Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-12 / 292. szám

1986, DECEMBER 12., PÉNTEK 3 ELTEMETTÉK SZDBEK ANDRÁST Kormányprogram és a közvélemény Jobban látni tiszta levegőben ^ December ötödik! lapunkban beszámoltunk olvasóink- ^ nak arról, hogy Vác tanácstestületének legutóbbi ülésén ^ Palotai Ferenc főgyógyszerész, az egészségügyi bizott- í ság vezetője interpellált a DCM-ben folyó hulladékhasz- ? nosítási kísérletek ügyében. Döntés született, amely ^ szerint az egészségügyi bizottság és az illetékesek a ^ helyszínen, a klinkerégető kemencék mellett győződnek ^ meg az új technológia ártalmatlanságáról, s tapaszta- ^ lataikról a következő tanácsülésen beszámolnak a tes- ^ tületnek. Lapunk az érintett ipari üzemek vezetőinek, í műszaki és gazdasági szakemberek véleményének köz- '/ readásával kívánja tájékoztatni a közvéleményt, mit ^ is jelentenek a helybelieknek és a népgazdaságnak ezek ^ a kísérletek. Ugyancsak a helyben élők érdekét szolgál- ^ ja, hogy ma egy társadalmi bizottság a helyszínen győ- ^ ződik meg arról, hogy jelenthet-e bármilyen veszélyt g a gyógyszergyári hulladékok elégetése a DCM kemen- 8 céiben. Egykori harcostársai, elv­társai, munkatársai, barátai, családjának tagjai kegyelet­tel, mély részvéttel vettek végső búcsút Szobek András­tól, a munkásmozgalom régi harcosától, nyugalmazott mi­nisztertől, az Elnöki Tanács volt tagjától csütörtökön a Mező Imre úti temetőben. A koszorúkkal övezett ravatal­nál a párt-, állami és társa­dalmi szervek képviselői áll­tak díszőrséget. A gyászszertartáson Eleki János, a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának fő­titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, valamint a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium nevében búcsúzott az*»elhunyttói. Hangsúlyozta: jobb sorsra törekvő s a har­cot is vállaló ifjúmunkásként már a század első évtizedé­ben kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Ez a politikai indíttatás természet­szerűen vezette a Magyar Három esztendeje kötött együttműködési megállapo­dást a megyei tanács végre­hajtó bizottsága és a nép­frontmozgalom megyei testü­leté. Az azóta eltelt időszak azt bizonyította — amint az a megyei népfrontelnökség csütörtök délutáni ülésén a téma tárgyalásaként összeg­ződött —, hogy gazdagodott a kapcsolatrendszer, eredmé­nyekben kamatozik mindaz, amit a két testület elhatáro­zott és írásban rögzített. Érdemi részvétel Szinte nincsen olyan rész­területe a mindennapoknak, ahol ne lenne közös teendője a tanácsoknak és. a népfront­testületeknek. A közjogi fel­adatok, a társadalompolitikai célok, a művelődési tervek csupán elemei annak a kö­zegnek, amelyben az együtt­működésnek hatnia kell, s amint a véleményekből kide­rült, hat is. Kemény próba volt például minden tekin­tetben az 1935. évi általános választások előkészítése és le­bonyolítása A jelölőgyűlése­ken megjelent több mint 131 ezer választópolgár bizonyí­totta, nem hiányzik a közéleti érdeklődés, ha érdemi lehet a részvétel, ha nem formailag igénylik az emberek vélemé­nyét. A megye településeinek többségén értő módon tá­maszkodtak a választások megélénkítette közéletre, ezt igazolták a tanácstagi beszá­molók. a gyakoriságukkal most már rendszeresnek ne­vezhető demokratikus fóru­mok, a falugyűlések. Ez utóbbiakon ma már a megje­lentek 10—12 százaléka nyil­vánít véleményt, s tavaly ez 11 ezer közérdekű bejelentés­sel, javaslattal volt egyenlő. Sokféle módon segíti és kí­séri figyelemmel — a többi között az első ízben megvá­lasztott tanácstagok számára rendezett tanfolyamokkal, előadásokkal, a tanácstagok klubja rendezvényeivel, a megyei tanácstagok csoport­jainak tevékenységével — a népfrontmozgalom, minél job­ban érvényesülhessen a nép­képviselet helyben. Ide tarto­zik az is, hogy a helyi, érin­tett népfrontbizottságok kez­dettől fogva minden segítsé­get megadtak a tavaly alakult elöljáróságoknak, s amint az ülésen elhangzott, ennek je­lentős szerepe volt az elöljá­róságok mai, egyértelműen pozitív minősítésében. Ami figyelmeztet Részletekbe menő képet al­kotott a testületi ülés arról is, Tanácsköztársaság harcosai­nak sorába. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt Békés megyei titkára, majd a megye főispánja, ké­sőbb az ország közellátási ál­lamtitkára, azután külkeres­kedelmi minisztere lett. Több fontos tisztséget töltött be: nagykövetként Moszkvában, majd Pekingben képviselte országunkat. Szobek András 1945-től 11 éven át volt az MKP, illetve az MDP Központi Vezetősé­gének tagja. Több mint két évtizeden át képviselte béké­si választóit a Parlamentben, s több mint egy évtizeden át az Elnöki Tanács tagja volt. Az elvtársak, a barátok, a család nevében Forrás János, a vésztői Körösmenti Tsz nyugalmazott elnöke emléke­zett Szobek Andrásra. A gyászolók sokasága kísér­te utolsó útjára Szobek And­rást, akit a munkásmozgalmi panteon sírkertjében helyez­tek nyugalomra. a közigazgatás átszervezése, a lakosság élet- és munkakö­rülményeinek változása, a környezeti kérdések iránti fo­kozott érzékenység milyen teendőkkel kötötte össze a mozgalom és a tanácsok hét­köznapi erőfeszítéseit, illetve milyen gondok észlelése ad figyelmeztetést a jövőre vo­natkozóan. Ez utóbbiak, a gondok körébe tartozik pél­dául az idős korúak helyzeté­nek — gyakran helyi erőkkel is elérhető — javítása, a gyermek- és ifjúságvédelem erősítése oly mÓ,don, hogy egyetlen veszélyeztett fiatal >se kerüljön ki a társadalom figyelmének sugarából. Ered­ményesnek ítélte a megyei el­nökség az együttműködést a végrehajtó bizottsággal, illet­ve a tanácsokkal a művelő­dési teendőkben is, hiszen — sok más mellett — a honis­mereti mozgalom, a nemzeti­ségi kultúra kincseinek meg­őrzése éppúgy összekötő ka­pocs, mint a fiatalok tábo­roztatása, a szülői munkakö­zösségek aktív részvételének elérése a pályaválasztási teendőkben. Az elnökség, jóváhagyva a beszámolót az együttműködés tapasztalatairól, feladatterv­ben rögzítette azokat a célo­kat, amely a további együtt­működés elvi alapjait adják, s egyben forrásait a minden­napi cselekvésnek. Mindig segítve Napirend szerint ezt köve­tően a testület áttekintette két körzetközpont, Budaörs város és Monor városi jogú nagyközség népfronttestületei- nek és a város-, nagyközség­környék településeinek kap­csolatrendszerét. Egyértelmű­vé tette az elnökség ülésén kibontakozott vita, hogy — szemben bizonyos tévhitekkel — minden népfronttestület önálló, azaz nem irányításról, hanem segítésről, s egyes ese­tekben teendők koordináció­járól van szó, amikor a kör­zetközpont ilyen értelmű te­vékenységét mérlegeljük. Mind Budaörs, mind Monor esetében — az eredmények mellett — jellemző az útke­resés. állapította meg a fel­szólalók egyike, azt értve ez alatt, hogy a közigazgatás át­szervezése, valamint a taná­csok megnőtt önállósága a népfrontmozgalom munka- módszerein is érezteti hatá­sát. Ami egyértelműen pozi­tív. az a társadalmi munka értékének erőteljes növekedé­se szinte mindkét körzet te­lepülésein, a helyi sajátossá­gok egészséges tükröződése a munkában — ami például a budai rész nemzetiségi köz­ségeiben érzékelhetően jól —, a lakossági vélemények ko­rábbinál értőbb gyűjtése és Fiatalok tanácskozása Megőrizni a békét Ifjúság és tudomány a bé­kéért címmel kétnapos nem­zetközi tanácskozás kezdődött csütörtökön Budapesten, a KISZ KB székházéban. A szervezők, a Központi Fizikai Kutató Intézet KISZ-esei öt szocialista ország — Bulgá­ria, Csehszlovákia, Lengyel- ország, az NDK és a Szov­jetunió — kutatóintézetei testvérszervezeteinek fiatal­jaival megvitatják, mit tehet az ifjúság a béke megőrzé­séért, hogyan szolgálhatja a tudomány e feladat megvaló­sítását. Szandtner Iván, a KISZ KB titkára tartott megnyitó elő­adást. A konferencia x résztvevői előadásokat hallgattak meg az űrháború és az űrbéke, a fegyverkezés és a leszerelés, illetve a katonai és a békés célú termelés alternatíváiról. Az előadásokat vita követte. A tanácskozás ma folytatja munkáját. feldolgozása, a javaslatok to­vábbítása az illetékesekhez. Hasznos szerep Természetesen vannak gon­dok is. Előfordul, hogy a munkatervekben szereplő teendők egy része papíron marad, a feladatok megvaló­sítása egy-egy községben, bár az adottságok semmivel sem rosszabbak, mint másutt, cse­kély eredményt hoz, vagy csudán formális. Nem teszi könnyűvé a körzetközpont és a települések népfronttestüle- teinek közös munkálkodását az sem, amit megnehezedett gazdálkodási feltételeknek szokás nevezni, s ami nyer­sebben szólva a tanácsok ke­vesebb fejlesztési pénzével egyenlő. Itt is keresni kell — hangzott el a vitában — az új lehetőségeket, az esetleg szokatlannak ható módszere­ket, s ebben, szinte tapaszta­latcsere szervezőjeként, hasz­nos szerepet tölthet be a kör­zetközpont népfrontbizottsága. A megyei elnökség elisme­réssel fogadta mindazt, ami a megye két említett — és több mint kétszázezer ember otthonául szolgáló — terüle­tén a munka hatásosabbá té­tele érdekében történik. Kö­szönetét fejezte ki a társa­dalmi aktivistákat és tisztség- viselőket egyaránt magában foglaló tevékenyek seregének a munkáért. Egyetértett az­zal, hogy a jövőt tekintve a két körzetben tovább kell erősíteni a népfrontmozgalom minden területén a demokrá­cia érvényesülését, helyet ad­va, ha kell, serkentve a he­lyi kezdeményezéseket. Első lépésként egy félreér­tést kell tisztázni. Nem egy, hanem két különböző veszé­lyes hulladékok hasznosításá­ra, illetve ártalmatlanítására szolgáló technológia kidolgo­zását vállalta magára a Bu­dapesti Műszaki Egyetem ké­miai technológiai tanszéke, s eddig csupán az egyik kísér­let alkalmazására vállalkozott a DCM. A másik, talán még nagyobb jelentőségű eljárás gyakorlati alkalmazására még nem került sor, s hogy egyál­talán megvalósul-e, az jórészt a váciak józan, reális értéke­lésén múlik. A Chinoin gyógyszergyár 650 ezer forintot fizetett azért, hogy a gyártás során keletke­ző mésziszap hasznosítására megoldást találjon. A Buda­pesti Műszaki Egyetemen ki­dolgozott eljárást az Országos Közegészségügyi Hivatal, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal, a Kö­jál és minden illetékes hasz­nosnak és veszélytelennek ítélte, így a mésziszap kísér­leti égetése szigorú ellenőrzés mellett tavaly novemberben megkezdődött. Tárolni nem érdemes A Chinoin szempontjait Schnitta Gusztáv anyagfor­galmi osztályvezető foglalta össze. —, A termelés során évente 800 tonna mésziszap keletke­zik. Az anyagot mi magunk nem tudjuk újra hasznosíta­ni, deponálása pedig évi más­fél millióba kerül. A vizsgá­latok igazolták, hogy a mész­iszap veszélyes hulladék vol­tát kizárólag annak köszönhe­ti, hogy tőlünk kerül ki. Ta­lán szemléletesen alátámaszt­ja e szakvéleményt, ha el­mondom, korábban a mező- gazdaságban, a savanyú tala­jok javítására használták anyagunkat. A mezőgazdaság­ban azonban csak ősszel és tavasszal végzik a talajmun­kákat év közben tehát így is tárolnunk kellene. Ezért örül­tünk az új technológiának, amely csökkenti a mi költsé­geinket — tonnánként 400 fo­rintot fizetünk a kezelésért, az égetésért a DCM-nek. így 320 ezerért mi is és a természet is megszabadul a korábban másfél millióért gödrökben felhalmozott mésziiszaptól. A gazdaságosságon túl azonban más szempontok is vezérelnek minket. Keressük a megoldá­sokat a kormányprogram vég­rehajtásához, igyekszünk a hulladékok hasznosítási lehe­tőségét megtalálni. Környe­zetvédelmi szempontból sem tartom a legkörültekintőbb tá­rolást sem célszerűnek. In­kább a hasznosításra, vagy ha nem találunk rá módot. a megsemmisítésre törekszünk. Megfontoltság vagy eEőítélef A DCM, Kovács József mű­szaki igazgató véleménye sze­rint. szintén nyer a hulladék hasznosításán. — A mésziszap körülbelül harminc százalék kalcium kar­bonátot tartalmaz, ebből ce­ment lesz, ennyivel keveseb­bet kell a Naszályból kibá­nyásznunk. Tizenöt százalék elemi elégethető szenet is tar­talmaz, ami a kemencében hőt termel. Ráadásul az egész évi 800 tonna, elenyésző mennyi­ség a mi termelésünkben. A szakhatóságok vizsgálatai az egyéves kísérleti idő alatt nem mutattak ki semmiféle káros hatást, sem a dolgozók egészségére, sem a légszeny- nyezésre nézve. Éppen ezért november végén újabb fél évre szerződést kötöttünk a Chinoin gyárral. A kormányprogram végre­hajtásán szorgoskodó két gyár haszna tehát Vác városának semmiféle kárt nem okoz. A környezetért való aggodalom azonban érthető módon, mé­lyen gyökeredzik az emberek­ben, néha már-már előítéle­tekké torzulva. Ezt jelzi, hogy a múlt hónap végén a kör­nyékbeliek panaszt tettek a Chinoin, váci, veszélyes hulla­dékégető telepe ellen, hogy szabálytalanul dolgozik, elvi­selhetetlen bűzzel árasztja el a környéket. A vizsgálat kiz. derítette, hogy a városi sze­méttelep égett. Jellemző pél­da az is, hogy a váci Köjál nem járult hozzá ahhoz, hogy a Csepel Autógyár mésziszap- ját a DCM a már ismertetett módon elégesse. Az OKTH jóváhagyását kevésnek ítélte, olyan szakhatósági bizonylato­kat igényelt, amelyek csak ve­szélyesnek minősített anyagok esetén szükségesek. Megszűnnek a savas esők Hogy mi az ártalmas ember­re, arról napjainkban még eléggé megoszlanak a véle­mények. Kálmán János, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem ké­miai technológiai tanszékének adjunktusa szerint például a borzaspusztai nyílt téri veszé­lyes hulladék ártalmatlanítása egyáltalán nem tesz jót a kör­nyezetnek. Éppen ezért dolgo­zott ki munkatársaival egy olyan eljárást a folyékony ol­dószerek ártalmatlanítására, amely azon kívül, hogy ve­szélytelen, minimális beruhá­zást igényel és nem megve­tendő. milliókban mérhető haszonnal jár. E technológia kísérleti alkalmazásának szín­tere szintén a DCM lett volna, ha nem interpellál Palotai Ferenc a közvélemény nevé­ben. Vagy talán mégis meg­kezdődhetnek a kísérletek? Nézzük részletesebben a té­nyeket : A folyékony oldószerek ce­mentgyári égetése hulladék- hasznosítás és egyben cement­gyári ártalmatlanítás lenne. A szigorú előírás szerint előállí­tott elegy fűtőanyagként sze­repelne. A tanulmány szerint a kísérlet első évében 5000 tonna fűtőolajat válthatnának ki használatával, s ha bár ez a mennyiség csupán egyetlen kemence energiaigényének 20 százaléka lenne, az összes budapesti gyógyszergyárat megszabadítaná a technológia alkalmazása hulladék oldósze­reitől, amelyek ártalmatlaní­tására pillanatnyilag évente körülbelül 70 millió forintot költenek. Az eljárása leveze­téséhez csupán egyetlen égő átalakítása szükséges a klin- ker kemencében. A tanulmányt előzetesen vé­leményezte, a technológia be­vezetését támogatja az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet, a Köjál, a Szilikátipari Kutató- intézet, a Környezetvédelmi Intézet. Az Országos Köz­egészségügyi Intézet bevezeté­sét messzemenően támogatja, s hogy miért, azt Kálmán Já­nos részletezi. — Az energiatakarékossági és hulladékhasznosítási szem­pontokon túl még egy nagy előnye lenne a klinkerkemen- cében történő égetésnek. A klórtartaxmú szénhidrogén bá­zisú ipari melléktermékek ár­talmatlanításakor, azaz égeté­sekor — veszélyességüktől függetlenül sósav keletkezik, ami szűrés, tisztítás nélkül ke­rül a légtérbe és a közismert savas esőkhöz hozzájárul. Ez­zel az eljárással a sósav kü­lön ráfordítás nélkül semlege­síthető, mert a bázikus kém­hatású klinker természetes fo­lyamatként megköti. A légtér­be kerülő füstgázok tehát lé­nyegesen kevesebb egészség- és környezetkárosító anyagot tartalmaznak, mint a pilla­natnyilag üzemélő égetőműve­ké, sőt égetésekor várhatóan kevesebb mérgező füstgáz keletkezik, mint az egysze­rű olajtüzeléskor. Vác város levegőjének például kifejezet­ten hasznára válna az eljárás bevezetése. Támogatást érdemel Ha azonban a váciak elzár­kóznak az új technológia al­kalmazása elől, akkor azt va­lószínű, hogy valamelyik má­sik, távolabbi gyárban fog­ják hasznosítani. Igaz ugyan, a népgazdasági nyereségből le kell számítani akkor a tete­mes szállítási költségeket, hi­szen a fővárosi gyógyszergyá­rak hulladékait nem 40, ha­nem esetleg 200 kilométerre kell eljuttatni. De ha a népgazdasági szem­pontoknál tartunk, következ­zék Kovács Sándor, az Ipari Minisztérium ráfordítást csök­kentő programok osztályveze­tőjének véleménye. — A központi gazdaságfej­lesztő kormányprogram a jö­vedelemtermelés-növelésnek legkézenfekvőbb eszközét a ráfordítások csökkentésében, tehát az anyag- és energia­takarékosságban, a hulladék- hasznosításban jelöli meg. Ezen belül előnyben részesül­nek az energiatakarékos és környezetkímélő programok. Az ilyen törekvések minden­képpen támogatást érdemel­nek. Hamarosan a gazdasági bizottság elé kerül az 1987-es akcióprogram, amelyben pél­dául a mésziszap hasznosítá­si lehetőségeinek teljes körű kidolgozása is szerepel. De vi­lágszerte azt tapasztalhatjuk, hogy gazdasági és környezet- védelmi cél is, a hulladékok hasznosítása, ártalmatlanítása. A jelek szerint ezen a te­rületen még nem állunk vi­lágszínvonalon. Különösen, ha belegondolunk, hogy a Roz­maring Tsz Rodáta leányvál­lalata mostanában igyekszik egy technológiát Franciaor­szágból megvásárolni, ugyan­ezeknek az oldószereknek az eleggyé_ való keveréséhez. A technológia azonban nem tar­talmaz garanciát arra nézve, hogy az elegyet hol fogják el­égetni. Ha nem megfelelő tü­zelőberendezésekkel, füstgáz- tisztítás nélkül égetik el az elegyet, akkor ugyanolyan lég- szennyezés következik be, mint pillanatnyilag, azzal a különb­séggel, hogy a szennyező anya­gok nem egy helyen, hanem több tüzelőberendezésen ke­resztül jutnak a légtérbe. Miért kellene hát a technoló­giavásárlásra valutát költe­nünk, a keverőüzem létreho­zásával bajlódnunk, amikor már továbbléptünk, jobbat tudunk ennél? Most már csak az- a kérdés, hogy Vácon-e, vagy másutt alkalmazzák elő­ször az eljárást. Márvány! Agnes M. O. Készül az aroma A Szilasmenti Mgtsz kcrcpestarcsal aromaüzemében a mint­egy 100 millió forint értékű beruházás megvalósulásával javul a hazai üdítőital nyersanyagellátása. Képünkön: mintát vesz­nek a készülő aromából. A megyei népfrantelnökség ülése Jól kamatozó együttműködés Közös utak keresése Budaörsön és Monoron

Next

/
Oldalképek
Tartalom