Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ÜLŐI Xin. ÉVFOLYAM, 293. SZÄM 1986. DECEMBER 13., SZOMBAT Közélet a népfrontkörzetekben Miniközpont a Lovarda utcában ? Készülnek a számvetések arról, hogy a befejezéséhez közeledő évben hol milyen munkát végeztek. A Hazafias Népfront városi bizottsága elnökségi ülésén is ez volt a napirend fő pontja. A kör­zeti népfrontbizottságok titká­rai, illetve elnökei értékelték idei tevékenységüket. Az el­hangzottak többnyire széles körű cselekvőkészségről ta­núskodtak, holott az összefog­lalók nem is térhettek ki valamennyi eseményre. Csaba Antalné, a III. kör­zet titkára negyedéves bontás­ban elemezte területének te­vékenységét. Az év elején el­készítették, megvitatták a 15 tanácstagi körzetet magába foglaló terület népfrontmun- katervét. Fórumokon megbe­szélték a városi és a körzeti célokat, feladatokat, gondokat. Szó esett a közétkeztetésről, a sörlerakat zaj- és porszennye- zéséről, az Ady sétányi közös­ségi épület tervéről. Elvi támogatás A második negyedévben a teho-agitációt támogatták. Igaz, volt olyan tanácstag is, aki úgy vélte: ezt a feladatot egyedül kell elvégeznie vá­lasztói körében, s maga kopo­gott be a lakásokba. Jövőre — elsősorban hét tanácstagi körzetet, a 46-tól az 52-ig érintve — hozzáfognak a Lo­varda utcai kisbolt fejlesz­téséhez. Szeretnének egy mini körzetközpontot létrehozni. A Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat, a tanács, valamint a gödöllői tangazdaság elvi tá­mogatása már megvan. A harmadik negyedévben a kérdések a csatornázás körül forogtak. Készen van a Lo­varda utca, földmunkát végez­nek a Pacsirta utcában, a Ba­tsányi utcában — itt 15 ezer forintos tanácsi támogatás is rendelkezésre áll. Parádi Lajos a IV. körzet elnöke. Területe a televíziós toronytól a Mátyás király ut­cáig terjed. Talán ez a leg­inkább kieső városrész. Itt szinte mindenféle település- fejlesztő tevékenységre szük­ség van. Járdaalapozás, gáz­hálózat-építés, egyéb közmű­vek kialakítása. Említette, hogy Gödöllőn is ténykednek közterület-felügyelők már. A körzeti titkárok felvehetik a kapcsolatot velük, közösen többre jutnak. Szabad ér Barkóczi István, az V. kör­zet titkára azzal kezdte be­számolóját, hogy a legutóbbi feladat, a fásítás tapasztalatá­ról szólt. A jövőben egy-egy körzet előre meghatározott na­pon kapjon csemetéket, s szin­tén előzetesen kijelölt napon mozgósítsák a lakókat az ül­tetésre. Az általa képviselt nép­frontkörzetben is felmerült az igény lakótelepi közösségi he­lyiségek kialakítására. Az Er­zsébet park közelében, a régi Szabadság téren található olyan épület, amelynek alag­sorában kondicionáló-, asz- taliteniszezö-termeket, vala­mint egy társalgót lehetne be­rendezni. Mozgékony, agilis nyugdíjasok vállalnák a szer­vezést. A nap programja December 13-án és 14-én: Gödöllő, művelődési ház: A színjátszó rendezői tan­folyam foglalkozása. Suzanne Szász: Testnyelv, fényképkiállítás, megtekinthe­tő 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Nagy Sándor könyvilluszt­rációi, megtekinthetők az elő­térben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, A gödöllői művész­telep 1901—1920, felújított ál­landó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. A társadalmi munkában itt sem hiányzott a csatorná­zás. Ami a lakosság pénzbeli hozzájárulását illeti, gondot okoz az, hogy a tehót csak azután kapják vissza a kör­zetek, miután a városi tanács­hoz befutott az összeg. Jelen pillanatban tehát még nyitott, mikor lehet tervezni a fel- használást. A II. körzetben az ősszel új elnök és titkár kezdett dolgozni. Szorgalmasan láttak munkához — mondta Nagy Lászlóné titkár, s arról máris vannak tapasztalataik, hogy egyetlen telefonhívás nem old­ja meg a gondokat. A tanács­tagi beszámolót követően ki derült, hogy ebben a térség­ben van egy szabad ér, amire hamarosan nyilvános telefon­állomást telepítenek, valahol a Damjanich iskola környékén Dr. Mélykúti Csaba, a yép- frontbizottság elnöke kiegészí­téseket fűzött a társadalmi munkák felsorolásához. Hol a tavaszi lomtalanításban, hol a környezetvédelmileg megala­pozott fásításban, hol a sport- pályaépítésben ténykedtek hasznosan a városlakók és népfrontaktivisták. Felkészítés Aufmuth Éva városi nép­fronttitkár elmondta, hogy az ülésen nem képviselt I. kör­zetben is élénkíteni kell a körzeti népfrontmunkát Örömteli, hogy a többi terü­leten jók a kapcsolatok a he­lyi pártszervezetekkel és gaz­dagodnak a tanácstagokkal Szükséges, hogy a körzeti bizottságok jobban segítsék elnökük, titkáruk munkáját Ajánlatos évente kétszer ösz- szehívni a testületet. Az in­formációk cseréje felkészíti a tagokat a közéleti szereplésre is. Ez megkönnyítheti a későb biekben az új tanácstagok, jelöltek kiválasztását. Kész­tessük jó munkára a jelenlegi tanácstagokat is, hiszen a megbízatás félidejében érté­kelni fogjuk a tevékenységü­ket! Jó lenne, ha minden kör­zet készítene éves munka tervet. B. G. Kovács István tanár a na­pokban szegezte mellemnek a kérdést: mit jelent neked a Galga mente? Olyan szeretet­tel, annyi melegséggel be­szélsz, írsz e tájról, az itt élő emberekről, hogy érzem, ez a ragaszkodás nem mai keletű. A kérdésre azonnal vála­szoltam. A korán elhunyt Pauló Lajos tv-rendező bará­tom a Hévízgyörkön szervezett Galga menti művészeti talál­kozó emlékkönyvébe — nem tudom, őrzik-e még valahol — a következő sorokat írta: Ahogy öregszem, ahogy az évek egyre gyorsabban száll­nak el felettem, napról napra inkább érzem, hogy ez a vi­dék, a szülőföld mindent je­lent a számomra. Bizony, az évek röpülnék, mint ahogy mi, az élők is megpróbáltunk messzire száll­ni az ebben a környezetben lévő kibocsátó fészekből, a 'málló vakolatú házból, amely gyerekkoromban örökké tele volt apám rokonaival, nagy­apám barátaival, tréfával, vi­dámsággal, ahol apám a tér­dére ültetett, miközben lábá­nak hol lassú, hol gyors üge­tését a máig megőrzött versi­kével kísérte: Így lovagolnak az urak, így meg a katonák, így meg a katonák... Eszmélésem első évei ezek. Apám mellett feszítek a sze­kéren, megyünk az Árkok kö­Tájban az ember A mindent adó szülőföld zé, ki a határba. Görcsösen markolom a kezembe adott gyeplőt, trappol a két szép ló. Ülök az istálló küszöbén, anyám feji a tehenet, a duz­zadt tőgyből csurog a tej. Amikor végez, odanyújtja a tele sajtárt, s bíztat, igyák, amennyi belém fér. Még ha­bos, érződik rajta a legelő fü­vének illata. Jócskán húzok belőle, aztán futás ki a kapu elé, bámulni a többiekkel — Katona Gáborral, Gohóc Pis­tával, Angyal Ferivel', Bankó Miskával, Harangozó Lacival — a gyémántszögekkel kivert végtelen eget, követni szem­mel a hulló csillagok villanás­nyi fényét. Őrzöm a rokonság összetar­tásában rejlő erőt, amit ma közösségi szellemnek neve­zünk. Tucatnyi család össze­fogásával épültek a házak. Kalákában hordták a szérűs- kertbe a csépelendő gabonát. De nemcsak a munkában, la­kodalomban, temetésen is együtt voltak az összetartozók. Együtt volt szinte az egész fa­lu. Apámék heten voltak test­vérek, s amikor legutóbb a temetőben több százan össze­gyűltek az éppen távozó Raj­kó Gáborné született Fercsik Erzsébet búcsúztatására, ak­kor döbbentem meg, hogy a hét testvér közül már csak egy áll a koporsó mellett. Lelki batyum terhe meg­nőtt az emlékezés súlyától, hiszen kamaszként, a legény­kor küszöbén meg-megállva láttam, s máig megőriztem a mindennapi létért való küzde­lem, az ínszakasztó, derekat roppantó munka gyötrelmének hiábavalóságát és örömének felemelő érzését, a kiszámít­hatatlan természeti erők el­leni harc vállalását. Nem tudom pontosan — az emlékezet is bepókhálósodik — melyik esztendőben volt, amikor jég pusztította el a termést, s az emberek szikrá­zó tekintettel nézték az eget, s káromló szavakkal szidal­mazták az általuk nem irá­nyítható elemeket. Alighanem akkor nyitottam rá szemem a tájra, akkor fedeztem' fel az akácost, akkor néztem végig a Kikirics tetejéről falumat és csodálkoztam rá az akác­fák között megbúvó fehérre meszelt apró házak sorára, a Zsámhok Ajándékozóknak kínálják A karácsonyi ünnepek alkalmából idén ismét felverték sátrai­kat a kisiparosok Gödöllőn, a Szabadság téren. Olcsón vásárol­hatnak itt az érdeklődők női- és fcrfipulóvcrcket, fapapucsot, farmer- és bársenynadrágokat, különféle dzsekiket, cukorkát, karácsonyfadíszeket. Képünk a délelőtti forgalomban, a játék- árus pavilonja előtt készült. (Virnola Károly felvételei Választási előkészületek A Valikói Nagyközségi Közös Tanács a heti ülésén, a Haza­fias Népfront Zsámboki Bizott­sága elnökségének javaslata alapján meghatározta Zsám- bok választókerületeinek szá­mát. A tanács végrehajtó bi­zottsága elkészítette a válasz­tókerületek területi beosztását, kialakította a szavazókörölket, s döntött arról, hogy melyik választókerület hová tartozik. A közös tanács határozataival megkezdődtek a közvetlen elő­készületek a január közepén tartandó időközi választásokra, amelyeken a szavazópolgárok döntenek arról, kik képvisel­jék őket az önállóvá váló te­lepülés tanácsában. A jövő héten, december 15-én, 16-án, 17-én és 18-án rendezik meg a jelölőgyűléseket. Ezek pon­tos helyéről és idejéről még e hét végén értesítik a lakó­kat. ■ Anyakönyvi hírekh Született: Vidák Éva, Gödöl­lő, Martinovics utca 3., Dögéi Judit, János utca 44., Früh­zeitig Gergő, Szabadság tér 16., Helmeczi Norbert, Mosoly­gó Antal körút 6., Kolozs Ri- chárd, Munkácsy Mihály út 19., Lakatos Brigitta, Dobó Katalin utca 28., Lipták Ádám István, Szőlő utca 22., Márkus Judit, Mosolygó Antal körút 28., Szűcs Miklós, Stromfeld sétány 2., Czimer Gábor, Pa­lotakert, Gavaldik Ádám, Bla- ha Lujza utca 246., Magyarfal­vi Zsolt, János utca 26., Ba­logh Nikoletta, Knézich Ká­roly utca 12., Csath Máté, Ha­raszti köz 2., Flóris Viktória, Stromfeld Aurél sétány 12., Kovács Ferenc, Isaszegi út 33., Maros Roland Sándor, Szilá­gyi Erzsébet utca 48., Szaba­di István, Szilhát utca 24., Szebeni Edit, Mező Imre Utca 11., Banké László, Kiss Jó­zsef utca 21., Csetényi Andrea, Isaszegi út 63., Borsos Zsolt, Dózsa György út 29., Gilly Marcell, Korvin Ottó körút 23., Hegedűs Lilla, Mező Imre utca 39., Malatinszki Krisz­tián és Melinda, János utca 20. Házasságot kötött: Horváth közülük kiemelkedő négy templom tornyára. Ott és ak­kor vehettem észre, hogy eny­he fuvallatban susognak, a szélvészben zúgnak a fák, s talán ott tudatosult bennem a szülőföld felismerése és megszerelése. Mondhatná valaki, hogy a múló évekkel nő a távolság, s ez a távolság megszépíti az elmúlt éveket, növeli, erősíti a gyerekkori rajongásokat. A bölcső napról napra fényeseb­ben ragyog — vethetnék szemre —, de én akkor is azt válaszolnám, amit Kovács Istvánnak mondtam: a szülő­földben. a Galga mentében látom az emberi kapcsolatok harmóniáját, a védettség fé­szekmelegét, amely — bármi történik és történt is — csak megölel és magához szorít. Mert ki vitathatná, hogy az ember kötődik. Tájhoz, ősök­höz, barátokhoz. Tárgyakhoz, emlékekhez, hagyományokhoz. A Galga mentéhez. Ezért nem tudok másként szólni erről a vidékről, csak gyermeki ra­jongással, kamaszos szeretet­tel, mert itt érzem egyszerre a múltat, a jelent és. a jövőt. Itt őrzöm a szülőföld ember­ségét. Azt hiszem, hogy csak így egész az ember. Ha a sar­kát megveti, s a gyökereit mélyre ereszti. Fercsik Mihály Gyula és Tassy Magdolna, Nagy Péter György és Igriczi Emese, Balogh József Sándor és Horváth Éva, Megyeri László és Piros Márta, Reib- ling István és Tóth Erzsébet. Névadót tartott: Boda Já­nos és Madarász Hilda: Ág­nes és Judit, Kovács László és Rétsán Éva: Gábor, Kele­men Vilmos és Ferik Ágnes: Zsolt, Kovács János és Ro- macsek Katalin: Nikoletta, Káposzta Tibor és Petrás Haj­nalka: Tibor, Tihanyi András és Bátyi Magdolna: Máté András, Kovács Gábor és Ke- rényi Márta: Judit, Kovács László és Tóth Ildikó: Ba­lázs. Lakati József és Szamo­si Margit: Norbert, Csáki Jó­zsef és Bujdosó Magdolna: Györgyi Magdolna, Cserháti József és Kóti Judit: Judit és József, Kőhidi István és Vitek Izbaella: Tímea Erzsébet, Ko­vács Imre és Littkey Zsuzsan­na: Daniella Judit, Ráduly István és Árvái Zsuzsan­na: Lilla, Horváth Árpád és Sepsei Erzsébet: Árpád nevű gyermekének. Elhunyt: Morvái Ágnes, Gö­döllő, kastély, Szilágyi Imréné Csüllög Zsuzsanna, Komáro­mi utca 35., Horváth Károly- né Cimbalek Mária, Blaha Lujza utca 65., Kneth László, Blaha Lujza utca 106., Németh Mihályné Tamás Terézia, Hon­véd utca 26., Lénárt Ferenc- né Kovács Mária, Isaszegi út 38., Kiss Gyula, István köz 7., Edlmayer Antal, Csipke utca 1., Bognár Mária, kastély, Be- reczki Andrásné Tatár Má­ria, Dobó Katalin utca 17., Mucsfca István, Fenyvesi nagy­út 47., Karattur Antal Ede, Thököly Imre utca 15. Áramméregyári Télapó ' Télapó-ünnepséget tartanak a Ganz Árammérőgyárban de­cember 18-án. csütörtökön, délután fél 5-kor. A gödöllői művelődési központ színját­szói előadják A világ legszebb tévedése című fantasztikus mesejátékot, utána zene; a karácsonyfa alatt ajándékok várják a gyerekeket. mm Mozi December 13-án és 14-én: Az önvédelem nagymestere. Színes, magyarul beszélő szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor! A bál. Színes, zenés olasz film. 6 és 8 órakor. ü SlOnm' ÜFGYZETIS Azt mondja népművelő ismero-Jin, íUigáiyos volt a népda<,eneKesnoroi közölt cinkem, csak nem az uszo­dában írtam? Ertnetö, ha a népművelőnek a dagály­ról az uszoda jut az eszé­be. Az uszodákra a dagály jellemző. Reggelente meg- er/teziK, levetkőzik, s egész nap a medencében lubickol. Estéjeié hazamegy, miután megjött a váltótárs. az apaiy. A következő héten fordítva: reggeli műszak­ban van az apály, délutá- nosban a dagály. Az is le­het, persze, hogy a dagály és az apály néha ellátogat a művelődési házba, amely fölött ugyanaz a nap és hold kering, amelynek a földhöz képest változó irá­nyú vonzása okozza az apály—dagály jelenséget. S ha betéved a művelődés hajlékába, könnyen meges­het, hogy a naphosszat ben­ne élők másképp látják, mint az, aki csak bizonyos műsorokra, rendezvények­re látogat be, Éppen fordít­va: amit az ottaniak egyi- kc-másika apálynak lát, azt a vendég dagálynak. Volt szerencsém lelken­dező (dagályos?) előadáso­kat hallani népművelőktől a dagályról, amit én apály­nak véltem, ezért nem üt­köztem meg ismerősöm kérdésén. Azt is megkérdezte a népművelő, utólag elolvas­tam-e önkritikusan dolgo­zatomat? Mert ha igen, biz­tosan észrevettem a da­gályt, az ömlengéseket. Utólag ugyanis a hülyék is észre szokták venni. Ezt nem a népművelő mondta, ez a közösségi tapasztala­tunk. Nem akarom bizony­gatni, hogy nem tartozom a hülyék széles táborába, mégis jelzem, előre féltem, hogy esetleg túlzó leszek, amikor írok az énekesnőről, mert korántsem biztos, hogy az elragadtatásról el­ragadtatva kell írni. Ezen most már nem lehet vál­toztatni, ami leíratott, az napvilágot látott. Inkább arról szólok, ami ellen író­dott az a cikk. Tudvalevő, hogy minden cikk vala­miért, és valami ellen író­dik. Kimondva vagy ki­mondatlanul. Az alábbiak­ban arról, ami nem volt ki­mondva. Mondhatnám úgy is, ami szerintem az apály. Szám­talanszor lehetünk szem- és fültanúi, hogy valakik elénk állnak, kérik a fi­gyelmünket.'Fölállnak a dobogóra, a színpadra, mert mondani, mutatni akarnak valamit. A legtöbbször ön­ként állnak elibénk, de az sem szokatlan, hogy enyhe noszogatásra, avagy dur­vább kényszerítésre állnak ki a közönség elé. És mondják, és mutatják, és éneklik. Azt, ami nem elég megkapó, nem elég érde­kes, nincs benne látvány. És úgy, hogy a néző, hall­gató inkább feszeng, saj­nálja azt is. aki a pódiu­mon produkálja magát, ön­magát, is, aki drága idejét ilyesmire fecsérli. A szer­vezők pedig, nemritkán népművelők, mégis azt mondják a szereplőnek, jó volt, máskor is. Az meg előbb-utóbb elhiszi. Mert hiú, mint mindenki ezen a földön. Gyakori ez akkor, amikor a nép úgynevezett fiait, lányait küldik a szín­padra. Olyasmit csináltat­nak velük ott, ami nem oda való, amit ezek a régen nem ifjú fiúk és lányok a maguk közegében, környe­zetében nagyon jól tudnak, amikor olyan az alkalom, a helyzet. A színpad azon­ban egészen más. Valószí­nű, hogy ugyanazt, ami azon a bizonyos helyen színes, eleven, nem szabad fölvinni. Az viszont biztos, hogy ugyanúgy nem sza­bad. Mivel ezeknek az embe­reknek az egyenes leszár­mazottja vagyok, nem az iskolában tanultam élet­módjukról, szokásaikról, ilyenkor elszomorodom és sajnálom őket. Többel mondok: elkeseredem. S ha dagályosra sikerült az a cikk. ez az elkeseredés miatt is volt. Kör Pál---- " ** IS SN 0133—1357 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom