Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-26 / 278. szám

KIOSZ-küldMtgyíiiés Aranygyűrűs kisiparosok Klubot szeretnének a mesterek Evenként kct alkalommal a helyi KlOSZ-alapszerve­­zetek javaslatot tesznek a legkiválóbb kisiparosok ki­tüntetésére. A legutóbbi ilyen felterjesztés után most került1 arra sor, hogy átadják az elismerő okleve­leket. A váci KIOSZ-ban november 20-án délután találkoztak a tagok ezen az ünnepi alkalmon. Mivel a megyei küldöttgyűlés időpontja idén egybeesett a szokásos őszi aktívaülé­sével, most került sor a ki­tüntetésekre. A KIOSZ váci tanácstermé­ben tál átkoztak az érdekeltek. A KIOSZ országos választmá­nyát Urbánné Ferenc Julian­na fényképébe, a megyei vá­lasztmánytól' ketten, Ormándi József kőműves és Hugyecz István sütő képviselte. Az asztalokra került pogácsákat is éppen ő készítette. Termé­szetesen a helyi alapszervezet vezetősége, az intéző és mun­kabizottságok vezetői is jelen voltak. Kaufmann András el­nök köszöntötte a megjelente­ket, majd Késhegyi László irodavezető méltatta a kitün­tetetteket, külön szólva az öt­venévesekről, akiknek ez a szám nem korukat, hanem a kisiparban eltöltött munkaide­jüket jelenti. Név szerint La­katos Lászlóné kalapos és Soós Lászlói köteles kapott el­ismerésül aranygyűrűt. A kiváló kisiparos kitüntetés arany fokozatát Tóth András asztalos kapta. Kiváló szerve-> zeti munkáért ketten már a megyei küldöttgyűlésen átvet­ték, Ormándi Józséf kőmű­ves ezüst fokozatot és Kovács Istvánná női szabó bronz fo­kozatot. Ugyanezért a tevé­kenységért helyben ezüst fo­kozatot kapott Dropp István rádió-tv műszerész. Kiváló társadalmi munkáért a helyi KIOSZ javaslatára a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizott­ságától Agócs István villany­­szerelő kapott kitüntetést. Egy alkalmazottat, az alapszerve­zet dolgozóját. Szalma Ró­­bertnét is kitüntették, 6 ki­váló dolgozó lett. Késhegyi László javaslatára ezentúl szerveznek a kisiparo­sok gyermekeinek Mikulás­ünnepséget, ami eddig még sose volt. Nyugdíjastalálkozó­ra is csak a nagyon régi ta­gok emlékeznek, ezt is szeret­nék feleleveníteni és rendsze­ressé tenni. Bált idén nyáron tartottak, de annak a párjára se nagyon emlékeznek már. Igénylik a kisiparosok a gaz­dagabb szervezeti életet, ezt bizonyítja az is, hogy többen szívesen vennék, ha létrejö­hetne egy klub. ahol rendsze­resen találkozhatnának az egyes szakmák képviselői. Esetleg meghívott előadók be­mutatnák a szakmák legújabb technikai vívmányait, aztán könnyedebb hangokat is meg­pendíthetnének. Ennek előfel­tétele van, mégpedig az, hogy elkészüljön végre egy ilyen célra is alkalmas székház. Talán nem is álom. Az a váz­lattervrajz mindenesetre való­ság, amit Késhegyi László be­mutatott. Eszerint előreköl­töznének a kis udvarból, te­hát az épület homlokzata is az övék lenne. Jelenleg az engedélyeztetés tart, de ha minden összevág, reményük szerint a jövő év márciusában hozzá is láthatnának a mun­kához. A meglévő pénzalapot mindenképpen ki kell majd egészíteni társadalmi munká­val. de ez talán nem okozhat gondot Ott, ahol szinte min­den mesterség szakemberei jelen vannak. D. Z. 2061 Vác, Pf. 32. Hová kerüljön a szennyvíz? Térítés ellenében eltávolítanák Nem is olyan régen tanúi voltunk egy nagy esemény­nek, a Kemence, Perőcsény, Tésa és Bernecebaráti Vízmű átadásának, mely a lakosság tetszését megnyerte. Egy-két ellenzője most már elismerés­sel adózik a hatalmas mun­kának, az egészséges, kitűnő ivóvíznek. Jelenleg alig akad olyan lakás, hol a vezetékes víz hiányozna. Sajnos a víz bevezetésével megnőttek a gondok is, kiépültek a fürdő­szobák, és az egyéb vízigényes berendezések, mely célból víz­gyűjtő (emésztő) gödröt kel­lett létesíteni. Mivel a szenny­gödör a végtelenségig minden vizet nem bír elnyelni, azért időnként ki kellene üríteni, de hogyan? Nincs a környéken szippan­tó. Az egyik tanácsülésen fel­vetődött ez a kérdés és java­solták a tanácsnak, hogy hoz­záférhető helyen függesszen ki egy füzetet, melybe ki-ki beírná a szippantás! igényét és amikor több igénylő össze­gyűlne, a tanács vagy a helyi termelőszövetkezettel, vagy a nagymarosi tanács kommuná­lis üzemével elintézné, hogy térítés ellenében a szennyvizet eltávolítsák. Sajnos a tanácsülésen e ja­vaslatnak egy-két ellenzője is volt, így semmi sem lett be­lőle. Most vannak, akik bú­várszivattyúval a csapadékvíz­­árokba engedik a szennyvizet, mellyel a környezetvédelmi szabályokat sértik meg. S ho­vá fog ez fajulni, ha a tanács nem intézkedik? Igaz. folyamatban van egy szennyvíztelep építése, s talán majd megoldódik a szervezett szállítás, de mi lesz addig köz­ponti intézkedés nélkül? Ez nem magánügy, hanem köz­ügy, mindenki gondja és baja! Csömör Sándor Perőcsény A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM 1986. NOVEMBER 26., SZERDA Egyéni hangulat, helyi jellegzetességek Van tennivaló évtizedekre Berness, Börzsöny Tsz Nyugatra utazik a málna Nagyrészt Nyugatra szállítják ezt a télen is kellemes ízű mélyhűtött gyümölcsöt. A bernecebaráti Börzsöny Mgtsz hűtőházából eladott árut első­sorban NSZK-, francia és svéd háziasszonyok vásárolhatják. Az export jó üzlet, s erre a tsz-nek szüksége is van, hiszen szeretné a beruházás költségeit mielőbb visszanyerni. Mintegy 70 vagon málnát tároltak be nyár végéig, amelyet a szö­vetkezet területén szüreteltek. Mielőtt a mélyhűtőbe kerül (álló kép), átválogatják és osztályozzák is a gyümölcsöt. (Vimola Károly felvételei) A lokálpatrióták szerint Vác a Dunakanyar fővá­rosa lehetne, ha kihasználnák a fekvéséből, műemlék épületeiből származó előnyöket, amelyekre oly sikere­sen epitett a túlparti szomszéd, Szentendre. Az utóbbi években mintha fellendülőben lennének az ez irányú törekvések. Egyre-másra kaput nyitottak új múzeumok ám bebizonyosodott, hogy a tarlatok, kiállítások önma­gukban nem elegendőek ahhoz, hogy a városba vonz­zák a vendégeket. Hátra van még a sajátos hangulat, a jellegzetes városkép megteremtése, s természetesen a szolgáltató ágazat fejlesztése, amely az ide kívánkozó turisták ellátásáról is gondoskodni tudna. tést úgy megvalósítani, hogy átmentsük a sokszobás, bolt­íves, tágas otthonokat, hiszen ilyeneket manapság, a lakóte­lepeken nem építenek. O Mire számíthatnak az itt élő emberek? Mikor költöz­hetnek ,vissza mégifjodott otthonaikba? — A kérdésre nem könnyű válaszolni. Egyrészt azért, mert a rekonstrukció meg­kezdésével felmondjuk a bér­leti jogviszonyokat, s nem biztos, hogy mindenki vissza­jöhet korábbi lakhelyére. Azt garantáljuk, hogy aki igényli, a jelenlegi lakók közül, a munka befejeztével á tömbbe visszajöhet. De lakást igény­jogosultsága alapján kap majd mindenki. Bővül is majd a lakásszám, mert a tömb belső tere felé néző te­tőtérben új otthonokat fo­gunk kialakítani. A munka befejezésének időpontját azért nem lehet előre ponto­san • megmondani, mert az öreg épületek sok meglepetést tartogathatnak számunkra. Nem tüdjuk. hol bukkanunk ismeretlen pincére, mikor de­rül. ki, hogy egy fal bizony alig képes már ellenállni az' időnek. © A munka előreláthatólag 150—200 millió forintba kerül. Mi lesz á folytatás, a követ­kező lépés? — Igyekszünk megteremte­ni a további tömbrekonst­­rukcick lehetőségét. Szeret­nénk ennek érdekében állami kezelésben látni az érintett épületeket, hiszen a magán­­tulajdonost nem lehet felújí­tásra kényszeríteni. Mi pedig, ha hosszabb idő alatt is, de alapos munkát akarunk vé­gezni. Éppen ezért ezekre a lakásokra, épületekre elővá­sárlási jogot szerzett a tanács. A tömbrekonstrukciókkal párhuzamosan azonban van még bőven tennivaló. Most már éppen ideje, hogy á vá­rosban szálloda várja a ven­dégeket, s a tervekben sze­repel a parti sétány folyta­tása is. A sétány kiépítéséhez 30 millió forint áll rendelke­zésünkre a VII. ötéves terv­időszakra, amelynek felét a Közép-Dunavidéki Intéző Bi­zottság, felét pedig a városi tanács fedezi. ftiegújtilnak az ódon épületek Mitől lesz Vác Vác, egyedi és összetéveszthetetlen? Erről beszélgettünk Philipp Frigyes­sel, a városi tanács megbízott főépítészével. — Ügy tűnik, adottak a le­hetőségek egy hosszú távú re­konstrukciós terv megkezdé­séhez. Rengeteg a tennivaló, évtizedekre lesz szükség ah­hoz, hogy megvalósítsuk vala­mennyi elképzelésünket, fel­tárjuk a városközpont ódon épületeiben rejlő lehetősége­ket. Jövő tavasszal azonban hozzákezdünk az első tömbre­konstrukcióhoz. s az itt szer­zett tapasztalatok alapján felújítjuk apránként vala­mennyi, arra érdemes épüle­tünket. © A hír önmagában ör­vendetes. Ám a korábbi, eléggé vegyes tapasztalatok alapján egy kicsit tartanak a rekonstrukciótól az emberek. Azt beszélik, hogy az első­ként felújítandó épülettömb­ben, a Duna presszó tömbjében átalakítják, megosztják majd a lakásokat is. — Lakásmegosztásra nem kerül sor. Csupán arról van szó, hogy az új építési szab­ványnak megfelelően komfor­tosítani fogjuk a jelenleg fürdőszoba nélküli, elavult lakásokat is, ami esetenként járhat a szobaszám, a lakóte­rület csökkenésével. Igyek­szünk azonban a korszerűsí-Rádióközvettés — Vácról A Kossuth rádió népszerű zenés fejtörőjátékát Vácról közvetítik november 23-án, pénteken 12 óra 30 perckor. A Ki nyer ma? helyszínére, a Fő téri Duna presszóba ne­gyedórával korábban várják, az érdeklődőket. san, a rendőrség átköltözik a volt járási hivatal épületébe. © Körvonalazódik már ere­den stilusaoan heíyreáiluott, hangulatos, vendégfogadásra is alkalmas városmag képe. De a látványon és a meglé­vő szórakozási, művelődési lehetőségeken kívül mi von­­zaná ide az idegeneket? — Nemrégen akusztikai méréseket végeztek a tanács­háza udvarán, s a vártnál jobb eredményekkel leptek meg minket. Itt például sza­badtéri koncerteket, a Kons­tantin téren színházi előadá­sokat is tarthatnánk. Még mindig nem dőlt el a zsina­góga sorsa, de minden való­színűség szerint annak is olyan funkciót találunk, amely látványosság, érdekesség lesz. A Széchenyi utcából sétáló utca lesz egyszer, s még so­rolhatnám azokat a terveket, amelyek megadják városunk nak az egyéni varázst, a vonzerőt. Pár.z és következetesség © Véleménye szerint mi­korra valósulnak 'meg ezek a tervek? , — Szűkén számítva is év­tizedekre lesz szükség. A koncepció kialakult má megvalósításához szívós mun­ka, következetesség — s per­sze pénz kell. Márvány! Ágnes Káposztakrónika A magyar fakanálforgatók sokféle jó ízű ételt tudnak ké­szíteni az emberiség egyik legrégibb zöldségféléjéből, a káposztából, különösen télvíz idején. A nagy köVek súlya alól, jellegzetes illatú leéébői előkerül az ősz 6orán beért, savanyított káposzta, arra várva, hogy a fazékban jófaj­ta húsokkal léphessen házas­ságra. A káposztát konzerváló, fel­séges ízt adó savanyítás mód­ját a régi rómaiak fedezték fél mégpedig véletlenül, ha hinni lehet az erről szóló le­írásoknak. Az egész Európát hatalmuk alatt tartó római lé­giók vonulásának elmaradha­tatlan kísérői voltak azok a szekerek, amelyeken az után­pótlást. többek között a fahor­­dókba rakott fejes káposztát is szállították. Az úttalan utak hepehupái gondoskodtak róla, hogy a káposzta alaposan ösz­­szerázódjék, levet eresszen és erjedésnek induljon. Eleinte romlottnak hitték a nem ép­pen gusztusos kinézésű ká­posztát, s csak később jöttek rá pompás ízére. Napjainkban a fedőlevelei­től megtisztított káposztát — a torzsa eltávolítása után — csíkokra szeletelik, majd 2—3 százalék sót adva hozzá réte­genként betapossák' a kádba, hogy a közötte levő levegőt el­távolítsák, a káposzta levét kinyomják. ízesítésre birset, tárkonyt, kaprot, babérlevelet, fűszerpaprikát, feketeborsot stb. használnak — vidéken­ként változó összetételben. Az erjesztést egyébként ingyen­munkások, baktériumok vég­zik. ennek során 1—1,5 száza­lék tejsav keletkezik, ami az eltartást biztosítja, és a kel­lemes ízt kölcsönzi. Annak a rómainak, aki ká­posztát termeszt, saját patiká­ja van — vélte Cato, az ókori bölcs. A káposztából kinyo­mott lével véraláfutásokat és fekélyeket borogattak. A ke­vés ideig főzött, cukrozott ká­posztáiét székrekedés, a so­káig forralt főzetet pedi-g has­menés ellen javasolták. Az idő előtti kopaszodást a fejre kötözött nvers káposztalevél­lel igyekeztek elkerülni (how milyen sikerrel, arról nem szól a krónika). A szertelen ivás felidézte csömört káposz­talevessel űzték el. ami a mai napig is szokásban maradt. Hivatali helycseréből szálloda © Említette, hogy egyszer Vácon szálloda is lesz. Már évek óta érdekli a közvéle­ményt, a Kúria épületének e célú felhasználásával miért nem foglalkoznak. amikor valaha éppen ezt a funkciót töltötte be? — A Kúria épületének nem tett jót. hogy hosszú ideig szakorvosi rendelőintézet volt benne. A belső tereket hely­reállítani nagy költségekkel járna. A tervek szerint a Lő­­vy Sándor utcai szárnyat a Földhivatal foglalja el, s ha anyagi lehetőségeink engedik, partnert találunk hozzá, a másik szárnyból valamikor kicsi, de színvonalas hotel lenne. Közelebbinek tűnik azonban a másik szálloda létrehozása, a rendőrség épü­letében. Ezt a környezet, a strand közelsége is alkalmas­sá teszi erre a célra, s re­mélhetőleg megürül hamaro-Egyik kutya, másik eb Ruhája kék, vadonatúj'a frizurája, haján megcsillan a lámpák fénye. Előtte pa­pír, de azt nem látjuk, csak sejtjük, hogy ott van, mert a hölgy oúa-odasan­­dít. Le van írva, mit kell mondani. Nem ám, hogy majd most jól beolvas, meg majd elmondja a sa­ját véleményét, nem. <3 most a hivatal hivatalos véleményét mondja el. Persze beolvasni se kelle­ne, minek is keressük mi állandóan a mátyásosan naiv igazságot, elég lenne, ha a saját szavaival mon­dana valamit. Jó lenne, ha nem 'csinálna mást, csak azt, ami az ő funkciója: nyilatkozna. Riporter-műsorvezető kö­zépütt ül, rendesen befé­­süiték, jobbra néz, balra néz, középre beszél. Agilis, várja a válaszokat, ütköz­teti a véleményeket, azo­kat, amelyek le vannak ír­va a papírra. Filmbeját­szás jön, közli megköny­­nyebbülten, látszik az ar­cán, végre igazi informá­ciók birtokába jutunk. Vagy mégsem? A környezetőr hivatalos egyenruhában sorolja a szabályokat, hova piszkít­­. hat a kutya, s hová nem. De nem így mondja sen­ki: kutya. Az ember leg­régibb barátjának hivata­los neve: eb. Csak így egy­szerűen. kajla finnugor­sággal, ebadó, ebtartók, eb­tenyésztők és ebpiszok. A legtanulságosabb szá­momra az, hogy végre megtudom, kutyámra, ha szükség jön. elvégezheti dolgát 4 csatornalefolyó fö­lött. Föltéve, ha éppen ott jön rá. Ellenkező esetben a derék négylábú — a hi­vatalban : eb — ősi szokás szerint a fát választja, vagy szégyenszemre elen­gedi magát a járda köze­pén. Nem érdekes, három­száz forint az egész, aki igazán szereti a kutyáját, az nem sajnálja rá a pénzt. A műsor tovább pereg, ilyenek ezek a nagy hord­erejű, országos érdeklődést kiváltó, igazi információk­kal teli, pergős műsorok. Riporter forog, tanácsi em­ber nyakkendőt igazit, nő olvas. Közben megszólal egy kutyás ember is — ő ebtartó — az országos szö­vetség részéről, szavaiból kicseng, 6 már nem csu­pán a hivatalos véleményt adja tovább, neki ugyanis nap mint nap meg kell küzdenie a blöki sétálta­­tásával. Már nem lehet hivatal­ból ostorozni, rendeletek­kel, paragrafusokkal do­bálózni, véleményéből ki­­hallatszik a magánember személyes panasza is. Azt mondja, ő szereti a kutyá­kat. Még szép! Jól néz­nénk ki, ha már a kutya­tartók első embere is fer­de szemmel nézne a hű­séges háziállatra — amott ebre. Mindegy, a műsorban először az ő szájából hang­zik el őszinte, emberi ér­zésekből fakadó vélemény a kutyáról. Már csak az kellett vol­na, hogy megszólaltassák az ügy valódi főszereplő­jét. O majd nem beszélt volna mellé, nem olvasta volna hivatali emberek személytelen fogalmazvá­nyait. nem nyomta volna a süketet, nem hintette volna a port. nem ködösí­tett volna, még csak be­szélni. nyilatkozni sem kellett volna neki. ö egy­szerűen csak ugatott vol­na. Bele a mikrofonba. Rab László ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom