Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-23 / 301. szám
/ 1986. DECEMBER 23., KEDD 3 Aruk, árak, vásárlók Kinek mit bír a pénztárcája? Lehetőség az állománycserére Te;es bárányok exportra a dümsödi Dózsából Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Es itt volt korábban a szeretetteljes ter- vezgetés ideje. A kettő között pedig, ne szépítsük: ott az üzlet. Amelyben eladó van és vevő Sok-sok család karácsonykor költi el a hétköznapokon megspórolt pénzét. Vajon miként? Erről beszélgettünk két szakszervezeti társadalmi ellenőrrel. Kevés az olcsó játék Lengyel Péter, a MÁV Dunakeszi Járműjavító rendészeti vezetője szerint vegyes a kép, s hogy kinek mit hoz a Télapó, attól függ, milyen vastag hozzátartozóinak a pénztárcája. — Van, akinek szép nagy ezüstfenyője lesz, gazdagon díszítve, sok ajándékkal, s mifelénk talán valamivel többen vannak azok, akiknek szerényebb ünnep, lucfenyő jut. Az utóbbiak közé sorolom a sokgyermekeseket, az alacsony nyugdíjúakat, a csak bérből es fizetésből élőket, s azokat, akik új lakótelepen törlesztik az otthon árának részleteit. Dunakeszin nem egy családban egyszerre mind a négy iménti dolog előfordul. De tévedés lenne azt hinni, hogy csupán az anyagi lehetőségeken múlik, ki mit vásárol, mit kap. Ha a városban, a vonzáskörzetében nézek körül, vagy ha hallgatom a többi szülőt, azt tapasztalom: kevés a szép, ajándéknak való, ám olcsó játék, gyermekruha. Ami igazán keresett és divatos, az többnyire szabad áras, s a kereslet növekedése nyomán még magasabbra szökik az ára. A mi körzetünkben 40 ezer ember él, de az áruház karácsonyra alig 300 doboz különféle méretű Legót kapott. Ezt — mert játékvásárokon, vállalati, munkahelyi ' árusításon túladtak a készlet javán — hiába keresik a szülők, Megvehetik 10—30 százalékkal drágábban a magánkereskedőknél. — Hogyhogy nekik van? — Nézze, ez üzlet. Nincsen rá bizonyítékom, de tudom, hogy rendszerint a következőképp fest: a magánkereskedő külföldön egyszer beszerzi a keresett árucikket, behozza, kap róla vámpapírt. Ezért drágábban adhatja, mint az állami bolt. S ha eladta, ismeretlen úton-módon utána- tölti a készletet. Például úgy, hogy megvásárolja az állami üzletben vagy behozatja az országba az ismerőseivel. Az ár pedig változatlan. Az illető „fedezve’* van. — Gondolom, nem ez az egyetlen umbuldaiehetőség... — De még mennyire hogy nem! Hiszen ilyenkor még a vevőket is bosszantja, ha megjelenik az üzletben az ellenőr, s feltartja a forgalmat. Pedig jó tudni: a zavarosban könnyebb halászni. S a csúcs idején igazán zavaros a helyzet. Ezért azután kevesebb idő jut arra, hogy megálljon a mérleg nyelve, vagy, hogy a vevő ellenőrizze, mit is mértek ki neki „annyiért”. Például a rövid karaj szűzpecsenyével 110 forint, anélkül kilónként csak 100. Érdekes módon ilyenkor majd minden rövid karajon ott van a kilónkénti plusz 10 forint. A szűz- pecsenye már nem annyira ... S megesik: a 110 forintos comb helyett az ugyancsak színhúsnak számító, de 98 forintos lapocka kerül a papírba. Tudja, mi az a bádogoldalas? Egyszerű: a dagadót az oldalastól úgy kell elválasztani, hogy a porcogórész és a hozzá tartozó hús az oldalason maradjon. Persze hogy nem marad ott. Hanem valami különös módon bekeveredik a darálni való 110 forintos hús közé. Ami visszamarad: a hústól megfosztott csont. No, ez a bádogoldalas. Vagy nézzünk csak körül a zöldségboltban! Akad ott citrom első osztályú, 30-ért, s másod- osztályú az előbbibe keverve, Exportra válogatják a birkát a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezetben, ahonnét mintegy 4 ezer állatot szállítanak külföldre az idén, elsősorban Olaszországba. (Vimola Károly felvétele) 25 helyett ugyancsak 30 forintért. Az alma is „összekeveredik”. Hadd ne soroljam tovább. Tény, hogy ilyenkor gyaKoribb a vásárlók megkárosítása. Az elmúlt napokban 15 üzletben tartottunk ellenőrzést, s minden másodikban szabálysértést találtunk. — Sok volt a hiánycikk? — Sajnos éppen az olcsóbból igen. Kévés a belsőség, a felvágott, a füstölt áru, a gyer- mekzokm, a gyermek alsóruházat, az alacsonyabb árú tréningruha, a fehérnemű. Hiánycikk a déligyümölcs, s keresett a mazsola, az étolaj, a margarin, a babérlevél, a fahéj, a kókuszreszelék. A dió ara duplája a tavalyinak, a mák is megdrágult, a Skála pedig nem árul Dunakeszin ... A fenyőfapiac is a kiskereskedőké, a termelőké lett a városban és szabad áras a fa. Ez bizony eléggé drága karácsony... Kereskedői erkölcs — És mitől az? Csak egyes cikkek hiányától? Vagy az ügyeskedéstől? — Nézze, én egy évtizedig Kereskedő voltam a Népbolt Vállalatnál, mielőtt 1952-ben ellenőr lett belőlem — mondja Süli Róbert, a váci Forte nyugdíjas műszaki előadója. — Nem feltétlenül ilyesmiről van szó. Drágulhat az olcsó áru úgy is, mint a pamutpóló. Megveszik egyszerűen, 200-ért, azután mintát, díszítést tesznek rá, s eladják a felével, harmadával többért. Ebből csak annyi baja származik: az eredetihez, az egyszerühöz nem lehet hozzájutni. De előfordul, hogy a kínai kordnad- ragra rávarrnak egy, a márkáshoz hasonló, attól legföljebb egy betűvel eltérő címkét, s elkezdik márkásként árulni a nadrágot, sokkal drágábban. Az én tapasztalatom az, hogy válóban romlott a kereskedői erkölcs. Néhány évtizede az ellenőrzések alig egytizede, most a harmada- fele talál kifogásolnivalót. — Hová lett a kereskedői becsület? — Nem veszett el. A többség ma is tisztességes. Csak eppen mások a körülmények, mast jelent ma a tisztesség. Először is: az ötvenes éveK közepéig szünetelt Magyarországon a kereskedőképzés. Jöttek a háziasszonyok s a többiek. Azok, akik már nem tudták, hogy illik legalább visszaköszönni a vevőnek. Közrejátszott az a téves szemlélet is, melynek alapján a kereskedő bérébe eleve belekalkulálták azt, hogy mekkora többletjövedelemre tud szert tenni. Máig is érződik ennek a hatása. Az érdekeltség még fontosabb, mint a kellő szak- képzettség. Csakhogy az üzletben dolgozók ma nem abban érdekeltek, hogy jó legyen a bolt hírneve, hanem abban, hogy növekedjen a bevétel. A magán-kiskereskeae- lem sem jelent ebből a szempontból jótékonyan ható konkurenciát. — Miért? — A vállalkozási korszak kezdetén az új üzletet nyitÓK elsősorban minőségi árut kínáltak. Több volt az emberek pénze, kevesebb a jó áru. Ezen volt haszon tehát. Ma a magánkereskedők jó része olcsóbb alapanyagból készüli, silányabb minőségű terméket ad el, olyan áron, amelyért esetleg jobbat kap a vásárló az állami boltban. Mégsem értek egyet azzal, hogy szegényebb most az emberek karácsonya, mint néhány évtizede Akkor ugyan kisebbek voltak a különbségek, de ha a gyerek kapott egy sálat, már boldoggá tették vele. Ma meg fitymálja a magnót, ha nem az a típus, amelyikre ő vágyott. Jönnek az unokák — Es önnek milyen karácsonya lesz? — Nem panaszkodhatom. Jönnek az unokák, mind a négyen, jutott nekik jó ötötszáz forintnyi ajándék. Es engem nem csaptak be az üzletben. Igaz, rossz vevő vagyok, nem is lehet becsapni... V. G. P. A termelőszövetkezetekben 500, az állami gazdaságokban 100, összességében tehát 600 ezerrel csökkent a juhállomány hazánkban. Mindezt Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke mondotta egy nemrégiben tartott sajtótájékoztatón. De azt is hozzátette, hogy a cél most az, hogy az érdekeltségi viszonyok javulásával 1990-re a juhászatban is visszaálljon az 1984-es színt. Kedvezőbb szabályozók Pest megye mezőgazdasági nagyüzemeinek is van tennivalójuk, hiszen szűkebb pátriánkban sem kedvezőbb a helyzet az országos átlagnál. Még olyan híres üzemekben, mint a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet, ahol valamikor csaknem 12 ezer anyajuhot tartottak nyilván, ma jó, ha a feleannyi van. A dolgok ilyetén alakulásában sok minden közrejátszott. Kezdve a szakemberhiánytól az alacsony állami támogatásig. Viszont az is örök igazság, hogy a nem akarásnak nyögés a vége. Mert például a nádudvari Vörös Csillag Termelő- szövetkezetben és máshol is, ahol nem kezelték mostoha- gyerekként a juhászatot, az elmúlt időszak nehézségei ellenére is növekedett a juhállomány. igen, mondhatják sokan, Nádudvarnak könnyű, mert elnökük segítségével minden támogatást megkapnak. Csakhogy ők sokat is tesznek e magas szintű tenyésztői munka érdekében. Módszereiket a Pest megyei gazdaságoknak is érdemes lenne tanulmányozni. Annál is inkább, mert az elkövetkező időszakban a juhászatban is kedvezőbbek lesznek a szabályozók. Mindez hogyan érinti a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezetet? Erről beszélgettünk Kenéz Sándor takarmánygazdálkodóval, Béres Mihály termelési igazgatóval. Varga József főá gaza tvezető vei és Gém Jánossal, a tsz pártalapszerve- zetének titkárával. Két éve, amikor a gazdaságról írtunk, meg 7500 anyajuhot tartottak nyilván a szövetkezetben, sőt fejlesztési elképzeléseikről adtak számot, helyette azonban tovább csökkent az állomány. Selejtezés gondja — Erőfeszítéseink ellenére sem tudtuk nyereségessé tenni az ágazatot — magyarázza Béres Mihály. — 1983-tól mostanáig 11 millió forint veszteségünk keletkezett, aminek okait három alapvető tényezőre vezethetjük vissza. Az egyik, hogy kényszerből mindig eladtuk a szaporulatot, azt is, amit az öreg anyák lecserélésére kellett volna meghagynunk. és ez végül is megbosszulta magát. A másik ok, hogy a szabályozók is erre késztettek bennünket, mert nem volt állami támogatás az állománycserére. A harmadiknak az alacsony felvásárlási árakat mondanám. — Most viszont emelkednek a gyapjú és a hús termelői árai. Hogyan lesz ezután? — Ez valóban sokat segít, de véleményem szerint az úi szabályzók sem ösztönöznek még kellőképpen — mondja Varga József. — Mert mi volt eddig a baj? Ugye az, hogy a bárányokat el kellett adnunk, hogy bevételhez jusson a juhászat. Tehát az anyaállomány elöregedett, ezeket kellene sürgősen lecserélni. Igaz, már 800 forint állami támogatás jár az öreg birka kiselejtezése után, ez jóval több a semminél, de nem elég. Mindez az egyszerű számításokból is kiderül. Egy 10—12 esztendős anyajuhot 3 ezer 700 forint körüli értékben tartunk nyilván. Ha kiselejtezünk mondjuk egy 50 kilogrammos anyát, a húsáért kapunk 1000—1200 forintot és jár még a 800 forintos állami támogatás. Ez jobb esetben is 2000 forint, így a különbség 1700 forint, ami még esetleg az eladott gyapjú értékével mintegy 5—600 forinttal csökkenthető. Éves költség — Jó, jó, de még a születendő bárányt is be lehet számítani! — Ez igaz — folytatja Varga József. — Ha kétéves ciklust veszünk alapul, születik teszem azt három kisbárány, aminek egy évre eső része másfél bárány és ha ezt eladjuk, kapunk érte 2500 forintot. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kiselejtezett anyajuh éves tartási költsége 3 ezer 200—3 ezer 500 forint. Vagyis jó, ha ezt visz- sxalcapjuk a szaporulatból és a gyapjúból. A ferrokémiások ledöntik a barakkot Az ajándék egy családi ház Karácsonyra sok mindent lehet ajándékozni. Gyereknek babát, autót. Nagyobbaknak könyvet, szánkót. Ifjúnak számítógépet, fényképezőalkalmatosságot. Domán Jánosék karácsonyi ajándéka egy családi ház. Lehet ennél nagyobb ajándékot még csak elgondolni is? A 47 éves férfi 1964 óta dolgozik a Ferrokémiánál. Szerencsétlen sorsú ember; ő maga járás- és beszédhibás, felesége járadékos, s gyermekük állandó ápolásra szorul. A család összbevétele minden fillért összeadva nem több havi hat—hat és fél ezer forintnál. Az a barakk — ha egyáltalán e szó visszaadja „iakásuk”, eddigi otthonuk elnevezését, nem a huszadik, de egyetlen megelőző században sem állta volna ki a lakóhely rangot. Mit lehet tenni? Azt, amit a ferrokémiások csináltak. A nyársapátiak Május 1. szocialista brigádja kétkezi munkából gyűjtést indított. Először harmincezer forint gyűlt össze, s ebből az összegből az ingatlan tulajdonjogát rendezték. A szövetkezeti bizottság elnöke, Hajdú Mária szinte jogászként kezelte ,az ügyet, talpalt hivatalról hivatalra. Később Falu József építészmérnök megszerkesztette a tervet, s valamiképpen felcsillant a remény: emberhez méltó otthont teremthetnek Dománék. De hol van az még tavasz- szal! A Ferrokémia garanciát vállalt 150 ezer forintnyi szakipari munka elvégzésére, emellett bontási anyagot biztosított. Százezer forint viszsza nem térítendő támogatást nyújtott segédmunkásának, s még kezességet is vállalt az OTP-nél. Ez év tavaszán tehát volt engedély, de nem volt kivitelező. A mérnök végül elvállalta a munkavezetést, s Bognár István, a nyársapáti Fer- rokémia-telep vezetője felkutatott egy kisiparost, aki — ahogy szokás mondani — se ingyen, se pénzért elvállalta az építést. A budapesti XVII. kerületi tanács kétszázezer forintos támogatást nyújtott, ebből százezret nem is kell visszafizetni. Így — végül — az OTP is megadta a kedvezményes kölcsönt. Az őszi BNV idején alapoztak. S hogy a szövetkezet vezetői mennyire szívügyüknek tekintették a munkát, mi sem bizonyítja jobban, hogy vasárnap délutánonként, az építkezésen tartottak vezetői megbeszéléseket. S ez bizony any- nyira hihetetlennek tűnt, hogy olykor Bognár István mellé fia is beült a Trabantba, megnézni, tényleg építkezik-e apja ... Hát persze hogy építkezett ... Barkóczi József né, a nyársapátiak brigádvezetője meg Papp Istvánné munkahelyi tanácskozásvezető a lehető legtermészetesebb hangon beszél arról, kik hogyan, hány műszakkal segítettek. „Soha nem volt még kihúzás” — állítják — „meg saját magunknak sem dolgoztunk volna jobban”. S nem valamiféle álszerénységről van szó. Sokkal inkább a munkásemberek között megnyilvánuló, olykor már elfeledettnek hitt összefogást lelhetjük a tettekben. S Domán Jánosék idei karácsonya felejthetetlen lesz: új, igazi családi házba költözhetnek. Támogatóik jó érzését az építés eredménye alapozza. Ballai Ottó — De még így is gondok lehetnek, ha az üzemek a 800 forintos támogatást nem arra használják majd föl, amire az állam szánta. Fennáll a veszély, hogy itt-ott továbbra is tenyésztésben tartják az öreg anyajuhokat és a pénzt majd nyereségként fogják elkönyvelni. Bds5 ellenőrzés — Ez bizony így van — kapcsolódik a beszélgetésbe Gém János. — Hogy ne így legyen, ebben a gazdaságok partalapszervezeteLneik is részt kell vállalniuk. A szigorú, pontos belső ellenőrzések megelőzhetik az effajta visszaéléseket. Mi mindent megteszünk annak érdekében — itt a gazdaságban —, hogy a pénzt arra fordítsák a szakemberek, amire a központi akarat szánta. Vagyis a juhágazat fellendítésére. Mert pénzt csinálni másként is lehet. Egyenes úton. A tejes bá- rányoknak most nagy keletje van, a piacon jó árat fizetnek érte, a jerke meg nem kell. Ezért most eladjuk a tejes bárányokat exportra jó áron, mi meg majd megvesszük olcsóbban az anyának való juhokat az elöregedett állomány pótlására. A cserét 5—6 éven belül szeretnénk lebonyolítani úgy, hogy évente 1000—1500 fiatal birkával frissítjük az ágazatot. Kenéz Sándor közbeszólásával a takarmányozásban rejlő lehetőségekre hívja fel a figyelmet. — Szerencsére a novemberi és a december eleji időjárás is kedvezett, nem fagyott le a 125 hektáros cukorrépatarló — mondja a takarmánygazdálkodó. — Így olcsó takarmányhoz jutottunk, ami jelentősen csökkenti a takarmányozása költségeket. Dománék eddigi lakóhelye... Novemberben ilyen volt a hál Bóna Zoltán
