Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

_U Bevált a hatvaniak aszódi kísérlete Vasárnap is kínálnak csirkét A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM. 295. SZÄM 1986. DECEMBER 16., KEDD Súlyos mértékű túlfoglalkoztatás Pazarlóan bánunk a munkaerővel Jelentős belső tartalékkal rendelkeznek Nemrég adtuk közre lapunk hasábjain: Aszód kereskedel­mében egyre kedvezőbb válto­zások történnek. Állításunkat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy novemberben két új üzlet nyitotta meg ka­puját a vásárlók előtt. Nem túlzás, ha kijelentjük: az új­donsült kereskedők ötlete egyszerű, de nagyszerű volt. Mi sem bizonyítja ékesebben ezt a megállapítást, mint az, hogy az üzletek nyitása óta rohamosan növekedik a vá­sárlók száma, sőt nem várt mennyiségben a bevétel is. Kíváncsiak voltunk az újon­nan megnyílt kereskedelmi egységekre, éppen ezért fel­kerestük az üzletvezetőket, hogy mondják el tapasztala­taikat az első napok forgal­máról. Támogatást kaptak Először ifjabb Kun Antal vágottbaromfi-boltját kerestük fel. A kirakatban gusztusos, pirosbarnára sült grillcsirkék kellették magukat, de csak egy rövid ideig, mert percek alatt elfogytak. Az első ve­vők között volt egy tanítónő Domonyból, aki elégedetten állapította meg, tíz forinttal olcsóbban jutott kedvenc csemegéjéhez, mint a fővá­rosban. — Csak mindig ilyen le­gyen a választék! — mondotta elégedetten az üzletből kijö­vet. Az ifjú üzletvezető öröm­mel nyugtázta szavait, majd elmondta, hogy az üzlet tu­lajdonképpen az ő torkossá­gának köszönheti létét. — Alig egy éve beszélget­tek otthon arról, hogy Aszó­don nem lehet grillcsirkét kapni, bár mindenki szereti a családban ezt a csemegét. Akkor vetődött fel a gondo­lat: üzletet kellene nyitni, ahol baromfit lehetne kapni. A gondolatot hamarosan tett követte. Támogatták elképze­léseiket a helyi tanácsi veze­tők és a KIOSZ illetékesei is. Köztudomású, hogy az aszó­DSK — diáksportkör. So­kakat érintő, és érdeklő téma. A rohanó, néha mégis kissé tespedtnek látszó világban is sok embernek — legyen óvo­dás, iskolás, felnőtt dolgozó vagy nyugdíjas — felcsillan a szeme e szó hallatán: sport, testnevelés. Mindenki a körül­ményei adta lehetőségekhez mérten űzi. Vannak, akik úgy sportolnak, hogy kedvenc fo- cicSapatuknak szurkolnak a televízió előtt, vagy a stadion­ban. Vannak azonban, akik ezt nem tartják elegendőnek, és egészségük, fiatalságuk megőrzése végett valóban mo­zognak, sportolnak. Az iskolánkban, a városi gimnáziumban nemrégiben lezajlott sportköri küldöttgyű­lés alkalmával igyekeztek az iskolai testnevelés, sportélet problémáit áttekinteni, vala­mint a munkát értékelni. Heltai Miklós Gábor igazga­tó ismertette a DSK szerveze­tében életbe lépő változásokat. Egészen idáig úgy történt a belépés, hogy amikor valaki az iskola tanulója lett, egyút­tal belépett a sportkörbe is. Az ehhez képest történt leg­alapvetőbb változás, hogy a tagság ezentúl teljesen önkén­tes. A DSK azonban csak ak­kor alakulhat meg, ha erre legalább az iskola tanulóifjú­ságának 20 százaléka igényt tart és belépni kívánását alá­írásával meg is erősíti. A mi iskolánkban sok be­szélgetés és agitáció hatására a jelentkezés 100 százalékos volt, tehát kivétel nélkül minden osztály minden tanu­lója az iskolai sportszervezet tagja óhajt lenni. Felmerült az az igény, hogy a sportolási lehetőségeket bővítsék az isko­la falain belül is. Természete­sen nem mindenki vesz részt egyformán a sportéletben, és mindnyájan arra törekszünk, hogy valamely területen ki­próbáljuk magunkat. Ki az is­kolai kézilabda, vagy focicsa­patban, ki atlétaként vagy természetjáróként, s akadnak di élelmiszerüzletbe hetente kétszer, kedden és csütörtö­kön szállítanak baromfit. Az üzlet megnyitásával minden­napossá szeretnék tenni a friss baromfihús-választékot. Felvették a kapcsolatot a Kecskeméti Baromfi Feldol­gozó Vállalattal és a buda­pesti vállalattal is. Mindkét üzem garancia rá, hogy ál­landóan kapható legyen a fa­gyasztott liba, a kacsa, a li­ba- és a kacsaaprólék. Sze­retnék, ha csirkemáj és zúza is mindig lenne. Külön gon­dot fordítottak arra, hogy ele­gendő mennyiséget rendelje­nek az olcsónak számító, kü­lönböző aprólékokból is. Kacsa, pulyka Felkészülten várják a ka­rácsonyi ünnepeket is. Ele­gendő lesz a meleg, egész li­ba, kacsa és pulyka is. Kí­sérletképpen bevezetik a házi­asszonyok főzési gondjainak az enyhítésére a grillcsirke árusítását vasárnapra is. A finom falatok még le sem értek a gyomrunkba, amikór már a turkáló néven ismeretessé vált üzletbe lép­tünk. Nem kimagasló sport­teljesítményünk miatt értünk A tanácstagi beszámolókon is többször téma Gödöllőn a levélszekrények telepítésének helyzete. Sokan reklamálnak, miért nincs a közelükben szekrény, el kell menniük a boltig, vagy a következő utcá­ba. Szűcs Istvántól, az 1-es számú postahivatal vezetőjétől ezzel kapcsolatos kérdésünkre megnyugtató választ kap­tunk. Egy harmincezer lakosú városban az előírások szerint tizenöt postaládát kell elhe­lyezni. Ezzel szemben Gödöl­lőn huszonnyolc van. Nemrég állítottak egyet a művelődési kosárlabdázók, röplabdások és sakkozók is. Az igazgató ismertetője után a DSK elnöke, Köles Pé­ter testnevelő összegezte és értékelte az elmúlt év sport­életét. Majd az’újonnan meg­alakult DSK vezetőinek meg­választására került sor. Az el­nökségben a felnőtt vezetők mellett szép számban kaptak helyet diákjaink, akik már eddig is sokat tettek az iskolai sportért. Végül ünnepélyes percek következtek. A legkiemelke­dőbbek könyvjutalmat kaptak és nem marad el a Jó spor­toló — jó tanuló pályázat ér­tékelése sem. A vándorkupa nem vándorolt, most is ugyan­az a két tanuló nyerte el, aki a múlt évben is érdemesnek bizonyult a cím viselésére. A fiúknál: Németh Zoltán, a lá­nyoknál Baán Anikó bizonyult a legjobbnak. Markó Agnes Sokan hagyták ott a fogu­kat dr. Uhr Győző fogorvos­nál, aki csaknem két évtize­den át volt Veresegyház ked­velt fogorvosa. A századfor­dulón, 1900-ban született és 86 évesen Tatabányán új la­kótelepi lakásában él egye­dül. Itt látogattuk meg. Ve­resegyházon . és körzetében sokan emlékezhetnek még rá. A 30-as évek elején került Veresre a szikár, kefehajú fiatal orvos, nem sokkal a diploma megszerzése után. Eleinte a Fő téren a Hajdi- házban lakott és rendelt, s csak jóval később építette a Fő út domboldalába, a jelen­legi postaépület mellé rende­lőjét és házát. Elsősorban fogorvosként működött, hiszen volt a köz­ségnek körorvosa, a köztisz­teletben álló, négy évtizeden túl szolgált dr. Luttor Károly. De azért sokan felkeresték, mint általános orvost. Kitűnő betegségmegállapító érzéke volt, diagnózisai szinte csal­oda olyan hamar, hanem azért, mert szinte egymással szemben van a két üzlet. Or­szágit Istvánná és Szűcs Ist­vánná éppen egy hatalmas ruhahalmaz aljáról válogat­tak maguknak ezoknyákat. Lesz pamut Beszélgetésünknek tanúi voltak Kovácsik Erzsébet és Kovácsik Pálné eladók, akik elmondták, hogy az aszódi üzletet a Hatvani Áfész kí­sérleti jelleggel nyitotta meg. A bevételeket eredetileg négy- százezer forintban tervezték, de már az első hónapban jó­val túlszárnyalták ezt a ter­vet. Az üzletben divatos ru­hafáiét, steppelt nadrágokat, blézereket, téli és átmeneti kabátokat, blúzokat és szok­nyákat árusítanak. Csupa használt ruhanemű. Mivel va­lamennyit súly szerint árusít­ják, néha hatvan-hetven szá­zalékkal olcsóbban kaphatnak meg egy-egy darabot a sze­rencsésebbek. Sokan keres­nek náluk cipőt is, de sajnos azokat nem tartanak. A si­kerre való tekintettel, kará­csony előtt pamutholmit is szeretnének árusítani. K. I. Cs. központ elé, hamarosan az új autóbusz-pályaudvaron is be­dobhatják leveleiket az uta­zók. Sor kerül szekrények le­szerelésére, illetve áthelyezé­sére is. Megszüntetik a Szi­lárd és a Petőfi utcában lévő­ket, mivel a napi 1-2 levél miatt gazdaságtalan lenne az amúgy is létszámgondokkal küszködő hivatalnak ezeket üzemeltetni. Megértik azt Is, hogy az ügyfeleknek pár száz métert kell gyalogolniuk, de sokkal nagyobb problémát okoznak a hivatalnak és embertársaik­nak a felelőtlen rongálók. Azok, akik szinte naponta tö­rik be a körzet valamelyik új­ságárus-pavilonjának üvegeit. Legtöbbször csak szórakozás­ból, nem olvasni akarnak, semmit nem visznek el. Ilyen esetekben a leltár miatt nem tudják megvásárolni szokásos lapjukat a törzsvendégek. Szintén divattá vált a lakó­telepeken a lépcsőházi csopor­tos levélszekrények felfeszíté­se. Az ok sokszor érthető, a tulajdonos elvesztette, nem találja a kulcsot. Baj csak ak­kor van, ha más veszi ki küldeményét. Kit hibáztatnak ekkor? Természetesen a pos­tát. Gyakran hallhatunk pa­naszt arról is, hogy rosszak a nyilvános telefonok. Keve­sen szidják ilyenkor az előt­tük járókat, akik különböző, nem megfelelő, házilag gyár­tott pénzzel próbálnak tele­fonálni. Az életet mentő tele­fonkábelek elvágását talán már nem is érdemes emlí­teni. Az unatkozók találtak maguknak munkát, a bal­esetekhez, betegekhez pedig majd csak kerítenek orvost a szemtanúk, a hozzátarto­zók. hatatlanok. Ma, 86 évesen, anélkül, hogy szóltam volna róla, mondta idegbénulásos bajomat, felfedezte rajtam a szájzugi bénulást!... A második világháborúban őt is elhurcolták, a faji és baloldali üldözöttekkel együtt. Megjárta Mauthausent, Guns- kirchent és 1945 május 4-én az amerikaiak szabadították fel, de augusztus 6-ra a szov­jetek segítségével ért haza. Veresegyházon megalapították a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetét, aminek 1948-ig a helyi elnöke volt. 1948-ban kinevezték Mária- nosztrára a büntetőintézetbe és mint községi orvos is tevé­kenykedett. Innen Balassa­gyarmatra került, a kórház­Ki vitathatná: a teljes fog­lalkoztatottság a szocialista társadalom olyan erénye és értéke, amely egyúttal a ka­pitalista gazdálkodással szem beni fölényét is jelzi. Még ak­kor is, ha nálunk is vannak úgynevezett „várakozók”, te­hát munkahelyre, munkaalka­lomra várók; az elmúlt év végén összesen és mindösz- sze alig kétezren — az ország 89 városában. Érdemes ismételni: a több mint 5 millió aktív kereső mellett — no és persze a szép számmal foglalkoztatott nyug­díjasok mellett js — alig két­ezer „várakozó” nem okoz tár­sadalmi feszültséget. Már azért sem, mert közben a legfonto­sabb ipari centrumok munka­erőéhsége változatlanul csilla­píthatatlan. 1984 vége és 1985 decembere között gyakorlati­lag semmit nem csökkent a munkaerő-kereslet, változás csak annyi, hogy a kínálatban némi — de nem jellemző — növekedés tapasztalható. Már válogatnak A legfontosabb ipari cent­rumokban ezrével keresik a vállalatok az új mmkavália- lókat, s persze nem találják. Gyakorlatilag nincs tartalék, nincs utánpótlás, legfeljebb egyes körzetekben beszélhe­tünk némi — és ugyancsak nem jellemző — speciálisan egyéni okokra visszavezethető elhelyezkedési gondokról. A munkaerőpiaci helyzet tehát gyakorlatilag változatlan, s már csak ezért is aktuális a kérdés, hogy tudniillik: a tel­jes foglalkoztatás vajon azo­nosítható-e a hazai gyakor­lattal, amely egyértelműen a munkaerővel való pazarlást jelzi. Vagyis: teljes foglalkoztatás helyett inkább egyfajta — és meglehetősen súlyos mértékű — túlfoglalkoztatásról kell be­szélnünk, s átaurk Kell vég­re ennek összes veszélyét. Tagadhatatlan jelek bizo­nyítják, hogy a vállalatok most már válogatnak a munkára jelentkezők között, ám válto­zatlanul mereven ragaszkod­nak meglevő munkavállalóik­hoz. Akkor is, ha szükségük van rájuk, akkor ;s, ha nem. A vállalati termelőmunka — egyéb okok miatt rendre — hullámzik, a munkaerőállo­mány viszont stabil. Senkinek sincs mersze, hogy lemondjon, akár csak ideiglenesen is, a ban dolgozott. Majd kiemel­ték és Salgótarjánban, a me­gyeszékhelyen az egészségügy irányító apparátusában töltött be tisztet. Tatabánya volt az utolsó állomása: a megyei tanács egészségügyi osztályának az élére nevezték ki. Gyógyító tevékenységét végig folytatta, mert mindvégig elsősorban gyakorló orvosnak — aki gyógyít — vallotta magát. Egy pár évig a MÁV-nál pá­lyaorvos is volt 1966-ban, 66 évesen ment másodszor nyugdíjba, de a gyógyító tevékenységet 77 éves koráig, 1977-ig nem ad­ta fel, ez volt a harmadik, utolsó nyugalomba vonulása. Emlékezőtehetsége, szellemi felhalmozott munkaerő-tar­talékról, mert — az idevágó rendelkezésekkel és állami biz­tatásokkal ellentétben — sen­ki sem biztos abban, hogy például a termelési csúcsidő szak bekövetkeztével villám­gyorsan hozzá is juthat a szá­mára nélkülözhetetlen létszám­hoz. Magyarán: akárcsak a termelési kooperáció esetei­ben, úgy a munkaerőpiaci együttműködésben is a kölcsö­nös bizalmatlanság jellemzi és vezérli a vállalati magatar­tást. Tegyük hozzá: nem ok nélkül.., Hátránnyal indul Tehát tény, hogy pazarlóan bánunk — gazdálkodunk — a legértékesebb — és legne­hezebben pótolható — terme­lőerővel, vagyis az emberi munkaerővel, ezt tudjuk, el­ismerjük, és nem vitatjuk, ám gyakorlatilag semmi nem tör­ténik az ügyben, hogy e folya­matot az ellenkezőjére for­dítsuk. Pedig azt is tudjuk, hogy minden olyan gazdaság, amely a munkaerő tartalékolására, illetve túlfoglalkoztatására rendezkedik be, szinte behoz­hatatlan hátránnyal startol a nemzetközi versenypiacon. Mert a felesleges munkaerő „cipelése” költséghátrányo­kat, hatékonyságbeli problé­mákat jelent. Minden ilyen gazdaság rengeteg energiát po­csékol el, és növekedése azon­nal lelassul, mihelyt az erő­forrásai — közöttük a mun­kaerőforrásai — elapadnak. Az ily módon működő gazdaság vállalatai ugyan jelentős bel­ső tartalékokkal rendelkez­nek, ám hiányzanak a szük­séghelyzetben bevethető kül­ső tartalékok. Profán hasonlattal élve: or­szágszerte kínzó hiánycikk például az M—6-os anyacsa­var. Van olyan vállalat, ahol egy darab sincs e filléres al­katrészből, s van olyan válla­lat is, ahol tízezer darabos készletek halmozódtak, és vi­Gödöllő, művelődési ház: Iskolaotthonos foglalkozás, 11 órakor. Homoki-Nagy Ist­ván: Vadvízország (videovetí- tés), 10 órakor. frissessége határtalan. Ámu- lunk, mi mindenre emlékszik, amit mi már régen elfelejtet­tünk, pedig 20 évvel vagyok fiatalabb nála — és születé­semtől Veresegyházon élek! Mindenre emlékszik, minden­kire emlékszik, mindenkit üd­vözöl ... így adom át... Sokat sétál, bevásárolgat, egyebekben gondoskodnak ró­la, és szép második emeleti lakásáról, ami választékosán van berendezve, szép és tisz­ta. Olvasgat, rádiót hallgat. A televízióját lepecsételtette, bi­zonyára tudja, miért... Min­dig fegyelmezett ember volt, modora esetenként talán egy kicsit karcolós is. Fényképeztem nála — de nem mondtam meg neki, hogy írni szeretnék róla. így arról, hogy kitüntetései vannak-e, nem kérdezhettem. Azt elbe­széléseiből tudom, hogy a leg­szebb medáliája a sok meg­gyógyított betege hálája. Fazekas Mátyás gyázzák féltékenyen, mert tud­ják, hogy hiánycikk. Ugyan nincs szükségük e csavarok­ra, de hát ki iudja .. Az egész problémakörnek — és ezt ne tagadjuk — van bi­zonyos ideológiai-politikai vonzata is: inkább a minden józan mértéket felülmúló túl­foglalkoztatottság, semmint az akár csak néhány ezres — és országos eloszlásban aUgka jellemző — minimális tarta­lék sereg. S ezt a politikai kö­vetelményt a vállalatok is ér­zik. Nem feladatuk, de tud­ják, hogy felelősséggel tartoz­nak — egyenként és összessé­gükben — a teljes foglalkoz­tatás fenntartásáért, jóllehet az nem vállalati, hanem álla­mi feladat és garancia. A szereposztás azonban gya­korlatilag tisztázatlan, a ha­gyományos foglalkoztatási for­mák mellett nem alakultak ki például a részmunkaidős foglalkoztatás intézményesí­tett feltételei — és főleg a* ösztönzői —, mint ahogy rit­ka eset a vállalatok közötti munkaerő-kölcsönzés is. Ellentmondás jellemzi Persze: kezelhetők e prob­lémák mellékesen is, csak egyet ne feledjünk: a hazai munkaerőpiacot most már végképp tarthatatlan ellent­mondás jellemzi. A változat­lanul stabil kapun belüli mun­kanélküliség és a változatla­nul csillapíthatatlan vállalati munkaerőéhség. Következés­képpen valami módbn csak megoldandó, hogy a felesle­gessé váló. emberektől minden gond és lelkiismeretfurdalás nélkül szabaduljanak meg a vállalatok, tudván, hogy el­helyezésük semmi gondot nem jelent például az állami mun­kaerő-közvetítő hivatalok számára. Mindennek alapfeltétele, hogy végre eldöntsük: van-e különbség — és ha igen, ak­kor mi ez a különbség — a teljes és a túlfoglalkoztatás között? V. Cs. Suzanne Szász: Testnyelv, íényképkiállitás. megtekinthe­tő 15—19 óráig. A hónap műtárgya: Nagy Sándor könyvillusztrá­ciói, megtekinthető az előtér­ben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás törté­netéről. A gödöllői művészte­lep 1901—1920, felújított állan­dó kiállítás, megtekinthető 10 —18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, tsz-irodaház: Szalay Etelka és Varga Ist­ván mézesbábkészítők kiállítá­sa, megtekinthető 9—15 óráig. ■WÍ MglÜfii Tigriscsapáson. Színes szov­jet természetfilm. Csak 4 óra­kor! Vabank II. Színes, magyarul beszélő lengyel bűnügyi film­vígjáték. 6 és 8 órakor! ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Diáksportkör a gimnáziumban A tagság már önkéntes i Felelőtlen rongálok Megszűnő postaládák A legszebb emlék betegei hálája Fogorvos volt Veresen Kulturális programok

Next

/
Oldalképek
Tartalom