Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-04 / 260. szám

Először tele a hordó A Rákosvölgye Termelőszö­vetkezet mogyoródi borkom­­binát,iában első alkalommal teltek meg borral az óriási tartályok. A februárban el­készült feldolgozóban nyolc­vanezer hektoliter bor tárolá­sára van lehetőség. Itt szűrik, házasítják, palackozzák a mogyoródi dombság szőlőinek levét. A töltősoron, mely nem­rég egészült ki a leszedőgép­pel, napi 30 ezer palack telik meg fehér vagy vörös nedű­vel. Jobb oldali képünkön: Maszlag Istvánné, a Filtrox (zűrön tisztítja palackozás előtt az egyik kedvelt borfajtát, a % mogyoródi fehér asztalit. Als# képünkön Seres Andrásné az táj gép segítségével a teli pa­lackokat rakja rekeszekbe. (Hancsovszfki János felvételei) Elzárkózó szolgáltató — De jó, hogy találkoz­tunk, már gondoltam magá­ra — fogad kitörő örömmel az állomáson a takarítónő. — Nem tudom, hogyan lehetne elintézni, hogy a házkezelősé­­gen azt az aranyos kis hölgyet .megdicsérjék. Már gondol­tam, szólok az igazgatónak. Megérdemelné, hogy bekerül­jön az újságba. Az olyan ked­ves mindenkivel, nekem is mindent megcsinál. Segített a lakás-, a fűtés-, az OTP-ügy­­intézésben. Az úgy szereti az öregeket, hiába mondják a kolléganői, Jolika, már nincs félfogadás, ő akkor is foglal­kozik velünk. — Könnybe lá­bad a szeme, mire mondóká­­ja végére ér. Kevés, munká­ját lelkiismeretesen végző emberrel találkozhatott az idős asszony, ha ennyire meghatódik egy becsületesen dolgozótól. Bár az a gyanúm, Jolika nem a hírverés ked­véért szorgalmas. Így szokta. Telefonon érdeklődik egy hölgy, hogyan lehetne meg­fürdetni az újságban a műve­­lőKási ház programjait. Olyan sok Szépet, jót találtak !ki, szeretnék, ha a nagyközség lakói nemcsak a plakátokról értesülnének róla. Talán volt egy titkos gondolata is, olva­sás után esetleg a környékbe­li falvak fiataljait is át le­het majd csalogatni egy-egy estére. Megkönnyebbülten ve­szi tudomásul, mi is pártfo­goljuk a kultúrát, kimegyünk, írunk róluk. Minden fizetség nélkül. Hiszen céljaink közö­sek, ha nem is sorolnak ben­nünket a népművelők közé. Jelentkezik a kollégium gondnoka, arról értesít, nyá­ron családok üdülnek náluk, beszélgessünk el velük. Igaza van, ez is lehet egy jó téma. Üzennek az áruházból, újabb akciót szerveznek, csináljunk egy kis propagandát. Meg­tesszük. Néha ugyan fejtörést okoz, hol a határ a jó szán­dék és a reklám között. Mert a reklámnál már más a hely­zet, ott súlyos összegeket kell leszámolni. Nem a mi hirde­téseinkben, hanem a nagyobb nyilvánosság előtt megjelen­tekre. Sokszor a könyökünkön jön ki egy-egy buta szlogen, semmitmondó reklámfilm. Mégis tapasztalhatjuk, van­nak, akik a hírverésnek azt a módját veszik igénybe. Le­het, hogy vallják az üzleti szellemet: fifti-fiíti alapon sokkal könnyebb minden? Szerencsénkre ritkán for­dul elő velünk, hogy elutasít­ják érdeklődésünket. Fino­man vagy kissé durvábban adják tudtunkra, nem kíván­nak az újságban szerepelni. Óhajukat természetesen min­dig megértettük. Egyetlen ese­tet nem tudok elfelejteni, amikor legutóbb az újonnan alakult, tv-reklámra százezre­ket költő vállalattól küldtek el, mondván: — mi nem nyi­latkozunk semmiféle újság­nak. nincs is rá engedélyünk, de ha lenne, akkor sem mon­danánk semmit. Nem értem, miért. Talán azért, mert mi ingyen írtunk volna a Hungária Biztosító­ról? Az pedig már gyanús? Most azon gondolkodom, mi lesz, ha rövidebb-hosszabb idő után rájönnek, mégiscsak jó lenne, ha az olvasók is is­mernék, elismernék munkáju­kat. Akkor nekünk azt kell majd válaszolnunk, itt sem­miféle ingyenreklámra nem számíthatnak? —be Norvégiában jártam Fotókiállítás Norvégiában jártam. Ezzel a címmel válogatta össze és ál­lította ki fotográfiáit Szabó Csaba az Agrártudományi Egyetem Nyisztor György kol­légiumának földszinti folyosó­ján. A képek az északi or­szág múltját, falusi életét, annak sajátos tárgyait, vala­mint a miénktől nem kevés­bé eltérő természeti környeze­tét mutatja be. •• m 1! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 260. SZÄM 1986. NOVEMBER 4., KEDD Tapasztalatcsere a gépesítésről A modern nem mindig bonyolult A MÉM Műszaki Intézet vendége volt egy délutánra dr. Heinz-Lothar Wenner pro­fesszor, a müncheni műszaki egyetem mezőgazdasági és kertészeti fakultása mezőgaz­dasági intézetének igazgatója. A professzor a Magyar Tudo­mányos Akadémia és a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium agrárműszaki bizottságának meghívására lá­togatott Magyarországra. Gö­döllőn az NSZK mezőgazdasá­gi gépesítésének pillanatnyi helyzetéről adott tájékoztatást az Agrártudományi Egyetem dolgozóinak, hallgatóinak, va­lamint az agráregyesülés he­lyi csoportja tagjainak. Az előadás előtt néhány perccel válthattunk szót Wenner pro­fesszorral és dr. Bölöni Ist­vánnal, a MÉMMI tudomá­nyos igazgatóhelyettesével. A rövid idő alatt a két intéz­mény kapcsolatáról érdeklőd­tünk. Szívélyesség — Kapcsolatunk meglehető­sen régi, az 1960-as évek ele­jén fogadtak bennünket elő­ször az NSZK-ban — eleveníti fel ismeretségük kezdetét dr. Bölöni István. — Akkor kü­lönféle témákról tárgyaltunk, főleg az állattenyésztés terüle­téről. Partnereink azóta átvet­ték tőlünk kukori ca termesz­tési tapasztalatainkat. Már megfogalmaztunk egy együtt­működési szerződésit kutatók devizamentes cseréjére, de eddig nem volt lehetőségünk a megállapodásra, talán most sikerül. Wenner professzor két évvel ezelőtt töltött nyolc napot ná­lunk, gyönyörűnek tartja ha. zánkat, főként az emberek szívélyessége nyerte meg tet­szését. Az első alkalom után még kétszer kísért kiránduló­kat, tanulmányi csoportokat nagyüzemeinkbe, eljutott egé­szen a Hortobágyig. Gödöllőn azonban eddig nem járt. Itt tartandó előadásának fő té­máit dr. Tátrai György iroda­vezető-helyettes tolmácsolásá­ban ismerhettük meg. — A mezőgazdaság gépesí­tésében nagyon hasonlóak a mi problémáink a magyaroké­hoz. Célunk, hogy egyeztessük feladatainkat ezen a téren. Beszélni fogok a mezőgazda­­sági gépészet fejlődési irányá­ról, melynek egy része mát ma is élő üzemi gyakorlat. Kissé általánosain arról is, milyen lehetőségek vannak erre a fejlődésire. Olyan kér­désekre is kitérnék, mint az olcsóbb, egyszerűbb gépek al­kalmazásának szükségessége, mivel a modern technikának nem kell feltétlenül bonyo­lultnak, teljesen univerzális­nak lennie. Üzemszervezés — Szólok még a minden te­rületen megtalálható termelési veszteségekről, azok csökken­téséről, hogyan lehet ezeket a mezőgazdasági gépesítés olda­láról felfogni. Nálunk is lé­nyeges szempont az üzemszer­vezés, megtárgyaljuk azt is, hogyan lehetne területünkön alkalmazni a számítógépeket. Művészet Dr. Heinz-Lothar Wenner szívesen mesélne még a frei­­singi dómmal szemben álló intézetéről, az egyetem másik fakultásáról, a sör- és élai­­miszergyártásirál, melynek a világon legrégibb serfőzdéjét 1040-ben alapították a Bene­­dek-rendiek, ide járnak Japán­ból és Franciaországból is a sörfőzés művészetét megta­nulni. Időnk azonban lejárt, kezdődik az előadás. Búcsú­zóul annyit megtudunk, a pro­fesszor egy napra ellátogat a GATE gépészkarára, majd két­napos országjáráson vesz részt. Báskai Erzsébet A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Katona József: Bánk bán, a szolnoki Szigligeti Színház vendégjátéka, 15 és 19 órakor. Iskolaotthonos foglalkozás (játékok, kézműves foglalko­zások), 10 órakor. Kreatív gyermekműhely, 17 órakor. Te is benne vagy a könyvekben címmel foglalkozás óvodások­nak, 10 órakor. A hónap műtárgya: Bronzkori sírkerámia Verseg­­ről, megtekinthető az előtér­ben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. Karsai Zsigmond, Pécelen élő festőművész kiál­lítása. A gödöllői művésztelep 1901—1920, felújított állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, Bronzkori temető Versegen, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Tanácsi döntés Új utcanevek A közelmúltban történt te­lekalakítások, utcanyitások nyomán a tanács végrehajtó bizottsága, a hatósági osztály előterjesztésére, figyelembe véve a hagyományokat, a vá­­rosszépítő kör és a helytörté­neti gyűjtemény, valamint a pártbizottság javaslatait, dön­tött az új utcanevekről. A blahai területen, a Hárs­fa utcából nyílót Fűzfa, a Lá­zár Vilmos és a Bilaha Lujza utca közötti't Csalogány utcá­nak nevezte el. Máriabesmyőn, az Antalhegyi utcából nyílót Rekettye, az erre merőlegeset Domboldal, a Szabadság út és Damjanich utca közötti't Iván­ka Imre utcának, az Őrház és a Madách Imre utca közöttit Szedres, a Fenyvesi nagyút és a Százszorszép utca közöttit .Örökzöld, a Balogh Ádám és Esze Tamás utca közöttit Rö­mer Flóris utcának. A többi utca helyét csak térképpel lehetne érzékeltetni. A nevek azonban önmaguk­ban is érdekesek: Kilátó, Zsá­lya, Erdőszél, Boglárka,. Ke­rengő, Lomb, Kökény, Mályva, Bojtorján, Kankalin, Repkény, Ifjúság. A, jelenlegi Munkás utcát ezentúl Czeczulics János ut­cának nevezik. Veresegyház Szobámban olvasgatok, a tévé mondja a magáét, nem figyelek (oda, mert reklám megy. Egyszerre ismerős dal­lamra kapom fel a fejem: a veresi menyecskék a Z’ZI La­bor együttessel előadott, angol szövegű Women Rollingstons­­dalt éneklik. A reklám szöve­ge pedig, ügyes fogással: Még kapható a Z’ZI Labor nagy­lemeze. (Mellékesen: hol?) Szóval, a veresegyházi asszo­nyok már a reklámban is sze­repelnek. Ügy érzem, ehhez a reklámhoz nem kell reklái^i. —kas Egyszer be akart jönni egy ember... Hamar kiismerik a trükköket Ha az ember először jár egy munkahelyen, első benyomá­sait az ott uralkodó légkörről már a portán megszerezheti. Mert nem mindegy, hogyan fogadják, segítik-e az eligazo­dását, vagy pedig kioktatják, s mogorvák vele szemben. Tudják jól az ikladi Ipari Műszergyár portáján dolgozók is, hogy nem kevés múlik raj­tuk. Farkas István annak idején nem gondolta volna, hogy egy­szer ezen a munkaterületen dolgozik majd. — Villanymotor-tekercselő és -szerelő a szakmám — mondotta. — A tmk-műhely­­ben kezdtem, ahol az édes­apám is volt. Aztán egyszer csak kiderült, hogy a szívem rakoncátlankodik. Az orvos azt tanácsolta, keressek köny­­nyebb munkát. — Nehéz dolga lehetett. — Bizony, sokat gondolkod­tam, tépelődtem, mihez is kezdjek. Szerencsére lehetősé­gem nyílt arra, hogy a portára kerüljek. Ennek már hét esz­tendeje. — S közben vezető portás lett önből. — Igyekeztem az új helyen mindenképpen megfelelni. El­végeztem a marxista középis­kolát, s az ML-egyetem há­roméves általános tagozatát is. — Hogyan telik egy napja? — Huszonnégy órát dolgo­zom, utána ugyanennyi sza­bad. Ha bent vagyok, lehet valamicskét pihenni, termé­szetesen úgy, hogy váltjuk egymást a kóllégámmal. Éjjel általában ki kell menni va­gont ellenőrizni. Meg kell néz­ni, hogy megvan-e rakva, mit visznek, mit hoznak, s mind­ezt írásban rögzíteni. Nemso­kára aztán elindulnak a tűl­­órázók kifelé a gyárból. Ezt minden reggel körlettakarítás követi, amihez a belső helyi­ségek rendbetétele is hozzátar­tozik. Hat óra előtt ismét meg­nő a forgalom a portán, jön­nek műszakba, illetve men­nek műszakból az emberek. A kulcsok kiadása is a mi fel­adatunk. Ügy nyolc óráig ér­keznek a dolgozók, hiszen nem mindenki jár hatra, mint például az irodások sem. Dél­előtt a gépkocsik is sűrűbben váltják egymást. A ki- és be­szállítást megnézzük, s vezet­jük a nyilvántartást minden­kiről. — Segíti-e önt a szakmája a mostani munkájában? — Igen. Szerencsére tudom, mi a horonyszigetelő, hoay néz ki az állórész vagy pél­dául az összekötőcsavar. Itt té­vedni nemigen szabad, mert annak anyagi következményei lennének. — Kik azok, akikkel együtt dolgozik? — Három ember tartozik hozzám állandó jelleggel: Adámi János, Seprős István és Pisák János, aki az egyet­len nyugdíjas közöttünk. Rendszerint két hölgy egészíti ki még a kört. Egyikük a ke­rékpárokat és motorkerék­párokat őrzi, másikuk a nap­lót vezeti. — Vajon hogyan látja innen a portáról nézve a dolgozó­kat? Sok-e a későn jövő? — Nem mondhatnám! Akad­nak azonban, nem is kevesen, akik elfelejtik bemutatni a ka­pubelépőjüket, pedig ez köte­lező. — Szeszes italt nem próbál­nak meg becsempészni? — Vannak, akik igen. Sze­rencsére mi hamar rájövünk a trükkökre. Előfordul, hogy kenyérbe rejtve próbálják be­hozni az italt. Olyankor elko­bozzuk a flaskát, s megőriz­zük azt a műszak végéig. Van úgy, hogy annyi itt egyszerre az üveg, hogy nekünk hóna­pokig elég lenne a tartalma. — Gondolom, jó néhányan nem is kísérleteznek a szesz behozatalával, inkább maguk­ba töltik az üvegek tartalmát, s úgy próbálnak bejutni a ka­pun. — Legtöbbször sikertelenül, mert mi hamar felismerjük, ki a józan, ki nem. S ha lát­juk, hogy valaki ittas, olyan­kor hazaküldjük az illetőt. — Az eltelt évek alatt bi­zonyára történt néhány, az át­lagostól eltérő eset önnel. — Csak kettőt említenék. Az egyik éppen az italozással függ össze. Egyszer be akart jönni mindenáron egy ember, aki meglehetősen kapatos volt. Természetesen nem en­gedtük a kapun túlra, de ő tá­madólag lépett fel. Addig-ad­­dig magyaráztam neki, hogy nem helyes, amit cselekszik, hogy végül sikerült meggyőzni arról, jobb, ha hazamegy. A másik eset ennél is kacifánto­sabb volt. Beszaladt egy gye­rek úgy délután fél öt körül, s kérte, hogy hívjuk a tűzol­tókat. Ugyanis a mamájával meggyújtották a kukoricaszá­rat a szőlőjükben. Nagy tűz lett, ami átterjedt a szomszéd­ban levő számra. Riasztottam a tűzoltókat, akik hamarosan meg is érkeztek. Mit mondjak, egy óra hosszáig dolgoztak. Farkas Istvánnak és kollé­gáinak sokfelé kell egyide­jűleg figyelni. Ezért igencsak elfáradnak, mire vége a mun­kaidejüknek. Pihenésül az otthoni munka szolgál, a ve­zető portásnak is mindig akad dolga a ház körül. Garamvöigyi Annamária Néhány perces taipoigátózás után a hazai csapat kereke­dett felül, óriási iramot dik­tált. A gólgyártást Ivanics a 8. percben kezdte meg. Sza­badi révén a 29. percben lett 2-0. Ezzel tértek pihenőre a csapatok. A második félidő­ben ismét Ivanics, majd Ber­­tók révén volt eredményes a GSC. A megyei II. osztály rang­adója méltó volt a nevéhez. A játékvezetők is kitűnően működtek. A lelkes nézők sportszerű mérkőzést láthat­tak. Jó: Kovács, Szabadi, Ber­ták, Ivanics. Az ifjúságiak mérkőzésén 4-1-re győztek a gödöllőiek. Szakmunkásképző Atléták sikere Nyolc szakmunkásképző in­tézet atlétacsapata vetélke­dett Dunakeszin, hogy eldönt­se, melyik három szerepelhet tavasszal a megyei döntőben. A gödöllői intézet atlétái ki­tűnően szerepeltek, megnyer­ték a selejtezőt és az első he­lyen várják a tavaszi döntőt. A gödöllőiek 67 pontot szerez­tek, a második váciak 62, a harmadik dunakesziek 52 pontot. A győztes csapat tagjai: Szénást Imre, Gádor Sándor, Németh László, Fodor And­rás, Rusz László, Eperjesi László, Bötös Márton, Kaszás Csaba, Menczer Zoltán, Erdé­lyi Károly, Lázár András, Gólya Péter. Edzőjük: Markó Ferenc. Maxlmka. Színes szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor! Hóbortos népség. Színes, botswanai filmvígjáték. 6 és 8 órakor! ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) A megyei II. osztályban szereplő gödöllői labdarúgók a legutóbbi fordulóban a Szo­­kolyát fogadták. 1 GSC—Szokolya 4-0 (2-0) Gödöllő, 200 néző. Vezette: Horváth G. (Pisáth L., Holonka J.) GSC: Szabó Zs. — Pistár. P., Bankó Gy., Kovács A., Ivanics K., Szabadi A., Ber­­tók L., Danielisz P., Czerocz­­ki Gy. (Németh A.), Szarka J., Horváth Gy. (Fábián Z.). Labdarúgás Biztos gödöllői győzelem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom