Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-10 / 264. szám

LLjOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIIL ÉVFOLYAM, 264. SZÁM 1986. NOVEMBER 10., HÉTFŐ Pécel—Isaszeg Áfész Nincs veszteséges üzletik Amióta megnyílt az üzlet, itt vásárolok. Sokfelé megfor­dultam már a megyében, de ilyen jól ellátott autósbolttal és készséges eladókkal sehol másutt nem találkoztam. Itt még kezet is lehet mosni! Fo­dor László, 1171 3udapest, Ti­szafüred u. 1. Megfogott forint Mielőtt bárki is azt hinné, hogy ingyenreklámot csiná­lunk ennek az üzletnek, siet­ve közöljük: a fenti bejegy­zést Pécelen, az áfész Pesti út 63, szám, alatt levő autósbolt­jában a vásárlók könyvéből másoltuk ki. De több hasonló bejegyzést idézhetnénk. Ám ha reklámnak számít az, ha valahol az átlagosnál jobban, színvonalasabban dolgoznak, ám legyen! Kovács Zoltán, a Pécel— Isaszeg Áfész elnöke maga sem gondolta még az év ele­jén. hogy redőtlen lesz a hom­loka, ha majd az őszi hóna­pokban a volt Ramovill-szer­­viz helyén nyitott új üzlet munkája kerül terítékre. A megyében évek óta élen­járó szövetkezet vezetői jó egy esztendővel ezelőtt sokat töp­rengtek azon: vajon meddig szabad tűrni a veszteséget? Merthogy a szerviz évek óta ráfizetéses volt, annak ellené­re, hogy több alkalommal új­szerű megoldásokkal kísérle­teztek, Mivel a szolgáltatások árát nem emelhették, az al­katrészek mind drágábbak let­tek, jelentős készletet kellett tartalékolniok, úgy tűnt. hogy a ráfizetés rövid idő alatt megduplázódhat. Az áfész ve­zetői azzal tisztában voltak; ha továbbra is eredményesen akarnak gazdálkodni az egy­re szigorodó feltételek között, csökkenteni kell a költségeket, minden egyes forintot meg kell fogniok. A rugalmas ke­reskedelempolitikához ez is hozzá tartozik. Hivatásnak érzik De mielőtt a ráfizetéses szervizt megszüntették, kikér­ték a tagság, a lakosság véle­ményét. S mivel akinek el­romlott a rádiója, tévéje vagy mosógépe, válogathatott, hogy hová forduljon orvoslásért: a Gödöllői Vegyesipari Szövet­kezet helyt felvevőhelye kis­iparos. de a főváros is' alig néhány percnyire van kék busszal, az áfész úgy döntött: Állandóan nagy a forgalom az áfész Pesti úti autósboltjában. autósbolt lesz a szerviz he­lyén. — Valakivel szövetkeznünk kellene a forgóalap előterem­tésére — töprengtek az áfész­­nél. Ezt a valakit sok kilin­cselés után az Autótechnika Vállalatban találták meg. Még a májusi megnyitón adta sza­vát a vállalat vezérigazgatója, dr. Halla László: rajtuk nem fog múlni, állandóan lesz utánpótlás Lada-, Wartburg- és Trabant-ailkatrészekből. Ezt a kijelentését egyesek kétked­ve fogadták, de nem lett iga­zuk! Ahhoz, hogy az üzlet jól beinduljon, olyan tapasztalt, a kereskedelmet • hivatásának érző vezető kellett, mint Sar­­lay Gusztáváé, meg lelkes segítője. Ács László. Még csak közeleg az év vé­ge. de az már bizonyos: hála a minden várakozást felül­múló forgalomnak tisztes nye­reséggel zárnak már a nyitás évében. Ezt a megyében kevés bolt mondliatja el magáról. Májusban örültek a 809 ezer forintos árbevételnek, de volt amikor csaknem 3 milliót könyvelhetett el Sarlay Gusz­­távné. Ugyanis az üzlet két dolgozójának rövid idő alatt sikerült sok autóst ideszok­tatnia nemcsak a környékről, Gödöllőről, a fővárosból, ha­nem Gyomráról, Maglódról,' Nagykátáról is. Ruházat, takarmány — A gyors siker elgondol­koztatta szövetkezetünk veze­tőségét — felelte érdeklődé­sünkre Kiss Sándor — s úgy döntöttünk a nyáron, hogy még az idén újabb autósboltot áfész Pesti úti autósboltjában. nyitunk Pécelen, szemben a népszerű 1. sz. AEC-vel. — A döntésnél csak gazda­ságossági számításokat vé­geztek? Más szempontot nem vettek figyelembe? — Folytattunk persze piac­kutatást, de kikértük a tag­ság. a lakosság véleményét. 2600 kérdőívet küldtünk szét, több mint másfél ezren vála­szoltak. A többség egyetér­tett tervünkkel. Amit fentebb leírtunk, talán érzékelteti, rugalmas kereske­delempolitikát folytat az áfész. Ehhez még annyit: Pé­­celen és Isaszegen egyaránt átprafilÍTozták a jó ideje vesz­teséges takarmányboltokat. Az egyikben olcsó ruházati áru, a másikban élelmiszer kapható, de persze változatlanul vásá­rolható a kát községben a kis­termelőknek nélkülözhetetlen takarmány. Egyébként Pest megyében nagyon kevés áfész mondhatja el magáról, hogy nincs egyetlen veszteséges üz­lete sem! Ez a tény remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy a szö­vetkezet megőrizze az elmúlt években kivívott előkelő he­lyét. Kovái Iván A mikor barátomnak el­mondtam az alábbi tör­ténetet, csodálkozva kérdezte: te ezt miért tartod olyan kü­lönösnek? Hidd el, hogy kör­nyékünk falvaiban nagyon sok családnál hasonlóan gon­dolkodnak a nagyszülők és a szülők. Még mindig él az ősi szemlélet: kapa a kapával, kasza a kaszával... Fémmunkások tanműhelye Ma már korszerű gépek segítségével nevelik az utánpótlást a 202-es számú Madách Imre Szakmunkástanuló Intézet és Szakközépiskola tanműhelyeiben. Az egyik a Ganz Árammé­rőgyárban található. Száz elsőéves fémipari szakmákat tanuló fiatal ismerkedik itt az alapokkal. Képünkön: Skotnyár Fe­renc gyakorlati oktatásvezető Siska Bertalannak segít az esz­­tergálás művészetének elsajátításában (Hancsovszki János felvétele) Arról szólt az én történe­tem, hogy két fiatal — nevez­zük őket Jánosnak és Julcsá­­nak — megszerették egymást. János a szülei elé állt, el­mondta, hogy szerelmes, és természetesen megnevezte vá­lasztottját is. Az anya azon­nal kijelentette. — nem ne­ked való. Hozzád módosabb, rangosabb, jobb családból va­ló lány illik. A lány szülei szintén el­mondták véleményüket Jul­­csának. — Maradjon mindenki a saját fajtájánál, ne kíván­kozzon olyan szekérre, ame­lyikre úgy sem veszik fel. Mindkét családban megszü­letett tehát a tiltás: nem sza­bad találkoznotok sem! Ter­mészetesen a két fiatal azóta még többször találkozik, gyak­rabban vannak együtt, és tervezgetik közös jövőjüket. Ismerem a fiatalokat. Bájosak, szépek, mosolygósak, kedve­sek, konokok, és természete­sen hol csendesen, hol hango­san lázadók, szóval olyanok, mint a fiatalok. A kislány tizennyolc, a fiú húszéves, ép­pen várja a behívóját. Mit mondhatnék a család­jukról? Azt, amit a faluban mindenki elmond, ha meg-Veresegyház Lesz-e idősek klubja? Akadna éppen alkalmas épület Tanácstagi beszámoló Szerdán, november 12-én két helyen tartanak tanácsta­gi beszámolót Gödöllőn. 5-ös, 6-os körzet, dr. Máthé And­rás, Cziczka János: Damja­nich iskola, 43-as, 49-es: Pa­lásti Katalin, Juhász István­ná: Török Ignác utcai iskola. Mindkét helyen este 6 órakor kezdődik a beszámoló. . Városi könyvtár Reklám régen Régi idők kereskedelmi reklámja cimmel tartanak diavetítéssel egybekötött elő­adást a városi könyvtárban, az intézmény és a gödöllői áfész közös rendezésében. A hétfőn, november 10-én este 6 órakor kezdődő rendezvé­nyen az előadó dr. Tompa Lászlóné, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa. Vörösmarty Tsz Melioráció A fóti Vörösmarty Termelő­­szövetkezet váci kerületében befejeződött és Veresegyházon folytatódik a csaknem ezer­hektáros terület komplett me­liorációs programja. Az idén összesen 6 millió forintot for­dít erre a célra a szövetkezet. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Irodalmi művek filmen: A kőszívű ember fiai, 15 órakor. Farkas Ádám szobrászmű­vész kiállítása, megtekinthe­tő 15—19 óráig. A hónap műtárgya: Bronzkori sírkerámia Verseg­­ről, megtekinthető .az előtér­ben. Született: Braun Csaba, Ik­lad, Szabadság út 133; Tóth Tamás, Domony, Baross út 19. Házasságot kötött: Varga József és Deák Margit; Szabó Róbert és Balogh Gabriella; Pap Árpád és Tóth Sarolta. Névadót tartott: Frank Ti­bor és Majoros Márta: Péter nevű gyermekének. Ádám-Évánál kell kezde­nem. Egy fővárosi vaskeres­kedő, Wittmann Hugó Veres­egyház, a veresegyházi tó szerelmese volt. A negyvenes évek elején három utcára nyíló (Kemény Kálmán, Ady Endre utca és a mai Találko­zók útja) jókora telken sok szobás családi üdülőt építte­tett. ö maga és két szép lá­nya már nem élnek. Fia, egy­kori főiskolás műkorcsolya-vi­lágbajnokunk Ausztráliában él, 99 éves özvegye helyben, méltatlan körülmények közt. A sors forgandó. A felszabadulás után a ház községi tulajdon lett. És — sok vita után — ez lett a he­lyi rendőrőrs, vitathatatlanul rossz helyen, a nagy kiterje­désű község egyik mellékut­cájában, nehezen található helyen. Ugyanakkor az orvos­lakás a község alsó végén (helyi sajátosság, hogy az a fölvég!), utcára nyíló abla­kokkal. A csere ésszerű lett volna, de a szervek merev­sége miatt nem jött létre. Pedig a szép, a tóra néző ablakú nyaralóház inkább le­hetett volna orvosi rendelő és lakás — vagy akár napkö­zis óvoda is —, elég nagy volt hozzá a sok szobájával! Egyik se valósult meg; amikor meg­szűnt Veresegyházon az őrs, a házban maradt a körzeti megbízott, a többi rész lakás lelt! A lakók, jobbára rendőr­­csa'ádok, lassan elköltöznek, szolgálatuk szerint, jobb kö­rülmények közé is. így most a kérdés ismét időszerűvé vá­lik: ha teljesen megürül, mi lesz a ház sorsa? Az erre lakók megítélése szerint — saját véleményemet is írom: — a ház továbbra is alkalmas, visszaalakítható len­ne, mondjuk, gyerekintéz­ménynek, akár a düledezó, úgynevezett bagolyvár he­lyett. De felmerül a kérdés: nem- jön létre Veresegyházon még mindig a falugyűléseken Elhunyt: Bangó Jánosné La­katos Mária, Aszód, Béke kert 1.; Balázs Miháíyné Szikora Mária, Aszód, Béke utca 11.; Szőke Sándor, Aszód, Pesti út 21.; Király László, Aszód, Szabadság tér 1.; Braun Dá­niel, Iklad, Szabadság út 108.; Braun József, Iklad, Szabad­ság út 79.; Bozsik Mária, Do­mony, szociális otthon. óvekkel ezelőtt beharangozott harmadik orvosi körzet? Mellékesen: az sem a leg­szerencsésebb, hogy a jelen­legi két orvosi körzet rende­lője egymástól egy utcasarok­ra van, aminek előnye ugyan, hogy ha nem találom az egyik orvost, kétszáz méterre a má­sik, de hátránya, hogy az öreg-hegyen lakónak éppúgy, mint a nyiresieknek ugyan­csak messze kell menni, vagy hogy az üdülőtelep mintegy 6000 alkalmi lakosának is csak közelebb lenne a strand feletti ház. Van azonban még valami. Már a korábbi falugyűlésen is, valamint riport készítése közben felmerült ' a kérdés: miért nincs a veresi öregek­nek napközi otthona? Itt ezt az elnevezést használom, mert a hivatalos név szeren­csétlenül : öregek napközi ott­hona, eleve taszít, az öreg megtiszteltetés éppúgy, mint a gyerekekre utaló napközi otthon. Sok helyütt azután jön a csúfolódás, hogy dedó, meg hogy szegényház, és az idős ember nem mer elmenni, hogy ne nézzék le. Tudomá­som szerint november elsejé­től idősek klubja a hivatalos neve is. Ahogy járom a megyét, Is­merkedem ezekkel a klubok­kal, kiváltképp a váci von­záskörzetben, Főttől a bör­zsönyi sarokig. Az elhagyott, egyedülálló idős emberek — miért azok, arra egy külön lapoldal kevés lenne — itt valóban klubéletet élnek: há­romszori étkezés, ebéd utáni pihenő, lapok, rádió, tévé, TIT-előadások, kimosnak ne­kik sok helyen, orvosellátás van, ezt leírni nem is lehet, látni kell. Erre biztattam már régeb­ben községünk tevékeny ta­nácselnökét, jöjjön el, mond­juk, Kosdra. Válasza az volt, mint a falugyűlésen is, hogy Veresegyház 1990-re, amikor­ra remélhetőleg meglesz az új tanácsháza, a mostani épü­letében tervezi azt, esetleg szociális otthonnal együtt. Nem tudom, még mindig ez-e a terv, már régebben nincs alkalmam szót váltani mindezekről. De ha ez is, egy a bökkenő: 1990 még messze van. öregek pedig most vannak, illetve most is — és el kellene látni őket. Ezért jutott az eszembe az erre kiválóan alkalmas Witt­­mann-ház — hátha magam is oda szorulok. Fazekas Mátyás Aszódi anyakönyvi hírek A rangos gangos Jiilcsa mm vaió Jánoshoz kérdezik: rendesek, szorgal­masak, dolgosak, tisztességes famíliák. János szülei a főutcán lak­nak, emeletes házban, amely­hez hatalmas gazdasági udvar tartozik. Újjáépítették a régi keresztfészert. A garázs két autónak készült. A portát ölelő magas kőkerítés, a zöld­re festett vaskapu ridegen ki­zárja a külvilágot, s őrzi a belső udvar megkövült rideg nyugalmát. Julcsáék családi háza az Újtelepen épült, ott, ahol a felszabadulás után osztották a házhelyeket. A messziről érkezők villanegyednek neve­zik a falunak ezt a részét. Pi­ros cserepes, üvegverandás házak. Az utcáról belátni az udvarra, mert itt csak drót­kerítés övezi a telkeket. Ren­geteg a virág, a gyümölcsfa. Julcsáék házánál valami köny­­nyed kedvesség árad a szőlő­vel befuttatott teraszról, a fe­hér csipkefüggönyös ablakok­ról. Az asszonyok mindkét csa­ládban földműveléssel, első­sorban zöldségtermeléssel fog­lalkoznak. Igaz, Jánosék kert­jében nagyobb a fólia. DeJul­­csa anyja a kevesebb földet ügyeskedéssel megnyújtja. A lehetőségeket kihasználva kofáskodik. Ad-vesz. Autó ezen a portán is van, s ter­mészetesen utánfutóval is ren­delkeznek. Az édesapákkal valamikor együtt gyerekeskedtem, ter­mészetesnek tartom hát, hogy megkérdezzem, mi a vélemé­nyük a fiatalok dolgát ille­tően. A két apa egyformán feketére cserzett, sok munká­ban megfáradt, megkopott ember, akik naponta járnak el Budapestre dolgozni, de itthon súlyosabb teher, szigo­rúbb rend nyomja őket, mint a munkahelyen. Szinte szó szerint egyezett a válaszuk: én nem szólok bele, intézzék a maguk sorsát! Az anyákat is faggattam. Először Julcsa anyját bírtam szóra. — Nem is adnám a lá­nyomat. Minket ne fitymál­jon senki. Igaz, valamikor a szegények közé tartoztunk, de mindent a két kezünk mun­kájával kellett a semmiből kivakarni. Rájuk úgy szakadt a vagyon, hogy a kisujjukat sem kellett mozdítani. Aki egy lépcsővel vagy kettővel előbbre jár, azt nagyon nehéz beérni. — Megmutatja lánya stafí rangját. — Volt-e ilyen valamikor a nagygazdák lá­nyának? János anyja következett. Délceg tartású asszony. — Csak akkor kapáltam fiatal koromban, amikor kedvem tartotta. Nálunk mindig vol­tak bejáró napszámosok, Éves bérest is tartott az apám Nem akárkik voltunk mi « faluban. A legjobb tíz köz< tartozott a mi portánk. A családunkban, rokonságunk ban mindig akadt elöljáró vagy esküdt, tisztségviselő ember. — De hát ez már a múltl — próbálok érvelni. — Akármi történt, a jobt család, az jobb család, i rangosabb az gangosabb — hallom a választ. — Mer akinek földje volt. nagy por­tája volt, sok jószága volt lovai voltak, az napjainkban is más. mint az. akinek sem­mije sem volt. A föld, amely egykor kasz­tokra osztotta az embereket, évtizedek óta a közösség tu­lajdona. Új házakból építet­tek falurészeket egykori sze­gényemberek. Villasorokkal. Autókkal. Nem tagadhatja senki, de lám, milyen nagy dolog más rokonságra szert tenni, mint amibe születtünk. János és Julcsa már csak a szülők maradisága miatt érzi a tegnap koloncát. amit a föld adta vagyon akasztott a családok nyakába. Őszin­tén szurkolok nekik, s erre buzdítok mindenkit: segítse­nek. hogy egy pár legyen a fiatalokból,- éljenek Túrán. Versegen, Galgamácsán vagy Kartalon. Adják rájuk áldá­sukat a szülők. de ha így nem megy, hát küzdjenek meg saját boldogságukért, saját életükért a fiatalok. Fercsik Mihály ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom