Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-14 / 268. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM 1986. NOVEMBER 11., PÉNTEK Káderpolitika a gyakorlatban I. Új, friss erők a vezetésben A közelmúltban más fontos témákkal együtt az MSZMP Monori Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága, azt megelőzően pedig a végrehajtó bizottság is foglal­kozott káderpolitikái kérdésekkel. Mindkét testület azt elemezte, hogyan valósultak meg a Központi Bizottság tizenhárom évvel ezelőtti alaphatározatából, valamint az idei márciusi ülésen a párt kádermunkájáról szüle­tett határozatából adódó helyi feladatok. Mind a mo­nori tanácskozásokon, mind az előkészítő munka során szerte a körzetben rendkívüli érdeklődés, politikai ak­tivitás, élénk eszmecsere volt tapasztalható. Ennek egyik oka lehetett önmagában a széles körű felmérés, az, hogy talán a szokásosnál is több kommunista és pár­­tonkívüli, valamint testület véleményét kérték ki. A másik tényező pedig valószínűleg az volt, hogy az utóbbi években a vezetők munkája méginkább reflek­torfénybe került, a körzetben a megszokottnál nagyobb volt a kádermozgás, több vezetői poszton került sor változásokra. Az előzményekről, az esz­mecserékről. az említett tes­tületek állásfoglalásairól be­szélgetve Kovács Györgyné­­vel, a monori pártbizottság titkárával először azt kérdez­tem: egyetért-e a fenti érté­keléssel? — Igen. Az elemző anyag előkészítésekor valóban széles körű eszmecserét folytattunk. Kikértük tizenhat alapszerve­zet tagságának véleményét, beszélgettünk párt-, és tömeg­­szervezeti vezetőkkel, haszno­sítottuk a gazdasági, intézmé­nyi, állami és fegyveres testü­letek vezetőitől írásban kapott észrevételeket, javaslatokat. Mind a pártépítési munkabi­zottság, mind a végrehajtó-és a pártbizottság ülésén élénk vita bontakozott ki a témá­ról. Így például az említett sok változással kapcsolatban is. Az írásos anyagban is je­leztük, hogy az elmúlt idő­szakban Monoron és vonzás­­körzetében a káderállomány­ba tartozók 81 százaléka cse­rélődött ki. Ennek alapján több testületi tag fölvetette, hogy ilyen cserélődési arány mellett hogyan értékelhető a stabilitás? — És mit lehet erre vá­laszolni? — A közelítés lehet sokféle, d,e azt meg kell állapítanunk, hogy a váltások nagy részét az élet követelte ki, s hogy a kádercserék jó hatással voltak gazdasági egységeink, intéz­ményeink munkájára. Az ér­tékes emberek többsége a körzetben maradt, tehát a közös munkánkat segíti, csak mondjuk nem gazdasági, ha­nem politikai vezetőként, vagy fordítva. Előfordult olyan is, hogy valaki ugyanabban a be­osztásban ugyan — például téeszelnökként —, de a kör­zet más településére került. Mindent egybevetve nem tit­kolhatjuk. hogy akadtak meg­alapozatlan cserék is, összes­ségében azonban a vezetők körében nőtt a magasabb szakmai, politikai végzettség­gel rendelkezők aránya. S ez a minőség javára vált. — Az elmondottak máris indokolják, hogy mostanában ismét az érdeklődés előterébe került a káderpolitika ... — Részben. Ugyanis e mun­ka feltételei valóiban adottak, de folyamatosan változnak, s gyorsabban mint megszoktuk. Nehezebben mozgósítható he­lyi tartalékokat kell felszínre hozni helyben. A XIII. kong­resszus határozatainak meg­valósítása, a gazdaság élénkí­tése szükségessé teszi, hogy a vezető beosztásokat olyan em­berek töltsék be, akik fel tud­nak nőni a feladatokhoz, az egyre magasabb mércéhez. Nem végrehajtó típusúak, ha­nem olyanok, akik el tudnak igazodni a mostani, gyakran változó körülmények között, a célokat adaptálni tudják, ké­pesek az önálló döntésekre, demokratikusan vezetnek, s nagyfokú rugalmasságról tesz­nek tanúságot. — Mik voltak a testületi ülések, a viták legfontosabb tapasztalatai? — Monoron és vonzáskör­zetében kialakult egy vi­szonylag stabil irányítói gár­da, új erőkkel frissült föl a vezetők köre. Javult a ká­derállomány politikai és szak­mai felkészültsége, nőtt a fő­iskolát, egyetemet végzettek aránya, megkétszereződött a felső- és középfokú politikai iskolát befejezettek száma. Némileg növekedett a vezető tisztséget betöltő nők aránya. Ugyanakkor kedvezőtlenül alakult a vezető káderek kor­­összetétele. Lelassult, több te­rületen visszaesett a fiatalok vezetésbe történő bevonásá­nak üteme. A kádercserék okait még részletesebben elemezve el­mondható, hogy többségük jó munkája eredményeként a vonzáskörzeten belül maga­sabb vezetői beosztásba ke­rült, jelentős részük nyugdíj­ba vonult, munkahelyet vál­toztattak, s akadtak, akik el­fáradtak, rutinból vezettek. Volt, akd helytelenül értel­mezte az egyszemélyi felelős­ség elvét, semmibe vette a demokratikus fórumokat, tűr­te a veszteséges gazdálkodást, ÜGYELET Gombán, Rényén és Káván: ír. Nagy Mária (Káva, ta­­lácsháza), Gyomron, Ecseren is Maglódon: központi ügye­let (Gyömrő, Steinmetz kapi­tány u. 63., telefon: 70), Mo­toron, Monori-erdön, Csévha­­raszton, Vasadon és Péteri­ben: központi ügyelet (Mono­ron, a rendelőintézetben), Pi­lisen és Nyáregyházán: köz­ponti ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mondén: központi ügyelet (Sülysáp, Losonci u._ 1., tele­fon: Sülysáp 20), Üllőn: dr. Végh Sándor, Vecsésen: köz­ponti ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai, az üllői és a gyömrőj. Fogorvosi ügyelet: szomba­ton reggel 7 órától 13 óráig Monoron a szakorvosi rende­lőben, a vecsési és üllői bete­geket 8-tól 13 óráig a vecsési szakrendelő fogászatán látják el. Egyéb időpontban, tehát szombaton 13-tól hétfő reggel 7 óráig Budapesten, a VIII. kerületben, a Szentkirályi ut­ca i_ szakrendelőben. Ügyeletes állatorvos: dr. Kö­­vesy Attila Vecsés, állami gazdaság. Beteg állatok bejelentése Monoron, a főtéri gyógyszer­­tárban szombaton reggel 8-tól 13 óráig, egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. elítélendő életmódot folytatott és hasonló magatartást tanú­sított. A káder- és személyzeti munka pártirányítása, segíté­se, ellenőrzése az elért ered­mények ellenére még nem mindenütt kielégítő. Ezt leír­tuk, s elmondtuk a pártbizott­sági ülésen is. Találkozhatunk az előrelátás hiányával, terv­­szerútlenséggel, bátortalan­sággal, szemléletbeli fogyaté­kossággal, liberalizmussal is. Voltak, akik a káderkérdé­sek megoldásánál megeléged­tek a kényszerhelyzet szülte lehetőséggel. A fegyelmet kö­vetelő vezető támogatása sem mindenhol egyértelmű. Összegezve azt mondhatjuk: a körzetben a vezetők döntő többsége alkalmas posztja be­töltésére, elkötelezett, helytál­lásával bizonyítja politikai, szakmai rátermettségét. Hoz­zá kell tenni azonban, hogy összehangoltabb, következetes végrehajtással, a kiválasztás demokratizmusának, a biza­lom, őszinteség, a nyíltság légkörének növelésével, az utánpótlás tervszerű, céltuda­tos nevelésével az elért ered­mények továbbfejleszthetők, a kádermunka színvonala emel­hető. Vereszki János (Folytatjuk) Gyomron Fogadóórák A napokban egyre több körzetbeli megyei tanácstag tart fogadóórát választókör­zetében. Az első hír Gyöm­­rőről érkezett, ahol a helyi tanács elnöki szobájában ma, november 14-én Kovács Györgyné megyei tanácstag várja a hozzá forduló állam­polgárokat 14-től 16 óráig. Üllőn Régi idők humora Régi idők humora címmel vidám műsort rendeznek no­vember 16-án 18 órakor az üllői művelődési házban. Je­gyek a helyszínen vásárolha­tók. ÁH magában, magányban Talán nem marad álom az autó Az idős asszony ott állt ma­gában, magányban a monori piacon, az egyik legszélső standnál. Előtte az asztalon kevéske portékája, néhány ki­ló piros és fehér mézédes sző­lő. Otthonról hozta a kis kert­ből, amit férjével kettesben művelgetnek. Férje nyugdíjá­ból éldegélnek szerényen, hát jól jön a néhány forintnyi ki­egészítés — már amikor egy­általán elkel a szerény porté­ka. A & Az idős asszony, a hatvan­­három éves Csúzi lstvánné .nem panaszkodik, amikor kér­dezgetem. Sőt, eldicsekszik pesti fiával, aki családjával együtt minden hétvégen meg­látogatja őket. S azt is el­mondja, hogy hétköznap azért jár ki a piacra, mert olyan­kor nincs konkurencia. Igaz, kevés a vásárló is, de ha ő az egyetlen eladó, akkor van né­mi esélye, hogy kevéske ter­­melvényét nem viszi haza. Mindig is vonzódtam az idősebbekhez, ha tehettem, se­gítettem is nekik valamilyen ügyükben, dolgukban. Szere­tem hallgatni története licet, s ha képes voltam, megfogad­tam jó szándékú tanácsaikat. De legtöbbször csak azért be­szélgettem el velük, hogy va­lakinek elmondhassák azt, ami talán évtizedekig bennük ma­radt. Ezúttal Csúziné ébresztette fel kíváncsiságomat. Vajon hogyan élnek ma a kisnyug­díjasok? Kapnak-e, s milyen segítséget a társadalomtól, az államtól, vagy akárcsak a közvetlen közelükben élőktől? A monori tanácsházán Kar­dos hajosné szociálpolitikai főelőadónak tettem föl ezeket a kérdéseiket. — Tavaly volt az országos felmérés, amely során kide­rült, hogy Monoron és Péteri­ben kétezerháromszáz kis­nyugdíjas él. A MÁV helyi nyugdíjas szakszervezeti cso­portjával is fölvettük a kap­csolatot. Tőlük megtudtuk, hogy hatvankét özvegy, het­ven éven felüli kisnyugdíja­suk van. így nagyjából össze­állt azoknak a listája, akik valamilyen támogatásban vol­tak részesíthetők. Huszonötök kis nyugdíjának felemelését kértük — a százhárom leg­inkább rászoruló közül. Tu­domásom szerint meg is kap­ták a nyugdíjemelést. Működik Monoron öregék .napközi otthona, ahová mint­egy harmincán járnak rend­szeresen. A szociális gondozói hálózaton belül négy hivatá­sos, tizenhét-tizennyolc társa­dalmi gondozó tevékenykedik, Monoron, egy pedig Péteriben. A kisközségben azért nincs szükség nagyobb gondozói lét­számra, mert ott sok az ős­lakos, jobban ismerik egy­mást az emberek, ennélfogva a hagyományok is mélyebben gyökereznek, tehát az idősek tisztelete, gondozása ott ter-Kirándul az osztály Kerékpárral és autóval Talán az utolsó száraz, eső­mentes napok egyikét sikerült kifogniuk a monori Ady End­re úti általános iskola 5/c. osz­tályos tanulóinak. Ugyanis huszonnégyen, osz­tályfőnökük Papp Irén, az egyik szülő, Tóth Jánosné, és két elsős gimnazista lány — volt adysok —, Gergely And­rea és Búzás Éva kíséretében kerékpárra pattantak. S ki­használva a jó időt, Péterin keresztül Gyömrőre kerekez­tek. Megnézték a gyerekek a Te­leki-kastélyt, megismerkedtek annak múltjával, jelenével, a falak között élő gyerekekkel. Majd a strandkert faóriásai alatt sétáltak, csendben druk­kolva a tó partján gubbasztó hallgatag pecásoknak. Nagyon élvezték a különleges mikro­klímát, a mély csendet, a gyö­nyörű látványt. A tájházat is fölkeresték a fiatalok, de bejutniuk már nem sikerült, mert nem talál­ták meg a gondnokot. Így egy élménnyel szegényebben in­dultak hazafelé, de útközben, még Gyomron megálltak egy kicsit, hogy a Kossuth téri játszótéren még jól kilabdáz­­zák, hintázzák, fogócskázzák magukat. Papp Irén, az osztályfőnö­kük elmondta, hogy ez a ke­rékpáros kirándulás nem az első az osztály életében. Min­den ősszel és tavasszal elmen­nek valahová, hol kerékpár­ral, hol gyalog, mikor meg autóbusszal. Májusban Visegrád, Pilis, Dobogókő szépségeivel, neve­zetességeivel ismerkedett az osztály. Tavasszal Gombára és Bényére bicikliztek át. S ha jó idő lesz, azaz hull majd elég hó, akkor még a télen vagy Mendén vagy a monori Strázsahegyen szánkáznak, síelnek a gyerekek. Valószí­nűleg a két gimnazista rajve­zető is velük tart majd a té­len, mert mondták is, hogy nagyon élvezik az ilyen ki­rándulásokat. Az egészséges életmódhoz a túrázás, a kirándulás is hoz­zátartozik — még a vidéki gyerekeknek sem árt meg. A. L. A, Egyedül a piacon mészetesebb dolog szólta a főelőadó. — vála-Majd az anyagi támogatás­ról szólva elmondta, hogy az idén a Monori Tanács rendel­kezésére eddig 2 millió 800 ezer forint állt segélyezésre. Ebből az összegből rendszeres segélyként 2 millió 100 ezer forintot fizettek ki, a szociá­lis étkeztetés 140 ezerbe ke­rült, s a rendkívüli segélye­zésre 725 ezer forint jutott — ez az összeg 1983-ban 130 ezer forint volt. Az idős emberek segítésének további lehetőségeiről, tervei­ről is beszélgettünk. Például arról, hogy ma már szomba­ton és vasárnap is több gon­dozó hordja az ebédet házhoz. Ilyenkor, jó időben ez még nem olyan nagy gond. Ám té­len, ha leesik a hó, s jéggé fagy az utakon, komoly prob­léma kerekedik, mert a hideg­ben kihűlhet az étel, a gondo­zó elcsúszhat a jégen, s vé­gül is a segítség elmarad, vagy késve érkezik. Éppen ezért nagyon szeretnének egy étel­hordó autót szolgálatba állíta­ni a gondozók munkájának megkönnyítése, meggyorsítása érdekében. Már van is erre egy kevés pénz, lenne, aki ve-* zetné — az egyik nővér — az autót. Ám a nagy álom meg­valósítása még számos jogi akadályba, s némi anyagi tá­mogatás hiányába ütközik. Azt azért hozzá kell tenni az elhangzottakhoz, hogy nem ennyire egyszerű, sima ügy az öregekkel való foglalkozás. Olykor nagy meglepetés éri a tanácsi dolgozókat. Előfordult már, hogy idős, egyedül élő ember segélyért folyamodott. A tanácsi szakelőadók környe­zettanulmányt végeztek, s megállapították, hogy van az idős embernek tartásra köte­lezhető közvetlen hozzátarto­zója, aki annak rendje és módja szerint meg is kapta a fizetési felszólítást. Az érin­tett családtag pedig úgy fogta fel a dolgot, hogy édesanyja őt „feljelentette” a tanácshá­zán. Ebből a félreértésből ko­moly családi perpatvar lett, s az idős asszony sírva vonta vissza a segélykérelmét. Az ilyen esetek sajnos nem egye­diek. Hogy ki hol hibázott? ... Ennek eldöntését olvasóinkra bízzuk. m w De éppen az ilyen és ehhez hasonló esetek elkerülését cé­lozza egy legújabb miniszteri rendelet is, amely többek kö­zött szabályozza a tartásra kö­telezett hozzátartozók anyagi terhelhetőségét. Erről a témá­ról egy más alkalommal rész­letesebben is szólunk. Kép és szöveg: Aszódi László Antal Kézilabda-vülámtorna Vecsésen Soha nem várt köszönetét Bizonyára sokan ismerték Kertész Gábort, a vecsési kézilabda egykori mindene­sét. Ott bábáskodott a közsé­gi kézilabda születésénél. So­kat tett a sportág felemelke­déséért. Nemcsak szakosztály­­vezetőként, hanem játék­vezetőként is hasznára volt e szép labdasportnak. Ha va­lahonnan hazatért, első útja oda vezetett, ahol megtudta, mit csináltak a kedvencek. Ha győztek, örült, ha kikap­tak, szomorú volt. Egyszerű, szerény ember volt ő, lelkes társadalmi munkás, aki so­hasem várt köszönetét mun­kájáért. Tette a dolgát nagy­­nagy hozzáértéssel és szere­tettel. Javakorában ragadta el a kegyetlen halál. Emlékét azonban a mai utódok őrizni, ápolni kívánják, ezért hirdet­ték meg a Kertész Gábor Kupa kézilabda-villámtornát. A vecsési Petőfi Téri Álta­lános Iskola szabadtéri pá­lyáján öt női és négy férfi­csapat nevezett, illetve vett részt a küzdelemsorozaton. A női mezőny csapatai: Tököl 1., Tököl II., Maglód, Vecsés 1., Vecsés II. A férfiaknál a Nagykőrösi Kinizsi, a Maglód ifi, a Vecsés I. és a Vecsés II. szállt harcba. Külön örvendetes, hogy a maglódi fiatal fiúk is szere­peltek, így van remény a férfíszakosztály létrehozására is ebben a községben. Izgalmas és szép mérkőzé­seknek lehettek szemtanúi a nézők. A nőknél a vecsési felnőttcsapaté lett az első hely, második a Maglód, har­madik pedig a Tököl I. gár­dája. A férfiaknál is a papírfor­ma érvényesült. A legkép­zettebb játékosokból álló Nagykőrösi Kinizsi együttese nyerte el a vándorkupát — egy évre — megelőzve a Ve­csés I. és a Vecsés II. csa­patát. A torna női gólkirálya Nyeste Ildikó (Maglód) lett 25 találattal. A férfiaknál a legeredményesebb a nagykő­rösi Vilcsák Zoltán volt, 18 góllal. A díjakat és a vándor­serlegeket ifj. Kertész Gábor adta át a győzteseknek és he­lyezetteknek. Tóth József, az egyik lelkes helyi szerves» mondta: — Először rendeztünk vil­lámtornát, tanultunk a hi­bákból, amelyeket igyekszünk kijavítani a jövőben. Sajnál­juk, hogy a körzet többi csa­pata — a gyömrői férfi- és az úri női gárda — nem jött el, pedig velük még színvo­nalasabb lehetett volna a küzdelemsorozat. Természete­sen jövőre ismét megrendez­zük a tornát, amelyre már most felhívjuk a csapatok fi­gyelmét. ★ Az üllői általános iskola volt a házigazdája a kézi­labda November 7. Kupa küzdelmeinek. A leányoknál a házigazdák kerültek ki győztesen a csatából, meg­előzve az úriakat. A fiúknál a vecsési Petőfi Téri Általá­nos Iskola csapatáé lett a győztesnek járó vándorserleg. G. J. Labdarúgás Felnőtt-tabella A megyei II. osztályú lab­darúgó-bajnokság Déli cso­portjában a legutóbbi fordu­lóban jól szerepeltek az élme­zőnyhöz taitozó csapatok. Meg­lepetés volt az Örkény nagy­arányú győzelme Kiskunlac­­házán, s a Kakucs pontszer­zése Bugyin. A vasárnapi utolsó őszi forduló előtt a ta­bella állása a következő: 1. Nagykőrös 12 7 3 2 25-19 17 2. Sülysáp 12 7 2 3 25-10 16 3. Tápiószecső 12 7 1 4 17-15 15 4. Bugyi 12 6 2 4 20-13 14 5. Hernád 12 3 6 3 15-13 12 6. Monor 12 5 2 5 16-17 12 7. Tápiószele 12 5 ? 5 14-22 12 8. Örkény 12 4 3 5 16-17 11 9. Kiskunlach. 12 4 3 5 19-21 11 10. Nagykáta 12 4 2 6 20-20 10 11. Gyömrő 12 3 4 5 11-13 10 12. Szigetújf. 12 4 2 6 15-20 10 13. Üllő 12 3 4 5 10-15 10 14. Kakucs 12 2 4 6 8-16 — ér s ISSN 0133—265t (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom