Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-19 / 272. szám

198«. NOVEMBER 19., SZERDA 3 Az MSZBT országos elnökségének tagja Beszélgetések a gödi termelőszövetkezetről II. Vendégek és élmények S Till Árpád most 47 éves, s 1959 6ta dolgozik elsfi munkahe­­s Ivén, a Csepel Autógyárban. Itt végzett technikumot, itt lett S műszaki ellenőr, üzemvezető, osztályvezető. Jelenleg is az. a N fejlesztési osztályé. Kétkedve csóválja a fejét, amikor meg- S kérdezem: akad-e a szigetszentmiklósi gyáróriásban, aki ne Is ismerné fit? — Nem, olyan aligha akad. S csak az egyik oka a gaz­dasági munika, a másik poli-. tikai... 1974-ben alakult meg az MSZBT-tagcsoport a gyárban, ő azóta aktivistája, 6 éve el­nöke is, s idén az MSZBT orszá­gos elnökségébe választották. Persze hogy elkötelezett em­ber, 22 éves korától párttag, két évtizede viseli a munkás­őrök acélszürke egyenruháját. Élményed sodorták erre. Bács megyében, Peszéradácson élt szüleivel és két húgával az erdészházban, amikor 1944 vé­gén szovjet katonákat kvárté­­lyoztak be hozzájuk. Azután a írom,t továbbhaladt, s fele­désbe merült volna a dolog, ha elő nem kerül néhány meg­sárgult fotó, egyiknek a hát­lapján cirill betűkkel állnak a nevek: Vaszilij, Pjotr ... Ezerkilencszázötvenötben Szi­gethalomra költöztek, s a köz­vetlen szomszédjukban egy szovjet alakulat katonái lak­tak. Együtt fociztak a kör­nyékbeliekkel, s a csapatok nem anyanyelv szerint, hanem a labdarúgó-tudomány alap­ján álltak össze. így persze könnyű volt megtanulni oro­szul. A régiek ma is írnak Kijevből, Dnyeíropetrovszk­­ból, ott élnek Till Györgyi, az i egyik húg esküvői vendé­gei. Az MSZBT-tagcsoport első akciója a Pravda megjelené­sének évfordulóján rendezett Ki tud többet a Szovjetunió­ról? vetélkedő volt. Évente megismétlik, jó kétezer részt­vevővel, ICO—180 brigád küzd az elsőségért. Till Árpád alág győzd so­rolni, md mindent tettek­­próbáltak azóta. Hat észt er­deje1 mindéit évbén megújít­ják szerződésüket a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­val, onnan, szakemberek, poli­tikusok, előadók, művészek jönnek,' gyakorta vendéges­kedik a gyárban a ház igaz­gatója, Anatolij Bormotov is. 1982-ben az SZKTH-ban ren­dezték meg a Csepel Autógyár napját, legutóbb pedig a ma­gyar-szovjet barátsági napok idején a gyári művelődési ház­ban mutatták be a szovjet gépjárműipart. Kooperációban gyártanak sebességváltót, itt készül esztendőnként 6000, a Szovjetunióba induló Ikarus busz alváza, s a Csepel autó­gyáriak részt vettek a Ivovi autógyár rekonstrukciójában is. Ápolják az itteniek a test­vérmegyei kapcsolatokat, a szibériai Omszk megye párt­­bizottságának első titkára sem véletlenül látogatott az autó­gyárba, amikor néhány éve a megye vendége volt. Két kör­nyékbeli szovjet katonai ala­kulattal is gyakoriak a közös programjaik, még a gyári óvodában cseperedők ás jóban vannak az ottani nagy masni­sokkal, a szülők pedig utóné­ven szólítják csak egymást, sűrűn találkoznak. Április 4-én, november 7-én, s a győzelem napján a Csepel autógyáriak megkoszorúzzák a hazánk felszabadításáért el­esett szovjet katonák buda­pesti emlékművét. S, hogy erről az időről többet tudja­nak, évente kétszázan látogat­nak el a déli hadseregcsoport történeti múzeumába. Kuklin kapitány repülőst! szt volt, 1945-ben Szigethalom­nál halt hősi halált. Sírját a helybeliek gondozzák, család­jával rendszeresen leveleznek. De akad más levelezőpartne­rük is. A dnyetropetrovszki Zárja című lap újságíróját, J. Szadovszkijt, aki részt vett a magyar főváros felszabadí­tásában, s 1960-ban az autó­gyáriak egy fénykép alapján kezdték keresni. Megtalálták. Kiderült, hogy ő hazájában a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság aktivistája. Évente két­szer írnak levelet neki, s a tudósítások rendre megjelen­nek a szovjet lapokban. Hogy miről szólnak? Till Árpád egy szóval válaszol: a mindennapjainkról. lepülések lakosságának ipar­cikkel való ellátását is. Saj­nos az 1983—84. évi nagyará­nyú fejlesztés a tervidőszak végére lelassult, illetve az iparcikkáruház további sza­kaszainak építése nem kez­dődhetett meg és jelenleg sem biztatóak a vállalat beruhá­zási lehetőségei. Ennek következtében míg egyik oldalon minden igényt kielégítő az ellátás, szinte fő­városi szinten elégíti ki az igé­nyeket, ruházati cikkben, tex­tíliában, papíráruban, egyéb kultúrcikkben. addig a bútor szinte hiányzik, illetve az igé­nyeket néhány magánüzlet igyekszik pótolni. Több kezdeményezésünk volt, mindenekelőtt a gyár­tók közreműködésével, ún. referenciaüzlet telepítésére, mert míg információink sze­rint értékesítési gondok je­lentkeznek — például a bú­toriparban — Érd városában az átmenő forgalomra is épít­ve, egyre növekvő kereslet jelentkezik. Érdekes kiegészítője és szín­foltja a város kereskedelmi életének a hetenkénti szom­bati piac. Jellegét tekintve afféle kirakodóvásár, ahol a hagyományos élelmiszerpiacot az iparcikkek (bútortól a ru­házatig) és a kézművesség széles skálája egészíti ki. Szinte az ország minden ré­széről érkeznek ide nemcsak eladók, hanem az országos fő közlekedési utakon közleke­dőkből gyakran megálló vá­sárlók is. Elgondolkodtató, hogy az ebben rejlő lehetőségeket szinte kizárólag a magánszek­torba tartozó iparosok és ke­reskedők fedezték fel, a szö­vetkezeti és az állami keres­kedelem meggyőző munkánk ellenére sem kíséreli meg részvételét. Sajnos nem tudták az itt működő szövetkezetek és vál­lalatok a lakosság élelmiszer­­ellátását biztosító üzlethálózat hiányosságait jelentősen javí­tani. Ügy ítélik meg testületéink és úgy érzi a város lakossága is, hogy az élelmiszer-keres­kedelem területén az ellátás a korábbi időszakhoz képest nem javult. Az üzlethálózat korszerűtlen, az épületek álla­pota elavult, felszereltségük hiányos. A 64 négyzetkilométer ki­terjedésű város számos olyan területtel rendelkezik, ahol gyakran 4—5 km-t is meg kell tenni gyalog — a belső közlekedés hiánya« miatt — a legközelebbi üzletig. A vállalati, szövetkezeti be­ruházások forráshiánya miatt nagy jelentőségűvé vált a magánerős üzletek építésének elősegítése. Az e területen je­lentkező magánkezdeménye­zést közterületek és egyéb Telefonok, névtelen levelek Eltemették Pataki Lászlót Mély részvéttel kísérték utolsó útjára Pataki Lászlót, a munkásmozgalom régi har­cosát, nyugalmazott nagykö­vetet kedden a Mező Imre úti temetőben. Ravatalánál díszőrséget álltak elvtársai, barátai, munkatársai. Az MSZMP Budapesti Bi­zottsága, Pataki László bará­tai, harcostársai nevében Hazai Jenő nyugalmazott gyárigazgató mondott beszé­det. Munkatársai nevében Varga István, a Külügymi­nisztérium pártbizottságának első titkára búcsúzott az el­­hunyttóil. Pataki Lászlót a Mező Im­re úti temető munkásmozgal­mi panteonjában helyezték végső nyugalomra. Az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsága kedden — a Parlamentben tartott ülésén — az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium jelentése alapján megvitatta azokat az intézkedéseket, amelyeket az építő- és az épí­tőanyag-ipar tett hatékonyabb exportjának fokozása és nemzetközi versenyképessé­gének javítása érdekében. Az írásos előterjesztéshez fűzött szóbeli kiegészítőjében Petrovai László ÉVM-minisz-Odáig már eljutottunk, hogy legalább elvben mindenki el­ismeri a környezetvédelem jelentőségét, a közvélemény is egyre nagyobb érdeklődéssel fordul e kérdések felé. S in­nen talán már csak egy lépés, hogy elérjük, amit dr. Ábra­hám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal elnöke is hangsúlyozott tegnapi saj­tótájékoztatóján: a környezet­­védelmi feladatokat csak tár­sadalmi összejogással lehet megoldani. Kedvező példaként említette a Komárom megyé­ben megalakult környezetvé­delmi társulást és a győri környezetvédelmi egyesülést. más feltételek biztosításával igyekeztünk segíteni. Ennek nyomán a legjelentősebben javult Parkváros centruma és főként a főbb közlekedési utak melletti területek ellá­tása. Crcm számunkra, hogy a Budakörnyéki Áfész Áruház és a Nyugat-Pest Megyei Élel­miszer-kereskedelmi Vállalat Érd-Ófaluban, illetve Érdli­­geten egy-egy nagyobb mére­tű bevásárlóközpont építését határozta el, melyhez Ófalu lakossága a településfejlesz­tési hozzájárulás fizetésével és célrészvény vásárlásával saját pénzét is hozzáteszi. Ez a politikailag is nagy je­lentőségű összefogás tette le­hetővé, hogy a mintegy 8 hó­nap alatt megépülő ABC-áru­­házat Ófalu lakossága már ez év decemberében birtokba veheti. Nagyon jól példázza ez is a most már hagyományosnak tekinthető együttműködést, amellyel az elmúlt években 200 millió forint értékű társa­dalmi munkával gyarapította a lakosság a település intéz­ményhálózatát és _ közműveit. Ez azt a gazdasági mérték­egységben ki nem fejezhető politikai erőt is mutatja, mely a testületek elhatározásainak lakossági támogatásában je­lentkezik. MÓGOR BÉLA Érd város tanácselnöke Ez az esztendő minden jel szerint végre eredményes lesz a gödi Dunamenti Ter­melőszövetkezetben. Négy szűk esztendő után! Az el­mozdulás a holtpontról te­hát megkezdődött, de az el­múlt fél évtized eseményei mély nyomot hagytak az em­berekben. A múltról, a jelen­ről, a jövőről beszélgettem a téesz vezetőivel, tagjaival. Tegnap megkezdett írásunkat folytatjuk. ★ A mai nagyüzemekben a tagság az ellenőrző bizottság útján gyakorolja a felügye­letet a maga választotta ve­zetőség munkája felett. Ná­­nási Lászlóné tizenöt éve van a téeszben. az ellenőrzés kü­lönböző területein dolgozott, s terhelyettes elmondta, hogy napjainkban mind nehezeb­bé válik a szándékaik sze­rint elsősorban devizát szer­ző exporttevékenység. A vesz­teséges vállalkozások tapasz­talatain okulva, minden eset­ben alaposabb piaci előkészí­tésre van szükség, s ami alap­vető: a vállalati kockázatvál­lalásnak kell erősödnie. A vitában tíz képviselő fej­tette ki gondolatait, soraikban Koltai Imre (Pest megye 23. vk.). Beszámolt az államtitkár az elmúlt időszakban elért ered­ményekről is. Bár évente hozzávetőlegesen 800 ezer ton­na por, 1,4 millió tonna kén­dioxid, 400 ezer tonna nitro­­géndioxid és 2,4 millió tonna szánmonoxid kerül a légtér­be, s ez mintegy 15 milliárd forint kárt okoz évente, az elmúlt tíz évben több, erőtel­jesen szennyezett területen javult a helyzet. A porkibo­csátás például országos szin­ten 20 százalékkal csökkent. A távfűtés és a gázprogram ki­­terjesztésével kevesebb kén­dioxid és korom kerül a lég­térbe. Kedvező változások ta­pasztalhatók a veszélyes hul­ladékok tárolásában is. Ábrahám Kálmán a meg­előzés, az ártalmak megszün­tetése mellett kiemelte a kör­nyezeti értékekkel való gaz­dálkodás jelentőségét is. Föl­hívta a figyelmet a környezet­­védelem és az energiatakaré­kosság összefüggésére, mond­ván, hogy az az energia, amit nem használunk föl, amit nem kell megtermelni, az bizto­san nem okoz szennyeződést. Az államtitkár lapunk kér­déseire válaszolva elmondta, hogy Pest megyére környezet­­védelmi szempontból különö­sen nagy figyelmet kell for­dítani, s elismerésre méltónak tartja, ahogyan a megyei veze­tés is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Megnyugtatóan hangzott, hogy a közeljövő­ben konkrét intézkedések vár­hatóak a Ferihegyi repülőtér zajártalmának csökkentésére, s hogy ezekről még az év vé­gén, vagy a jövő év elején az érintett települések lakóit is tájékoztatják majd. Megtudtuk a sajtótájékozta­tón, hogy jelenleg a legfonto­sabb cél a szennyeződések nö­vekedésének megakadályozá­sa. Ebben a tervidőszakban levegőtisztaság-védelmi célok­ra 4 és fél, a veszélyes hulla­dékokat ártalmatlanító, hálózat kiépítésére 4 milliárd forintot fordítanak. A tervek szerint tovább bővülnek a védett te­rületek is, 1990-ig mintegy 100 ezer hektárral. A védett növények listája is gazdagodik néhány vadvirággal. M. N. P. az idén április elején őt vá­lasztották meg az eb elnöké­vé. — Mo már nyilvánvaló, hogy 1981 előtt az akkori ve­zetés tevékenységének na­gyobb volt a füstje, mint a lángja. Fogalmazzunk egy­szerűbben: bizonyos mérté­kig félrevezették az embere­ket. Hogyan történhetett ez meg? / — Szép szavakkal és a ke­resetek gyors növelésével le­hetett ezt elérni. Ám sokan már akikor éreztük, hogy va­lami nincs rendben. Akkori­ban belső ellenőrként dolgoz­tam, vizsgálatainkról rendsze­resen készítettünk jelentése­ket. A hibák feltárásáért so­ha nem marasztaltak el ben­nünket, azonban nem is vet­ték tudomásul jelzéseinket. — Miért nem próbáltak közbelépni, valahogy meg­állítani a mélyponthoz vezető folyamatot? — Megpróbáltuk, de nem lehetett. Az akkori vezetés legfőbb célja nem a rendte­remtés volt, hanem a min­denáron való továbblépés. — Hisznek az emberek ab­ban, hogy van lehetőség a felemelkedésre? — Ez az év a vízválasztó. Ha teljesítjük tervünket, ta­lán végre visszatér a biza­lom. Oly sok ígéret után en­nek most már így kell len­nie. — Mit tesz ezért az ellen­őrző bizottság? — Fontosnak tartottuk, hogy alapvetően megújítsuk mun­kánkat. Minden tagunknak kijelöltük a teendőit, gyak­ran járunk helyszíni ellenőr­zésekre is. Minden üggyel foglalkozunk, mert szeret­nénk, ha az emberek garan­ciának tekintenék tevékeny­ségünket arra, hogy az 1981 előtti idők ide soha nem tér­nek többé vissza. ír Hosszú hónapokba tellett, amíg a Godla-ügy után a ter­melőszövetkezet kommunistái úgy-ahogy tisztázták: mi is történt tulajdonképpen. Csan­­kó János, a nagyüzem párt­­bizottságának titkára is ak­tív szerepet játszott ebben. Két évtizedes itteni múltja is segített, amikor vállalva a konfliktusokat, szembe kellett nézniük saját hibáikkal is. — Mi jellemezte az elmúlt öt évet a pártalapszervezetek életében? — A botrány kirobbanása után a megdöbbenés és a letargia lett úrrá az embere­ken. őszintén meg kell mon­danom, hogy az akkori el­nöknek a párttagság zömét is sikerült félrevezetnie. Mi azt láttuk, hogy egymást vált­ják itt a magas rangú vendé­gek, gyorsan nőnek a bérek, tehát — ezt sugallták az el­nök szavai, intézkedései — minden rendben megy. Az­után jött a rendőrségi vizs­gálat, majd az ítélet. Az önvizsgálat is hosszú és ala­pos volt, úgy ítélem, hogy eltartott egészen 1983 vé­géig. Azért eddig, mert na­gyon nehezen ment a biza­lom helyreállítása. Az embe­rek annyira nem hittek még egymásban sem, hogy Godla távozása után — pedig meg­tehettük volna — egyszerűen nem mertünk elnököt sem javasolni belülről. — Az elmúlt csaknem há­rom esztendőben mi válto­zott? — A pártegység most már stabil, helyreállításához nagy segítséget kaptunk a dunake­szi városi pártbizottságtól. Amikor baj volt, szinte na­ponta itt voltak, tanácsaikkal, konkrét javaslataikkal igye­kezték támogatni erőfeszíté­­seiniket. De beláttuk, hogy a téesz kommunistáinak saját erejükből kell úrrá lenniük a nehézségeken. Sajnos, sem akkor, sem azóta nem kap­tunk egyenes választ néhány olyan kérdésünkre, amelyek segítenék a történtek végle­ges tisztázását. — Most müven a hangulat a szövetkezetben? — Ha egy szóval akarom megfogalmazni, azt mondha­tom: bizakodó. A jelenlegi el­nököt két jelölt közül válasz­totta meg a tagság. Határo­zott, célra törő, időt és fá­radságot nem kímélő ember Murvai Zoltán, így minden remény megvan arra, hogy végre jó kezekbe kerüljön az irányítás. Amióta ő ül abban a székben, megszűnt a múlt hibáira való hivatkozás is, mert azt mondja, hogy a ba­jok okait elsősorban a je­lenben kell keresni. Az új helyzetben a pártszervezetek tevékenysége is megújult. Elő­térbe került a rendszeresség, szigorúbb, következetesebb a párt ellenőrző tevékenysége is, s ezt jól segíti, hogy több poszton személycserék vol­tak. S még egy: a legfonto­sabbnak az őszinte szót tart­juk... ★ A Dunakeszi Házgyárral szemben lévő földeken ott­­jártamkor vetettek éppen. A traktorosokkal amolyan rög­tönzött kupaktanácsot tartot­tunk. Szó esett sok dologról, de akárhogy is fordult a be­szélgetés, a gondolatok min­dig valahogy visszakanyarod­tak a múlthoz. „Csak azt írja, amit mondunk!" — ígértet­­ték meg velem az emberek. Kovács Gábor a nyugdíjhoz közeledve, azt állítja, ő már mondhatja, nem kell félnie semmitől: — Nem megy most jól a so­runk. Kevés a pénz, hiába dolgozunk mi rendesen. A ve­zetők meg felveszik a nagy prémiumokat. Tavaly is az egyikük kapott itt vagy száz­harmincezer forintot. Hát igazság ez? Szerintem meg kellene osztani mindenki kö­zött arányosan. Sipos Antal meg a többiek egyetértőén bólogatnak. Ko­vács Gábor folytatja: — Nem a miénk már ez a téesz. A szavunk ugyan ké­rik, de nem érezzük, hogy súlya volna. Mert kérdem én, milyen vezetőség az olyan, amely a mi pénzünkből menő focistákat tart el, meg egy csomó olyan embert, akikről azt sem tudjuk, kifélék, mi­félék? Pásztor István mindjárt hozzáteszi: — Én szabi vagyok, s írja meg, kérem, hogy szeret­nénk, ha a téeszben nem ha­nyagolnák el a külső terüle­teket. Egyébként higgye el, látjuk mi az igyekezetei a mostani vezetésben, csak hát annyit csalódtunk már... Visszatérve a központba, az elnöknek mondom, miket hal­lottam. — Igazuk van az emberek­nek. Még az új vezetőség meg­választása előtt a mezőgaz­daság akkori irányítója olyan könnyen teljesíthető feltéte­lekhez kötötte a prémiumok kifizetését, hogy szinte min­den vezető megkapta. A ki­adott prémiumfeltétel olyan, mint egy szerződés, ami an­nak alapján járt, ki kellett fizetnünk. Az idén már ma­gas követelményeket tá­masztottunk a prémiumkitű­zéseknél, sőt a vezetői bér­emelések rovására tudtuk a fizikai dolgozók jövedelmét nyolc százalékkal emelni. A sportállásokat megszüntettük, s az elmúlt évben közel száz fővel csökkentettük az impro­duktív létszámot. A szo­biak kérésének eleget te­szünk, én is azon a vélemé­nyen vagyok, hogy működési területünkön minden egység problémáira, gondjaira egy­formán kell figyelnünk. ★ Gödön az utóbbi években gyakran kézbesített a postás névtelen leveleket, olyanokat, amelyekben mocskolódó han­gon vádaskodtak a szerzők. Nem volt ritka az sem, hogy esténként, éjjelente csöngött a telefon, s így zaklatták a szö­vetkezet vezetőit. Ezek azon­ban mára megszűntek. Mint­hogy a szabadulása után né­hány nappal a téeszközpont­­ba betoppant Godla István is tudomásul vette, bárhol dol­gozzon is, nem kívánt sze­mély errefelé. » S különben is: Gödön már jó néhánv hónapja nem visz­­szafelé tekintenek, errefelé el­sősorban a jelenen és a jö­vőn gondolkodnak. Furucz Zoltán VÉGE Képviselői tanácskozás Hatékonyabb export Tájékoztatják a lakosságot Környezetünk védelméről

Next

/
Oldalképek
Tartalom