Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

1938. DECEMBER 13., SZOMBAT Önkritikus párbeszéd az érdekekről (Folytatás az l. oldalról.) nem bizonyulna helyes lépés­nek, agrártermelésünk erejét nem sorvaszthatjuk el, meg kell őrizni, és felkészülten kell várnunk a kedvezőbb fejleményeket. A mezőgazdasági szövetke­zetek elmúlt ötévi gazdálko­dási teljesítményét értékelve a TOT elnöke elmondotta: — A tsz-ek az előző ötéves Időszakhoz képest növelték a termelést. És — ami jelentős eredmény — összességében teljesítették a VI. ötéves terv reájuk háruló feladatait, ösz- szehasonlító áron számolva mezőgazdasági termelésük öt év alatt 13 százalékkal nőtt, úgy, hogy a ráfordítások csak kilenc százalékkal emelked­tek. Az elemzésben azonban Itt nem állhatunk meg. Lát­nunk kell, miképpen alakult a teljesítménye íve. Az 1984- Ig tartó fejlődés után, az utol­só két évben, fordulat követ­kezett be. Mérséklődtek a tel­jesítmények, és sem tavaly, sem az idén nem sikerült ma­radéktalanul teljesíteni a ter­melési előirányzatot. Tisztáz­nunk kell, mennyire befolyá­solta teljesítményeinket az aszály, amely üzemek százait sújtotta, egy részüket rákény­szerítve a tartalékok felélésé­re is. Ám azt is egyértelmű­vé kell tennünk, mennyiben járultak hozzá a visszaeséshez munkánk gyengeségei is, A TOT elnöke foglalkozott a gazdálkodás differenciáló­dásának kérdésével is, kifejt­ve: az eredmények létreho­zásában a gazdaságok eltérő mértékben vettek részt. Amíg ez üzemek egy csoportja még ebben a nehéz időszakban is képes volt a dinamikus fej­lődésre, addig a termelők je­lentős köre nemcsak az él­bolytól, hanem a középme­zőnytől Is leszakadt, és sú­lyos jövedelmezőségi gondok­kal küszködik. Szabó István ezután o me­zőgazdaság ipari és kereske­delmi hátterének helyzetéről elmondotta: az elmúlt idő­szak jelentős eredménye, hogy a nehézségek ellenére összes­ségében sikerült hozzájutni a vásárlóerővel arányban álló eszköz- és anyagállományhoz. Egyes termékek hiánya ugyan esetenként tartósnak mutat­kozott, de az ellátás viszony­lagos rendezettségét sikerült fenntartani. Nem lehet azon­ban szó nélkül elmenni amel­lett, hogy a gazdaságok gyak­ran kapnak hibás ipari anya­gokat, gyenge minőségű gé­peket és elfogadhatatlan épí­tőipari teljesítményeket, nem­különben: megkérdőjelezhető számlákat, A termelőszövetkezeti de­mokrácia kérdéseit elemezte ezután. A termelőszövetkezeti demokrácia, a tulajdonosi jo­gok és az érdekeltség fejlett­sége annak bizonyítéka, hogy termelőszövetkezeti paraszt­ságunk magáénak érzi, ked­veli és szorgalommal gazda­gítja a kollektív gazdálkodás intézményi, szervezeti-érde­keltségi keretét: a szövetke­zetek A párt agrár- és szö- vetkezetpolitikája mindig is magasra értékelte a termelő­szövetkezeti tagság kollektív tulajdonosi státusát. A ter­melőszövetkezet a tagoké — ez az alapelv megfelel a ma­gyar paraszti valóságnak. A TOT szerint azonban a terme­lőszövetkezetek belső szerve­zetére és működésére vonat­kozó szabályok egy része még túlságosan merev. A TOT elnöke befejezésül kifejezte meggyőződését, hogy a szövetkezeti parasztság a jövőben is teljesíti majd a párt XIII. kongresszusán, a Pest megyei vezetők a meghívottak között VII. ötéves népgazdasági terv­ben, illetve a Központi Bi­zottság legutóbbi ülésén meg­fogalmazott teendőket, fel­adatokat. Javasolta végül az országos tanács beszámolójának az el­fogadását, és a leköszönő or­szágos tanács nevében meg­köszönte a tsz-ek bizalmát. Ezután Eleki János, a TOT főtitkára tett javaslatot a szövetkezeti jogszabályok és az országos tanács alapsza­bályának módosítására. Az országos tanács alap­szabályának a módosításával az a célunk — mondotta —, hogy hatékonyabbá tegyük az érdekképviseleti tevékenysé­get. A jobb munka egyik biz­tosítéka a testületek szerepé­nek az erősítése. Ez arra is alkalmas, hogy kizárja a bü­rokratikus vonások megerősö­dését, vagy jelentkezését. HAVASI FERENC: Szemke ke!l nézni az új kihívásokkal Ezután Havasi Ferenc kö­szöntötte a küldötteket és át­adta az MSZMP Központi Bi­zottsága, valamint Kádár Já­nos személyes üdvözletét. Be­vezetőben a mezőgazdaság szocialista átszervezése ne­gyedszázados évfordulójának jelentőségét méltatva kifejtet­te: parasztságunk egy új, jobb élet reményében válasz­totta a szövetkezés, a nagy­üzemi termelés útját. Ma ál­líthatjuk: reményében nem csalatkozott A mezőgazdaság — nagyrészt a szövetkezetek teljesítményei alapján — hoz­zájárult gazdasági egyensú­lyunk fönntartásához, az or­szág fizetőképességének meg­őrzéséhez — mondotta a to­vábbiakban. A KB titkára ezután így folytatta: — A mezőgazdaság űj ki­hívásokkal néz szembe, s a tegnap eredményei nem elég­ségesek a holnapi talpon ma­radáshoz. Élesedő nemzetközi versenyben kell megmérettet­nie magát. A mostani hely­zetben kevés lenne a mező- gazdaság nemzetközi közép­mezőnyében elfoglalt hely — amelyet gazdaságunk néhány más ágazata kénytelen tudo­másul venni —: a cél ebben az ágazatban a tartós jelenlét a nemzetközi élmezőnyben. Itt kell a magyar mezőgaz­daságnak stabilizálnia helyze­tét és hosszú távon megala­poznia a jövőjét. Agrárgazda­Tegnap történt Pártvezető látogatása m'JST­párt Központi Ellenőrző Bizottsága elnöke pénteken a főváros V. kerületébe látogatott. Tájékozódott a politikai munka ta­pasztalatairól, a városrész gazdasági eredményeiről és gond­jairól. Gyenes András ezután felkereste a Luxus Aruházat, majd az Úttörő Aruházat tekintette meg, s meggyőződött arról, hogy miként készült fel a kereskedelem az ünnepek előtt meg­növekedett feladatainak teljesítésére. ságunk ehhez rendelkezik az olyan feltételekkel, mint a jó ökológiai környezet, a bioló­giai-kémiai tudományok ered­ményei és a mezőgazdaság­ban dolgozók magas szakmai kultúrája. Az elért eredmé­nyekre építve kell újból csa­tát nyerni. Elérkezett a vál­toztatás időszaka, tudomásul kell vennj, hogy a szükséges átalakítást senki nem végzi el helyettünk. Ez a munka nem halogatható, há meg akarjuk tartani helyünket a világban. Havasi Ferenc a továbbiak­ban a magyar szövetkezeti mozgalom helyzetét elemezte, utalva arra, hogy az ipari és a fogyasztási szövetkezetek kongresszusa után a mostani tanácskozás is alkalmat kínál az élet által felvetett kérdé­sek megválaszolására. Hang­súlyozta, hogy a szövetkeze­tek és más kollektív gazdasá­gok a szocializmus építését végigkísérő gazdasági és tár­sadalmi szervezeteknek te­kinthetők, s mint ilyenek, nélkülözhetetlen részesei a társadalmi érdekek összehan­golásának is. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szövetkezés nemcsak a kisárutermelés kö­zös tulajdonná alakításának egyik útja, hanem a szocia­lista tulajdon hatékony mű­ködtetésének fontos szerveze­te is. A szövetkezeti mozgalom formái is gazdagodtak. E mozgalom rokon szervezetei­nek tekinthetők a más ága­zatokban is mind kiterjed­tebben tevékenykedő kisszer­vezetek, kisszövetkezetek, a különböző társulások, a kise­gítő gazdaságok. Jelenleg már csaknem negyvenezer kisszer­vezet működik, s tevékenysé­gük rendkívül sokrétű, gazda­sági súlyuk szintén jelentős, munkaráfordításaik teszik ki a társadalmi munkaidőalap 24—25 százalékát és — a me­zőgazdasági háztáji tevékeny­séggel együtt — a nemzeti jö­vedelem mintegy 15—16 szá­zalékát adják. Azon kell len­ni, hogy a jövőben még foko­zottabban járuljanak hozzá a közös tulajdon gyarapításá­hoz. Havasi Ferenc ezután foglal- lalkozott a Központi Bizottság november 20-i határozatából adódó feladatokkal. Cselekvéseinket hosszabb távon három tényező korlá­tozza: a gazdasági szerkezet korszerűtlensége, illetve az átalakítás időigényessége: adósságaink visszafizetésének terhei; valamint a külpiaci értékesítés nehézségei Ezek összetettek és olyan termé­szetűek, hogy megoldásuk csak komplex, következetes és átgondolt tevékenységtől re­mélhető, és nem is rövid tá­von. Ezt a kibontakozást — hangsúlyozta végezetül — jól segítheti a szövetkezeti mozgalom, amely megújulási képességéről nem is kevés­szer tett már eddig is tanú bizonyságot. Pest megyei küldött felszólalása A kongresszus meghallgat­ta az ellenőrző és a mandá­tumvizsgáló bizottság beszá­molóját, majd köszöntötték a legidősebb és legfiatalabb kül­döttet, a 80 esztendős Ágh Istvánt, a budaörsi Sasad Ter­melőszövetkezet nyugalmazott elnökét, valamint Arató Ist­vánt, a Baranya megyei Szajk község termelőszövetkezetének 25 éves traktorosát. Ezután megkezdődött a beszámolók és a szóbeli kiegészítés vitája. Az első napon a mintegy húsz felszólaló közül dr. Murvai László, a solymári Rozmaring Tsz elnöke a tudomány sze­repének jelentőségét hangsú lyozta a gazdálkodás fejlesz­tésében. Mint mondotta, még jelentős tartalékok vannak a termesz­tési technológiában és a mű­szaki feltételek általánossá té­telében is. Átütő változásokat azonban csak a biotechnoló­giai kutatások gyakorlati al­kalmazása hozhat. Dr. Murvai László ezután beszámolt a Meriklón gazda sági társaság alapításáról, munkájáról. Az elkövetkező években tíz új szövettenyésztő laborató­rium jön létre, Magyarorszá­gon, ugyanakkor a mezőgazda­sági kutatásban elfoglalt he­lyet erősítve, igényeljük a nemzetközi kutatásokban va ló részvétéi lehetőségét és na­gyobb hányadát a költségvetés, a kutatásra fordítható összegé­ből — mondotta a Sasad Tsz elnöke. A TOT V. kongresszusa ma folytatja munkáját. 'A H IÉT HÍSEmii KÖZIGAZG&VÓK © A Hazafias Népfront Országos Tanácsa termé­szet- és tájvédelmi munkabizottsága a biomassza fo­kozott hasznosításának lehetőségeit tekintette át. © Lezajlott a Magyar Táncművészek Szövetségének IX. közgyűlése. © Veszprém adott otthont a természeti környezet hatása az emberi szervezetre témájú tudo­mányos tanácskozásnak. © A hét híre az is, hogy megalakult a Magyar Jogász Szövetség közigazgatási tagozata. Egyszerre teremtettük mind­kettőt, a közigazgatást és a vitát arról, muyen legyen, mennyien dolgozzanak ott, mi­kent cselekedjenek. Nem mi teremtettük e párost, hanem hajdan volt elődeink. Az óico- ri Róma szenátusa már dühös hangú határozatokban kárhoz­tatta a lusta hivatalnokokat, akik nem akarnak engedel­meskedni a szenátusnak, s rá­adásul megveszlegethelők... Mennyi szidalom azután a kö­vetkező századokban! S meny­nyivel több hivatalnok! A hu­szadik század embere meg egyenesen azt tartja, amit Ber­tolt Brecht mondat ki A kau­kázusi krétakör ötödik jele­netében: „A hivatalok tömve vannak, még az utcán is hi­vatalnokok ülnek." Mintha valóban — és világszerte! — ez lenne a helyzet... igen ám, de miért e sokasodás? ! Persze, a bonyolultabb vi­lág, a nehezen áttekinthető valósiig tükröződése ez, sora- koznas az indokpk, de gyanít­juk, egyszerűbb is, bonyolul­tabb is a valódi magyarázat. Majdnem háromezer ember lakja Tápiószőlőst. Az itt élők­nek természetes igénye, hogy körülöttük minden rendben legyen. A születés, az esküvő, a halál hivatalos tanúsítása éppúgy, mint az adók elköny­velése, a magániparos által kért ár, a telekvita elsimítása, az iskolában az oktatás, az üzletek igény szerinti nyitva Parlamenti bizottságok ülései Ipar, egészségügy Tegnap a Parlamentben két országgyűlési bizottság ta­nácskozott: az ipari, valamint a szociális és egészségügyi. Az ipari bizottság megtár­gyalta és elfogadta az Ipari Minisztérium és a Pénzügy­minisztérium által összeállí­tott tájékoztató jelentést az 1987. évi állami költségvetés tervezetének ipari előirány­zatairól. A képviselőknek megkül­dött munkaanyag ráirányítot­ta a figyelmet egyebek közt arra, hogy az iparban meg kell gyorsítani a termékszer­kezet korszerűsítését. Fontos törekvés, hogy azok a tevé­kenységek fejlődjenek, ame­lyek esetében a kivitel tar­tósan, gazdaságosan, megfe­lelő műszaki színvonalat el­érve, erőteljesen növekszik. Szóbeli tájékoztatójában Körtvélyes István ipari mi­niszterhelyettes egyebek közt elmondta, hogy az idén nép- gazdasági tervben előirány­zottakhoz képest némi lema­radás tapasztalható az ipari termelésben, és az exportban. Nem kis gondokat okozott a kőolaj világpiaci árának vál­tozása, mely exportunknál legalább százmillió dollár be­vételkiesést okozott, s a bel­földi forgalomban összesen mintegy 18 milliárd forint be­vételelmaradást jelentett a vállalatoknál. E tekintetben is sürgető feladat az ágazati termékstruktúra olyan irá­nyú változtatása, hogy a ki­vitelben minél nagyobb há­nyaddal szerepeljenek a ma­gasabb feldolgozottságú, így drágábban eladható termékek. A bizottsági ülés másik na­pirendi témája az a tájékoz­tató jelentés volt, mely a kozmetikai és háztartás-vegy­ipari termékek gyártásáról és forgalmazásáról készült. Az előterjesztések fölötti vitában tíz képviselő szólalt fel, köztük Kovács László, a DKV műszakvezetője (Pest megye, 20. vk.). Az Egészségügyi Miniszté­rium, az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság, valamint a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóságá­nak jövő évi terveiről, az egészségügyi ágazat fejleszté­si lehetőségeiről tárgyalt Pes- ta László elnökletével az Or­szággyűlés szociális és egész­ségügyi bizottsága. A képviselők elé terjesztett írásos beszámolóhoz Juszt La­jos egészségügyi miniszterhe­lyettes fűzött szóbeli kiegészí­tést. Elmondta, hogy az egész­ségügyi és szociális feladatok ellátására jövőre negyvenhét és fél milliárd forint fordít­ható. Ez csaknem tíz száza­lékkal haladja meg az idei várható kiadásokat. A terv kiemelten foglalkozik a be­tegségeket megelőző, egészség- megőrző tevékenység kiter­jesztésével, a halálozást leg­nagyobb mértékben előidéző betegségek gyógyításával. Központi kérdés a gyógyítás technikai feltételeinek kor­szerűsítése, a műszerezettség javítása, a diagnosztikai, a műszaki és a gazdasági rész­legek megújítása. Forgács Adám, az Országos Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság helyettes vezetője el­mondta, hogy a társadalom- biztosítási feladatok ellátásá­ra több mint 152 milliárd forintot terveznek. A társada­lombiztosítási kiadások vala­mivel több, mint 70 százalé­kát a nyugdíjakra és a nyug­díj jellegű kiadásokra fordít­ják. Szörcsök Sándor, a SZOT üdülési és szanatóriumi fő­igazgatósága helyettes vezető­je egyebek között arról szá­molt be, hogy az üdülésben részt vevők kedvezményes té­rítési díja 1987-ben nem vál­tozik. A balatoni üdülök jobb kihasználására az elő- és utó­szezonban a szociális otthonok lakóinak szerveznek turnuso­kat. A vitában felszólalók egyet­értettek az ágazat terv- és költségvetési javaslatával. tartása és így tovább. Egy- egy községi tanácsnak több mint kétszáz ún. jogosítványa van, azaz ennyiféle ügy tarto­zik a hatáskörébe. Vannak er­re a lápiószőlősi tanácsházán nyolc és felen — az ún. enge­délyezett álláshelyek nyolc fő teljes munkaidejű és egy rész- munkaidős alkalmazott foglal­koztatását teszik lehetővé —, azaz a két vezető, a négy ügy­intéző, a két és fél ügyvite­li, kisegítő dolgozó kötelessége, feladata mindannak megfelel­ni, amit a lakosság elvár. Amit elvár, az maga a töké­letes rend (lenne) mindenben. S úgy várja el bármely tele­pülés népessége ezt a — nem­csak tanácsi — közigazgatás­tól, hogy közben azt óhajtja: legyen minél kevesebb a tiszt­viselő, a papír, a „bürok­rácia”. Ha a közigazgatás bár­mely szerve, alkalmazottja té­ved, hibát követ el, akkor az állampolgár dühöng, kiabál, fellebbez, panaszt emel; jogo­san teszi. Sokszor azonban ép­pen az vezet a tévedéshez, a hibához, hogy irreálisak a kö­vetelmények a közigazgatás alkalmazottjával szemben, munkakörülményei kedvet szegőén szegényesek, mosto­hák, jövedelmét megmoso­lyogja azok többsége, akik ügyeit intézi. Miért kap­kodunk akkor a fejünkhöz, meghökkenésünket, csodál­kozásunkat e gesztussal ,is érzékeltetve, ha azt halljuk, a fiatalok körében nem nép­szerű a közigazgatási munka? Mindössze öf év alatt például a városi tanácsnál Cegléden felére csökkent a harminc éven aluli ügyintézők száma az apparátus egészén belül. Mi más lehetne ez, ha nem kritika arról, rang-e, vonzó pálya-e közigazgatónak len­ni?! Hatalmas irodalma, külön tudománya van — amint eleink nevezték — az orszá- gászattannak, azaz az ország (köz) igazgatásának. Minden ország közigazgatásának. A bölcsek kövét mégsem lelték meg sehol. A minél jobb igaz­gatás, minél kevesebb hivatal­nok, nos ez az, ami megkap­hatja a követelmény rangját, de valójában akkor is (szép) óhaj marad. Amire törekedni kell. Ami elérhetetlen. Az előbbi a hangsúlyos. Az utób­bi a realitás tisztelete, éppen az irreális várakozások vissza­szorítása okán kell leírni. Cso­dák óhajtása helyett ugyanis kapjon az figyelmet, ami ér­demes rá, a létező lehetőség, a valóban megtehető, a szán­dékok és a feltételek talál­kozási pontjában álló, Furcsa táncot lejtettek már eleink is szándékok és fel­tételek parkettjén. Annyi mindent követeltek (óhajtot­tak), s mégis, hazánkban el­ső ízben csupán az 1983. évi I. törvénycikk rendelkezett a közigazgatási vizsgáról, mint bizonyos állások elnyerésének feltételéről. Addig? Ahogyan sikerült, úgy sikerült eligaz­gatni a közigazgatókat. Van­nak tehát ilyen hagyománya­ink is ..., azaz jót és rosszat, nemest és nemtelent együtt kell(ene) látni. Már i_s_k azért is, mert az állami költségvetés kiadási tételei között az igaz­gatás elnevezésű rovatba kö- véredő összeg kerül. Ez az összeg 6,8 milliárd forint volt 1983-ban, s 8,7 milliárd ta­valy. Kevés ez (az igényekhez képest), éppen elegendő (a fel­adatokhoz), vagy túlságosan is sok (az eredményekhez mér­ten)? Ki tud erre felelni? Senki. Illetve, „egy” valaki igen. A 10,6 millió állam­polgár. Gyanítjuk azonban, annyiféle lenné a felelet, ahány a kérdező és a vála­szoló. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom