Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-17 / 296. szám
JfJföt rt 1986. DECEMBER 17., SZERDA Zálogváltás verssel, énekkel Nézőkből csőszök lettek KISZ-esek a kultúráért — Az csak jó, ha a lányaink sok társadalmi munkát végeznek — hallom Kiszel Istvántól, a Pevdí nagykátai koníekcióüzemének vezetőjétől. S miközben a varroda felé megyünk, még magyarázó- lag hozzáteszi: — Hiszen így alakult ki a szoros kapcsolatunk a nagykátai művelődési központtal. Többet hiáha is mondana, mert az emberi hangot túlharsogják a gépek. Az üzemvezető készségesen fölajánlja az irodáját a beszélgetés idejére. Hiszen nem a megszokott értélemben vett társadalmi munkáról van szó! Ugyanis az itt dolgozó KISZ-£iatatok a művelődési központot segítik. — Az 1967-ben alakult üzemben az akkori szakmunkás- tanulókból szerveződött a Ságvári Endre KlSZralapszer- vezet — emlékszik vissza Arcai Júlia titkárhelyettes. — Kötődésünk a közművelődéshez azonban nem ilyen régi keletű. Amikor Nagy Zsuzsa lett a titkárunk, akkor kezdtünk a központba járogatni. Ennek már lassan öt éve. Kár, hogy a Zsuzsa nincs bent, mert ő az egésznek a kezdeményezője, mozgatója. Most pártiskolán van. — Egyébként is jó szervező, jó humorú, tevékeny ember — veszi át a szót társnője, Sáfár Teréz. — Szeretjük őt mint munkatársat és mint KISZ-vezetőt. Az ö révén lettünk egyszerű nézőkből még csőszök is — neveti el magát. — De csak a szüreti bálon! — teszi hozzá Árvái Júlia. — Rengeteg szőlőt kötöztek a mennyezetre. Ha valaki tánc közben levett belőle, és észrevettük, „bíró" elé vittük, s zálogot kellett adnia, amit csak verssel vagy énekkel válthatott ki. A sokféle társadalmi munka között akad teremdíszítéstől kezdve a rendezvény utáni, takarításig minden. Például megjavítják a tánccsoport ruháit, s bő két hetükbe kérült, amíg új függönyöket varrtak a kultúrháznak. Az alapszervezet huszonhárom tagja közül Antal Anna és Zsíros Erzsébet a legfiatalabbak, mert csak nyolcvannégy óta dolgoznak a varrodában. A függönyvarrásból azonban szintén kivették a részüket. — Megerőltető volt, alaposan el is fáradtunk, mivel munkaidő után készítettük — mesélik. — De szívesen vállaltuk! — bizonygatják szinte egyszerre mindketten. — Segítünk bármikor, ha kérik. Főként azért, mert a művelődési központban megértik a fiatalokat, s számunkra is vonzó programokat szerveznek, amelyekre szívesen megyünk eL — Ennyiből áll a kölcsönösség? — faggatom őket. — Dehogy! —tiltakoznak. — Például mindig kapunk jegyet, ha kérünk. Megtörténik, hogy mi fordulunk segítségért hozzájuk. A szentendrei ifjúsági találkozóra például nem tudta biztosítani utaztatásunkat a vállalatunk. Végül is a művelődési központ vitt és hozott bennünket. — Mindannyian ott voltak? — Nem — rázza fejét Árvái Júlia —, hiszen hárman gyesen vannak, s a férjes asszonyok, meg a vidékiek inkább hazasietnek. De ha társadalmi munkáról vagy valamilyen más megmozdulásról van szó, mindig összefogunk ... Jóllehet a KISZ-fiatalok magától értetődően mesélnek társadalmi munkájukról, ez azonban nem megszokott .még az újságolvasó számára sem. Talán annyi kiderül e cikkből, hogy a Bevdi nagykátai üzemében vannak lelkes, ifjú emberek, s van olyan ügy, amiért lehet lelkesedni. V. A. Képzőművészeti kiadványok Elkészült a Képzőművészeti Kiadó jövő évi terve: a gazdag kínálatban a fotóművészeti albumok, s a kortárs képzőművészetet bemutató ki adványok mellett számos jelentős művészettörténeti té' májű kötet szerepel. Köztük lesz az az induló sö' rozat, amely az egyetemes művészettörténet legkiemelkedőbb remekműveit és műtárgyegyütteseit vonultatja fel. 1987-ben a ciklus három darabja jelenik meg. Kádár Zoltán könyve az isztambuli Hagia Sophiát mutatja be, megismertetve az évezredes székesegyház építésének történetével, régi ábrázolásaival, s a róla író egykori szerzőkkel. Vayer Lajos Raffaello stanzái című kötete útikönyvként is szolgálhat majd azok' nak, akik eljutva Rómába, ellátogatnak a Vatikáni Múzeumba. Ugyanakkor átfogó minden lényeges részletre kiterjedő képet nyújt a történelmi háttérről, Róma és a pápák viszonyáról, a művek keletkezésének körülményeiről, s a„mesterről: Raffaelló- ról. Ketériyi György könyvében az egyetemes barokk művészet egyik legjelentősebb alkotójának, Rubensnek, a párizsi Louvre-ban őrzött fő művét, a Medid-ciklust dolgozza fel. Fehérvári Gézának, a londoni egyetem professzorának Az Iszlám művészete című műve nagyszabású összefoglalása lesz az iszlám tárgykultúrájának, építészetének, képző- és iparművészeiének. Jövőre magyarul is megjelenik Vitrúvius (tíz könyv az építészetről) című, latinul írt munkája, amelyet az elmúlt évszázadokban szinte minden nyelvre lefordítottak, s amelyet az építészettel foglalkozó szakemberek, egyetemi hallgatók kézikönyvként is forgathatnak. A mű— alapvetően meghatározta az építészet történetének és elméletének fejlődését, hiszen szerzője az elsők között elemezte az épületet egyszerre funkcionális és szellemi tárgyként, az adott korszak jellemző objektumaként. KiáijTí TOTERMEKBOL Festői vallomás a költőről £ A Szentendrén alkotó Kóka £ Ferenc lVlunkácsy-dijas festő- 0 művész új ciklusa a budapesti 4 Dorottya utcai kiáiiitóhelyi- v ségben volt látható. Érzelem és értelem Káka Ferencet — Bemata t Aurét minden tekintetben felkészült tanítványát — a mű* veítseg, a rajzi kultúra finomsága, a színek töprengo-meg- fontalt váiasatékossága jell«- mezte. Az, hogy egyszerre gyönyörködtet és gonoolkoa- tat, s ehhez a fogalmazás kei- lemesstegével járul hozza meg akkor is, ha a .kép súlyos és drámai dolgokat érint: a világot, korunkat. Ez a meditációkban megnyilvánuló nemzetköziség keltette fel a jogos figyelmet kölni, budapesti, szegedi, miskolci, győri önálló kiállításain, — továbbá 1969-ben a Eao Pauló-i Bien- nálén, Párizsban, Dortmund- ban, Koppenhágában és Bázelban. Szentendrei műtermének tarmő magányából ő is a nagyvilágba érkezett, érkeziie- tet, — tudatos munkával, megküzdött minőséggel Most váltott, s ez a meglepetés. Izgalmasabb, méilyebD. egyúttal rejtettebb, árnyaltabb lett. Nem bízza többé csak a szemre felismeréseinket; képi együtthatói fokozottan igénv- lik érzelmeinket, értelmünket a befogadásban, művei tovább- teremtésében. ö is ezt teszi. Babits hangoztatja, hogy minden alkotó fontos hírt közlő postás. Kóka Ferenc ezúttal Pilinszky költészetének nyomába ered — festészettel. E világból olyan réteget tár fék amelyről eddig nem volt pontos információnk. , Azt, hogy Pilinszky aszketikusan nagy költő: tudtuk. Azt is, hogy az Apokrif Vörösmarty Vén cigányának. és Ady Emlékezés egy nyár-éjszakám című versének folytatása — világirodalmi színvonalon, a nagy elődökhöz méltó összegezéssel. Máger Ágnes Pilinszky-jele- nete határban ábrázolja őt egy föld-ég, valóság-álom közötti ... 4 Pedagógiai-közművelődési pályázatok Meghökkentő aránytalanság A Pest Megyei Pedagógiai Intézet immár egy évtizede minden évben pályázatot hirdet a megyében dolgozó, mintegy tizenháromezer pedagógus számára. Az ■ idén negyvenhét jeligés pályamű született, tízzel kevesebb, mint tavaly. A közel hatszáz intézményvezető közül is csak páran vállalkoztak tanulmány írására. Az óvodák, az iskolák, és a közművelődési intézmények pedagógusai négy témakör — így: Az irányításfelügyelet, intézményvezetés. Az iskola és a társadalom kavcsolata, A nevelés-oktatás-képzés módszereinek fejlesztése és az Oktatástechnológia, számítás- technika — ciműek közül választhattak. A beküldött tanulmányok legtöbbje, ötven- hét százaléka a harmadik témakörben született. A pályázók a szaktárgyaik tanítás ' • ban alkalmazott módszerekről Írtak. Színvonalasan elemezték a fakultációt, az osztály- főnöki munka és a szakkörök problémáit, szervezését. Legtöbben Ceglédről Az összesítés szerint is érdekesnek mutatkozik az az adat, hogy a pályamunkák 66 százalékát az általános iskolában tanítók készítették. Utánuk a zeneiskolák, majd az óvodák és a gimnáziumok következtek. A s za kV; özsp isko' ák csak egy dolgozattal képviseltették magúkat. A szakmunkásképző intézetekből, a kisegítő- és gyógypedagógiai iskolákból, a közművelődési intézményekből nem érkezett pályamű. Hasonlóképp figyelmet felkeltő az is, hogy a legtöbb dolgozat — pontosan tíz — a ceglédi körzetből futott be, hét a nagykörösiből, öt a váciból. Csak Érdről és körzetéből nem vett részt rajta egyetlenegy pedagógus sem. Felnek az írástól — Mi az oka annak, hogy a pályázók a megyében dolgozó pedagógusoknak még a fél százalékát sem teszik ki? Nincs megfelelő tekintélye, vagy anyagi megbecsülése ennek a többletmunkának? Esetleg kiveszőben van a tanárok kísérletező kedve? Lehet, hogy csak a túlterheltség miatt nem. jut idő és energia a tapasztalatok leírására? Talán még arra is gondolni kell, hogy megyénkben az oktató-nevelő munka színvonala nem megfelelő? — Ennek a jelenségnek az oka nagyon sokrétű. Szinte mindegyik kérdésére azt válaszolhatnám, hogy: is — mondta nagyot sóhajtva Gergely Péter nyugdíjas megyei szakfelügyelő, a pedagógiai- közművelődési pályázat egyik fő szervezője. — Más megyékben sem jobb a helyzet. Több évtizedes megyei tapasztalatom alapján biztosan tudom, hogy sokkal több kiváló pedagógus van, mint ahányan pályáztak. Azt például nem is értem, hogy Érdről miért nem futott be egy dolgozat sem. Kimagasló szaktudású és lelkiismeretes pedagógusokat ismertem ott meg, amit tanítványaik országos versenyeken való szereplése is bizonyít. Ennek a pályázatnak az erkölcsi és anyagi megbecsülése azt hiszem, hogy megfelelő. Az idén a tizenhét díjat nyert munkáért, a huszonkét könyv- jutalomban részesült dolgozatért a megyei szervezetek, így* a tanács művelődési osztálya, a pedagógus-szakszervezet, a szentendrei művelődési központ, a Magyar Pedagógiai Társaság Pest Megyei Tagozata és a Pedagógiai Intézet együttesen közel hatvanezer forintot áldozott. Lehet, hogy ez önmagában nem elég ríto- tiváló erő, de azt hiszem, nem is elsősorban anyagi kérdésről van itt szó. Az inkább jelenthet problémát, hogy félnek az írástól. Nincs benne gyakorlatuk, nem kapnak elég biztatást a közvetlen környezetüktől. Az sem véletlen, hogy pályázóink szinte mindig ugyanazok. Kialakult a törzsgárda. Azoknak, akiknek már egyszer sikerült összefoglalniuk gondolataikat, tapasztalataikat, legközelebb már könnyebb. Időben sem jelent • gondot a pályázat elkészítése,' hiszen a beküldési határidő mindig ősz. A nyári szabadság alatt lenne lehetőség az írásra. Mindent egybevetve, az előkészítés, a népszerűsítés, a biztatás hiányosságaiban látom én a fő gondot. A ceglédi, a nagykőrösi és a váci körzetek’ szép teljesítménye azzal magyarázható, hogy ott a megyei pályázat előtt körzeti versenyt hirdettek meg. A helyi elbírálás, dicséret és biztatás jobban mozgósítja a pedagógusokat, és bátrabbá teszi őket. Nincs visszacsatolás — Mással is fel lehetne frissíteni, népszerűbbé lehetne tenni ezt a pályázatot — kapcsolódott a beszélgetésbe Farkas Lajosné, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet ' igazgatóhelyettese. Eddig nem volt lehetőségünk, igazán nem is erőltettük, hogy közlésre kerüljenek az itt díjat nyert dolgozatok. A publikálás egyrészt önmagában is újabb nyilvános elismerést jelentene, másrészt segítené ezeknek a munkáknak a hasznosítását. Mindenki akkor szeret igazán dolgozni, ha látja annak eredményét. Mostanáig hiányzott a visszacsatolás, nem vált köz- kinccsé egy-egy dolgozat. Vácott eddig is hozzáférhetőek voltak a rendezett formában megőrzött munkált, de így — nem csoda — kevesen olvasták. A bírálók az idén több dolgozat közlését javasolták, olyanokat is, amelyek díjat nem kaptak. Ezért is fogalmazódott meg most határozatban a közlés szükségessége. Jövőre a témakörökön ugyancsak változtatni kívánunk. A gyakorló pedagógusi munkához közelebb álló témajavaslatokkal szeretnénk vonzóbbá tenni a pályázatot. Ebben az évben Dunakeszin az intézmények igazgatóinak tájékoztatót adtunk a pályázatról. S ezt a következő időszakban hagyománnyá szeretnénk fejleszteni. Előbb vagy utóbb csak lesz ennek is valamilyen mérhető hatása. A pedagógusok munkakedvének, ambícióinak nagyon sok gátló tényezője ismeretes, hasonlóképpen a más területeken dolgozó szellemi foglalkozásúakéhoz. Az országosan jelentkező problémákat ismerve, a kísérletező kedvet csökkentő hatásokat felmérve sem elég indokolt, hogy ennyire kevesen vettek részt a pályázaton. Ha az alapvető problémákon nem is lehet a közeljövőben megnyugtatóan segíteni, az igényes szaktanári munkára, az újító gondolatok rögzítésére, a tapasztalatcserére így is szükség van. A következő évben talán éppen az erre való törekvés teszi vonzóbbá, népszerűbbé a pedagógiai tanulmányokkal való nyilvánosság előtti megmutatkozást. tjj Írisz Kóka Fcrcncs Aktrajz térségben, a Golgotát is érintő mély sejtéssel, pontos szimbolikával. Reménnyé oldva Káka Ferenc Pilinszkvvei kapcsolatban korunk katarzisáról, sötét mélységeiről szól; érintve, színekkel me£- zendítve a lehetőségeket. Apokaliptikus térbe, valószínűtlen környezetbe helyezte el a költő alakját — így láttatva a kor veszélyzónáját, csapdáján a riasztós és helytálló magányt. Azért valószerű a kép. mert annyira valószerűtlen. Minden az: a merengő poéta, aki univerzális együttérzésében számba veszi az iszkoló nőt, akiből a sarokszögletnél csak maradék szoknyasuhogása látszik, a letakart testet, hiénaszerű kutyát végtelen magányában és a kripta felé vezető lépcsőt, amely egy világvégi utcában tátong. Mindez mégsem nyomasztó, mert Pilinszky és Kaka is művészéttel, a költészet és a festészet új szépségével oldja reménnyé, kibontakozássá a. rettenetes Látszatra a Gőzfürdő is lépcsőik, kádak, testek groteszs rajzása. Valóban az, de más is. Belső szorongásunk és állandó újjászületésünk. Nemcsak nosztalgia, — sokkal inkább az élni akarás tisztességes küzdelme, amelyet Káka Ferenc festészettel érint és ábrázol. Aktrajzainak is kettős élete, térwiszonyilata és szimbolikája van. Remeklés Van Gogh-portréja a hagymakupolás pravoszláv tornyok környezetében és a Kallódó sorsok festői vizsgálata. Nem akar, nem tud beletörődni abba, hogy az érték elvesszen az emberben. Művészetének pont fordított a vágya, vallomása, sugárzása és ereje: hogy megszülessen. Művészi megújulás Kóka Ferenc váltása ezért nem egyszerű változás, hanem megújulás —4 festői és gondolati értelemben egyaránt. Minőséggel megküzdött remény és derűlátás — fény az önárnyék és a világ hajnalodé éjszakája felett. Losonci Miklós Mesélő levelek Meggyógyította a munka Az alig ötvenéves asszony gyakran keresett fel a szerkesztőségben, pedig már akkor is erősen fájlalta gerincét. Jó nagyokat beszélgettünk, ilyenkor, gondoltam, megnyugszik egy darabig. Azután hosszú ideig nem jött. Mikor újra viszontláttam, azelőtt sugárzóan tiszta tekintete zavaros volt; egyfolytában küszködött a sírással. Megállás nélkül remegő térdeit tenyerével takarva igyekezett palástolni. Mi baj van, Marika néni? — kérdeztem, de ő könnyein át is csak mosolygott, s mondta: nincs semmi. Hosszú ideje tudtam, férje italozik, odahordja cimboráit is, a közös fedél alatt mindössze egy konyha választja el a két szobát, ahol a tizenöt év óta elvált házaspár lakott. Mit csinálhattak volna.,.? Ha eladják a kis há-. zat és megfelezik az árát, arra nem elegendő, hogy külön- külön új fészket építsenek maguknak. Igaz, mehetne a városba is á lányához, de örökre... Marika néni belehalna a panelba. Ha néha Pestre jön az unokákhoz, néhány nap után már nem bírja tovább, rohan haza, mintha sürgős dolga lenne, pedig, ahogy ő mondja: csak a föld szaga hiányzik, az űzi, hajtja őt olyan nagyon a faluba. A hosszú telek után alig várja, hogy kitavaszodjon,, s konyhakertjében újból vakar- gathassa egy kicsit a föld hátát. A természet utáni olthatat- lan vágya, rajongása tükröződik meséiben és festményein is. Mert Bakos Mária fest és ír. Igaz, nem jegyzett művész ő, de festményei már sok amatőrkiállításon megfordultak. Mikor először járt nálam, azért jött, hogy felajánlja ezt a tehetségét a rászorulóknak. Csupán festékre és vászonra kellene a pénz — mondta —, aztán a képek eladásából származó összeget adják a bajbajutottaltnak. Pedig neki magának is kevéske volt a tejbe aprítani való. ötvenszázalékos munkaképesség-csökkenése miatt mindössze 2100 forint a szociális járadéka, s ehhez már csak 500 forint asszonytartás jön az urától. Mégis, a mások baján való segítés minden gondolata. A meséi...? Születésüknek külön története van. Egyszer, mikor beteg lett, s hosz- szú időre szanatóriumba kellett mennie — az akkor még kicsiny — gyermekei kétség- beesetten kérdezték: anyuka, most ki fog nekünk mesét mondani... ? Aztán elutazott, s a postás naponta hordta a mesékkel bélelt borítékokat Párádról. Még az apuka sem hitte el akkor, hogy ezeket a történeteket az asszony magától találta ki. De ugyanúgy szerették gyerekekhez szóló történeteit a kisóvodások is Aszódon, a szövőgyári óvodában. ahol Marika néni akkor dadaként dolgozott. Nagy spirálfüzetek őrzik most a meséket. Gyerekei már felnőttek, s csak néha-néha, az unokáipak mond el egyet- egyet belőlük. Nemrég Marika néni újra meglátogatott. Jó színben volt, öröm és bizakodás volt a hangjában. Újságolta, július óta Kiskovácsiban van a munkaterápiás otthonban, de már egészen jól érzi magát. Nem akármire készülődtek mostanában ott a művészetekkel foglalkozó betegek! A Magyar Pszichiátriai Társaság nemzetközi kongresszust rendezett hazánkban, s ebből az alkalomból kiállították a munkaterápiás alkotótáborokból származó legjobb műveket a budapesti Nemzeti Galériában. Bakos Máriának négy festménye is felkerült a híres falakra. A. P.
