Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-27 / 279. szám
1986. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Mm I ■ á,ggf €»B9 KÓLÓRA LENDÜLNEK A LÁBAK A ® egész úgy kezdődött, hogy az érdi Vörösmarty Gimnázium tanulói színházi előadásra készültek. Ügy döntöttek, hogy összekötik a kellemest a hasznossal, s olyan produkciót tűznek műsorra, amely nemcsak szórakoztat, hanem az ismereteket is bővíti. Így esett a választás Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című komikus eposzának dramatizálására. Ahogy a próbákkal haladtak előre, egyszer csak fölvetődött az ötlet: színesebbé, vidámabbá tehetné a földolgozást egy táncbetét. Nosza, össze is szövetkezett néhány fiú és lány. Addig-addig gyakorolták a tánclépésekct, hogy igencsak megszerették ezt az elfoglaltságot. Ügyannyira, hogy a darab bemutatása után egyszerűen sajnálták abbahagyni, elfelejteni az eddigi tanultakat. Az elképzelést — egy tánccsoport alakítására — tett követte. Kezdetben Érd, s alig több mint egy esztendeje a százhalombattai Barátság Művelődési Központ ad otthont a színházi előadás gondolatából megszületett és ma már elismert Forrás néptáncegyüttesnek. A valamikori néhány fiú és lány helyett jelenleg négy csoportban, százötven fiatal ropja a dunántúli, a mezőségi lassút, a kalocsai, széki, szatmári legényest, a frisst, s ki tudja felsorolni valahány jobbnál jobb produkciójukat a teljes repertorárt. Egyet azért mindenképpen illik kiemelni: a kólót, amelynek felidézésével, újraélesztésével a helyi szerb lakosság hagyományait ápolják a fiatalok. Ebben sokat segít a csoport vezetője, Szigetvári József. Gyarapodik, gazdagodik a ruhatáruk is, amely a helyi vállalatoknak, intézményeknek, a DKV-nak, a DHV-nak és a Ruhaipari Szövetkezetnek köszönhető. A Forrás néptáncegyüttes megalakulásának idejét tekintve, igencsak fiatal még; a kezdet kezdetén tart. Azonban jól és kitartóan dolgoznak. s mindent megtesznek azért, hogy táncaikkal örömet szerezzenek, gyönyörködtessék a közönséget. S hogy ez valóban így van, igazolja: már jártak Bulgáriában és most készülnek Grúziába vendégszerepelni. Múltjuk szinte semmi, tartalmas a jelenük és minden bizonnyal sikeres lesz a jövőjük. Hancsovszki János képriportja Gyakorlatok a tükör előtt a.. A csoport vezetője Az Fellépés előtt az öltözőben Per'dül a szoknya, hajlik a lány TV-FIGYEIO Isaura. Amikor a sarki hentesek D. T.-bez, azaz Donna Tonnához — a termetesnek bátran nevezhető Januariához — kezdték hasonlítani az anyósukat, mondván, hogy azon is hány kilónyi fölösleg reng, lötyög, már sejthető volt: nem mindennapi sikert arat széles e hazában a bra zil tévéfilmsorozat, a Rabszolgasors. És így is lett. Ahogyan elébb. s elébb araszolt a patyolatbőrű és gailamblelkületű rabszolgalány, Isaura múlt századi meséje, úgy esett egyre több szó róla. Ekkora felhajtáshoz pedig magyarázó elméletek is kellettek. Nem volt szükséges megvárni a tizenötödik, vagyis a záró rész végét, Detre Annamária, Isaura szinkronhangjá nak hirtelen népszerűvé lett — levelekkel megostromolt, utcán megszólított — gazdája a rádió egyik ifjúsági műsorában nagyon meggyőzően értelmezte ezt a lázas érdeklődést még az utolsó lekoníerálás előtt. Olyasmit mondott ő, hogy míg az 1970-es évek gazdaságilag pezsgőbb korszakában az akkor nálunk vendégeskedő Onedin lopta be magát az előfizetők szívébe, mert olyan sikeresen rámenős volt, most, ezekben a kevésbé prosperáló 1980-as esztendőkben az afféle magánboldogságra született és arra törekvő Isaurák váltanak ki mármár megzabolázhatatlan rokonszenvet. Mostanában, hogy odiakint, nem is kissé, megzördült a világ, az átlagember az átlagosnál jobban szeretné, ha legalább odahaza rendben mennének a dolgok. Van benne valami — mondhatjuk rá erre a kétszer is elhangzott (mert a szombat dél előtti kívánságműsorban megismételt) érvelésre. Kell lennie benne valami kis igazságmagnak. hiszen — erről is hallhattunk, olvashattunk Bernardo Guimaraes regényének ez a képes-hangos változata tényleg rekordokat döntögető tetszést indexszel futott végig -a hazai nézők millióinak párás tekintete előtt. Azt, hogy ez az irdatlanul hosszú jelenetsor micsoda ráérős kitérőket tett, hogy a jellemfestése olyan volt, amely árnyalatokat nem, csakis harsogó megkülönböztetéseket ismer, és hót a fényképezés olyan iskolásán éreztette, ki az éppen kimagasló — tehát az alulról fölfelé fotografált — hős, nos, mindezt még elseppegni is csak nagy félve lehet, hiszen oly elementárisán rajongó volt a fogadtatás. Heti filmtegyzeti Ami pedig Isaura honunk, beli utóéletét illeti: úgy tudni, megismétlik a fehér rab szolgalány felszabadulásának és nagy végső boldogságának eme televíziós regéjét — főképpen a kereskedelmi dolgozók kérték-követelték ezt, mivelhogy ők nem mindig érhettek haza a vetítés kezdetére — és azt is a gyorshírek fontosságával kürtölték szét, miszerint hazánkba látogat Lucelia Santos, ez a legfőbb főszereplő, aki dél-amerikai hazájában amúgy énekesnő, tehát itt nem csupán egy női alak eleven másaként élvezheti majd a népszerűséget, hanem dúdolva, áriázva is. Százezer reitst rá, hogy nagyon sokan hiába szambáznak majd el oda, ahol láthatásának belépőjegyeit fogják árusítani! Akácz László Táncol a szék Éneikül nem megy! Szól a muzsika A rejtőzködők Jelenet A rejtőzködők című filmből Jó esetben a filmrendezőnek van mondanivalója és van egy története, amellyel megjeleníti az előbbit. Hol az egyik, hol a másik hiányzik a magyar filmekből. A már nem csak mindennapi gondokkal terhes állampolgárok pedig egyre türelmetlenebbek az alkotókkal szemben, s folyton lesik, vajon mi születik újító törekvéseik nyomán. . Kézdi-Kovács Zsolt filmjének, A rejtőzködőknek van sztorija is, közölnivalója is. Kérdés, hogy számunkra érdekesek-e? János, a főszereplő, a Malév pilótája volt korábban, míg olyan szerelmes nem lett egy külföldi lányba, hogy nem szállt fel a gépre, amit pedig neki kellett volna vezetnie. Természetesen kiteszik a munkahelyéről. Amikor mi megismerjük, locsoló-permetező pilótaként hasznosítja magát a mezőgazdaságban és változatlanul szerelmes a Nyugaton élő lányba, aki meg is látogatja őt és aki miatt János önkezével téríti el az egymotoros lélekvesztőt. Megint kirúgják. Ez a tény nem jelenthet számára nagy gondot, hiszen anyja jól kereső butikos, Így simán eltarthatja őt és feleségét Együtt lakik ugyanis az egész kompánia. A cselekmény megjelenítése megszokottan magyar színvonalon és stílusban fogalmazódott meg. Az időnként titokzatosan elhomályosuló, sőt, elsötétülő vásznon és a rosszul eljátszott szeretkezési jeleneteken kívül szinte semmi nem teszi elgondolkodtatóvá a filmet. Tegyük hozzá, nem ez az első eset; ha egy celluloidszalagon van ötven méter fekete szakasz, amely ágyjelenetet takar. (Valójában eldönthetetlen, hogy a honi filmművészetet, vagy szexuális kultúránkat reprezentálják-e ezek az alkotások?) Jánossal — Breznyik Berg Péter —, a diplomás emberrel olyan cselekedeteket játszatnak el, ^melyeket egy hátrányos helyzetű, ingerszegény környezetben felnőtt, írástudatlan ember sem ten» ne meg önszántából. Például imádott szerelmének autója fölött elrepülve rázúdítja a repülő tartályában lévő őszszes locsolóvizet, életveszély» be sodorva a sztrádán közlekedő szívecsücskét... János húga — akit Papp Vera jelenít meg — olyan doktornő, aki egy becsületesen dolgozó magyar munkásfiatalba szerelmes. Olyannyira, hogy nem is látja szükségét a nemi kapcsolatnak az egyébiránt egészségesnek látszó, szép szál legénnyel. A fiú nagyobb örömét leli a barátaival folytatott filozófiai vitákban, mint a földi hívságokban. A szereplők közül Törőcsill Mari volt az, aki megajándékozott a felhőtlen, boldog nevetés élményével. Jó volt látni éppen őt, amint megmutatja nekünk a vállalkozó szellemű, jómódú butikosnőt, aki még fiatal szeretőt is tart.Monori Lilinek a lezüllött színésznő figurája jutott. Nem tudom eldönteni, hogy jellemábrázolása mennyire élethű, hiszen nincsenek hozzá hasonló akarattalan és ezért erkölcstelen színésznők a környezetemben. Mégis úgy gondolom, hogy sem táncosnők, sem szövőlányok, sem pedig entellektüel-értelmiségi nők nem ismerkednek úgy, ahogy a filmbéli hölgy. Persze lehet, hogy a figurák mesterséges körülmények között, szellemi melegágyban születtek, s ennek megfelelően sajátos élményt nyújtanak a nézőnek. Miént is ne? Némely jelenete — a már említett szerelmes duhajkodások például — minden bizonnyal számíthatnak a kamaszok érdeklődésére. Annyi mindent megtanítottunk már nekik rosszul, hogy ez az egy nem sok vizet zavar. . Inkább az a gond, hogy A rejtőzködők és a hozzá hasonló alkotások húszmilliónál is többe kerülnek. Mária szerelmei Azokban az országokban, amelyekben elsősorban tehetség és rátermettség szükségeltetik az érvényesüléshez, a filmrendezők is a minőség és az eladhatóság követelményeinek igyekeznek megfelelni; egyik nem zárja ki a másikat, ha az alkotó tehetséges. Ezt a tételt bizonyítja Andrej Koncsalovszkij: Mária szerelmei című filmje is. Az alapötlet keresetlenül hétköznapi és párját ritkítóan drámai: egy férfi annyira szereti újdonsült nejét, hogy képtelen szeretkezni vele. .Az olykor csodákra képes szerelem a földre is teremthet. A házaspár a kínok kínját állja ki. Mindhiába a türelem, a megértés, az önrnarcangolás. Előbb a férj adja fel. s válik meg ágytól, asztaltól. Más vidékre költözik. Felesége sem bírja elviselni a gyermektelenséget, az önhibáján kívüli meddőséget, összefekszik egy váhdorzenésszel. akit a légyott után azonnal kiüidöz az ágyból, a lakásból, és nyomozni kezd férje holléte után. A történet heppienddel végződik, olyannyira, hogy meggyőződhetünk róla: a család további szaporodásához már nincs szükség külső segítségre. i Nyilvánvaló, hogy egy ilyen sztoriból nem lehet eladhatatlan filmet csinálni. Am a rendező nem érte be a téma felszínes, zaftos ábrázolásával. Szinte valamennyi jelenet az emberi lélek döbbenetesen pontos mikroanalízise. A túlcsigázott inteilektualizmus és a hozzáillő neurózis helyett élethű, bárki által pontosan és félreérthetetlenül értelmezhető képsorokat láthat a néző. A rendező és a két főszereplő — a Hairből ismert John Savage és Nastassja Kinsky — jóvoltából semmi sem maradt ki a filmből, ami a két ember drámáját ki teljesíti. Minden szereplőn, beleértve a statisztériát is, pontosan érezhető, hogy egy tudatosan irányított alkotói folyamat résztvevőd. Nincsenek öncélú poénok, nincs felesleges cselekedet. A film egyetlen hibájául talán a paitkánymotívum róható fel. Különösen az egyik, itt nem részletezhető, hátborzongató jelenet tűnik feleslegesnek, hiszen a történet és annak ábrázolása enélkül is kerek, érdekes és nagyon hasznos; Szilas Zoltán
