Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

AMÍG A MEGYÉBEN VAN MUNKÁS ÉS PARASZT...---------SZÁMADÁS AZ ALAPÍTÓKNAK - KSASZNAI LAJOS KÖSZÖNTŐJE--------­Az MSZMP Pest Megyei Bizottsága nevé­ben őszinte elvtársi tisztelettel köszöntőm önöket, a harminc éve történt események ta­núit és átélőit, pártunk megújulásának, új­jászervezésének aktív résztvevőit, a Munkás- Paraszt Hatalomért Érdemérem, illetve a Magyar Szabadság Érdemrend méltó birto­kosait. A találkozást azért kezdeményeztük, mert szeretnénk, ha együtt tekinthetnénk vissza az akkori és az azóta eltelt időkre, és egy­ben lehetőséget találnánk arra is, hogy idő­szerű információkat adjunk Pest megye há­rom évtizedes fejlődéséről, illetve a jövőbe­ni céljainkról. Pest megye mai vezetői; párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselői őszintén örülnek, hogy találkozhatnak önökkel. A találkozót azért szerveztük ide, "Százha­lombattára, mert ez a szocialista jellegű munikásváros — a maga dinamikus fejlődé­sével — jól szimbolizálja az eltelt három év­tized munkájának eredményességét. Szeretném mindjárt a találkozás első per­ceit felhasználni arra, hogy őszinte elisme­résünket és köszönetünket fejezzem ki mindannyiüknak az elvhűségért, a helytállá­sért; az elmúlt három évtized fejlődése érde­kében végzett munkáért. Sajnos, nem lehet­nek itt közöttünk a mártírhalált halt elvtár­saink és azok sem, akiket azóta eltemettünk, akiknek emlékét kegyelettel megőrizzük. Több elvtársunk jelezte, hogy egészségi álla­pota miatt nem tud részt venni a találko­zón; közülük voltak, akik meleghangú levél­ben köszönték meg a meghívást és megható gondolatokkal kívántak — szőkébb hazánk­nak — Pest megyének, nekünk megyeiek­nek .........eredményes munkát, minden jót, újabb három évtizednyi sikert, bízvást elér­hető gyarapodást”. HITŰK SZERINT Visszatekintve a harminc évvel ezelőtt tör­tént eseményekre; itt ez alkalommal is ér­demes hangsúlyozna, hogy az ellenforrada­lom idején helytállt megyei kommunisták — köztük a mártírhalált halt Pest megyei és a megyei származású elvtársaink — cseleke­dete történelmi tett volt. Pedig nem akartak hősök..bikini...Nem akartak mártírhalált hal­ni, hiszen többen közülük — különösen az októberi események során — eligazodni sem tudtak. Tetteiket, döntéseiket egyszerűen kommunista hitük és meggyőződésük vezé­relte. Többen voltak párttagok és pártonkívüliek, főleg nagyüzemi; munkások, akik hitük és helyzetük szerint is érezték, hogy ami tör­ténik, az a dolgozó nép hatalma ellen van. Példák egész sora bizonyítja a megyében is, hogy szembeszálltak az ellenforradalmi erők­kel. A Csepel Autógyár, a Préko, a Mecha­nikai Művek dolgozóinak helytállása például jól igazolja ezt. Csak hiányzott a hivó szó; az azóta már ismert okok miatt egy ideig az eseményeket nem lehetett megállítani. 1957. február 17-én a megyei intézőbizott­ság aktívaülésén, amelyen Kádár János elv­társ is részt vett. Horváth András, az intéző­bizottság elnöke áttekintette az október 23-a óta eltelt időszakot: ......október 23-tól no­vember 4-ig a mindannyiunk által ismert Nagy Imre-kormány árulása következtében lehetetlenné vált a meglevő erők és a kom­munisták mozgósítása, lehetetlenné vált, hogy szembeszálljunk megfelelő módon és eszközökkel az ellenforradalom tobzódásaival. A megyében közel 34 000 párttag volt és az ifjúsági szervezeteknek 34-35 000 tagja volt. Ha csak ezeket az embereket mozgósíthat­tuk volna, az elegendő lett volna az ellen­forradalommal szembeszállni." A megyei intézőbizottság munkája lénye­gében megbénult és csak telefonösszekötte­tésre szorítkozott. Október 31-ig a járásokkal még tudták tartani a kapcsolatot és a járá­sok többsége is dolgozott. 31-e után fegyve,­­resek tették lehetetlenné a további mun­kát ... November 4-e után a tennivalók három fő kérdés köré csoportosultak: a karhatalom, az államhatalom, a pártszervezetek helyreállí­tása köré. A karhatalomra nagy szükség volt, mert a budapesti fegyveres bandák jelentős része a főváros környéki falvakat terrorizálta és fenyegette a párttagok életét. Ez november végén és december elején nagy veszélyt je­lentett. Biksza Miklós elvtársat december 10- én ölték meg. Kádár János elvtárs a megyei aktívaülésen erről a következőket mondta: „Itt van Bik­sza Miklós ügye. Az ellenforradalmi pogrom napjaiban a legmagasabb rangú pártfunkcio­nárius, akit meggyilkoltak. Mező Imre elvtárs volt, a Központi Bizottság tagja. És mi ezt az egész világ előtt szüntelenül hangoztatjuk. November 4-e után az országban meggyilkolt legmagasabb pártfunkcionárius Biksza elv­társ volt... És ezt a kérdést nem lehet a na­pirendről leengedni. Amíg van ebben a me­gyében munkás és paraszt, aki azt mondja, hogy forradalom volt. addig nekünk Biksza dolgáról beszélnünk kell, hogy megértsék, hogy ez nem volt forradalom.” Kádár János elvtárs sokkoló, megdöbbentő példaként és bizonyítékként hozta fel Biksza Miklós meggyilkolásának ügyét arra, hogy forradalom vagy ellenforradalom volt-e 1956-ban Magyarországon. Ügy tűnik azon­ban, hogy még ma is vannak néhányan, akik szeretnék elhitetni az emberekkel, hagy az a gyalázat, amivé az akkori események fajul­tak, forradalom volt. Az imperialista propa­ganda, a Szabad Európa Rádió, sőt az ame­rikai adminisztráció még ma is igyekszik el­hitetni az emberekkel, hogy akkor forrada­lom volt. A hazai ellenzéki körök egy része is egyetért ezzel a felfogással, és a 30 év táv­latát rendzavarásra akarták felhasználni. Ma­gyarországon azonban politikai stabilitás, rend van. Az imperialista propaganda min­den erőlködése ellenére sem tudott október 23-án még jelentéktelen rendzavarást sem elérni, annak ellenére, hogy bizonyos feszült­ségek vannak a társadalomban és a gazda­ságban. Az emberek tudják, hogy Magyarország számára a szocialista út az egyetlen járha­tó, történelmi és politikai realitásokra tá­maszkodó fejlődési alternatíva. Ezen belül kell megoldani gondjainkat, feloldani a meg­lévő feszültségeket. Meggyőződésünk, hogy pártunk lenini úton haladva képes lesz a társadalmunkat mozgósítani a nehézségek megrázkódtatásmentes leküzdésére. A lakos-. ság 60 százaléka ebben a megyében már a felszabadulás után született. Ezt a generációt azok a szülők nevelték, akik részt vettek a földosztásban, az államosításban, a demok­ratikus viszonyok kialakításában, akik helyt­álltak 1956-ban, akiknek édes gyermeke ez a szocializmus minden erényével és hibájával együtt. Voltak és vannak, és ha mi is követ­kezetesen akarjuk, akkor kell, hogy legye­nek fiaink, unokáink, akik tovább viszik az apáik, nagyapáik zászlóját. Mint ismeretes, az ellenforradalom az ál­lamhatalom helyi szerveit is szétzilálta. A ta­nácsok munkájának újjászervezésében ebben a megyében nagy nehézségeket okozott, hogy a Pest Megyei Tanács akkor is Buda­pesten lévő székhelye az ellenforradalmi cselekmények középpontjába került, de az akkori megyei tanács elnökének személye miatt is. IGAZI PRÓBATÉTEL Kádár János elvtárs a már említett ülésen így beszélt erről: „__November 4-e után kapok egy levelet, amelyben az állt: nem ér­tek egyet a kormány politikájával és a párt vonalával és ezennel lemondok! Aláírás: Fe­kete Mihály, a megyei tanács elnöke. Az egyetlen megyei tanácselnök volt, aki kiállt a sorból. És ez nem volt egyszerű, mert ez azzal egy időben volt, amikor a Szabad Euró­pa Rádió folyton a kormány bojkottálására szólított fel!” (Ezek voltak Kádár elvtárs sza­vai.) Az akkori események archivált anyagaiból is kiderül, hogy az ellenforradalom Pest megyében is lefejezte az államigazgatást. A váci, a nagykátai, a dabasi és a szobi járá­sokban különösen nehéz helyzet alakult ki. A szocialista rend építését a szó legigazibb ér­telmében harminc évvel ezelőtt ebben a me­gyében is szintén újra kellett kezdeni. A hatalom megszerzésének, a rend hely­reállításának, a párt- és az államhatalom új­jászervezésének fő irányítója az ideiglenes intéző bizottság volt — a megyében és a városokban —, amelynek tisztségviselőit, kép­viselőit ma itt üdvözölhetjük. A megyei intéző bizottságra nehéz és össze­tett feladatok vártaik; harcba kellett menni újra az emberek hitéért, meg kellett küz­deni újra a párt egységéért, létre kellett hoz­ni az államszervezet működőképes egységeit, be kellett indítani és szervezetté kellett ten­ni a termelést, a néphatalom védelmére fegy­verbe kellett szólítani a munkások legjobb­jait és megannyi más feladat volt, amely mind-mind igazi próbatételt jelentett az önök számára. A párt újjászervezésének eredményeit pél­dázza, hogy 1956. december 10-én 74 párt­szervezet működött 1326 taggal; 1957. január 12-én 229 4266 taggal; február közepén már közel 6000 párttag volt. 1957. június 1-jén 14 160 tagja volt Pest megyében az MSZMP-nek. Ma megközelítőleg ötvenezer a megye párttagságának létszáma, mintegy 15 000-rel több. mint 1956-ban az ellenforradalom előtt Pest megye lakossága ez alatt az időszak alatt 190 ezerrel nőtt, így ma megközelíti az egymilliót. A növekedésben a természetes szaporodás mellett jelentős szerepe volt az agglomerációs övezetbe történő bevándorlás­nak is. Az aktív keresők száma 108 ezerrel emelkedett, így ma 480 ezerre tehető. 180 ezer fő a fővárosba bejáró és 70 ezer fő a megyén belül ingázik. 1956-ban négy városa volt Pest megyének. Tizenegy járáshoz 180 község tartozott. Ma a közigazgatás átszervezését követően tíz vá­rossal és négy városi jogú nagyközséggel büszkélkedhetünk. A népességnek csaknem a fele, 425 ezer fő, az agglomerációs övezetben lakik. JELZIK UTUNKAT "I. ■!. I» I *>’ - .. * . Ha visszatekintünk az elmúlt három évti­zedre és Számba vésiSzük gazdasági építő­­munkánk eredményeit, megállapíthatjuk, hogy megyénk az országos átlagnál dinami­kusabban fejlődött. Ma már itt állítják elő az ország ipari termelésének tíz százalékát, a mezőgazdasági termelés 13 százalékát. 1956 őszén az ellenforradalom anyagiakban és er­kölcsiekben egyaránt nagy kárt okozott. Az ipari munkásság szocialista hitét, tettrekész­­ségét bizonyítja, hogy 1957 második negyed­évében már teljes kapacitással dolgozott va­lamennyi üzem, 1958-tól jelentősen növeke­dett a termelés. Gazdasági fejlődésünk to­vábbi ütemére nagy hatást gyakorolt, hogy a konszolidációt követő években folytatott gaz­daságpolitika a korábbinál jobban figyelem­be vette az adottságainkat és lehetőségein­ket. Az eredmények elérését elősegítette a szocialista termelési mód kiterjesztése a me­zőgazdasági szektorra, továbbá a tervgazdál­kodási rendszer továbbfejlesztése, a közpon­ti irányítás tartalmának és hatékonyságának, a központi és az állami döntések összhang­jának javítása, a vállalati önállóságon és fe­lelősségen alapuló kezdeményezések kibonta­koztatása, az erkölcsi és anyagi ösztönzés együttes alkalmazása. Következetesen érvé­nyesült a politikának az az alapelve, hogy gazdasági eredményeinkkel együtt a lakos­ság életkörülményei is fokról fokra javulja­nak. Az ipar fejlődésére nagy hatást gyakorolt az üzemek fővárosból történő kitelepítése, és több jelentős ipari nagyüzem létesítése. Je­lenleg mintegy 600 kisebb-nagyobb ipartelep működik Pest megyében, melyek alapvetően meghatározzák az ottlakók élet- és munka­­körülményeit. A jelentősebbek közül említést érdemel Százhalombattán a Dunai Hőerőmű Vállalat és a Dunai Kőolajipari Vállalat. E két nagyvállalat környezetformáló hatására Százhalombatta országosan is kiemelkedő je­lentőségű ipari várossá fejlődött. A Dunai Kőolajipari Vállalat a megye és egyben az ország legnagyobb vállalata, több mint 70 milliárd forint termelési értéket állít elő. Itt készítik a hazánkban gyártott benzin 60 szá­zalékát, a gázolaj és fűtőolaj háromnegyed részét. A vállalat tőkés exportja is jelen­tős. A megye iparában foglalkoztatottak több mint egyharmada a gépipar üzemeiben dol­gozik. Legnagyobb ezek közül a Csepel Autó­gyár, amely az Ikarus autóbuszokhoz több mint tizenkét ezer darab önjárópadló-vázat, több fontos részegységet és fődarabot gyárt. Az új típusú tehergépkocsi-család kifejlesz­tésében exportképes járműveket állít elő. A vegyipar és a gépipar mellett a könnyűipar is dinamikus fejlődési pályán haladt. Példa­ként említhető a Budaflax Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat, mint az egész magyar len­ipart egyesítő, önálló exportjoggal rendelkező nagyvállalat, és a nagy hagyományokkal rendelkező Váci Kötöttárugyár, amely évente mintegy 7 millió darab konfekcionált termé­ket készít, magas technikai színvonalon, jó minőségben. A megye építő- és építőanyagipara is fon­tos szerepet tölt be országos viszonylatban. A váci székhelyű Cement- és Mészművek a ha­zai cementtermelést teljes egészében, a mész­­termelést döntő mértékben összpontosítja. MINDENKI HASZNÁRA A mezőgazdasági termelés is gyökeres át­alakuláson ment át az elmúlt 30 év alatt. Az ellenforradalmat követően a párt egyik fő fel­adata volt, hogy helyreállítsa a lenini szövet­kezeti elvek tekintélyét, meghatározza a me­zőgazdaság fejlődésének irányát és konkrét segítséget nyújtson a végrehajtáshoz. 1958 de­cemberétől rövid három év alatt forradalmi változás ment végbe a termelési viszonyok­ban. 1962-ben a mezőgazdasági művelésű te­rületeknek már 80 százaléka a szocialista szektorhoz tartozott. Az akkor kialakult struktúra természetesen az idők folyamán je­lentős szerkezeti változáson ment keresztül, alkalmazkodva a népgazdaság mindenkori (gényéhez. A termelési technológiák és az ag­rotechnikai módszerek korszerűsödését mutat­ja, hogy a kenyérgabona termésátlaga az öt­venes évek végének eredményéhez képest megkétszereződött; 1984-ben a megye átlaga már 5,5 tonna volt hektáronként. A műtrágya­­felhasználás átlagosan az 1960-as 60 kg/ha ér­tékről 1935-re 250 kg/ha értékre növekedett. A megye mezőgazdaságát ma o vegyes pro­fil és a városellátó funkció jellemzi. A tizen­egy állami gazdaság és 72 mezőgazdasági ter­melőszövetkezet az országos termelés 15 szá­zalékát adja. A mezőgazdaság fejlődése nap­jainkban ellentmondásokkal terhes. Az alap­­tevékenység jövedelmezősége a gazdasági sza­bályozók szigorításának hatására csökkent. A helyzetet tovább rontotta az elmúlt éveket és a mostanit egyaránt jellemző aszálykár. A megyei pártbizottság megfelelő irányelvekkel és konkrét segítséggel igyekszik biztosítani a gazdálkodás zavartalan folytatásának feltéte­leit. Felelősségünket növeli, hogy a megye me­zőgazdaságának csaknem az ország minden harmadik lakóját el kell látnia élelmiszerek­kel. Ezt szolgálja a főváros körül kialakított tej-, hús-, zöldség- és gyümölcstermelő, illet­ve feldolgozó övezet, mely felöleli a nagyüze­meket és a háztáji gazdaságokat egyaránt. A nagymértékben szakosított jellegű gazdálko­dást jelzi, hogy a mezőgazdasági üzemeink ma 12 országos termelési rendszer gazdái, 23 közös vállalat működtetői és mintegy 120 gaz­dasági társaság gesztorai, emellett szervesen integrálják a háztáji gazdaságokat is. A me­zőgazdasági termelést kiegészítő, zömében ipari-szolgáltató tevékenység volumene is je­lentős. A termelőszövetkezetek termelési ér­tékének több mint 70, az állami gazdaságoké­nak pedig 35 százaléka a kisegítő tevékeny­ségből származik. Szerepük a lakosság ellátá­sában is nagyon fontos, mintegy 600 kiskeres­kedelmi egység üzemeltetésével vesznek részt a megye és a főváros ellátásában. Az élelmiszeriparban gyors ütemben fejlő­dött a feldolgozóüzemi kapacitás. Nagykőrö­sön működik az ország legnagyobb konzerv­gyára, melynek termékei országhatáron túl is ismertek. Albertirsán épült fel a szövetkeze­tek és vállalatok együttműködésével az or­szág legnagyobb szövetkezeti hűtőháza. A me­gye északi körzeteinek bogyós és csonthéjas gyümölcseit dolgozza fel a Dunakeszi Kon­zervgyár és Hűtőház, valamint a Szobi Gyü­mölcsfeldolgozó Közös Vállalat. Tovább bő­vült a Törökbálinti Gyümölcsfeldolgozó is. Nagyobb lett az export ánialap, javult a ter­mékek minősége. A húsipar növekvő tőkés ki­vitel mellett bővítette a belföldi termékek vá­lasztékát is. A termelés-gazdálkodás témaköréhez szer­vesen kapcsolódik a kutató-fejlesztő munka. Megyénkben több tudományos centrum ala­kult ki. Gödöllőn az Agrártudományi Egye­tem mellett további nyolc mezőgazdasági ku­tatóintézet és fejlesztő vállalat működik, melynek 900 szakembere az ország ez irá­nyú szellemi kapacitásának egyharmadát je­(Folytatás a 4. oldalon) Százhalombatta szivében találkoztak újra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom