Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-17 / 296. szám
1986. DECEMBER 17.. SZERDA Oláh Istvánra emlékeztek Oláh István hadseregtábornok, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja, Volt honvédelmi miniszter, az MSZMP Központi Bizottság egykori tagja születésének hatvanadik évfordulója alkalmából kedden koszorúzási ünnepséget tartottak a Mező Imre úti temetőben levő sírjánál. A tisztelet és megemlékezés koszorúit helyezték el: az MSZMP Központi Bizottsága nevében Korom Mihály és Varga Péter KB-osztályvezető, a Központi Bizottság tagjai, a Minisztertanács képviseletében dr. Markója Imre igazságügy- és Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter; a Honvédelmi Minisztérium nevében Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter és Pacsek József altábornagy, vezérkari főnök, miniszterhelyettes; a fegyveres erők és testületek részéről pedig Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka. A jövő év gazdálkodási terve Az SZMT állásfoglalása Tegnap az ágazati szakszervezetek Pest megyei titkárainak és a szakmakBzi bizottságok vezetőinek, valamint a KISZ Pest Megyei Bizottsága titkárainak részvételével kibővített ülést tartott a Szak- szervezetek Pest Megyei Tanácsának elnöksége. A napirenden — melyet Vágvölgyl József, a Pest Megyei Tanács általános elnökhelyettese terjesztett elő, a megye ez évi tervének teljesítéséről szóié beszámoló, valamint Pest megye jövő évi gazdálkodási terve szerepelt. Az SZMT elnökségének állásfoglalása szerint a tanácsok pénzeszközeinek döntő többségét társadalompolitikai célokra fordították. Kisebb lemaradás tapasztalható a személyi tulajdonú lakásépítkezéseknél, ez a lakossági jövedelmeket meghaladó építési költségnövekedéssel függ össze. Mint az elnökség hangsúlyozta, a jövő évi tervezést alapvetően meghatározza, hogy a népgazdaságban nem sikerült a kedvezőtlen tendenciákat megállítani, így az állami támogatás előirányzata a megyében is csökken. A testület ezzel együtt is fontosnak tartja, hogy a megye jövő évi terve lehetővé teszi az infrastrukturális ellátás javítására meghatározott legfőbb középtávú célok alsó sávon, a bérlakásépítésnél pedig felső sávon való időarányos teljesítését Az elnökség hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a terv kezelje kiemelten a középfokú oktatást, ezen belül is a szakmunkásképzés feltételeinek javítását. Az SZMT elnöksége hangsúlyozta: a szakmaközi bizottságoknak az alapszervezetekikel együttműködve feladata, hogy segítsék elő a tervezés demokratizmusának kiszélesítését, a tervek megalapozottabbá tételét s a dolgozók mozgósítását a végrehajtásra. V. G. P. Hm lesz tető a fejük fölött Foltok a munka becsületén Hosszú és száraz volt az ősz. A kertes gazdák, a tsz-tagok örültek volna, ha több csapadék hullik a száraz talajra. Gödön is tudják azt a Pest Megyei Tanács Egészségügyi Gyermekotthonában dolgozó nevelők, hogy a csapadéktól is függ, milyen lesz a jövő évi termés. Ám mégis azt szeretnék, hagy to- vaszálljanak fölöttük a szürke cső- meg hófelhők, mert ha megcsordul az ég, abból nagy baj támad a házuk táján. Vagyis újabb kemény forintokat dobáltak szét a háztetőn. Hasznosabb lenne ennél a tetőtér teljes újraszigetelése, amin kívül nincs is más megoldás. Az ÉMI-vizsgálat eredménye, amely végre megszületett, szintén ezt bizonyítja. Erre az iratra sem volt köny- nyű rábukkanni. Pedig azt hittük, hamar elkészül, mert cikkünk-TOégjgileiiése után két nappal már a községben láttuk az intézet kis autóbuszát. Titkárságukon december 10-én Nagy Mária épületszerkezeti osztályvezetőhöz utasítottak bennünket, aki a kollégájához küldött, de mivel őt nem találtuk meg, az osztályvezető azt. kérte: ugyan tudjuk már meg a Budapesti Minőségellenőrző Intézetnél, hogy visz- szaiküldték-e az ÉMI-neik, vagy még várat magára a minta megvizsgálása. Megtudtuk. A vizsgálatot befejezték, az eredményét hivatalos levélben tudatják a Pest Megyei Beruházó Vállalattal. Húzzák-haiasztják November 1-jei számunk — Ráz a fal, csorog a fénycső — című írásában tájékoztattuk olvasóinkat a gyermekotthon lakóinak viszontagságairól. 1982-ben 60 millió forintért bővítették az intézményt, amely azóta 120-szal több olyan gyermeknek ad otthont, aki állandóan orvos és nővér közelségében kénytelen élni, a körülményeinek megfelelő környezetben. Az épüíet lapos tetejét az Országos Szakipari Vállalat szigetelte. Az úgynevezett po- lizooutilén alapanyagú neoacid szigetelőlemezzel, ami hamarosan repedezni kezdett. Or. Calotti Éva igazgató főorvos és munkatársai az átadás után egy évvel tapasztalhatták először, mekkora baj szakadt rájuk. Ezt már megírtuk. Emlékeztetőül csak a lényeget ismételjük meg, hogy esős időben beázik a tető, eláznak a villamos vezetékek. Fiikor Bertalanná gazdasági vezető azt tapasztalta, hogy ilyenkor ráz a nedves fal, állandóan a gyerekek nyomában kell maradni, hogy baleset ne történjen. Irtunk a beruházó és a kivitelező áldatlan vitájáról, s arról, hogy a tetőszigetelő Orszak belátta; rossz az ott használt anyag, ezért a technológia alkalmazását be is szüntették. Ha így van, azt kellene hinnünk, hogy az 1200 négyzetméter felületen elvégzik a garanciális javítást, aztán a pénzükért majd perelik az anyaggyártó Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalatot. De nem így történt. Csupán azt ígérik minduntalan, hogy ha szükséges, 48 órán belül kiküldik'a szakembereket, akik befoltozzák a repedéseket. Ám ez szinte felesleges pénzpazarlás, mert mint bebizonyosodott, a tető új foltjai is repedeznek. Rossz anyagból — A foltozás nem használ — mondták már októberben is a gödiek, amikor a tért színhelyén, a tetőn szemléltük meg a súlyos rongálódásokat Az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézethez már akkor beküld- ték a szigetelés anyagából vett mintát, hogy a vizsgálat ered- ménve perdöntő lehessen , Válóczi József, a gyermekotthon műszaki vezetője még nem kapott semmiféle értesítést. és csak arról tud felvilágosítást adni, hogy cikkünk megjelenése után ismét kiszállt egy brigád, s befoltozták a legújabb repedéseket. Németh Béla vizsgálómérnök szerint az anyaggal is baj van, de a technológiát sem alkalmazták pontosan. A hő- szigetelés megoldása eltér a tervtől. — Mi a véleménye a neo- acidról? — Van, ahol beválik. De mint az Orszak példája mutatja, elég sok gond volt vele az elmúlt években. A hivatalos megállapítás szerint, melyet az EMI részéről Gerő András írt alá, az egyik fő hiba volt, hogy a neoacidrétegre fényvisszaverő elasztolenmázt kentek fal. Ugyanakkor a lemezt sem az előírás szerint ragasztották. Ennek következtében a niko- panel hőszigetelés összezsugorodott. A tetőnek eddig a felét javították. A szakemberek véleménye szerint az egészet újra kell szigetelni. A Pestber vezetői szerint a vizsgálat eredménye nem változtatja meg az Orszak álláspontját, mert a főépítés- vezető korábban azt mondta: ilyen okmányokból ő többet is tudna mutatni. Tettek viszont egy érdekes ajánlatot. Scheu- ring János igazgató megmutatta azt a levelet, amelyben a vállalat megismétli, hogy 13 órán belül hajlandó foltozni, ha hívják. Emlékeztet rá, hogy önköltségi áron, azaz 500 forintért négyzetméterenként, vállalták volna a tető átfedését egy más anyaggal, s szinte szemrehányásnak tűnik a levél utolsó sora, amely így szól: „de ezt Önök nem fogadták el”. Sajátos elképzelés ez — állapítjuk meg az igazgatóval és Spilák István műszaki osztályvezetővel. Fizessen az, aki töob njint másfel milliójáért egyszer már rossz munkát kapott? De hát akkor hogyan tovább? — nézek az igazgatóra, s közben azt gondolom: — Nyakunkon a tél, mi lesz a gyerekekkel? — Az ügyet átadtuk jogügyi csoportunknak. Vagyis. A Pestber perli a gödi tsz-t, a gödi tsz az Or- szakot, azaz megy a gyűrű vándorútra. A beruházók egy hónappal ezelőtt még arra gondolták, hogy közben azért megbíznak egy vállalatot,, vagy kisszövetkezetet, hogy hozza helyre a hibát, s közben valahogy , visz- szaperliik a pénzüket A számítások szerint éz négyzetméteremként 700—9Ó0 forintba kerülne. Ám, mint kénytelenek voltak szomorúan tapasztalni, nincs, aki megelőlegezze ezt az összeget. Lellűlsmerstre apellálva Mintha lyukas tető alatt laknának a beteg gödi gyerekes. Most már nyakukon a csapadékos téli időjárás. Az Országos Szakipari Vállalat vezetőinek nemcsak a lelkiismére- tére kell apellálnunk, hanem o kötelességükre is. Ám azon túl sem árt, iia végiggondolják: milyen következménye lesz annak, ha a folyosókon ismét tócsákba gyűlik a víz, elcsúszik rajta egy bottal járó kisgyerek, a meny- nyezetről a kiságyba csorog a nedvesség. Itt a megfázás is lehet tragikus betegség. Az átázott elektromos vezeték pedig halálos veszéllyel fenyeget. Kovács T. István A színest szürkeként látva A sémák használhatatlanok Voltak, vannak, lesznek viták azon, a változó — nehezebb — gazdasági feltételek között és azok következtében miként módosulnak az egyes társadalmi osztályok, rétegek jövedelmi viszonyai, életkörülményei. Ahogy mondani szokták, a változásoknak — legyenek azok bármilyen jellegűek — mindig vannak nyertesei és vesztesei. Utak találkozása Furcsa módon a jövedelmek, az életkörülmények tényezőiről és alakulásáról folytatott vitáknál elsikkad gyakran az előbb említett konyhai bölcsesség alkalmazása, nyertesek, vesztesek csoportjainak összevetése. A sokféle szín, mely tagadhatatlanul jelen van a mindennapokban — és ugyancsak tagadhatatlanul sokféle ellentmondás, feszültség forrása — jellegtelen szürkévé olvad össze a hamari megítélések, a felületes meg- ítéltetések tégelyeiben, pedig a valóság legkevésbé a szürkét tűri, mutatja, örökíti tovább. Megállapításaiban, az adott helyzet ellentmondásainak felmutatásában példát kínál témánk helyes megközelítésére a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1986. november 19—20-i ülésének határozata, amikor kimondja: „A termelés, a jövedelmek és az árak megfelelő összehangolásával biztosítani kell az 19S5—1986. évi életszínvonal stabilizálását és az életkörülmények szerény javítását. Gondoskodni kell a lakosság kiegyensúlyozott áruellátásáról. Az egyes dolgozók, kollektívák jövedelmének alakulása teljesítményükkel arányos legyen. Béremelésre mindenütt csak a már elért eredmények alapján, az anyagi fedezet megteremtését követően,, differenciáltáti' kSulj'óh“ sör.” Öröm és gond, haladás; és helyben* maradás együtt — ezt nyújtja a fogalmazás, azaz iránytű ahhoz, megtett és megteendő utakat hol kell találkoz- tatni. A teljesítmények, a már megtermelt fedezetek alkotta csomópontokban lehetséges ez a találkozás hátrányos következmények nélkül. A bármely más helyen létrejövő útegye- sítés — és bizony kipróbáltuk, kipróbáljuk még ma is ezt — messzire gyűrűző • hatásokat kelt, csak éppen ezek a hatások egyértelműen negatív előjelűek. Ami a színest szürkének láttató. látó vitákban — családokban, munka- és lakóhelyi közösségekben, baráti beszélgetésekben, testületi ülésen — szinte következetesen födve marad: nem csak egyes társadalmi osztályok, rétegek fogyasztása — annak nagysága és összetétele — eltérő, hanem az egyes családoké is, másokhoz viszonyítva. Egyszerűbben fogalmazva: ugyanaz a munkáscsalád, ugyanaz a szellemi foglalkozásúak alkotZord időben is dolgoznak A rossz idő ellenére ts folytatódik Törökbálinton a Hosszú- réii-patak'mellékágának csatornázása. Az építők, a gödi Du- namenti Mgtsz közmű- és parképítő ágazatának dolgozói jelenleg a már 200 méter hosszúságban lerakott 1800 mm-es betoncsöveket fedik le (Hancsovszki János felvétele) ta háztartás másként él a megye kistelepüléseinek valamelyikén, és . másként a városokban, másként a Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét körzete alkotta ún. háromvárosban, és ettől eltérően az agglomerációs övezetben. Oka ennek a jövedelmek, a fogyasztási szokások különbözősége, továbbá az áru- és szolgáltatási kínálat — az ún. hozzáférhetőség — területi, foglalkoztatási stb. tényezőkre visszavezethető kiegyensúlyozatlansága. A megyében az aktív keresők minden százas csoportjából ötvenkilenc fő tartozik a munkásosztályhoz, de — s máris itt a fontos, mert az eltéréseket jelző színek egyike — a férfiak aránya ezen az átlagon belül sokkal nagyobb, mint a nőké. Ennek sok más mellett például az is logikus következménye, hogy a munkáscsaládok jövedelmi helyzete — mivel a legtöbb helyen a férfi keresete az ún. főkereset és a nőé az ún. kiegészítő kereset — erőteljesen függ a megye iparának fejlődésétől, árukibocsátása alakulásától, a jövedelmezőség gazdasági feltételeinek változtatásától. A megye iparának az országos átlagot éveken át meghaladó mértékű termelés- bővülése, az egy foglalkoztatottra számított termelés viszonylag kedvező alakulása — de sajnálatos, hogy 1986-ban az addig kivételnek számító megye sem jutott többre, mint mások — lehetővé tette a munkáscsaládoknál a fogyasztási szerkezet kényszerű átalakításának elkerülését. Ami viszont bekövetkezett például az ún. inaktív — leegyszerűsítve, a nyugdíjasok — háztartásainál. Ez utóbbiaknál a jövedelmek változatlanul döntő hányadát — 41—42 százalékát — kell költeni élelmiszerre, s egyre növekvő összeget lakásfenntartásra. A lakásfenntartási kiadások azokban erőteljesen függnek attól, ki milyen jogcímen birtokolt otthonban él. Viszonylag köny- nyebb a helyzete annak az inaktív háztartásnak, mely állami bérlakást foglal el —. mert a fenntartás terheinek java nem az ő vállán van, lakbér- emelésének ellensúlyozását beépítették a nyugdíjba —, s nehezebb azoké, melyek a saját tulajdonukban élnek. A megyében azonban — és ez egyben fényt vet a szociális feszültségek lehetséges halmozódására is — az inaktív háztartásoknak a 93,5—94 százaléka él a Saját tulajdonú — elsősorban családi — házában, lakásában... 1 Elvek sérelme ? Csupán az előbbiekre szorítkozva is leírhatjuk, veszedelmes dolog lenne egyformának tekinti a munkás-, azután az inaktív stb. háztartásokat. hiszen csakis a megjelölés az az uniformis, mely valamennyire ráillik, szinte minden másban föllelhetőek az eltérések, a sajátos jellemzők. A már 'említett lakástulajdon-formák okán létrejövő különbségek mellett seregnyi, mélyebben rejlő, vagy éppen felszínen mozgó eltérés jellemzi, osztja csoportokra az azonos társadalmi osztályhoz, réteghez tartozókat is, nemhogy a más és más osztályok, rétegek tagjait. Ezeket a szinte természetes módon létrejövő csoprtosulásokat azonban a közvélemény nem tartja természetesnek, sőt! Az eltérés mögött igazságtalanságot gyanít, az elvek sérelmét látja benne, s ezen a módon az a furcsa helyzet jön létre, hogy míg magunk — családunk — különbözni kívánunk másoktól, másoknak felrójuk azt, ha tőlünk különböznek ... ! Meghamisítása, lenne a valóságnak, ha a csend kulisz- szái mögé dugnánk: a reálbér egy keresőre számított indexe 3,9 százalékkal volt kisebb 1985-ben, mint 1980-ban. Csökkent tehát. Az összefoglaló tényből azonban semmiféle logikával nem lehet arra következtetni — ám ennek ellenére ma széles körben forgalomban vannak ilyen következtetések! —, hogy minden. népgazdasági területen és valamennyi keresőnek csökkent a reálbére. A folytonos népességmozgás, a foglalkoztatásban, a családon belül a keresők és az' eltartottak viszonyszámának alakulásában végbemenő módosulások érthetően nem hagyják érintetlenül a család jövedelmi, fogyasztási helyzetét sem. Ezért azután, bár támpont a tájékozódáshoz, hogy — például — a megyében a szellemi foglalkozásúak után a munkáscsaládok költik a legtöbb pénzt bútorra és lakástextilre, ebből nagy merészség lenne arra következtetni, számukra- elsődlegesebb az ilyen igények kielégítése, mint másodnál. Folytatva a sokszínű mozaikkép kirakását: amíg a hetvenes évek közepén a szellemi háztartások nyers núsra, baromfira, hentesárura többet költöttek, mint a munkáscsaládok, napjainkban megfordult a helyzet. Mi teb- ben az előny, mi a hátrány? Minek a rovására nőtt az egyik helyen, s minek a javara mérséklődött a másik családtípusban á kiadás? Lehet — szabad — erre egységes és megbízható választ adni?!^ vajon mit takar — a jövedelem, a fogyasztás, az életmód milyen változásait — az a tény, hogy ma a megyében a múnkáscsaládok sajnos több forintot adnak ki' élvezeti cikkekre, mint művelődésre, oktatásra, üdülésre, szórakozásra összesen?! Bonyolult rajzolatú térképen kell haladnia és eligazodnia annak, aki valóban reális képet szeretne alkotni arról, hogy az osztályok, a rétegek, a családok jövedelmi viszonyai, fogyasztási szokásai, élet- körülményei miként alakulnak, alakultak; a sémák használhatatlanok. S. mégis, a közgondolkodásban a sémák ural- KödhákV s a "sémák közül is a feketére festettek, a „mindenki rosszabbul él” címkét viselők ... 1 Ami azért igazán veszedelmes és társadalmi méretekben egész egyszerűen elfogadhatatlan séma, mert nem pusztán hamisít, hanem bénítja a tettrekészséget. Azt sugallja, hogy kár erőlködni, hiába a több, a jobb munka, csak „rosszabb” életre futja belőle. Ha ez igaz lenne, akkor vajon az 1983-hoz képest megkétszereződött színestele- vízió-mennyiséget a megye üzleteiben kizárólag ügyeskedők vásárolták meg tavaly, & a nyolcezer új gépkocsi, a majdnem 6700 új lakás tulajdonosai kizárólag ilyen-olyan vállalkozók, menő maszekok lennének? Vajon a takarék- betétek állományának a megyében észlelhető gyors növekedése — január és szeptember között tizenhat százalékos volt a gyarapodás, s az összeg 14,7 milliárd forintot ért el nem hozható semmiféle , ösz- szefüggésbe azzal, hogy igenis bizonyos területeken, esetleg a teljesítményekkel korántsem arányosan, gyorsan nőttek a jövedelmek?! Amivel együtt igaz, hogy bizonyos társadalmi csoportoknál, .rétegeknél csökkent az életszínvonal. kisebb a szabadon felhasználható jövedelmük, de ezeket a tényeket csakis együtt szabad értékelni, s nem egymástól elválasztva, az alapvető folyamatokról elfeledkezve. Az igazi gond Be kell látnunk, különbözőségek és azonosságok szinte végtelen — és folytonosan módosuló — sorát kellene tehát összevetni az ítélkezéshez. Amire talán egy hatalmas teljesítményű elektronikus számítógép, bonyolult programtól vezérelve, képes lenne, de az embernek marad a mindennapos tapasztalat, mert képességeiből — különleges memóriakapacitásából — erre futja. Nem is ez a gond. Az a gond, bogy a sok tapasztalatból, színből, a valóság ezerféle arcából hogyan és miért lesz valami lehangoló, önsajnálatba fúló, egybeolvadó, unalmas szürke...?! Mészáros Ottó