Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-18 / 297. szám

1986. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK 9 Múltbéli dolgokról szólva Lányok, legények Zsámbokon Megjelent az aszódi Múzeu­mi füzetek sorozatának 33. kötete. Lapu Istvánná Visele- tek és szokások Zsámbokon című munkája. Szövegét Kor­kes Zsuzsa, az aszódi múzeum munkatársa gondozta. A csípőkért voltak oda Az ilyen köteteknek az a legfőbb- értéke, hogy minden szájbarágó magyarázat nélkül idézik meg a múltat Nem bi­zonygatják, milyen cudar vi­lág volt egykoron, s azt sem, minő fészekmeleg közösségek népesítették be a falvakat. Lapu Istvánná eleitől hallott és a maga átélte tényeket mond el. S ezekből kerekedik ki a falu sorsa, a falusi élet gyötrelmei és szépségei. Zsámbokon is 'szigorúan szabályozott életet éltek az emberek. A leányok, asszo­nyok regulái legalább két fok­kal zordabbak a hímneműe­k.énél. Mire való a lány? Hogy felnőve férjhez menjen. Hogy kihez,' az nem ritkán születése pillanatában eldőlt, a lányság évei mégis az arra való készülődés jegyében tel­tek. Noha a férfi igazából mindig másra kíváncsi, figyel­mét a külsővel igyekeznek magukra vonni a lányok. A ruházattal, a hajviselettel, a járással. Férfiaknak? Gatya, ing, nadrág, lajbi, kiskabát, guba, szűr, sapka, kalap, bocskor, csizma, bőrpapucs. S mehetett bárhova, Határba, kocsmába, bálba, lakodalomba, kereszte­lőre, temetésre. Hanem a lá­nyok! Már a fékető is. Lehetett lila, zöld köznapi, csipkés az új menyecskének, fekete sely­mes az időseknek. Mennyi­féle kendő, fejre, nyakra. Az­tán az alsó- és felsőneműek, a kacónak vagy ráncoskának nevezett blúzok, a pruszlikok, a szoknyák, a kecelék, vagyis kötények. Mennyi szín, meny­nyiféle anyag. Mindnek meg­volt a szerepe, mindegyik je­lentett valamit. Utaltak az il­lető korára, családi állapotára, társadalmi hovatartozására. Amikor végeztek a lány öl­töztetésével, nem indult ám ei csak úgy. Zsámbokon a csí­pőkért voltak fenemád oda. Ennek a testrésznek a kieme­lését szolgálták a ráncolt bő szoknyák, no meg a járás. A járás közbeni ringatás. Ezért mondta a lány az anyjának, mielőtt kilépett volna az aj­tón, hogy indítsa be a farát. De azért hozzábújt Kövessük a lányt, mondjuk, a mulatságba. A mulatság a kocsmában volt. A lány azon­ban beindított farával, ringó Naiv festő Dunavarsányban Fenyőerdő zöldellik a falon Véletlenül kerültem a csön­des kis házba. Az egész falu­ban nem találni sehol máshol ilyen hatalmas, életerős fenyő­ket. Az még csak hagyján, hogy a kertben lehet látni, de a házfalon is van belőlük er- dőnyi — monumentális mére­tű tájképen. Törékeny, pici asszony ke­rül elő nagy sokára az épü­letből. Háta már meghajolt hetvenhét esztendejétől. Nagy, őszes kontyot visel, egész lé­nyéből nyugalom árad. Azt a tájat ő varázsolta a falra. De nem hagy nézelődni — beljebb invitál. A két kis szoba szinte zsúfolt, s mintha régi korba léptem volna vissza: csipkék, festett képek, tányérok min­denütt. Szám szerint száznegy­ven. Még a konyha falára is jutott freskó. Mind saját munkája. De csak egyiken-másikon látszik, hogy alkotója nem tanulta e mesterséget. Akad közöttük másolat is, hiszen Rdcz Al- bcrtné Merczel Kató rengeteg kiállításon megfordult. Ame­lyik kép megtetszett neki — megfestette magának. De ma már nem jut el Pestre a du- navarsányi kis házból; nem vállalkozik vonatozásra. S fér­jét sem hagyná egyedül, hi­szen már nyolcvannyolc esz­tendős. Jóllehet, ahhoz képest egészséges. Nyáron fogja a sámlit, s úgy ülve gyomlál- gat. Most, ebéd utáni időben, a verandán pihenget. Az idős ácsmestert arról faggatom, mit szól felesége szép időtöl­téséhez. De csak egy szeretet­teljes, megértő mosoly a vá­lasz. Kató néni kőbányai. A há­ború alatt vidékre költözött a család. Ebben a házban negy­vennégy éve él. Az édesapja a Hangya vendéglőt vezette, s egy festő nagy tájképet vará­zsölt az jvó falára. Ahogy néz­te, az a gondolata támadt, hogy ő is megpróbál festeni. Tizennyolc .éves volt akkor. Mikor a faluban színjátszó- csoport alakult, kérték, ké­szítsen díszletet. Nógrádi Lász­ló Faluvég című képét másol­ta le. Nagy sikere volt. így szereztek tudomást a tanács­ban is szép munkálkodásáról. Meg is rendezték első kiállí­tását. Ahogy beszélgetünk, s meg­idézi múltját — a sok fiatal­kori betegséget, a nehéz fizi­kai munkát apja mellett, ké­sőbb varrni tanult —, kezdem megértem, hogy miért is olyan különös hangulatú ez a lakás: telis-tele van virággal. A ké­pek rétjein a valódi, a maga készítette tányérokon, kan- csókon pedig a képzelet vi­rágai, s a sok cserépben a kaktuszok csodálatos színű „koronái” furcsa egységbe ke­rülnek a szobában. Élete folyásáról derűvel szól, hiszen ami elmúlt, meg­változtathatatlan. , Egyetlen dolgot fájlal: nerh tanülhátöít, pedig a tanitó többször járt náluk, meglágyítani az apját. De ő kemény ember volt: ha­tot nem taníttathatok, egyből pedig nem csinálok urat, haj­togatta. Kató nénit szereti a falu, s ez fordítva is igaz. így mond­ja, szó szerint: „Mikor a kul- túrházat fölavatták, kaptam ott egy szobát, azt állíthatok ki, amit akarok... Tudja, a kritikám jobb, mint a tehet­ségem, ezer hibát találok a dolgaimban, s ezért ez na­gyon nehéz feladat volt. De köszönet érte.’’ Venn es Aranka járásával nem nyitott be min­den teketória nélkül. Az ud­varon megállt az ajtóban, az ablaknál. Ott tolakodott a többiek között, hogy lássák őt a legények. Azok meg jöttek. Gatyástul, lajbistul, csizmás­tul. A lányok kint nyújtogat­ták a nyakukat, a legények meg bentről lesekedtek kifele, s intettek a kívánt lánynak, hogy: Panna, örzse, gyere be. De nemcsak ők lesekedtek, hanem az asszonyok is, az anyák. Ez volt a legfontosabb, mivel ők rendezték az egész házasságot, aminek a mulat­ság vol t az elő- vagy szín já­téka. Olyan is volt persze, ami­kor a lányok voltak bent, a legények kint. De hát milye­nek a lányok, addig-addig kérlelték az asszonyt, akinél a fonót tartották, mígnem az beengedte a legényeket A fo­nóban történtek ám csuda nagy dolgok. Az volt a legna­gyobb, amikor a lány véletle­nül. véletlenül se, leejtette az orsót. Ki találta meg? A le­gény. S mikor adta vissza? Ha kapott érte csókot. Ezek a ledér, huncut évek hamar elszálltak. Ki így, ki úgy, a házasság révébe ért. Az sem volt a felhőtlen bol­dogság ideje. Megint a ■ me­nyecskének volt nehezebb. Terhességét igyekezett eltit­kolni mindaddig, amíg nem látszódott rajta; nem merte megmondani sem az anyjá­nak, sem az anyósnak, mert szégyellte, mert sok baj volt a kicsivel. Az ötödiknél, hato­diknál már a férjének, sem merte elmondani. Az meg szegény így hápogott: Má meg! Má hozzá se bújhatok, má egy gyerek! De azért hozzábújt, s lett gyerek, leány vagy fiú, s kez­dődött minden elölről, ahogy velők is volt; A születéstől a halálig. Főztél-e valami jót? Végezetül pedig nem tudom megállni, hogy ne említsem, egy dologgá! akkoriban se so­kat törődtek. Régebben min­denre megtanították a lányo­kat, főzni azonban nemigen. Ahogyan a maiakat sem. Ez meglepő. Hogyhogy nem jön­nek ró az asszonyok arra, hogy a lesegetés kora hamar véget ér, s a férj, hazaérve el­sőbben is azt kérdi: főztél-e valami jót, kicsi feleségem? Kör Pál Mikroszámítógépek Nemzetközi találkozó A Budapesti Tavaszi Fesz­tivál eseményeinek sorában, az Utazás ’87 kiállításon ren­dezik meg a 11. nemzetközi mikroszámítógépes találkozót. A március 20-tól 25-ig tar­tó program során megnyitják A számítástechnika minden­kié című tárlatot: — ezen az olcsó, kisszervezetek, kisvál­lalkozások számára is elérhe­tő, illetve éppen az általuk előállított berendezéseket mu­tatják majd be. A tárlat ren­dezője a Neumann János Szá­mítógéptudományi Társaság, olyan külföldi kiállítókat is meghívott, mint a Siemens, a Bull, az IBM, az ICL, a Com­modore cég. A gépeket, be­rendezéseket a kiállításon az érdeklődők kipróbálhatják, hiszen a cél az, hogy a leg­korszerűbb számítástechnika alkalmazásának lehetőségeit széles körben népszerűsítsék. * A rendezvénysorozat kere­tében szervezik meg az iskola- számítástechnikai találkozót is ahol — előzetes jelentkezés alapján — tanárok és diákok adhatnak ízelítőt eddigi ta­pasztalataikból, eredményeik­ből. Hasonló program lesz a hardware-, software- és alkal mazó amatőrök találkozója. Voltaképpen ez az első lehe tőségük a bemutatkozásra e hobbi művelőinek. A rendezők mindkét prog ramra pályázatot is meghir­detnek, s értékes díjakkal ju­talmazzák a legötletesebb szerkezetek, programok és al­kalmazások készítőit. A talál­kozókra külföldi vendégeket is várnak. így többek között a szlovákiai kibernetikai társa­ság, a bolgár Komszomol, a francia X—2000, a görög Com­puter Society ifjúsági tagoza­ta, gz österreichische. Compu­tergesellschaft, a lengyel Boj- tek című újság képviselőit. A rendezvénysorozatra vár­hatóan megjelenik Goldstine: A számítógép Pascaltól Neu- mannig című könyvének ma­gyar nyelvű kiadása is. A programokat többek kö­zött számítógépes grafikai ki­állítás, szimpózium, video- programok vetítése, könyvek, alkatrészek, félkész szerelt ele­mek árusítása, házilag barká­csolt gépek börzéje, s a ma­gyar számítástechnika történe­tét reprezentáló tárlat egészíti ki. Heti filmtegyzet Tv-figyelő Egy faun megkésett délutánja Jelenet az Egy faun megkésett délutánja című csehszlovák filmből. Egészségügy. Ahogyan csak lóugrás szerint lehetett követ­ni Sára Sándorék Bábolnáról forgatott filmjét hol az egyes, hol meg a kettes műsorban, ugyanolyan mo6toha sorsot ért meg Gém György és Mol­dova Ágnes folytatásos riport- filmje hazánk egészségügyé­ről, orvosaink sorsáról. Ez utóbbit nem annyira az ide- oda rako&gatás átka sújtottta, hanem a vég nélkül való el- nyújtás. Míg első darabjait valamikor a nyári 'éjszakákon kísérhettük figyelemmel, a be­fejező (?) traktusát most, ked­den vetítették le — monda­nunk sem kell, hogy röviddel éjfél előtt. Nagy kár ezért a hatalmas — a műsorújságban egykor közölt hírverő cikk szerint ép­pen két évig forgatott — nyi­latkozathalmazért, mert ennél alaposabb, mélyebbre ásó és távolabbra tekintő nyilvános vizsgálat még aligha készült a honi medicináról. Tudja, aki nézte: végigjárták ennek a Doktorrá fogadom című vál­lalkozásnak a munkatársai a nagy egyetemeket éppen úgy, mint a legelhagyatottahb fal­vakat, és ugyanígy begyűjtöt­ték az adatokat a rutinvizsgá­latok állásáról, mint a legsú­lyosabb kóresetek extra keze­léséről. S mindemellett a szo­ciológiai kommentárok sem maradtak el, amelyek mint­egy fogyaszthatóvá tették — publikussá, hogy stílusosan latinizáljú-nk — az egész lel­tárt. Ebben a legutóbb látott zá­radékban javarészt az orvosi sorsok, a szakemberi karrie­rek felívelésének a lehetősé­geit gyűjtötte csokorba az em­lített két televíziós. Ennek so­rán a kiemlekedésnek avagy a ranglétrán való alulmara- dás-nák sok — s tegyük hoz­zá: igen őszinte vallomások­kal kísért — példáját vetítet­ték elénk. Ami esőkben a megnyilatkozásokban igen­csak mellbevágó volt, az, hogy éppen nem a klinikákon, a nagyobb kórházakban állásba jutott doktorok mosolyogtak szélesebben, hanem ellenke­zőleg azok, akik a vidéki misziót vállalták. Míg az előbbiek inkább a szűkös pénzügyi kereteket bíráigat- ták, kárhoztatták, addig az utóbbiaktól a hivatásg'yakor- lás emberi szépségeiről is meg lehetett tudni ezt-azt. (Egy­két egészen elképesztő kép­sort is láthattunk a szabolcsi cigánynegyedekből, ahol a rajkók hadától kísérve jár be­tegtől betegig az éjjel-nappal riasztható — és riasztgatott! — orvos.) PíSt megye új, hatalmas egészségügyi intézménye, a kerepestarcsai kórház is fel­feltűnt ebben a jelentésben, mégpedig úgy, mint a korsze­rű gyógyintézmények jó pél­dája. Igaz, hogy eredetileg Zuglóba szánták, de az ottani drágán megszabott telekárak miatt végül is a jelenlegi he­lyére került, s így lett egy nagyobb körzet lakói számára elérhető. Immár egyike azok­nak a kórházaknak, amelyek egy tudatos telepítéspolitika jegyében hálózzák be az egész országot. Ez utóbbi kijelentést egyéb­ként dr. Hutás Imre egészség- ügyi államtitkár tette, akinek a neve éppen úgy nem szere­pelt a filmkockákon, mint ahogyan a többi megszólalta- totté sem. Vidéki orvos, se­bész, főorvos ■— ilyesmit bigy- gyesztettek oda a beszélő arca mellé illetlenül szűkszavú tá­jékoztatásként. (Még dr. Szé- csény Andor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem első számú vezetője is csak azt a titulust kapta, hogy — rektorj Felködlík ugyan a nézőben az az elképzelés, miszerint ez­zel a módszerrel, úgymond, általánosítani akartak, s nem odatapadni egy-egy helyhez, de különösebben az ismertebb személyeknél furcsának, sőt komikusán bizarrnak tetszett ez a metódus. Azok a kis fal­vakban, tanyavidéken szolgá­ló körzeti orvosok meg igazán megérdemelték volna, hogy a nevüket is kivetítsék, ne csak azzal döbbentsenek meg, mi­csoda ára van annak a szépen berendezett otthonnak, nyári utazásnak. Kár, hogy erre a sutaságra nem figyelmeztették előre a Doktorrá fogadom — Ismételjük: hatalmas munkát végző, a műsorszerkesztés ál­tal azonban eléggé meg nem tisztéit — alkotói kettősét! Akácz László Nevezhetnénk persze sza (íróknak is azokat az ember felsőtestű, alul viszont gyap- jas-patás ikecskebak mitológiai lényeket, akik a mámor és az érzéki örömök görög istené­nek, Dion-üszosznak a kísérői voltak a görög hitregékben. Szatürosz ugyanis a görög ne­vük, s ha ma valakit szatír- nak nevezünk, annyiban eze­ket az érzéki, vidám, erősza­kos, nőket, nimfákat üldöző lényeket idézzük, hogy a mai szatír is nőket molesztáló, megvadult érzékiségű, leg­alábbis annak gondoljuk pol gári normákhoz igazodó eszünkkel és etikánkkal. A görög • szatírofcbál a ró maiaknál faunok lettek. Ez a szó ma kevésbé használatos, épp ezért kevésbé rossz értel­mű. De akár faun, akár sza­tír, a lényeg ugyanaz: ma is, mint a boldog antikvitásban, ezek a lények az életörömnek, az élet élvezésének, az érzé­kek gátlástalan kielégítésének a jelképei. Olyasminek tehát, ami a mai modern városi ember számára már elérhetetlen, tilos, vagy egyszerűen megvalósíthatatlan, mart tilalomfák, erkölcsi nor­mák, szokások és törvények akadályozzák meg ebben. Egy mai faun vagy szatír köny- nyen az erkölcsrendészeten köthet ki, pedig talán csak új­ra akarta élni faunősei sza­bad életét. „Meghalt a nagy Pán! A nagy Pán halott!” — írta vagy száz éve Reviczky Gyula. Általában így is van. A csehszlovák rendezőnő, Vera Chytilová azonban egy kitűnő film erejéig feltámasz­totta fnost Pánt, vagy ahogy ő nevezi, a faunt. Egy faun megkésett délutánja — ez a film címe, s ez nyilvánvaló utalás Claude Debussy nép­szerű zenekari darabjaira, az Egy faun délutánjára, mely a zenei impresszionizmus nyel­vén, finom, fülledten erotikus, effektusokkal meséli el a pán- sípos faun történetét, s nosz­talgikusan vágyódik a görög világ őszinte és nyílt, béklyó­ba még nem zárt ösztönléte és nemisége után. Chytilová hőse, ez a mai faun, Prága lakója. Mérnök, egy ki tudja, miféle intézetben, de a fog­lalkozása teljesen lényegtelen. Karel urat (ez hősünk neve) ugyanis sem a munkája, sem a munkahelye, sem általában az emberi viszonylatok nem érdeklik, nem izgatják. Ellen­ben a nők! A friss, hamvas, üde kis pipik, a tapasztaltabb asszonyok, a szőkék, a bar­nák, a vörösek, a feketék, a Jcarcsúak és a teltek, a vi­dám ágytündárek és a meg­fontolt, módszeres szeretők, a futó ismeretségek és a tartó- sabb (de igazán komollyá so­sem fajuló) kapcsolatok. Ka­réi új a prágai arany őszben nem szerelmeket hajszol, ha­nem pompásan ringó popsi­kat, hullámzó kebleket, hintá­zó csípőket, észvesztő formá­jú lábakat, érzéki ajkakat és szemikáipráztató, buja hajkoro- náfcat. Karel úrban még vau valami az antik világ faunjai­ból, szatírjaiiből, Pániból és Dionüszoszból. A nőkre vá­gyik, mondhatni Tart pour Vart, önmagukért, a tőlük kapható gyönyörökért, a testi­ség és a nemiség olyan őszin­te, szinte gyermekien tiszta vágyával, mint tehették azok a hajdani embertestű, kecs- kealtestű lények. Egy baj van:l 'az aranyié őszben fürdő Prága nem en­nek a páni életvágynak a te­repe. Karel úr megkésett faun, s megkésettek az örömöket hajiszoló délutánjai is. Nem­csak azért, mert -manapság faunnak lenni, ebben a be­zár!,‘ kifcétszerketíozött, elvá­gólagos viliágban anakronisz­tikus. hanem mert Karel úr, sajnos, öregszik is. Egyre ne­hezebben éri el vágya tár­gyait, s azok közt egyre ke­vesebb az önfeledt, vidám és az*ösi áldozatok, rítusát is őr­ző szerelmeskedésre alkalmas nő. Rideg és célszerű, örörnte- len szeretkezésekkel viszont Karel úr nem éri be. S mi­közben egyre reménytaleneb- bül kergeti az ideálisan proto- lémátlan, eszményien könnyű, de épp azért maradéktalanul örömszerző kapcsolatokat, las­san egyedül marad, mert az ő fauns ága, s a világ érzelmi és érzéki fogyatékossága és kiüresedése egymástól távolo­dó pályákon mozog. Valószí­nű. hogy tehetetlenül bele fog zuhanni egy sem teste, sem lelke nem kívánta konvencio­nális és öfömtelen kapcsolat csapdájába. Manapság egy atavisztikus faun nem létez­het sokáig. Derűsen csüggedt, mulatsá­gosan reménytelen, kacagtató- an szomorú film ez, Chytilová legjobb munkáival, a Száz­szorszépekkel s a Játék az almáérttai egyenrangú. S bár ritkán szoktuk megemlíteni a magyar szinkront adó színész nevét, itt ez szükséges, mert Szilágyi Tibor hangja nagysze­rű hangalakítással kelti életre ezt a fura, élethabzsoló prá­gai Karel urat. Neki köszön­hető, hogy a film magyarul is úgy szólal - meg, ahogyan azt Chytilová elképzelhette. Forró fagylalt Elnézést kérek az alábbi konyhaművészeti bekezdésért. „Sült fagylalt. Tetszés sze­rinti fagylaltot készítünk. Mi­kor jól megfagyott, formába töltjük, és tálalásig jég között vagy hűtőszekrényben hagy­juk. Tálalás előtt néhány perc­cel tálra borítjuk, és nagyon gyorsan bevonjuk a fagylalt nagyságához mérten 5—6 to­jásfehérjéből vért, nagyon ke­mény, cukros habbal. A tálat jéggel borított tepsibe állítjuk és néhány percre betesszük a nagyon forró sütőbe, ezalatt a hab szépen megpirul, A »sült fagyalt«-ot gyorsan tálaljuk. Látványnak sem utolsó, ha a tetején meggyújtunk egy rum­ba mártott kockacukrot.” Azért idézem e receptet Magyar Elek Az inyesmester szakácskönyve című remeke 537. oldaláról, mert a Forró fagylalt című, bágyadt humo­rú angol filmvígjáték cselek­ménye a körül forog, hogy a skóciai Glasgow-ban két rivá­lis fagylaltgyártó cég végül úgy fuzionál s békül össze, hogy egy, az ügybe véletlenül keveredő élelmes rádióripor- ter elárulja nekik a „forró fagylalt” ősi, titkos, rejtélyes, kínai (!) receptjét. Hát nem kell Glasgow-ig mennünk, mert bármely múlt századi magyar szakácskönyvből meg­tudhatjuk e „titkot”. Magyar Elek is onnan vette. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom