A múzemnlátoga- tók előtt is meg* nyitotta ajtóit az Jrdi Magyar Föld­rajzi Gyűjtemény új 6 teremből álló szánba. Jelen­leg a látoga­tók Időszaki ki­állítás keretében Cholnoky Jenő földrajzprofesz- szor festményei­nek gyűjteményét tekinthetik meg. A nagy utazó keze munkáit 3 hóna­pig mutatja be a gyűjtemény. (Hancsovszki János felvétele) Művelődés Nagykáta vonzáskörzetében Szenvedélyes kíváncsisággal Rokonszenves, csöndes sza­vú ember Debre Ferenc, Ám határozottan fogalmaz, még akkor is, amiikor csak — úgy­mond — hangosan gondolko­dik. Abból a fajtából való, aki szenvedélyes kívnácsisággal és illő tisztelettel veti magát munkájába. Akkor találkoztunk először, amikor megkapta a megpályá­zott állást, s ő -lett Nagykátán a városi jogú nagyiközségi ta­nács közművelődési főelőadó­ja. Éppen a vi-déket járta, hi­szen első feladatának tekintet­te, h-o-gy személyes tapasztala­tokat szerezzen a vonzáskör­zethez tartozó települések kul­turális életéről. Hat művelődési ház, egy klubkönyvtár, három általá­nos művelődési központ — ÁMK — működik a környé­ken, illetve helyben, Nagyká­tán egy művelődési központ. Két községben semmiféle mű­velődési intézmény nem -léte­zik. Ahol jól gazdálkodnak Első beszélgetésünk óta el­telt néhány hónap. Ismét meg­kerestem Debre Ferencet, sár­ról érdeklődtem, hogy hol van a legtöbb tennivaló. — Igazságtalan lenne most bármelyik települést -külön ki­emelni,. hiszen — mint ahogy korábban is említettem — nem egyformák az adottságaik és lehetőségeik sem. Nehéz helyzetben van például a Tá- pióság, mert ott sincs kultúr­otthon és a könyvtárat má­sodállásban vezeti egy peda­gógus. A falu pedagógusai és a tanács mindent -megtesznek, ■.négse-m tudnak a közművelő­désben olyan eredményeket felmutatni, mint például egy nagyobb létszámmái működő művelődési központ. — A többihez képest me­lyik településén' jó a helyzet? — Tápiógyörgye úgy dolgo­zik, hogy tevékenységük nem hagy semmi kívánnivalót ma­ga után. A művelődési ház — szó szerint — lakossági szolgáltatást végez. Ügy pró­bálják javítani anyagi hely­zetüket, hogy például számí­tógépes tanfolyamokat tarta­nak és bárhová elmennek ok­tatni. Pénzükből jól tudnak gazdálkodni. Ugyanakkor szá­míthatnak a társadalmi mun­kásokra, és példás az összhang a falu állami és társadalmi szervezetei között — beleért­ve a gazdasági egységeket is. — Nyári beszélgetésünkkor megkérdeztem: tisztában van-e azzal, hogy mit vállal. — Igen, emlékszem — mond­ta —, akkor azt válaszoltam: rendelkezem annyi ismerettel a megye kulturális életéről, amennyi éppen elég ahhoz, hogy fölkeltse a kíváncsiságo­mat, hogy még jobban, alapo­sabban megismerjem a köz- művelődési 'körülményeket, az e területtel foglalkozó embe­reket. Az akkori elgondolá­som módosult annyiban, hogy megszereztem a szükséges ta­pasztalatokat és — bár a lel­k.-jie'l ésem nem csökkent — látom, hogy csak lassabban, kisebb lépésekkel lehet előre­haladni. Kérdés és felelet — Miért? — Több pénzráfordítással a tanács sem rendelkezik, így főleg szakmai segítséget tud adni. Ugyanakkor nagyon sok helyi jeliegű — idézőjelben — hétköznapi problémával kell számolni, illetve megküzdeni. Ezek -nagy súllyal esnek a lat­ba az adott településen. To­vábbra som mondok le a kul­túra iránti nagyobb igény föl­keltéséről. Már csak azért sem, mert igen jó partnerre talál­tam — vagy inkább ő talált rám? — Gulyás Györgyben, az MSZMP Nagykáta Városi Jogú Nagyközségi Bizottságának tit­kárában. Elhatároztuk, hogy a vonzáskörzet közművelődési előadóinak rendszeresen mun­kaértekezletet tartunk, -illetve már rendeztünk is. — A napokban Tápiógyör- gyén került sor egyre. Hogy sikerült? — Meglepően jó visszhan­got váltott ki a kezdeménye­zés! Minden településről el­jöttek. Györgyén Kormos Sán­dor, a Művelődési Minisztéri­um főosztályvezetője tartott előadást, aztán pedig kérdés- felelet formájában vált témá­vá a közművelődési egyesüle­tek, az ifjúsági klubok és az érdekvédelem, — Ez utóbibi elég ritkán ke­rül szóba! — Igen, pedig nagy szükség van az érdekvédelemre. Sok­szor a. műsorszervezők drá­gábban adják az előadást, mint amennyi a hivatalos ár. Mert van, ahol nem is tud­ják, hogy létezik egy ilyen ár­jegyzék. A ceglédi művelődési központ vezetője mindjárt helyben felajánlotta segítsé­gét. Ígéretet tett arra -is, hogy nemcsak megküldi a többiek­nek színházuk programját, ha­nem jegyet is biztosít. — Az imént említette, hogy mindössze három általános művelődési -központ működik Nagykáta vonzáskörzetében. Továbbiak szervezésére is sor kerül ? ■ Parázs vita kerekedett er­ről. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy bármennyire is korszerű és időszerű ez a forma, nem szabad erőltetni olyan helyen, ahol nincsenek meg a szükséges feltételek. Vagyis: maximális egyetértés­re van szükség a tanács, az oktatás és művelődés intézmé­nyei, valamint a gazdasági egységek -között Emberi érzékenység — Gyakorlatilag két és fél évig nem volt igazi gazdája Nagykáta környékén a köz- művelődésnek. Nem bánta meg, hogy fölvállalttá? — Tudom, hogy csak hosszú folyamat során érhetünk el eredményeket. Sok jóindulat­tal és segítőkészséggel talál­kozom. S ez nemcsak Mészá­ros Istvánra, a művelődési osztály vezetőjére vonatkozik, hanem például tanácsokra is. Ezeken 1 -kívül 1 számít az is, hogy dolgoztam a kóka-i mű* velődéi* háziban, vezettem már irodalmi színpadot is, s hob­bim az ének és a zene. Mivel korábban Tápiószecsőn taní­tottam, hat éve tagja vagyok az ottani arany okleveles kó­rusnak. S megszállottan hiszek a népművelői hivatásban. — Mi az, amit mindenkor figyelembe kell vennie? — Az emberek érzékenysé­gét. Megpróbálom átélni a helyzetüket, hogy hajszoltak, fáradtak. Ám azt ug3rancsak mindig szem előtt tartom, hogy a művelődési házaknak közösségi térként kell szolgál­niuk. Szeretnék a jobbításban részt venni, s szerencsére ezt most már „belülről” is tehe­tem ... Vennes Aranka Dolgozatot író tanárok Az igazi pedagógusok hitével A Pest Megyei Pedagógiai Intézet által idén meghirde­tett pályázatra negyvenhét dolgozat érkezett. Tizenheten kaptak díjakat és huszonket- ten könyvjutalomban részesül­tek. A díjkiosztó ünnepségen a nyertesek közül négy lel­kes pedagógussal arról beszél­gettem, hogy őket mi késztet­te tanulmányuk megírására. A dohányzás ellen Tóth Tibor, a nagykőrösi Arany János Gimnázium igaz­gatóhelyettese két dolgozatá­val is díjat nyert. A dohány­zás elleni nevelés a közép­iskolában negyedik, a Feladat­terv a középiskolai osztályfő­nöki munkához című dolgo­zat harmadik helyezést ért el. — Lassan harminc évet tu­dok a hátam mögött a peda­góguspályán. Magyar—történe­lem szakos tanár vagyok. A szaktárgyaimon kívül min­dig izgatott a középiskolás ko­rú gyerekek nevelése, érték­rendjük kialakítása. Régebben már írtam erről az Osztályfő­nöki füzetek című sorozat­ban. Kevés a használható iro­dalom erről a kérdésről. Ta­pasztalatból tudom, hogy a pályakezdő pedagógusoknak segítséget jelenthetnek ezek az írások. Elsősorban ez ins­pirál, amikor papírra vetem a gondolataimat. Kapuvári Béla, a Gödöllő­től nyolc kilométerre fekvő, erdőkertesi általános iskola matematika—fizika—technika szakos tanára. Erdőkertesen született és feleségével együtt tizenhárom éve ott is tanít. A pályázat negyedik téma­körében első díjat nyert o számítógépek sokoldalú fel- használásáról írt dolgozatával, amelyben egy, a számítógép­hez kapcsolható — saját ter­vezésű — készülék leírása is megtalálható. Könnyebb a megírás — Számomra teljesen ter­mészetes, hogy ha valamit ki­kísérletezem, azt rögtön to­vábbadjam mások számára is használható formában. Az is­kolánk saját erőből három éve három ZX Spectrum szá­mítógépet vásárolt. A fizika és a technika tanulókísér­letekben való felhasználásuk­kal azóta intenzíven foglal­kozom. A számítógépeket ve­zérlő-szabályozó szerepkörben sokkal jobban megismerik a gyerekek. A Villgép Ipari Szövetkezettől a közeljövőben kapunk két újabb gépet a Tudományszervezési és Infor­matikai Intézet kedvezménye­ket nyújtó közreműködésével. A Képzőművészeti Kiadó új kötete Kössünk kardot az pogány ellen Nevezetes évfordulóra em­lékeztünk 1986-toan. Három­száz esztendeje volt, hogy a török uralom rabláncát Buda visszafoglalásával Lotharingiai Károly főként császári zsoldo­sokból álló serege összero-p- pantotta. „Európa szinte min­den nemzete képviselve volt az ostromlók között” — így őrizte meg a krónika, így tart­ja számon a történelem. Az eseménnyel kapcsolatban most az esztendő során szá­mos kiállítás nyílt, tudomá­nyos előadás, konferencia zaj­lott.. Az év végére pedig, mint­egy koronát téve a történtek­re. az alkalomhoz illő igényes kötetet jelentetett meg a Kép­zőművészeti Kiadó: Calavics Géza könyvét a török hábo­rúkról és emlékükről a -kép­zőművészetben. A címe: Kös­sünk kardot az pogány ellen. A vászonkötésű, pompás kö­tetben figyelmet lekötő, ol­vasmányos ismeretterjesztőt kap ki-ki a török uralom ma­gyarországi százötven eszten­dejéről, s benne arról is, hogy a sanyarú sors mellett épp a művészetekben milyen értéke­ket adott az a korszak az or­szágnak, a világnak, milyen mecénásai voltak a kor mű­vészi alkotóinak a magyar íő- urak. A könyv első részében tía- lavics Géza a török alakjá­nak megjelenésével foglalko­zik a magyarországi gótikus Ás reneszánsz művészethez for­dulva. A török háborúk és a késő reneszánsz művészetével tárul az olvasó elé a prágai királyi udvar és Rudolf csá­szár udvari kultúrája. Külön fejezetbe került a barokk mű­vészet találkozása a török há­borúkkal, majd a török ki­űzetése és a barokk virágko­ra. A kötetet német nyelvű összefoglaló egészíti ki. Gazdag képanyag csatlako­zik az írottakhoz, 250 kép ke­rült a lapokra. A Képzőmű­vészeti Kiadó igen sokat köl­tött arra, hogy a külföldi kép- és tárgyanyagból is ízelítőt adhasson, A Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széché­nyi Könyvtár, a Magyar Tu­dományos Akadémia könyvtá­ra, az Egyetemi Könyvtár mel­lett így járult a kötethez a réz- és fametszetek, rézkar­cok, tollrajzok, akvarellek, olaj- és vízfestmények, érmek, szobrok, ötvösmunkák -képmá­Kl>SS( XK-KARDOT AZ POGAi\ Y ÉLLEK A kötet címlapján Hans von Aachen festménye: Allegória a 15 éves háború kezdetére. A kép a bécsi Kunsthistorisches Museum tulajdona. sával a bécsi Albertina könyv­tár és a Kunsthistorisches Museum is. A Kössünk kardot az pogány ellen című kötetet Szakái Edit tervezte és a Révai nyomdá­ban készült. E. K. A számítógépek fel- és ki­használására irányuló kísérle­tek nagyságrendekkel nagyobb munkát jelentenek, mint a kész eredmény leírása. Akkor miért ne tenném, ha ez eset­leg más kollégáknak időmeg­takarítás. Üjvári István lett a harma­dik témakör második helye­zettje, az Egy év a sakk- és matematika-szakkörben című munkájával. A váci Lőwy Sándor Szakközépiskola mate­matika—fizika szakos tanára, több mint harminc éve peda­gógus. Ö a leghűségesebb, a legrégebben pályázó tanár. 1974-ben nyert először díjat. Stafétabot-átadás — Szinte már alig merem bevallani, hogy 1954-ben kezd­tem el a pályát. Mint általá­ban a mai kezdők, én is reggeltől estig dolgoztam. Az esti magántanítás anyagilag ugyancsak jól jött, de ennél még fontosabb volt az a ta­pasztalat, amelyet így szerez­tem. Közvetlenül megismer­hettem a gyerekek gondolko­dási módját. Ezt a tempót húsz évig bírtam, amikor be­állt a csömör. Éreztem, hogy a rengeteg tapasztalatot most már ideje összefogni, leírni. Nekiláttam, beadtam pályá­zatra. Nyertem. Lehet, ha nem így történik, akkor elkedvet­lenedem és most nem vagyok itt. Annak idején a kollégák sem fogadták egyértelmű lel­kesedéssel a sikereimet. Ma már partnerek. Nemcsak hogy nem irigykednek, hanem segí­tenek és be is vonom őket egy-egy munkába. Szeretek velük dolgozni, ma már sok közöttük az olyan, aki vala­mikor a tanítványom volt. Egy pedagógus ambícióit dön­tő módon befolyásolja az is, hogy milyen az igazgató, Há­lát adhatok a sorsnak, hogy az enyém menedzserszellémű. örijlj ha a tantestületből vala­kit az iskola falain kívül is elismernek, sőt késztet ben­nünket arra, hogy az óra­adáson kívül igényes, alko­tó, szellemi tevékenységet folytassunk. Azt hiszem, fia­ 168 talabb kollégáim szintén ér­zik ezt és nyugodtan adhatom át nekik a stafétabotot. A felfedezés öröme Németh Andrásné. a ceg­lédi 2. számú óvoda peda­gógusa. A harmadik témakör­ben első díjat szerzett a Természetvédelmi ismeretek megalapozása az óvodában című munkájával. — Ez már az ötödik év, hogy pályamunkát adtam be. Az idei részvételem csak an­nak köszönhető, hogy a té­mák között szerepelt a termé­szetvédelmi nevelés. Ha ez nem lett volna, akkor ezt az esztendőt kihagyom. Kicsit el­fáradtam. Nyáron, a szabad­ságom alatt kell ezeket a do'- gozatokat megírni. Pár hét elegendő ugyan, s ez így ! - mondva nem is sok, de úgy igen, hogy ezt gz időt a csa­ládomtól, a két gyermekem­től veszem el. Nagyon fontos­nak találtam a témát. Annak idején megdöbbenve tapas~- taltam, hogy a kicsinyek még az akácfa nevét sem tudják. pedig a mi városunkban szin­te nincs is olyan utca, ahol ne lenne. A szülőkkel együtt szerveztem kirándulásokat. Közösen ismerkedtünk meg védett állatokkal és növé­nyekkel, a homoki kikerics­csel, a vadkörtefával, a kocsá­nyos tölggyel, Az ekkor szer­zett tapasztalataimat, megfi­gyeléseimet írtam le. Ha vala­kiből nem halt még ki telje­sen a természetszeretet és pe­dagógusi kísérletezőkedv, ak­kor biztosan kipróbálja eze­ket a foglalkozásokat. A tizenhét nyertes és a töb­bi harminc kiváló pályamű szerzői közül csak néggyel tudtam pár szót váltani. A beszélgetések közben cso­dálattal nyugtáztam, hogy so­kan vannak olyan pedagógu­sok, akikből kiirthatatlan a pedagógiai optimizmus. Min­dig meggyőznek arról, hogy a tanári hivatás a legszebbek közé való, s hogy az iskola alkotás, a kísérletezés, a jóra nevelés műhelye is lehet. Űjj Írisz Rádiófigyelő 168 ÓRA. Ebben az adás­ban érdeklődésre számot tartó, de egymástól kicsit idegen témakörök kerültek szomszéd­ságba. Hazánk műszaki hala­dásának feltételeiről Vámos Tibor akadémikus, az MLSZ új elnöke pedig terveiről be­szélt, majd a dél-dunántúli fá- radtolaj-égetés környezet- szennyező hatásainak okait boncolgatták és helyet kapott a műsorban a magyar bélyeg­gyűjtés problémája is. A világbajnokság óta a köz­vélemény különösen foglalko­zik hazai labdarúgásunk hely­zetével. Lehet, hogy az ez iránti érdeklődés összemérhe­tő a műszaki társadalmi hala­dásunkért való aggódás inten­zitásával. Nem vagyunk egy­formák. Van, akinek a labda­rúgás, vagy a bélyeggyűjtés helyzete, s van olyan is, aki­nek a műszaki-társadalmi in­novációs képességünk, a kör­nyezetünk elszennyeződése az, ami a hangulatát, mindennapi közérzetét befolyásolja. Vá­mos Tiborral együtt én is jobban aggódom a műszaki­gazdasági megújulás feltétel- rendszerének hiányossága és az ehhez kapcsolódó termé­szet- és környezetvédelmi te­vékenységünk miatt. A műsor­ban felvetődött egyik legfon­tosabb kérdés az volt. va-n-e elég pénzünk és van-e kon­cepció ahhoz, hogy megtörtén­jék az előrelépés; a ,Jiaza és haladés” jelszavának megfele­lően cselekedjünk. A válasz óvatos: pénzünk, különösen kemény valutában, nincs bő­ségben, koncepciónk az lenne. Egyelőre azonban lassú folya­matnak nézhetünk elébe, ak­kor, amikor felismertük, hogy a szellemi munka megbecsü­lése és nagyobb arányú be­építése a termékeinkbe szük­séges. Nem beszélünk-« sokat ezekről a problémákról? Egye­sek azt mondják, így sem éle­get. Véleményem szerint ah­hoz képest sokat beszélünk, mint amennyi tett és ered­mény követi a jó elképzelése­ket és valóban nem eleget, ab­ból a szempontból, hogy a szellemi munka megfelelő ér; tők elése, újra elismerése, bi­zony még hosszú és kitartó tudatformálást feltételez a jö­vőben is. BARÄTI KÖR a pilisszán­tói nevelőotthon iskolaszövet­kezetében. Szívemet meleg­séggel töltötte el ez a riport­műsor. A Pilisszántótól 4 kilo­méterre fekvő, 3 éve alapított nevelőotthonban 7—11 éves fővárosi állami gondozott gyermekek élnek. Egy lelkes nevelőtanár feleségével együtt elhatározta, hogy színesebbé teszik az apróságok minden­napjait. A tanítás mellett az iskolaszövetkezetben sertés­hizlalásra adták fejüket. A Szentendre és Vidéke Áfész adott meg ehhez minden tá­mogatást. A gyerekek gondos­kodnak az állatokról, etetik őket és tisztítják óljukat. A riport éppen a disznóvág-ás boldog pillanatairól számolt be. Öröm volt hallani, micso­da élmény a gyerekeknek a természethez, az állatokhoz való közelsége. Milyen egyszerűen lehet örömet okozni ezeknek az ap­róságoknak — gondoltam ma­gamban. Az őket hallgató em­berben megindultságot vált ki, együttérzést ébreszt, ha azt ta­pasztalja, hogy ezek a szülő nélküli gyerekek mennyi sze- retetet kapnak és adni is tud­nak. Bezárt, feszült, emberi konfliktusokkal, válásokkal, érzelmi fékekkel telített vilá­gunkban bárcsak több ilyen kezdeményezésinek lehetnénk tanúi! 0. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom