Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-10 / 264. szám
LLjOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIIL ÉVFOLYAM, 264. SZÁM 1986. NOVEMBER 10., HÉTFŐ Pécel—Isaszeg Áfész Nincs veszteséges üzletik Amióta megnyílt az üzlet, itt vásárolok. Sokfelé megfordultam már a megyében, de ilyen jól ellátott autósbolttal és készséges eladókkal sehol másutt nem találkoztam. Itt még kezet is lehet mosni! Fodor László, 1171 3udapest, Tiszafüred u. 1. Megfogott forint Mielőtt bárki is azt hinné, hogy ingyenreklámot csinálunk ennek az üzletnek, sietve közöljük: a fenti bejegyzést Pécelen, az áfész Pesti út 63, szám, alatt levő autósboltjában a vásárlók könyvéből másoltuk ki. De több hasonló bejegyzést idézhetnénk. Ám ha reklámnak számít az, ha valahol az átlagosnál jobban, színvonalasabban dolgoznak, ám legyen! Kovács Zoltán, a Pécel— Isaszeg Áfész elnöke maga sem gondolta még az év elején. hogy redőtlen lesz a homloka, ha majd az őszi hónapokban a volt Ramovill-szerviz helyén nyitott új üzlet munkája kerül terítékre. A megyében évek óta élenjáró szövetkezet vezetői jó egy esztendővel ezelőtt sokat töprengtek azon: vajon meddig szabad tűrni a veszteséget? Merthogy a szerviz évek óta ráfizetéses volt, annak ellenére, hogy több alkalommal újszerű megoldásokkal kísérleteztek, Mivel a szolgáltatások árát nem emelhették, az alkatrészek mind drágábbak lettek, jelentős készletet kellett tartalékolniok, úgy tűnt. hogy a ráfizetés rövid idő alatt megduplázódhat. Az áfész vezetői azzal tisztában voltak; ha továbbra is eredményesen akarnak gazdálkodni az egyre szigorodó feltételek között, csökkenteni kell a költségeket, minden egyes forintot meg kell fogniok. A rugalmas kereskedelempolitikához ez is hozzá tartozik. Hivatásnak érzik De mielőtt a ráfizetéses szervizt megszüntették, kikérték a tagság, a lakosság véleményét. S mivel akinek elromlott a rádiója, tévéje vagy mosógépe, válogathatott, hogy hová forduljon orvoslásért: a Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet helyt felvevőhelye kisiparos. de a főváros is' alig néhány percnyire van kék busszal, az áfész úgy döntött: Állandóan nagy a forgalom az áfész Pesti úti autósboltjában. autósbolt lesz a szerviz helyén. — Valakivel szövetkeznünk kellene a forgóalap előteremtésére — töprengtek az áfésznél. Ezt a valakit sok kilincselés után az Autótechnika Vállalatban találták meg. Még a májusi megnyitón adta szavát a vállalat vezérigazgatója, dr. Halla László: rajtuk nem fog múlni, állandóan lesz utánpótlás Lada-, Wartburg- és Trabant-ailkatrészekből. Ezt a kijelentését egyesek kétkedve fogadták, de nem lett igazuk! Ahhoz, hogy az üzlet jól beinduljon, olyan tapasztalt, a kereskedelmet • hivatásának érző vezető kellett, mint Sarlay Gusztáváé, meg lelkes segítője. Ács László. Még csak közeleg az év vége. de az már bizonyos: hála a minden várakozást felülmúló forgalomnak tisztes nyereséggel zárnak már a nyitás évében. Ezt a megyében kevés bolt mondliatja el magáról. Májusban örültek a 809 ezer forintos árbevételnek, de volt amikor csaknem 3 milliót könyvelhetett el Sarlay Gusztávné. Ugyanis az üzlet két dolgozójának rövid idő alatt sikerült sok autóst ideszoktatnia nemcsak a környékről, Gödöllőről, a fővárosból, hanem Gyomráról, Maglódról,' Nagykátáról is. Ruházat, takarmány — A gyors siker elgondolkoztatta szövetkezetünk vezetőségét — felelte érdeklődésünkre Kiss Sándor — s úgy döntöttünk a nyáron, hogy még az idén újabb autósboltot áfész Pesti úti autósboltjában. nyitunk Pécelen, szemben a népszerű 1. sz. AEC-vel. — A döntésnél csak gazdaságossági számításokat végeztek? Más szempontot nem vettek figyelembe? — Folytattunk persze piackutatást, de kikértük a tagság. a lakosság véleményét. 2600 kérdőívet küldtünk szét, több mint másfél ezren válaszoltak. A többség egyetértett tervünkkel. Amit fentebb leírtunk, talán érzékelteti, rugalmas kereskedelempolitikát folytat az áfész. Ehhez még annyit: Pécelen és Isaszegen egyaránt átprafilÍTozták a jó ideje veszteséges takarmányboltokat. Az egyikben olcsó ruházati áru, a másikban élelmiszer kapható, de persze változatlanul vásárolható a kát községben a kistermelőknek nélkülözhetetlen takarmány. Egyébként Pest megyében nagyon kevés áfész mondhatja el magáról, hogy nincs egyetlen veszteséges üzlete sem! Ez a tény remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy a szövetkezet megőrizze az elmúlt években kivívott előkelő helyét. Kovái Iván A mikor barátomnak elmondtam az alábbi történetet, csodálkozva kérdezte: te ezt miért tartod olyan különösnek? Hidd el, hogy környékünk falvaiban nagyon sok családnál hasonlóan gondolkodnak a nagyszülők és a szülők. Még mindig él az ősi szemlélet: kapa a kapával, kasza a kaszával... Fémmunkások tanműhelye Ma már korszerű gépek segítségével nevelik az utánpótlást a 202-es számú Madách Imre Szakmunkástanuló Intézet és Szakközépiskola tanműhelyeiben. Az egyik a Ganz Árammérőgyárban található. Száz elsőéves fémipari szakmákat tanuló fiatal ismerkedik itt az alapokkal. Képünkön: Skotnyár Ferenc gyakorlati oktatásvezető Siska Bertalannak segít az esztergálás művészetének elsajátításában (Hancsovszki János felvétele) Arról szólt az én történetem, hogy két fiatal — nevezzük őket Jánosnak és Julcsának — megszerették egymást. János a szülei elé állt, elmondta, hogy szerelmes, és természetesen megnevezte választottját is. Az anya azonnal kijelentette. — nem neked való. Hozzád módosabb, rangosabb, jobb családból való lány illik. A lány szülei szintén elmondták véleményüket Julcsának. — Maradjon mindenki a saját fajtájánál, ne kívánkozzon olyan szekérre, amelyikre úgy sem veszik fel. Mindkét családban megszületett tehát a tiltás: nem szabad találkoznotok sem! Természetesen a két fiatal azóta még többször találkozik, gyakrabban vannak együtt, és tervezgetik közös jövőjüket. Ismerem a fiatalokat. Bájosak, szépek, mosolygósak, kedvesek, konokok, és természetesen hol csendesen, hol hangosan lázadók, szóval olyanok, mint a fiatalok. A kislány tizennyolc, a fiú húszéves, éppen várja a behívóját. Mit mondhatnék a családjukról? Azt, amit a faluban mindenki elmond, ha meg-Veresegyház Lesz-e idősek klubja? Akadna éppen alkalmas épület Tanácstagi beszámoló Szerdán, november 12-én két helyen tartanak tanácstagi beszámolót Gödöllőn. 5-ös, 6-os körzet, dr. Máthé András, Cziczka János: Damjanich iskola, 43-as, 49-es: Palásti Katalin, Juhász Istvánná: Török Ignác utcai iskola. Mindkét helyen este 6 órakor kezdődik a beszámoló. . Városi könyvtár Reklám régen Régi idők kereskedelmi reklámja cimmel tartanak diavetítéssel egybekötött előadást a városi könyvtárban, az intézmény és a gödöllői áfész közös rendezésében. A hétfőn, november 10-én este 6 órakor kezdődő rendezvényen az előadó dr. Tompa Lászlóné, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa. Vörösmarty Tsz Melioráció A fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet váci kerületében befejeződött és Veresegyházon folytatódik a csaknem ezerhektáros terület komplett meliorációs programja. Az idén összesen 6 millió forintot fordít erre a célra a szövetkezet. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Irodalmi művek filmen: A kőszívű ember fiai, 15 órakor. Farkas Ádám szobrászművész kiállítása, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap műtárgya: Bronzkori sírkerámia Versegről, megtekinthető .az előtérben. Született: Braun Csaba, Iklad, Szabadság út 133; Tóth Tamás, Domony, Baross út 19. Házasságot kötött: Varga József és Deák Margit; Szabó Róbert és Balogh Gabriella; Pap Árpád és Tóth Sarolta. Névadót tartott: Frank Tibor és Majoros Márta: Péter nevű gyermekének. Ádám-Évánál kell kezdenem. Egy fővárosi vaskereskedő, Wittmann Hugó Veresegyház, a veresegyházi tó szerelmese volt. A negyvenes évek elején három utcára nyíló (Kemény Kálmán, Ady Endre utca és a mai Találkozók útja) jókora telken sok szobás családi üdülőt építtetett. ö maga és két szép lánya már nem élnek. Fia, egykori főiskolás műkorcsolya-világbajnokunk Ausztráliában él, 99 éves özvegye helyben, méltatlan körülmények közt. A sors forgandó. A felszabadulás után a ház községi tulajdon lett. És — sok vita után — ez lett a helyi rendőrőrs, vitathatatlanul rossz helyen, a nagy kiterjedésű község egyik mellékutcájában, nehezen található helyen. Ugyanakkor az orvoslakás a község alsó végén (helyi sajátosság, hogy az a fölvég!), utcára nyíló ablakokkal. A csere ésszerű lett volna, de a szervek merevsége miatt nem jött létre. Pedig a szép, a tóra néző ablakú nyaralóház inkább lehetett volna orvosi rendelő és lakás — vagy akár napközis óvoda is —, elég nagy volt hozzá a sok szobájával! Egyik se valósult meg; amikor megszűnt Veresegyházon az őrs, a házban maradt a körzeti megbízott, a többi rész lakás lelt! A lakók, jobbára rendőrcsa'ádok, lassan elköltöznek, szolgálatuk szerint, jobb körülmények közé is. így most a kérdés ismét időszerűvé válik: ha teljesen megürül, mi lesz a ház sorsa? Az erre lakók megítélése szerint — saját véleményemet is írom: — a ház továbbra is alkalmas, visszaalakítható lenne, mondjuk, gyerekintézménynek, akár a düledezó, úgynevezett bagolyvár helyett. De felmerül a kérdés: nem- jön létre Veresegyházon még mindig a falugyűléseken Elhunyt: Bangó Jánosné Lakatos Mária, Aszód, Béke kert 1.; Balázs Miháíyné Szikora Mária, Aszód, Béke utca 11.; Szőke Sándor, Aszód, Pesti út 21.; Király László, Aszód, Szabadság tér 1.; Braun Dániel, Iklad, Szabadság út 108.; Braun József, Iklad, Szabadság út 79.; Bozsik Mária, Domony, szociális otthon. óvekkel ezelőtt beharangozott harmadik orvosi körzet? Mellékesen: az sem a legszerencsésebb, hogy a jelenlegi két orvosi körzet rendelője egymástól egy utcasarokra van, aminek előnye ugyan, hogy ha nem találom az egyik orvost, kétszáz méterre a másik, de hátránya, hogy az öreg-hegyen lakónak éppúgy, mint a nyiresieknek ugyancsak messze kell menni, vagy hogy az üdülőtelep mintegy 6000 alkalmi lakosának is csak közelebb lenne a strand feletti ház. Van azonban még valami. Már a korábbi falugyűlésen is, valamint riport készítése közben felmerült ' a kérdés: miért nincs a veresi öregeknek napközi otthona? Itt ezt az elnevezést használom, mert a hivatalos név szerencsétlenül : öregek napközi otthona, eleve taszít, az öreg megtiszteltetés éppúgy, mint a gyerekekre utaló napközi otthon. Sok helyütt azután jön a csúfolódás, hogy dedó, meg hogy szegényház, és az idős ember nem mer elmenni, hogy ne nézzék le. Tudomásom szerint november elsejétől idősek klubja a hivatalos neve is. Ahogy járom a megyét, Ismerkedem ezekkel a klubokkal, kiváltképp a váci vonzáskörzetben, Főttől a börzsönyi sarokig. Az elhagyott, egyedülálló idős emberek — miért azok, arra egy külön lapoldal kevés lenne — itt valóban klubéletet élnek: háromszori étkezés, ebéd utáni pihenő, lapok, rádió, tévé, TIT-előadások, kimosnak nekik sok helyen, orvosellátás van, ezt leírni nem is lehet, látni kell. Erre biztattam már régebben községünk tevékeny tanácselnökét, jöjjön el, mondjuk, Kosdra. Válasza az volt, mint a falugyűlésen is, hogy Veresegyház 1990-re, amikorra remélhetőleg meglesz az új tanácsháza, a mostani épületében tervezi azt, esetleg szociális otthonnal együtt. Nem tudom, még mindig ez-e a terv, már régebben nincs alkalmam szót váltani mindezekről. De ha ez is, egy a bökkenő: 1990 még messze van. öregek pedig most vannak, illetve most is — és el kellene látni őket. Ezért jutott az eszembe az erre kiválóan alkalmas Wittmann-ház — hátha magam is oda szorulok. Fazekas Mátyás Aszódi anyakönyvi hírek A rangos gangos Jiilcsa mm vaió Jánoshoz kérdezik: rendesek, szorgalmasak, dolgosak, tisztességes famíliák. János szülei a főutcán laknak, emeletes házban, amelyhez hatalmas gazdasági udvar tartozik. Újjáépítették a régi keresztfészert. A garázs két autónak készült. A portát ölelő magas kőkerítés, a zöldre festett vaskapu ridegen kizárja a külvilágot, s őrzi a belső udvar megkövült rideg nyugalmát. Julcsáék családi háza az Újtelepen épült, ott, ahol a felszabadulás után osztották a házhelyeket. A messziről érkezők villanegyednek nevezik a falunak ezt a részét. Piros cserepes, üvegverandás házak. Az utcáról belátni az udvarra, mert itt csak drótkerítés övezi a telkeket. Rengeteg a virág, a gyümölcsfa. Julcsáék házánál valami könynyed kedvesség árad a szőlővel befuttatott teraszról, a fehér csipkefüggönyös ablakokról. Az asszonyok mindkét családban földműveléssel, elsősorban zöldségtermeléssel foglalkoznak. Igaz, Jánosék kertjében nagyobb a fólia. DeJulcsa anyja a kevesebb földet ügyeskedéssel megnyújtja. A lehetőségeket kihasználva kofáskodik. Ad-vesz. Autó ezen a portán is van, s természetesen utánfutóval is rendelkeznek. Az édesapákkal valamikor együtt gyerekeskedtem, természetesnek tartom hát, hogy megkérdezzem, mi a véleményük a fiatalok dolgát illetően. A két apa egyformán feketére cserzett, sok munkában megfáradt, megkopott ember, akik naponta járnak el Budapestre dolgozni, de itthon súlyosabb teher, szigorúbb rend nyomja őket, mint a munkahelyen. Szinte szó szerint egyezett a válaszuk: én nem szólok bele, intézzék a maguk sorsát! Az anyákat is faggattam. Először Julcsa anyját bírtam szóra. — Nem is adnám a lányomat. Minket ne fitymáljon senki. Igaz, valamikor a szegények közé tartoztunk, de mindent a két kezünk munkájával kellett a semmiből kivakarni. Rájuk úgy szakadt a vagyon, hogy a kisujjukat sem kellett mozdítani. Aki egy lépcsővel vagy kettővel előbbre jár, azt nagyon nehéz beérni. — Megmutatja lánya stafí rangját. — Volt-e ilyen valamikor a nagygazdák lányának? János anyja következett. Délceg tartású asszony. — Csak akkor kapáltam fiatal koromban, amikor kedvem tartotta. Nálunk mindig voltak bejáró napszámosok, Éves bérest is tartott az apám Nem akárkik voltunk mi « faluban. A legjobb tíz köz< tartozott a mi portánk. A családunkban, rokonságunk ban mindig akadt elöljáró vagy esküdt, tisztségviselő ember. — De hát ez már a múltl — próbálok érvelni. — Akármi történt, a jobt család, az jobb család, i rangosabb az gangosabb — hallom a választ. — Mer akinek földje volt. nagy portája volt, sok jószága volt lovai voltak, az napjainkban is más. mint az. akinek semmije sem volt. A föld, amely egykor kasztokra osztotta az embereket, évtizedek óta a közösség tulajdona. Új házakból építettek falurészeket egykori szegényemberek. Villasorokkal. Autókkal. Nem tagadhatja senki, de lám, milyen nagy dolog más rokonságra szert tenni, mint amibe születtünk. János és Julcsa már csak a szülők maradisága miatt érzi a tegnap koloncát. amit a föld adta vagyon akasztott a családok nyakába. Őszintén szurkolok nekik, s erre buzdítok mindenkit: segítsenek. hogy egy pár legyen a fiatalokból,- éljenek Túrán. Versegen, Galgamácsán vagy Kartalon. Adják rájuk áldásukat a szülők. de ha így nem megy, hát küzdjenek meg saját boldogságukért, saját életükért a fiatalok. Fercsik Mihály ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
