Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-24 / 276. szám

1986. NOVEMBER 24., HÉTFŐ (Folytatás az 1. oldalról) kenységének gyakorlati hasz­na és értéke ma elsősorban abban fejeződik ki, hogy mi­lyen gyakorlati részük van az országaik közötti sokolda­lú együttműködés fejlesztésé­ben, mennyire tudnak hozzá­járulni a szocialista integrá­ció elmélyítéséhez, s meny­nyire tudják bevonni a kol­lektívákat, az egyes embere­ket. A Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság e feladatok je­gyében tartotta meg június­ban VI. össz-szövetségi érte­kezletét — mondta Zinaida Kruglova. Övári Miklós emelkedett ezt követően szólásra. Átadta az MSZMP Központi Bizott­ságának üdvözletét s tolmá­csolta Kádár János főtitkár jókívánságait. — A magyar—szovjet ba­rátságot erősítette, hogy a két ország vezető pártjait azonos elvek és célok vezérlik, né­peink alapvető érdekei. a szocialista társadalom építése és a béke védelme, egybees­nek. Hazánknak történelme során először van olyan ha­talmas szövetségese és barát­ja, .amely országunk függet­lenségének. népünik biztonsá­gának megbízható támasza — mondotta Óvári Miklós. — Napjaink központi kér­dése a gazdasági fejlődés élénkülése. Szovjet barátaink részéről is megvan a segítő szándék és a készség gazda­sági kapcsolataink fejleszté­sére, új, fejlett együttműködé­si formák alkalmazására. Óvári Miklós kijelentette: népünk nagy figyelemmel, ro­­konszenvvel és tisztelettel fi­gyeli a baráti állam fejlődé­sét. A Szovjetunió tekintélyét világszerte erősítették a béke védelme, a leszerelés, az atomíegyvermentes világ ér­dekében tett fontos kezdemé­nyezések. — Az MSZBT eleven népi mozgalom, s a párt nagyra értékeli munkáját, számít ak­tivistái közreműködésére a magyar—szovjet barátság ápolásában — mondotta Óvá­ri Miklós. Marjai József a Miniszter­­tanács nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd leszögezte: a magyar—szov­jet gazdasági együttműködés­nek ma az ad különös aktua­litást és sajátosságot, hogy külün-külön és együtt is a fejlődésnek olyan szakaszá­ban vagyunk, amely orszá­gaink elé soha nem tapasz­talt. minőségileg új feladato­kat állít: A magyar gazda­ságnak változó és megújuló szovjet gazdasággal kell szá­molnia — hangsúlyozta a kormány elnökhelyettese. — Mégpedig olyan gazdasággal, amely a mi törekvéseinkkel egybeeső, azokat segítő, szá­munkra létfontosságú együtt­működés fejlődését, előnyeit fokozó irányba mozdult el és A barátság hétköznapjai A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségének tagja lett most Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, akit a szavazás után arra kértünk, válaszoljon kérdéseinkre. — Életében, munkájában milyen szerepet játszottak a Szovjetunióhoz, az ott élő emberekhez fűződő kapcso­latai? — Talán nem túlzás azt állítani: eddigi sorsomat végigkísérte a barátság, s az erősítését szolgáló tuda­tos tevékenység. Ügy kez­dődött: szovjet ösztöndíjas voltam 1931-től ’56-ig. A Volga partján, Szaratovban végeztem főiskolát, ott let­tem vörös diplomás mező­­gazdasági gépészmérnök. Együtt töltöttem ezt az időt a szovjet fiatalokkal, ala­posan megismertem életü­ket. Egyfajta azonosulást is jelentett ez. Hazatérésem után nem sokkal kitört az eiledforradalom. A szovjet elvtársakkal, egymásnak segítve állítottuk helyre a rendet. Azután két évtize­den át függetlenített párt­munkásként dolgoztam. Ez az időszak tovább_ érlelte az eszmei közösségvállalást, s persze a gyakorlati együttműködés sok-sok fel­adatát hozta. — Szólna az utóbbiakról? — Talán két példát: 1971-ben kezdődtek a Pest és Omszk megye közötti testvérkapcsolatok. Tagja lehettem az első delegáció­nak, s azóta még kétszer jártam e szibériai tájon — szorosabbra fonni a minket összekötő szálakat. Azután a ’70-es évek elején 3 esz­tendeig. mint a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője, felelőse voltam az MSZBT-tagcsoportck munkája szervezésének, koordinálásának. Így e mozgalomhoz nemcsak a meggyőződésem, az élmé­nyeim is kötnek. — Tudja-e. hány szovjet barátja van? — Őszintén szólva nem, csak azt, hogy sok. Nehéz persze határt vonni, meddig jó ismerős, s mikortól ba­rát valaki. Az ösztöndíjas­kori tánsajm nem mind­egyikével van kapcsolatom, nagy a távolság térben, időben. S azóta rengeteg új ismerős, elvtárs, barát akadt, Omszkban is, itt Magyarországon is. A szov­jet emberekkel, mert nyílt szívűek, könnyű ismeretsé­get, barátságot kötni, ki­váltképp. ha a világ dol­gairól egyformán pártosan vélekedünk. — Most az MSZBT el­nökségének tagja Tett. Mint tanácsi ember, mit vár e feladattól? Hogyan kama­toztathatja a kétféle tiszt­séget? — Ügy hiszem, eddigi ta­pasztalataimnak nem ma­rad el a haszna, sem a ta­nácsi, sem az MSZBT-s munkában. Tény, hogy az utóbbit illetően nemcsak Pest megyei teendőim lesz­nek, s az is: a tanácsok működtetik a közművelő­dési, iskolai és sportléte­sítményeket, rajtuk is áll, mennyire igényesek az if­júság nevelésében, a fel­nőttek orientálásában. Azt hiszem, nemcsak lehetőség, kötelesség is ápolni a köl­csönös gyarapodást hozó kapcsolatokat népeink kö­zött, például, ahogyan a ta­nácskozáson is említették többen, az orosznyelv-ök­­tatás korszerűbbé, vonzób­bá, sikeresebbé tételével. S ha már szó esett a kor­szerűségről ; az értekezleten egy szolnoki gimnazista ar­ról beszélt, hogy őt és tár­sait — ha a Szovjetunióról van szó — az érdekli iga­zán, hogyan élnek ott a kö­zépiskolások. Szerintem a felnőttek sincsenek más­ként, őket is az foglalkoz­tatja, ami ma izgalmas, ami ma történik a Szovjet­unió politikájában, gazda­ságában. tudományos, tech­nikai, kulturális életében. Érthető az MSZBT törek­vése is arra: munkáját tar­talmilag korszerűsítse. — És miként látja a testvérmegyei kapcsolat ápolásának gyakorlatát? —• Természetes, hogy en­nek , további gazdagítá­sáért dolgozunk. De azt hi­szem, annak, hogy a két megye vezetői időnként ta­lálkoznak, az ad igazán ér­telmet, hogy az itt és ott élők személyesen is többet tudnak meg egymás jelené­ről, hogy az üzemek, a bri­gádok, az iskolák, a külön­féle társadalmi és tömeg­szervezetek. a . közösségek együttműködése válik ha­tékonyabbá, gyümölcsözőb­bé, az hogy végül is a dol­gozók, a diákok, az embe­rek válnak barátokká. V. G. P. mozog. Nekünk e változások­ba gyorsan és széles körben be kell épülnünk. Felszólalt a vitában Köpe­­czi Béla művelődési minisz­ter. Kósáné Kovács Magda, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára a testü­let jókívánságait, Králikné Cser Erzsébet, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottságának titkára a KISZ KB és a Ma­gyar. Úttörők Szövetsége Or­szágos Tanácsa üdvözletét tol­mácsolta az országos értekez­let résztvevőinek. Az MSZBT országos elnök­ségének beszámolójáról és az értekezlet határozattervezeté­ről folytatott vitában tizen­kilencen kaptak szót. A hoz­zászólók beszámoltak tagcso­portjaik tevékenységéről, ha­zánk és a Szovjetunió politi­kai, gazdasági, illetve kultu­rális kapcsolatainak ersítését szolgáló mindennapi munká­jukról. Az értekezlet ezután elfogadta az országos elnök­ség beszámolóját, annak szó­beli kiegészítését, valamint a baráti társaság működési el­veinek módosítására tett ja­vaslatot. A VIII. országos értekezlet határozatban rögzítette az MSZBT következő öt évre szóló legfőbb feladatait. A küldöttek ezután megvá­lasztották a Magyar—Szovjet Baráti Társaság 245 tagú új országos elnökségét. A testü­let megtartotta alakuló ülését, melyen 19 tagú ügyvezető el­nökséget, tisztségviselőket, munkabizottsági vezetőket választott. . Az MSZBT elnökévé Apró Antalt, főtitkárrá Bíró Gyu­lát, titkárrá Sudár Ivánt vá­lasztották meg. A tanácskozás Apró Antal zárszavával ért véget. Kesdra csak egy út vezet Üresen maradtak a kiskertek Pisztoly, autó telefon s ezernyi apróság. De nekem ez kell, ezt vedd meg, apu! Kopacz András, a Volánbusz gépkocsiveze­tője ezt a vasárnapot munkával töltötte. (Vimola Károly felvételei! Hűvös, borongós ősz végi napra ébredtek a kosdiak tagnap. Nem emiatt nem ke­resték a kamrákban a kerti munkához nélkülözhetetlen szerszámokat, hiszen. tenni­való a porták körül akad még bőségesen. Meg azután ott a sok málna: tisztítani, kötözni, a sorok közét megforgatni, a trágyát. kiszórni már hetek óta sürgető feladata a gaz­dáknak, akik erre gondolva nem is nagyon pihentek mps­­tanság a hétvégeken sem. Ám ez a legutóbbi kivétel volt. Ahogy a hagyomány kötelez, ünneplőit húzott szombaton és vasárnap a legtöbb faluöeli, ezzel tisztelve meg a búcsút, amely emberemlékezet óta az Erzsébet napját követő hét végén van minden esztendő­ben. Alkalom ez a vigasságra, találkozásokra. Már péntek este megszaporodtak az autók a községet a külvilággal ösz­­szekötő egyetlen aszfaltozott úton, amely Vácról vezet idáig, s a buszokon is többen váltottak jegyet, mint más­kor. Messziről jött rokonok, a közeli falvakból átruccant barátok ölelhették, üdvözöl­hették egymást boldogan. A fazekakban ünnepi ebéd főtt, s az asztalokat is a háziak legszebb térítője díszítette. Fogyott a jó bor is, meg a gyümölcsből párolt pálinka, a kisebbeknek pedig csak mál­naszörp jutott. Ünnep volt. Kosdon — meg egy kicsit hideg, egy kicsit borongós. F. Z. Kádár János könyve A szocializmus megújulása Magyarországon Hűség az eszméhez, elvi szilárdság, következetesség, emberség, az élet mélységes ismerete jellemzi Kádár Já­nosnak sok évtizedes munkásságát. Már ez illegalitásban jelentős szerepet ját­szott a hazai munkásmozgalomban, a felszabadulás után pedig fontos tisztsé­gekben bizonyította, hogy méltó a munkások bizalmára, ö sem kerülhette ei Rákosi börtönét, ahonnét szabadulva újra a pártban viselt tisztségeket, míg 1958 nyarán a Központi Vezetőség új­ra titkárává választotta. Az októberi események idején lett a párt első titkára, s idejében felismerte, hogy az október 23-i tüntetés ellenfor­radalmi felkelésbe torkollott. Ezt már október 26-án egy, a párt Akadémia utcai székházának kistanácstermében tartott tájékoztatón megmondotta, illet­ve így értékelte a helyzetet, hangoztat­ta, hogy ellenforradalmi felkeléssel van dolgunk. S amikor pedig nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy Imre és csoportja át­állt az elienforrada! marok oldalára, szakított velük, és szervezni kezdte'az ellenforradalom fegyveres leverését, majd társaival együtt megalakította a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, s szovjet segítséggel rövid idő alatt leverték az ellenforradalmi lá­zadást. Kádár János nevével nemcsak ez a történelmi tény, érdem forr egybe, ha­nem az azóta eltelt három évtized min­den eredménye. Az ő irányításával, vezetésével újhodott meg hazánkban a kommunista párt, és az egész szocializ­mus. Most vehettük kézbe legújabb könyvét A szocializmus megújhodása Magyarországon címmel, amely az 1957—1986 közötti beszédeinek, cikkei­nek válogatását tartalmazza. A váloga­tás — a terjedelem szabta korlátok kö­zött — áttekintést ad annak a marxista —leninista politikának az érvényesülé­séről. amely az 1956 óta eltelt három év­tizedben a magyar nép 1945-ben elkez­dődött új történél,ménéit jó hagyomá­nyait folytatva, a torzulásokat leküzd­ve a megújhodás, a felemelkedés útjá­ra vezette az országot. Ennek a három évtizednek fejlődését kísérhetjük nyomon Kádár János könyvében. Az első írás az, amelyet 1937 januárjában mondott el a Szak­szervezetek Országos Tanácsának X. teljes ülésén. Pontosan megindokolta az ellenforradalom leverésének szüksé­gességét. Kádár János bízott a munká­sokban, a magyar dolgozó népben, s meg tudta fordítani az eseményeket, sikerült az ellenforradalmi lázadást le­verni, megvédeni a Magyar Népköztár­saságot. Ahogyan az 1957. júniusi or­szágos pártértekezleten megfogalmazta: „A Magyar Népköztársaság itt van, lé­tezik és az ellenforradalmi támadás viharában megedződött, sőt bizonyos vonásokban most erősebb is, mint a támadást közvetlenül megelőző idő­szakban volt. És ha jól dolgozunk, még erősebb lesz, és akkor ilyesfajta ellen­­forradalmi támadást itt többé nem tud­nak szervezni a néphatalom elken.” Kádár János a marxizmus—leniniz­­mus szellemében, mindig elvi alapon állva, rendkívül jó érzékkel az új iránt, tudta megfogalmazni a nép, a dolgozó ember gondolatait, érdekeit. Fölismer­te, hogy csakis a megújhodott párt. az őszinte, nyílt politika vezethet eredmé­nyekhez, a szocializmus megerősödésé­hez. Még ugyanennek az évnek a de­cemberében a barcsi Vörös Csillag Tsz zárszámadó k: .'gyűlésén világosan ki­fejtette: a párt a szövetkezetek mellett van, hogy a kormány megszüntette a begyűjtést, amely nem volt könnyű, de bízik a parasztságban, hogy szerződéses termeléssel is teljesíti kötelezettségét, hogy segíteni kell a részes művelést. Új­rafogalmazott néhány, az embereket foglalkoztató kérdést, mint az osztály­harc elmélete, éppen a magyar tapasz­talatokra támaszkodva mondta ki 1959 felhruárjában a Béke és Szocializmus­ban, hogy „a munkásosztálynak, a kom­munista pártnak — a hatalom megszer­zése után — nem az osztályharc élezé­se, hanem a szocializmus békés építése az érdeke”, A pártnak meg kell őriznie öcsa­patjeliegét. eszmei egységét, s egyszer­re két fronton kell harcolni, mégpedig a revizionizmus és a dogmatizmus el­len, a marxista—leninista ideológia tisztaságáért — hangoztatta, hozzá­téve, hogy a kommunista munkastílust az elvi politika, a tömegek iránti biza­lom és nyíltság, a lendület és gyakorla­tiasság jellemzi. S amikor felteszik neki a kérdést: mi van a lenini hármas jelszóval: ér­vényben van-e vagy sem? — világosan válaszai: „Lenin nem azt mondta: „Tá­maszkodj a volt szegényparasztra, szö­vetkezz a volt középpafaszttal és har­colj & volt kulák ellen.” A lenini jelszó hatalmas eszmei fegyvere a kommunis­ta világmozgalomnak. A történelmi fejlődés, az osztályharc bizonyos szaka­szán nem lehet nélküle győzni. De ha egy szocialista ország, amelyben már végbement a falu szocialista átszervezé­se, a termelőszövetkezetekben alkal­mazná ezt. a jelszót, akkor ez pontosan az ellenkező következményekkel járna, mint amit Lenin egész élettevékenysé­gével szolgáit.” A Hazafias Népfront Országos Taná­csának ülésén 1961-ben több alapvető' fontosságú megállapítást tett Kádár Já­nos fejlődésünk oly fontos kérdéseiről, mint a közélet és a nemzeti egység. Itt hangzott el először az azóta szinte jel­szóvá vált megállapítása, amely mind­máig bejárja a világot: „Igenis, úgy vesszük; aki nincs a Magyar Népköz­­társaság ellen, az vele van: aki nincs az MSZMP ellen, az vele van: aki nincs a népfront ellen, az vele van,” A gazdaság fejlesztése a szocializmus alapkérdése. A reform, ahogyan fogal­mazta 1967 novemberében, nem mond ellent a szocializmusnak, hanem éppen „a szocializmus igénye és követelmé­nye, hogy nyereségesen termeljünk. Sőt még a más szférákra is bátran kiter­jesztem ezt: nyereséges értékesítésre is szükség van mind a belső, mind a nem­zetközi piacon. Természetesen ezen a téren is szocialista népgazdasági nor­máink szerint elérhető nyereségre gon­dolok. Ugyancsak nagyon lényegesek a reformnak azok a részei, amelyek az elosztást és az irányítás decentralizá­lását illetik. Sommázva: merem állíta­ni, hogy a reform marxista reform, szocialista reform.” Az élet ebben is ’ igazolta Kádár Jánost,, mint ahogyan sok egyébben is. Mindig a népek békéje, biztonsága mellett érvelt, s Magyarország fejlődé­sét a szocialista nemzetek sorában, a baráti Szovjetunióval együtt tudta el­képzelni. Ennek mindig hangot adott, legutóbb, amikor Mihail Gorbacsov ha­zánkban járt, a csepeli baráti nagygyű­lésen hangsúlyozta: „a Magyar Népköz­­társasággal mint szilárd szocialista or­szággal, az együttműliödés terén pedig mint megbízható partnerrel számolhat minden barátunk a jövőben is.” Éppesi csak ízelítőt adtunk a könyv­ből, amely valóban egész fejlődésünket tükrözi, visszaadja azt a küzdelmet, amelyet folytattunk az elmúlt három évtizedben, hogy Magyarország a szo­cializmus útján haladjon előre. Ennek élén áll Kádár János, aki mindig meg­győződése és lelkiismerete szerint cse­lekedett. Bizonyítja ez a kötet is, amelynek olvasása mindannyiunknak rendkívül sok tapasztalatot, bizakodást nyújt. Gáli Sándor Az MSZBT Vili. értekezlete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom