Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-02 / 283. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM 1986. DECEMBER 2., KEDD Ifjugárdisták közös tervei Mindenütt segítenek, ha tudnak Az utóbbi egy-két hónap­ban gyakran látni a különbö­ző monori és körzeti rendez­vényieken egészen fiatal egyenruhás fiúkat és lányokat. Ez az öltözet csak apróságok­ban különbözik attól, arriit jó néhány esztendővel ezelőtt láttunk az ifjúgárdistákon. Akkor a körzetben is sokat hallatott magáról és tervéről ez a szervezet, később azon­ban kikerültek a reflektor- fényiből. Igaz, ebben az is sze­repet játszott, hogy a közössé­get összekötő szálak meglazul­tak, a parancsnokság munká­jának színvonala is vissza­esett. Októberben viszont — a kí­vülálló számára ez meglepetés volt — az ifjú gárda három­tusaversenyének Százhalom­battán megrendezett megyei döntőjén a monori női csapat győzött úgy, hogy az egyéni értékelésben is első és máso­dik helyet szereztek. így az­után az országos rendezvé­nyen Győrben ők képviselték — tisztességgel helytállva — Pest megyét, igaz. megválto­zott összeállításban. A Száz­halombattán győztes csapat vezetője Máté Józsefné (egyé­niben első), tagjai Horváth Andrea (egyéniben második), Lusztigh Ibolya és Pogácsás Ágnes voltak. Győrben Hor­váth Andrea vezetésével Lusz­tigh Ibolya, Papp Szilvia és Palovecz Andrea versenyzett. A csend után Vajon véletlen volt a nagy csend, utáni siker? — kérdez­tük Máté Józsefnét, aki a kö­rülbelül hetventagú ifjúsági gárda monori századparancs­nokságának is tagja. — Szerintem nem. S remé­lem nem tűnik szerénytelen­ségnek, ha ezt állítom. Mi is megelégeltük a tétlenséget, a passzivitást, és szeptember 1- jén újjászerveztük a helyi pa­rancsnokságot. Beszélgettünk a gárdába jelentkezett lányok­kal, fiúkkal, elmondtuk, hogy mit akarunk, hogyan képzel­jük el a további munkát. S mivel mindenben egyetértet­tünk, hozzá is láttunk. A diákokból, munkásfiata­lokból álló, akkor még lénye­gesen kisebb létszámú' csapat szeptember második felében egy közös, kétnapos kiképzé­sen vett részt, amelyet a káp­talanfüredi úttörőtáborban rendeztek meg. A szűk negy­vennyolc órának szinte min­den percében mindenkinek volt feladata, mégsem berzen­kedett senki. Járőrtársak is Sőt, hazafelé arról győzköd­ték a parancsnokot, hogy fel­tétlenül szükséges lenne még egy hasonló, de hosszabb ki­képzés. Mire az tréfásan rá- vágta: „ha még legalább 15— 20 embert beszerveztek, lesz értelme, megcsináljuk.” A gimnazisták pedig szaván fog­ták, pár nap múlva már húsznál is több jelentkező ne­vét tartalmazó listát tettek le az asztalra. — Félreértés ne essék, nem az a célunk, hogy minél töb­ben legyünk — mondta Máté Józsefné, aki „civilben” mű- velődésiház-igazgató. — Na­gyon konkrét és1 nagyon test- reszabott feladataink, vállalá­saink vannak. Közreműkö­dünk a társadalmi tulajdon védelmében, a gyermek- és ifjúságvédelmi munkában, részt vállalunk a fiatalok ha­zafias honvédelmi képzéséből, együttműködünk — gyakran járőrtársként is — a fegyve­res testületek tagjaival. Leg­utóbb például Monoron az ISZN megyei versenyeinek rendezésében segítettünk, mi ügyeltünk a rendre is. Díszőr­séget adtunk a koszorúzások­hoz. Az ifjúgárdistának na­gyon komoly fizikai, szellemi felkészültséggel kell rendel­keznie. Tóth Tibor, a monori József Attila Gimnázium és Szakkö­zépiskola igazgatóhelyettese mondta: — Szoros, tisztességes embe­ri kapcsolatot sikerült kiala­kítanunk az ifjú gárda új monori parancsnokságával. Az indulás, az első eredmények biztatóak, s ha így folytatják, hamarosan beépíthetjük ifjú­gárdistáink tevékenységét is az iskolai KISZ-munkába, Csapataink a mérlegen Monori labdarúgóberkekben nagy várakozással tekintettek az 1986/87-es bajnokság elé, hiszen a szurkolók (is) nagyon óhajtották a csapat jó sze­replését. A nyári átigazolási szezon szenzációja a vonzás- körzetben kétségtelenül Rab Tibor leigazolása volt Mo- norra. A Fradi egykori üdvös­kéje először a „sógorokhoz” — Ausztriába — akart men­ni, de az MLSZ nem engedte el őt, több más társával egye­temben. A monori labdarúgó­csapat vezetői felkeresték őt, s kérték, legyen játékosedző Monoron. Rab igent mondott, s ezzel valószínűleg új fe­jezet kezdődött a monori lab­darúgás történetében. Magá­val hozta még Gréczy Zsol­tot is a Fradiból, aki a Fra­di juniorcsapatában szerepelt. Rosszabbul nem is kezd­hették volna az idényt, hi­szen az első találkozón 3-0-ra kikaptak Bugyin. Az őszi sze­zon befejezése után így vé­geztek a monoriak a tabellán a megyei II. osztály Déli cso­portjában: 6. Monor 13 6 2 5 18-17 14 Mindenekelőtt otthonában szerepelt imponálóan a mo­nori gárda. Az őszi első he­lyezettet, a sülysápi együttest például 4-0-ra valósággal le­gázolták. Talán azon a talál­kozón nyújtották a legjobb tel­jesítményt a bajnokság első félidejében. A Gyomrot 1-0- ra, a Szigetújfalut 1-0-ra, a Hernádot 2-0-ra, a Nagykőröst 2-0-ra fektették két vállra ott­honukban. Ez az eredménysor önmagáért beszél. Idegenben már nem ment ilyen jól a csapatnak. Ka- kucson és Üllőn is 0-0-ra vé­geztek, a többi öt meccset el­vesztették. Különösen fájó kudarc érte őket Kiskunlac- házán és Tápiószelén, ahol nyerésre álltak a mérkőzések egyes időszakában. Monoron csak részben elé­gedettek a csapat őszi telje­sítményével. Sérülések miatt már többször hiányzott né­hány kulcsjátékosuk, s ez is közrejátszott a pontvesztések­ben. Rab Tibort megszerették a játékostársak, alakulóban van a csapat új stílusa, amelynek lényege a sok mozgás. Az edzések látogatottsága nagyot javult, s ez bizakodással tölt­het el mindenkit. Jó a csapat- szellem is. Tavaszra nagyon kedvező a sorsolásuk a monoriaknak, hiszen hétszer játszanak ha­zai környezetben, csak hat­szor idegenben. így adva van az esély, hogy a tabellán a bajnokság végéig még előbb­re rukkoljanak... G. J. még jobban oda kell figyel­nünk a koordinálásra. A leg­biztatóbb, hogy ebbe a közös­ségbe nem kell tuszkolni a gyerekeket, sőt. Létszámuk ma mór, csak nálunk, megha­ladja a negyvenet. Egyébként nemcsak a gim­náziummal ilyen jó a monori ifjúgárdisták kapcsolata. — A Monori Építők Ipari Szövetkezete elfogadott ben­nünket társbérlőnek az ifjúsá­gi klubjában — újságolja Má­té Józsefné. — Azóta már megszépítettük, s kéthetenként ott tartjuk a foglalkozásain­kat. De már eddig is nagyon sokat segített a monori KISZ- bizottság, a 203. Sz. Bem Jó­zsef Szakmunkásképző Iskola helyi vezetői, a rendőrség, a munkásőrség, a néphadsereg, az MHSZ és a többi társszer­vek. Sajnálatos, de biztosan nem a közösségen, csak egyet­len ember rossz hangulatán múlt, hogy a Mezőgépnél — ahonnan pedig sok a fiatal tagja az ifjú gárdának — meglepő elutasítással találkoz­tunk. Példát mutatva A monori ifjúgárdisták ter­vei között a már említett má­sodik — káptalanfüredi — ki­képzésen túl számtalan konk­rét feladat szerepel. Többek között jelenleg szervezik a lövészszakosztályukat, hogy még tovább javítsák felkészü­lésük , színvonalát. S hogy a gárdában végzett munka ne mehessen a tanulás rovására, a diákok egymás segítését is megszervezték. Ügy tartják ugyanis, hogy nemcsak a kö­zösségnek, hanem az egyes tagjainak isi példát kell mu­tatniuk, hogy igazi tekintélví vívjanak ki az ifjú gárdának. Vereszki János Noieszlapok Osztályozunk, osztályoznunk Állunk az újságárus stand­ja előtt vagy öten, és szépen várunk a sorunkra. Az újság­árus fiatal ember, s feltehe­tően nincs is rossz napja, mert két vásárló kiszolgálá­sa között csöpp dallamokat füttyöget. Előttem jól öltözött hölgy áll, ő következne, ami­kor a kettőnk közötti rés­be csusszan egy idős asz- szony, s forintjait nyújtogat­va, valamilyen napilapot kér. Nyilván sietős a dolga, ar­rébb lépek, hogy legyen ele­gendő helye, s ekkor az árus kurtán odaszól az asszony­nak: — Mit akar? Várjon a Sá­rára! Ott a maga helye a vé­gén! m r4.t? Mármint a sor végén. Ne­kem erre a három kurta mondatra szinte automatiku­san az „kattan be”, amit az ember négylábú állatok gazdáitól szokott hallani, hogy: „kuss, eredj a helyedre!" Na, de a további fejlemények sem utolsók éppen. A kissé ren­detlen sor, alig észrevehetően, de rendeződni kezd, minden­ki azt hézi, hol áll, ki után következik, szeretne megme- külni az esetleg ismét bekö­vetkező kioktatástól, szóval a sor szemlátomást meg van félemlítve. Mint aztán ki­derül, erre már nincs ok, mindenki megveszi szépen a lapjait: a steppelt kabátos hölgy, a szőrmés-anorákos fiatalember, a kalapos úr, a ... A kopott kabátos, fej­kendős, magas szárú fűzős ci­pőt viselő asszonyt érte csu­pán inzultus. Tartok tőle, hogy őt sem érte volna, ha teszem fel, perzsabundát visel. És nem ez az első eset, hogy észreveszem: osztályo­zunk. Pontosabban: osztályo- zódunk. Aszerint, hogy kinek- kinek külleme mely anyagi hátteret feltételez, besorolta- tik egy-egy osztályba, amely osztály azután egy elbírálási' módszert is jelent. És ez nem ám önvédelem, nem az a faj­ta magatartás, amikor az em­ber azt mondja magában, hogy „ennek a szeme sem áll jól, ezzel jó lesz vigyázni!” — mert ennek létjogosultságát, ha a látszat sokszor csal is, el­ismerem. De hogyan sorolhatnám pél­dául az „önvédelmi kategóriá­ba” azt az esetet, amikor a gyámoltalan „egyszerű” beteg bekopog a rendelő ajtaján — mert előzőleg az őt gyógyító orvossal úgy beszélték meg, hogy kopogjon nyugodtan, eb­ben az egyszeri és kivételes elbírálást igénylő esetben nem kell kivárnia a többi beteg között a sorát — és az orvos­írnok (asszisztens?) ajtót nyit, végigméri, majd így szól: — Nem tudja, hogy tilos kopogni? Várjon! Egyszerű beteg mondaná, hogv de a doktor úr neki a lelkére kötötte ... csakhogy nincs rá módja. A vitatkozást az orvosírnok (asszisztens?) emelt hangon kikéri magá­nak. S én megint csak azt érzem, hogy ha nem Egy­szerű Beteg próbált volna kopogni, hanem Szemlátomást Jólszituált Ür, akkor az ese­mények merőben másképp alakulnak. sülte Vannak azután kevésbé éles, de mégis hasonló töltetű helyzetek. Az anyuka felkere­si csemetéje ügyében az igen jó hírű pedagógust. Afféle fordított családlátogatás ez, melynek végén anyuka fa­nyalogva megjegyzi, hogy csalódott. No, nem a tudásban vagy a segítőkészségben, ha­nem: „Ki gondolta volna, hogy ezek ilyen puritánul él­nek? Pedig úgy hallottam, nem keresnek rosszul!” Vagy a fordítottja, melyért ugyancsak nem kell messzire menni: az éppen hogy vég­zett, vagy még nem is vég­zett, de gyakorló pedagógus kislány — már bocsánat, de ezzel a kislány szóval csupán az életkori különbséget szeret­tem volna hangsúlyozni — el­várja, hogy a nála idősebb anyuka, aki otthon bedolgo­zó, s kinek gyermekét ő okít­ja, az utcán előre köszönjön. Ha ne adj’ isten nem köszön előre, akkor ő viszont egy­általán nem köszön. Bár meg­lehet, ez utóbbi példa nem is illik a sorba, hiszen, amit itt előre köszönéssel az idősebb­nek elismerni „illenék”, nem is a pénz — hanem a „hata­lom”. w Torz értékrendek persze mindig is voltak. Az ember valahogy mégis azt remélné, hogy ahogyan egyre többféle értéket van módunkban meg­ismerni. úgy egyre csalhatat- lanabbul leszünk képesek ki­választani ezek közül a mara­dandót, amit megbecsülni ér­demes. De mintha épp fordít­va történne. Olykor már-már az látszik törvényszerűnek, hogy egy perzsabunda na­gyobb érték a tapasztalásnál. Hogy az elegáns megjelenés elfödi az erőszakos butaságot, hogy minél jobban dagad a zseb, annál kevésbé lényeges, hogy szűk a jellem. Idős ismerősöm, aki az élet nehezen elfogadható dolgait mindig képes igen tömören és találóan összefoglalni — mert a kis nyugdíj, úgy látszik vak­merővé és éleslátóvá teszi az embert — azt mondta nekem erre: — Nem az a vak, aki nem lát. Hanem, aki nem képes észrevenni. Amiből az is nyilvánvaló, hogy egy pénzszekrénnyel ütközve könnyen betörhet a fejünk, ha nincs mellette az a segítő szándék és kéz, amely segít elkerülni az üt­közést. K. Zs. Hatásosabb nevelőmunka A falu közösségével együtt Úriban az általános iskolá­ban a szeptemberi tanév­kezdés a korábbiakhoz ké­pest zökkenőmentesebb volt. Annak ellenére így van ez, hogy az iskolavezetés által kért munkák nagyobb részét A kivitelezők a Kulturinvest dolgozói. A monori főtérből nagy helyet elfoglaló épület miatt azon az oldalon megszűnik a gyalogosforgalom. Ezért óvatosságra intjük a gyalogosokat is, a gépjárművezetőket is. Banos Ferenc és Tóth József a hullám­palát erősíti a tetőlécekre. (A szerző felvétele) Elkezdődtek a Magyar Nem­zeti Bank új monori székhá­zának építési munkálatai a fő­téren. A kivitelezés első fázi­sában az építőmunkósok el­készítik maguknak azt a fel­vonulási épületet, amelyben helyet kapnak a szociális he­lyiségek (öltöző, fürdő, étke­ző stb.), az irodák, s a csak fedett helyen tárolható anya­gok számára a raktár. A munkálatok következő fázisában lebontják az építési területtel szomszédos ház tűz­falát, ugyanis csak egy sor téglával lett felhúzva annak idején. Erre a bontásra azért van szükség, mert amikor el­kezdenek dolgozni a földmun­kagépek, a vékony és repede­zett tűzfal könnyen leomolhat a fellépő vibráció következté­ben. A tűzfalat az előírások szerinti vastagságban újból fel kell húzni. A. L. A. a gazdasági műszaki ellátó szervezet nem tudta elvégez­ni. A tanév nyitásáig mind­össze a vizesblokk egészség- ügyi meszelését fejezték be. Az úri elöljáró segítsége ré­vén viszont, befejeződött az épület lábazatának mázolása. Az iskola pedagógiai munká­ját az új oktatási törvény szellemében tervezték és indí­tották. Az általános iskolának kétszázkilencvennyolc tanuló­ja van. tizenkilenc pedagógus látja el a munkát az intéz­ményben. Tíz tanteremben fo­lyik az oktatás. Csupán a két második osztályban és a harmadik-negyedik osztályban van váltott műszakú tanítás. A fentiekből is kitűnik, hogy a csökkenő tanulólét­szám ellenére még most is szükség van váltott műszak­ra. Nem valósulhatott meg az állandó délelőttös tanítás, en­nek a tanteremhiányon kívül pedagógusellátottsági vonza- tai is lennének, amely az is­kolában jelenleg nem kiküszö­bölhető. Jelentős eredmény­ként könyvelhető el viszont, hogy Űriban nincs képesítés nélküli pedagógus, s ez jó színvonalú oktató-nevelő mun­kát tesz lehetővé az intéz­ményben. Az 1986/87-es tanév egyik fő feladata az oktatási tör­vény szellemének gyakorlat­ba való átültetése. Ennek a folyamatnak egyik lépéseként közös szülői értekezleten tá­jékoztatták a szülőket a tör­vényben lefektetett jogaikról és kötelességeikről. Az érde­keltek átérezték ennek fontos­ságát, mert csaknem két­százan vettek részt a fóru­mon. A pedagógusok igyekeznek alkotó szellemben dolgozni. Tanórai munkájukon túl, szí­vesen vállalnak feladatokat Rendszeresek a kirándulások, színházlátogatások. A helyi művelődési házzal is egyre szorosabb a kapcsolatuk. Az iskolavezetés úgy érzi, hogy az előttük álló felada­tokat csak a falu közösségé­vel együtt tudják megoldani. Ezért a helyi óvodában pél­dául gyümölcsöző pedagógiai kapcsolatot alakítottak ki. Az új oktatási törvényből eredő iskoláztatási feladataikat már megbeszélték az óvónőkkel, pedig ezek csak jövő év tava­szán lesznek esedékesek. A Hazafias Népfront köz­ségi titkárával elkezdték az iskolatanáccsal kapcsolatos tennivalók csokorba gyűjtését, így tavasszal sor kerülhet az iskolatanács megalakítására az intézményben. Az úri általános iskola ön­álló csapattal benevezett a körzeti serdülő labdarúgó-baj­nokságba. A gyömrői csoport­ba nyertek beosztást, ahol igen szépen szerepeltek, mert az őszi szezon befejezése után a tabella élén várhatják a tavaszi folytatást.-ér Gyömrő, Táncsics Mihály út 43. sz. alatti cipészműhelyünkbe cipész szakmunkást felveszünk LAKATOS ÉS SZOLGÁLTATÓ IPARI SZÖVETKEZET Gyömrő, Steinmetz kapitány út 12. SSN 01Í3—2651 (Monori Hírlap) Kezdődik a munka Felvonultak az építők

Next

/
Oldalképek
Tartalom