Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-15 / 294. szám

1986. DECEMBER 15., HÉTFŐ A TIT Pest megyei szervezetének küldöttgyűlése Ot év munkájáról adtak számot Felszólalt a tanácskozáson Nagy Sándorné (Folytatás az 1. oldalról.) Jónás Zoltán először a je­lentés készítésének forrósai­ról szólt, majd összefoglalta a városi szintű közgyűlések legfőbb tapasztalatait. Mint mondotta, a helyi, illetve a városi közgyűléseket október 3. és november 15. között tar­tották, valamennyit gondos előkészítés, rend és szerve­zettség jellemezte. A politikai és állami szervezetek magas szinten képviseltették magu­kat — négy helyen részt vett és felszólalt a városi pártbi­zottság első titkára is. Bár a szervezetek számos tagja nem vett részt az eseményen, a tanácskozásokat az aktivitás jellemezte. Ami a tartalmi munkát illeti: az elhangzot­takban lényegében tükröző­dött a megyei társulati mun­ka teljes vertikuma. Minde­nütt szóba került, hogy az is­meretterjesztés feltételei, le­hetőségei az utóbbi években nehezebbek, ám beszéltek a megújulás hogyanjáról is. Mint Jónás Zoltán példák­ra hivatkozva hangsúlyozta, a TIT úgy tud fennmaradni, ha a felértékelődött szabad­időhöz igazodó, magas színvo­nalú ismeretterjesztést foly­tat; széles körben propagálja a legújabb kutatások ered­ményeit. Nem hagyható szá­mításon kívül a TIT tévé- kenységében, hogy a külön­böző területeken dolgozók százezrei munkahely-, illetve szakmaváltásra kényszerül­nek. Azokban a szórvány­szakmákban, amelyekben nincs iskolai rendszerű kép­zés, a szervezet sokat tehet tanfolyamok, átképzések na­gyobb számú rendezésével — segítve a szakmaváltósokat. A szóbeli kiegészítést köve­tően Egey Tibor, a Pest Me­gyei Levéltár igazgatója föl­olvasta az ellenőrzőbizottság jelentését, majd Földes Ist­ván nyugalmazott titkár is­mertette a TIT alapszabály­módosításának tervezetével kapcsolatos megyei elnökségi állásfoglalást. Ezután került sor a hozzászólásokra. Tizen­öt küldött kapott szót. A fel­szólalók elismerően nyilat­koztak a beszámolóról, töb­ben véleményezték az alap­szabály módosításával kap­csolatos javaslatokat. Beszá­moltak a saját területük mun­kájáról, az eredményekről és gondokról, javaslatokat tettek a tevékenység további javítá­sára. A megyei pártbizottság és a tanács nevében Nagy Sán­dorné, a megyei pártbizott­ság titkára köszöntötte a meg­jelenteket. Reálisnak és alko­tó módon kritikusnak ítélte a beszámolót és a vitát. A megfogalmazott feladatok iránymutatóak, mondotta, s mint hangsúlyozta: érdemes tenni, dolgozni az ismeretter­jesztő munka megújításáért. A hallgatóság soraiból. (Erdősi Ágnes felvétele) Az elmúlt öt esztendő való­ban nem volt könnyű; a be­számolási ciklusban a TIT is a korábbiaknál nagyobb erő­próbának volt kitéve. Nap mint nap tapasztaljuk, meny­nyi új, megválaszolandó kér­dést vet fel a gazdasági, tár­sadalmi politikai élet, s az is szigorú tény, hogy a létviszo­nyok alakulása, az emberek életkörülményeinek változá­sai, a társadalmi gyakorlat el­lentmondásai, szűkebb és tá- gabb környezetünk problé­mái vagy például az elméleti munka ismert fogyatékossá­gai az ismeretterjesztés min­dennapjaiban mennyire érez­tetik hatásúkat. Kétségtelen, hogy a korábbinál több a bi­zonytalanság, a kritikai ész­revétel, a befejezetlen polé­mia, a kérdőjel és nemcsak az emberekben, hanem sok­szor az ismeretet hordozó előadókban, propagandisták­ban is. Ezért vár több tennivaló a jövőben a TIT-szervezetre. Tudatosan kell vállalniuk a tájékoztatással, az önképzés­sel, az értelmiségszervező funkció erősítésével, a társa­dalmi közéleti szerepvállalás­sal, a TIT-en belüli emberi, közösségi viszonyok erősítésé­vel, az utánpótlási bázis nö­velésével, a társulat korösz- szetételének érdemi javításá­val kapcsolatos feladatokat. Nagy Sándorné kitért a Köz­ponti Bizottság novemberi ülésén elhangzottakra és az ebből következő tennivalók­ra. Mint hangsúlyozta, a TIT- nek felelősen kell végiggon­dolnia a jövő feladatait. Mint mondotta, az ismeretterjesztés elsőrendű feladata továbbra is az elméleti munka rangjá­nak erősítése. Nem szabad engedni a tartalomból és a színvonalból. Befejezésül Nagy Sándorné a megyei pártbizottság, a ta- náos és a TIT nevében kö­szöntötte dr. Maróti Mihályt, a megyei szervezet elnökét, és megköszönte eddigi munkáját. Dr. Maróti Mihály ugyanis korára való tekintettel le­mondott elnöki tisztségéről. Nagy Sándorné végül bejelen­Pedagógiai és közművelődési pályázat Két első díjat adtak ki A Pest Megyei Pedagógiai Intézetben e hét végén került sor a pedagógiai és közműve­lődési pályázatok eredmény- hirdetésére és díjkiosztására. Meszlinyi Miklós igazgató és Farkas Lajosné igazgatóhelyet­tes adták át a közel 60 ezer forintot érő pályadíjakat. A megye mintegy 13 ezer pedagógusa közül 47-en küld­tek be jeligés pályázatot. Ger­gely Péter nyugdíjas megyei szakfelügyelő, részletesen ér­tékelte a dolgozatokat Tizen­hét pedagógus munkáját dí­jazták, 22-en könyvjutalmat kaptak. A tanulmányok négy témakörhöz kapcsolódtak; Az iskolai irányítás, felügyelet, Az iskola és a társadalom kapcsolata, A nevelés-oktatás- 'cépzés módszereinek fejlesz­tése és az Oktatástechnológia, számítástechnika. A legtöbb dolgozat a harmadik témakör­ben született, ez a pályázatok 57 százaléka. Az első és máso­dik témakörben nem adtak ki első díjat. A harmadik téma­kör első helyezettje Németh Andrásáé, a nagykőrösi 2. sz. óvoda óvónője. Tanulmánya a nagycsoportos gyermekek természetvédelmi ismereteinek megalapozásáról szól. A ne­gyedik témakörben az első dí­jat Kapuvári Bélának ítélték, aki a Gödöllőtől nyolc kilo­méterre fekvő Erdőkertesen tanár. Munkájában a számító­gép sokoldalú felhasználásá­nak lehetőségét elemzi. Idén, a tavalyihoz képest, a pályaművek száma tízzel csök­kent. Közművelődési területe­ket érintő dolgozat nem szüle­tett. Az értékelő bizottság ele­mezte ennek okait és a tanul­ságokat levonva, a pedagógu­sok véleményét összegyűjtve, a következő évben módszerei­ben és tartalmában is új pályázati felhívást ad ki. Ki­emelkedő eredményeket értek el a Cegléd, a Nagykőrös és a Vác körzetében tanító peda­gógusok, amit a körzeti irá­nyítás hagyományai, kicsiszolt módszerei segítettek. t. L tette, hogy dr. Maróti Mi­hályt, a TIT IX. országos küldöttértekezletén magas kitüntetésben részesítik. Ezután dr. Tüdős Ferenc akadémikus az országos és a megyei elnökség nevében kitüntetéseket adott át az eredményesen dolgozó TIT- tagoknak. TIT aranykoszorús jelvényt kapott Vogronics Lászlóné, az érdi könyvtár vezetője, Kapronczal Zoltán- né péceli szakfelügyelő, Bo­ros András, a Pest Megyei Gabonaforgalmi Vállalat igaz­gatója és dr. Kovács Józsefné, a Zsámbéki Tanítóképző Fő­iskola tanára. Az Országos Béketanács emlékplakettjét a ráckevei Aranykalász Tsz kollektívája érdemelte ki. A TIT Kiváló Dolgozója kitün­tetésben részesült Balogh Lászlóné, a megyei szervezet főmunkatársa. Három kollek­tíva kapta meg a TIT arany­koszorús emlékplakettjét, négy idős, ma már csak tisz­teletbeli TIT-tag díszoklevelet, tizennyolcán a TIT országos elnökségének oklevelét, és négyen jubileumi oklevelet vehettek át. Jónás Zoltán összefoglaló­ja után a küldöttgyűlés meg­választotta az ötvenegy tagú elnökséget, a szakosztályok elnökeit, az ellenőrző bizott­ságot, és az országos értekez­let megyei küldötteit, A me­gyei szervezet 13 tagú ügy­vezető elnökséget választott. A TIT Pest Megyei Szerve­zetének elnöke dr. Tóth Al­bert, a Zsámbéki Tanítókép­ző Főiskola főigazgatója lett. Titkára továbbra is Jónás Zoltán. Maróti Mihály mun­kája elismeréseként a szer­vezet díszelmöke lett. A TIT ifjúsági titkára Tonai Zoltán, a dunaharaszti általános is­kola tanára. Körmendi Zsuzsa Számítógépprogramok — rádión Az agglomerációban is A számítógép ma már egyre inkább hozzátartozik mindennapi éle­tünkhöz. Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de becslesek szerint több tízezerre tehető a családok tulajdonában levő személyi számítógépek száma. Ml több • polgárjogot nyertek az iskolákban, az oktatásban is. Használatuk hatékonyságát azonban — a videomagnó­kéhoz hasonlóan, amelyekhez ma még kevés a műsoros kazetta , a programok meglehetősen szegényes kínálata jelentősen — ’ Hogyan lehetne ezen a gon­don segíteni ? Erről kaptunk tájékoztatást Megyeri Ernőtől, a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóságának fej­lesztő mérnökétől. — Egy gyakorlati példával kezdeném. Ha az ország vala­melyik iskolájában kidolgoz­nak például egy, a zenei okta­tást szemléltetően segítő szá­mítógépes programot, az ma még csak ott használható föl, hiszen sokszorosítása költséges és bonyolult, s nem kevésbé a terjesztése. Ezen szeretnénk most segíteni azzal, hogy egy- egy, sokak által jól hasznosít­ható számítógépes programot a rádió adóhálózatán keresztül bárki számára hozzáférhetővé teszünk. — Hogyan lehetséges ez? — A dolog lényege: a prog­ramban rögzített képek, raj­zok, hangok változó magassá­gú hangjelek formájában ke­rülnek a számítógép magne­tofonkazettájára. S mert hangjelekről van szó, azok rá­dión kisugározhatok, s ezeket bárki egy normál magnetofon kazettájára rögzítheti. Ha az illető ezt a saját berendezésé­hez csatlakoztatja, a számító­gép képes a hangjeleket újra képpé, rajzzá, hanggá vissza­alakítani. — Hol tart a kísérlet? — A számítógépprogramok továbbításának és tömegmére­tű elterjesztésének ezt a mód­szerét néhány héttel ezelőtt a Budapesten megrendezett Org- technik ’86 kiállításon mutat­tuk be, majd október 30-án mintegy két órán át adtunk Sinclair Spectrum programo­kat a rádió URH-sáv 68.18 MHz frekvenciáján. December 13—14-én Bit-let karácsony címmel a budapesti Műszaki Egyetemről sugároztunk adást reggel 9 órától este 19 óráig a már említett frekvencián. A programterjesztésnek ezt a módiát már számos országban, például Angliában, az NSZK- ban, Hollandiában és Jugo­szláviában is alkalmazzák, s remélhetőleg nálunk sem kell sokáig várakozniuk a számító­gép-tulajdonosoknak arra, hogy ily módon gvaraníthas- sák programkészletüket. — A kétnapos decemberi adás fogható, illetve kazettára rögzíthető volt az ország egész területén? — Miután egy külön hul­lámhosszról van szó, egyelőre csak Budapesten és a fővárost övező mintegy 25—30 kilomé­teres övezetben — így Pest megye bizonyos részein is. csökkenti. — Mikorra várható előrelé­pés? — Januártól már országos sugárzást tervezünk. És nincs messze az az idő, amikor nem külön hullámhosszon, hanem a jelenlegi három magyar rá­dióadó valamelyikén — egy, a rádiókészülékhez csatlakozó segédberendezés (interface) beiktatásával (melynek ára mintegy ezer forint körül vár­ható) —, a rádióműsorral egy időben, annak zavarása nélkül is foghatók lesznek ezek a programok. Tervezzük továb­bá, hogy a jövőben nem csu­pán Sinclair Spectrum számí­tógépprogramokat sugárzunk, hanem más típusú berendezé­sek tulajdonosai számára is továbbítunk programokat. Prukner Zoltán Egyesületet alakítottak Szombaton megalakult ■ Magyar Levéltárosok Egyesü­lete. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán megtar­tott ülésen a hetven hazai levéltár több mint hétszáz szakemberének képviseleté­ben mintegy háromszázan vettek részt, hogy megvitas­sák az egyesület céljait és feladatait rögzítő a’apsza- bályt s megválasszák a veze­tőséget. A felszabadulás után, 1962- ben újjászervezett Magyar Könyvtárosok Egyesületében 1981 óta működött a levéltá­ros szekció. A hazai levéltári intézményhálózat utóbbi év­tizedekben bekövetkezett bő­vülése nyomán azonban egy­re jobban megerősödött az igény, hogy a levéltárosok ön­álló egyesületet hozzanak létre. Az alakuló ülésen megvá­lasztották a Magyar Levéltá­rosok Egyesülete 13 tagú ve­zetőségét: az elnök Varga Já­nos, a Magyar Országos Le­véltár főigazgatója lett. A gyermeknevelés hazai úttörője Brunszvik Teréz küldetése „Minél magasabban született valaki, ani.ál nagyobbak a köteles­ségei hazájával és embertársaival szemben.’* E sorokat Brunszvik Teréz írta le naplójában, akit úgy ismert a magyar közvélemény, mint a magyar gyermekneve­lés úttörőjét. Ö alapította ha­zánkban az első óvodát, s mű veltségével, emberségével so­kat tett az akkori viszonyok megváltoztatásáért, híve volt az 1820-as évek közepén meg­indult reformmozgalomnak, ebben a légkörben sikerült megnyitnia Budán, a Mikó ut­cában az első „angyalkertet amelyben szívesen látta a sze­gényebb gyerekeket is. Már kortársai elismerően írtak ró­la, a művelt, zenét nagyon szerető és értő egyéniségről, akiben sokan Beethoven hal­hatatlan kedvesét vélték meg­találni. Magyarrá lett Róla szóló könyv jelent meg a napokban, a Kossuth Kiadó gondozásában, Dániel Anna tollából. Érdemes elol­vasni nemcsak azért. mert üde, kedves olvasmány, ha­nem megismerjük ennek a nagyszerű embernek, szimpa tikus nőnek az életét. Azét, aki nagybirtokos családba szü­letett, s rokona volt Mária Te­réziának. aki keresztvíz alá tartotta, s aki később is fi gyelemmel kísérte a család életútját. A martonvásári föld- birtokos Brunszvik Antal lá­nyáról van szó. A falu jegyzője. Még a ma­gyar szakos tanároknak ké­szülő egyetemisták, főiskolá­sok is kegyetlenül megkínlód­nak Eötvös Józsefnek A falu jegyzője című regényével. Olvasni ugyan elkezdik, de előbb-utóbb fölhagynak a tengernyi lap forgatásával, és kitartás meg kedv híján in­kább egy tartalmi kivonatból gyűjtik össze a fontosabb tundivalókat. Ez az Eötvös- mű ugyanis ritka megerőltető olvasmány! Egyrészt bonyo­dalmas históriája igényel az átalagosnál nagyobb szellemi erőfeszítést, másrészt meg múlt századi nyelvezete riaszt. Hogy, hogy nem, televí­ziónknak talán a legsikere­sebb rendezője, Zsurzs Éva mégis beleszeretett ebbe a vármegyés, jobbágyős, ispá- nos példázatba, és úgy vélte, jó alapanyag rejlik benne egy néki való folytatásos tör­ténethez. A forgatókönyv megírására Sükösd Mihályt kérte fel, és a szcenarista vomvás munkát végzett! A négy részre tagolt esemény­sort könnyen nyomon követ­hető glédába állította; az egy­másra következő jeleneteket úgy komponálta meg, hogy a külső és a belső színterek jó ritmusban kövessék egymást: az eötvösi stílust pedig nagy Még ma is érdekes, sokakat foglalkoztat, hogy miként vál­hatott azzá ez az osztrák szár­mazású grófnő, amivé lett. Miként küszködött, vergődött csapdákban, amelyekbe a kö­rülmények, a hozzátartozók és kívülállók, a család és a tör­ténelem és saját felfokozott érzékenysége, aggályos tépelő- dése szorította? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az írónő, Dániel An­na, aki Brunszvik Teréz nap­lójára támaszkodva mutatja be a mai olvasónak ezt a ma­gyarrá lett asszonyt, aki egy­szerre volt Beethoven és Szé­chenyi István kortársa, szel­lemi barátja, aki megérte az 1848-as magyar szabadsághar­cot, aki hatott unokahúgára, Teleki Blankára, akit szeretett és kiállt érte akkor is, ami­kor unokahúgát letartóztatták. Szerette a népet Hosszú életet élt, 1861-ben, nyolcvanhat éves korában halt meg. S a nem mindennapi életét maga írja meg a Me­moárokban. Brunszvik Teréz sokat uta­zott. bejárta szinte az egész Európát, megismerkedett ne­ves művészekkel, tudósok­kal, például Pestalozzival. a korszak híres pedagógusával, akitől sokat tanult, s az ő ha­tására döntötte el, hogy éle­tét a gyermeknevelésnek, a társadalom jobbításának szen­teli. Szükséges, hogy fokiban megismerjük múltunkat, azt, hogy a főurak között is akad­tak, akik a haladás, a fejlő­dés melé álltak, akik tettek, hogy javuljon a nép élete. Az óvoda létrehozása mellett ter­vezte egy óvónőképző intézet megalapítását. Ez azonban csak terv maradt; élete utol­só éveiben kezdték csak is­kolákban képezni az óvónőket. Az óvodák mellett cselédisko­lával is próbálkozott, mert azt tartotta, hogy a gyermek ne­veléséhez a cseléd is hozzájá­rul, gyakran ő ügyel rá, fon­tos tehát, hogy pallérozott le­gyen. Nemes és példamutató Már említettük, hogy Brunszvik Teréz nemcsak együttérzett Teleki Blankával, hanem kufsteini várfogsága idején meglátogatta, s amikor Teleki Blanka kiszabadult hatévi fogság után. Bécsben várta. A kiegyezést nem ér­hette meg, de azt igen. hogy Ferenc József 1861-ben össze- hl'vta az országgyűlést, amely­től Brunszvik Teréz a neve­lésügy hivatalos felkarolását várta — akkor még hiába. Élete így is nemes és pél­damutatóan szép volt. A ha­za, a köz, a nép szolgálata. Ahogyan írta naplójában má­sokat rábírni a jórr példa és tett által, ez volt életem célja.” Gáli Sándor tisztelettel, de bátor kézzel megnyesegette, és csak egy picit archaizálva adta a sze­replők szájába. Mindehhez már csak Zsurzs Éva epikusán hömpölygő, de a legkisebb részlet kidolgozá­sára is ügyelő, a helyszínek megválasztásában, a kellékek összeválogatásában tanítani- valóan igényes dirigálása kel­lett a nyilván sok milliónyi néző együttes örömére, és a közreműködők általános elé­gedettségére. Ez utóbbiak ugyanis, miután egytől egyig testre szabott feladatokat kap­tak, jobbnál jobb alakítások­ra sarkallta őket a ritka lehe­tőség és az egészen magas hőfokra gerjedt ambíció. S ami a legörvendetesebb: Zsurzs Éva régi gárdájának tagjai — tehát Bessenyei Fe­renc, Avar István, Konc* Gá­bor stb., stb. — mellett az olyan egészen más színi vidé­kekről ismerős fiatalok is re­mekül ráéreztek a szordínó- san fájdalmas, a pasztellesen festői filmstílusra, mint pél­dául az ügyész szerepére ki­szemelt Bán János, vagy a csábításra ingerlő, de mégsem elkarikírozottan megjelenített Peti cigánynak szerződtetett Kézdy György. Mindezek az erények talán még arra is elegendőek lesz­nek, hogy ez egyszer tényleg visszakanyarodnak majd a ké- sziiléktulajdonosok az eredeti alkotáshoz és elkezdik bön­gészni az alapművet: hadd lám, milyen az kinyomtatva és a saját képzeletben meg­elevenedve. Ennél nagyobb dicséretre pedig televíziós át­irat aligha számíthat. . komisS. Úgynevezett kerek évfordulója ugyan most nincs, de hetvennyolcadik születés­napján mégis bemutatták a Korniss Dezsőről forgatott portréfilmet. Szerencsére még életében ráirányították a ka­merákat, így testi valójában is a képernyőre kerülhetett a magyar avantgárd festőmű­vészeinek ez a kiválósága, aki annyi mellőzés és megalázta­tás után is kitartott ifjúkori eszményei mellett. Tényleg olyasmit csinált ő a maga piktúrájában, mint Bartók a zenében: a legősibb, a legtisz­tább motívumokat szűrte ki és vitte vászonra újból a to- vábbéltetés és az átlényegítés kettős csillagzata alatt. Külö­nösen a síkszerű szűrmintákat szabta, szerkesztette újra, lé­vén ezek szerinte a magyar népművészet legjellegzetesebb jelei. Mast már ország-világ tudhatja, hogy milyen nagy jellem és mekkora nagy mű­vész volt! Akácz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom